Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-06 / 183. szám

PEST megyei kJCÍvIop 1964. AUGUSZTUS 6, CSÜTÖRTÖK Az építőipar mai gondjai Állami építőiparunk hátra­lékban maradt első félévi ter­vének teljesítésével. Igaz ugyan, hogy az építésszerelési munkák volumene lényegesen meghaladta az előző év ha­sonló időszakában elért szin­tet, a módosított tervhez mért idei féléves teljesítés azonban így is csak 97,7 százalék, vagyis mintegy 120—130 mil­lió forintra rúgó építésszere­lési munkával maradt adós az állami építőipar, tetézve ezzel a második félévi gon­dokat. Az elmaradás okai között sok régóta ható és ismert kö­rülmény — munkaerőhiány, szállítási és anyagellátási gond, stb. — található, a fő tényező azonban — az ÉM vezetői szerint — a termelé­kenység nem kielégítő lassú emelkedése. Az építés sok-sok ágazat, ipar, országos s úgyneve­zett helyi szerv összehangolt és együttes tevékenységének lehet az eredménye — a gya­korlatban viszont mégsem kap kellő figyelmet, gondos­ságot ennek az összhangnak a létrehozása. Pontosabban: az országos tervekben körülha­tárolják, hogy mennyi és mi­lyen kelléket, szállítási igényt támaszt az építési program az adott esztendőben, sőt az érin­tett iparágak, vállalatok — szafenyelven szólva — „vissza is igazolják” az igé­nyeket, csak éppen a szállítá­si határidők tolódnak el. Márpedig a június végére ter­vezett lakásokat nem lehet át­adni, ha az azokhoz szüksé­ges radiátorok, liftek, ka­zánok, stb.-stb. augusztus vé­gén állnak az építők rendel­kezésére. Az ütemtelenség, a szállítási fegyelem megsérté­se aztán sok bajnak lesz a forrása, amelyek végiggyű­rűznek az építés egész folya­matán. Évek óta hajtogatjuk, hogy jobban kellene koncentrálni az építőipari feladatokat, megállítva építőiparunk ere­jének szétaprózódását, mégis egyre növekszik az elkezdett építkezések, a munkahelyek szúrna. Az ÉM idei építési feladata — mintegy 56 or­szágos szintű beruházó jó­váhagyott igénye alapján — csaknem 7000 tételből tevő­dik össze, illetve egyidejűleg olyan sok helyen adódik munka, hogy a mintegy 170 000 építőipari munkásból alig IS jut egy építményre. Ez pedig munkaerő-pazarlás, és erősen visszatartja a nagy teljesítmé­nyű gépek és berendezések üzemeltetését is. De nem könnyű hétezer felé figyelni, anyagot szállítani és munkát szervezni sem ... A helyzet adott, s ebből kilépni, egyik napról a má­sikra, valóban nem lehet. Az építőipar erejének nagyobb- mérvű összpontosítása ugyan­is legfőbbképpen a beruházá­sok koncentrálásától függ, il­letve attól, hogy az egyes tár­cák, a területileg illetékes me­gyei, városi és kerületi taná­csok egyidőben hány helyre osztják szét a rendelkezésre álló beruházási, felújítási (tatarozási) összegeket. Ha az ország minden területe ipar­ága és vállalata, stb. minden évben kap beruházást, egy kis építési lehetőséget — építőiparunk nem tehet mást, SÚJTÓLÉGROBBANÁS A KOMLÓI ZOBÁK-AKNÁBAN A Nehézipari Minisztérium jelenti, hogy augusztus 4-én délután a Mecseki Szénbá­nyászati Tröszt komlói Zo- bák-akna egyik karbantartás alatt levő munkahelyén súj­tólégrobbanás történt. Az érintett bányamezőben előké­szítést, illetve karbantartást végző dolgozók közül 21 fő megsérült. Közülük nyolc sú­lyosan. Egy bányász a kór­házba szállítás után meghalt. A veszélyeztetett bányamező­nek a bánya többi részétől va­ló elszigetelésére a szükséges intézkedések megtörténtek. A sújtólégrobbanás okának ki­derítésére a vizsgálat meg­indult. <MTI) minthogy elkezd építeni, ahol kijelölik számára a munkát, hiszen azok elvégzése tölti ki tervét. Sok mással együtt ezek azok az úgynevezett külső kö­rülmények, amelyek évek óta zavarják, hátráltatják az épí­tőipar munkáját. De beszél­nünk kell a belső, már az építőiparon, annak vezetőin és dolgozóin múló körülmények­ről is. Minisztériumi és szakszer­vezeti felmérések igazolják, hogy átlagosan mintegy 15—20 százalékra tehető a veszteség­idő, aminek kétharmad részét a szervezetlenség, a munkák előkészítetlensége idézi elő az építkezéseknél. Ugyanakkor azt is kimutatják, hogy a fo­lyamatos építésszervezés csak­nem 30 százalék idő- (tehát munkaerő- és költség-) meg­takarítást eredményez, még­sem terjed kielégítően ez a módszer. Hasonlóan sokat ígérő módszer az egyösszegű utalványozás rendszere; a munkaidő teljesebb kihaszná­lására ösztönzi az építőket, de egy sor, ma még érvényben levő úgynevezett vállalati ösz­tönző visszahúz e tekintetben is. Furcsa, de tény, hogy az építőiparban még mindig a munka forintértéke a fő mér­ce. Vagyis a vállalatoknak — a különféle anyagi és erköl­csi következmények miatt — az az előnyös, ha részben drá­gábban építenek, hagyomá­nyos módon munkaigényesebb technológiát alkalmaznak, il­letve ha egyidejűleg több he­lyen dolgoznak. A negyed-, illetve a félévi és éves tervek teljesítésénél könnyebb az elszámolás, ha sok megkezdett munkahelye van egy vállalat­nak, mert a készültségi foko­kat így rugalmasabban lehet szabályozni, felkerekíteni. A párt Központi Bizottságá­nak februári határozata kö­vetkeztében az építőipari VáítalatöK-a'-nagyobb beruhá­zásokra, a befejezésre pró­báltak koncentrálni már az év első felében is, s lám, kide­rült, hogy az év első öt hó­napjában az ÉM. negyven építőipari vállalata közül mindössze csak hét teljesítet­te, illetve teljesítette túl a forintban mért tervét. Nehéz dolog tehát olyasmire köte­lezni a vállalatokat, ami erő­sen rontja az ugyancsak köte­lező mutatók teljesítését. Mi­után a koncentrálás helyessé­gét és szükségességét senki sem vitatja, kézenfekvő, hogy az ellene ható mutatókkal kellene valamit csinálni. Már csak azért is, mert e mutatók teljesítéséhez jelenleg a vál­lalatok dolgozóinak komoly anyagi érdekei fűződnek. Komoly és súlyos gondok­ról szóltunk. Ezért, amikor valaki építőiparunk tevékeny­ségét szemléli és bírálja, nem mellőzheti a tárgyilagosságot, a sokrétű összefüggések és té­nyezők hatásának vizsgálatát. A második félév is igen nehéz lesz az építőipar számára. De ha csak egy kicsit javít min­den olyan vállalat és intéz­mény a munkáján, amelynek valami köze van az építéshez, akkor a nehézségek enyhül­nek és hamarosan legyözhető- vé válnak* Fekete Béla Szellő fogta Forró napsugár simogatja a női napozó hableányait. Dél van. Felcsapódik a napozó aj­taja és pogácsát, hideg sori hoznak a „szenvedőknek” Közben sötét felhők gyüle­keznek a verőfényes égboltoza­A szellő erős széllé változik A beszélgető asszonyok közül az egyik ernyőt formál tenye­rével a szeme elé. — Mi repül ott? — mutat a magasba. — Valami papírzacskó — mondja egy másik. — Dehogy . . . egy ruhada­rab . . . — Mi lehet az? S a pajkos szél öblösíti, ke­rekíti a felkapott huncutkát, a tenyérnyi bikinit. A női napozó látogatói ne­vetve, majd bosszankodva ke­resgélnek a táskákban. Va­jon ki vesztette el a fürdőru­háját? Az egyik napozó felsikít: — Jaj ... az enyém volt. Most mi lesz? A repülő fürdőnadrág pedig köröz a levegőben. Vajon merre száll le? Ki tudja hol ér földet. Kopogás az ajtón. A stran­dolok összerezzennek. — A vízben találtam .., ezt a . .. micsodát. . . szól egy vékonyka hang odakintről. A kreolbőrű tulajdonos ma­gáról megfeledkezve, azonmód ruhátlanul rohan az ajtóhoz, kinyitja és a zavart kamasz­fiú kezéből diadalmasan kapja ki a megkerült szellő fogta bikinit... G. J. „Magyarország állatvilága“ Október elején nyílik meg a Természettudományi Múzeum eddigi legnagyobb kiállítása Két hónap múlva nyílik rúeg a Nemzeti Múzeum épületé­ben a „Magyarország állatvi­lága” című kiállítás. A Ter­mészettudományi Múzeum­nak több mint 150 éves fenn­állása óta ez lesz eddigi leg­nagyobb szabású és a legna­gyobb tudományos apparátus­sal készült állandó kiállítása. A kiállítás rendezése a na­pokban fontos állomáshoz ér­kezett: teljes egészében elkészül­tek a diorámák. Százhúsz folyómétemyi üveg­fal mögött, több mint ezer négyzetméternyi festett háttér előtt, tökéletesen élethű kör­nyezetben a kitömött állatok már készen állnak „a lá­togatók fogadására”. A 24 diorámát csaknem 400 kitö­mött gerinces állattal népesí­tették be. A nagyemlősök va­lamennyi hazai faját képvi­seli legalább egy példány, mégpedig nemcsak a most élőket, hanem a régebben ki­Barátkozás haltakat, mint például a já­vorszarvast, hódat, bölényt, medvét is. A halaknak, hül­lőknek, madaraknak és rág­csálóknak ugyancsak minden típusát bemutatják. A diorá­mák festett háttere, dombor­zati kiképzése és növény de­korációja azt a tájat ábrázol­ja, amelyben az egyes állat­fajok a természetben élnek. Ennék a természetes környe­zetnek a rekonstruálása ne­héz technikai feladatot jelen­tett: a fákat, cserjéket, gyep­kockákat és más növényeket botanikusok irányításával vá­logatták ki. Több mint 60 teherautó­val szállították a múzeum­ba, s speciális eljárások­kal tartósították eredeti formájukban. A diorámák elkészülte után hátra van még a kisebb boxok berendezése, amelyekben a gerinctelen állatokat mutatják be és néhány természettudo­mányi, állatrendszertani alap­fogalmat illusztrálnak. A hó­nap végéig ezt a munkát is befejezik, s szeptember elején megkezdődik a kiállítási ter­mek festése. Hat évi tervezés, építés és előkészítés után ok­tóber elején, az országos mú­zeumi hónap keretében meg­nyílik a kiállítás, amely első ízben ad tudományosan meg­alapozott, átfogó képet ha­zánk állatvilágéról. Film készül a „Háry János“ című daljátékból A Magyar Filmgyártó Vál­lalat műtermeiben Szinetár Miklós rendező Kodály Zol­tán „Háry János” című dal­játékénak filmrevitelére ké­szül. Az alkotók jelenleg pró­bafelvételeket készítenek. A film operatőre Tóth János. — Háromtonnás pótkocsis és öttonnás ZIL. tehergépko­csit vásárolt az üllői Kos­suth Termelőszövetkezet. LEHAJTOTT fejjel rendben van. Dehát otthon nem nagyon bánják, mennyit keres, nála hagyják az egé­szet. Ö meg jórészt félreteszi. Minek? Még ezen sem nagyon gondolkozott. Félre rakja. Le­gyen. Egyszer, csak egyetlen egyszer gondolt arra, hogy ő meg Laci. Együtt mennének, vásárolni, ezt is venni, azt is, ez is kell, az is. Mondják, jö­vőre kezdik építeni a lakóte­lepet. Innét nem messze. Hát­ha ... Tudta, hogy butaság. Hiszen honnét sejtse Laci, hogy ül itt valaki, aki hetek, hóivapok óta bámulja, lesi minden sza­vát, megjegyzi minden moz­dulatát? Es ha tudná? Bizto­san nevetne rajta. Pedig csak hat év van köztük. Az nem sok. Anya és apa között ki­lenc. Mégis milyen jól meg­vannak. Maga is tudta, hogy buta terveket szövöget. Levelet ír­na Lacinak. Vagy egész egy­szerűen odamenne, s azt mon­daná: maga... Mit is monda­na? Biztos elsüllyedne a szé­gyentől, szólni sem tudna. Csak dadogna, vörös lenne, mert ezt a buta vörösödést még soha nem tudta legyűr­ni. Mindig azt hiszi, belélát- na)k az emberek, azok is tud­ják, amit ő tud. És elvörösö­dik. Holott azok semmit nem tudnak. Egy szót sem szolt so­ha a többieknek Laciról. Úgy tett, mint aki észre sem vette a szép technikust, adta az ár­tatlant, mint aki csodálkozik azokon, akik odavannak érte. Talán egyszer csak észreve­szi Laci. A két-három mon­daton túl, amit hivatalosan váltanák, egyszer talán többet is beszélnek. És akkor biztos megérzi, hogy ő... Az sem lesz baj, ha elvörösödik. Laci előtt nem baj ... Ült lehajtott fejjel a szalag mellett, egy mozdulat, egy csavar, két húzás... De le­hajtott fejjel is mindig Lacit látta. Mészáros Ottó Lehet, de Laci biztos hall­gat. Ő nem olyan, hogy fe­csegjen. Látszik rajta: na­gyon komoly. Talán túlságo­san is az. Viccelődik a töb­biekkel, de nem hülyéskedik, mint azok. Minden alkalmat megragadnak, hogy idétlen- kedjenek. Egyszer még valami gumiegeret is behoztak, amit pumpálni kellett, s akkor vé­gigszaladt a szalagon. Olyan volt, mint egy igazi. Felug­rált az egész szalag, potyog­tak a csavarhúzók, a csava­rok, olyan keveredés lett, hogy negyedóra is beletelt, mire újra rend lett. Látta, Laci nagyon leszidta őket, akik csinálták. Azok próbál­tak vigyorogni, meg magya­rázkodni, de Laci csak rázta a fejét, s eltűnt a mindig ar­cán levő mosoly. Szűkre húz­ta szemhéját, a kezével gesz­tikulált, úgy magyarázott. Tovább nem nézte őket, mozdult a szalag, lehajtotta a fejét, s dolgozott tovább. Hiá­ba hajtotta le a fejét, hiába töltötte a nyolc óra nagy ré­szét így, mégis mindig őt látta. Milyen furcsa lehet ez a sok lehajtott fejű lány meg asszony. Fehér vagy kék kö­penyben, kinek mi van, sző­ke, barna, fekete, vörös haj, meg fehér is. Ülnek, a kezük mozog csak, s előttük a sza­lag. Tulajdonképpen lázon­gott, amikor az iskola után ide osztották be, minek lett szakmunkás, ha ezt végzi? Ezt két hét alatt mindenki meg­tanulja. Neki nem ezt ígér­ték. Igaz, épül az új műhely, ott lesz majd a helye. Addig van csa'k itt. Akkor lázongott csak, most már nem. Szinte kívánta, minél később legyen meg az új műhely, s ne kell­jen innét mennie. Hiszen ak­kor Laci is ... Most már jól érezte magát. Mert vele volt, még akkor is, ha mindig le kellett hajtania a fejét. Miért menne át? Va­lamivel több lesz a pénze, ta. Milyen arccal megy oda? Hátha másként mosolyog, mint szokott. De mindig egy­formán mosolygott. Féltette? Kiktől? A többiek ugyanúgy messze voltak tőle, mint ő. Próbálta már meglesni a gyár­kapunál, hátha várja valaki. Soha. Fiúkkal ment együtt, vagy egyedül. Nem járna sen­kivel? Neki sincs semmi ko­moly? Lehetetlen. Biztosan van, de minek teregesse a dolgait? Kinek mi köze hozzá? | Történeteket talált ki. Szé­peket és keserűeket. Hogy együtt eveznek a Dunán. Laci mosolyog, hogyan kínlódik az evezőkkel. Pedig tud evezni, de ha Laci ránéz, görcsöt kap a keze, s mozdítani is alig tudja. Moziba mennek. És a másféle történetek. Hogy Laci megy moziba, mással. Fogják egymás kezét, s ő pont mögöttük kapott helyet, vé­gig kell néznie, hogyan simul­nak össze, hogyan kócolja ösz- sze a másik haját. Ilyenkor mindig lehunyta a szemét, mert pára takarta a látást. Gyorsan pislogott, múl­jon el a pára, nehogy bárki észrevegye. Ütálta, ha faggat­ták. Ronda női szokás. Sok­szor már majdnem rájuk szólt: nem unjátok minden­nap végigkérdezni az egészet? Mit főzöl, a gyerek, a férj sö­rözni volt, kivel táncoltál szombaton, mentek-e valaho­vá vasárnap? Kérdezni, kér­dezni, de megfigyelte, a vá­laszra már a kérdező sem fi­gyel oda. Nem is érdekli. Csak azért kérdez, hogy jár­jon a szája, ne legyen csönd az öltözőben, se reggel, se délután. A férfiöltözőben ugyanezt csinálják? Vajon róluk beszélnek-e? És mit? Talán róla is? nikus? Szép? Nem is szép: Egy férfi nem lehet szép. Ak­kor már nem is férfi. Ha va­lakinek babaarca van, rögtön lányosképű lesz, s soha nem szerette a lányos képű férfia­kat. És hogy technikus? Hát istenem. Lehetne segédmun­kás, bármi, mégis ő lenne. Leste, hátha valaki elszólja magát. Hogy jár vele. Vagy volt vele. De nem. Csak a kívánság volt a többieknél is más semmi. Nem állt szóba senkivel. Köszönt mindenki­nek, udvarias volt, ha bármit kérdeztek tőle, készségesen magyarázott, ám egy szóval sem többet, mint amennyit kellett. Beszélgetni, viccelőd­ni csak a férfiakkal látták. Az ebédlőben is mindig férfiak­kal ült, megvolt a szokott tár­sasága, s senki nem mert odaülni közülük, még Julika sem, pedig ő nem volt szív­bajos. Egyszer mamának kezdte mondani. De abba is hagyta. Mama alig figyelt oda, csak hümmögött, s annyit mon­dott, ha technikus, biztosan szép fizetése van. Rögtön elment a kedve. Hát ennyi az egész? Mama is csak ennyit fog fel az egészből? Más volt ez, mint minden eddig. Benn, a tanműhelyben sokat eljátszottak. Ez tetszik, az is tetszik, minden jóképű férfi tetszett. Olykor a fiúk­kal félszeg csókokat váltot­tak, s utána legszívesebben megtörölték volna a szájukat. Tizennyolc múlt, de semmi komoly. Eddig. És most ő. A szép technikus. Méreg fogta el, legszívesebben nekiment volna a többieknek, miért be­szélnek róla így. Laci. Min­dig felnézett a szalag mellől, amikor valaki a nevét kiabál­\ Hetek, hónapok óta nézte, ! bámulta, csodálta, de szólni ! nem mert hozzá. Megjegyezte í minden mozdulatát, tudta, ar- \ cán hogyan rándulnak meg az j izmok, hogyan szökik magas- ; ra a szemöldöke, hogyan húz- / za össze szemhéját, ha vala- \ kire rátekint, mindent tudott róla, s mégis: semmit. Soha í nem volt szőrös, mint a töb- ä biek, nem hagyta, hogy két- \ háromnapos borosta lepje el J az arcát. Friss volt, tiszta és ; megközelíthetetlen. Feszült ! rajta minden ruha, erős, szé- \ les válla enyhén jobbra-balra { hajlott, amikor ment, s lép- ! te halk volt, szinte surranó, ; soha nem látott mást a lá- \ bán, mint gumitalpú papucs- ; cipőt. \ Otthon, ha leült, s lehunyta ; a szemét, maga elé idézte ; minden mozdulatát. Érezte, j forróság lepi el, s a hátán ! kiüt a verejték. Szerette? ! Nem tudta, de fájt, amikor I gondolt rá. Mindennap lát- 1 ta, s mégis, olyan távol érez- (te tőle magát, mint első nap; \ amikor meglátta. Pedig an- \ nak már majdnem egy éve. \ Tizenegy hónapja s két hete. \ Akkor került a műhelybe, ak- 'í kor ült be a többiek közé a szalag mellé, s tette, amit \ tennie kellett. Egy mozdulat, ; egy csavar, két húzás, újból S egy csavar, megint két húzás l s így, a végtelenségig. Fel- \ felnézett, merre jár. Tudta, ; könnyű lenne a dolga, ha \ egyedül ö lenne oda érte. Az í öltözőben azonban mások is $ róla beszéltek, s nem úgy, \ hogy a Laci, hanem — a szép Í technikus. Ez ellen is lázado- í zott. Mi az, hogy szép tech- í nikus? Mi itt a lényeg? Az, \ hogy szép, vagy hogy tech-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents