Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-30 / 203. szám
rt. >31 MEGYEI K^Círlap 1964. AUGUSZTUS 30. VASÁRNAP £ _______________________ j Vé&SiWm és államkassza ^ avagy javaslat pád-ügyben jog, a fiatal évek emléke és a tapintat. Szép is volna, ha leülnék a Margitszigeten sza- lonnázni egy szerelmespár mellé! Legkevesebb, hogy megátkoznák a gyomromat, amiért megéheztem, a lábamat, amiért elfáradtam, a szokásokat, amiért nem állva eszünk, s talán még a tanácsot is, mert kevés padot csináltatott. M indez tetézve ismétlődnék meg este, amikor a szerelmesek mint főbérlők sajátítanak ki egy-egy padot kettesben, s onnan lesik a felhők mögött bujkáló holdat, elhallgatják a lombok susogását, a tücskök cirpelését és egymás érverését, szívdobogását. Ilyenkor az ember * inkább meggyorsítja lépteit, elfordítja fejét, s eszébe sem jut, hogy odakéredzkedjék, jóllehet úgy szeretne maga is leülni, egyedül lenni, bámulni a semmibe és úgy üldögélni» olyan kényelemben vagy lábtartással, ahogy még otthon sem illik. De még mielőtt magamra zúdítanám a szerelmesek haragját, előrebocsátom: mindezért nem haragszom rájuk. iNem ők a hibásak, nem ők telhetnek róla. Alapvető tervezési hiba az egész konfliktus forrása, az állami pénz ésszerűtlen felhasználásából fakad minden baj. Hogy precízebben fejezzem ki magamat: alacsony a padpark kapacitásának kihasználási fo-' 1ka! Kicsit magyarabban: a régi tervek szerint megépített padokban improduktív kapacitás rejlik. Hogy ezen mit értek? Hát azt. hogy a nap nagyobb részében két ember üldögél egy pádon, amelyen öt is elférne kényelmesen. De azért nem azt javasolom, hogy öt embert ültessünk egy padra. vagy három szerelmespárt. Inkább azt, hogy a parkokban, ligetekben egy- és kétszemélyes ülőkéket állítsunk, fel. Az egyszemélyeseket a magamfajta álmatlan kószáiénál-:, a kétszemélyeseket a szerelmeseknek. Aki pedig sem nem szerelmes, sem nem szereti az esti és éjszakai csöndességet egyedül — aludjon odahaza, vagy ha nincs jobb dolga, pislákoljon a tv képernyője előtt. emelem, hogy ennek az ÍV újítási javaslatomnál: a magját megszívlelik az illetékesek és a szerelem meg az államkassza örömére meg is valósítják. Az újítási dijat postán kérem.. Sz. Simon István : juem holmi csinált, erősza- : IV költ összefüggésről van j szó a címben. A legdiszkré- tebb emberi érzés és a legpró- \ zaibb közgazdasági kategória \ igenis jól megférnek egymás- ! sail, sőt mi több: dialektikus < összefüggésben állnak. Bátor- \ ködöm ezt a tételt fenntartani ; azért, mert közismert dolog, \ ha az emberek lelki egyensú- \ lya biztonságosabb, jobban i megy a munka, következés- t képpen mindnyájunk kincse, f az államkassza is tömőttebb í lesz. Fordítva viszont úgy hat ! ez a kölcsönösség, ha az ál- \ lam.kasszában több van, ; olyasmire is több jut, ami az í emberi érzések kivirágzásá- ; hoz közvetve vagy egyenesen ! hozzájárulhat. j Ügyes pénzügyi szakember \ ki tudná számítani, hogy \ mennyibe kerül az államnak í egy csók, egy ölelés, mert nem ! kétséges, hogy azokat a kö- rülményeket, melyek között / egy csók elcsattanhat, egy ! ölelés végbemehet, egyrészt ; állami erőből kell megterem- \ teni. Másrészt ugyanakkor ; ezek következménye is állami ; kiadósakat, közvetlen állami !■költségeket eredményezhet. A ; hiba ott van, hogy nem min- ; óig bánunk gazdaságoson ; ezekkel az anyagi eszközök- j kel. Megtörténik még manap- ! ság is, hogy állami kocsival, í hivatalos kiküldetésben kere- í si fel kedvesét az osztályve- ; 3ető a vidéki kisvárosban, \ azért vesznek motorcsónakot \ az igazgatói alapból, mert $á- j rika imádja a természetet, qé ; igazgató pedig Sárikát, s a ki- J küldetés meghosszabbító sá- : nak igazi oka a kedves, aki \ nem tud újabb teljes hétre \ oly könnyen-gyorsan elsza- kadni. Ezek a dolgok azonban g esetlegesek. Ezúttal egy ál- 'j landó beruházás hibáiról sze- ; re in ék szólni, mely szorosan í összefügg a szerelemmel, an- £ nalk szinte egyik technikai g feltétele, ilyenkor nyáridőn, íNevezetesen a kiapadókról... \ Nevezik őket pihenő padok- % nak is, de ez csak azért van, % hogy igazi rendeltetésüket ne- í hezebb legyen kibogozni. A £ nap huszonnégy órájából J ugyanis legalább kétharmad- % ban a szerelmeseké a ligetek- p ben, parkokban felállított £ sok-sák pad. S mi a tapaszta- í; lat? Ezeken az ötszemélyes £ padokon^ két ember, egy fér- | fi és egy nő üldögél, közel £ egymáshoz simulva, s ott ásít % a piros deszka hosszabbik fe- á le üresen. Oda nem lehet ley * ülni, mert azt tiltja a szákásvagy drágább. Lám, a szóló ala is maga forgatta a homokot. Ezt a Szaharát. Ct év telt el, mire beültette, sövénnyel körülfonta s egy kis vályogfalu viskót is eszkabált rá. És most eltűnik minden. Talán egy nap alatt. Ezek a lánctalpasok felfalják az egészet, mintha itt se lett volna soha. Még tán a szőlőtőkéket is alászántják. Mi az nekik. A kis ház biztosan sírni, nyöszörögni fog a nagy gép súlya alatt. De az is lehet, hogy csak roppan egyet. Sikoltani sem lesz ideje. És a fia kacagva nézi. Az átkozott kölyök! Csak ne szeretné annyira. Nem is őt, az unokákat inkább. Azokon még fog a ló szó. Hallgatnak rá. Az apjuk? Az már a saját útját járja. L assan feláll az ülőkének használt tuskóról. Megropogtatta csontjait, beballag az omladozó falu kunyhóba Kihozta a kétágú létrát, de nem nyitja szét. Komótosan a tetőnek támasztja és lépkedni kezd felfelé. Az eresznél matatni kezd, mintha veréb-csipaszokat keresne, de csak egy szárvágót húz elő. Karja nekilendül, s vágni kezdi a zsúpot összetartó szurkos fonalat. Aztán a széthulló szálakat nyalábra fogja és ölben viszi le a fa tövéhez. Hogy mégse menjen veszendőbe. F. Tóth Pál a buldózer ott dohog már i /l az öreg szőlő szomszéd- i ságában. Hatalmas árkokat váj : a porhanyós homokon. Aztán földgyaluk jönnek, és a buckás vidék engedelmesen simul el í alattuk. Szőlő alá forgatnak. A 'közösbelinek. Kétszáz holdat : hasítottak ki egytagba. Már a ; vessző is megérkezett. i Az öreg szőlő alig volt több ; pár vékásnál. Két sor saszla, a ; többi kövidinka, közte néhány ! szilváié, meg sárgabarack, az- ! tán egy ki vénült diófa. Mellet- Ite a kunyhó. S a kunyhó előtt iaz ember Taskó Ferenc, a gaz- !da. Egy tönkön üldögél, s nézi !a sürgést-forgást. Mintha víz- í par,on ülne és a messzi utazó- jkat lesné, kíváncsian, de ide- ; génül. Pedig nem idegen. ; Lám, a fia is ott nyüzsgöló- ídik a többiekkel. Hordják a £ műtrágyát, húzzák a mérőzsi- £ nort, s úgy tesznek, mintha íövék lenne ez a nagy határ. / 't, S ő csak ül, nézi a jövés-me- ^ nést. Messzire bámul, aztán ^ maga elé mered. A tőkéket £ vizsgálja. Megöregedtek. Mikor ^ is ültette őket? Van annak \ már vagy harminc éve. Azóta sok kipusztult közülük, s új ^vesszőt dugott a helyébe. Sze- ^ mezgette, oltogatta, tavasszal ^kinyitotta, ősszel bekapálta. ifs most azt mondják, útban ^ íi/ van ez a szőlő, A fia is ^ ezt mondja. Márpedig ő csak ért hozzá. Mezőgazdász, az ap- ^ja nevelte azzá a maga költ- ^ ségén, a saját verejtékével. ^ ügy nevelgette, ápolgatta, í mint a szőlővesszőt S a fiú? j Csak nevet rajta. V 'j — Ne vacakoljon már apám! ^ Ezt a kis háztájit nem tarthat- J ^ juk itt múzeumnak Időtlen idő- ; ^ kig. Ha volna belőle egyraká- í ^son vagy száz hold, akkor még- J ^gondolnánk, de így? Nem ma-| j radhat ennek a nagy táblá- ?nak a közepében. Kiröhögne ^ ^bennünket a világ. Ne féljen,^ ^ eztán se halunk szomjan. Ha £ ^ termőre fordul ez a kétszáz { ^ hold, jut belőle a tagságnak is. J £ Apám is megkapja, ami dukál. \ Még bajlódnia sem kell vele. A $ £ szüretet szívesen megcsinálják $ ^ a fiatalok, a többit meg elvég- £ ^ zik a gépek. Mi a fenének kín- ^ í lódna ezzel a tűzrevalóval to- í ívább? í í 5 £ Szóval, így beszél. A saját J fia mondja ezt, aki pedig itt, 'j a tőkék között tanult meg járni. ^ ^ Ezen a kis úton. Ha kapáltak ^ ^ kinn a földön, ide hozták be a j í hűsre, a fa alá. De csak nevet í ^ ezen is. Azt mondja, most már ^ ^ egyenesebb utakat csinálnak, \ meg hosszabbakat, mint az aj ^ régi volt, minek őrizgetni azt ^ í a kis ösvényt... í Furcsa világ. Szétnyirbálják \ áaz emlékeket. A keserveset is. { ^ Itt húzattak el, ezen a homo- j ^ kos dülőúton, minden észtén- í dőben a gépek. A cséplőgépek, j ^ Négy ló, meg két bivaly húzta \ | némelyiket, mégis elakadt. í ^Szalmát és szárat raktak elébe. í Még most is hallja az ostor su- ; | hogását, csattogását, a hajtők ; ^ keserves szentségelését, amint; ^ püfölték a verítékben fürdő jó- ; ^szágokat. S az emberi veríték J / sem volt errefelé kevesebb,! Vasárnap este, amikor a szokásos vacsora utáni duplámat kavargattam községünk zenés presszójában, s néz- degéltem a párokat, mily könnyedén lejtenek egymás- hos simulva a tánc hódító ritmusára, riadtan és szerényen köszöntött egy fiatalember. Engedélyt kért, hogy asztalomhoz ülhessen, és költeményeit felolvashassa. Két szonettet hallottam; az egyikben ifjú barátom ószövetségi átkokat zúdított hűtlen kedvesére és máglyára kívánta őt, a másikban pedig — felemlegetvén két esztendő szép szerelmi emlékeit — a reményét fejezte ki, hogy a hitszegő leány megbánja vétkét, és visszatér az ő megbocsátó karjaiba. A versek nem voltak remekművek. A verselő a rím kedvéért el-elkalandozott a ; szándékolt mondandótól, a hasonlatok és metaforák nem mindig a téma kifejtését í szolgálták. a nyelvezetben i fel-feltűnt a század eleji | stílromantika. a jambusok : olykor-olvko'- a sor végén is j sántítottak; de mély, igaz ; emberi fájdalom feszítette a szonettek kereteit, ez sugárzott az ifjú szeméből is, ami részvétet keltett bennem. — Tanár úr kérem — vallotta az ifjú művének alapélményéről —, én Júlia előtt soha senkinek nem udvaroltam, ő volt és marad is az én egyetlen szerelmem. Diákoromban irigyeltem a társaimat, akik a párjukkal sétáltak az iskolakertben, meg a patak partján; én nem sétálgattam egy lánynyal sem, mert egyikbe sem voltam szerelmes. És én elhatároztam, csak azt csókolom meg, akit szeretek. — Júliát, ahogy megismertem, megszerettem; de tessék elhinni tanár úr, hogy ő talán még jobban szeretett engem, mint én őt. Háromszor akart öngyilkos lenni miattam, pedig semmi oka sem volt rá, egyszer húztam ki a patak közepéből, a víz alól. Tiszta verőfény az a két esztendő, amíg együtt jártunk, s a felhők legfeljebb akkor takarták el a napot, ha nem láthattuk egymást. Júlia ugyanis a szomszéd járásba való, és a gyakorló félévét is ott töltötte, Dombháton. Hetenként kétszer írtunk egymásnak, de volt úgy, hogy egy nap három levelet is kaptam tőle. Am egyszer elmaradtak a levelek, és én gyanút fogtam, Dombhátra utaztam. Ott egy volt isko- latársamtól' megtudtam, hogy Júlia jegyben jár egy nemrég odakerült fiatal orvossal. — Hát tanár űr kérem, létezik ilyesmi is a világon? A lányok ennyire becsülik csak a hűséget? A szívük szerelménél többre tartanak egy vacak Trabantot, amellyel egy nyavalyás, keszeg felcserrel furikázhatnak? Megfogadtuk, ha elhi- degülnénk egymástól, őszintén bevalljuk. Miért nem szólt nekem Júlia az új szerelméről egy szót sem? Ha ilyenek a lányok, tanár úr, akkor én sohasem fogok megnősülni! Sokáig panaszkodott még a fiatalember, s közben a kávém kihűlt, mert megfeledkeztem róla. Jolánka, a figyelmes felszolgáló ezt észrevette, s egy kis gőzt engedett bele a gépből. Amíg kortyolgattam az éltető nedűt, gondolkodtam a vigasztaló szavakon. Először is a női nemet próbáltam mentegetni : — Hibát követünk el barátom, ha túlságos gyorsan általánosítunk. Nem minden leány egyforma, sőt tökéletesen egyforma még falevélKÖNYVESPOLC Stevan Sremac: Papháború ismeri a szokásokat, ismeri; embereinek gyengéit, ismeri a ! közállapotokat. A századvégi szerb realista ! irodalom jelentős alakja Ste- ! van Sremac, aki ideológiai ; melléfogásai ellenére is mind ; a mai napig kedvelt és elis- \ mert írója jugoszláv szomszé- í dainknak. Műveit újra és új- / ra kiadják, s közönségsikerük: van. Hangvételét tekintve, bi- : zonyos fokig Mikszáth Kál-; maiihoz hasonlíthatjuk, aki; ugyancsak a derűs, bölcsen \ mosolygó ember szemszögéből; vizsgálta a világot, de nagyon ! gyakran gyilkos szatírával os- : torozta nemcsak a közállapo- ( tokát, hanem a maradi, önző í beállítottságú kispolgárokat, j papokat, urakat. ; Sremac neve különben meg- ! lehetősen ismeretlen a ma- í gyár olvasóközönség körében.! Ez az első regénye, amely ha-; iánkban megjelent, s ezenkí-; vül — tudomásunk szerint — < csupán az Európa kiadásában ! 1958-ban megjelent Klasszikus í jugoszláv elbeszélések című í kötetben szerepelt egy novel-! Iával. így az Európa Könyv7- j kiadó jó szolgálatot tett az; immáron klasszikussá vált ne- j vés szerb író megismertetésé- j vei. A regényt Csuka Zoltán: fordította nagy gonddal. Nyel- \ vezete élvezetes, friss, hűen I adja vissza a szellemes for-! dulatokat, párbeszédeket. ! (tm) ; EGY ELKÉPZELT vajdasági községben játszódik ez az igen derűs, szórakoztató történet, melynek lényege, hogy a falu két szerb papja ellenségeskedni kezd. A különben zavartalan érdek- és pohárbarátságot egy fiatalember borítja fel, egy fiatal nőtlen tanító, aki a faluba érkezve, mindkét papcsaládnál vendégeskedik. A papoknak férjhez adandó leányuk van, de megfelelő parti csupán egy akad, a fiatal tanító. A két papné kiveti hátóját, mindketten saját lányuknak szeretnék megfogni a fiatalembert, s ezért tűzzel-vassal ártanak egymásnak, marakodnak az egy szál vőjelöltért. Az asszonyok hadakozása aztán maga után vonja a papok elkeseredett csatározását is. Sremac mindvégig szatirikus hangvétellel ábrázolja szereplőit, akik kicsinyes, pénzsóvár, önző kispolgárok. A környezet bemutatása egyben a századvégi vajdasági falu közállapotainak ábrázolása is. A maradiság, a tunyaság, az úrhatnámság, az evés- ivás jellemzi ezeket az embereket. Sremacnak különben ez az egyetlen falusi tárgyú regénye, munkásságának gerincét a kisvárosi nyárspolgárok ábrázolása adja. A Papháború azonban jelzi, hogy az író igen tájékozott a falusi viszonyok között is, alaposan ft. A. \ i úgy jártunk, mint megannyi ; szép ötlettel, elgondolással,; kezdeményezéssel: kampányt lett, amelynek napjai meg-! vannak számlálva. Több já-) rásnál és a községek egész so-! ránál mér csak múlt időben ä beszélhetünk gyümölcsöző; együttműködésről. Pedig; hasznát, szükségességét az el- ; ső esztendő számos sikeres í példája bizonyítja. Most az elmúlt hetekben — í talán éppen a megyei szer- í vak nagyobb szorgalmazáséra £ — néhány járásnál és község- j ben újra szóba került az $ együttműködés gondolata. Ak- ; tuálissá teszi a tóma napi- ■ rendre fűzését, hogy éppen : ebben áz időszakban állítják \ össze az új oktatási-népműve- \ lésí időszak programját. Ezen ; dolgoznak a KISZ-vezetők, a ; szakmaközi bizottság tagjai, * a fö 1 dmüvesszövetkezeti akti- ; vak; a nőtanács-titkárok, a; Hazafias Népfront elnökök — \ a művelődési otthon igazgató-! ján kívül. Félő azonban, í hogy a sok részletterv — ha \ nem kap erőteljesefob hangot í az együttműködés gondolata; — megint csak az erők szét- ; forgácsolásához vezet, mint \ korábban, s valamennyi szerv < csak maga akar produkálni,! a többiekkel konkurrálva,! vagy akár a többiek rováisó-í ra is. ; j Szükséges lenne a művelő- í désiügvi bizottságok tévé-: kenysévánek felólénkítésére. s: nemcsak a papírforma sze-; rinti. hanem a tényleges, gya- j kcrlati együttműködés meg-: teremtésére is. Az . igazság i azonban az, hogy a hivatalból: ,.felkent” mű vetődéséig vi; igazgató szava ke|vés lesz ehhez. ha nem állnak mögötte a járási és községi párt-, valamint tanácsszervek felelős vezetői, s ha kell, hivatali hatalmuk is. Az új népművelési időszakban az eddigieknél is nagyobb feladatokat kell megoldanunk, a felszabadulás 20. évfordulójának méltó megünneplése jegyében. Sokrétűbb, színesebb, hatásosabb lett a népművelési munkánk. Nagyobb súlyt helyezünk a szocialista tudat- formálásra, minden eddigieknél többet törődünk a felnőttek továbbtanulásával, s még megannyi új feladat áll előttünk. Munkánk sikere azonban jórészt azon múlik, menynyire tudjuk az érdeklődő közönséget, s a rendelkezésre álló összes erőforrást egy kézben, a közös cél érdekében — összpontosítani!... Tenkely Miklós Három esztendős múltja van a falusi kulturális tevékenységgel foglalkozó szervek és intézmények szervezett együttműködésének — papíron. A gyakorlatban azonban etnnél is kevesebb. Miről is van szó? Három évvel ezelőtt a Művelődésügyi Minisztérium a Földművelésügyi Miniszté- riummal és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsával közösen körlevelet adott ki a falusi művelődési házak vezetőinek. valamint a tenmelő- szövetkeizeti elnököknek. Rögzítették nyilatkozatukban a falun végbemenő változások kulturális kihatásét, s szoros szellemi-anyagi együttműködésre szólítottak fel őket. Ezzel egyidőben az illetékes pártbizottságok és tanácsi szervek lépéseket tettek valamennyi, falun érdekelt szerv kulturális tevéken ységjén ok összehangolására. így született meg a megyei pártbizottság agitációs és propaganda osztálya mellett a megyei művelődésügyi bizottság, amelynek járási megfelelői is rövidesen létrejöttek. A községi művelődési bizottságok létrehozása mér valamivel nehezebben ment, de jóindulattal azt mőndhatjuk, hogy a községek többségében funkcionált ez az új testület, amely — mint a megyei és a járási bizottság Is — helyet adott valamennyi érdekelt szerv képviselőjének. Ezeknek a bizottságoknak az a feladata, hogy a különböző- szervek és intézmények éves tervét, elképzelését összehangolja, a kulturális élet középpontjává a községi művelődési otthont tegye, s ezzel együtt szorgalmazza az anyagi erőforrások egyesítését is. A kezdeti lelkesedés után azonban ezek a bizottságok ma már többségükben csak papíron léteznek. Különösen így volt ez a múlt esztendőben, amikor sok helyein niég ■alihoz ■ sem vettek "f á“- radságot. hogy a terveket ösz- eaehangolják. Más helyeken pedig a művelődésügyi bizottság összemosódott a művelődésügyi állandó bizottsággal, de az meg az esetek többségében iskolai, oktatási problémákkal foglalkozott, s így a hivatalos szervek napirendje előtt elsikkadt a népművelés. Egyetlen ember maradt, aki birkózott a lehetetlennel,, s az a magára hagyott községi művelődési otthon igazgató volt így ezzel a nagyra hivatott testülettel is A kulturális együttműködés - közérdek Vasárnap délelőtt (Foto: Kotroczó)
