Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-30 / 203. szám

1964. AUGUSZTUS 30, VASÁRN AP »ICC vAíriíiíj 9 Egy lépcsőfokkal feljebb őszi verőfényben (Foto: Kotroczó) V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\VV\\\\\\\\\\\\\\\\\V Tasnádi Varga Éva: SZEPTEMBER Arany lombok — körtefa legyező .... Estefelé a fákon szél neszez. Valaki jön a lépcsőn fölfelé, és tudom én, az ősznek lépte ez. Hajnali dér. Az utcán fáskocsik. Gúlába rakva sok sárga hasáb. — Ha majd a szél dideregve dalol, pirosló lángjuk szép nyugalmat ád. Még itt a nyár, és én is itt vagyok, de vajfn meddig sodor az idő? Ki tudja azt, hogy jövőre talán szítam, fölött vadbodza ága nő ... Még itt a nyár, de hull a gesztenye Egy kisfú kék füzetet szorít, . társa pedig a kőről felszedi egy fáradt galamb hulló tolláit. Juhari István: ANYÁM Hóik altató dalt terít rám az éj. Bölcsöm felett te dúdoltad anyám. Szelőd kis dallam, örök lánggal ég, Messzeségből is szivemre talál. Tenger dalol ily lágyan, végtelen. Szép gyermekkorom újra álmodom. Maradj e dalban anyám énvelem, Átsegít árkos akadályokon. Nyújtsd ki távolból dolgos két karod. S emelj magadhoz a magasba fel. Hallod anyám a hangomat? Felelj! ölelj szivedre kérlek egyszer még! Engedd hadd nézzem jóságos szemed, Anyám, szemedben millió csillag ég! íj ucsúzni nehéz. Nemcsak a , D szeretett kedvestől, ha- 4 nem a tájtál is, amely tíz évig 4 életet adott s otthont vont a 4 feje fölé. Pedig nem volt tej- 4 jel-mézzel folyó Kánaán; futó- 4 homokját még ma is messzi I tájakra sodorja a szél. Szántó József tíz esztende­ig birkózott a tanyavilág fu­tóhomokjával, Nem muszáj- 4 ból, szabadulhatott volna ha­li maróbb is, inkább a köteles- I ség marasztotta: itt is élnek i emberek, iát is éppen olyan í szükség van a tanítóra, mint í a faluban vagy a városon. Es \ marasztotta a tanyai emberek bizalma is — pedig gyanak­vó népek a tanyaiak, talán az embertelenül nehéz élet von vastagabb burkot a szívük köré —, akik már a második esztendőben előre köszöntöt­ték, valahányszor egyfelé vitt útjuk; és ismerősként bólin­tottak felé a homokkötő, cse- nevész akácfák, de még az idegenekre acsargó kutyák is szelíddé csöndesülve sompo­lyogtak a lábához, ha elhaladt egy-egy tanya előtt. Sokszor még egy futó láto­gatás is nyomot hagy az em­ber lelkében, hát még tiz esz­tendő! Kitörülhetetlenül bele­vésődött Szántó József leiké­be a homokrészi tanyavilág­ban eltöltött évtized. Ahogy ő emlékezik két év távlatából: — Jó életiskola volt. Test- ben-lélekben izmosító... Se­hol másutt nem kerülhettem volna olyan közelségbe az em­berekhez, tanítványaim szülei­hez, mint a tanyák világában, ahol az élet törvénye az, hogy rokonként vagy még in­kább testvérként értsék és be­csüljék egymást az emberek, mert különben alulmaradnak a természettel vívott nehéz ütközetben. Két éve búcsúzott a csöpp­nyi tanyai iskolától és a száz­húsz gyerektől, de még ma is úgy él lelkében a homokrészi táj, mintha csak tegnap vált volna meg tőle. Pedig a na- 4 pókban eladta a régi motort, 4 az utolsó'kézzel fogható ém-: 4 léket, amivel talán ezerszer 4 is megjárta az albertirsa— 4 homokrészi utat. A masina 4 előbb megkopott, mint az em- 4 lékezet. 4 * mikor eljött, nemcsak a 4 zí tanyai életnek mondott 4 búcsút, de húszéves tanítói pá- 4 lyájának is. Pedig ez volt a 4 nehezebb. Hátatfordítani a 4 katedrának, a fekete táblának ( s csak ismerősként köszönteni 4 a régi és az új tanítványokat. 4 Mégis megtette, mert hívták $ s a hívó szóból az csendült ki: 4 nagyobb szükség van rá az új 4 poszton, mint a kis tanyai is- 4 kólában. 4 S hogy helyes volt a „fel- 4 sőbb vezetés" választása, azt 4 mi sem bizonyítja jobban: né­hány nappal ezelőtt, alkotmá- ! nyunk ünnepén már mint al- j bertirsai művelődési ház igaz- ; gatóját tüntették ki a Szocia- l lista kultúráért emlékérem. 4 mél. • 4 A faluban töltött rövid két esztendőnek külön története \ van. í Művelődési ház volt ugyan 4 azelőtt is, de élet benne már fannál kevesebb. Igaz, hivatá- í sós vezetője sem volt, csak í egy tiszteletdíjas pedagógus 4 irányította a munkát néhány 4 száz forintért. Pedig egy 4 olyan naQV községben, mint 4 Albertirsa, egész embert kí- 4 ván a művelődés ügye. Annál í is inkább, mert a hajdani két 4 falu, Alberti és Irsa még ma 4 is csak közigazgatásilag egy, 4 a valóságban azonban él ket- 4 tőssége, amely elsősorban a 4 földművelő tótok és a vona- '/ tozó munkások különböző élet- 4 formájából és életfelfogásá­ig ból fakad. 4 Ez a kettősség nemegyszer 4 szült és szül még ma is meg- ( nemértést, ellentéteket az em- 4/ berek között. 4 — Talán a futballpálya pél­4 dája igazolja ezt a legszem- 4 betünőbben — bizonyítja az 4 igazgató. — Tíz esztendeje fo- f gott hozzá a falu az építéshez, 4 a kerítés már düledezik, de 4 a mai napig még egyetlen 4 mérkőzést sem játszottak a 4 félig kész pályán, j Az évtizedek szinte szokás- 4 sá gyökeresedett ellentéteit 4 nehéz feloldani néhány esz- 4 tendö alatt. Legalább olyan 4 nehéz feladat, mint amilyen 4 a termelőszövetkezet újjá- 4 szervezése volt az ellenforra­dalon! után a homokrészi ta­nyavilágban. Szántó József ott, akkor becsülettel kiállta a próbát. Most a faluban vizs­gázik. És a jelek szerint nem is rosszul. A közeledés, a fel­oldódás folyamata megindult és nem is a leglassúbb ütem­ben. Ebben jelentős része van annak a pezsgő, eleven kul­turális életnek, amely két esz­tendeje kezdődött az öreg mű­velődési ház megújhodó falai között s amelynek nyomán egyformán szívesen látogatott otthona lett a földművelőnek, munkásnak, értelmiséginek. M i a titka a változásnak? Az igazgató függetleníté- sének ténye? Szántó József rátermettsége? A szakkörök felélénkült munkája? Ez is, az is, amaz is igaz, de még­sem adja a kiváló munka tit­kának a nyitját. A titok — valami egészen más. Egyszerű és mégis bo­nyolult dolog. Az összefogás ereje. Elérni — ez volt a leg­nehezebb. Ehhez kellett a több évtizedes tapasztalai, a tökéletes emberismeret, ami­nek elsajátításához. jó iskola volt az évtizedig tartó tanyai igazgatótanítóság. — Érdekeltté tenni min­denkit a művelődés ügyé­ben, ez volt a legfontosabb — vallja az igazgató. — De hogyan? Ez okozott sok ál­matlan éjszakát a tettek­ben lemérhető megfogalmazá­sig. Példákkal érvel és bizo­nyít: — össze kell fogni a fia­talokat. Igen ám, csak hogy ez a feladata a KISZ-nek is. Egyezségre kell jutni, de ugyanakkor gondolni arra is, hogy a művelődési ház mégsem KISZ-szervezet. Ne­künk azolcat a fiatalokat is be kell hozni a művelődési házba, akik nem tagjai a KISZ-nek. így született meg az ifjúsági klub gondolata. Tagjai a KISZ-esek és azok a fiatalok, akik belépnek a klubba, A- KISZ is jóié. jár, mi is teljesítjük a feladatun­kat, s végső soron, ami min­dennél fontosabb: közös ott­honra találnak a faluban élő fiatalok. Ma már saját zenekara is van a klubnak, amelyet a művelődési ott­hon tart fenn. rpenntartás. A gazda sze- Jf1 repe. A titok másik nyitja. Mert a művelődési ház anyagi ereje ma még kevés ahhoz, hogy minden nemes törekvést és tervet valóra váltson. Együtt, közö­sen azonban minden lehet­séges. — Hatvanöt éve alakult az első énekkar a faluban — idézi a múltat az igazgató. — Férfikórus. Hol műkö­dött, hol nem, de azért tel­jesen soha nem oszlott fel. Amikor átvettem a művelő­dési ház vezetését, húszán voltak. A nőtanács vezetői adták az ötletet: szeretné­nek egy női kórust alakíta­ni a Dimitrov Tsz asszo­nyaiból, lányaiból. A gon­dolat önmagában nem volt életképes, bizonyította ezt a férfikar példája is, mégis megalakították a női kó­rust, egyetlen szereplésre. Azután közös próbára hív­tam a női és a férfikart. Azóta kitűnően működik az ötventagű vegyeskórus. És éppen a napokban papiam az értesítést: szívesen beáü- na közénk tizenöt pedagó­gus is. A kórus munkáját a művelődési ház irányítja, de kiadásait a termelőszö­vetkezet fedezi. Egy kedves epizódot em­lít: —r Nemrégiben Nagymaro­son vendégszerepeltünk. Vo­naton utaztunk oda a tsz elnökhelyettésének, Báhszki Sándornak a vezetésével. A fellépés előtt váratlanul meg­jelent közöttünk a szövet­kezet párttitkárának. Gyó- csos Ferencnek a küldötte azzal a tréfás üzenettel, hogy száraz torokkal mégsem kép­viselhetjük dicséretes módon a tsz tagságát, azzal begu- ritott a terembe egy hu­szonöt literes hordócskát... A gazda szerepe — más variációkban. A színjátszó szakkört a földmüvesszövetkezet tartja fenn. A községi könyvtár kihelyezett fiókkönyvtárakat nyitott a tsz-ekben. A rövi­desen meginduló tsz téli es­téket a TIT szervezi. Kis- filmet készítenek a falu fel- szabadulásának 20. évfordu­lója alkalmából a tsz-ek anyagi támogatásával. A szep­temberben kezdődő liézi- munkaszakkör anyagi alap­ját a művelődési ház bizto- sítja, ■« taggkaúj.a, ~ nőtar nács szerve;ú. És. igy tovább. Kettős érdekeltségek — egy közös cél a falu lakosságá­nak művelődése ügyében. lyrehéz volt a búcsú a 1V húszéves pedagógus múlt­tól két esztendővel ezelőtt. Fájdalmas, mert minden bú­csú maga egy kis halál. Ez a búcsú azonban mégis más volt. Fájdalmas, de nem úgy, ahogyan az elmúlás fáj, ha­nem ahogyan a születés. Mert ha Szántó József le is lépett a tanítói katedráról, egy magasabb, az egész falu előtt jól látható katedrára lépett fel, ahol már nem­csak egy iskolár.yi gyerek a hallgatója, hanem az egész falu. Prukner Pál ben, virágban, tojásban sem létezi*. Persze, vannak tí­pusok; szép számmal akad­nak olyanok, akik könnyű szerrel ^kilábolnak a nagy szerelem folyamából is. De ez nemcsak lányokkal tör­ténik meg, bizony elkövetjük ezt mi is, férfiak. Látja, ott táncol az a magas, sovány szőke tanító, azzal az ala­csony, hosszú hajú, csinos barna lánnyal. Ha jól szá­molom, éppen most jubilál: az utóbbi két évben ez a ti­zedik nő, akit bolondít. A minap a kollégiumban egy kislány sírva panaszolta, hogy milyen ígérgetésekkel csalta lépre. — Tudom, hogy akad ilyes­féle a férfiak között is — ve­tette közbe az ifjú —, de én nem akarok ilyen lenni. — Az ilyesféle csak az örö­mök perceit kergeti, de soha­sem láthatja meg a boldogság madarát. Amit azonban Júliá­ról elmondott, abból még nem következik, hogy ő ilyen vol­na. Olvasta Tolsztoj Háború és békéjét? — Filmen is láttam. — Emlékezzék az utolsó je­lenetre, amikor Andrej Nata­sa karjaiban meghal, ez a tiszta, szép lelkű leány arra gondol, vajon merre lehet most Pierre. A természet tör­vényei erősebbek az emberek törvényeinél. — De én még élek, tanár úr kérem! — Ha igazi, mély emberi kapcsolatok megszakadnak, Lőrinc napja után (Foto: Kotroczó) egyfolytában, hosszú ideig daj- 4 kálni magunkban. Még a mé- 4 zeshetekben is meglátogat 4 bennünket a bánat, még a 4 börtönben is kikacagják ma- 4 gukat olykor-olykor a bezárt 4 emberek. 4 — Ügy érzem, a magány is 4 börtön... . 4 — De nyitva van az ajtaja! 4 — Mit tegyek hát, hogy ezt 4 a csapást el tudjam viselni? j — Higgye, hogy egyszer í majd felejteni, és egyszer 4 majd újból szeretni fog. A fiatalember kétkedőén né- 5 zett rám, amiből láttam, hogy 4 én sem bírtam kiszakítani a \ kétségbeesés hínáréból. Visz- ! szatért asztaltársaihoz, akik a 4 terem túlsó sarkában kártyáz- í tak. Ö azonban nem játszott, 4 csak szomorúan mosolygott a 4 nyertesek olcsó diadalain és 4 messzibe révedő tekintete el- ; árulta, hogy a zene, a tánc, a '4 játék nem tudja lekötni fi- í gyeimét. Csalódása az első sze- j relemben annyira leverte a ; lábáról, hogy: az élet szép le- 4 hetőségeibe vetett hitét el- ! veszítette, és szüntelenül arra j az egy miértre keresi a í feleletet. í De az egészséges fiatal fa j és az egészséges fiatalember j kiheveri az élet csapásait, j Esztendők múlva a fa és a í lélek évgyűrűjén legfeljebb ! forradás jelzi a sebet, ame- i lyet az idő ejtett a szerveze- 4 ten... ! E. Kovács Kálmán : ritka az, hogy az egyik fél a vétkes. Engem is hagyott már el asszony, és ez bizony porig sújtott; de be kellett látnom, hogy magam is bűnös voltam a dologban, kihívtam magam ellen a sorsot. — De mit vétettem én, ta­nár úr? Hiszen más lánnyal még gondolatban sem foglal­koztam! — Mikorra tervezték a há­zasságot? — A kezdet kezdetén meg­mondtam, hogy csak öt év múlva nősülök. Házat, kertet, bútort akartam venni... De Júlia is számtalanszor kijelen­tette, hogy ő sem akar addig férjhez menni. — A lányok hasonló nyilat­kozatait nem kell komolyan venni. Ha betöltötték a tizen­nyolcat, vagyis megértek a házasságra, a legtöbbje megy, ha viszik. Nem hiszem, hogy tévednék: az a trabantos dok­tor nyilván egy rövid határ­idővel ütötte ki magát a nye­regből. De van maga olyan le­génynek, mint Júlia lánynak, találhat különbet is. És a belső láz, amely ilyenkor emészti az erpbert, lassan-las- san eloszlik majd. A szorítás, amely a szivet markolja, hét- ről-hétre engedni fog. — De tanár úr kérem, a szakítás fél éve történt, és nekem azóta is hónapról hó­napra jobban fáj. — A természet olyanná for­mált bennünket, hogy sem az állandó örömöt, sem az állan­dó szomorúságot nem tudjuk

Next

/
Thumbnails
Contents