Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-30 / 203. szám
I 1964. AUGUSZTUS 30, VASÁRNAP Htal ti ff.) k/ÍÍvííuí A PEST MEGYEI KÖNYVTÁROS most megjelent 22. számában vezető helyen olvashatjuk a Pest megyei Tanács vb művelődésügyi osztálya vezetőjének és a Megyei Könyvtár igazgatójának közös tájékoztatóját az 1964/63. évi könyvtári irányelvekről. Kétoldalas statisztika mutatja: hogyan alakult megyéink 11 járásában az olvasók száma 1964 első felében? Képes tudósítás ad hírt az új helyiségbe költözött túrái községi könyvtárról. Több módszertani szakcikk, „Az én módszerem” pályázat egyik munkája, bő híranyag egészíti ki a Pest megyei Könyvtárak módszertani tanácsának népszerű folyóiratát. A „PLÉBÁNOS UR ‘‘ 1600 éves ezüsttallérok Sarkad határában az erdő- gazdaság földjén szántás közben egy ezüsttallérdkkal megrakott, régi cserépedényt fordított ki az eke. A régészek megállapították, hogy a réme tallérok a késő császári korból valók, legalább 1600 évesek. Tisztogatásuk után szépen olvasható feliratuk is: Trainus Antonius Pius. V Tulajdonképpen egy vicc révén találkoztunk. Névadó ünnepségre készülődtek a laktanyában. A tanács kiküldöttje valamiért késett. Az ünneplő közönség türelmetlenkedni kezdett. Valaki megjegyezte: — El kellene menni a plébánosért. Ekkor szólalt meg az egyik tiszt: — Nem is kell elmenni. Van itt is plébános. Általános megrökönyödés. Plébános? Itt, a laktanyában? — Katona! — szólított meg a tiszt egy harcost. — Hívja ide a Romhány it! Hamarosan, a lehető legszabályosabb körülmények között egy szolgálati karszalagos honvéd jelentkezett: Romhányi Gyula honvéd. Kiderült, hogy Romhányinak csak a ragad- vány neve plébános, utalva polgári foglalkozására. Civilben ugyanis a nagykátai plébánia sekrestyése volt. Amikor bevonult, hamarosan fel kellett rá figyelni. Vallásos nézeteit ugyanis egy pillanatra sem titkolta. BÖNGÉSZDÉBEN Még a parancsnokával is állandó hitvitát folytatott. — A szabadságom alatt, otthon szereztem egy bibliát, hogy felkészültebben tudjak Romhánvival vitatkozni — mesélte a parancsnok. — De mondhattam én neki bármit, mindenre volt újabb érve. A katona pénteki napokon nem evett húst. A többiek csúfolták, a szakácsok pénteken tiszta húst pakoltak a tányérjára, egyebet nem akartak neki enni adni. Romhányi Gyula, a nagykátai sekrestyés, még polgári gyakorlatából tudta, hogy az állam türelmes az egyházzal, törvény védi az ő vallásos meggyőződését. Panaszos levelet írt a honvédelmi miniszternek. Van ezen egy kis mosolyogni 'való. A kommunista miniszter, a hadsereg vezető tábornoka levelet kap egy honvédtől, amelyben panaszt tesz, Hogy őt vallásos meggyőződésében sértegetik. És hamarosan megjön a válasz, mely Rom- hányival szembe türelemre int. Ettől kezdve miniszteri parancs védi Romhányd honvéd vallásos meggyőződését. — Nézze Romhányi — mondta akkor a parancsnoka. — Tőlem higgyen amit akar. De a politikai foglalkozások alól nem menthetem fel. Amit ott hall, épp úgy meg kell tanulnia, mint a többieknek, aztán hogy mit gondol, az a magánügye. A plébános úr — mert a név akkor már rajta ragadt — szorgalmasan járt a politikai foglalkozásokra. Jegyzetelt, figyelt és tanult. Egy idő után szorgalmas látogatója lett a könyvtárnak. Feltűnt, hogy Romhányi az Anti-Dühringet, Marx, Engels és Lenin műveit Viszi. Közben beiratkozott a laktanyában működő dolgozók esti iskolájába. Itt végezte el a VII. osztályt, jelenleg a nyolcadikkal birkózik. Ügy látszik, régebbi foglalkozásához elegendő voilt a hat osztály > is. De Romhányi már ném ák'árt visszamenni sekrestyésnek és tudta, hogy bárhová megy, a nyolc osztályt megkövetelik, sőt a kvalifikáltabb szakmunkáknál már az érettségit is. Egyszer a parancsnoka — aki tartva a parancsot, tisztelte hitét —, kiváncsiságból utána nézett, mire kellenek Romhányinak a Lenin-kötetek. Kiderült, hogy valameny- | nyit kijegyzeteli, ha valamit g nem ért, újabb irodalmat ke- ^ rés hozzá. Egy napon aztán f előállt, hogy benn akar ma- ^ radni a hadseregben. Ekkor ^ már ateistának vallotta ma- ^ gát. Ez nemrégen történt, alig 4, néhány héttel mostani talál- ^ hozásunk előtt. 4 y Azt a játékot játsszuk, hogy ^ én vállalom az idealista sze- 4/ repét és ő próbál meggyőzni. ^ Érvei jók és tiszták. A világ ? megismerhetőségéről beszél. ^ Még kicsit könyvízűen, de 4, okos rendszerbe foglalva 4> hangzanak érvei. í — A tanulás nagyon sokat J jelent. És még sokat kell ta- nulnom — mondja Romhányi. 4, — Ha nem tudok benn ma- ^ radni a hadseregben, akkor í valami szakmát tanulok. Ha- '4 zamegyek a szüléimhez, talán Jí Pestre járok majd. A plébá- 'f, niára semmiképpen nem me- 4 gyek vissza. 4, 4 — Ezt le is írhatom az új- J ságba? — kérdezem. 4, Js — Igen — felel magabizto- Z san. 4. í — Nem jól érezte ott ma- í gát? á V. — Nem panaszkodhatom. A 4, fizetésem 1000 forint volt, és jí összejött egy kis mellékes is. í De itt jobb. Tudja, a mai fia- | talok már egyáltalán nem val- / lásosak még Nagykátán sem. ^ — mondja és lemondó legyintése a szakma perspektíváikul- J ságáról árulkodik. ^ Kompientár nélkül adom l közre Romhányi Gyula történetét. Hogy hitte az isterít, magánügye volt, (Foto: Gábor) tiszteletben is tartották. Hogy ma nem hiszi, az is személyes ügye, s természetes, hogy én is tiszteletben tartom. Akadhatnak persze olvasók, akik most saját meggyőződésüket megsértve érezhetik. Ezen aggályoskodtam az egyik tisztnek. Befejezőül és megnyugtatásul most őt idézem: — Romhányi Gyula a velem folytatott vitákban legtöbbször azokra a természettudósokra hivatkozott, akik idealista világnézetűek. Nos, akkor most mi is hivatkozhatunk arra, hogy egy sekrestyés ateista lett. így korrekt a vita. Nem? ősz Ferenc Budapesten rendesik a VII. európai peptidssimpóziumot A Magyar Tudományos Akadémia szeptember 3—8. között Budapesten rendezi meg az Európai peptidikémi- kusok hetedik nemzetközi szimpóziumát. A találkozón tizenhárom európai országból -csaknem száz kutató vesz részt, s tanácskozáson 38 előadás hangzik majd el az elelmúlt esztendőben elért kísérleti eredményekről. A peptidkémiai kutatások célja a fehérjék és a hasonló szerkezetű, de kisebb mole- I kulasúlyú vegyületek, a pep- tidek kémiai szintézise. A ma- i gyarországi kutatómunka j eredményeinek elismerését jel- í zi, hogy a szocialista' országok közötti tudományos együttműködésben ezen a téren a Magyar tudományos Akadémia koordinálja a kutatómunkát. (MTI) '* — Nyolc vásár. Szeptember első felében megyénkben nyolc országos állat- és kirakodóvásár lesz. Szeptember 6-án Albertirsán és Cegléden, 7-én Pécelen és Bugyiban, 9-én Tápiószecsőn, 13-án Nagykőrösön, 15-én Tápiógyörgyén és 16-án Alsó némedin. VADAS Z LAK [ őket, hamarabb kialakulna J o szocialista közösség. ' Az a sokat hangoztatott bizalom éppen ' itt nyer lét- jogosultságot; egy szocialista kollektíván belül a kölcsönös bizalom minden nehézséget áthidal. És egyben jó talaj a pozitív jellemvonások kifejlődésére. Különösen. ha nem akadályozza’ magatartásunkat az álszemérem. Kár lenne befejezni ezt a gondolatot. Hiszen, hogy mit kell tenni, azt adott esetben a körülmények határozzák meg. Töprengjünk rajta — és adott esetben könnyedén fogunk cselekedni. Hozzáértően, lelkiismeretünk szerint ... — detvay — tartozom? — kérdezte az asz- szony viccesen, de érezni lehetett, hogy komolyan gondolja. — Tudja, fontos iratok voltak a csomagban és pecsétnyomók, nélkülük az uram nem boldogulna. Száz pengőt magába áldozok, elég lesz? — S itt a hatásra számítva felhúzta szemöldökét. — Nem, asszonyom, köszönöm, nem fogadhatom el — mondta a fiú s bár elpirult, egy cseppet sem volt zavarban. — De volna nekem egy barátom, Schwartz Zolinak hívják. Munkaszolgálatos Kis- kunlacházán. Most kivételesen áldozzon belé egy doboz Egyiptomit. Irta szegény, hogy küldjék neki egy csomag Levente cigarettát, de gondolom, ennek jobban örülne. •Igazán kedves meglepetés volna tőlünk. Szüleit már elhurcolták, nincs aki csomagot küldjön néki. A lány falfehéren, kezében egy vizes kombiméval hallgatta végig a beszélgetést. — Ó, maga szerencsétlen, hiszen Béla mindent tudott — nyögte az asszony felé, azután eleredtek a könnyei. A fiú kiment “ gyerekek----------------------hez az udvarra. mert nem volt több mondanivalója. Egyébként is szerette ezeket a gyerekeket, olyan vidámak és tisztasze- műek voltak. ■ k Álltam és néztem a fenyveserdő közepén ezt a kishá-, zat. Vágtató fantáziámnak megálljt intettem. Ilyen butaságot gondolni! Hiszen ez csak egy kis vadászlak, ahonnét hajnaltájt vaddisznólesre indulnak a vadászok és este, szürkülettájt megtérnek, vadászlakomát csapni. Suha Andor bár viccnek, szellemességnek szánta, a fiú mindig elpirult és csak nagynehezen fogott tüzet a cigarettája. A lánv mindent értett.---------— Tudta, hogy a f iú szégyelli pénztelenségét. Ilyenkor ö is dühös volt, de nem szólt. Már egy hónapja ismerték egymást, amikor dr. Soós Endre, a férj Pestről üzenetet küldött: bizonyos dolgokat azonnal küldjenek Pestre, az élete függ tőle. Megegyeztek, hogy Béla viszi, de neki sem szabad tudnia, mi van benne. Két kis csomag, elfért a nadrágzsebekben is. Másod- osztályú jegyet váltott és a lány a vonatnál mindent elmondott. Ékszer, nagyon drága ékszer tehát a szállítmány. Nem volt ideges, bár a vonatban Pestig a csendőrök többször is megjelentek, katona- szökevényeket kerestek. A randevú este kilenckor volt a Zoltán utcai lakásban. Dr. Soós a fiú előtt bontotta ki a csomagot. Egymásra néztek, a szem kérdezte: tudta? A szem válaszol: tudtam. Az ügyvéd megölelte a fiút és kérte, egyék valamit, aludjék nála. Az éjféli vonattal visz- szautazott. Másnap csodálatosan szép augusztusi nap volt és ő egy kicsit bágyadtan, de a szerelemtől megittasulva gondolt a találkozásra. A gyerekek barnára sülve kacarásztak és evés helyett zöldpaprika szeleteket dobáltak egymáshoz, a vajas kenyérről pedig lenyalták a vajat. A lány a fürdőszobában a fehérneműit mosta. Az asszony éppen akkor ébredt. Megjöttél? — Megjött? Sikerült? — Hangzottak a kérdések. A fiú alig győzött válaszolni. — Nos, fiatalember, mivel te, hiszen mindössze huszonnégy éves volt. Az új ismerős állás nélküli fiatalember. Amolyan se hús, se hal, legalábbis ami'a politikát illeti. Azért két-három nap alatt tisztába jött a dolgokkal. A lány nagyon bízott benne. Igaz, gyakran mondogatta, hogy a szeme őzike szem, de a foga farkasra emlékeztet. Mindegy, a lány inkább a szemének , hitt, különben is a fenti hasonlatot a szerelemre vonatkoztatta, nem a fiú jellemére. Elmondott neki mindent. A fiú egyáltalán nem úgy viselkedett, mintha nagy titkot hallott volna, minthogy nem is tartotta annak. Egyszerűen szerelmes volt. És hálás. Hálás mindenért, hogy befogadták, hogy nincs pénze, hogy nincs állása és azért mégsem vetik meg. És hálás, mert szeretik öt. Nagyon szép, gyönyörű nyár volt. Törődött is ő azzal, hogy ki micsoda, honnét jött, miért jött. Lényeg, hogy a lány itt van, hogy megvan, hogy fogható, hogy érezhető, hogy szereti és hogy az éjszakáknak kakukkfű illatuk van. Az asszony félt tőle. Szimpatikusnak tartotta ő is, de mégis félt. Próbálta a lányt lebeszélni róla. Odáig is elment, hogy rosszat mondott a fiúról. Ezen sincs csodálkozni való, gyermekeit féltő anyatigris volt, és mint ilyen, elég szelíd. Azt is gyanúsnak találta, miért nem fogad el ez az ember semmit tőlük. Csak a cigaretta volt kivétel. — No, Béla — mondogatta ilyenkor — ismét magába áldozok egy Egyiptomit. — S ros is. Féltek. Sok szem, sok fül, sok rosszindulat. A gyerekek is vele mentek és a nevelőnő is. Kisebb helyre vágytak. Elbújni volna jó, valahol az erdőben. Talán Mátrafüreden. Megpróbálták azt is. Ott, ahol a településre Gyöngyös felöl visz az út, ott, ahol a kőkeresztre feszített bádog Krisztus a Pipis-hegyre néz, volt egy erdei lak, bizalmat gerjesztő fenyvesekkel körülvéve. Az asszonynak gyermekkora jutott eszébe, még inkább serdülő kora, amikor bujócskát játszottak a ligetben, később pedig csókolóztak és a fák oly jó védelmet nyújtottak a kiváncsi szemek és az Udvhadsereg erkölcscsöszei elöl. A gyermekeknek nfm kel----—------------------— lett sárga csillaggal járniuk, ezt a férje el tudta intézni. Mégis, csupa kis és nagy rettegés volt egész életük. Éhezni nem éheztek, pénzük több volt, mint elég. A nevelőnő megbízható volt, kissé házsár- tos, de intelligens és a gyerekekhez nagyon értett. Az új veszély mégis az ő révén jelentkezett, illetve ö nyitott neki ajtót, pedig lehet, hogy maga sem akarta. Gyöngyösön is, Mátrafüreden is fővárosi nyaralóknak adták ki magukat. Senkinek sem mondtak semmit. Hallgatni arany, mondogatták és igyekeztek úgy élni, mint a többi nyaralók. Mindenkihez barátságosak voltak. de barátságot senkivel sem kötöttek. De Médi, a nevelőnő nem tudott meglenni emberek nélkül. És ki ítélhetné el, hogy elsősorban a fiatal férfiak társaságát kedvel\ Mátrafüreden más2kai' J ----------------------- tam ne\ hány napig. Az egyik este, \ úgy szürkülettájt, hirtelen \ egy kis fenyöerdonél megáll- i tam. A fenyves közepén egy \ kis romantikus vadászlak. Az • alkonyi kép megihletett és já- ; te kos fantáziám a következő- \ két hitette el velem. \ Nehéz idők jártak, az üldö- ; zés elől lehúzódtak a mátra- \ alji kis városba. A férfi Pes- \ ten maradt, nem hagyhatta ott \ az ügyvédi irodát. Gazdagok \ voltak és ez a nehéz időkben \ is éreztette hatását. A férfi- \ nek megengedték, hogy este \ bejárjon az irodájába és in- \ tézze ügyeit. Nappal a lakta- \ nyában is az irodán foglalkoz- ■ tatták. O állította össze azsi- \ dó munlcaszolgálatosok lajst- romát. Kartotékolt, vagyoni \ leltárt készített és kisebb-na- \ gyobb ügyeket intézett, ame- j lyek ugyan erősen ütköztek a ! szolgálati szabályzattal, de jól \ megfértek a liszt urak anya- \ Qiasságával. Este pedig, nos, l este bement a megszokott iro- ; dába és rakosgatta az aktá- \ kát. Kliensei már nem voltak, < beosztott kollégái is mind ott- \ hagyták. Mégsem tudott le- í mondani erről az esti mun- ; káról, amely lényegében bú< csú volt életének legszebb j napjaitól, amelynek felét eb- ! ben a papír és tinta szagú ! helyiségben töltötte. A másik ; felét a bíróságon, de óda már \ nem mehetett be, odáig nem í engedték. í Az asszony keresztény volt, í így viszonylag könnyen ment í a vidékre költözés. Gyöngyö- \ sön csak egy hónapot töltöt- í tek, de ahogyan romlott a Z helyzet, úgy tűnt mind na- í gyobbnak ez a kis vidéki váMeg kell becsülnünk azo- j kát a törekvéseket, amelyek j a fogyatékosságokat nyesegetik. Semmi esetre sem elégedhetünk meg azonban eny- nyivel. Szocialista közösségen belül a pozitív jellemvonások kifejlesztése és megerősítése a cél. A gyümölcsfákat azért ápoljuk, gondozzuk, hogy gazdagon teremjenek. Mit ér a meddő fa, mégha meg is tisztítottuk a vad hajtásaitól? És valljuk meg őszintén — ez a szocialista brigádmozgalomban a legnehezebb feladat. Olyan emberrel elég gyakran találkozunk, aki nem károsítja meg a közösséget, de önzetlen, minden jóra kész, harcos munkatárs már ritkábban akad. , Miért? í Ennek is oka van. Be- ! széliem már jó szándékú ! emberrel, aki őszintén fel- i tárta meghasonlását. Amikor; ugyanis harcosan ragaszko- j dott tiszta elveihez — ki- j nevették, naivnak minősí- ; tették, sőt farizeusnak mond- • ták. .És mert szeretett vol-! na békességben élni min- í denkivel, hasonult kollégái-! hoz. Mondanom sem kell, j elvesztette egyensúlyát. Másokat az anyagi érdé- \ kéltség térített el elveitől. < Elég sokan gyengeségből nem < vállalkoznak a szívós harc- < ra. Mennyi változata van az! egyéni sorsoknak, nem egy-! szer tragédiáknak. í Vajon a szocialista brigád j vezetője és a közösség ész- \ reveszi-e ezeket a buktató- < kát, és segít-e a törekvők- < nek?! Nem lehet itt „sab-! Iont, receptet” adni! Jó kol-! lektívában azonban nincs is! szükség formulákra. Mégis, mit tegyünk? Soha ne tévesszük szem! elől a célt. Különösen a bri- ! gádvezető tartsa ezt szem \ előtt. S ha észreveszi a leg- í parányibb csíráját is az el-; viségnek, ápolgassa, éleszt- j gesse azt. Örüljön annak, ha j valaki lelkesedik, többletmun- • kára vállalkozik, ha szívé-! bői bármilyen pici darabot: megmutat. í Együttérzését, örömét ne; üres szavakban, nagyképű \ frázisokban hangoztassa. Nem j egy embert éppen ez zavar. \ Az a brigádvezető pedig, aki: érdektelenül, lekicsinylőn, í Vagy ellenszenvvel fogadja az j apró megnyilvánulásokat, leg- i jobb, ha azonnal lemond tisztéről. Sokkal több jó szándékú ember van, mint gondolnánk, s ka megbecsülnénk Szocialista módon dolgozni, tanulni és élni (V.) Fejlesszük a pozitív jellemvonásokat
