Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-30 / 203. szám

I 1964. AUGUSZTUS 30, VASÁRNAP Htal ti ff.) k/ÍÍvííuí A PEST MEGYEI KÖNYVTÁROS most megjelent 22. számában vezető helyen olvashatjuk a Pest megyei Tanács vb műve­lődésügyi osztálya vezetőjének és a Megyei Könyvtár igazga­tójának közös tájékoztatóját az 1964/63. évi könyvtári irányelvekről. Kétoldalas sta­tisztika mutatja: hogyan ala­kult megyéink 11 járásában az olvasók száma 1964 első felében? Képes tudósítás ad hírt az új helyiségbe költö­zött túrái községi könyvtár­ról. Több módszertani szak­cikk, „Az én módszerem” pá­lyázat egyik munkája, bő híranyag egészíti ki a Pest megyei Könyvtárak módszer­tani tanácsának népszerű fo­lyóiratát. A „PLÉBÁNOS UR ‘‘ 1600 éves ezüsttallérok Sarkad határában az erdő- gazdaság földjén szántás köz­ben egy ezüsttallérdkkal meg­rakott, régi cserépedényt for­dított ki az eke. A régészek megállapították, hogy a ré­me tallérok a késő császári korból valók, legalább 1600 évesek. Tisztogatásuk után szépen olvasható feliratuk is: Trainus Antonius Pius. V Tulajdonképpen egy vicc ré­vén találkoztunk. Névadó ün­nepségre készülődtek a lakta­nyában. A tanács kiküldöttje valamiért késett. Az ünneplő közönség türelmetlenkedni kezdett. Valaki megjegyezte: — El kellene menni a plé­bánosért. Ekkor szólalt meg az egyik tiszt: — Nem is kell elmenni. Van itt is plébános. Általános megrökönyödés. Plébános? Itt, a laktanyában? — Katona! — szólított meg a tiszt egy harcost. — Hívja ide a Romhány it! Hamarosan, a lehető legsza­bályosabb körülmények között egy szolgálati karszalagos hon­véd jelentkezett: Romhányi Gyula honvéd. Kiderült, hogy Romhányinak csak a ragad- vány neve plébános, utalva polgári foglalkozására. Civil­ben ugyanis a nagykátai plé­bánia sekrestyése volt. Amikor bevonult, hamarosan fel kellett rá figyelni. Vallásos nézeteit ugyanis egy pillanatra sem titkolta. BÖNGÉSZDÉBEN Még a parancsnokával is ál­landó hitvitát folytatott. — A szabadságom alatt, ott­hon szereztem egy bibliát, hogy felkészültebben tudjak Romhánvival vitatkozni — me­sélte a parancsnok. — De mondhattam én neki bármit, mindenre volt újabb érve. A katona pénteki napokon nem evett húst. A többiek csú­folták, a szakácsok pénteken tiszta húst pakoltak a tányér­jára, egyebet nem akartak ne­ki enni adni. Romhányi Gyula, a nagy­kátai sekrestyés, még polgári gyakorlatából tudta, hogy az állam türelmes az egyházzal, törvény védi az ő vallásos meggyőződését. Panaszos leve­let írt a honvédelmi miniszter­nek. Van ezen egy kis moso­lyogni 'való. A kommunista miniszter, a hadsereg vezető tábornoka levelet kap egy hon­védtől, amelyben panaszt tesz, Hogy őt vallásos meggyőződé­sében sértegetik. És hamarosan megjön a válasz, mely Rom- hányival szembe türelemre int. Ettől kezdve miniszteri pa­rancs védi Romhányd honvéd vallásos meggyőződését. — Nézze Romhányi — mondta akkor a parancsnoka. — Tőlem higgyen amit akar. De a politikai foglalkozások alól nem menthetem fel. Amit ott hall, épp úgy meg kell ta­nulnia, mint a többieknek, az­tán hogy mit gondol, az a ma­gánügye. A plébános úr — mert a név akkor már rajta ragadt — szorgalmasan járt a politikai foglalkozásokra. Jegyzetelt, fi­gyelt és tanult. Egy idő után szorgalmas látogatója lett a könyvtárnak. Feltűnt, hogy Romhányi az Anti-Dühringet, Marx, Engels és Lenin műveit Viszi. Közben beiratkozott a laktanyában működő dolgozók esti iskolájába. Itt végezte el a VII. osztályt, je­lenleg a nyolcadikkal birkó­zik. Ügy látszik, régebbi fog­lalkozásához elegendő voilt a hat osztály > is. De Romhányi már ném ák'árt visszamenni sekrestyésnek és tudta, hogy bárhová megy, a nyolc osz­tályt megkövetelik, sőt a kvalifikáltabb szakmunkák­nál már az érettségit is. Egyszer a parancsnoka — aki tartva a parancsot, tisz­telte hitét —, kiváncsiságból utána nézett, mire kellenek Romhányinak a Lenin-köte­tek. Kiderült, hogy valameny- | nyit kijegyzeteli, ha valamit g nem ért, újabb irodalmat ke- ^ rés hozzá. Egy napon aztán f előállt, hogy benn akar ma- ^ radni a hadseregben. Ekkor ^ már ateistának vallotta ma- ^ gát. Ez nemrégen történt, alig 4, néhány héttel mostani talál- ^ hozásunk előtt. 4 y Azt a játékot játsszuk, hogy ^ én vállalom az idealista sze- 4/ repét és ő próbál meggyőzni. ^ Érvei jók és tiszták. A világ ? megismerhetőségéről beszél. ^ Még kicsit könyvízűen, de 4, okos rendszerbe foglalva 4> hangzanak érvei. í — A tanulás nagyon sokat J jelent. És még sokat kell ta- nulnom — mondja Romhányi. 4, — Ha nem tudok benn ma- ^ radni a hadseregben, akkor í valami szakmát tanulok. Ha- '4 zamegyek a szüléimhez, talán Jí Pestre járok majd. A plébá- 'f, niára semmiképpen nem me- 4 gyek vissza. 4, 4 — Ezt le is írhatom az új- J ságba? — kérdezem. 4, Js — Igen — felel magabizto- Z san. 4. í — Nem jól érezte ott ma- í gát? á V. — Nem panaszkodhatom. A 4, fizetésem 1000 forint volt, és jí összejött egy kis mellékes is. í De itt jobb. Tudja, a mai fia- | talok már egyáltalán nem val- / lásosak még Nagykátán sem. ^ — mondja és lemondó legyin­tése a szakma perspektíváikul- J ságáról árulkodik. ^ Kompientár nélkül adom l közre Romhányi Gyula törté­netét. Hogy hitte az isterít, magánügye volt, (Foto: Gábor) tiszteletben is tartották. Hogy ma nem hiszi, az is sze­mélyes ügye, s természetes, hogy én is tiszteletben tar­tom. Akadhatnak persze ol­vasók, akik most saját meg­győződésüket megsértve érez­hetik. Ezen aggályoskodtam az egyik tisztnek. Befejezőül és megnyugtatásul most őt idézem: — Romhányi Gyula a velem folytatott vitákban legtöbb­ször azokra a természettudó­sokra hivatkozott, akik idea­lista világnézetűek. Nos, ak­kor most mi is hivatkozha­tunk arra, hogy egy sekres­tyés ateista lett. így korrekt a vita. Nem? ősz Ferenc Budapesten rendesik a VII. európai peptidssimpóziumot A Magyar Tudományos Akadémia szeptember 3—8. között Budapesten rendezi meg az Európai peptidikémi- kusok hetedik nemzetközi szimpóziumát. A találkozón tizenhárom európai országból -csaknem száz kutató vesz részt, s tanácskozáson 38 elő­adás hangzik majd el az el­elmúlt esztendőben elért kí­sérleti eredményekről. A peptidkémiai kutatások célja a fehérjék és a hasonló szerkezetű, de kisebb mole- I kulasúlyú vegyületek, a pep- tidek kémiai szintézise. A ma- i gyarországi kutatómunka j eredményeinek elismerését jel- í zi, hogy a szocialista' orszá­gok közötti tudományos együttműködésben ezen a té­ren a Magyar tudományos Akadémia koordinálja a ku­tatómunkát. (MTI) '* — Nyolc vásár. Szeptem­ber első felében megyénk­ben nyolc országos állat- és kirakodóvásár lesz. Szep­tember 6-án Albertirsán és Cegléden, 7-én Pécelen és Bugyiban, 9-én Tápiószecsőn, 13-án Nagykőrösön, 15-én Tápiógyörgyén és 16-án Al­só némedin. VADAS Z LAK [ őket, hamarabb kialakulna J o szocialista közösség. ' Az a sokat hangoztatott bizalom éppen ' itt nyer lét- jogosultságot; egy szocialista kollektíván belül a kölcsö­nös bizalom minden nehéz­séget áthidal. És egyben jó talaj a pozitív jellemvoná­sok kifejlődésére. Különö­sen. ha nem akadályozza’ magatartásunkat az álszemé­rem. Kár lenne befejezni ezt a gondolatot. Hiszen, hogy mit kell tenni, azt adott eset­ben a körülmények határoz­zák meg. Töprengjünk rajta — és adott esetben könnye­dén fogunk cselekedni. Hoz­záértően, lelkiismeretünk sze­rint ... — detvay — tartozom? — kérdezte az asz- szony viccesen, de érezni le­hetett, hogy komolyan gon­dolja. — Tudja, fontos iratok vol­tak a csomagban és pecsétnyo­mók, nélkülük az uram nem boldogulna. Száz pengőt ma­gába áldozok, elég lesz? — S itt a hatásra számítva felhúz­ta szemöldökét. — Nem, asszonyom, kö­szönöm, nem fogadhatom el — mondta a fiú s bár elpirult, egy cseppet sem volt zavar­ban. — De volna nekem egy ba­rátom, Schwartz Zolinak hív­ják. Munkaszolgálatos Kis- kunlacházán. Most kivételesen áldozzon belé egy doboz Egyiptomit. Irta szegény, hogy küldjék neki egy csomag Le­vente cigarettát, de gondo­lom, ennek jobban örülne. •Iga­zán kedves meglepetés volna tőlünk. Szüleit már elhurcol­ták, nincs aki csomagot küld­jön néki. A lány falfehéren, kezében egy vizes kombiméval hallgat­ta végig a beszélgetést. — Ó, maga szerencsétlen, hiszen Béla mindent tudott — nyögte az asszony felé, azután eleredtek a könnyei. A fiú kiment “ gyerekek­----------------------hez az ud­varra. mert nem volt több mondanivalója. Egyébként is szerette ezeket a gyerekeket, olyan vidámak és tisztasze- műek voltak. ■ k Álltam és néztem a feny­veserdő közepén ezt a kishá-, zat. Vágtató fantáziámnak megálljt intettem. Ilyen buta­ságot gondolni! Hiszen ez csak egy kis vadászlak, ahonnét haj­naltájt vaddisznólesre indul­nak a vadászok és este, szür­külettájt megtérnek, vadászla­komát csapni. Suha Andor bár viccnek, szellemességnek szánta, a fiú mindig elpirult és csak nagynehezen fogott tü­zet a cigarettája. A lánv mindent értett.---------— Tudta, hogy a f iú szégyelli pénztelenségét. Ilyenkor ö is dühös volt, de nem szólt. Már egy hónapja ismerték egymást, amikor dr. Soós Endre, a férj Pestről üze­netet küldött: bizonyos dolgo­kat azonnal küldjenek Pestre, az élete függ tőle. Megegyez­tek, hogy Béla viszi, de neki sem szabad tudnia, mi van benne. Két kis csomag, elfért a nadrágzsebekben is. Másod- osztályú jegyet váltott és a lány a vonatnál mindent el­mondott. Ékszer, nagyon drá­ga ékszer tehát a szállítmány. Nem volt ideges, bár a vonat­ban Pestig a csendőrök több­ször is megjelentek, katona- szökevényeket kerestek. A randevú este kilenckor volt a Zoltán utcai lakásban. Dr. Soós a fiú előtt bontotta ki a csomagot. Egymásra néz­tek, a szem kérdezte: tudta? A szem válaszol: tudtam. Az ügyvéd megölelte a fiút és kérte, egyék valamit, aludjék nála. Az éjféli vonattal visz- szautazott. Másnap csodálatosan szép augusztusi nap volt és ő egy kicsit bágyadtan, de a szere­lemtől megittasulva gondolt a találkozásra. A gyerekek bar­nára sülve kacarásztak és evés helyett zöldpaprika sze­leteket dobáltak egymáshoz, a vajas kenyérről pedig lenyal­ták a vajat. A lány a fürdő­szobában a fehérneműit mos­ta. Az asszony éppen akkor ébredt. Megjöttél? — Megjött? Sikerült? — Hangzottak a kér­dések. A fiú alig győzött vá­laszolni. — Nos, fiatalember, mivel te, hiszen mindössze huszon­négy éves volt. Az új ismerős állás nélküli fiatalember. Amolyan se hús, se hal, legalábbis ami'a politi­kát illeti. Azért két-három nap alatt tisztába jött a dol­gokkal. A lány nagyon bízott benne. Igaz, gyakran mondo­gatta, hogy a szeme őzike szem, de a foga farkasra em­lékeztet. Mindegy, a lány in­kább a szemének , hitt, külön­ben is a fenti hasonlatot a sze­relemre vonatkoztatta, nem a fiú jellemére. Elmondott neki mindent. A fiú egyáltalán nem úgy viselkedett, mintha nagy titkot hallott volna, minthogy nem is tartotta an­nak. Egyszerűen szerelmes volt. És hálás. Hálás minde­nért, hogy befogadták, hogy nincs pénze, hogy nincs állá­sa és azért mégsem vetik meg. És hálás, mert szeretik öt. Nagyon szép, gyönyörű nyár volt. Törődött is ő azzal, hogy ki micsoda, honnét jött, miért jött. Lényeg, hogy a lány itt van, hogy megvan, hogy fog­ható, hogy érezhető, hogy sze­reti és hogy az éjszakáknak kakukkfű illatuk van. Az asszony félt tőle. Szim­patikusnak tartotta ő is, de mégis félt. Próbálta a lányt lebeszélni róla. Odáig is el­ment, hogy rosszat mondott a fiúról. Ezen sincs csodálkozni való, gyermekeit féltő anya­tigris volt, és mint ilyen, elég szelíd. Azt is gyanúsnak talál­ta, miért nem fogad el ez az ember semmit tőlük. Csak a cigaretta volt kivétel. — No, Béla — mondogatta ilyenkor — ismét magába ál­dozok egy Egyiptomit. — S ros is. Féltek. Sok szem, sok fül, sok rosszindulat. A gye­rekek is vele mentek és a ne­velőnő is. Kisebb helyre vágy­tak. Elbújni volna jó, valahol az erdőben. Talán Mátrafüre­den. Megpróbálták azt is. Ott, ahol a településre Gyöngyös felöl visz az út, ott, ahol a kőkeresztre feszített bádog Krisztus a Pipis-hegyre néz, volt egy erdei lak, bizalmat gerjesztő fenyvesekkel körül­véve. Az asszonynak gyer­mekkora jutott eszébe, még inkább serdülő kora, amikor bujócskát játszottak a liget­ben, később pedig csókolóztak és a fák oly jó védelmet nyúj­tottak a kiváncsi szemek és az Udvhadsereg erkölcscsöszei elöl. A gyermekeknek nfm kel­----—------------------— lett sár­ga csillaggal járniuk, ezt a férje el tudta intézni. Mégis, csupa kis és nagy rettegés volt egész életük. Éhezni nem éheztek, pénzük több volt, mint elég. A nevelőnő megbízható volt, kissé házsár- tos, de intelligens és a gyere­kekhez nagyon értett. Az új veszély mégis az ő révén je­lentkezett, illetve ö nyitott neki ajtót, pedig lehet, hogy maga sem akarta. Gyöngyösön is, Mátrafüreden is fővárosi nyaralóknak adták ki magu­kat. Senkinek sem mondtak semmit. Hallgatni arany, mon­dogatták és igyekeztek úgy élni, mint a többi nyaralók. Mindenkihez barátságosak voltak. de barátságot senkivel sem kötöttek. De Médi, a ne­velőnő nem tudott meglenni emberek nélkül. És ki ítélhet­né el, hogy elsősorban a fia­tal férfiak társaságát kedvel­\ Mátrafüreden más2kai' J ----------------------- tam ne­\ hány napig. Az egyik este, \ úgy szürkülettájt, hirtelen \ egy kis fenyöerdonél megáll- i tam. A fenyves közepén egy \ kis romantikus vadászlak. Az • alkonyi kép megihletett és já- ; te kos fantáziám a következő- \ két hitette el velem. \ Nehéz idők jártak, az üldö- ; zés elől lehúzódtak a mátra- \ alji kis városba. A férfi Pes- \ ten maradt, nem hagyhatta ott \ az ügyvédi irodát. Gazdagok \ voltak és ez a nehéz időkben \ is éreztette hatását. A férfi- \ nek megengedték, hogy este \ bejárjon az irodájába és in- \ tézze ügyeit. Nappal a lakta- \ nyában is az irodán foglalkoz- ■ tatták. O állította össze azsi- \ dó munlcaszolgálatosok lajst- romát. Kartotékolt, vagyoni \ leltárt készített és kisebb-na- \ gyobb ügyeket intézett, ame- j lyek ugyan erősen ütköztek a ! szolgálati szabályzattal, de jól \ megfértek a liszt urak anya- \ Qiasságával. Este pedig, nos, l este bement a megszokott iro- ; dába és rakosgatta az aktá- \ kát. Kliensei már nem voltak, < beosztott kollégái is mind ott- \ hagyták. Mégsem tudott le- í mondani erről az esti mun- ; káról, amely lényegében bú­< csú volt életének legszebb j napjaitól, amelynek felét eb- ! ben a papír és tinta szagú ! helyiségben töltötte. A másik ; felét a bíróságon, de óda már \ nem mehetett be, odáig nem í engedték. í Az asszony keresztény volt, í így viszonylag könnyen ment í a vidékre költözés. Gyöngyö- \ sön csak egy hónapot töltöt- í tek, de ahogyan romlott a Z helyzet, úgy tűnt mind na- í gyobbnak ez a kis vidéki vá­Meg kell becsülnünk azo- j kát a törekvéseket, amelyek j a fogyatékosságokat nyese­getik. Semmi esetre sem elé­gedhetünk meg azonban eny- nyivel. Szocialista közössé­gen belül a pozitív jellem­vonások kifejlesztése és meg­erősítése a cél. A gyümölcsfákat azért ápoljuk, gondozzuk, hogy gazdagon teremjenek. Mit ér a meddő fa, mégha meg is tisztítottuk a vad hajtásai­tól? És valljuk meg őszin­tén — ez a szocialista bri­gádmozgalomban a legne­hezebb feladat. Olyan emberrel elég gyak­ran találkozunk, aki nem károsítja meg a közösséget, de önzetlen, minden jóra kész, harcos munkatárs már ritkábban akad. , Miért? í Ennek is oka van. Be- ! széliem már jó szándékú ! emberrel, aki őszintén fel- i tárta meghasonlását. Amikor; ugyanis harcosan ragaszko- j dott tiszta elveihez — ki- j nevették, naivnak minősí- ; tették, sőt farizeusnak mond- • ták. .És mert szeretett vol-! na békességben élni min- í denkivel, hasonult kollégái-! hoz. Mondanom sem kell, j elvesztette egyensúlyát. Másokat az anyagi érdé- \ kéltség térített el elveitől. < Elég sokan gyengeségből nem < vállalkoznak a szívós harc- < ra. Mennyi változata van az! egyéni sorsoknak, nem egy-! szer tragédiáknak. í Vajon a szocialista brigád j vezetője és a közösség ész- \ reveszi-e ezeket a buktató- < kát, és segít-e a törekvők- < nek?! Nem lehet itt „sab-! Iont, receptet” adni! Jó kol-! lektívában azonban nincs is! szükség formulákra. Mégis, mit tegyünk? Soha ne tévesszük szem! elől a célt. Különösen a bri- ! gádvezető tartsa ezt szem \ előtt. S ha észreveszi a leg- í parányibb csíráját is az el-; viségnek, ápolgassa, éleszt- j gesse azt. Örüljön annak, ha j valaki lelkesedik, többletmun- • kára vállalkozik, ha szívé-! bői bármilyen pici darabot: megmutat. í Együttérzését, örömét ne; üres szavakban, nagyképű \ frázisokban hangoztassa. Nem j egy embert éppen ez zavar. \ Az a brigádvezető pedig, aki: érdektelenül, lekicsinylőn, í Vagy ellenszenvvel fogadja az j apró megnyilvánulásokat, leg- i jobb, ha azonnal lemond tisztéről. Sokkal több jó szándékú ember van, mint gondol­nánk, s ka megbecsülnénk Szocialista módon dolgozni, tanulni és élni (V.) Fejlesszük a pozitív jellemvonásokat

Next

/
Thumbnails
Contents