Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-30 / 203. szám

fí.sf MECr El %Mrlap 1934. AUGUSZTUS 30, VASÁRNAP JEGYZETEK ZÖLD, SAVANYU ALMA Két fiatalember ül a vonat fülkéjében. Türelmetlenül né­zik az órájukat: mikor indul már a vonat Krakkó felé. Kö­zépkorú sovány asszony lép a fülkébe. Zöld ruhája ki tudja milyen divat szerint készült, haja borzas. Csomagjával kín­lódik. A két férfi egyszerre ugrik fel — segíteni. Az asz- szony dirigál. Nem értem mit mond, csak azt látom, hogy a két fiatalember békéjének vége. Ezt a csomagot ide, azt oda teszik, most húzzák az ab­lakot, csukják az ajtót, de mégsem jó. Megfordítják: nyitják az ajtót, csukják az ablakot. Az asszony megállás nélkül beszél, közben rendetlen kis- táskájában keresget. A vonat elindul, ők mint régi ismerő­sök beszélgetnek —, pedig most látják először egymást. Közben rám-rám pillanta­nak, nem értik, hogyan ülhet­nek olyan némán, Megszólíta­nak. — Nye rozumi (nem értem) — válaszolok. Máris kutatják, honnan ér­keztem hozzájuk vendégség­be. Amikor megtudják, hogy Budapestről jöttem, gyenge német tudásukkal máris bizo­nyítják, mi mindent hallottak rólunk, s van, aki már járt is nálunk. Peregnek a kérdések: igaz-e, hogy olyan jól élünk, ahogy beszélik? Igaz-e, hogy elégedettek az emberek? Hogy nekünk is vannak gondjaink? — szinte hinni sem akarják, náluk más hír járja. Az ötórás úton nincs szü­net. Már tudom, hogy a zöld­ruhás asszony egyetemi tanár­nő — szabadságra utazik. Varsóból Krakkóba. Beszél­getés közben kinyílnak a tás­kák. A tanárnő vajaskenyeret ken, rá otthon sült húst he­lyez —, azzal kínál. Szó sem leh^t arról, hogy ne egyek. Az egyik fiatalember sajnálja, hogy nem dohányzom. A má­sik aktatáskájából zöld alma kerül elő. Nálunk ilyen nincs. A miénk édesebb, szebb, pi­rosabb. Lengyelországi uta­mon azonban százszor, ezer­szer éreztem úgy, hogy a leg- ízletesebb jonatánalma sem tud olyan jól esni, mint ez a savanyú, sápadt zöld csupa­szív adta gyümölcs, amely számtalanszor vált szimbó­lummá ezen az úton. Az asszonyt figyelem. Ér­dekes, rosszul ítéltem meg utazásunk kezdetén, hiszen egészen szép, s mosolygós arca nagyon vonzó. Neki köszön­hettem, hogy pillanatok alatt feloldotta azt a szorongást, amely annyira elfogott, s ha csak rövid időre is, de azt gondoltam: egyedül vagyok a távol otthontóL Savanyú volt az az alma is. amit akkor kaptam, amikor Gdansk felé utaztam. Kevés volt a kocsi, rengeteg az em­ber. Mindenki tolongott, tal­palatnyi helyet keresett, akár­csak otthon a balatoni vona­ton. A peronon álltam, amíg ki nem tudódott, hogy magyar vagyok. Pillanatokon belül ke­rült helyem, ha szűkén is. Wlectawik Zofia, ostrowi ápolónő utazott férjével, két jólnevelt gyermekével a ten­ger partjára. A másik család —, amely szintén pártfogóm­má szegődött valahonnan épp hazatért Gdanskba. Egész úton ismerkedtünk. Hasonlí­tottuk az árakat, hol mi ol- csóbb, mi jobb. Amikor már sok órája utaz­tunk együtt, közeledtünk cé­lunkhoz, aggódni kezdtek. Éj­szaka. lesz, mikorra befut a vonat, hátha nem vár engem senki az állomáson, hátha nem kapok szállodát? Hiába nyugtattam őket, hogy ven­déglátóim kiválóan szervez­ték meg utamat—, nem nyu­godtak. Az ápolónő és család­ja magával akart vinni az üdülőbe. Biztattak: négy ágyuk van, a két gyerek együtt alhat, nekem jó helyem lesz. A másik család azonnal elve­tette ezt a tervet Nekik Gdanskban van lakásuk, jut .bőven ágy számomra, nem is engednek ilyen későn szállo­dába. Mikor kiszálltunk Gdansk­ban — éjfél jóval elmúlt. Üj barátaim nem hagytak ma­gamra. Megvárták, valóban jön-e értem valaki és csak ak­kor -búcsúztak, amikor ven­déglátóim többször hangsú­lyozták már —, egészen bizo­nyos, hogy van szállásom, vár a hotelszoba. ★ Poznanban aznap nyitotta kapuit az opera. Egyetlen üres szék sem maradt. Min­denki látni,, hallani akarta Stanislaw Moniuszko Straszny Dwor operáját. Moniuszko a XIX. század nagy zeneszer­zője. Nevét Chopin mellett emlegeti a zenetörténelem. A szöveget nem értettem, de a muzsika, a színvonalas ren­dezés magával ragadott. Csak a szünetben volt kellemetlen, hogy egyedül vagyok. Jobb­nak láttam a helyemen ma­radni. Senkivel nem beszélget­tem, hiszen senkit nem ismer­tem. Épp ezért volt érthetet­len, honnan tudták szomszé­daim, hogy idegen vagyok. Csak annyit tudok, hogy a szü­net végén csokoládét tettek az ölembe. A nevüket ma sem ismerem. ★ Utam végén, az utolsó nap történt. Lengyel írókkal ismer­kedtem Varsóban. Sokszor koccintottuk össze poharain­kat, szívesen válaszolgattak kérdéseimre, azután elváltunk. Már régen megvacsoráztám, becsomagoltam útitáskámat, készülődtem haza, másnap reg­gel indult a vonat Budapest­re. Nehezen, de már szunyó­káltam az ágyban, amikor megszólalt a telefon. El sem képzelhettem ki keres. Té­ves kapcsolásra gondoltam. Nem volt tévedés. Üj isme­rősöm Eugéniusz Zytomirski lengyel költő, dramaturg kere­sett a szálloda halijából. Fele­ségével jött, s ha nem alud­nék, szeretne egy könyvet át­adni. — Dehogy alszom, még le sem feküdtem — füllentettem gyorsan. Boldogan vettem át Zyto­mirski dedikált verseskötetét, amelyet már több nyelven le­fordítottak és ha nem is ér­tem sorait, tudom, hogy el­ismert költő könyvét szoron­gatom. Azután fényképét kér­tem és megkaptam azt a szín­darabot is, amelyet már 1962 —63-ban játszottak a lengyel színházak. Pompeji napjairól szól, a színészek korabeli kosztümökben játszották —, bár mondanivalója mai és a háború ellen, a béke védelmé­ben íródott. Ejfél felé járt, mire elvál­tunk. Búcsúzáskor együtt saj­náltuk, hogy csak az utolsó nap, az író találkozón hozott össze a sorsunk. Istenbizony- nyal ígértem, ha utam újra Varsóba vezet, felkeresem őket és néhány napot ottho­nukban töltök. Ki tudja há­nyadszor ezen az úton — meg­adtam én is a címem, amely­nek lényege nem is az utca és a házszám volt, hanem vala­mi egészen más, aminek ba­rátság a neve. Nem két em­ber, hanem két nép igaz ba­rátsága. Sági Agnes HETI JOGI TANÁCSADÓNK Felmondás esetén járó biztosítási szolgáltatások Felmondási idő alatt megbe­tegedtem. Gyermekem pedig kórházba került. Jogosult va­gyok-e táppénzre, gyermekem kórházi kezelésre? — kérdezi N. J. mendei lakos. A felmondási idő munkavi­szonynak számít. Erre az időre a betegségi biztosítási szolgál­tatások — táppénz, kórházi kezelés — megilletik. Viszont ugyanarra az időre kétszeres juttatás nem jár. Amennyiben felmondási illetményét felvet­te, táppénzt azokra a napokra nem kaphat. A felmondási idő leteltével továbbra is jogosult azonban a biztosítási szolgálta­tásokra. A táppénzre és egyéb biztosításra ugyanígy jogosult az is, aki a munkaviszony megszűnése, és az azt követő első vagy második napon be­tegszik meg. Más a helyzet, ha a munka- viszony megszűnését követő harmadik és 15. ■ nap között történik a megbetegedés. Eb­ben az esetben táppénz és egyéb biztosítási szolgáltatás a munkaviszony megszűnését közvetlenül megelőző hat hó­napi folyamatos munkaviszony esetén jár. Ha azonban hat hónapi megszakítás • nélküli munkaviszonyt igazolni nem tud, de három hónapot igen, altkor a biztosítási szolgáltatás — kórházi kezelés — legfel­jebb 13 héten át megilleti. Táppénz ebben az esetben nem jár. Ugyanígy jogosult a csa­ládtag is biztosítási szolgálta­tásra. Nyugdíjas dolgozók sza­badsága Nyugdíjas dolgozó vagyok. Szabadságot ebben az évben nem kapok, mert a vállalat szerint engem nem illat meg. tíelyes-e a vállalat intézkedé­se? — kérdezi E. L. ikladi la­kos. A tényállás ismeretében az alábbiakat közölhetjük. A munkaviszonyban álló — tehát nem szakértőként^ vagy bedolgozóként foglalkoztatott — nyugdíjas jogosult mind­azokra a járandóságokra, — munkaszüneti nap díjazása, szabadság, felmondási illet­mény stb —, amelyek az egyéb, vele együtt munkavi­szonyban lévő és azonos kö­rülmények, munkaidőbeosztás stb. mellett munkát végző nem nyugdíjas dolgozókat megille­tik, jogosult. Ha a nyugdíjas a hónap egy részében áll munkaviszonyban s havonta munkakönyvében ezt igazolják, szabadságra nem jogosult. A Munka Törvény- könyve végrehajtási rendelete ugyanis kimondja, hogy a dol­gozót minden teljes naptári hónap utón illeti meg egy munkanap alapszabadság. Amennyiben azonban egész hónapon át folyamatos mun­kaviszonyban áll, jár a szabad­ság. A szabadság idejét a munkában töltött napok, órák figyelembevételével kell meg­állapítani. Havonta — amint írja, hat alkalommal 8—8 órát tölt munkában. Tehát a hónap há­romnegyed részében nem dol­gozik. Ezt az időt úgy kell te­kinteni, mintha fizetés nélküli szabadságon lenne. A fizetés­nélküli szabadságon töltött idő után pedig szabadság nem jár. Eszerint olvasónkat a munka­viszonyban töltött hónapok után negyedrész —havonként 2 óra szabadság illeti meg. Természetesen kiveheti négy- havonként, amikor is egy 8 órás szabadságidőre jogosult. A szabadságidőre járó mun­kabér beszámít az 500 forint megengedett kereset összegébe, s a Munka Törvénykönyvének a szabadság kiadására vonat­kozó rendelkezését ilyen eset­ben is alkalmazni kell. Az évi rendes szabadság ' megváltása Közel egy évig betegállo­mányban voltam. Az elmúlt évről 12 napi szabadságom bent maradt, amit a sürgős munkák miatt eddig nem tud­tam kivenni. A vállalat igaz­gatója úgy rendelkezett, hogy pénzben fizessék ki részemre az elmúlt évi szabadságidőt. Az igazgató intézkedését sérel­mesnek tartom. Igényelhe­tem-e a szabadság természet­beni kiadását? — kérdezi D. I. ecseri lakos. A Munka Törvénykönyve végrehajtási rendelete szabá­lyozza, hogy a munkaviszony megszűnése, illetőleg a dolgozó tényleges katonai szolgálatra történő bevonulása esetén, mikor van helye a szabadság­nak pénzbeni megváltásának. Mos esetben erre lehetőség nincs. A vállalatnak kötelessége lett volna a betegállomány megszüntetésétől számított 30 napon belül szabadságát kiad­ni. Jóllehet ezt nem kérte, mégsem érheti emiatt hátrány olyképpen, hogy szabadság he­lyett „kárpótlásként” munka­bért kapjon. A Munka Törvénykönyv alapvető rendelkezése dolgo­zók pihenéshez való jogának biztosítása, amely ténylegesen a munkaközi szünet, a napi pi­henőidő, a heti pihenőnap, munkaszüneti napok és a sza­badság útján valósul meg. Igénye jogos. Panaszával forduljon a vállalati egyeztető bizottsághoz. dr. M. J. Meleg idő, kevés napsütéssel Az Atlanti-óceáni hideghul­lám szombaton délelőtt az Alpok térségébe, délután pe­dig már Ausztria középső ré­szére érkezett, s itt zivataro­kat, 1—2 fokos lehűlést oko­zott. A gyenge hideghullám las­san továbbhalad kelet felé és szombaton éjszaka érte el ha­zánk területét. A „hideg” azonban nem egészen-szó sze­rint értendő, mert a nyugati és északi megyékben is mind­össze 1—2 fokos lehűlés vár­ható, az ország többi részén pedig a vasárnapi felmelege­dés előreláthatóan eléri a 29 —33 fokot. A napi középhő­mérséklet ezzel 2 fokkal ha­ladja meg a sok évi átlagot. A Meteorológiai Intézet köz­ponti előrejelző osztálya még­sem ígér vasárnapra j^strand- időt. Az északi és nyugati me­gyékben zivatarok, kisebb esők várhatók, s a kora dél­utáni órákra a felhősödés va­lószínűleg eléri az ország kö­zépső, déli és keleti részét is. A hőmérsékletet ez ugyaé egyelőre nem befolyásolja, de vasárnap már kevesebb káni­kulai napsütésben lesz ré­szünk. NYÁRUTÓ Már csak simogat... (Komádd rajza) Hugóné egyetértett Hugóval és a fal fe­lé fordult.. Nem kellett több, mint két esztendő és az elegáns vonalú autó krémszínű ka­rosszériájával, ott állt az udvaron, a házbeliek irigységé­re, Pelbárt Hugóék örömére, jelezve egy­úttal azt is, hogy a takarékosság az alap­ja minden földi jó­nak. Miután az au­tót gondosan beta­kartak éjszakára, hogy meg ne fázzék és Pelbárt Hugó há­tat fordított még ifjú nejének, így szólt: — Szivem, gondo­lom, egyetértesz ve­lem. egyelőre nem kell a gyerek. Ma már nélkülözhetet­len egy modern ház­tartásban a frizsi­der. Arra kell spórol­nunk :,. Hugóné egyetér­tett Hugóval és egy g Pelbárt Hugó 75 ^ éves volt és megelé-4 gedetten tekinthetett g vissza takarékos $ múltjára, pazarul be- 4j rendezett otthonára % és a nem kevésbé $ kellemesen berende- % zett víkendházra, a £ Balaton partján, $ amelyhez ügyes ke- sekkel kötötte ki —4/ pedig a reumája márfy nagyon nyomorította í a kezét — nemes vo-f nalú vitorlását. — Szivem, úgy 4/ gondolom — seppeg-% te Hugónénak Pel- í bárt — úgy gondo-% lom, hogy most már nem kellene tovább $ spórolnunk. gondol- % hatnának a gyerekre % is. Nem? £ — Gondolhatni % gondolhatnánk — | motyogta Hugóné j és nyöszörögve a fal $ felé fordult, bár még 4/ megjegyezte: — De, 4/ Hugó, annyit azért $ tudhatnál, hogy eh- $ hez gondolkodni na- £ gyón kevés... Gyurkó Géza 4 iskolaruhát, iskolaszereket a szövetkezeti boltban vásárolunk! 6 g ^ Mesélni szeretnék. Mindent nem mondhatok el, hi- $ g szén tizenkét nap alatt oly sok történik egy emberrel. % g Értem, szeretnék megtudni, hogyan élnek a lengyelek, jól £ \megy-e a soruk hasonlítanak-e gondjaik a miénkre. Erre % ^ azonban nem vállaTkozhatom — egy ország megismerésé- 4/ re tizenkét nap kevés. A szorgalmas kutatónak is csak 4 annyira futja, hogy felkeresse a nagyobb városokat, je- 4 $ gyezgessen a múzeumokban, felidézze az évszázadok tör- g ténelmét. Fel-felkiáltson, óh hányszor találkozott a len- % ^ gyei és a magyar nép történelme a századok során. Nézi $í ^ a kirakatokat, kutast az ajándéktárgyak között, mivel $ £ érdemes megörvendeztetni az otthoniakat. Vizsgálja a vé- geláthatatlan tengert és szidja a szakadatlan esőt. Szomo- Jí ^ rúan áll a háború emlékei előtt. Annyi szép új házat épí- % 4 tettek 1945 óta Lengyelországban, de itt-ott még romok $ g figyelmeztetnek — húsz esztendő is kevés volt a barbár 4 g pusztítás feledéséhez. $ Azután van, amit nem jegyez fel papírra, csak szi- $ g vébe vésődik örök emlékként — milyen segítőkész, milyen ff, igaz barát a lengyel munkás, a tanárnő, az újságíró és 4 ^ mindenki, akivel összehoz a sors. így hát csupán ízelítőt 4 4, adhatok tizenkét nap útiélményeiből. 4 t r d\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\VÍ E^\\Vv\\\\\\\\\\\V\\\\\\V\\( könnyed, bár kissé bánatosnak tűnő mozdulattal a fal fe­lé fordult... Egy év után meg­lett a frizsider, egy újabb esztendő és meglett a televízió, aztán alig három év a villanytűzhely, a villanybojler, a por­szívó, a parkettake­félő, a villanykályha és a villanyköröm- reszelö is... — Szivem, úgy vé­lem, egyetértesz ve­lem. addig még iga­zán ráér a gyerek, utóvégre nem va­gyunk annyira öre­gek, amíg azt a kis víkendházat meg­vesszük a Balaton partján... — szólt Hugó és nyögve a fal felé fordult, mert az utóbbi időben gyakran fájt a dere­ka... Hugóné megigazí­totta fejkötőjét, fel­sóhajtott és ő maga is a fal felé fordult. Pelbárt Hugó és Hugóné alig néhány hónapja mondták ki egymásnak azt az igent, amely őket férjjé és feleséggé tette egymás és má­sok számára egy­aránt. Pelbárt Hugó ; történetünk kezde- ; tén éppen azt fejte- : gette ifjú nejének, ; hogy: — Szivem, gon- \ dolom. egyetértesz i velem, egyelőre nem I kell gyerek, spórol- ; nunk kell bútorra... \ Hugóné egyetér- \ tett Hugóval és a \ fal felé fordult... : Két esztendő múl- : va a lakás kényelme- \ sen, sőt kissé fény- \ űzőén is berendez- : ve állt a fiatal házas- : pár rendelkezésére, í amikor is Hugó meg- \ elégedetten oltva el : a villanyt, így for- \ dúlt ifjú nejének í háttal: \ — Szivem, gondo­\ lom, egyetértesz ve- \ lem, egyelőre nem j kell gyerek, spórol- \ nunk kell egy autó- ira...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents