Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-27 / 200. szám

PIST HEVVEI cSCirlap 1964. AUGUSZTUS 27, CSÜTÖRTÖK Az asszony — ivem nyugszom en ebbe bele sóba! Fs maga mit tenne a helyemben? Mit csinálna, ha jönne egy csirkeicgó és elven­né a lányát? Belenyugodna? Hát én? Én miért mondjak le róla? A naftalin szagú szobában pattognak a kérdések, a ripor­ter mar oánja is, hogy idejött, ebben a Gaiga menti Községbe. Itt megcserélődtek a szerepek, alig van ideje kérdezgetni, az asszony a szavába vág, g ha belekezdett, nem hagyná abba I a világért se. Mindent megtu­dott már, amit Nagy Beáta és Kovács Pista házasságáról tud­ni akart. Miért faggatja hát ezt az asszonyt, az örömszülőt, aki csirkefogónak tartja a ve- jét és vissza akarja perelni tő­le a lányát. A riporter járt már a fiata­loknál, körülnézett a községi tanácsnál, a gyámhatóságnál, a pártbizottságon, feljelentése­ket olvasott, s 'hogy teljes le­gyen a kép, beszélt a hoppon- maradt vőlegénnyel is, mert ő is szereplője ennek a történet­nek. Igaz, tétlen nézője csupán, még akkor se lépett közbe, amikor az asszony úgy elverte a leányt, hogy az másnap dol­gozni se tudott. — Feljelentem újra! Nem hagyom annyiban! — Mennyi idős a Pista? — öreg az, kérem, az én lá­nyomhoz, aki a gyámhatóság engedélyével ment hozzá! Hu­szonnyolc éves! — Huszonnégy, néztem az igazolványát — válaszolja az újságíró, magában pedig: igazi freudei asszociáció! Nem cso­da, hogy tetszik néki a huszon- nyolcas szám, csakugyan hu­szonnyolc éves — a szeretője, akit a tíz éve beteg ura mellett tart. Az ajtókat levették, lepedő függönyzi el a bejáratot, s amikor jön valaki, a másik szobából állott, rosszszagú le­vegő tódul be. Ott fekszik a férj, alacsony ablakok és in­jekciósfiolák .között. A -dobör zok tornyosulátak' az asztalon, jól lehet látni őket az ágyból; lássa is az ember, mit költ rá a felesége l — A beteg ember mellett a lányt is én tartottam, meg a bátyját is, most meg itthagy! Hogy jön ő ahhoz? Meg a gyámhatóság is! Akkor nem segítettek, amikor egyedül, egymagám neveltem őket, most meg beleavatkoznak az én dolgomba? Na és ha meg­vertem! A fiamnak is ellátom még a baját, pedig az már hu­szonegy éves! — Miért, akarta a Ferihez adni? (Kiváncsi voltam, mit j válaszol az asszony, hiszen az \ igazi okot tudtam már. Feri \ bátyja jár hozzá, nyelvére is • vette őket a falu, s az életben \ annyi munkát és keserűséget,; de annyira kevés örömöt látott i asszony a lánya házasságával i akarja megtartani a férfit. Úgy i érzi, ennyi áldozat után joga ; van hozzá. A szeretője külön- j ben nős ember, huszonnégy j éves felesége van, aki három j pofon után elhallgatott, azóta j nem mer szólni.) — A Feri rendes, jóravaló : gyerek, szerették is egymást a i lányommal. Még az iskolában i kezdték és olyan ajándékok ; jöttek ebbe a házba, hogy nem ■ is akartam, hogy a lányom el- : fogadja őket. Meg itt van ez a \ kép is, bent a városban csinál- j ták róluk, ugye, milyen helye- : sek! A kép tényleg „itt van”, Fe­ri tényleg járt is a lány után, de Beáta már hónapok óta rá se tud nézni. v A bálban is kerülte, de a képen csakugyan nagyon helyesek. A riporter elfelejtet­te megnézni az esküvői képet: de látta magát a férjet és a fiatalasszonyt, s Beátát sokkal helyesebbnek és boldogabbnak találta, mint azon a képen. A képen engedelmes mosollyal áll a lencse előtt, a lakatos há­zában tűzrőlpattant csinos me­nyecske fogadta. Megmutatta 8 szekrényét is: „Nézze, nyolc­ezer forintot költött, rám az uram hat hét alatt, mert egy- szál ruhában jöttem el hazul­ról, sémit se hoztam. Az anyám nem adta oda a stafi- rungot, a ruháimat se, pedig egy év óta ő gazdálkodott a pénzemmel is, amit a vasgyár­ban kerestem. Ajándékokat vett belőle a Feri bátyjának”. A stafirung — tizenötezer forintos bútor — fénylik a doh szagú szoba sarkában. A fényezett, előkelőén sötétbar- ná szekrényt bekenték valami olajfélével, s ahol az ablakon át bevetődő1 napsugár éri, megolvad a kenőcs. A szekré­nyekkel szemben állnak a francia ágyak, négy rend ágy- huzattal és megvették már az asztali ruhákat s mindent, amit az asszony Beának szánt, ha ahhoz megy, akit ő vá­lasztott neki. — A, maga férjét ki válasz­totta? . ­— Én! Nem akarták hozzá-* adni, sokkal öregebbet né­zett ki az #anyám, de én nem hagytam magam. Az anyám rossz embert akart nekem! Nem hozzámvalót! Az újságírót nem lepte meg a válasz, hallott már az asz- szony szerelmi regényéről, ami gyorsan elmúlt, amint az urát az ágyhoz kötötte a betegség. Az asszony néhányszor „fel is mondott neki”, küldte vissza a szülőfalujába, s állítólag azért is őrzi az üres gyógysze­res fiolákat, hogy „szakítás” esetén bizonyítani tudja: eny- nyit költött rá, ennyi az ő kö­vetelése! Most ő kérdez: miért nem engedi a lányát is, hogy ő maga válasszon? ' Miért nem nyugszik bele a lánya döntésébe? — Fiatal még, nem ismeri az életet. A riporter nem is cáfol: hogy ő annak idején nem volt-e fiatal, amikor el­utasította az anyja „jelöltjét”, mert őszinteséget érez a kö­vetkező mondatokban: Most hagy itt? Mi lesz velem? A fiam bevonul katonának, a lányomat elviszik férjhez, mit kezdjek egyedül ezzel a beteg emberrel, akivel bármelyik pillanatban történhet valami? Ha a lány a Ferihez megy, mind a ketten a faluban ma­radnak, közel a szülői házhoz, gyorsabb a segítség. — És még azt mondják, hogy én jóba vagyok a Sán­dorral, a Feri bátyjával, azért/ erőltettem ezt a házasságot, azért elleneztem a mostanit! Kétségbeesve bizonygatja, hogy „nincs abban semmi, ha két. család ezután is tartja a jó viszonyt, miért haragudná­nak rám azok, nem én csap­tam be őket. Még a lányom keresztanyját is megvertem, amikor Beát arra biztatta, hogy menjen a mostani férjé­hez”.. — És maga mit tenne, mert én bizony, feljelentem, meg­bosszulom ... — Mit bosszul meg? — Engem kiraboltak, az uramat megverte a vő. A rendőrség nyomozott is, mert az asszony feljelentette a vőjelöltet és bebizonyosodott, hogy alaptalan volt a vádas­kodás. De előbb még megígér­te Pistának, hogy visszavonja a feljelentést, ha lemond a lányáról.*A fiú nem fordult a bírósághoz rá­galmazás miatt, nem akar pe­reskedni az anyósával. — Éntőlem elvették a lá­nyomat! Beszél, s a riporter egy pil­lanatra el is hiszi, hogy a lá­nya boldogságáért aggódik ez a koravén asszony. Aztán eszébe jutnak azok a nyomok, amelyeket vessző és sodrófa hagyott a lány testén, az or­vos is megbotránkozoít raj­tuk, s egyre inkább erősödik benne a meggyőződés. Ez az élő férj mellett özvegyasszony mindent feltett az egyetlen lapra, a lányára, s képes ar­ra is, hogy az ő szerencsét­lensége árán biztosítsa ma­gának a férfit. „öngyilkos leszek, hozhat­ják a koporsót, ha a lányom ahhoz megy férjhez” — írta a járási párttitkárnak. A ripor­ter emlékezett erre a levélre, s ha akkor mindjárt elkezdi írni a riportot, ez lett volna az első mondat: „Ennyire csak a saját boldogságáért esik két­ségbe az ember”. Krajczár Imre A televízió irodalmi képeskönyve A magyar televízió augusz­tus 20-án új sorozatot indított „Irodalmi képeskönyv” cím­mel. Az adásokban a magyar és a világirodalom kiemelke­dő íróinak, novellistáinak dra­matizált műveit mutatják be a nézőknek. Az Irodalmi ké­peskönyv havonta két alka­lommal jelentkezik majd 45— 60 perces műsorokkal. A sorozat első, nagy.sikerű adása után a további műso­rokban Móra Ferenc: Vallató- vacsóra, Karel Capek: Benda színész és a többiek, Szerpej Censzkij: Guhzsan élete, K. Mansfield: Egy csésze tea, Nagy Lajos: Egy délután a Grün-irodán, Hunyady Sán­dor: Az aranyifjú és Csehov: Egy ismerős úr című műve kerül a tv nézői elé. (MTI) CRONIN BELGRADBAN Jugoszláviában tölti 12 na­pos pihenőjét Cronin, a világ­hírű író. Az Ezt látják a csil­lagok és több más nagy si­kert aratott mű szerzője már meg is érkezett 'Belgrádba. Jegygyűrű a mellény zsebben Vak festőművésznő Az egyesült államokbeli Bostonban Mary Drake Coles vak festőművésznő két kiállí­táson is nagy sikert aratott. Az 58 éves festőművésznő öt évvel ezelőtt vesztette el sze- mevilágát, de azóta is foly­tatja művészi pályáját. Főleg tájképeket fest akvarellel. Az Állami Déryné Színház az országban elsőnek, már I augusztus 15-én megkezdte az új színházi évadot. Jelenleg hét | társulata játszik az ország különböző tájain. Pest megyében \ augusztus 31-én lépnek színpadra első alkalommal az új év- ! adban. Bugyi községben mutatják be Tóth Miklós: Jegygyűrű a mellényzsebben című vígjátékát, amelynek egyik jelenetét örökítette meg képünk: Garamszegi Márta és Hollay Bertalan a mulatságos vígjáték két főszereplője. A darabot Ujhartyán- ban, Újlengyelben, Albertirsán és Bagón is bemutatják szep­tember első napjaiban. Florida felé száguld a gyilkos Cleo hurrikán Port Au Prince-i rádióje­lentés szerint a Haiti déli csücskén átszáguldott Cleo- hurrikán ötven áldozatot kö­vetelt, két hajót elsüllyesz­tett, Los Cayes város hat­van százalékát pedig romba- döntötte. Most váltak isme­retessé a múlt hét végén a Francia-Guadeloupe szigetén okozott pusztítási adatai: 14 halott, száz sebesüli, húsz­ezer hajléktalan és huszon­hárommillió font sterling anyagi kár. A hurrikán átzúgott Kuba délnyugati partvidékén Is, jelentős anyagi károkat okoz­va. A kubai fegyveres erők, szakszervezetek és tömeg­szervezetek azonban hatal­mas erőfeszítést végeztek, hogy a veszélyeztetett terü­let lakóinak életét megóv­ják. Az amerikai meteoro­lógiai intézet jeléntése sze­rint, ha a hurrikán tovább­ra is ebben az irányban folytatja útját, a Florida-szo- ros nyílt vizén új erőre kapva, csütörtökön eléri a floridai zátonyokat. Az ame­rikai haditengerészet e tér­ségében állomásozó egysé­geit riadokészültségbe he­lyezték. Néhány hónap­pal ezelőtt autó- tulajdonossá avanzsált egyik községi orvosunk. Vele történt az alábbi eset. Amint az szokás, 4000 megtett kilomé­ter után reví­zióra vitte leg­újabb típusú Moszkvicsát. Kü­lön megkérte a szerelőt: jól néz­ze meg a motort, mert folyik be­lőle az olaj, s a hátsó hídnál is baj van. Neki el­hiheti, ért hozzá! A szerelő min­dent jól megné­zett, kijavított — az olaj azért folyt, mert a lég­szűrőbe, nyomott parafadugó a párolgását meg­Ú(vezető akadályozta! — fél kettőkor át­adta a kocsit tu­lajdonosának: ‘kész, mehet. Ment is. Kö­rülbelül Diósáig, a balatoni mű­úton. Onnan az­tán , .. IphalglgbiVL visszafordult. Lep­lezetlen szemre­hányással jelent­kezett a doktor is­mét a szerelőnél: — Kérem, a ko­csim rosszabb, mint valaha! Ha fékezek: kopp; megállók: kopp! Mit csináltak ez- ' zel az autóval?! A szerelő res- tellkedve beült a volán mögé, s kihajtott a mű­hely udvarára. Minden úgy tör­tént, ahogy a doktor sorolta. Ha fékezett: kopp, ha megállt: kopp, stb. Míg tüzetes vizsgálat alá vet­te a renitens autót, a doktor óráját nézve tü­relmetlenkedett: gyorsan,., .gyorsan, négy órára Velen­cén kell lennie. Gyors szemle a féken, a kuplung­nál, s a gázpedá­lon. minden rend­ben. Az ajtók ki­fogástalanul zá­ródnak, a hátsó híd,' a differen­ciálmű príma. Gyerünk az ülés alá! Elöl semmi, hátul... hátul meg­került a műszaki hiba. Egy üres sörös­üveg. ny. é. j Miért nincs a medvének farka ? — Találni találunk, de az a baj, hogy a méh bármilyen kicsi, nagyon erősen csip. A csípéstől a nyelv és az orr is bedagad és sokáig fáj •— mondja a medve. A rókát nem. ijesztették meg a medve szavai. Azt taná­csolta, hogy csapják be a mé- heket. — Ne búsulj medvécs- kém. Mássz fel a fára és bosszantsd fel a méheket. Ök rád repülnek és bele- gubancolódnak a szőrödbe. Az orrodat takard be a man­csoddal, hogy össze ne csíp­jék. Amikor már sok van a szőrödben, hemperedj a földre és nyomd össze őket. így megmenekülsz a méhek- től és nyugodtan elfogyaszt­hatod a mézet. A medvének nagyon meg­tetszett a róka ravaszkodása és elkezdte dicsérni. — Ez okos dolog! Nem hiába neveznek téged „ra­vasz rókának". Milyen talá­lékony vagy! Megbeszélték a dolgot és elmentek közösen keresni egy méhkast. Jártak keresztüí-kasul az erdőn, de sehol sem talál­tak odút. A dolog nyáron történt. Az erdő tele volt virágzó hárs­fával és a virágok körül seregével keringtek a méhek. Virágról virágra szállva gyűj­tötték a mézet. Rengeteg méh van, de odút seholsem látni. Elgondolkozik a róka és azt mondja: — Várj medvécském, meg kell figyelnünk, merre repül­nek a méhek. Felállt a medve és a róka, fejüket feltartva figyelték az irányt. Egy nagy vastag fa felé repültek. — Nagy ünnepünk lesz ma! — mondta a medve. Nem sokat gondolkozott a medve — felmászott a fá­ra. A méhfészekhez férkő­zött és elhelyezkedett a szé­les fatörzsöru/ Egyik kezé­vel betakarta a pofáját, a másik kezét bedugta az odú­ba és elkezdte fojtani a méheket. Megharagudtak a méhek, kijöttek az odúból, elkezdtek keringeni a med­ve körül, majd ráteleped­tek. A medve szőre sűrű és hosszú, a méhek fullánkja pedig rövid. Nem tudták el­érni a testét. A medve csak mosolyog rajtuk és még jobban bosz- szanlja őket. . Amikor a méhek már tel­jesen belepték őt, lemászott a fáról, a földre hempere- dett és összenyomta a mé­heket. Ezután visszamászott a fára torkoskodni. A róka elbújt a sűrű fű­be, mert félt a méhektöl és irigykedve nézte a medvét. Az édes méz mellett telje­sen megfeledkezett a barát­nőjéről. A róka jelez a hang­jával, a farkával is integet, de minden hiábavaló. Se nem lát, se nem hall a medve, falánkan eszi a mé­zet és nyalogatja a man­csát. Megharagudott a róka. „Megállj, megállj, görbe lábú — gondolta a róka —, jössz te még hozzám taná­csért, még szükséged lesz rám ...” És abban a pillanatban lépteket hallott a róka. Hát­ranézett és meglátta az er­dészt. Megijedt, oldalra kú­szott és elbújt az erdőbe. A medve közben se hall, se lát. Nemcsak a mancsát dugta az odúba, hanem a fe­jét is, majd teljesen be­mászott, csak a farka lát­szott ki és teljesen megfe­ledkezett várakozó barátjá­ról. A sértődött róka idejében észrevette a baltával közeledd erdészt, de nem figyelmez­tette a veszélyre a magáról megfeledkezett medvét, ha­nem besietett az erdő sűrű­jébe. Az e dérz fölmászott a fára, melynek odújából ugyanakkor bújt ki a med­ve. A medve mérges üvöl­téssel rontott az erdészre, aki egy cseppet sem ijedt meg tőle. hanem feléje csapott baltájával. A medve üvöltve mene­kült, csak a farka... A bo­zontos nagy farka, amire olyan büszke volt, tőből le­metszve maradt a helyszínen. Az erdész a fű közé tűzte a medve farkát, mivel egyéb­re úgysem tudta volna hasz­nálni. Ennek emlékére nevezik Baskiriában medvefaroknak az erdei fű bozontos virá­gát. A medvének pedig az­óta nincs farka — legalábbis Baskiriában... — Neked, barátnőm oly gyors lábad van és olyan éles szemed! Mi az neked, fogni egy nyulat!.. Nem sokat gondolkozott a róka, a bokorba vetődött és hamarosan a fogai között nyállal tért yissza. A medve elé tette a nyu­lat ,és farkcsóválva megállt előtte: „Látod, milyen va­gyok!” Lélegzetnyi időbe sem telt, a medve megfogta a nyulat és lenyelte. A róka pislantott egyet. A medve megnyalta a száját és elégedetlen hangon mondta: — Milyen eledel ez! Még az ízét sem éreztem. A róka hallgatásba merült, majd később elégedetlenül kérdezi a medvét: — Milyen húst szeretsz leg­jobban? . A medve nyugodtan válas­szon: — A legjobban a lóhúst sze­retem. Sok húst ettem életem­ben, de annál izletesebbet még nem. — A húsételen kívül semmit sem ettél, semmit sem sze­retsz? — kérdezi a róka. — Ugyan! — lepődött meg a medve. •— Mézzel torkoskod- tam! Nagyon szeretem a mé­zet, de nehéz beszerezni: elő­ször üreget kell találni, az­után a mézet megszerezni. — Miért olyan nehéz? — mondja ravaszul. — Én segí­tek neked. Gyere keressünk, hátha találunk. \ Ez nagyon-nagyon ré­; gén történt. A medve és a ró- ; ka együtt lakott az erdőben. \ Sohasem váltak el egymástól. j Akkor még a medvének is ! volt farka, hosszú és lompos, 1 mint a rókának, csak nem vö- ! rös, hanem barna. \ A medve és a róka nagyon \ büszke volt a farkára, dicse- l kedtek is a többi állat előtt. \ — Az erdei állatok közül \ egyiknek sincs ilyen farka! j — Milyen szép farka van a \ rókának! — mondta a medve. \ — Milyen lompos a medve í farka! — mondta a róka. í Történt egyszer, egy meleg í napon, a medve a fák hús ár- í nyakában pihent, a róka — 5 egy kicsit oldalt a bokrok ár- ; nyékában és beszélgettek mi- } egymásról. $ Egyszeresük a medve egyik % oldaláról a másikra fordult és £ megkérdezte a rókát: % — Róka testvérem, drága ^ barátnőm, mondd meg nekem, f milyen húst szeretsz a legjob- % ban a világon? $ A róka ravaszul összehúzott szemmel válaszolt: $ — Nagyon szeretem a nyúl­$ húst. Az olyan ízletes ... — j, mondta — és közben a nyál £ összefutott a szájában. 4, A medve ránézett a rókára, 4 megvakarta a fületövét és 4 mondta: 4 — De jó lenne közösen fog­4 ni egyet ebédre ... ^ — Jó lenne, persze — vá­% laszolt a róka. 4 A medve csak tovább tüzel- £ te a rókát:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents