Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-25 / 198. szám

C EG tf Dl JÁ R Á S E S CEGL E D y V A R OS R ES Z ER E VIII. ÉVFOLYAM, 198. SZÄM 1964. AUGUSZTUS 25, KEDD Mégis főképpen mlozzánk szólt... Féja Géza Dózsa György cikkéről Nem titkoljuk: nekünk, ceg­lédieknek mindig nagy öröm, ha az újságokban, a rádióban városunk, vagy az itteni em­berek nevét említik. Váro­sunk eddigi története a tanú reá, hogy Cegléd soha'nem volt „fehér folt” hazánk tér­képén. Sok Ica L inkább pirosán lüktető szív, mert a ceglédi ember tevékeny alkat. így ceglédi szemmel külö­nös öröm volt olvasni Féja Géza: Dózsa György című cikkét az Élet és Irodalom 1964. augusztus 22-i számá­ban. Már bevezetőjéből sej­teti, hogy ez az írás nem egy­szerű, szokványos méltatás, a történelmi események puszta felsorolása. Sokkal több an­nál. Vallomás! Ezért írja azt, hogy „ha méltó képet aka­runk rajzolni Dózsáról, a tu­dós lelkiosmeretnek párosul­nia kell az író megérző és továbbkövetkeztető képessé­gével”. Azért is örömmel üd­vözölhetjük ezt az írást* mert ez az említett szándék tökéle­tesen kifejezésre jut benne, így lehet az, hogy Féja Géza, említett Dózsa-cikke vala­mennyiünk számára sok újat tud mondani a már ismerte­ken kívül. „Egyik forrás szerint — ír­ja —, Dózsa már végvári vi­tézkedése idején kapcsolatot tartott Mészáros Lőrinc ceg­lédi plébánossal, a későbbi forradalom szellemi irányító­jával.” Néhány nappal a javítóvizsgák előtt Ennek alapján megállapítja: „Egyre inkább úgy látom, hogy Dózsa Mészáros Lőrin- cen keresztül eleve tudott a spontán lázadásról." Majd megállapítja: „Dózsa fölkelé­se szülcségszerű lépés volt, a nép életösztöne mozdult meg benne. Mohács bizonysága szerint a rendek immár legfennebb, „szép halálra” voltak képesek, az or­szág megtartására annál ke­vésbé. Dózsáék ténylegesen olyasmire törekedtek, amit ma, forradalmi nemzeti egy­ségnek nevezünk” —állapítja meg. Ennek alapján az sem j lehet kétséges, hogy a ceglédi beszédet a parasztság sanyarú helyzetének megrázó erejű felpanaszolásával párhuzamo­san „politikai tudatosság hat­ja át”, ami viszont inkább csak forradalmi megmozdulá­sokra jellemző. , Féja Géza Dózsa György című írását azért fogadhatjuk nagy elismeréssel, mert a pa­rasztháború mélyebb értéke­lése mellett az a nagyon tudós törekvés is áthatja, hogy Ceglédet és szerepét valódi helyére tegye a mozgalomban. Köszönjük ezt az írást Féja Gézának, mert ha a Dózsa György kulturális napokra szóló meghívásunkat — egyéb irányú elfoglaltsága miatt nem is tudta elvállalni — a cik­kében mégis főképpen hoz­zánk szólt. . — Zoltán — A város széle helyett beljebb szeretnénk fészket rakni! Hozzászólás a városrendezési cikkhez lósítható meg. A szakemberek ezt majd eldöntik. Én csak azt szeretném, ha a város szélei helyett valahol beljebb lehet­ne családi fészkünket lerakni. Olyan helyen, ahol van út, járda, víz és villany! Nagyon sokan vagyunk, akik nem kí­vánjuk, hogy az állam építsen a számunkra lakást. De en­gedje meg az állam helyi szerve, hogy ne kelljen le­mondani a város belső részein található jogos kényelemről, a fürdőszobáról, a villany­világításról. Szabó Mátyás előtt szégyelli magát. Kelle­metlen a nála „kisebbekkel” tanulni, akik ráadásul már előzőleg, mint felsőbb osztá­lyos diákot ismerték. Néhány nap, és a pót­vizsgás diákok számot adnak arról, hogy a szünetben hogyan ké­szültek fel. Azok a diákok, akik az érett­ségi vizsga valamely tárgyá­ból ismételnek, szeptember­ben kapnak erre lehetőséget. Nekünk előre kell nézni. A tanév elején igyekezzünk megtenni mindent a szülők­kel, diákokkal karöltve, hogy a jövő ősszel minél kevesebb pótvizsgásunk legyen. Meg kell azonban azt is mondani, hogy elégtelen tudásra, csak elégtelen érdemjegyet lehet adni. Pásztor Mihály, az abonyi gimnázium tanára. Helytelen és félrevezető Mindig ellenségei voltunk a mendemondának, s most is azért fogtunk tollat, hogy egy újonnan szárnyrakapott rém­hírt megcáfoljunk. Az állomás környéki házakban nemrég megjelent egy budapesti ter­vezőintézet két megbízottja és felmérés közben elmondotta, hogy arra a területre modem városrész épül, s ezeket a há­zakat két éven belül lebont­ják. .. Ez a hír a Lenin park mel­letti házak lakóiban érthető megdöbbenést keltett, hisz’ a kézilabda-pálya melletti há­zat most tatarozták drága pénzen, a mellette levő új emeletes ház pedig még el sem készült teljesen. Hivatalos helyről szerzett információnk alapján meg­nyugtathatjuk az érdekelte­ket, A városi tanács valóban megbízást adott egy modem városrész tervezésére a Jász­berényi út és Rákóczi út köz­ti területen. Ezt azonban a rendelkezésre álló szabad te­rületeken, illetve az amúgyis lebontásra ítélt, elavult, tata- rozhatatlan házak helyén épí­tik majd fel. A tervezőintézet helyi fel­mérése a távlati városfejlesz­tés előkészítő munkálata, s a kiküldöttek részéről ilyen megalapozatlan tájékoztatást közre adni helytelen és fél­EGY TSZ - KÉT KÉP A ceglédi Vörös Csillag Tsz II. üzemegységében szorgal­mas munka folyik. A silózó brigád most 180 hold termését dolgozza fel téli takarmánynak, a későbben érők pedig ezután kerülnek a tároló helyre. Felvételünk a brigádot ábrázolja munka közben Dani András tapossa a feltépett takarmányt DT-traktorá­val Ceglédi specialitások A CEGLÉDI KONY HA KI NE HALLOTT VOLNA széles e környéken a „ceg­lédi táskásokról”. A tészták készítéséről szinte országo­san híresek a ceglédiek. Hídvégi Lajos helytörté­nész szerint régen 30—10 fajta tésztaétel járja ezen a vi­déken, a laskától a külön­böző „táskák”-on keresztül a „kisgölödin”-ig minden. Ez a laskakultusz azonban főként a parasztság szegénységével magyarázható. A húst na­gyon drágán adták, tehát kénytelenek voltak tésztával pótolni. A laskaleves készí­tése azonban még ma is na­gyon elterjedt. Hallottam azonban olyanról is, aki a laskalevest ma is többre be­csüli a paprikáscsirkénél. Utassy Mihály (Cegléd, Ár­pád u. 33. szám) kedves nem is fért volna bele. Vol­tunk Lipcsében, Berlinben, Bartküzemben, Bunchenwald- ban, Markaustadtban, a Thü- ringiai erdőben. Egyszóval amit csak lehetett, azt a két hét alatt megnéztük. IGEN NAGY SZERETET­TEL fogadták mindenütt isko­lánkat. A környező iskolákból is eljöttek hozzánk, megláto­gattak és ajándékokat hoztak. A helyi pártszervezet fogadást adott tiszteletünkre. A koszt kitűnő, mindenki meg volt vele elégedve. Ezt egyébként majd elmondják a gyerekek. — Tolmács segítségével be­széltünk egymással. Tolmá­csunk egy Groslevában élő magyar néni volt. Ö minden­kor készséggel állt a rendel­kezésünkre. Segített a gyere­keknek, ha nem tudtak vala­mit megmagyarázni egymás­nak. Rengeteg ajándékot kap­tunk, részben a groslevai, részben a lipcsei pártszerve­zettől. A groslevai pártszerve­zet veteránjai zászlót adomá­nyoztak iskolánknak, azonkí­vül minden gyereknek külön is adtak ajándékot. — Csak néhány ajándékot említenék, a futballfelszere- lést, az egyenruházati kellé­keket, a pajtások által készí­olvasónk két régi ceglédi étel receptjét juttatta el hoz­zánk. E szerint a laskaleves bográcsban a legigazibb. (A bogrács az ún. „szolgafán” — ágas bot! — függ.) Sült szalonnán pirítják az alak­talanra tört laskát. Hagy­mát, pirospaprikát, kockára vágott burgonyát adnak hoz­zá. Van aki még karikára vágott kolbásszal is ízesíti. A jó laskalevesben állító­lag „megáll a kanál, olyan sűrű”! NAGYON ELTERJEDTEK voltak még a kásaételek is, a „fordított kása” és a „juhhúsos kása". A fordított kása burgo­nyás köleskása, a tetejét tepertővel megszórták. Olyan zsíros volt, hogy ha akar­ták, a lábosból szépen ki lehetett fordítani. Erre utal a név. A juhhúsos kása zöldséggel főzött juhhúsos köleskását jelentett. A birkahús is nagyon ked­velt volt a fejlett juhászat miatt. A bürgepötköltet a juhok szegyrészéből bő hagy­más zsírban főzték víz hoz­záadása nélkül, vörösborral. A juhhúsos káposztát bezöld- ségelt juhhúsból, savanyított és berántott káposztával ké­szítették. A CEGLÉDI vadnyúlpör- költ is egész különleges mó­don készült. A hagymát avas szalonnán pirították, s a pör­költet vörösborral öntötték fel. v Az avas szalonna nagy el­terjedtségét az ételkészítés­nél az magyarázza, hogy a régiek gyógyhatást tulajdo­nítottak neki. — Zoltán — Ittasan vezette motorkerék­párját Hegedűs Ambrus Jász- karajenő (Felsőkara 144. szám) alatti lakos, s ráadásul még vezetői igazolvánnyal sem rendelkezett. A kettős szabálysértésért 2000 forintot fizetett. Ezúton mondunk hálás köszöne­tét rokonainknak, jó ismerőseink­nek; jó szomszédainknak és mind­azoknak, akik szeretett és felejt­hetetlen jó feleségem, szeretett jó édesanyám, nagyanyám és testvé­rem: Negyedi Istvánná, szül.: Csiz- madi Mária temetésén megjelen­tek, részvétükkel nagy bánatunk­ban osztoztak, sírjára koszorút, virágot helyeztek. Negyedi István és a gyászoló család napon Brichhel fociztunk és £ kimentünk a strandra. Tanul-1 tam tőle német szavakat, hogy megérthessük egymást, j! Voltunk a hírhedt bunchen-1 waldi koncentrációs táborban. ' A tábor régi harcosa vezetett; végig bennünket a barakkok- £ ban, amelyek olykor annyi ember halálát okozták. Mar- v kaustadtban háromtusaver- < senyt rendeztünk egymás kő- \ zött, amely kislabdadobás, fú-í tás és távolugrásból állt. A fiúk futballcsapata is játszott;; egymással. Mi győztünk, 1:0- $ ra nyertünk. A háromtusázást £ is mi nyertük meg, így a párt- J szervezet által alapított ván- J dordíj egy évre — először —í hozzánk került. — Részt vettünk a Kari í Marx Stadtban levő ötödik £ pionírfesztiválon is, de csak \ jmint nézők. Nagyon szép volt ^ az is. Harmincötezer német / úttörő öltözött egyenruhába és í népviseletbe, s úgy vonult fel \ a nagy seregszemlére, össze- , barátkoztunk a német lányok- ; kai is, akik nagyon szépek.; Legalábbis nekem tetszettek — mondja Gyű szí mosolyog- \ va. — A BÚCSÚ? — hát arról nem is kellene szólnom... A legfájóbb volt a két hét után. Sok ajándékot kaptam a csa­ládtól is. A jövő nyáron pedig meghívtam Brichet mihoz- zánk egyhónapos nyaralásra. Bujáki Gyula ■, (Folytatjuk) \ tett albumokat, az emblémá­kat, a tollaslabda-felszerelést és azt a magyar feliratú zász­lót, amellyel fogadtak ben­nünket. EZEKUTÁN pedig átadom a szót a gyerekeknek, mesél­jenek ők az élményekről. Először Vágó Gyuszié a szó: — Már az odautazás is prí­ma volt — kezdi élményeit Gyuszi. — A vonatban mesél­tünk egymásnak. Az én német barátom Reiner Brich volt. Ugyanolyan idős, mint én, ősszel megy a kilencedik osz­tályba. Furcsán hangzik ez itt nálunk, de Németországban tíz általános osztály van és két gimnázium. A délutáni órák­ban érkeztünk Groslevába. A fogadás után hazamentünk, megismerkedtem Brich szü­leivel, beszélgettünk velük. Esh te sétáltunk a faluban, mert Grosleva nem város, hanem szép kis német falu. Másnap fogadás volt a helyi pártszer­vezet épületében. A pártszer­vezet elnöke köszöntött ben­nünket. — LÁTTÁM LIPCSÉT IS, gyönyörű város. Megtekintet­tük a családdal a múzeumo­kat, ebéd után pedig vásárol­tunk egyet-mást. A pihenő­MÁR BESZÁMOLTUNK olvasóinknak arról, hogy a Széchenyi téri iskola tanulói meghívták a németországi Grosleva falu úttörőit, akik el is jöttek hozzánk. Két boldog hetet töltöttek Magyarorszá­gon, Cegléden. Visszafelé nemcsak maguk mentek, ha­nem a cserelátogatás értel­mében ceglédi úttörők mentek velük Groslevába. Most, hogy a fiaink hazaérkeztek, Dan- kovszki Sándorné igazgatónőt kértük meg: lenne szíves a két hétről beszámolni. A gye­rekek élményeiről őket magu­kat kérdeztük meg. — Grosleva kis falu, tizen­nyolc kilométerre Lipcsétől. ■Délután érkeztünk meg. Nagy szeretettel fogadtak bennün­ket a német pajtások szülei. Nagyon szép fogadást rendez­tek az állomás melletti va­dászházban, ahol a gyerekeket virsli és ‘ hűsítő ital várta. A rövid fogadás után a német szülök elvitték a pajtásokat magukhoz. Megismerkedtek velük, mondhatom, hogy a legnagyobb szeretettel bántak velük. Előre elkészített progra­munkat ők állították össze. Annyira gazdag volt a prog­ram, hogy más talán már Néhány nap és megnyitják kapuikat az iskolák. Piros arcú kisfiúk és lányok özön- lik el az osztálytermeket. Za- jongva mesélik el nyári él­ményeiket, s általában min­dent, ami szép volt, jó volt. Az első percek lelkendezé- se után rátérnek az iskola, az osztály ügyeire. Ilyenkor aztán kiderül, ki az új fiú, s ki az', aki a régiek közül nincs jelen. Megállapítják még azt is, hogy szóban- forgó társuk pótvizsgára ké­szült és ment — azután a legtöbb esetben napirendre térnek a bukás miatt lemor­zsolódott társuk sorsa felett. Pedig érdemes ezt a prob­lémát megvizsgálni. Különö­sen most, hogy napokon be- • lül, augusztus 28-a és szep­tember 1-e között megkez­dődnek a javító- és pót­vizsgák. Arról, azt hiszem, külön beszélni nem kell, hogy a „buktatás” komoly lelki probléma nemcsak a diáknak, hanem a pedagógus­nak is. Olyan diák nincs, akit ne érintene lelkileg, ha csak egy kicsit is az, hogy a hozzá hasonló lányok­tól, fiúktól lemaradt. Amikor a „bukott” tanulók­ról beszélünk, feltétlenül kü­lön kell választanunk az ál­talános iskolások ügyét a középiskolásokétól. Az általános iskolásoknál gyakrabban fordul elő az az eset, hogy a szülők nem törődnek a nyári felkészü­léssel, s a javítóvizsga ered­ménytelen. De a középisko­láknál is szép számmal ta­lálunk hasonló esetet. Azok a tanulók, akiknek szülei komolyan veszik gyermekeik fel­készítését, általában si­keresen pótvizsgáznak. Itt komoly felelősség hárul a szülőre. Nem könnyű a vizsgáztató pedagógus hely­zete sem. Különösen ko­moly a feladat, amikor a tanulónál egyéb körülmé­nyek is hátráltatták a fel­készülést. Vegyük a középiskolások gyakran előforduló esetét. Ha egy középiskolás diákot az első osztályban osztályismét­lésre „buktatnak”, akkor ezeknek többsége vagy ott­hagyja az iskolát, vagy más azonos típusú középiskolába igyekszik átmenni. Adódik az abból az egyszerű tény­ből, hogy volt osztálytársai I Olvastam a Hírlap állásfog­lalását, melyben szerintem igen jogosan javasolja, hogy a közművesített belterület üresen tátongó magántelkeit vegyék igénybe a városi csalá­di házak építése céljaira. A magam részéről ezt a ja­vaslatot szeretném megtolda­ni. Miért nem osztják ki lakó­házak céljaira azokat a kis szögleteket, utcabeugrókat, te- recskéket, amelyeket évtize­deken keresztül se nem par­kosítottak, se más célra nem hasznos itattak ? Az Alszegi úton például Thököly utca, Oroszlán utca csatlakozásánál jó néhány há­zat lehetne elhelyezni. Ott van üresen a Csirkepiac terü­lete. Két ház mellett még egy kis játszótér is elférne a Dam­janich utca irán/ában. Felvetődött, hogy a nagy telkeket megosztással lehetne; és kellene hasznosítani. Menv- : nyi állami kezelésben levő ház' van a belterületeken! Ezek­nek a régi, gazdálkodásra már; nem szükséges udvarait, kert- jeit. kellene felsősorban kiosz- ■ tani. ! Magam is szeretnék építeni. \ Sajnos a telkem hiába van | meg, mert a távlati rendezési j terv oda parkot tervezett, j Nem lehetne felülvizsgálni a i műszaki osztály térképét ab- i ból a szempontból, hogy a: közutakon belül ne legyen i park? Hiszen éppen ezen a i részen gyönyörű parkjaink \ vannak! Elnéztem a térképen pél-j dául a fürdőfejlesztésre kije-j lölt területet. Emiatt a Köz-: társaság utcában üresen áll-: nak a telkek. Nem lehetne a i strandot beljebb tenni? Olyan helyre, ahol lenne elég pihenő rész, zöld terület. A gyógy­fürdő meg elférne a mostani területén kívül, a TÜZÉP és a diákotthon telkein. Fel lehet­ne szabadítani az építési tila­lom alól jelentős városrésze­ket úgy, hogy a változtatások ksak segítenék a mindenki ál­fái kívánt húszéves fejleszté­si tervet, közmegelégedésre történő végrehajtását! Bizonyára van javaslataim között olyan, amelyik nem va­FELEJTHETETLEN KÉT HÉT A Széchenyi téri iskola úttörői Groslevában I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents