Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-23 / 197. szám
1964. AUGUSZTUS 23, YASÄRNAP “ir/íll'/qp f» Álmodozás (Foto: Kotroczó) ÄUTOSKARRIER, 1964 // A FŐMÉRNÖK UR kicsi az a hiba és magamban szurkolni kezdtem, csak sikerüljön házilag megjavítani! S hogy jobban menjen a munka, a fiamat átszalajtottam a KÖZÉRT-be egy üveg pálinkáért, az asszonnyal pedig feketét főzettem. Nagy ügybuzgalmam meghozta a várt eredményt. Alig fél óra múlva a készülék újra remekül működött és én boldogan fizettem ki a százhúsz forintot: ilyen nehéz munkáért igazán bogaiéi összeget kért. Igaz, hangsúlyozta is, csak barátságból tette — akkor láttuk egymást először! —, ha másnál talál ilyen hibát, beviteti a készüléket a műhelyébe, s akkor két napba is beletelik, hogy újra használhatja. (De még ez is semmi a szerviz egy hetéhez!) Hiába, no, látszik rajta, hogy nem közönséges szerelő, hanem főmérnök, még hozzá a javából. Hosszan hálálkodtam a gyors segítségért és megígértem, hogy ezentúl nemcsak én fordulok hozzá bizalommal, de elküldöm a barátaimat■ és az ismerőseimet is. Rövid három hónap alatt még kétszer vettem igénybe nagyv. lelkűségét. Másodszorra száz- ( hatvan, harmadszorra pedig 'j kettőszázhetven forintot fi- $ zettem ki, plusz pálinka és $ fekete. j y Akkor, egy különös véletlen % folytán, szert tettem egy tv- % szerelő ismeretségére, aki fel- $ ajánlotta, pusztán barátságból, % hogy az egyik este meglátó- 4 gat és megnézi, miért akadó- % zik a készülék. í j is ét nap múlva eljött. Sem f ft a pálinkát, sem a feketét $ nem szerette, így száraz to- £ rokkal tanulmányozta át a$ készülékemet. Meglepő meg-% állapításra jutott: a főmérnök ^ úr mindhárom alkalommal Z y csupán egy-egy blokkot cse-£ rélt. összesen tíz forint érték- % ben. Vagyis: százhúsz, meg% százhatvan, meg kétszázhet- ven, az annyi mint ötszázöt- $ ven, abból le jön,tíz forint költ- £ ség, marad ötszáznegyven fo-% rintnyi tiszta haszon, plusz ^ három üveg pálinka és há- rom fekete. ■ ^ | Ezek után nem lepődtem ^ meg, amikor * tegnap reggel % egy vadonatúj Opel Kapitän- ^ ból köszöntött rám a főmér- ^ nők úr. ^ Pataki Pál XXXVXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXNXVXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXN' kis szőke gépírélány az öreg Papot: menjen azonnal Szakács elvtárshoz! Az öreg nagykörülményesen készülődött, mintha éppenséggel nem 200 lépésre, hanem 200 kilométerre indulna. Gondosan elrakta a gömbfarakásban a lapátját, mert az már hozzászokott a kezejárásához. A hasas vastalicska tengelyéből kivette a csapszeget (a rosseb tudja, ki keresztelhette el japánernek a talicskát), nehogy elbitangol- janak vele, míg ő odalesz. Aztán bekopogtatott a pártiroda ajtaján. A titkár arcán látszott, hogy bosszankodik: — Mit csinált maga, Misa bácsi?! — Hát... agitáltam! — Szépen agitált! „Aki nem szavaz a Hazafias Népfrontra, az meghal!” Ezt'írta, ugye, a nagy épületre? Persze, jó magasra, hogy ne lehessen egyszerűen átmeszelni. S az országút mellé, hogy mindenki lássa. Tudja kinek használt ezzel? Az ellenségnek! Az öreg zavartan pislogott bozontos szemöldöke alól: — Hiszen még félbe van az a felirat, tovább van még az! — Hát akkor miért nem írta tovább? — Mert eltörött a hosszú meszelő nyele! Na, de majd most kiigazítom — azzal sietve elköszönt. A párttitkár nem tudta, hogy mérgelődjék, vagy nevessen. Sejtette, hogy nem annyira a meszelőnyélben lehetett a hiba, hanem inkább abban a vén, fortélyos koponyában. Estébe hajlott az id6 Az országúton jómagabíró, 60 év körüli parasztember trappoltatta a két jójárású pejlovat. Mellette a kocsin, pokróccal letakart ülésdeszkán nyolc év körüli, élénk szemű kisfiú szemlélte a tájat. Hirtelen megszólalt: — Nagyapám! Nézze csak, mi van odaírva, arra a nagy épületre! — Olvasd na. hadd hallom! A gyerek nekifogott. Csak az volt a hiba, ahogyan kanyarodott az országút, úgy görbült az épület is. Ráadásul elég sűrűn, jókora betonoszlopok álltak a betűk útjában. A gyerek izzadt keservesen. Háromszor is elkezdte: AKI N EMSZ AV AKI HA AZAF, IA Az öreg egy darabig hallgatta. Mit olvas ez a gyerek?! Nézi ő is, mi van hát odaírva. Az unokája már majdnem sírt az erőlködéstől. Resteilte a nagyapja előtt, hogy nem boldogult az irgalmatlanul nagy betűkkel. Az öreg megállította a lovakat. Félreállt az országúton. Néhány percre rá már úgy nevetett, hogy csak úgy reszketett a gömbölyű pocak a nagykabát alatt. S ahogyan az már lenni szokott, megállt az első szekér, utána a második és így a többiek. Kocsik, autók vegyesen. Már egész gyűlésre való nép volt az országúton. Csoportba verődtek, s láthatóan nagyon tetszett nekik valami. A falon jókora betűkkel a következő szöveg állt: AKI NEM SZAVAZ A HAZAFIAS NÉPFRONTRA — AZ MEGHAL! AKI A HAZAFIAS NÉPFRONTRA SZAVAZ — AZ IS MEGHAL, DE ELŐBB JÖL ÉL! Az építkezésen figyelmesek lették a nagy csoportosulásra. A párttitkárnak is fülébe jutott a dolog. Futólépésben indult a nagy épület felé. Amikor közelebb ért, meglepődött. Csupa derűs, vidám embert látott maga körül. Egy hatvan év körüli, piros arcú parasztember pedig ugyancsak emelgetett egy ötliteres demijont Bence Laci felé: — öcsém! Hívd már ide, aki kifundálta ezt az írást! Megisszuk rá az áldomást, az istenit a kópéjának! A párttitkár elhűlve olvasta a hatalmas, kacifántos betűkkel rótt sorokat. Az öreg Pap, amikor meglátta, már iszkolt volna, de a titkár megfogta a vállán a kabátot. — Várjon, csak, Misa bátyám! Volna egy-két szavam. Ha már ilyen nagy felfordulást csinált, legalább jobban ügyelhetett volna... — Mire? — Hát arra, hogy az S-be- tűket, amit már egy második elemista gyerek is jól ismer — ne fordítva írja ..; Az öreg elvörösödött. Rámeredt a méteres betűkre, aztán zavartan megdörzsölte kezefejével borostás állát. — Hát... ez a kis hiba becsúszott az agitációba. Mivel, tudod — nem volt nálam a szemüvegem... A titkár elképedt a vakmerő füllentésre. Mielőtt szólhatott volna, az öreg nagyot pöfékelt az ócska cseréppipából. S a bodor füstfelhők védelme alatt tempós léptekkel elvo- pult. Az ormótlan bakancstalp alatt dideregve bújtak össze az útra szórt, rozsdaszín kavicsok. Balezer Elemér Változatok egy témára (Foto: Kotroczó) F őmérnök volt a gyárban. Havi négyezerért. De mert felesége és két gyereke volt. a havi négyezerből — akárhogy spórolt is — még öt év után sem futotta egy Trabantra sem. Ezért kilépett a gyárból és önállósította magát. Ez három éve történt. Akkortájt vettem én is televízió készüléket. Talán, mert a főmérnök úr megvált a gyártól, a készülékem már a harmadik napja felmondta a szolgálatot. Hívtam a szervizt, de csak egy hét múlva ígérték, hogy kijönnek. Nekem azonban sürgős volt a dolog — ha a szerviz embereinek nem is"— vendégeket vártam vasárnapra, így aztán elmentem a főmérnök úrhoz és megkértem, jönne ki ő, talán nem is olyan nagy a hiba, helyben is meglehetne javítani. A főmérnök úr azon nyomban abbahagyta a munkáját, kiakasztotta az ajtóra a Rögtön jövök táblát, bezárta az üzletet és máris indult velem. 7\7em vagyok műszaki szak- ember, de gondterhelt arcáról, összeráncolt homlokáról megsejtettem, nem is olyan í Ebben a nagy vidéki üziet: helyiségben nem a kereske- ! delem árucikkeit árulják, ha- ; nem a jogi tudást. A „vevők” j sérelmeikre szeretnének or- ! voslást kapni, kátyúba jutott ; életüket rendbehozatal. Hu- í szónkét asztal van a „bolt- I ban”. Mögöttük ügyvédek ül- ; nek. ; Fiatal, csinos nő ül le az ; egyik asztal elé és előadja ké- • rését. ! — Válni akarok — mondja. : — Válóok? í — Sok is van — sóhajt az ; asszony. — Férjem ideges, ; szótlan, mogorva ... I — Ez kevés. \ — Későn jár haza... ■ — Ezenkívül? \ — Sohasem vagyunk egy i véleményen. Mindig ellent- : mond. Én zeneértő vagyok, ő i botfiilő. én aludni szeretnék, i ő éjfélig olvas. En színházba ; szeretek járni, ő csak moziba. ; — Még ez sem elég — csóI válja a fejét az ügyvéd. — : — Iszik a férje? ! — Nem. : — Goromba. I — Igen. í — Mindig goromba? ; Az aSSZOllV egy pillanatig : hallgat, mire az ügyvéd hal; kan megjegyzi: ■ — Ugyebár mindössze egy- ; szer volt goromba. Amikor ■ maga földhöz csapott egy por- I celánfigurát. Az ő ajándé- ; kát... I Az asszony csodálkozva néz i |az ügyvédre: : — Honnan tudja? — Ok nélkül nem gorombák j a férjek. Rendszerint az hoz-! za ki a sodrukból, ha a vészé- í kedés hevében a nő valamit; a földhözvág. A porcelónfigu- \ rát csak úgy gondoltam. Lá-j tóm, eltaláltam. — Igen, egy Herendi-nyu- ; lat törtem össze. Húsvétra í kaptam tőle. Szóval nem aka- \ rok vele tovább élni! Kérem.! indítsa meg a bbntópert. J — Tehát a férje ideges, \ Szótlan,- mogorva. — Igen. — Gondolom, azóta, mióta \ maga többször is válasz nél- j kül hagyta az ő kérdéseit és j legfeljebb igennel, vagy nem-; mel felelt. : A válóperes asszonyka gya- * FILMEKRŐL: Éva és Vera Napjaink filmgyártása eddig még nem dicsekedhetett olyan alkotással, amelyet teljes egészében a női nemnek áldoztak volna létrehozói. Ez az első eset, a csehszlovák filmeseknek ez az érdekes kísérlete. A film két epizódra oszlik. A terjedelmesebb és érdekesebb kétségtelenül a sportoló asz- szony mindennapjainak dokumentumszerű megelevenítése. Vera Chytilová rendezőnő különben is ötvözi filmjében a dokumentum és játékelemeket. A tomásznőt például Éva Bo- sahová alakítja, a kiváló csehszlovák olimpikon, nemzetközi hírű tornásznő, aki saját vívódását, küzdelmeit ábrázolja, színésznőként is maradandó művészi élményt nyújt. A film másik epizódja bizonyos fokig szokvány történetet elevenít meg, az „elhanyagolt” asszony problémáival foglalkozik. Vera Chytilová a fiatal csehszlovák rendező-nemzedékhez tartozik, s első filmjéből messzemenő következtetéseket sem pro. sem kontra levonni nem lehet. Ez az alkotás inkább kísérletnek, a film kifejezési formáival való ismerkedésnek tekinthető. A továbbiakat majd a jövő dönti el. (tm) — Honnan tudja? Elvégre megyeszékhelyen lakunk, nem kisközségbén és ezért mégis csak furcsa, hogy ... — Hogy én mindent tudok? Bevallom, hogy férje tegnap itt volt a kollégámnál — mutatott a szomszédos íróasztalra, amelyet csak tíz centiméter választott el az övétől. Most egy másik nő ült ott, akinek minden szavát hallani lehetett. Az Ügyvéd a másik asztal felé intett: — Hát így ismertem meg férjét. Akaratlanul végig kellett hallgatnom, hogy nagyon szereti magát, hogy egész el- hidegülésüknek maga az oka. Ha férje megnézte volna a rossz színdarabot és nem ragaszkodott volna a jó mozihoz, akkor nem kezdtek volna veszekedni. Az irhabundával akarta kibékíteni. — De minek volt itt? ö is rálni akart? — Dehogy... Pont ellenkezőleg. Azt kérdezte a kollégámtól. hogy mi a helyzet, ha a feleség ok nélkül válni akar, de ő nem akarja elveszíteni, mert szereti. Beadjam a bontóperi keresetet? Az asszony egy pillanatig leforrázva hallgatott, aztán mosolyogva nemet intett. Palásti László nakodva nézett az ügyvédre: — Ezt is tudja? — Száz eset közül kílenc- vennél ez a helyzet. Gyerünk tovább! Mindig ellentmond. Például akkor is, amikor le akarta beszélni arról, hogy megnézzenek egy unalmas, bukott színdarabot. — Igen. Én kíváncsi voltam a „Kifacsart szívekre”. — Ö pedig az új Sica-fil- met akarta megnézni. — Pontosan így történt. — Mindenki meg akarta nézni az új Sicát, amikor a „Kifacsart szívek” ment. Botfülű ... Erről nem tehet. Szeret olvasni. Ez nem válóok. — De későn jár haza. — Ez már válóok lenne, ha olyan helyen töltené az időt, ahol házastársnak nem illik megfordulni. Például másik nőnéj. — Mit tudom én, hogy hol jár... — Én tudom. Hetenként háromszor esti könyvelést vállalt. így akarta összespórolni azt a 3800 forintot, amennyibe az irhabunda kerül. — Micsoda irhabunda? — Amelyre maga olyan régen vágyódott. Már együtt is van a pénz. Az asszony szeme csillogni kezdett: — Ez igaz? Azután gyanakodva kérdezte:
