Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-23 / 197. szám

FEST HEGYEI Kj/CiHap 1964. AUGUSZTUS 23, VASÄRNAP Részegen felgyújtotta a házat Tápiószcntmártonban Ördög János 22 éves fiatalember augusztus 15-én este ittasan tért haza. összeveszett édes- apjával és efölötti dühében felgyújtotta lakóházuk nádte­tejét. Amikor a szomszédok segítségül siettek a tűz oltá­sához, fenyegetőzni kezdett, hogy legyilkolja őket. Szeren­csére a gyorsan harapódzó tü­zet sikerült közös erővel elol­tani. Továbbterjedése belátha­tatlan következményekkel járt volna: Ördögék házától 15 méter távolságra ugyanis a szomszéd udvarban egy mű­hely van, amelyben oxigént, benzint, olajat, különböző gyúlékony anyagokat tárol­nak. ' A gyújtogató fiatalembert őrizetbe vették és büntető eljárást indítottak ellene. Lehet-e jósolni a csillagokból HETI JOGI TANÁCSADÓNK SAJNOS, még napjainkban is kísért a csillagjóslás, az asztrológia babonája. Aligha van bosszontóbb, mint amikor csillagászati ismeretterjesztő előadások után — amelyekben éppen a világmindenség dol­gainak fizikai törvényszerűsé­geken való alapulásáról esik szó — már az első kérdések között elhangzik a sokszor visszatérő kérdés: „Hát aztán lehet-e a csillagokból jósol­ni?” E kérdések egyetlen nagy közös indító oka, hogy az em­ber szeretné a jövőjét ismer­ni. A csillagászok „szerencsét­lenségére” a jövőbe látás vá­gya, a jövő kifürkészése lehe­tőségének hite éppen a csilla­gos égbolthoz kapcsolódott. Évezredek óta így van ez. Sok ezer éve hódolnak a babo­nás, fel nem világosult embe­A Sziriusz és a Nílus áradása Vörös fényben a Mars Babona és valóság A KEDVENC rek ennek a tévhitnek. Évszá­zadokkal ezelőtt még maguk a csillagászok is kénytelenek voltak horoszkópok készítésé­vel foglalkozni, hogy megél­hetésüket biztosítsák. Nap­jainkban már minden felvilá­gosult ember tudja, hogy kép­telenség az, amit ennek az ál­tudománynak még ma is fel­lelhető képviselői, az emberi­ség vámszedői hirdetnek. A nyugati államokban könyvek, táblázatok, tanulmányok je­lennek meg, tanfolyamokon oktatják a hiszékenyeket ar­ra, hogyan lehet áltudományos okoskodással és körülményes számításokkal az egyének és országok sorsát a csillagok és bolygók állásából előre meg­határozni. AZ EMBER és a világminden­ség kapcsolatának helytelen értelmezésével kezdődött az egész. Az élet ritmusa kétség­telenül összefüggésben áll bi­zonyos tekintetben a Nappal. Ezt már a régiek is látták. Az egyiptomiak például észrevet­ték, hogy a Sziriusz csillagnak a Nappal való együttkelése (heliákus kelés) egybeesik a Nílus áradásával. Azt hitték, hogy az áradást a Sziriusz okozza. Ha háború idején ép­pen a vörös Mars bolygóit lát­ták az égbolton, arra követ­keztették, hogy ha megjelenik a Mars, mindig háború lesz. Bizonyos események és körül­mények bekövetkezésekor megfigyelték a bolygók állását és ha azt tapasztalták később, hogy a körülmények és a bolygók állása újra megegye­zik, várták az események új­ra bekövetkezését is. Egész sor hamis elgondolást vittek a feöztudiatba. így ’ például azt állították, hogy ha a Tavasz­pont vándorlása során új csil­lagképhez ér, mindig nagy történelmi korforduló követ­kezik be, hogy az események 26 000 év múlva újra megis­métlődnek, mert ennyi idő alatt ír le egy nagy kört az égbolton a Föld tengelye, a kúpszerű mozgás következté­ben. Pedig voltaképpen csillag­képek sincsenek. A csillagok egymástól is nagyon különbö­ző távolságra vannak, csak lát­szatra mutatnak bizonyos alakzatokat. A csillagképek alakja is lassan, az évezredek során, állandóan változik a Földről nézve, hiszen a csil­lagok is mozognak a térben. Az asztrológia a maga vi­rágzásának idejében azt a célt szolgálta, hogy az emberekben megerősítse a hitet: a Föld és az égbolt két külön világ, a Föld és az ember függvénye az égbolt világának. Ezzel szemben korunk embere tech­nikai és tudományos felké­szültségével mesterséges égi­testeket bocsát az űrbe és ez bizonyítja, hogy a világmin­denségre egyedül a fizika tör­vényei érvényesek. Az égites­tek e törvények értelmében róják útjukat és e törvények alapján számítják a mestersé­ges égitestek pályáját is. A fizikai törvényszerűségek ál­tal mozgó égitesteknek azon­ban semmiféle hatása sin­csen az emberre, általában a biológiai életre, még kevésbé lehet belőlük kiolvasni az emberi sorsokat. A tér végte­len mélységeiben, 100 és 1000 fényév távolságokban mozgó csillagok aligha befolyásolhat­ják a világmindenség méretei­hez képest porszemnyi Föld embereinek sorsát, életét. Ez képtelenség is lenne. Azok a hatások, amelyeket egyáltalán kaphat az ember a világmi- denségből, csupán fizikai, su­gárzási hatások, kezdve az él­tető napsugártól a láthatatlan kozmikus sugárzásig. Ma már egyre világosabb ezeknek a hatásoknak biológiai szerepe. Magyarázhatók és értelmezhe­tők, sőt, előre jelezhetek. Ezek általános és mindenkit egy­formán érintő kozmikus hatá­sok. Egyéni sorokat alakító erejük nincsen. AZ ASZTROLÓGIA a ml ko_ runkban már csak a természet- tudományos szemlélet hiá­nyával küszködök lázálma le­het. A XX. század embere, a technikai kultúra magas szintjén nem saját sorsát ol­vassa ki a csillagokból, ha­nem éppen fordítva: a csilla­gok sorsát lesi el fényévmil­liárdokra tágított látóhatára körében. Schalk Gyula Elvált feleség és az élet- társ özvegyi nyugdíja Két évet éltünk együtt há­zasságon kívül, amikor élet­társam üzemi baleset követ­keztében elhunyt. Együttélé­sünkből egy gyermek szüle­tett. Most arról értesültem, hogy volt élettársam 1958-ban elvált felesége igényt támasz­tott állandó özvegyi nyugdíj ra. Jogos-e a volt feleség igé nye? — kérdezi Z. K.-né ol lattal élhetek? — kérdezi T. M.-né olvasónk. Családjogi törvényünk ér­telmében a tartásdíj leszállí­tását akkor kérhetné, ha utóbb keresetében lényeges csökkenés áll be. Az eljárás folyamán azonban ön kereseti kimutatást csatolt be. A bí­róság ennek alapján állapítot­ta meg — ön szerint tévesen — az átlagkeresetet. Tehát nem a tartás megállapításá­nye? — vasónk. A nyugdíjtörvény értelmé­ben a munkahelyen elszenve­dett üzemi baleset következ­tében elhunyt után az elvált feleségnek altkor jár állandó özvegyi nyugdíj, ha a volt férj halálakor tartásdíjban ré­szesült. Amennyiben tartásdí­jat nem kapott, az özvegyi nyugdíj akkor is jár, ha a kü­lönéléstől a halál bekövetkez­téig 15 év nem telt el és a volt feleség tartásra való ér­demtelenségét a bíróság nem állapította meg. Ebben az esetben az elvált feleségnek az özvegyi nyugdíjra támasz­tott igénye jogos. Az állandó özvegyi nyugdíj azonban önt is megilleti. A rendelkezés szerint, ha az állandó özvegyi nyugdíjra többen jogosultak, akkor azt egyenlő arányban kell meg­osztani. Ha a megosztást sé­relmezi, bírósághoz fordulhat, kérheti az özvegyi nyugdíj más arányú megosztását. _ A bíróság az összes személyi, családi körülmények gondos mérlegelése után dönt a meg­osztás arányáról. A pert a volt feleség ellen kell indíta­ni. Fegyelmi ügyben az el­késett fellebbezés jog­orvoslata Fegyelmi úton a vállalattól elbocsátottak. Határidő után fordultam a VEB-hez. A VEB a fellebbezést elutasította ér­demi kivizsgálás nélkül. Van-e jogom a VEB határozata el­len bírósághoz fordulni? — kérdezi N. L. gépkocsivezető olvasónk. A Munka Törvénykönyve 118- § (3) bekezdése szerint a dolgozó az egyeztető bizott­ságnak alacsonyabb munka­körbe helyezést, vagy azon­nali hatályú elbocsátást meg­állapító, illetőleg jóváhagyó határozata, tehát érdemi ál­lásfoglalása esetén fordulhat bírósághoz. A VEB-nek a fellebbezés elkésettsége miatt hozott el­utasító határozata nem érde­mi döntés. Ez ellen bíróság­nál keresettel élni nem lehet. Arra hivatkozik, hogy ön­hibáján kívül késett el a fel- i lebbezéssel. A VEB azonban | indokait figyelmen kívül hagyta. Tanácsoljuk, a járási ügyészségtől kérje óvás be­nyújtását. Felújítás vagy törvé­nyességi óvás? A bíróság tartásdíj iránti perben átlagkeresetem 2000 forintban állapította meg. En­nek alapján havi 400 forint tartásdíj fizetésére kötelezett. A kereseti kimutatásból meg­állapítható volt, hogy 3 hó­napig állás nélkül voltam. Az átlagkeresetem így havi 1300 forintnál nem volt több. A tartásdíj leszállítását kell-e kérnem vagy egyéb jogorvos­Amikor kiléptek a kapun, megbotlottak. — Most se tudsz vigyázni — dobbant ki az asszonyból a sok keserűség. — Hét év és mindig bán­tottál, úgy akartad, hogy mindig te legyél, sohase én; fussál előre rangban, becsü­lésben ... és én csak vol­tam melletted, nem társ, csak a gyerekek anyja. — Ne bánts. Nézd: autók, csillogó ablakszemekkel a mi arcunkat idézik, a régit; ott előttünk piros szoknyás a lány s a férfi átkarolja a vállát. Csönd. Szürke lett a járda, össze­szűkült. A fák kékek és hi­degek voltak és megreccsen­tek, ahogy elhaladtak mel­lettük és a föld alig tartot­ta őket. Az emberek mun- kából-súlyosan jöttek haza­felé. A fénycsövek vibrál­tak: öröm, gond, öröm gond, gond, gond ... A megállóhoz sokára ért a villamos. — Milyen szép ez az új ház — akart oldani a férfi. — Igen. — Mennyi boldog ember lakhat benne. — Bizonyára — hidege­déit ki a néhány szótag. Üres volt a sín végig. — Vásároltál magadnak olyan szép ruhát, amilyet akartál? — Vettem. — Biztosan tetszik majd ne­kem is... — Jön a villamos ... Ahogy felszálltak, a sok fényben már nem is látták egymást. Egy forint nagy­PAPP MIKLÓS: Találkozás venbe került a két átszálló és úgy álltak egymás mel­lett, mintha hetven-hetven fillért fizettek volna. — Körút — mondta a ka­lauz. Megkönnyebbültek. A férfi lesegítette az ér­telmetlenül futó villamos­ról. — Szorít a cipőm. Nehéz veled járni. — Taxi! — Drága lesz! Mindig szó­rod a pénzt! Odaszólt a sofőrnek: — Valami nagyon boldog helyre rohanjon, át a tiltott jelzé­seken (na, érti, ugye?)... tán­colni akarok vele, úgy, hogy újra találkozzunk. Én meg fogom szórni pénzzel az asz­talunkat, babonás hittel, hogy véletlen volt, hogy el­tévedtünk a szívünkön; nem igaz, hogy nem tudunk szólni egymásnak. — Itt vagyunk a Béke Szállónál. Hat forint. — Miért adtál tízest? Beléptek. — Nézd, itt csil­lognak a termek, itt jó lesz nekünk. A szemközti asztalnál csend­ben vacsoráztak. Külföldiek. (Beszélni kell. Fel kell ol­vasztani ezt a jéghideg szo­rongást a fehér asztalt, az elválasztó dermedést, valami szertepattanó kővel szétver­ni ezeket a halottas-csillár- gyertyákat, a tükröket, ame­nak alapjául szolgáló körül­ményekben történt változás. Utóbb sem merült fel olyan, tény vagy bizonyíték, amelyet a bíróság nem bírált el, tehát perújítási kérelemmel sem élhet. Törvényességi óvás benyúj­tásának lehetősége áll fenn. Kérelmét a járási ügyészhez ■vagy a bíróság elnökéhez jut­tassa el­Felmerül azonban az a kér­dés, nem lenne-e helyesebb a jogosulttal peren kívül ren­dezni az ügyet. Pár száz fo­rint visszamenőleges tartás­díjról van szó, mivel jelenleg rendszeresen dolgozik és ha­vi átlagkeresete most eléri a 2000 forintot. Mikor állapítható meg a joggal való visszaélés? Korábban joggal való visz- szaélésnek minősítettük an­nak a magatartását, aki ala­pos ok nélkül akadályozta a volt közös lakás -megosztását. K. I. olvasónk azt kérdezi: joggal való visszaélés-e, ha a háztulajdonos a lakáscseréhez nem járul hozzá? Joggal való visszaélés az, ha a jog gyakorlása annak társadalmi rendeltetésével el­lenkezik. Különösen ha az ál­lampolgárok zaklatására, bosszantására, jogaik csorbí­tására irányul. Amennyiben a háztulajdonos a cseréhez való hozzájárulását ilyen szándékból tagadja meg, ma­gatartása méltánylást érdem­lő magánérdeket sért. A jog­gal való visszaélés megállapí­tására ez esetben sor kerül­het. A bíróság a háztulajdo­nos nyilatkozatát ítélettel pó­tolhatja. Nem szabad azonban össze­téveszteni a joggal való visz- szaélést azzal, ha valaki jo­gát rendeltetésszerűen gyako­rolja és ezáltal jogvédte ér­dekét szolgálja. Leveléből kitűnően a ház­tulajdonos hozzájárulását azért tagadta meg, mert ön házat épített. A tulajdonos kiköltözésük esetén maga akar beköltözni. Ezit a lakás- rendelet részére lehetővé te­szi. ön azonban az újonnan épített házba rokonát költöz­tette be. Most pedig csere út­ján kívánja őket lakáshoz juttatni. A háztulajdonos törvényad­ta jogával élt, amikor megta­gadta a cseréhez való hozzá­járulást. Nem a háztulajdo­nos, hanem az ön magatartá­sa minősül joggal való visz- szaélésnek. Ne is kísérletez­zen perindítással, mert a ház- tulajdonos joggal való visz- szaélését úgysem tudná bebi­zonyítani. Bíróságaink pedig önnek segítséget vem fognak nyújtani. Dr. M. J. SZÁLL A LABDA lyek százszorozva dobálják vissza a tekintetet.) A férfi kimozdult a csend­ből: — Jó hideg ez a sör. — Igen. — Jónak kell lenni egymás­hoz. — A Kinizsit mindig sze­reltem. Újra át akarta karolni: — Mennyien örülnek! A másik asztalnál összebújik egy pár: a lány arca piros, olyan, mint a tied, s a férfi hasonlít hozzám. — Nagyon szögletes a terem, a fal mintái is annyira idegenek. — Megfogta az asz- szony kezét. — Tudod: sze­retlek. Szeretlek, tudod. Em­lékszel? Négy éve volt: karon­fogva mentünk az utcán és úgy mentünk, hogy egy-em- bere\ voltunk s a járókelők irigykedve fordultak meg utá­nunk. Ugye visszahallod? Pi­ros ünnepet kongattak akkor a harangok és egyszerre lép­tünk, s nem azért, mert akar­tuk, hanem mert másként nem tudtunk menni. (Az asz- szony haja nevetni kezdett, tüzesebb lett, barnább, s keze olyan örömmel fogta a poha­rat, mint abban a régi kis­kocsmában, ahol zene szólt, részeges dalok és csak piszok volt, dülöngélő emberek és ők ketten úgy nézték egymást, olyan összefonódó boldogság­gal, hogy fehér lett a foltos te­rítő, a rossz söntés falai hoz­zájuk melegedtek, a levegő ár­(Foto: Csepregi) kot és falat von köréjük és az összevissza hangok elbotlottak, mire hozzájuk értek ...) Emlékszem, simult az asz- szony: — Világosszürke ruha volt rajtad, barna cipó, kissé hegyes orrú, amit te nem sze­rettél, de nekem tetszett; a nyakkendőd ferdén állt és jó volt megigazítani... Menjünk el innen — csilingelt — hall- : gassuk egymást úgy hogy nem beszélünk. — Taxival megyünk — ka- [ pott a mondatba a férfi. — Jó lesz a villamos. Egy forint negyven volt a\ két átszálló.-t- Körút — mondta a ka- i lauz, s ők boldogan ugrottak j le. Gyalog mentek tovább, j mint akkor és kopogtak a kő-] vek, hogy vigyázni kell, s mi- i kor fölléptek a járdára lépcső-: két és emeleteket léptek a: magasba... A Köztársaság téren, a par-] kon át úgy simultak egymás-] hoz, hogy a pad, a takaró fák\ annyira ottmaradtak a meglelt \ boldogságban, hogy az idő\ sem szaladhatott, mert meg-', igézték és félt, hogy nem lehet': velük... Egy szemérmetlen reflek-': tor rájuk világított: — Késő] van — kezdett fésülködni az] asszony. — Menjünk — örült a sza-: vaknak párja és mindkettő- ’ jüknek úgy tűnt, hogy elfelej­tett, de megtalált házak kö- ; zött mennek s csodálkoztak, hogy az autóbuszok nem áll­tak meg mellettük. Úgy forint negyven kapu­pénzt adott a férfi. A lépcsőn előre engedte fe­leségét s a házmester azt hit­te, hogy külön mennek.

Next

/
Thumbnails
Contents