Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-23 / 197. szám

1964. AUGUSZTUS 23, VASÄRNAP “SK^íiriap HALLOD A KÖLTŐ HANGJÁT, KIS BALÁZS? Lehunyja kék szemét az ég, lehunyja sok szemét a ház, dunna alatt alszik a rét — aludj el szépen, kis Balázs. Több mint harminc eszten­deje annak, hogy Ottó Fe­renc bölcsődalt kért barát­jától, József Attilától. A fia­tal zeneszerző — aki a köl­tő: Lassan, tűnődve című versének megzenésítésével ak­kor már állami pályadíjat nyert —, karácsonyi aján­déknak szánta a dalt húga kisfiának. A „rendelésre” íródott Altató sok gonddal, lassan készült el, karácsony helyett — februárrá. Kéz­iratát — „Barátomnak, Ottó Ferinek” dedikálva, — öreg tékába zárva Gödöllőn őrzi ma is a család. Őrzi hűséggel, és vissza­várja messzire szakadt fiát, a férfivá serdült kis Balázst. o Visszavárják egy monori kis házban is, ahonnan élet­társat vitt magával Kana­dába Geller Balázs. — Pestről mentek el, tud­tunk nélkül; Bécsből kap­tuk az első hírt, hogy ösz- szeházasodtak — idézi a pi­cit ma is sajgó múltat öz­vegy Zsírosné, ~a „kis” Ba­lázs anyósa. — Philadel­phiába indultak, Balázs rég­óta ott élő rokonához, de betellett az amerikai kiván­dorlási kvóta, s nem ma­radt más választásuk, mint Kanada. — És haza ... nem jöhettek volna? — Egyetemre akart járni a vejem, de itthon nem vet­ték fel. Ezért mentek ki. Most a torontói egyetem ipari­közgazdasági fakultásának harmadéves hallgatója, a lá­nyom pedig ápolónő az ottani kőházban. Katalin orvos szeretett volna lenni — há­roméves nővérképzőt végzett Pesten — dehát *.. valakinek dolgozni kell a családra, amíg a férje tanul. A család: két kisfiú. Pé­terire hétéves lesz a télen, Attila júliusban született. Ők már kanadai állampolgárok. Az Altatót — melyet apjuk­nak írt egy másik Attila — talán nem is ismerik ... Lábára lehajtja fejét, alszik a bogár, a darázs, vele alszik a zümmögés — aludj el szépen, kis Balázs. A verset Ottó Ferenc meg­zenésítette, s egyszer — egyet­len egyszer — József Atti­lának is eljátszotta. A kis Balázs első születésnapján történt, 1935 őszén, melyet költőbarátjával együtt ünne­pelt a Gellér-család. A dal három év múlva hangzott el először nyilvá­nos előadáson Hont Erzsi aj­káról. a Zeneakadémián. A költő egy éve halott volt már... II ... Szundít a labda, meg a síp, az erdő, a kirándulás, a jó cukor is átúszik — aludj el szépen, kis Balázs. — Ügy szerettem volna érettségi tételnek József At­tila költészetét, de Radnótit kaptam, ő a másik legked­vesebb költőm, bár József Attila valahogy közelebb áll hozzám: mintha a csalá­dunkhoz tartozna — meséli halkan a kis Balázs legifjabb sógornője, Zsíros Emilia. Idén érettségizett a monori József Attila Gimnáziumban. — Melyik a legkedvesebb verse? — Az Óda — és az Altató. „Holtversenyben”: mindegyi­ket másért és másképp sze­retem. Emilia gyermekápolónőnek készül, s nyűgös kisbetegei ágyánál esténként, ha más nem hallja, az Altatót fogja dúdolni... e — Amióta a férjem meg­halt, s magunkra maradtunk a lányokkal, koszorú- és cso­korkötéssel foglalkozom — folytatja a mama. — Valami­kor úgy képzeltem, én kö­tök majd menyasszonyi csok­rot mind a három lányom­nak. Sok-sok fehér szegfű­ből, gladiolából. Katalinék Bécsben esküdtek, azt sem tudom, völt-e menyasszonyi csokor ja? ... Színes fényképeket hoz elő, s megbékélt büszkeséggel mutatja: ez a szép, szőke fiatalasszony a lánya, ez meg itt az idősebbik unokája. Tavaly kinn volt náluk, lá­togatóban. Ó, nem élnek rosz- j szül, autójuk, szép lakásuk van, éppen szemben a to­rontói Hyde-parkkal. Kana­dai szomszédaik befogadták őket, már baráti körük is van. Péterke angolul és ma­gyarul beszél, csak angolul egy kicsit jobban... S a nagymamát olykor „granma”- nak szólítja, mint a vérbeli kanadai gyermekek. A minap szívszorítóan szép műsort közvetített a rádió. Egy hatvanesztendős asszony­ról, aki négy évtizede kinn él Los Angelesben, s évek óta egy vers nyugtalanítja. Címét, szerzőjét már el­mosta az idő, mindössze né­hány sor maradt meg benne, kisiskolás korából. Az a né­hány sor, amely a messzire szakadt vándort visszahívja - szülőföldjére. Ez a néhány sor nem I hagyja nyugton, éjjel-nap­pal kísérti, kínozza. Két- ; ségbeesett hangú levélben j kéri itthon élő bátyját, se- j gítsen megtudni: hogy is kezdődik, ki írta? Ha meg­tudja — talán megnyug­szik ... o A távolságot, mint üveg golyót megkapod, óriás leszel, csak hunyd le kis sze­med, aludj el szépen, kis Balázs. A távolság — csak a köl­tészetben üveggolyó. A pró­za nyelvére lefordítva sok ezer kilométert, váratlanul felbukkanó honvágyat jelent. A kis Balázst most óriási üveggolyó választja el hazá­jától, attól a gödöllői kis háztól, ahol a halott, de örökké élő költő sárguló kézirata pihen az öreg téká­ban.' Még az óra is másképp üti az időt Gödöllőn, mint To­rontóban. Amikor ott hajna- lodik, nálunk delet haran­goznak; amikor itt a gyer­mekét ringató anya altató­dalt dúdol álmosodó kisfiá­nak, ott éppen megáll a lüktető munka, ebédszünetet tartanak. A távolság — az üveg­golyó — előbb-utóbb még legyőzi az Altató-t?! Tűzoltó leszel, s katona! Vadalzat terelő juhász! Látod, elalszik anyuka — Aludj el szépen, kis Balázs. Öriás, tűzoltó, katona, va­dakat terelő juhász — a gyer­meki képzelet harminc esz- tehdő alatt nagyot változott: korszerűsödött. A kis Balá­zsok manapság agronómu- sok, pilóták, mérnökök — és közgazdászok lesznek. Ko­runk a józan realitások kor­szaka. De azért a költészet vará­zsa, úgye, megmarad?! Nyíri Éva Detektív-televízió A Louvre-ban és a többi franciaországi múzeumban és képtárban rövidesen televízió­hálózatot szerelnek fel biz­tosítékul a képlopások ellen. A képeket központi készülé­ken állandóan figyelik, úgy, hogy az ellenőr azonnal észre­veszi, ha valaki egy képhez hozzá akar nyúlni! K. I. kiskorút szinte Anonymussá teszi a — he­lyes — törvény: őt és ha­sonló korú társait védi az­zal is, hogy jövőbeni sor­suk érdekében elhallgatja teljes nevüket. K. I. kisko­rú ennek ellenére nem is 'híressé, hanem hírhedt- t é igyekezett tenni magát. A törvényt csak ellenfél­ként ismeri, szüleit „a ro- zogáék” jelző jelenti, a munkát a lopás, a baráto­kat néhány dörzsölt va­gány. K. I. kiskorú a mi társadalmunkban él, ennek ellenére a társadalomnak semmiíéle lelkiismeretíur- dalást nem kell éreznie K. I. sorsáért. A társada­lom ugyanis sokat tett K. I. kiskorúért. Többet is a kelleténél... A „magános ordas" A kiskorú, aki betöltötte tizenhetedik évét, s akit eltanácsoltak három közép­iskolából, irodalomkedvelő. Valahol olvasta, s megtet­szett neki, el is határozta: magános ordas lesz. Az or­das farkast jelent, s a far­kas nem ismer mást, mint fadkastörvényeket. K. X. igyekezett ehhez tartani magát. Amikor a harmadik botrány is kiütött, s a ko­rábbi két igazgatói megro­vás után nem maradt más, mint az el tanácsolás, a tan­testület elé idézett K. I. ocsmány szavakkal támadt a lelkére beszélő nevelők­re, hazament, megpoíoz- ta (!) édesanyját — töré­keny asszony, a fiú pedig „deltas” — felült a helyi­érdekűre, s fél óra múlva ■ már a főváros rengetegébe „dobta be magát”. (Idéző­jeleimmel igyekszem hűen visszaadni K. I. sajátos stí­lusát.) Két óra múlva talált „két jó fejet”, s éjszaka már velük közösen rámolt ki egy KÖZÉRT-raktárt. A maga részét elvitte, s mi­re a két társ rendőrkézre került, ő már hetedhét ha­táron túl járt. Még kétszer ismételte meg az ilyen tár­sulást, s hogy mégsem bu­kott le? — társai még a nevét sem tudták... A „magános ordas” feltűnő rutinnal kezdte a pályát... Kisfiú,ez nem szép dolog! A három „kirámolás” némi anyagi biztonságot adott, az elkótyavetyélt holmi pénzalapot terem­tett. K. I.-nek volt pénze, de határtalanul unta ma­gát: a nyaralótelep szélén határozott mozdulatokkal benyomta egy víkendház ajtaját. Terepszemlét tar­tott, s megállapította: nem rossz fogás. Mielőtt a hol­mit összeszedte volna, az asztalon heverő rajzszénnel — a tulajdonos festőmű­vész — a csábítóan fehér falra igyekezett, egy minél nagyobb keblű hölgyet fel­vázolni. E buzgó’.kodása idővesztéssel járt, s a za­jokra sem figyelt. A tulajdonos az ajtónál állt. K. I. pillanatok alatt elmondta a mesét: az ajtó nyitva volt, ő egy pohár vizet akart kérni, nem volt itt senki, s míg arra várt (0 jöjjön valaki, hát fel­vette ezt a „ceruzát” ... A tulajdonos megdorgálta, hogy egy „kisfiútól ez nem szép dolog”, — mármint a falra firkálás! — előzéke­nyen az autószifonban szó­dát csinált, s búcsúzóul nagyrabecsülésükről biz­tosították egymást. K. 1. hálából másnap ki­fosztotta a hétvégi lakást... Az öreg hölgy fia A jószívű festőművész már bebizonyította, meny­nyire naivak tudunk mi lenni. Az öreg hölgy — bár nem önzetlenül — annak példáját adta, mi is a családiasság. Az öreg hölgy negyven múlt * A humorista írt 'egy olyan kis izét, amiről azt hitte, 'hogy azt elolvasván, 'az emberek jót fog­nak döcögni maguk­ban, sőt, a fejüket is 'megcsóválják és 'egy-két hiba szé­gyenkezve eloldalog a múltba. A kis izé­hez kellett egy hős, a 'hősne'k valami fog­lalkozás is dukál, hát kinevezte irat­tárosnak. Másnap nyolc 'névtelen és tizenkét •névvel aláírt levél, valamint három sö­tét utcán kapott po­fon figyelmeztette, hogy humorizáljon azzal az édes jó nagynénikéjével, de ne az irattárosokkal, akik a szocializmus építésének megdönt­hetetlen alappillérei, s förmedvénye alap­jaiban kezdte ki ezeket az alappillé­reket. * A humorista ké­sőbb más dologról írt egy olyan kis izét, hogy figyelmez­tesse az embereket, akadnak még azért itt-ott hibák és hogy egy kicsit meg is nevettesse őket, mert a hibákat kija­vítani nevetve köny- nyebbnek vélte, mint sírva. A kis izéhez 'kellett egy hős, a hősnek vala­mi foglalkozás is du­kál, de most már a világért sem irattá- rosi beosztás, hát lett belőle umbulda- készítő. A humoris­ta abban bízott, hogy talán ilyen nincs is, s ha van, az is olyan kevés, hogy _hogy rendlkívü­l i módon csodálko­zott a számtalan tiltakozáson, a ka­pott váratlan pofo­nokon, amelyekkel az umbuldakészítSk figye l mez te tté k, hogy humorizáljon azzal az édes jó nagy bácsiké jár al. aki Sanghájban ópiumcsempészés­sel segítette az angol imperializmus gyar­mati terjeszkedését. A humoristát azonban kemény poénekből faragták, nem rettent vissza a hibák további üldö­zésétől, sem azoktól a' kis izéktől, ame­lyeket megírván, ne­vetésre döcögtetheti az embereket és el­követett megint egy másikat, más hibák­ról, lévén még ele­gendő hiba ahhoz, hogy egy humorista éhen ne haljon és annyi foglalkozás, hogy lehessen élet­veszély nélkül talál­ni a hős számára olyan címet, amiről senki sem ismeri fel. Az új kis izének a hőse esztergályos lett... Tiltakozások, levelek, pofonok ... A még újabbé ma­szek kisiparos.. ■ Tiltakozások, leve­lek, pofonok, bírósági feljelentés... A le- geslegújabbé gomb- kerekítők és lyu­kasztók ... És kór­házi ápolás, hogy megtanulja: minden társadalmi réteg, minden foglalkozási ág, s azok minden tagja kivétel nélkül a szocializmus épí­tésének alappillére, hibát el nem követ, olyan kis izéket írni róluk becsületsértés és ha hibák mégis vannak, azok csak a humorista ama fejé­ben rejtőzhetnek, amely csak arra al­kalmas, hegy kala­pot tegyen rá, vagy öklére támassza ... A humorista meg­tanulta és megértet­te. Irt tehát egy olyan kis izét,- ami­ről azt hitte, hogy az emberek, elolvasván jót fognak döcögni magukban, sőt a fe­jüket is megcsóvál­ják kalap nélkül és egy-két nem létező hiba szégyenhez és I elódalog a jövőbe. A kis tízé hőse. ím ' egy humorista lett. Gyurkó Géza I K. I. KISKORÚ csak, ahogy a ponyvák­ban illik, volt pénze, ko­csija — K. I. el is emelt két IKKA-utalványt, de rájött, beváltani nem tud­ja — s a szerelmi szol­gálatok fejében nem kí­váncsiskodott: nem éb­resztett benne semmiféle gyanút a mosdatlan, gyű­rött, piszkos ruhájú „srác”. Sőt, amikor az országúton igazoltatásba keveredtek — egy cser- benhagyásos baleset tet­tesét keresték — ke­mény hangon kioktatta az eljáró rendőrt, hogy ne molesztálja a — fiát . .. A kiskorú további ta­pasztalatokkal gyarapo­dott: a pénz nem min­den. Túl nagy érte az ár... Tehát továbbállt. Az öreg hölgy — akár­csak a festőművész — nem tett feljelentést a lopás miatt. A gátlásta­lan kiskorúnak a jószí­vű szemethúnyás tovább­ra is zöldre állította a kalandorság szemaforját. Távolléte nem tűnt fel senkinek, mert szülei a kérdésekre azt válaszol­ták: a nagymamánál van. Miért ezt? „Szégyelltük, hogy csak úgy itthagyott bennünket”! K. I. meglehetősen szűk területen tevékenykedett, s ezért, ha bárki jelzi „magános ordasságát” per­cek alatt a törvény ke­zére kerül. Jószívűsé­günk — és ostobaságunk — azonban határtalan. Gyűiííünk emberek! Az ordaskarrier mind nagyobb magasságokba emelkedett. A fővárostól harminc kilométerre levő kisváros várótermében elég volt felmutatni a lopott IKK A-utal vány,t, hogy a túlzottan gyanút­lanul, jószívű emberek — gyűjteni kezdjenek... K. I., aki addigra már megtanulta, mit is jelent a „fiatalságért érzett fe­lelősség” torz vetülete, szemrebbenés nélkül ki­használta a különben — arra érdemesek esetében — minden elismerést meg­érdemlő egymással törő­dést, összefogást. Kivál­tani indult az utalványt — hangzott a mese — de útiköltségét — ellop­ták ... A szegény fiú­nak — a kutya se kér­dezte, hová való, hogy hívják, miért szól női névre és budapesti címre az utalvány — percek alatt összeszedtek ötven forintot, az útiköltség — oda-vissza! — háromszo­rosát! A kiskorú, aki nagyon is érett csalónak bizo­nyult — már a rendőrsé­gi fogdában — így fo­galmazta meg erre vo­natkozó hitvallását: „Jó duma kell az emberek­nek.” S hogy mennyire igaza van, azt jól bizonyítja: két másik helyen, de azo­nos eredménnyel lobog­tatta meg az IKKA-utal- ványt... Levélbeli vallomás A tizenhét éves fiatal­ember úgy érezte, eljött az idő, következhet a családalapítás. Persze, ez is az ordas törvények szerint. Levelet írt a kis­lánynak — mert nem fe­lejtette el „választottját” — s benne elmondta: ő „feltört”, „mesés a do­hány”, s „kapd össze ma­gad, vasárnap, ötkor vár­lak a pléhlada végállo­másán”. (Ez a HÉV-végál- lomást jelenti — magya­rul ...) A levélben még az is szerepel, hogy „ha klassz leszel, házasság is lehetséges”, s a tőle meg­szokott nagyvonalúsággal a lakás, a szülői bele­egyezés s sok más hiá­nyát úgy kezeli, mint hoz­zá méltatlan, aprócska akadályt. A kislány — végre egy józan gondolat! — a leve­let megmutatta a mamá­nak. A mama a papának. A szülői döntés: „olyan fiúnak ne válaszolj, aki még a címét sem írta meg.” Semmi nem tűnt fel: a feltörés, a mesés do­hány, semmi. Még az sem, hogy az amúgy is szokat­lan hangú leánykérő le­vél azzal fejeződött be: „ha a fatterodéknak elga­gyogsz valamit, hazavág-, lak.” Hogyan is ábrázolják a buddhisták a hármas te­hetetlenséget? Kéz a szem előtt: nem látok, kéz a fü­leken: nem hallok, kéz a szájon: nem beszélek... A szerencse vakká tesz! K. I. tapasztalva az ok­talan, de indokolatlansá­gával egyenes arányban határtalan segítő készsé­get, szemethunyást, hall­gatást, nemtörődömséget,, azaz jobban mondva „jó­szívűséget”, elhízta magát. Valahol — maga sem tud­ja, hol! — a többi holmi­val együtt békekölcsön­kötvényeket is magához vett. Miután precízen vé­gigböngészte a kötegnyi listát, s kiváltotta a régóta esedékes nyereményt — kétszáz forintos kötvény­re háromszázhatvan forin­tot —, vérszemet kapott. Mi lenne, ha itt-ott kika­parna néhány számot, s behelyettesítené azokkal, amelyeket kihúztak? A gondolatot tett követte, s beváltáskor a három hó­napja esedékes — ennyi ideig iveit mindig feljebb az ordaskarrier — le­bukás. A tisztviselőnő sze­rencsére nemcsak gyanút fogott, hanem végre-vala- hára — cselekedett is! K. I. már az első kihall­gatáson büszkén elmon­dott mindent. Egyik-másik dolgát — mint a nyomozás kiderítette — még ki is szí­nezte. Toldott rajta, tett hozzá. Jelentős rábeszé­lésbe került, hogy ne azt írja a jegyzőkönyv alá: Magártos Ordas... Mert így akarta aláír­ni a magának adományo­zott rangot jelentő, tetteit fémjelző nevet. Ül a fogdában. Még az is tetszik neki: hogy fog­lalkoznak vele. Hősnek hi­szi magát, s vajon vala­ha is rájön-e arra, hogy tévedett? .VXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV» VXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVS > I í S vajon mi, mindannyian, akik annyiszor, de any- ' ^ nyiszor szólunk a társadalhm lelkiismeretéről, a közös | felelősségről, s mondjuk szemrehányásainkat — hát \ hol volt a család? miért nem nevelte meg a KISZ? í ^ a társadalmi szervek miért nem nyúltak' a hóna alá? í $ — mikor teszünk különbséget segítség és balekság, tő- \ £ rődés és szemethunyás, jószívűség és szinte már a cin- í ^ kosságig terjedő naivitás között? £ Mikor értjük meg végre, hogy a humanitás nem \ ezt jelenti, hogy éppen ennek ellenkezője a fiatalok- í ^ ról való igazi gondoskodás? f í Mészáros Ottó í í 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents