Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-20 / 195. szám

1964. AUGUSZTUS 20. CSÜTÖRTÖK «»T MEGYEI ^fCívlem A 67. SZÉLESSÉGI KÖRÖN TÚL A rideg sarkvidéken, a hi- bini hegyek vidékén rejtette el a természet egyik kincsét: a Szovjetunió fontos apatit- lelöhelyét. Eredetileg hol bí­borszínű, hol pedig sötét sma­ragd, vagy éppen fekete szín­ben bukkant fel az érc, úgy, hogy szinte nem akaródzott elhinni, hogy egy és ugyanaz­zal az ásvánnyal van dolguk a kutatóknak. Nem véletlen, hogy erről a külső sajátossá­gáról kapta nevét is az ás­vány: a-pato ugyanis görögül annyit tesz, mint megcsalni. Ám a csaló ásványt itt, a sarkkörön túl, másként becé­zik az emberek: a termékeny­ség kövének nevezik, és jog­gal. Az apatitkoncentrá- tum ugyanis kitűnő minőségű szuperfoszfát-műtrágyát ad, amelynek segítségével egyet­len hektárról 2,4—4 mázsa gabonával többet lehet beta­karítani. Ezért is jöttek ide apatitnézőbe az emberek. A hibini hejgyek hósapkás Ra.szint mcsorr-fennsíkján, 1050 méternyire a tenger szintje felett dolgozik a köz­ponti bánya. Maga a magas­ság nem éppen különleges, ám ha figyelembe vesszük, hogy az év 365 napjából 270 napon át hóviharok dühönge- nek itt, s a szél sebessége oly­kor másodpercenként a 60 mé­tert is eléri, elképzelhetjük, micsoda hősies helytállásra v>an szükség. Helyt is állnak, s vállvetve dolgoznak az épí­tők és a bányászok. Az előb­biek a rövid sarki nyár ide­jén. amikor valamelyest alábbhagynak a viharok, üze­mi- és lakóépületeket emel­nek, az utóbbiak pedig egyre mélyebben hatolnak a fennsík gránitméhébe. A Tyelnyi'k brigád helytállása Naum Tyelnyik komszomo­lista ifjúsági brigádja immár a felhők feletti építkezés ve­teránja. Csupa dolgos, jóke- délyű, összetartó fiatalember dolgozik a munkacsapatban. Valamennyien azért jöttek ide, mert vonzotta őket a ro­mantikus zord környezet. Egy alkalommal a brigád éppen a váltás napján került iszonyatos erős hóviharba. A fiúk persze tudták, hogy a te­repjáró kocsik a váltással és persze az élelemmel meg a vízzel, ilyen Ítéletidőben kép­telenek felvergődni a fenn­síkra, annál is inkább, mert bármelyik pillanatban szaka­dékba fordulhat a kocsi. Mit tehettek volna: várták, hogy elüljön a vihar. Tyelnyik összehívta a bri­gádot, és megkérdezte a fiú­kat, hogy most mi legyen. El­határozták: nem várják tét­lenül a váltást, addig dolgoz­nak ... Négy napon át dühöngött az ítéletidő. És négy napon át termelt a brigád, dacolva a természettel. A gépeket szin­te egyáltalán nem használ­hatták, világításuk nem volt, mert leszakadt a vezeték, az élelmiszerük is kifogyott, két- szersültön éltek. Ám amikor az ötödik napon végre meg­érkezett a terepjáró karaván, s vele a váltás, a jövevények csodálkozva csapták össze a kezüket: a fiúk a váltás nor­májának a felét is elvégezték! A vagonok, nehéz szerelvé­nyek pedig egyre hordják az értékes sarkköröntúli ércet — Leningrádba és Ogyesszába, Volhovba és Rigába, Szamar- kandba és Klajpedába. Dnyep- ropetrovszkba és Kraszno­uralszkba. De még a határo­kon túlra is, a testvéri or­szágokba. Város, amely nincs a térképen Igen, ez a város még nem szerepel a térképen, hiszen csak most születik, valahol Kirovszk és az apatitok között. Igaz, hogy rendkívül gyorsa­sággal. Neve ugyan nincs még, de már laknak benne. A helybeliek úgy emlegetik, ahogy éppen kedvük tartja, pontosabban, ahogyan ők szí­vük szerint elkeresztelnék a várost. Gyakran hallani ezért olyan beszélgetéseket, mint az alábbi: I — Nem járt kérem, véletle­nül Hibinogorszkban? Tran­zisztor kéne nekem, nem tu­dom, van-e? — Sajnos, nem voltam Mo- logyozsnajában, de a szomszé­dom éppen a napokban vett a városban rádiót. Mire a harmadik: — Bocsánat, hogy közbeszó­lok, az imént jöttem Novijgo- rodból. Azt mondták, a jövő héten lesz tranzisztor... A hegy lejtőjéig nyúló lakó­negyedek építésekor a legmo­dernebb módszereket alkal­mazták, és természetesen messzemenően számoltak a helyi adottságokkal. Az építők­nek gondjuk volt arra is, hogy úgy helyezzék el a lakónegye­deket, hogy azokat a lehető legkevésbé fújják be a hóviha­rok, hűtsék a jeges sarkontúli szelek. Azt is meg kell olda­ni, hogy a lakónegyedek elhe­lyezkedése olyan legyen, hogy a fukar sarki nap is a lehető legtovább süsse a házakat. Az új várost úgynevezett mikrorayön-elv alapján épí­tik. A házak elhelyezése olyan, hogy oldalról kapják a szelet. Egy-egy m ikro rayon ban há­Kibernetikus olvasztár rom és fél—négyezer ember lakik. Az épületek számára er­dőt kellett irtani, de vigyáz­tak, hogy a többi területen megmaradjon a fa, a zöld. Okkal: ezen a vidéken 75—100 évig is eltart, amíg egy cse­mete négy és fél—öt méteres faóriássá nő. Már pedig a fák­ra itt nagy szükség van: vé­delmet nyújtanak a hóviharok ellen. A tudósok és az építők városa A váx-os, amely még nem szerepel a térképen, fiatal, ab­ban az értelemben is, hogy az építői is ifjak. Maga a te­lepülés egyébként egy faba- raktól számítja a születésnap­ját: s erre a barakra hamaro­san szükség lett — bölcsőde céljaira. Azóta persze a böl­csőde is új otthont kapott, de ha valaki az iránt érdeklődik, merre találja az új város alap­kövét, minden helybeli kész­ségesen elkalauzolja az eme­letes panel-épületek dzsunge­lében, ehhez a bizonyos faka- lyibához. Az épülő új városban már áll a Tudományos Akadémia tagozatának otthona, a 920 sze­mélyes iskola, amelyhez az új tanévben egy további, 1200 he­lyes csatlakozik, működik hét nagy üzlet, valamint étterem, menza, óvoda és bölcsőde. A közeljövőben felépül a kultúr­palota, a szélesvásznú mozi, az uszodával egybekötött sportpálya és több áruház. A továbbiakban nyolcemeletes épületeket is emelnek. Döntés született egyébként, hogy a városban nem nyitnak egyet­len ipari üzemet sem. A messzi északon épülő vá­ros a tudósoké és az építőké lesz. Egyelőre az utóbbiak vannak túlsúlyban: legjóbb­jaik nevét szinte mindenki is- v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\w\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\v.\\\\\\\\vx\\\\v.\\\\\v;,wv,vAXXVWWlVVW- meri a környéken. y ^ De meg is érdemlik a nép- £ szerűséget, hiszen az ő áldo- í zatos munkájuk eredménye­dként épül hóban, fagyban, szélviharban a város, amely í nemsokára a térképen is sze­lj repel. 3 G. K. TÖRÖKBÁLINTI KEPEK /. \ 70 évesek csónakversenye £ Az angliai Henley folyón egy evezős versenyre különös ^ együttes nevezett be: egyik ^ versenyző sem volt 70 éves- ^ nél fiatalabb. A közönség for- ^ ró tapssal üdvözölte az „új” ^ csapatot, amely azonos volt 3 azzal a régi együttessel, ^ amely 50 évvel ezelőtt, 1914- ben, egy nagy sportverseny 2 győztese volt. — Columbia akarja meg­építeni az új, Atlanti-óceánt és a Csendes-óceánt összekö­tő „Panama-csatornát”. A kormány most felhatalma­zást kért a parlamenttől, külföldi kölcsönök igénybe­vételére. Olvasztámak lenni külön művészet, hiszen megérzésre kell irányítani az anyagok át­alakulásának bonyolult fiziko- kémiai folyamatát. A techno­lógusok azt mondják, hogy a martinkemence fennállásá­nak százegynéhány esztende­je alatt még nem volt két egyforma olvasztás. S igazat beszélnek; az egymással bo­nyolult kölcsönhatásban álló mutatók nagy számú különfé­le variációi miatt rendkívül csekély a valószínűsége an­nak, hogy egy-egy olvasztás körülményei megismétlődje­nek. Sajnos, mindaddig, amíg az ember irányítja ezt a folya­matot, az olvasztást szigorú­an nem lehet szabályozni. Ahhoz például, hogy a fém­ben adott mennyiségű szén legyen jelen, megfelelő számí­tásokat kell végezni. Ám, ha csupán egyetlen kicsiny mu­tatót nem ismerünk, az már kihatással lehet az említett számítások eredményére. De még ha sikerülne is össze­gyűjteni az összes idevágó, szükséges információt, adatot, elektronikus számítógépek nélkül a technológus nem tudja kellő időben elvégezni a számításokat. Ezért van olyan nagy szerepe még ma is az olvasztásnál a megérzésnek, a gyakorlatnak. A kijevi automatizálási in­tézet munkatársai matemati- 'kai módszerekkel írták le az olvasztás folyamatát. Kitűnt, hogy az olvasztás irányításá­hoz több mint 340 mutató számszerű kifejezésére van szükség. Emellett sok mérést folyamatosan, huzamosabb ideig, kell végezni. Ez pedig azt jelenti, hogy a számítási szerinti olvasztás megvalósí­tásához előbb egész sor mű-1 szert kell szerkeszteni, ame­lyek az információt felvennék. Az információ feldolgozásá­hoz egyébként több, mint száz képlet, 34-féle számítás isme­rete szükséges. Az információt számítógép dolgozza fel. Ezt követően a berendezés kiadja a pax-an- csot a martinkemence külön­böző alkatrészeihez kapcsolt szabályozó motoroknak. másikat, amely állandóan mu­tatja a cseppfolyós fém hő­mérsékletét; elkészült egy hő­adagoló is, valamint egy tö­meg-spektrum gáz elemző­készülék, továbbá — sok egyéb mellett — egy neutron- műszer, amely a salak vegyi összetételét mutatja ki. A kibernetikus olvasztár a kemencék termelékenységét 17%-kal emeli, és ll0/o-kal. csökkenti a fűtőanyag-felhasz­nálást, Ez optimális számítás, ám ha csupán 10%-osnak vesszük a termelékenység- emelkedést, a berendezés költ­sége akkor is megtérül fék , év alatt. Ír Az elmondottak alapján most már fogalmat alkotha­tunk magunknak arról, hogy voltaképpen miből is áll az Olvasztár—1. automatarend­szer, amely arra hivatott, j hogy az olvasztás technológiai j folyamatát irányítsa, szabá­lyozza a martinkemencék­ben. Az Olvasztár—1. rend­szerben vannak olyan beren­dezések, amelyek bonyolult­ságukat tekintve egy kisebb fajta számítógéppel veteksze­nek. Egyebek között például szerkesztettek egy olyan mű­szert, amely a gáz hőmérsék­letét méri a kemencében, egy A termelési folyamatban másutt is fontos szerepe van a kibernetikának; ■ gyakori például, hogy az olvasztásban fennakadást okoz, hogy nem érkezik meg idejében az anyag, vagy valamilyen be­rendezés. Az ilyesmi csökken­ti a termelékenységet, fölös­legesen fokozza a fűtanyag- felhasználást. A fennakadások kiküszöbö­lésére „autodiszpécser” né­ven kidolgozták a martin­üzem irányításának operatív szervezeti rendszerét. Az autodiszpécser rendszeresen információt kap az olvasztás menetéről a kibernetikus ol- j vasztártól, s ennek alapján l megfelelően ütemezi a mun- i kát: ennek az ütemnek meg­felelően adja ki az utasításo­kat a segédüzemeknek. Ezen a rendszeren belül sok loká­lis automata berendezés mű­ködik, így pl.: több olyan szerkezet, amely a számító­géptől érkező parancsok reali­zálását szolgáltatja. Hadd világítsuk meg az el­mondottakat a következő pél­dán: A számítógép információt kap, hogy mennyi üres ko- kilia érkezett a vagonokban. Az információ részletesen közli, hogy a kokillák milyen típusúak. Ennek alapján a számítógép azt a szerelvényt választja ki, amelyben a szük­séges mennyiségű és fajtájú kokillák vannak. Az elektro­nikus berendezés memória­szerkezete megjegyzi a szóban forgó szerelvény számát, és azt az olvasztással együtt rög­zíti. Ugyanakkor közlik a gép­pel, hogy mikorra várható a csapolás. A számítógép ily módon ,a folyamat egész tarta­ma alatt ellenőrizni tudja a szerelvény útját. Ismeretes, hogy egy-egy martinüzem termelékenysége a különböző állásidők kikü­szöbölésével 6—7%-kal emel­kedik. Az említett műszaki és szervezeti újítások kidolgozá­sa gyakorlatilag befejeződött, úgyhogy a martinüzemeií egész bonyolult házatáját egyetlen egységes akarat irá­nyítja majd: az ember által a számítógépre ruházott akarat. M. K. /.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'ÍXXXXXXXXXXXXXXX- XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX-.XXX Hegyek ölében pihen a község Üj ház épül a régi helyén Az autóbuszoknál mindig nagy a forgalom (Foto: Kotroczó)

Next

/
Thumbnails
Contents