Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-16 / 192. szám

rmsr ■Etrei

&iíHap

1084. AUGUSZTUS 1#. VASÁRNAP

KÉPESÍTETT

Ili

Napimáilat

(Foto: Kotmoczó)

v\VW«fiNCCiNM\\^\V\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\V^V\\^^

KÖNYVESPOLC

lekményt. Műve mentes ade- tektívromantika leghalványabb jeleitől is, pedig ezt a buktatót a téma miatt igen nehéz elkerülnie.

A kötet még egy kisregényt tartalmaz, amely Az újév első napja címet viseli. A történet egy válságba jutott és önmagát kereső fiatal festőművészről szól, akinek gondját, kínlódását még egy beteljesülhe- tetlen szetelem is nehezíti. Az írás különös érdekessége, hogy a fiú és a haldokló apa történetét párhuzamosan vezeti, s kettőjük útja, gondolata, életsorsa újra és újra találkozik. (Európa Könyvkiadó, Nikodémusz Elii fordítása.)

Juszuf Idi isz:

A BŰN

A fiatal, haladó szellemű arab író kisregénye 1959- ben jelent meg, s az utóbbi évek egyik legnagyobb arab könyvsikere lett, több európai nyelvre is lefordították.

Itírisz regénye Aziza tragédiájának tükrében egy egyiptomi falut ábrázol, a társadalmi osztály tagozódást, a fella- hok nyomorúságos életét, s elítéli a képmutató hivatalnokréteg önző, kizsákmányolásra alapozott életfilozófiáját. Az író tollát a nép mélységes sze- rétete és tiszteiete vezérli.

A történet azzal kezdődik, hogy egy halott csecsemőt talál a csősz a csatorna partján. A nyomozás szálai természetesen a legszerencsétlenebb, legelnyomottabb réteghez, az idénymunkásokhoz vezetnek. Közöttük kell keresni a gyermekgyilkos anyát. Megdöbbentő nyomorról, emberhez nem méltó életről ad számot az író, ahogyan beszámol az idénymunkások helyzetéről.

A bűm nem is annyira Aziza bűne, mint inkább azé a társadalmi rendé, amely nem biztosítja minden tagjának a munkát, a megélhetést, amely nem teszi lehetővé, hogy az anya nyíltan vállalhassa gyermekét, mert minden törvény szentebb, mint egy napszámosasszony anyasaga.

Juszuf Idrisz különben — bármilyen markáns is ez a műve —, az 1952-es egyiptomi forradalom felemás ideológiáját vallja. Demokrata, de a kibékíthetetlen osztályellentétek kibékíthetőségét hirdeti, a tragédia kapcsán felcsillanó humanizmus alapján. Ezt igazolja a kisregény befejezése: a,, regény végén, a szerencsétlen Azáza holtteste fölött, megbékélnek az ellentétek.

Elvi fenntartásaink ellenére is nagyon szép, megrázó és haladó szellemű munkának tartjuk Juszuf Idrisz művét. Élvezetes Chrudinák Alajos gondos fordítása. A vállalkozáshoz méltó Molnár Ágnes ízléses kötésterve. (Európa Könyvkiadó)

(lm)

Anafolij Glagyilin:

Örök küldetés

/

"'try hősi halált halt elhárí- j tó tiszt életének néhány mozaikját tartalmazza a kisregény. A tiszt, Kraminov, napjaink hőse: új szovjet értelmiségi, aki a jogi egyetem elvégzése után került erre a különösen nagy helytállást kívánó pályára, s ott becsülettel harcol. Aranycsempészeket leplez le, katonai objektumokat, erőműveket védelmez, s a hivatása teljesítése közben a legtöbbet adja, amit ember adhat: életét.

Az örökös feszültségben, műnké ban, „őrtáUásban” élő embert még saját felesége sem érti meg, bár nagyon szereti. Az asszony véleménye szerint eljött az idő, amikor az eddigi eredményeket élvezni is kell, már nem a húszas évek romantikus hőskorában él a szovjet társadalom. A családon belül tehát társadalmi nézetek, elvek csapnak össze. A fiatal tiszt lelki válságba kerül, kötelességét mégis teljesíti. A családi feszültség legkritikusabb pontján — a kötelesség hívó szavára —• megszakítja szabadságát, s elutazik új feladatra. Az asz- szony útikívánsága: „ne is gyere többet vissza!”

A fiatal író pergőé> ritmusban, mindvégig feszültséggel telt írásban ábrázolja/ a csemegyek: /gyorsan megvan vele, most meg egy-két fej salátát is önt hozzá, igazán, mesés vacsora. Utána lefeküdtem, pihentem egy kicsit. Persze, a két lurkó nemigen engedett feküdni. Meséltem nekik, ők meg elmondták, mit csináltak a héten. Közben a feleségem elkészült a dolgával, felkerekedtünk.

— Fogadok, hogy moziba mentetek.

— Tévedsz — nevettem —, mert a Déryné Színház játszott éppen aznap nálunk, így hát azt néztük meg.

— Jó volt?

— Jó.

— És vasárnap?

— Vasárnap, azaz ma már nem sok időnk volt. A délelőtt elment főzéssel, ebéd után az egész család pihent egy kicsit, és kikísértek utána az állomásra. Eny- nyi volt az egész.

— Hát akkor hallgass meg engem is — fészkelődött Pali. Két kezét feje alá rakta, rámnézett meleg szemeivel, aztán felfelé tekintett s gondolatban biztosan a kis Duna menti faluban járt.

— Képzeld — kezdte —, amikor már fékezni kezdett a vonat, kinéztem az ablakon. Mit gondolsz, kit láttam az állomás épülete előtt?

— Nem tudom.

— Mégis?

— A feleséged.

— Félig találtad el — mesoraira. Az őr komótos, öreges léptekkel járt körbe- körbe. Szájában pipa, néha eleresztett egy-egy füstgomo- lyagot. Már vagy a harmadik kört rótta az öreg, amikor Pali belépett a szobába. — Szervusztok! — köszöntött bennünket. Arcán széles mosoly ült, de én mintha valami keserű vonást is felfedeztem volna ebben a mosolyban. De aztán gyorsan elhessegettem a gondolatot, mert Pali odajött hozzám.

— Mi újság otthon? Hogy vannak a srácok? Örültek a cukornak? Ugye? Mondtam, vén lókötő, hogy vigyél, de te alig hajlottál a jó szóra.

Pali ismét mosolygott s nem tehettem róla, mintha megint azt a keserűséget láttam volna a boldogság ráncai között.

— Gyere — húzott ágyunk felé Pali —, mesélj, mi volt otthon?

Lefeküdtünk az ágyra.

úgy nadrágostól. Arra azért vigyáztunk, nehogy összegyűrődjön, kisimítottuk magunk alatt.

— Mondd már — sürgetett Pali —, hogy telt el a két nap?

Mesélni kezdtem. Ügy, aho- »gyän történt.

— Idejében hazaérkeztem, nem késett a vonat. Fél hatkor már ettem a finom tojásrántottát. Mindig azt készít a feleségem, ha hazamellett dolgozott? Tudod, arról a sima hajú, kék szemű fiúról van szó, akinek úgy elállnak a fülei. Dezsőnek hívjuk, mert olyanok a fülei, mint Kellérnek.

— Tudom, aki a kezével mindig hadonászik, ha beszél.

— Az, az! És mindig álmodozik, ábrándozik, * mint egy kis diák.

Leülök egy padra. Előttünk emberek sietnek dolgukra. Mi ráérünk, Pista meg elkezdi.

— Olyan volt ez is, mint a többi vasárnap este. A tiszta, rendesen kitakarított szobák várták vissza a vidéki lakóikat. A mi szobánkban négyen laktunk. Pali, akiről szó van, a zsörtölődő, öreg lakatos, a Jani bácsi, s ennek az ellentéte, Lajos, aki mindig nevetgél, tréfálkozik, soha ki nem fogy a szóból és hát természetesen jómagam. Hárman megérkeztünk. Palit vártuk. Én az ablakon nézegettem kifelé. Előttünk a téren nemrég kezdték meg az építkezést. A darúk, mint az apró gyerekek fölé, úgy hajoltak a megkezdett falak

A kirakatok flott ácsorogtam a minap és amint a kicsi választékú cipőbolt mmtapéldányait nézegettem, régi ismerősöm ragadott karon.

— Jó, hogy találkozunk, legalább tőled is elbúcsúzom.

— Hová mész?

— Vissza a faluba.

Pista eddig soha nem vágyott vissza oda, ahonnan a városba jött. Pedig hát megvolt ott mindene: szép kétszobás háza, kertje, a feleségének háztáji. Úgy gondolta, majd csak eligazítják a közös gondját az otthoniak, ő meg kapja magát, gyárba kéredzkedik. Hetente egyszer járt haza, ismerte a hazaiak gondját-baját, hívták nemegyszer, de nem ment. A gyárban szerették, becsülték, írtam is egyszer róluk — akkor ismerkedtem meg Pistával —, amikor elnyerték a szocialista munkabrigád címet. És most így egyszeriben búcsúzik.

— Mi történt veled? — s még mindig csodálkoztam.

— Velem semmi. Nem tudom, visszaemlékezel-e Palira? Arra a mokány fiatalemberre, aki az én gépem

kollégáim, idősebbek, fiatalok egyaránt, mind segítet- | .tek, hogy úgy dolgozhas- ; sam, ahogy én szeretnék. j

— Gyerekben sem csaló- i

dott még? ;

— Nem! Gyerekben sem. : Szeretem őket, és ezt a ; gyerekek megérzik. Nem, nem : csalódtam egyben sem!...

Derűs kék szeme kiegyen- : súlyozott emberre vall, olyanra, aki rendben van a világgal, s a világ is rendben vasi vele. Hallottam, már kétszer jutalmat is kapott pedagógusnapon, meg egyszer soron kívül előléptették. Már a fizetése is meghaladja azt a régi többet, amit ott hagyott...

— Rózsika! Tudja, hogy maga egy boldog ember? Magának minden sikerül? Soha nem szokott bosszankodni?

,

— Jaj, dehogy nem! —^ mondja nevetve. — Szoktam | én, most is van egy nagy ^ bajom, segítsen, ha tudk a ^ szüleimmel lakom egy szó- í bábán, és télen a hideg ^ konyhában kell tanulnom, | meg dolgozatot javítanom, íi órára készülnöm, pedig vol- na megoldás!...

— Mi lenne az?

— A szüleim házában üre- £ sen áll egy éve egy szoba, í

y

ruházati bolt volt benne, de ^ ahogy kiköltözött, lezárták. ^ Kérelmeztem, adják nekem ^ ide pedagóguslakásnak, hí- ^ szén akár hogyan nézzük a '•>,

y

rendeleteket, mindenképpen ^ igényjogosult lennék rá. Azt ^

hiszi ideadták? Már a me- í

í

gyei tanácsnál van az ügy, j én meg előre félek a tél- í tői, fagyoskodhatom megint 2

y

a konyhában. Megírja? ... 2

'y

Kérdően néz rám, mintha í

*y

tólem függne sikerül-e, de 2

'y

azzal a hittel, sikerülni kell ^ ennek is, hiszen ami embe- í

y

rektől, emberi akarattól, em- ^

béri hittől, függ, annak mind í

í

sikerülni kell, hiszen ez a $

y

világon a legtermészetesebb ^ dolog, a legeslegtermészete-1 sebb, ő maga rá a bizo-1 nyíték!... ^

Tenkely Miklós í

számtant, statisztikát, üzem- gazdaságtant és könyvvitelt tanulni, azt csak az tudja, aki- megpróbálta!... Rózsikát pedig a magyar irodalom és a történelem érdekelte, s ebből alig-alig kapott ott ízelítőt. Amit tud, az iskolai anyagra alapozva, magától tanulta meg.

— ötvenötben érettségiztem,

s nem tudtam, mihez kezdjek: nem ezt akartam!..'.

Elmentem a Márianoszt- rai Földművesszövetkezethez könyvelőnek, mert a keresetre szükségem veit. Aztán Vácon a népboltközpontban lettem számlalikvidátor.

— Rémesen’ hangzik: számlalikvidátor! ... Milyen munka az?

— A bolti és az inkasszó számlákat kellett egyeztetnem, helyesbítenem és lekönyvelnem ... Aki szereti a számokat, annak köny- nyebb, az talán még élvezettel is yégzi, de én csak kínlódtam ... Elmentem a járási tanácshoz Szobra: vegyenek fel képesítés nélküli pedagógusnak, azt se bánom, ha kevesebbet fizetnek!... Akkor nem volt hely sehol, mondták, várjak, majd szólnak. És én vártam és reméltem, mégis egyenesbe jut az életem ...

1959 tavaszán Letkés községben nagy" tervek születtek: a közíég vezetői elhatározták, új iskolát építtetnek. összefogott a falu, jöttek társadalmi munkát végezni, alapoztak, falaztak, talicskáztak, s őszre készen állt az épület!... És Krebsz Rozália számlalikvidátor üzenetet kapott: jöhet Letkésre pedagógusnak, ha nem gondolta meg magát!... I

Hivatalosan így kezdődött pedagóguspályája, ötszáz forinttal kevesebb jövedelemért, mindennapi keserves 'utazással, de végre valóra vált az álma. valóság lett a katedra.

— Tudja, az egy olyan nagyszerű érzés, hogy rám bíznak egy csapatnyi gyereket, akiket én formálok,

* akiknek én alakítom ki a gondolkozását, akik egy kicsit az én szememmel látják majd a világot!... Úgy érzem magam, mint egy. szobrász, aki a nyers kőből két kezével formálja meg az alakot, amelyet megálmodott, s érzi, hogy amit csinál, az az igazi, annak ér- j telme, haszna van, alkotott; valami szépet!...

Rajongva beszél, irigylésre í méltóan boldog ember, akii megtalálta önmagát, mertj ereje, hite volt hozzá. Gyer-Í mekneveket sorol, ki milyen, í ki hogyan gondolkozik, ki! mit szeret, kitől kapott le- < velet, kivel és mit beszélt j legutóbb... És még nyár \ van, a tanítványok is, ta-: nítók is pihennek, de ő! már az őszről beszél, az; őszre készül. Ügy is, hogy; ' újra dolgozhat, s úgy is, j hogy ismét bekövetkezik éle-: tében egy nagy fordulat:! szeptemberben megkapja a j diplomát. Munkája melletti elvégezte az elmúlt éviekben: a Szegedi Tanárképző Fő-j iskola magyar-történelem sza- j kát: most már igazán ta-; nár!... Ö az e’ső, aki a; járásban megkapja a diplo-; mát. Ez nagy szó, mert a| szobi járás szaktanárainak ] tíz százaléka képesítés nél- i kül tanít, s valamennyien i azt az utat járják, amelyet! Rózsika járt. Csakhogy ő| előbb kezdte ...

— Nem csalódott a pe-i dagógus pályában? Azt találta, amit várt?

■— Nem! Nem csalódtam — állítja határozottan. — Hiszen annyi szeretettel egyengették az utam. Igazgatóm,

Nevtelen kis patak csobog végig a kertek alján. Ha száraz az idő, a kevéske víz, alig lepi el a finom homokot, meg a sok kis színes kavicsot. Ze- begény, Árpád utca, kertek alja. Itt született meg és terebélyesedett ki egy szöszke gyermekfejben a vágy: tanítani!...

A gyermek, a kis Rózsika, éppen csak megismerkedett az iskolával, még maga is bizonytalanul rótta a betűket, amikor nyaranként maga köré gyűjtötte az utca kisebb gyerekeit, s iskolát rendezett. Ágakból, lombokból, hazulról hozott öreg pokrócokból sátrat emeltek a halkan locsogó kis ér partján. Az árnyat adó bokrok alatt, romantikus mesevilágukban hallgatták a többiek rövid szoknyás „tanító néni”-jük szavát ...

A felnőtté érett tanárnő szégyenlősen mosolyog, nehezen gyónja meg az emléket, s közben lesd: nem nevetem-e ki, hogy innen számítja az utat, amely sok-sok kacskaringóval, de Végül mégis a katedrához vezetett?

Firtatom tovább: hogyan is kezdődött? A gyermekjáték komoly dolog, de miért pont ezt játszotta? Miért nem óvónénit alakított, vagy orvosnőt? Mi vonzotta már ott a lombsátorban is a „katedrá”- hoz olyan erővel, hogy később, felnőtt fejjel hajlandó volt feláldozni, amit addig elért, csakhogy a gyermek álomból valóság legyen? Tizenöt évig élt benne a nosztalgia, míg végre igazából katedrára jutott, s már nem játékból diktálta a feladatot, s nem játékból firkán tóttá a dolgozat alá az osztályzatot, s a bűvös erejű tanári kézjegyet. Ezek a számok már megannyi kis emberke igyekezetének doku- ■ mentumai és hosszú évekig kísérői is ...

Hol kezdődött? Évtizedek távlatából ki emlékszik már, milyen élmény szabta meg útját, sorsát, egész életét? Hol válik ketté a gyermekes játék és a születő hivatásvágy?

Elmereng, visszarepül gyermekkorába, megpróbál választ adni, mi is volt a döntő élmény.

— Hasonlítani akartam Ba- bi nénihez!...

— Ki az a Babi néni?

— A tanító nénim, akit azóta is nagyon szeretek!...

kt’dbi nén> Németh Ferenc- né, a zebegényi iskolaigazgató felesége, a zebegényi gyerekek egyik kedves tanító nénije talán nem is tudja, milyen szerepet játszott Krebsz Rozália magy;^--történelem szakos tanárnő életében, s még ki tudja hány hajdani tanítványa életében, akiknek kezébe ő adta a ceruzát.

— Babi néni ideális pedagógus ... Hozzá szeretnék ma is hasonlítani... — hangzik a

* meghitt vallomás, amelynél nagyobb ajándékot pedagógus nem kaphat.

A tizenöt év nemcsak azért volt nehéz, mert hosszú ez az idő. hanem azért is. mert az évek múlásával nőtt a veszély: eltemetett nosztalgia lesz a gyermekkori álom.

— Nem mehettem tanítónőképzőbe, mert akkor még Naavkőrösön működöri a legközelebbi ilyen iskola . .. Édesanyám nem akarta. Az ismerősök is azt mondták, akár mea se próbáljam, hiszen ..egyéb” származású vagyok. édesapámnak akkor kis élelmiszerboltja volt Zebe- gényben . .. így mentem közgazdasági technikumba, Vác- ra. Akkor a technikum új iskolatípus volt, könmvebb volt bejutni... Így történt, nem tehettem mást.

Hogy milyen nehéz humán érdeklődéssel kereskedelmi