Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-16 / 192. szám
1964. AUGUSZTUS 16, VASÄRNAP r-trsoiv HLi, r r AUTÓSKARRIER 1964 A SZATÓCS A COPF Tizenhármán ültek a padokban, a vizsgáztatókra várva. Tizenhárom színjátszó-rendező, hogy újabb ót esztendőre érvényes működési engedélyt szerezzenek és így tovább vezessék, irányítsák a megye öntevékeny színjátszó csoportjainak, irodalmi színpadjainak munkásságát. Tizenhármán — az ötvenkét meghívott közül. Meghökkentő aránytalanság. És legfőképpen: elgondolkoztató. Pest megyében összesen hatvannégy működési engedéllyel rendelkező színjátszó-rendezőt tartanak nyilván. A hatvannégyből tavaly tizenkettő, az elmúlt napokban pedig tizenhárom vizsgázott, eredményesen. A rendezők közel kétharmada, szám szerint harminckilencen, el sem jöttek (t vizsgára, Pedig csak fel kellett volna frissíteniük addig megszerzett tudásukat, amelyhez az elmúlt esztendők során sok gyakorlati tapasztalat párosult. Még sem tették. Lemondtak a működési engedély meghosszabbításáról és ezzel akarva-akaratlan hátat fordítottak eddig jól vagy gyen- í gén, de működő színjátszó legedett bele Pali. — Félig, mert ott volt a kislányom is, a négyéves Olga. Fehér zsebkendőt ^szorongatott apró markai között, azzal integetett. Egyébként mindig így szoktak várni. Sőt, volt, amikor áz anyósom is kijött az állomásra. — Hiába — szóltam közbe —, hosszú idő az az egy hét. — Hogy hosszú-e? Az ember azt hinné néha, soha nem telik el az a hat nap. — A kislány mindjárt a nyakamba ugrott. Mit hoztál nekem, apu? Mindig ez az felső szava. Aranyos teremtés. A zsebembe nyúltam, mondtam, csukd be szemed, ' nyisd ki szád. Kinyitotta a száját, erre én az ujjai közé dugtam a zacskó finom cukorkát. Láttad volna, mennyire megörült. Alig lehetett bírni vele. Nevetgélt magában, amint mesélt. Amikor eddig ért, kihúzta feje alól jobb kezét, az állát kezdte simogatni. — Aztán a feleségem bújt mellém. Ahogyan egy igazi asszony szokott. Keskeny ajkával csücsörített. — Hát én mit kapok? — Egyelőre ezt — adtam oda neki a tábla csokoládét —, aztán majd még meglátjuk ... Megszorítottam a kezét, ő visszaszorította. Tudod, öregem, akik szeretik egymást, egy-egy szemvillanásból, mozdulatból értenek. — Mi volt ezután? — Várjál, nem lehet ezt elsietni. Újból át kell érni az egészet... Otthon finom vacsora várt. Papriüáscsirae. Es nem kellett hozzá saláta, mert az a tejfel, az az igazi falusi tejfel, csak úgy úszkált benne. Sargasfehét zaft, omlós, puha hús, meg nokedli. Mi kell még? — Mondjuk egy jó fröccs utána. — Az is volt. Nem is egy. Kettő. Igen, két fröccsöt ittam meg utána. Majdnem be- csiptem . tőle. Tudod, hogy nemigen szoktam inni. — JJtána — és arca egészen belepirosodott — lexekudtünk. Nem mentünk mi sehová ... — Ma meg elmentünk kettesben sétálni az erdőbe. Kettesben. Oda, arra a helyre, ahol az első csókot adtuk egymásnak. De szép volt. Mire hazaértünk, kész volt az ebéd, megebédeltünk és mindenkinek adtam egy búcsúcsókot. Tudod, az én vonatom előbb indul és később érkezik, mint a tiéd. Es még nagy sóhajtozva hozzátette: — Bár már csak ismét szombat lenne. Ekkor a fejemre csaptam. En bolond. A sok beszédben elfelejtettem valamit. — Várjál Palikám, szombaton levelet kaptál. De úgy elrohantál, már nem hallottad, hogy utánad kiáltok. Felálltam, a szekrényemhez siettem. Ott árválkodott a kék színű boríték egymagában. — Tessék, itt van. Egyébként biztosan elmondta már a feleséged, mit írt, mert ő adta fel. Az előbb még ragyogott Pali arca. Ragyogott, mint ősz* szel az alma napsütötte fele a sárguló levelek között. Most elkomorult. Láttál már kéklő ég alján sötét felhőket gyülekezni? Amikor egyik pillanatról a másikra elsötétül az ég? Ilyen volt Pali arca. Ajka el-, keskenyült, jobb karja szinte megmerevedett a combján, csak nehezen tudta kierőltetni magából: — Én nem nyúlok hozzá. Mindent tudnod kell. Nyisd ki, olvasd el! Kissé ijedten, gyorsan bontottam fel a levelet. Néhány sor a fehér papíron. Félhangosan olvasni kezdtem: „Pali! Régen megmondtam már, hogy gyere haza. Nem jöttél. Unatkoztam. Eljártam a presszóba először anyuval, aztán egyedül. Az utóbbi időben újra kettesben jártam. De az a másik már férfi volt. Rendes, csendes, férfi. És szeret. De te nem. Te nem szeretsz, mert makacsul ragaszkodsz a városhoz. En megértelek, de Te soha nem akartál engem megérteni. Ne gyere most szombaton se haza, mert nem leszek itthon. azért, mert munkájukat nemcsak elismerték a falu és a város vezetői, hanem segítették, támogatták is. Az utóbbi időben azonban — ki tudja, miből eredően — egyre inkább polgárjogot nyer egy olyan vélemény, amely felesleges embernek tartja a hivatásos működési engedély- lyel és kellő kulturális felkészültséggel rendelkező szakembert. Példák sorával bizonyítják ezt a rendezők,............ — Egyes tanácsi vezetők sokallják a másfélhónapos felkészülést egy-egy egész estét betöltő műsorra. Nem veszik figyelembe, hogy az irodalmi színpadnak vagy a színjátszó csoportnak nemcsak az a feladata, hogy jól-rosszul megtanuljon egy műsort, de legalább olyan fontos feladata a tagok művészi- és emberi nevelése, látókörének szélesítése, műveltségének emelése. Egy másik rendező véleménye: — Városunkban olyan ötlettel is. találkoztunk már, hogy a csoport rendezőjét ne alkalmazzák tíz hónapos szerződéssel — havi ötszáz forint, heti kétszer háromórás próba! — mert az sokba kerül, hanem csak egy-egy produkcióra kössenek hat-hétszáz forintos szerződést a rendezővel. Ez a megoldás azt jelentené, hogy a csoportok a két bemutató közötti időben szétszóródnának és azután újra kellene kezdeni mindent. — Nálunk olyan vélemény alakult ki hivatalos körökben — mondja egy harmadik rendező —, miszerint nem szükséges működési engedéllyel rendelkező rendezőt alkalmazni, bárki elvezetheti a színjátszó csoportot, természetesen ingyen, hiszen nem olyan nagy dolog az! Azt hiszem, az ilyen véleményekhez semmiféle kommentár nem szükséges. Akik így gondolkodnak, nemcsak nem értik és lebecsülik a színjátszó mozgalom lényegét és nevelő szerepét, de tagadják azt is, hogy a színház — még öntevékeny csoportok esetében is! — művészet. Az utóbbi időben _ kj t udná, miért — egyes falusi, városi tanácsoknál olyan gyakorlat van kialakulóban, miszerint a kultúrához mindenki ért, következésképpen a kulturális munkához sem szükséges semmiféle szaktudás, az egyetlen mérőeszköz a szubjektív tetszik, nem tetszik. Veszélyes vélemény ci — az eszmei offenziva sikerét veszélyezteti! Prukner Pál t/ cdaha régen kereskedő- ' segédként kezdte, önáUó, felnőtt életét, de mert a kereset kevés volt, a munka pedig sok, állást változtatott és elment kocsikísérőnek. Akkor szerezte vidéki ismeretségét és néhány liter bor árán megvásárolta a sofőrtudományt is a gépkocsivezetőtől, aki szívesen oktatta volna akár ingyen is, csakhogy ne kelljen szótlanul végigülnie a hosszú százkilométereket, amíg a vidéki felvásárlótelepről a pesti Nagyvásárcsarnokba érnek. Az ismerősei akkor kezdték először kérlelni: hozhatnál nekem tíz küó eltenni való paprikát, de olyan igazi frissen szedett árut, mert a piacon csak fonruyadt-aszott kapható. Kezdetben még őrült is az ilyen apró megbízatásoknak és külön jutalmat sem fogadott el a kérések teljesítéséért: tetszett neki, hogy egyszerre fontos személyiség lett a barátok és ismerősök körében, akik ettől kezdve már messziről köszöntötték, kedvesek voltak hozzá, és viszonzásként — amikor leszállította az üdezöld árut — pá- linkával, borral és jó szóval marasztalták. a múló évek azonban ki- okosították, s mert jó érzéke volt az időjárás változásainak tanulmányozásához, egyszeresük felvetődött benne a gondolat: mi lenne, ha bérelne egy csöppnyi üzletet és önállósítaná magát. A merész elhatározást csakhamar tett követte, összespórolt pénzét és a népes baráti társaság hitelkeretét igénybe véve, kiváltotta kereskedői iparengedélyét és kibérelt egy csöppnyi üzletet, szerencsétlenségére — akkor legalábbis így gondolta —, éppen a piac szomszédságában. Vett még egy triciklit is, azzal fuvarozta az árut, de azt inkább* a látszat kedvéért tette, mert a régi kollégák egyetlen napra sem hagyták cserben, ki ötven, ki száz kiló üdezöld árut tett le az üzlete elé, mielőtt a kocstrakomány fonnyadtaszott portékát leadta volna a piacon. így történt, hogy néhány hónap múlva a háromkerekű triciklit átcserélte egy ■ kivén- hedt Skodára, a Skodát Trabantra, a Trabantot egy új Skodára, tegnap pedig már egy Opel Recorddal láttam száguldani hajnalban az országúton. Az elegáns kocsi dugig volt paprikával és őszibarackkal. Amikor _ délelőtt megálltam az üzlete előtt, már egyetlen szem áruja sem volt. Eg*y széken ült az ijízlete előtt és kényelmesen cigarettázva olvasta a Tükör legújabb számát. t i égen azért hagyta ott a ** kereskedősegédséget, mert a munka sok volt, a kereset pedig kevés. Ma azonban esküszik: kereskedőnek lenni a világ legkifizetődőbb üzlete. Lehet, hogy azért, mert ma már a kereset sok és a munka kevés? Pataki Pál (Foto: Kotrocaó) v\\\\vv\\\\\v^\\\\\\»\v\\\\v\\\mv\v\\\\vi\ví?^\vv\\\\\^^^ Mínusz harminckilenc Cseszkóba megyek. Kedden jövök vissza. Én olyan férfi mellett akarok járni, aki nemcsak ott férfi, ahol köny- nyű férfinek lenni, hanem dtt is, ahol nehéz férfinek lenni, öt ne/ szidd.” Aláírás: Irma. Ennyi volt a levélben. Semmi több. A meglepetéstől felkiáltottam. — Pali, te az előbb hazudtál! Rámnézett. Tekintetéből könyörgést olvastam ki. — Ne haragudj rám... de olyan jó álmodozni. Álmodni valami olyasmit, ami igaz is lehet... ne haragudj... Nehéz szemhéja lezárta a két meleg szemet. És e zár alól fél perc múlva megindultak a könnyek. így is aludt el. A könnyek odaszáradtak arcára. Olyan volt a bőre, mint az erdei út eső után, amikor csigák másztak rajta. Ezüstös csíkok fénylettek a piros bőrön. Feláll unk a pádról. A szemközti presszóban két duplát kérünk. Kortyolgatjuk. És Pista már ismét a régi. — Tudod, azért ez nem dupla, ez lötty. Amikor most otthon, az előadás szünetében kávét kértem, olyan volt, mint az olaj. Sötét is, sűrű is. Nem csoda, hiszen a szomszédék £ a ti ja főzi. Azt hiszem, Palival együtt sokszor elmegyünk majd oda ... Orsovai Tibor csoportjuknak, irodalmi szín- pádi együttesüknek. Működési engedély nélkül nem köthetnek velük további szerződést a művelődési házak vezetői. Hogyan történhetett? Milyen okok juttatták ilyen elhatározásra őket? Ezeknek az embereknek közel fele pedagógus és egy további jelentős része a népművelésben dolgozik, tehát nem idegien tőlük a színjátszó vagy az irodaimi színpadi mozgalom. Annál is inkább nem, mert az elmaradt rendezőknek több mint a fele liz esztendős szakmai gyakor- x lattal rendelkezik, ugyanakkor tíz éve részt vesznek a továbbképző stúdió munkájában is. A hozzá nem értés —■ néhány kivételtől eltekintve — tehát nem lehet a távolmaradás lényegi oka. De ha nem ez, akkor micsoda? Talán az, hogy nem könnyű a színjátszó-rendezők munkája? Bizonyítja ezt néhány most vizsgázott rendező véleménye is. — Makarenko: Az új ember kovácsa című színművét játszottuk — mondja Bácskai Gyula —, amikor a második előadás után a Kalina Ivano- vicsot játszó szereplő váratlanul meghalt. Hogy mentsem a további előadások sikerét, ,, szinte néhány óra alatt kel- lett megtanulnom a szerepét... f/ Lengyel Károly ceglédi renídező: y ^ — Fél évig próbáltuk Schil^ ler; Ármány és szerelem című í drámáját, mégsem jutottunk el í a bemutatóig. Az egyik sze- ^ replő férjhez ment, a másik í katonának ... í ^ Egy harmadik vélemény: ^ — Három előadáson mind£ össze másfélszáz ember volt í kíváncsi több hónapos mun- 5; kánk gyümölcsére... Érthető, ^ hogy a kudarc kedvét szegte í a csoport tagjainak. ^ A színjátszó mozgalom nem £ egyik napról a másikra hoz 2 eredményekét, gyakran csak ^ évek munkája vezet el a sike- rig s közben nemegyszer elő- ^ fordul, hogy a lányok férjhez jj mennek, a fiúk katonának, ^ mások elköltöznek a faluból ^ vagy a városban vállalnak ^ munkát és hosszú lenne felso- ^ rolni az okokat, amelyek gá- ^ tolják a színjátszó mozgalom fejlődését, előretörését. j5 ^ Csakhogy így volt ez az el- 2 múlt tíz esztendő alatt is és y ^ ezek a rendezők mégis szíve- % sen vállalták a nehézségeket, % a gyakori újrakezdést, a vá- ^ ratlan beugrásokat. Tették ezt ^ nem elsősorban a havonta ka- ^ pott néhány' száz forint tisz- ^ teletdíjért, hanem őszinte lel- kesedésből, a színház szerete- í téből s nem utolsósorban
