Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-16 / 192. szám

19*4. AUGUSZTUS Ifi, VASÄRNAP "‘vÄ/l-fflD 7 TÁVOLI NÉPEK IV. Léteznek-e ,, 4 ‘ ? Az idézőjel már joggal gya­nút kelt az olvasóban. Hiszen ez az írásjel csak ott szokott díszelegni, ahol „valami nem stimmel.” Nos, a rézbőrűség- nél sem stimmel valami, akár­csak a többi legendánál, amely a leglegendásabb népet, az indiánokat körülveszi. Miért indiánok? Már maga a név is félreveze­tő. Azért mert Kolumbusz azt hitte: Indiába jutott el, s in­diaiakat — azaz indiolcat — ta^ Iáit. így maradt rajtuk az in­dián név. Akárcsak Amerikán az — Amerika. 1507-ben jelent meg Martin Waldseemüller né­met szerző könyve, a Beveze­tés a kozmográfiába címmel. Itt használják először az Ame­■ ■ J ják az amerikai földrész em- ! béri történelmét. Lényegében | telhát nagyon fiatal történelem | ez, mégis: az együk legtitokza- \ tosabb, még ma is legtöbb cl- j lentmondással teli. Ló és kukorica Érdekes és talányokkal teli | történelem ez. Nagy számban I kerültek elő például vadlovak csontvázai a földrészen, még­is: iszonyú félelemmel szem­lélték az indiánok a hódító ! spanyolok soha nem látott ! szörnyetegeit, a — lovakat, ők adják a világnak az .,amerikai búzát”, a kukoricát, de vol­tak incilán törzsek, amelyek csak a fehér ember közvetíté­sével ismerték meg. Van olyan törzs, amely felépíti a _ leg­ősibb templomot — a cukuu­te fel. A spanyol hódítókat e kultúrából nem érdekelte más, mint az arany. Leromboltak .mindent, elégették az összes iratokat, pótolhatatlan kul- túrkincseket semmisítettek meg a civilizáció nevében. A világ nem is hallott semmit azokról a csodás alkotásokról, amelyeket a „rézbőrűek” hoz­tak létre, s amelyek semmivel nem maradnak el Egyiptom vagy Mezopotámia nagy alko­tásai mögött. Az indián kul­túrát lényegében — bár má­sodszorra — a múlt század­ban. fedezték fel, amikor a vé­letlen nyomukra vezetett. Cso­dálatos városok, lélegzetállí- túan szép építmények, szobrok tárultak a kutatók elé, akik közléseikkel egycsapásra ha­zuggá és tarthatatlanná tet­Wmmfys x 'ty : ■ Äv».. v.Äcv-'a• uÄmÄL í issfes&sr.* Wmmmm '. v V- ■ U m -2L. m maiteTSi-ffi'Ä, gp - ■- . . '* v: : k - ................ ■ .. ItlMSitlfíl......... A A helyreállított maja templomok egyike Yucatanban. rika megjelölést, Amerigo Ves­pucci, Kolumbusz egyik kísé­rője neve után. S ha már a legendáknál és tévedéseknél tartunk: ma már bizonyított s nem is vitatott tény, hogy Amerikát ngm Kolumbusz fedezte fel. Jóval előtte megtörtént... A nor­mann Leif Erikson volt az, aki i. sz. 980 körül felfedezi Vind- landot, s partraszáll a mai Massachusetts állam földjén. Itt y.ormann települést is ala­pít. De ő sem az első volt. Az i. e. III. században a kelták rendszeres hajóutakat bonyo­lítanak le Jhazájuk és — Ame­rika között. Többek között ezért látta meglepetten Cook kapitány, hogy a bennszülöttek háromszögletű latin vitorlát használnak csónakjaikon ... A meglepő tények mind job­ban sokasodnak, s a tudomány mind több legendát dönt meg, sokszor csak azért, hogy — újabbak keletkezzenek. Miért nevezik például a csónakot egyaránt íuitamarannak Dél- India népei és’a maják? Vajon csak véletlen lenne? Az inka birodalomban — amelyről később még szólunk a kecsua nyelvet beszélték. E nyelvben azonban ezernél is több olyan szógyök van, amely a hinduk szent nyelvével, a szanszkrittal azonos. A kecsua azt mondja: man-na (nem) a szanszkrit: ma-na. Kecsua: na­na (nővér), szansZkritul nanda. A holdat a !kecsua paksa-nak mondja, a szanszkrit paksza- nak. Mindez csak véletlen len­ne? Miért rézbőrűek ? Soha nem láttak egyetlen vörösbőrű indiánt sem! A sár­gásbarna minden árnyalata megtalálható, de.a vörös soha! A rézbőrű név onnét ered, hogy a szent harci festék való­ban vörös. Ezzel kenték be magukat az indiánok, amikor a hódítók ellen harcba szálltak. És így maradt rajtuk letöröl- hetetlenül a hamis név .., Honnét jöttek? Ázsiából! A Behring-szoros helyén akkor még érintkezett a két földrész. Ezer és ezer éven át itt vonul­tak el a törzsek, hogy élelmet, s nyugalmat leM"--0-. Brere- wood neves néprajztudós már 1615-ben !e:'ria: ”rokonai a ta­tároknak és a, mongoloknak.” Ezt a rokonságot azóta tudo­mányos vizsgálatok ezrei iga­zolták, A földrész legősibb kul­túráját i. e. 10 ezerből szár­maztatják a tudósok — folsomi kultúra néven tartják számon — s lényegében innét számít­! cói „piramist” — tehát már j igen fejlett kultúrájú, ugyan- i akkor más törzsek még a kő- korszak kellős közepén élnek. Az átlagember megjegyez­te, hogy a maják iszonyú szót kása volt az emberaldozat, de arról már nem tud, hogy ez a valóban szörnyű szokás ugyanúgy dívott a föníciaiak­nál, általában a sémi törzsek­nél, palesztínai zsidó törzsek­nél is. Sok még köröttük ma is a legenda. Skalpok, vér­szomjasság, holott: békés és nagyon becsületes emberek voltak. Montezuma, az azték császár gyanútlanul beenged­te fővárosába Cortezt és sere­gét, akik — meggyilkolták ... Nem a fehér ember szenve­dett tőlük, hanem ők a fehér embertől. Hírhedtté vált az amerikai földrész úttörőinek jelmondata: „Csák a halott in­dián a jó indián”. Holott az indián „csak” hazáját védte | azok ellen, akik elvették tő- j le ... Szomorú és lehangoló | az indiánok történelme a fe- j hér ember megjelenése után. De előtte ... Legendás nevek Az indiánok történelmével aligha foglalkozhatunk úgy, hogy ne kelljen újból és új­ból legendás nevekkel talál­koznunk: maják, aztékok, tol- tékok, inkák, irokézek, huro- nok, maszkók, tuszltarorák, s sorolhatnánk a legendás ne­veket tovább. A sok-sok törzs j sokféle nyelvet beszélt. A vi­lág egvetlen területén sem ta- | lálkozhatunk olyan nyelvi sokféleséggel, mint éppen itt, Amerikában, az indiánok föld­ién. Hiszen például az inkák birodalmában a kecsua nyel­vet beszélték, de legalább ti­zenöt féle törzs élt a biroda­lomban. s a ma is élő maja leszármazottak ugyanazt a nyelvet beszélik, amit őseik, mégsem .tudnak mit kezdeni a megmaradt feliratokkal ... Sokféle osztályozást megkí­séreltek a néprajztudósok, hogy valamennyire is eliga­zodjanak az indián törzsek vi­lágában. Mindenféle osztályo­zásnak vannak előnyei, de — hátránvai is. Mi itt lényegé­ben három naav indián kul­túrkörrel foglalkozhatunk: az aztékkal, a maiával és az in­kával. E háromban febalálha- tó mindaz, amit e sokféle törzsből összetevődő fai alko­tott. s amivel ma is ámulatbg ejti a világot. ! Kétszer felfedezett kultúra Az indián kultúrát a világ lényegében másodszor fedez­ték a „vad és civilizálatlan” indiánokról szóló világképet. Az indián kultúrákat — ahogyan a tudósok jelölik — „lefejezték” a gyarmatosí­tók. Itt nem takart semmit a homok, itt élt és virágzott egy kultúra, amelyet lefe­jezték, s ezért a feledés ho­málya borult rá. E kultúrák leghíresebbje az inka volt. Az inkák birodalma Az inka nem nép volt: a j név az uralkodó elit neve, \ akik összefogták a törzseket, s erős birodalmat teremtet­tek. Peru és Chile kisebb részén virágzott az inka bi­rodalom, s az utolsó inka, akinek kezéből Pizarro és társai csavarták ki az arany- csillagban végződő királyi jogart, Atahuallpa volt. De kik voltak az inkák? | Származásukat megnyugtató j módon még nem tisztázta a j tudomány. Arcuk típusa, haj- i viseletűk alattvalóikétól tel­jesen elütő volt. Angol tu­dósok a megtalált inka­múmiák maradványait ana­lizálták, s arra a követ­keztetésre jutottak, hogy an­nak összetétele egyetlen más indián törzs tagjainak véré­hez sem . hasonlítható. Sok még a talány, a kérdőjel — származásukat illetően. Tet­teiket azonban megőrizték a romok. A legősibb kultúrcentrumot Peru területén az i. sz. 400 körüli évekből tárták fel, az ország északi fennsíkján, az ún. Castillot. Százötven méter hosszú rompalota ez, termekkel, oszlopmaradvá­nyokkal. kődomborművekkel. 1Í00—1200 körül alakul ki az inka birodalom. Az e te­rületen élő csauka, csimu, uru törzseket tűzzel-vassal, de engedelmességre kénysze­rítik az inka uralkodók, akik közül sok neve fenn­maradt. Az első, akinek alakba még félig a legendák ködébe vész. Manco Capac volt. ő alapította meg a bi­rodalmat. Amikor 1532. november 15- én Pizarro bevonult ma­roknyi serege élén Caxamarca főterére — ahol ideiglene­sen az inka tartózkodott — a birodalom mintegy tizen­kétmillió alattvalót szám­lált. (Jövő vasárnap befejező cik­künk: Aztékok, maják) Kárpáti László A matuzsálemek titka Hogyan és hol élnek a ma­tuzsálemek? S vajon milyen az életformájuk: olyan-e, mint a többi emberé? Sokan teszik fel ezeket a kérdéseket. A Szovjet Orvostudományi Akadémia gerontológiai inté­zetében, ahol a hosszú élet tit­kát kutatják, összegezték a legutóbbi szovjet népszámlá­lás adatait. Ennek alapján meghatározták, hogy egy-egy közigazgatási egységben mi­lyen szinten van a magas élet­kor; ez úgy történt, hogy ki­számították, hány 80 éves és annál idősebb lakos jut ezer főre az illető köztársaságban, területen, járásban. Az adatokat térképre vezet­ték, amelynek elemzése alap­ján levonhatunk néhány ér­dekes tanulságot. Először is: a matuzsálemek földrajzi megoszlása egyenetlen, ezer idős emberre — a helytől füg­gően — 55—160 nyolcvanéves és annál idősebb lakos jut. Másodszor pedig megállapít­hatjuk, hogy nemcsak ott ta­lálunk viszonylag sok matuzsálemet, ahol azt a, közhiedelem sze­rint várnánk, például a Kau­kázuson túl, hanem más or­szágrészekben, így például a rosi lakosság körében csak­nem annyi a hosszú életű em­ber, mint a falvakban. Megdől tehát az a hiedelem is, hogy csak a falusi lakosok élnek sokáig. A 90 éves és ennél idősebb lakosok számarányát tekint­ve a Szovjetunióban a Kara- bak Autonóm Terület és a Nahicseváni Autonóm Köztár­saság vezet Azerbajdzsánban, a Dái-Osszét Autonom Terület, az Abház és az Adzsar Auto­nóm Köztársaság Grúziában, valamint a Dagesztáni Auto­nóm Köztársaság és Észak- Kaukázus még néhány más vidéke. Bizonyos mértékig váratlan eredmény, hogy a matuzsále­mek számarányát tekintve, a rendkívül zord éghajlatú Ja­kutföld szinte semmivel sem marad le az említett ország­részek mögött. Szibéria más v idékein is elég sok a hosszú életű ember. A legnagyobb érdeklődés természetesen az igen-igen hosszú életű emberek felé for­dul, akik már századik élet-« évüket is elérték, vagy még annál is többet. A Szovjet­unióban az 1959-es népszám­láláskor 21 70S olyan embert vettek nyilvántartásba, aki akkor 100 éven felüli volt. A hosszú élet az életkörül­mények függvénye is, tehát attól is függ, milyen körülmé­nyek között dolgoznak és pi­hennek, hogyan táplálkoznak, hogyan töltik szabad idejüket, milyen viszonyban vannak embertársaikkal az emberek. A hosszú élet titkának meg­[ fejtése elősegíti, hogy jobban | j megtervezzék azokat az álla- ) ! mi és társadalmi teendőket, amelyek célja elérni, hogy az egész lakosság életkorát meghosszabíbhassák. A matuzsálemek kivétel nél­kül munkás életet éltek. Több­ség-ük fizikai munkát végzett, mégpedig 61 százalékuk a me­zőgazdaságban, 16 százalékuk az iparban. A nyilvántartás­ba veiteknek csupán 4 száza­léka volt szellemi dolgozó. Va­lamennyien fiatalon kezdtek dolgozni és késő öregségükig aktívan tevékenykedtek. A munka számukra életszükség­let volt. Hogyan táplálkoztak a ma­tuzsálemek? Vallomásaikból kiderül, hogy S0 százalékuk a lehető legváltozatosabban. Csupán 9,5 százalék volt kö­zülük vegetáriánus. Viszont csaknem valamennyien mér­sékeltek voltak az evésben. Sem falánk, sem lusta ember nem akadt közöttük. Többsé­szegesek. Az Ukrán SZSZK- ban nyilvántartásba vett és megvizsgált, hosszú életűnek számító férfiak fele például soha nem dohányzott, negye­de pedig soha nem ivott. Mae köztársaságokban nagyjából hasonló eredménnyel jártak a vizsgálatok. ■ A matuzsálemek nem élteit üvegházi körülmények között. Sokaknak éhezés és más nél­külözés is osztályrészül jutott. Van olyan vélemény, hogy az átlagon felülien hosszá életkor örökletes hajlam. Amikor a kérdést megvizsgál­ták, kitűnt, hogy a nyilvántar­tásba vett matuzsálemek csa­ládjában nem mindenütt él­tek hosszú életű emberek. Megvizsgálták a matuzsá­lemek egészségi állapotát. Megállapították, hogy sokuk jól érzi magát, meglehetősen mozgékony; megőrizték szel­lemi frisséségüket, illetve, ha van is fogyatékosság ezen a téren, az nem jelentős. Rendkívül magas koruk el­lenére a matuzsálemek ere­jükhöz mérten részt vesznek a különböző házi munkákban. Ez a mozgás-tevékenység jó­tékonyan hat vissza rájuk, elő­segíti szerveik normális mű­ködését, hátráltatja szerveze­tük elaggását. Kóstoló (Foto: Tóth István) Baltikumban is. Érdekes tény: a nők között csaknem mindenütt több a hosszú életű, mint a férfiak körében. A matuzsálemek nemzetség szerinti megoszlása rendkívül változatos. Feltűnő az is, hogy néhány köztársaságban a vá­gük sovány, szikár. A teste­sebb, vagy különösen a kö­vér ember ritka kivétel kö­zöttük. A matuzsálemek nem voltak sem ei'ős dohányosok, sem ré­Van rá rendelet? — ­Halk, udvarias ko­pogás titán, a le­ereszkedő „szabad” hallatára a fiatal tit­kár belépett az igaz­gatói szobába. — Igazgató elvtárs, bocsásson meg a za­varásért. A város, ifjúsági klubjától van itt egy küldött­ség. Kérni jöttek. — Kérni, kérni... Mindenki csak kér... Na mit? — Engedelmével egy zongorát. — Hm ... zongo­rát. Miért pont zon­gorát? Van nekünk egyáltalán zongo­ránk? — Hogyne, igazga­tó elvtárs. Több mint tíz darab. Zon­goraellátottságunk kitűnő. — Hol is tartjuk ezeket? — Egy éppen ezen az emeleten találha­tó. Sipa kartárs szo­bájában. — Az jó lesz? — Nem, azt ne ad- julk oda. Azzal egy kis baj van. Sipa kartárs az évek óta elintézetlen aktákat tartja benne. Na meg időközben egy egércsalád is bele­költözött. Nem len­ne humánus dolog feldúlni egy békés otthont. — Akkor? — Mancikánál is van egy. De sajnos, azt is figyelmen kí­vül kell . hagynunk. A sötétbarna políro- zás jól megy Manci­ka legújabb nyári ruhájához... — Tovább! — Talán a portás­fülkéből adjuk oda? ...Nem, azt sem le­het. Nem megy. Sőt. még nem is vihetjük. Zsiga bácsi kiszedte belőle a húrokat, íjakat készített az unokáinak. Teli Vil­mos! Tetszik tudni. — Apropó, a ma-* ga szobájában nincs zongora? 1 — Sajnos, rosszra gondol, igazgató elv­társ. Ugyanis az egyik láb pont elta­karja a szőnyegen levő csúnya kávéfol­tot. Kérem, hagyjuk ezt a zongorát ná­lam. Viszont a rak­tárban még gyárilag csomagolva poroso­dik néhány. — Azokat nem le­het! Tíz éve állnak már ott. Még egy évtized, s a múzeum­nak ajándékozzuk. Nevünk bekerül az újságokba. Majd ol­vashatják az embe­rek: „...X. Y. vál­lalat nyolc vadonat­új-ócska zongorá ajándékozott a mú­zeumnak .. — Ni csak, mos: veszem észre. Hisze az igazgató elvtár. szobájában is van egy zongora! — Ezzel azt aka ja mondani, hogy e: adjuk oda? Ezt a: tán végképp néni szabad! A föosztá y- vezető kartárs ittlé­tekor mindig eret könyököl. Most meg­fosztanánk kedvem bútordarabjától ? Emberség is van a világon! — Erről jut esze m­be. Holnap ka~u > a jó munka jutal­máért egy újabi zongorát közp n púnktól. Legyün emberségesek, acl.u< oda azt. — Hm ... Nem le hét! Képtelenség Van erre rendelet'! Tóth István Mértéktartás, fizikai munka — Ma is dolgoznak — Egy felmérés tanulságai

Next

/
Thumbnails
Contents