Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-16 / 192. szám

4 "t^iirfap 1964. AUGUSZTUS 16. VASÄRNA1 Augusztus 18-án: gépkocsinyeremény- betétkönyvek sorsolása Az Országos Takarékpénz­tár augusztus 18-án rendezi a gépkocsi-nyereménybetét- könyvek 13. sorsolását, ame­lyen ismét százhatvanöttel növekszik azoknak a száma, akik a szerencsével párosult takarékosságuknak köszönhe­tik az autót. Ezúttal a Moszk­vicsokon, a Skodákon, a Wartburgokon és az új, 601- es típusú Trabantokon kí­vül Renault, Fiat, Simca és Triumph Herald kocsikat sorsolnak ki. A húzáson az április 30-a előtt váltott és július 31-én még érvényben volt 10 000 forintos nyere­ménybetétkönyvekre 84, az ötezer forintosokra pedig 81 személygépkocsit sorsolnak ki. A húzást kedden délután 5 órai kezdettel tartják a Bartók szabadtéri színpadon, vagy rossz idő esetén a MOM Csörsz utcai művelődési há­zában. (MTI) SZÁZ ESZTENDŐ A SZENTENDREI Városi Tanács népművelési felügye­lője, Székely Lajos figyel­meztetett Bogdányi Gyula bácsira, a város legöregebb emberére. A hangulatos kis utcákon Bogdányi Gyula bá­csi lakása, a Dumtsa Jenő utca 6. szám félé baktat­tam. Jókedvű, hangos fia­talok jöttek velem szembe összekapaszkodva, nevetgél­ve. A Duna-part felé men­tek. Mielőtt beléptem volna a házba, azon tűnődtem, mi­lyen lehet egy százéves Öreg­ember. Az arca bizonyára ráncos, mint a nyári hőség­től megszikkadt földek, ke­ze reszketeg... talán már járni sem tud. Száz év nagy idő. Nos, Bogdányi Gyula bá­csi nem ilyen. A szája szögletében húzódó két kese­rű ráncot leszámítva, arca sima, keze nem reszket, amint a szivart a szájához Barátok emeli. Mert szivarozik az öreg, naponta kettőt is el­szív. Amikor született, 1864-ben, Kossuth az emigráció ke­serű kenyerét ette, és ek­kor alakítja meg Marx Ká­roly Londonban a Nemzet­közi Munkás Egyesülést, az első Internacionálét. Apja szegény, vágvölgyi favágó volt, itt érte utói a ke­gyetlen halál. Fadöntés köz­ben egy hatalmas bükk lett a szemfedője. Gyula bácsi apjától örö­költe a természet szeretetét. Egész élete összekapcsoló­dott vele. A tragikus eset után még kijárt a favágók közé, segített nekik ezt-azt, garasokért. Néha meg el­kalandozott és tágranyílt, nagy, csodálkozó gyermek- szemmel bámulta a sok színű erdőt, a rohanó hegyipata­kokat, figyelte az erdei ál­latok életét. Hatéves, mikor édesanyjával Szentendrére, a híres bortermő vidékre köl­töznek. Figyelem az öreget, te­kintete elkalandozik. Mintha átnézne a falon. Szemefénye most megtört, olyan a tük­re, mint a párás üveg. Ha olvasni gyenge is, de a múlt­ba nézni, múltat kutatni jó. Egyszer a király, Ferenc József és a trónörökös erre vadásztak. Kemény tél volt, a Duna ' is befagyott. Min­den embert kihajtottak a Duna jegére folyosót vágni, nehogy a sziget felől meg­hajtott vad elmenekülhes­sen. — A trónörökös — emlé­kezik Gyula bácsi —, hir­telen ember volt, beszéd közben mindig hadonászott... mellette álltam a jégbe vá­gott folyosó szóién. Ä trón­örökös valamit mondott az uraknak, egy mozdulat és bent voltam a jeges víz­ben . .. Társai alig tudták kihúz­ni a sodrásból. — Dobjanak rá egy su­bát — mondta a trónörö­kös. — Nem lesz semmi baja... erős ez a fajta... Folyt a vadászat tovább... Valami szakmát szeretett volna tanulni. Sóvárogva nézte a mások lábán feszülő rámás csizmákat. Abban az időben még céhek voltak, és a helybeli, híres volt a szép csizmák­ról meg a mester ember­nyúzó szigoráról. Gyula bá­csi nem sokáig bírta... nem ment vándorútra, nem ké­szült el a remek sem. Révész lett. — A természet... — mond­ja — visszahúzott. Pedig küzdelmes Idők voltak azok... ismertem a Dunát, az is engem. De sokat jártam a hol szelíd, hol haragos hab­jain ... ide, oda... Az öreg nem mondta, de én úgy éreztem ez életének a nagy titka: a ritmus. Nem kapkodott soha, tempósan, megfontoltan dolgozott. A dohánnyal megrakott szekerek mindig csak Gyula bácsi kompján akartak köz­lekedni. Egyszer sem for­dult a vízbe. Kicsi, de biztos darab ke­nyérnek látszott, megnősült. Jó házasság volt. Hét gyer­mekük született, négy még ma is él. Feleségét 1929- ben temette el. Milyen furcsa, az öreg a gyerekekről mesél, a legfia­talabb is túl van már az ötvenen. Nekem idősek, ne­ki — gyerekek ... Jól emlékszik az első há­ború talmi lelkesedésére, és később a gyászoló, kisírt asz- szonyszemekre. — Aztán jött a kommün... nem féltem, hiszen a sze­gényekhez tartoztam. Talán akkor ember lehettem vol­na... utána mást szolgál­tam, erdőirtás, mezei mun­ka... küzdelmes volt, de jó volt az élet... Az újat, a felszabadulás utánit sem élvezhette, hi­szen nyolcvanéves volt. Dol­gozni már nem tudott. Fi­gyelte hogyan változik kö­rülötte a világ. — Bizony, eleinte furcsa volt... nehezen indult. Most már úgy látom elrendeződik a dolog, az országbein, meg itt is. — Vendégségbe... — hang­ja kicsit megremeg — át­utazóban vagyok már itt... de azért még érdekel, hogy mi történik a világban. Min­dennap felolvassák az újsá­got.. . Keze még nem reszket, de szeme fénye megtört... kemény és nehéz volt a száz év. Hallgatás vonja be leplével a ezobát. A szivar végig égett. Ki­hűlt csonkja a hamutartó szóién pihen. Búcsúzom. Ö feláll, s a kapuig kísér. Hiába tiltakozom. — Tudom mi a tisztes­ség — mondja, miközben halkan nyikorog a zöldre mázolt fakapu, aztán becsu­kódik. Az utcán fülembe cseng még Gyula bácsi hangja: küzdelmes volt, de jó az élet. Karácsonyi István Heti jogi tanácsadónk Termelőszövetkezeti vezető állású dolgozók munkaügyi vitái Általános munkaügyi ren­delkezés, hogy vezető állású dolgozóknak áthelyezéssel, fel­mondással kapcsolatos mun­kaügyében a felmondást, át­helyezést elrendelő szerv köz­vetlen felettes hatósága jogo­sult dönteni. Egyébként a vezető állású dolgozók munkaügyi vitái a járásbíróság hatáskörébe tar­toznak. Eltérő gyakorlat volt, ha a tsz-vezétő állást betöltő dol­gozóinak (mezőgazdász, fő­könyvelő stb.) nem megfelelő munkavégzése, alkalmatlansá­ga miatt került sor a munka- viszony felmondására, melyik hatóság — a járási tanács mezőgazdasági osztálya vagy a bíróság jogosult-e panasz esetén dönteni? A Legfelsőbb Bíróság egy tsz-főkönyvelő ügyében ki­mondta, hogy vezető állású termelőszövetkezeti dolgozók felmondással, áthelyezéssel kapcsolatos munkaügyi vitái a járásbíróság hatáskörébe tar­toznak. Ugyanis a tsz-dolgozók munkaügyi vitáira vonatkozó, általános munkatörvényi renj- delkezések alkalmazását a tör­vény kizárja. A mezőgazdasági mun­kavállalók, javadalma­zásáról A tsz-mozgalom megszilár­dítása, továbbfejlesztése, ve­zetésének megerősítése érde­kében lehetőséget adnak a rendelkezések, hogy a terme­lőszövetkezet szakembereket — mezőgazdászt, könyvelőt stb. — munkaszerződéssel al­kalmazzon. A szakembereket a közgyűlés által megállapí­tott munkaegységrészesedés­ben és egyéb járandóságban, jövedelemkdegészítésben lehet részesíteni. > Több helyen problémát je­lentett, hogy ezek a rendel­kezések'a fizikai munkát vég­ző Vnezőgazdasági munkavál­lalóikra kiterjeszthetők-e. A Legfelsőbb Bíróság úgy foglalt állást, hogy ezeknek a rendelkezéseknek a mező­gazdasági munkavállalókra való kiterjesztése nem lenne helyes, mért ez nem szolgálná a mezőgazdasági termelőszö­vetkezeti mozgalom erősítését. Az ilyen gyakorlat a termelő­szövetkezeti tagsági viszonyra vonatkozó rendelkezések ki­játszását eredményezhetné. Tv-film Sarkadi „Viharban“ című novellájából A Magyar Televízió filmre viszi Sarkadi Imre Viharban című novelláját. Mihályfi Im­re rendező és Zsombolyai Já­nos operatőr vezetésével a for­gatócsoport a Balatonon készí­tette a film legtöbb felvételét. A forgatást szeptemberben, műteremben folytatják. A tv- film női főszerepét' Tímár Éva, a Nemzeti, Színház fiatal mű­vésznője játssza. (MTI) Termelőszövetkezeti tag munkaegységrészesedé­sével kapcsolatos vitája Érvényes rendelkezés sze­rint a tsz-tagok munkaegy­séggel, jövedelemrészesedés­sel kapcsolatos vitáiban 300 forinton aluli követelés eseté­ben a vezetőség, azon felül a közgyűlés dönt első fokon. A vezetőség határozata el­len a közgyűléshez lehet for­dulni. További jogorvoslatnak nincs helye. Problémaként vetődött fel, hogy 300 forintot meghaladó követelés esetén a közgyűlés első fokú határozata ellen le­het-e bíróságnál keresettel élni? A tsz-ekre vonatkozó ren­delkezések előírják, milyen vitás ügyben lehet bírósághoz fordulni. - így például kártérí­tési kötelezettséget megálla­pító első fokú közgyűlési ha­tározat ellen, lakás bérletével, használatával kapcsolatos egyéb vitákban hozott dönté­sek ellen. Nem lehet viszont bíróságnál keresettel élni a kérdéses ügyben hozott köz­gyűlési határozat ellen. A tör­vény értelmében a járási ta­nács végrehajtó bizottságához lehet fordulni. Akadályközlés elmulasz­tása a termelési és ter­ményértékesítési szer­ződéseknél A Polgári Törvénykönyv előírja: ha a termelési vagy terményértékesítés szerződés megkötése után olyan körül­mény merült fel, amelynek következtében a szerződésben vállalt valamely kötelezettség teljesítése előreláthatóan aka­dályba ütközik, erről a felek kötelesek egymást kellő idő­ben írásban értesíteni, kivéve, ha az akadályt a másik fél­nek is ismerni kellett. Az akadályközlés elmulasz­tását korábbi jogszabályok kötbérrel sújtották. Emiatt több tsz-volt kénytelen köt­bért fizetni még akkor is, ha egyébként szerződési kötele­zettségének eleget is tett. Az újabb rendelkezések az akadályközlés elmulasztásá­hoz kötbérfizetési kötelezett­séget nem fűznek. Ez azonban nem jelenti, hogy az akadály- értesítés elmulasztásának jogi következményei ne lennének. Minthogy számos esetben ma is előfordul, hogy a tsz- ek elmulasztják az akadály­értesítést, ezért szükségesnek tartjuk felhívni a figyelmet a Legfelsőbb Bíróság kollégiu­mi állásfoglalására. Kimondja a döntés, hogy szerződésszegés miatt indított perben — például késedelmes teljesítés miatt kártérítés — vizsgálni kell az akadályérte­sítés elmulasztásának kihatá­sait is. Azt, hogy a károk be­következtében az akadályköz- lés elmulasztása mennyiben játszott közre, illetve a tszr- nek vagy a termeltetőnek — vevőnek — ez mennyiben ró­ható fel. Az állásfoglalás szerint az a fél, amelyik, az akadályér­tesítés kötelezettségét szándé­kosan vagy gondatlanul mu­lasztotta el, és ezzel kárt oko­zott, köteles azt a másik fél­nek megtéríteni. A kötbérfizetési kötele­zettségről Külön rendelkezések szabá­lyozzák,. mikor áll fenn köt­bérfizetési kötelezettség. Mint­hogy a termelőszövetkezet ne­vében aláírásra jogosultakról a járási tanács mezőgazdasá­gi osztálya képviseleti köny­vet vezet, akkor érvényesíthe­tő tsz-szel szemben kötbér, ha a termelési vagy terményérté­kesítési szerződést az elnök és még egy, a közgyűlés által ki­jelölt vezetőségi tag kötötte meg. Ugyanis a tsz-alapszabály- minta szerint a szövetkezet revében kötelezettségvállalás­ra az elnök csak a közgyűlés Utal kijelölt vezetőségi taggal igyüttesen jogosult. Dr. M. J, Jiiidenl a giiermekéri 4 papa és Ti rázták, a mama elhatá- hogy végre sze­reznek egy szép napot Ignác­kának, aki korát tekintve, öt­éves, beosztását illetően pe­dig egyetlen gyerek a család­ban, a papa és a mama busz-, ke ség e és szeme fénye. Vasárnap korán ebédeltek, közben lg nációit elverték, mert nem sietett eléggé. Az-, tán másfél órán keresztül si­kálták, több ruhácskát rápró­báltak, míg végre megállapod-, tak, hogy a fehér nadrág és a világos kék jersey blúz lesz a leg mutató sabb. Midőn Ig- nácka teljes díszben pompá­zott, a papa és a mama ne­gyedóráig gyönyörködtek ben­ne és megállapították, hogy az egész környéken nincs ilyen szép és főleg rendesen öltöztetett gyerek. Aztán kézenfogták Ignáckát és elindultak a Vidám Park felé. A korzón mentek végig, hogy mindenki lássa az idilli családi hármast. Itt történt az első baj: Ignácka leparkírozott egy cukrászda előtt és csak egy forintos fagylalt lefizetése el­lenében volt hajlandó tovább menni. Megkapta a fagylal­tot, utána rögtön két nagy po­font, mert a kék blúzon vé­gigcsorgatta a csokoládét. Ig­nácka bömbölni kezdett, arca maszatos lett, de mivel tiszta gyerek volt, fagyialtos man­csával letörölte, majd kezét a nadrágjába kente. Űjabb két pofont kapott, amitől megint maszatos lett, de képét letö­rölte és mancsait.. . (Lásd fentebb.) Így értek ki a Vidám Park­ba. A papa az első bódénál leparkirozott és idegességét csillapítandó, rendelt egy kor­só sört. Ez a mamának nem tetszett, amin természetesen összevesztek. Ezalatt Ignácka — miután effajta csatározást annyit hallott már, hogy egy­általán 7iem szórakoztatta — elindult a körhinta felé. Köz­ben a papa és a mama az ösz- szes szótárukban található go­rombaságot egymás fejéhez vagdosta, majd miután ki­fogytak a szóból, feltűnt ne­kik Ignácka hiánya: A mama tébolyodottan rohant a han­gos híradóhoz, a papa pedig össze-vissza szaladgált és bá­natában újabb korsó sört ivott. Ignácka ezalatt össze­barátkozott egy nénivel, aki vett neki egy fagylaltot és az irodába kísérte, ahol a ma­ma az öröm visszafojthatatlan sikoltásával ölelte keblére egyszem gyermekét és adott neki két hatalmas pofont, ami­től Ignáclta újfent sírni kez­dett és újra maszatos lett és stb., stb. ikor végre lecsitultak a kedélyek és a papát is megtalálták egy büfésátornál, elvitték Ignáckát a dodgem- hez, hadd szórakozzon az a gyerek. Ignáckának nagyon tetszett a dolog, csak azt fáj­lalta, hogy a papa nem en­gedte kormányozni. Ezért sírt, mire újra kapott két pofont, amiért sírni kezdett, stb., stb. Az ötödik menet után Ig­nácka már kiszállt volna, de M a papa azt akarta, hogy ked­vére szórakozzon. A mama is kiabált a korlát mögül, hogy szégyellhetné magát a papa, negyven éves létére nem tud­ja abbahagyni a dodgemezést és elver minden pénzt. Ignác­ka a hetedik menet Után bőg­ni kezdett. Szegény a kis bu­ta eszével nem tudta felfog­ni, hogy a papa komoly em­ber létére csak azért vezeti nagy rikkantásokkal azt a va­cak dodgemet, hogy ő örül­jön. Megint kapott két po­font, amiért olyan buta, hogy nem tudja mi a jó neki... Amikor végre újra szilárd talajra kerültek, a papa és a mama megint összevesztek. Ignáckának azonban volt any- nyi esze, hogy nem ment el, hanem a lábuk alatt a sóder­ből kis homokvárat kezdett építeni. Közben a feje felett folyt a légicsata, amelynek egyik manővere közben a ma­ma a tűsarkával a kezére lé­pett. Ignácka természetesen bőgött és persze újra kapott egy pofont, de a sírástól ma­szatos kezét már nem törölte ja nadrágba, mert mint mond­tam, tiszta gyerek volt és nem akarta, hogy a keze bepiszko­lódjék. A mama elhatározta, hogy hazamennek, mert egy ilyen piszkos kölyökkel nem sétál. Még valaki meglátná és mit szólna, hogy ‘tgnácka ilyen slampos. A papa azonban a gyerek pártjára állt és elci­pelte a céllövöldéhez, hogy majd nyer neki valamit. Ig- nácka az első ötven lövést; élvezte, csak később kezdett i unatkozni, de meg sem nyik- kant. Helyette beszélt eleget a mama, aki megállapította, hogy a papa sosem lesz Teli Vilmos, legfeljebb tökfilkó. Ignácka csak a Teli Vilmost értette, mert még nem ismer-i le a magyar kártyát. Egy idői után a mama kitépte Ignácka kezét a papáéból és felült ve-l le a körhintára, amin Ignác­ka az ötödik menet után rósz- l szül lett, minek következtében j a mama ruhája is maszatos \ lett. \ * papa közben egy bódénáli /í bevágott néhány korsó l sört, hadd legyen jó napja an- ■ nak a gyereknek. Aztán elin- \ dúltak hazafelé. Az utat végig \ veszekedték és csak a mellék-1 utcákon közlekedtek, nehogy! ismerőssel találkozzanak. Otthon közösen megverték \ Ignáckát, mert nem tud visel- \ kedni, mert nem értékeli, hogy ; drága jó szülei szórakoztatni f akarják, mert nem tud vi-! győzni a szép fehér nadrágjá- ; ra, ezért meg sem érdemli, ^ hogy ilyen áldott jók legye- J nek hozzá a szülei... ősz Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents