Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-10 / 160. szám
ns r MECt-C* 1964. JÚLIUS 10, PÉNTEK FECSKE - AZ ELSŐ MAGYAR SZÁRNYASHAJÓ A Magyar Hajó- és Darugyár váci gyáregységében elkészült az első magyar szárnyashajó; a Fecske. «4 kecses vonalú jármű szerdán mutatkozott be a pesti közönségnek és a meghívott szakembereknek. A szakemb erek elmondják, hogy a Fecske a próbák során beváltotta a hozzáfűzött reményeket: 60 utassal óránként 60—65 kilométeres utazósebességet ér él. Lesz-e elég ipari tanuló az idén? A mezőgazdaságban és az építőiparban több jelentkezőt várnak. A Fecske a Dusán (MTI Foto: Kácsor László íelv.) Játék az ország kenyerével? • Nem lehet fontosabb kérdés a gabona learatásának és elraktározásának biztosításánál, amife Vonatkozóan kellő időben, még májusban megfelelő kormányrendelkezés látott napvilágot. Mindenki tudja, sőt meg is szívleli ezt, úgy látszik csak két közlekedési vállalat nem: a MÁVAUT meg az egyik TEFU. Zsámbékon is hetekkel ezelőtt felkutatták a gabonarak- tározásra alkalmas helyiségeket. Ott áll a MÁVAUT garázsa, 35—40 vagon elraktározható benne, és ott épült, akkor már csaknem teljesen el is készült a TEFU új garázsa, Amiben szintén tárolható mintegy húsz vagon gabona. A járási tanács nyomban igénybe vette mind a kettőt. . A MÁVAUT garázsban néhány nappal azután, hogy igazgatósága kézhez vette a Járási tanács ha- hározatát, kőművesek jelentek meg. Közfalat emeltek, még egy bejárati nyílást vágtak a külső falba, odabent pedig sürgősen megkezdték három akna építését. Eddig éveken át megvolt a garázs javítóakna nélkül, éppen most lett arra hirtelen szükség. Természetesen a feltépett betonpadozatra semmiféle termény nem raktározható. A Zsárnbéki Üj Élet Tsz-nél, noha hivatalos élesítést nem kaptak róla, úgy tudják, hogy a garázs most fallal elrekesz- tett egyharmadát a MÁVAUT mégis átadja magtárnak: majd ha befejeződik az építkezés. De mikor lesz az? A másik igénybevett garázs vadonatúj épülete pár nappal a tanácsi határozat meghozatala után teljesen elkészült. Frissen meszelve, kitisztogatva ideális ideiglenes magtár lett volna. A TEFU azonban figyelmen kívül hagyva a hatóság intézkedését, közvetlenül aratás előtt beköltöztette esztendők óta a szabad ég alatt ga- razsirozó gépkocsijait. A két Vállalat eljárása, a hatósági intézkedés semmibe vevése, enyhén szólva érthetetlen lepne még akkor is, ha nem a kenyérgabona tárolását akadályozná. így viszont súlyosabb erkölcsi elbírálás alá esik. Hasonlóképpen érthetetlen, hogy eddig a hatóságok nem vették észre, mi történik a két garázsban. A Pest megyei Terményfelvásárló és Feldolgozó Vállalat csak tegnap jelentette a Budai Járási Tanács mezőgazdasági osztályának, hogy miután a két vállalat nem hajlandó garázsát átadni, a zsárnbéki Űj Adják? Nem adjak? Két vállalod furcsa eljárása Have teszik Zsámbékon a gabonát ? Élet Tsz gabonáját irányítsák egyenesen a biai malomba. Kérdés azonban, vagon a malomban van-e lehetőség a gabona elraktározására? Kétkedünk benne, mert akkor nyilván nem kellett volna igénybe venni Zsámbékon a két garázs épületét. Mi történik ezek után azokkal, akik az igénybevételt elrendelő tanácsi határozatnak nem tettek eleget? Nyilván j szabálysértési ej árás indul a j személy szerint felelősek ellen ! és kiszabnak rájuk párszáz fo- ! rint bírságot. Ezzel a rosgsér- i tett jogrend úgy-ahegy helyreáll. Ebben, a remélhetőleg az egész országban egyedülálló esetben azonban mintha mégsem csak jelentéktelen szabálysértésről lenne szó, hanem az ország kenyeréről. Az pedig nem bagatell ügy. A „hivatalos” vakáció lassan már egy hónapja tart, de az iskolákban talán nagyobb most a forgalom, mint a tanév közepén. Most dől el, ki, hol tanul tovább. A kérdés, hogy mennyivel gyarapodik a mérnökjelöltek, orvostanhallgatók, leendő technikusok és egyéb szakemberek száma, az országot és a jelentkezőket egyaránt foglalkoztatja, de a népgazdaság szempontjából talán a szakmunkás-képzés a legf ontosabb. Itt derül ki, hogy a következő években iesznek-e elegen, akik közvetlenül részt vesznek a termelésben, a gépek mellett, a gyárakban, a műhelyekben, hogy annyi fiatal szakember ül-e majd fel a traktorok nyergébe, ameny- nyire az országnak szüksége van. Gazdasági és oktatási vezetők már hónapokkal ezelőtt tervet készítettek arról, hány fiatalt vonjanak be az idén a szakmunkásképzésbe. A számok megállapításánál figyelembe vették, mennyi munkaerőre tartanak igényt a különböző gazdasági ágak, minisztériumok, hol kell számítani gyors fejlődésre, nagyobb létszámra, hány gyerek akar szakmát tanulni; s így például vidéken — ahol több a jelentkező — több helyet biztosítottak. A pontos számítások után elkészült a terv: 260-féle mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi,szakma várja a fiatalokat. A többi most már rajtuk múlik: lesznek-e elegen olyanok, akik a két és fél száz szakma valamelyikét választják hivatásul. Mindenki fodrász lesz? Egyelőre még sem határozott igennel, sem biztos nemmel nem válaszolhatunk. A jelentkezések első, szakasza ugyan lezárult április 30-äväl, a pótfelvételek azonban most, június 20. és augusztus 15-e között vannak, s az előző évekhez hasonlóan a jelöltek nagy része ebben a második időszakban jelentkezik. Az eddigi eredmények alapján a kép nem elég megnyugtató. A kulturális igények megnőttek, a fiatalok nagy része előbb középiskolába jelentkezik, egyetemre készül, vagy azt tervezi, hogy érettségi után tanul csak szakmát. Különösen jellemző ez a fővárosra, de hasonló a helyzet sok megyeben is, így például® Baranyában, Csongrádban, Pest megyében. Pedig az országnak most rövid időn belül munkásokra van szüksége, s a levelező és esti oktatás segítségével ma már bárki megszerezheti a magasabb fokú bizonyítványt is munka közben, — s amellett termelhet és kereshet. Azoknál sincs minden rendben, akik már kérték a felvételüket. Az érettségizettek és a lányok aránya nagyjából kielégítő — ahol van jelentkező, igyekeznek először ezt a j két kategóriát leszerződtetni j — a nagyipari szakmák jelen- { tős részébe és a szolgáltató iparba is elegen készülnek, de ! néha aránytalanul sokan vá- j lasztanak még egy-egy szakmát, más ágakról meg mintha elfeledkeznének. Évek óta ! divat, s érezhető az idén is, j hogy túl sokan szeretnének női j fodrászok lenni, s a lányok 1 kozmetikusok. (Ugyanakkor ; kevés például a férfi fodrász.) j Ugyancsak nagy a tülekedés a híradástechnikában, a mű- ! szeriparban, miközben egy se- j reg legalább olyan érdekes j és legalább olyan jól fizető j más munkahelyen „kötéllel” j fogják az embereket. Kepe- \ sen mennek autó- és villany- szerelőnek, pedig az állandóan növekvő kocsiállomány nagy \ munlcalehetőséget jelent. Hi- ány van szerszámkészítőben, lakatosban, s olyan hagyomá- , nyos, jó szakmák sem kere- j settek újabban — ki tudja ! miért — mint a hegesztő, az ' esztergályos, az öntő, a kovács. Kőműves mindig kell A párthatározat óta megsokszorozódtak az igények az építőiparral szemben, a kereseti lehetőségek is jók, még- i sem tudunk elegendő szakmunkást felvenni. A budapesti vállalatok a fővárosban is elhelyeznének már vidéki fiatalokat, munkásszállást is ígérnek, hiába, így is kevés a kőműves, a víz-, gáz- és központifűtés-szerelő. Nincs elég építőgépész és ács sem. Pedig — bármilyen gyorsan is fejlődik az építési technika —, jó kőművesre, ügyes ácsra még hosszú ideig nagy szüksége lesz építőiparunknak. Ezek azok az ipari szakmák különben — a kőműves, az ács, a kovács, a lakatos, az asztalos —, amelyeket gyakran a falujukban, a tsz műhelyében is megtanulhatnának a gyerekek. Erre azonban igen kevesen vállalkoznak. Félnek a falusi fiatalok a falutól, ha a városi helyek betelnek, ha nincs kollégium, inkább naponta bejárnak vágy elmennek segédmunkásnak, de a legritkább esetben kötnek szerződést a helybeli termelő- szövetkezettel. -Pedig segédmunkásnak lenni vagy naponta órákat utazni — ez nem lehet megoldás. A mezőgazdaság másik problémája: nem jelentkeznek elegen mezőgazdasági szakmunkásnak. A tsz-eknek, állami gazdaságoknak a gépesítés, kemizálás során évről évre több általános és szakmailag művelt dolgozóra van szükségük', s egyre többféle szakmunkásra. A lehetőségek megvannak: a komlótermelőtől a baromfitenyésztőig, a méhésztől a borkezelőig és a növényvédő gépészig 21 féle mezőgazdasági szakmát tanulhatnak a parasztfiatalok az ország 29 iskolájában. A jelentkezők száma azonban — néhány gépész szakma kivételével — még elég alacsony, annak ellenére, hogy ezek a diákok az ipari tanulókénál jóval nagyobb fizetést,, az elméleti oktatás alatt olcsó ellátást is kapnak. Igaz, a szakmunkások helyzete, fizetése még általában rendezetlen a legtöbb termelőszövetkezetben, a kormány azonban rövid időn belül változtatni kíván ezen, s mire az idei elsőévesek végbizonyítványt kapnak, körülményeik sokkal előnyösebbek lesznek, mint a szakképzettleneké. Érdemes szakmunkát tanulni! A mezőgazdasági szakmunkásképzésre egyébként is évről évre nagyobb gondot fordítanak. Üj, korszerű iskolákat építenek sok helyütt, így Győrben, Tatán, Zalaegerszegen, sok meglevőt korszerűsítenek. bővítenék, emelik az elméleti képzés színvonalát, új kollégiumokat nvitnak meg, egvszóval minden téren az ipari szakmunkásképzéshez hasonló rangú és színvonalú oktatást terveznek. Az állami szervek tehát anyagilag is, elméletileg is jól felkészültek az elkövetkezendő tanévre. A többi most már a fiatalokon múlik. A felvételek több mint egy hónapig tartanak még, érdekes szakmák, komoly munkahelyek várják a jelentkezőket, érdemes szakmunkástanulónak elszegődni. Köz- és magánérdek itt megint összetalálkozik. Rózsa Gyula AZ ELSŐ „FECSKÉK“ A Zsárnbéki Felsőfokú Mé^ zőgazdasági Technikum utolsóéves hallgatói- készülnek az államvizsgára, amely a hónap utolsó napjaiban lesz — július 28-tól 31-ig. Különös jelentőséget az ad az államvizsgának, hogy az idén első ízben vizsgáznak termelőszövetkezeti üzemgazdászok. A most végző hallgatók lesznek tehát az első „fecskék”. Az államvizsga-bizottság július 28-án tartja értekezletét. Elnökei: dr. Erdei Ferenc akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia alelnö- ke, dr. Vágsellyei István, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanszékvezető tanára. Bemenekült a műhelybe, kihamuzott, befutott, s mikor a kollégák megérkeztek, barátságos meleg fogadta őket. Senki sem szólt, senki sem húzta. Tapintatosan jöt- tek-mentek, vártak, ismerték lelki válságát, nem bántották. Már nem volt részeg, de az éjszaka arcára volt írva. Valaki termoszban feketét hozott a szomszédos cukrászdából, kínálták, igyék. Valaki délben, egy kis műugrásé macskanadrág figurájú ember, azt mondta neki, hogy ő nem hagyná magát. — Menj be az elnökhöz és kérdezd meg: miért fúrtak meg?! Többen leintették a tanácsadót, ő egy szót sem szólt. Bement a központba, s az elnöktől annyit kért: engedje meg, hogy beiratkozzék a kuitúrosok tanfolyamára. Hátra volt még az asz- szony. De hát miféle ízléstelen indiszkréció lenne a kibékülésről itt beszélni. Hírlik, hogy mostanában újra szent a béke, együtt tanulnak, együtt járnak moziba, s Dezső egy original békebeli világfi kedvességével fogja karon . feleségét. Pörge kis kalapja újra hetykén, vidáman áll a fején, s mozi, vagy Színház után először az asszonynak, másnap pedig a munkatársainak „értékeli” a látottakat. — Hiába, fiúk, tanulni,\ gyakorolni kell. Olvastam, i hogy Fischer Annie még\ most is napi 8 órát gyako-\ rol, pedig hát ugyebár ő ... és én... S megnyomta a var- i rógép pedálját, a gép vidá-'i man zúgott, mintegy jelez-': ve: hősünk■ kijutott a lelki\ válságból. \ > Suha Andor í tette volna ezt. Elsőnek azonban a kutya jött, s ő örülhetett ennek a szokatlan emberi melegségnek. — Gyere, kutyus, hazamegyünk — szólt Dezső, s elindultak. Az asszony riadtan ült fel az ágyban, s dermedten nézte a furcsa jelenséget, az ura részegen, a kutya józanul csillogó szemét. — Egy kutya, anyukám, egy kutya — mondta a férfi, s majdnem elsírta magát. Az asszony dermedtsége azonban egy pillanaton belül megszűnt, s olyan düh torzította el a lelkét, amitől maga is megijedt. — Menjen, kérem, a kutyájával együtt oda, ahol eddig volt — szólt és a fal felé fordult. Dezső barátunk ezután már csak a felpúposodott dunnát láthatta, s annak válaszolt: — Jó, rendben van — azzal megfogta a kutyát, s elindultak toronyiránt, az italboltok felé. Semmi sem volt már nyitva, s ő lepődött meg a legjobban, amikor egy tagbaszakadt, fiatal rendőr a személyazonossági igazolványát kérte, s kijelentette: „A vasútállomáson nem lehet aludni, kérem. Menjen haza, vagy a szállodába!” Szóval aludtam, gondolta, s nézte, kereste, hol a kutya, de az már sehol sem volt. Ismét toronyiránt vette lépteit. Kissé zavarta az ébredő város, a világosság, a hideg, a zaj és az ismerős arcok, szemek tekintete. Egy hét múlva Dezsőt leváltották, illetve ahogy szaktársai a műhelyben mondták: felmentették a tisztsége alól, ami végtére is, ha az ember nagyon belegondol: egykutya. Az ötödik féldeci rumnál valaki el is magyarázta neki, hogy ez, ami történt, egykutya azzal, ami vele történt, mármint a vigasztalóval. Az „Orvvadász”-hoz címzett vendéglőben, (amely azelőtt kocsma volt és nem gebines, de „maszek”) nagyfröccsöt ittak, s Dezsőnek eszébe sem jutott csodálkozni azon, hogy egy fél konyakkal kezdte, s most kora este már nyolc fröccsöt hoz a pincér, ami lényegében azt jelenti, hogy végtére is jók az emberek, mert íme: már heten vigasztalják őt. Valaki, az, egyik nagy kópé javasolta, hogy sört kéne inni, mert az olcsóbb is, meg az eddigi szeszt „lehúzza”, s esetleg józanabbak lesznek, mint amikor kezdték. A sörbe természetesen rumot öntöttek, s ez az egyetlen tény végzetszerűen meghatározta a szomorú Dezső további tetteit. Fizetett, azután kilépett az utcára, s bár nagyon hideg szél fújt, nem fázott, sőt, a hóról, a télről gyermekkora jutott eszébe és ettől-e. vagy a fogyasztott szeszfői, elérzéke- nyült. Leváltását már el is felejtette, s most valami nagy- nagy melegség honolt a szivében, s az csupán a véletlen játéka, hogy pontosan egy kőbőr kutyát ölelt magához, hiszen bármely arrajáróval megAlapjaban véve ártatlan, jólelkű ember volt. Sőt, eléggé józan életű is. Vidám, jó lelkét egy meglehetősen gömbölyű, sőt, monahatni, joviális külsőbe zárta a természet. A műhelyben, ahol dolgozott, szerelték, s ennek több oka is volt. De a legfőbb oka mégis csak az, hogy büntetlenül lehetett vele tréfálkozni, sohasem haragudott meg senkire. Szakmáját szerette fjs értette is. Bár, mint külsejében, munkájában is volt valami „békebeli” avittság. A ruhákat, melyeket varrt és készített, nagyon lelkiismeretesen, szépen adta ki a keze alól, de rajta volt, elkerülhetetlenül rajta volt az ízlése, s ez, valljuk meg, nem mindenkinek tetszett. De a fő érdekessége még- sém ez volt. Szívében a szerelem, az igazi lobogás a kultúráé volt, a színjátszásé. Rendezett, székeket rakott, jegyet szedett és boldog volt. Elég jó kis csoportot sikerült összehoznia, gyakran szerepeltek, mindenki elismerésére. Azaz, úgy látszott, mégsem. Valaki, mint ahogy ez általában történni szokott, irigységből-e, vagy csupán rossz kedvében, egyszer megjegyezte, hogy Dezső nem ért a kultúrához. A megjegyzésen először mindenki nevetett, a szokásos frocli- nak vélte, de valahogy bennük maradt, A következő előadáson már többen is mondták, hogy ez most nem sikerült, s a rosszindulatúak (vagy rosszkedvűek?) azt is, hogy a kultúros nem ért a kultúrához.
