Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-10 / 160. szám
MkGYEt JCíríap 1964. JÜL1US 10, FENTEK Nyolctól - kétszázhatvanig Üzemi konyha a tsz-ben — A tegnapi tamáskodók - A példát követni lehet MÉG EGYSZER AZ ÉRDI GIMNÁZIUMRÓL: — Tessék jól meghúzni a szúnyoghálós ajtót — hangzik belülről az utasítás. A túrái Galgamenti Tsz ebédlőajtajában állok. .Gyorsan besüttök, aztán úgy maradok, egyhelyben állva. Rögtön arra gondolok, hogy az aszódi „étterem” eljöhetne körülnézni, milyen egy gusztusos, tiszta terem, ahol emberek étkeznek. Pedig az hivatásos vendéglő, míg ez a termelőszövetkezet által ienn- tartott étkezde. Hófehér falak, tiszta rózsás abroszok a nylon alatt, — holott már hét közepe van — virág az asztalokon, az ablakokban és a falon. A padló hús tisztaságot áraszt, fehér függönyök szűrik a kinti napfényt. Két évvel ezelőtt, amikor a Galgamenti Tsz a járásban úttörőként először létrehozta az üzemi konyhát, a terv nem sok megértéssel találkozott. Még a felsőbb szerveknél is volt, aki sikertelenséget jósolt. Az emberek meg egyenesen elhúzták a szájukat. A készülődés láttán csak úgy záporoztak a „jóindulatú” megjegyzések: aha, kezdődik már, a tsz után jön a csajkarendszer! Mások azt bizony-; gatták — főleg az asszonyok | •— férjük meg sem enne mást, j mint az ő főatjüket. Az első nap mindössze nyol- I cam, ülték körül az asztalt. Ki-i csit hősnek érezték magukat, i Kis dolgokban is lehet hő- i siesség. Ilyen volt ebéd után i kilépni a kajánkodók közé,! akik váltig arról íaggatóztak, j ízlett-e a közös f őzt je? És másnap hányon voltaik? \ Tizennyolcán. Két év utání tegnap délben kétszázhatva- í nan ették a paradicsomiévest, i burgonyafőzeléket, vagdalt- j húst a már kibővített étterem-: ben. ! Mindezt öt forint öt ven : fillérért. S mondhatom: az adagokat i nem vendéglői kanállal rné-; rik. : t A főszakácsnő hófehérben,! pirospozsgásan jön ki „bi- í rodalmából”, a nagy tágas! konyhából. Kezét törölgeti, ők: ilyenkor, délután már a hol- i napi ebédre készülnek. Vág-: ják a húst, előrefőznek, amit: lehet, aztán teszik be a hűtő- ' szekrénybe, hogy másnapig friss maradjon. Ez is egy kicsit furcsán hangzik még: hűtőszekrény a termelőszövetkezetben. Itt tanulták megbecsülni az asszonyok és mind több van belőlük a túrái konyhákban, elveszi becsületét a hideg pincének, kút mélyének. — Jó egy kicsit a hűvösön — huppan le a fiatalasszony egy székre. — Nagyon meleg ilyenkor a konyha. Elvezetnek a konyha mellé, a benyílóba. Csillogó mosdótartályokba csurog a folyóvíz, szappan, törülköző mellettük. Aki bejön, mielőtt ételhez nyúl, felfrissülhet, kezet moshat. Pontosan délre készülnek el az ebéddel azok számára, akik kinn dolgoznak az aratásnál A brigádoknak kocsival viszik ki a friss ételt, hogy ne veszítsenek időt az ide- oda gyaloglással. A tsz-elnök csendesen álldogál mellettünk. Néha közbeszól, látszik rajta, úgy örül, mint az anya, ha gyermekét1 dicsérik. Aztán csak ennyit mond: — Ez még a kezdet, egyik feltétele a nagyüzemi gazdaságban az emberekről való gondoskodásnak. Kár, hogy csak elvétve, néhány helyen gondolkodnak így, még ott is, ahol pedig adva van minden lehetőség. K. M, Ki a felelős a huza vonáért? Villanymotorokat loptak Hodbabni János 2.3 éves kartali lakos és Kalmár István 31 éves vérségi lakos ellen bűnvádi eljárás indult őrizetbevétellel. A két férfi folyamatosan villanymotorokat lopott munkahelyéről, az lk- ladi Ipari Műszergyárból, és ezzel 6 ezer forint kárt okozott a társadalmi tulajdonban. Hodbabni hat, Kalmár pedig három villanymotort „vett magához” az utóbbi hónapokban. A Pest megyei Hírlap június 13-i számában a helyszínen és az illetékes szerveknél szerzett információk alapján cikket közöltünk az épülő érdi gimnáziumról. Megírtuk, hogy alig két hónappal a szerződésben meghatározott határidő előtt a munka megakadt, mert az egyik alvállalat, az Építésügyi Minisztérium Fémmunkás Épületlakatos és Tömegcikkipari Vállalata a több ízben meghosszabbított határidőre sem szállította le az épülethez megrendelt falnyílászáró fémszerkezeteket. Azóta közöltük azt is, hogy a szerkezetek végre megérkeztek a helyszínre és így, ha az építéssel megbízott 25-ös Építőipari Vállalat telies gőzzel rákapcsol, az új gimnáziumban az új tanév elején talán mégis megkezdhetik a tanítást. Gulyás Györgytől, a Fémmunkás vezérigazgatójától most levelet kaptunk reflexióképpen június közepén megjelent cikkünkre. Gulyás György vezérigazgató levelében távirati tömörséggel így ismerteti „az érdi 16 tantermes iskola rövid életrajzát1’. „1962. november 11. A 25. §z. ÁÉV megküldi a létesítmény műszaki dokumentációját vállalatunknak, megrendelést nem csatol. November 21. Közöljük a 25. sz. ÁÉV-vel műszaki véleményünket, amely szerint a dokumentáció kivitelezésre nem alkalmas. 1963. február 28. A 25. sz. ÁÉV két hónap után válaszul kiegészítő dokumentációt küld, de megrendelést még mindig nem. Március 27. Többszöri levélváltás után a 25. sz. ÁÉV végre elküldi a megrendelést, a kivitelre alkalmatlan dokumentáció módosításáról azonban nem intézkedik. Április 5. és 28. A 25. sz. ÁÉV-vel ismételten közöljük — ötoldálas levélben —, hogy a tervek kivitelezésre alkálin matlanok. Í Június 1. Ismét felszólítjuk í a 25. sz. ÁÉV-t, hogy a szer- \ ződés megkötése és a gyártás \ megkezdése érdekében bocsás- J sa rendelkezésünkre a módo- í sított dokumentációt, f Június 9. A 25. sz. ÁÉV oly í módon reagál, hogy a terve- két nem módosítja, ellenben } vállalatunkkal szemben döntő- \ bizottsági eljárást helyez ki- J látásba. £ Június 18. A 25. sz. ÁÉV a í többszörösen kifogásolt mű- szaki dokumentációból érthe- \ tétlenül még egy példányt J küld, minden korrekció nél- 5 kül. \ Július 22. A 25. sz. ÁÉV ar- J r*ól értesít, hogy a műszaki í hiányosságok megszüntetése Í érdekében a tervezőt vállala- \ tünkhöz kiküldi.” t ,,A fentiekből látható — ä írja levelében a Fémmun- ; kas vezérigazgatója —, eltelt j hét hónap anélkül, hogy az \ érdi iskola építésének ügye \ egy lépést is előrehaladt vol- \ na. Egyúttal az is megálla- í pítható, hogy a bosszantó £ huzavonáért nem vállalatun- \ kát illeti szemrehányás.” j Következnek az „életrajz” ! további adatai. 1963. július ! elsején az iparügyi átszer- ! vezés eredményeképpen a DUNAKANYAR (Foto: Kotrcczó) volt Kecskeméti Épületlakatosipari Vállalat beolvadt a Fémmunkásba. A 25-ös erre felszólította a Fémmunkást, hogy a volt kecskeméti vállalat által visszautasított munkákra kössön szállítási szerződést. Megfelelő terveket azonban most sem küldött. Augusztus 30-án a Fémmunkás és a KÖZTI illetékes tervezői megállapították, hogy a műszaki dokumentáció kivitelezésre alkalmatlan. Erre október 12-én a 25-ös újabb levelet küldött a Fémmunkásnak és ismét döntőbizottsági eljárást helyezett kilátásba, de új, módosított tervet most sem küldött. A Fémmunkás október 21-én felhívta a 25-öst, hogy leve- lezgetés helyett végre adjon megfelelő dokumentációt, mert különben a szerkezetek gyártását nem kezdhetik meg. November 15-én végre megkötötték a szállítási szerződést, ami Gulyás György vezérigazgató levele szerint kizárólag a Fémmunkás rugalmas ügyintézésének köszönhető, mivel vállalta annak kockázatát,- hogy a szerződés időpontjában a költségvetés egyik tétele még mindig tisztázatlan volt. „Ámde evés közben jön meg az étvágy! — írják a levélben. — A 25. sz. ÁÉV a szerződéskötés után, most már jogilag védett pozícióban, sorozatosan olyan követelésekkel állt elő, amelyek a rendelkezésre álló lehetőségeket figyelembe véve teljesíthetetlenek voltak. így követelte a szerelési munkák végzését, holott szerelési szerződést kapacitás hiányában nem is kötöttünk. Állandóan sürgeti különféle munkák előresorolását annak érdekében, hogy 'a tervszolgáltatás! késedelmükből származó határidő-eltolódásokat némiképp ellensúlyozzák. Pedig egyszerűbb lett volna a tervek átdolgozását kellő idő* bén végrehajtani”. Kiderül a levélből, hogy az alapszerződésben és a pót- szerződésekben a szerkezetek zömének szállítási idejét 1964. július 31. napjában határozták meg. \ A Fémmunkás mégis vállalta, • í hogy július 10-ig az összes : visszaigazolt készítményeket j leszállítja, s ezzel is előse- > gítse annak a jogos óhaj- j nak a teljesítését, hogy a ta- \ nítás szeptember elsején meg- j kezdődjön az új gimnázium- ! ban. ; „Ezek után döntsék el 5 önök — ( fejezi be levelét a ; Fémmunkás vezérigazgatója í —, hogy ki nem teljesítette | szerződési kötelezettségét és \ ki az oka a múlt év már- ! ciusa óta tartó huzavona- \ nak.” 5 1962. novemberében kelt íe\ hát az első levél a 25. sz. \ AÉV mint főváUalat és a Fémmunkás, mint alvállalat J között. Azóta pontosan hu- S szonegy hónap telt el, há- í rom hónap híján kerek két ; esztendő és a két esztendő 5 alatt „Miska bácsi” leveles- 5 ládájában valóságos boszor- ; kánytáncban kavarognak a J levelek és á válaszlevelek \ dátumai. Az állampolgár, í aki sokszor hál] az építő- í iparban tapasztalható kése- ! delmekről és olvashatja a i magyarázgatásokat hozzá, eb- ! ben a dátumrengetegben min- \ den nagyobb erőfeszítés néi- í kül felfedezheti a bajok és Í hibák igazi okát. I Anyósára támadt í Mészáros Mihály 50 éves : üvegcsiszoló, isaszegi lakos : egyik este ittas állapotban szó- i váltásba keveredett anyósá- : val, a 68 éves özvegy Ádáni \ Jánosáéval. A veszekedés so- I rán ütlegelni kezdte, majd i hasbarúgta, olyan erővel, hogy ; az asszony elesett és fejét úgy beverte, hogy koponyaalapi törést szenvedett. Feküdt, álla a homokban i apró gödröt vájt. A szapora : légzéstől odébb repült né- í hány homokszem. A tücsök fáradhatatlanul ciripelt. Érthetetlen és indokolatlan gyűlölet fogta el azokkal szemben, akik most ott kuporognak a fedezékben, s rémülten, de tehetetlenül lesik, mi történt, történik vele. A fiúk. Mit marháskedtak össze... És ő most... Csak emlék lesz. Kínzó, kellemetlen emlék, lélkiismeret- , furdalás. Miért, hagytuk a ládákat ott? Verejtékben úszott. Minden ruhadarabja ragadt a víztől, bőrére tapadt. Érezte, csizmájában. szinte áll a víz. Fél? Igen, most döbbent rá: nagyon fél. Halálfélelem. Hányr szór beszéltek róla, s hányszor mosolyogtak. Ilyen csak a regényekben létezik. Napról napra szembenéztek a halállal. Tudták, szakmájukban nincs életbiztosítás... És most mégis: megismerte az ismeretlent. És soha nem felejti el. A visszalevő két percben már nem felejti el... Irtózatos erő feszült meg' benne. Mozdult, s úgy vágódott ki a ládahalom alól, mint aki régen, nagyon régen készült erre az ugrásra. Eltaposta a gyújtózsi-------------------nórt. Tíz centi . állt még ki a földből. Tiszta, : világé®, higgadt gondolat: két i percnyi égett el belőlük. i Két percet feküdt a ládák \ alatt. Leroskadt, minden erő el- í hagyta. ; Arra eszmélt, hogy a töb- \ biek állnak körülötte, s nem í szégyellte előttük, hogy — sír. ! Mészáros Oltó •' parancs. Parancskihirdetéskor mindig a nevük. És a század feszes vigyázzban, némán hallgatja azok nevét, akik itt vagy ott, valahol .az országban, egy robbantógödör mellett, vagy a frissen feltárt lőszer fölé hajolva utoljára vettek lélegzetet. Mamára gondolt. Sírni fog. Nagyon — nagyon sírni. És soha,, de soha semmi nem gyógyítja^ be a sebet. Mama. És ő. Lehunyta a szemét, hogy még egyszer maga elé idézze. Mielőtt ö.-be jöttek, elmondta tízszer is, amit mindig elmond: vigyázz, nagyon vigyázz magadra. Vigyázzon? Most már? Feküdt. Nem messze tőle tücsök szólalt meg. Keserű, kimondhatatlanul keserű mosoly türem- kedett az ajkára: ketten leszünk hősi halottak ... Vizsgálat, jegyzőkönyv, a többiek vallomása. Egy gödör, ládaszilánkok, megperzselt', égett szagú föld, ruhamaradványok. Díszsírhely. Üvölteni akart, de a félelemtől fájdalmas tapadással szűkült össze a torka. A gyújtózsinór sziszegve égett. Hirtelen teljesen tiszta lett minden. Higgadtan, mintha a tábla előtt állna, s magyarázna, úgy futott végig benne a gondolat: a trotil elhelyezési vázlata, a gyújtózsinór bekötése, szakaszos robbantás, a robbantógödör alján a legna-" gyobb hatású lőszerek, hogy az esetleg fölöttük még fel nem robbantakat elindítsák ... Elmélet. dalmas ütéseket mértek a combjára, megbicsaklott a lába, keze ijedten keresett támasztékot, még jobban szétzilálta a ládahalmot. A felül, magasan levő láda teljes súlyával a gerincére esett. Másodpercnyi időre fekete lett körülötte minden, amikor felnyitotta a szemét, a földön feküdt, rajta a ládahalom. Érezte: képtelen mozdulni. , Ostoba és teljesen felesleges gondolata támadt: odabenn megkérdezi a dokit, milyen ideget béníthat meg egy ütés, hogy az ember mozdulni se tudjon? Az értólmeítlen gondolatból mégis értelmes következett: megkérdezi? De hiszen ... Három-négy méternyire, elérhetetlen távolságban ott sziszegett a gyújtózsinór. Világosan tudta, hogy a többiek, ha észre is vették a bajt, már nem segíthetnek rajta. Nincs annyi idő, hogy ideérjenek. Képtelen akár a kezét ismozdítani. Feküdt, Érezte, forró a homok. Érezte, hátán hatalmas, hideg véré jtékcsöppek áztatják az inget. A gyújtózsinór sziszegve égett. Düh fogta el, kétségbeesett düh: aj ládák. Mégis el kellett volna '’számolni velük. Akkor nem lennének itt. Hogyan feledkezhetett el a ládahalom- rol? Miért ugrott neki? ' Feküdt. Azokra gondolt, alak hősi------------halottak lettek. „ Kötelessége teljesítése közben ...” Mondat. Miniszteri hogy odahajoljon vele a gyújtózsinór fölé. Hónapok, évek óta ezt tette, mégis: megszokhatatlan volt. Mindig, minden alkalommal végigfutott a hátán a borzongás, amikor a fedezékben kuksolva meghallották a robbanás semmihez nem hasonlítható, félelmetesen nyögő, jajgató, nyüszítő hangját. Azt a hangot, amit a homok szétfröccsenése, a sárgásfekete füst előz meg, s amit darazsak zizzenése kísér. A többieket most nyelte el a fedezék. Még két hosz- szú slukkot szívott, s eltaposta a csikket. Gyufáért kotort, s közben a gyújtózsinórok végét nézte. Ennek is ronda a hangja. Fúj, mintha boszorkányok bújtak volna el benne, sziszegő, alig látható lánggal ég, hogy eljuttassa a szúrólángot a dögöket körülvevő trotilkockákhoz. Minden, mozdulata pre----------------cíz volt, kimért. S zázszor és százszor csinálta már, gépiesen is tökéletesen dolgozott. Úgy állt, hogy árnyékoljon a szélnek, meggyújtotta a gyufát, lehajolt, s keze két mozdulata nyomán fújni, sziszegni kezdett , a gyújtózsinór. Villanásnyi idő: tökéletesen ég-e mind- , kettő? Igen. Fordult, hogy futásnak eredjen. Várja a fedezék, a többiek. Elfelejtette az egymásra dobált, nehéz, keményfából ösz- szerótt trotilosládákat. Nekiugrott a halomnak. A ládák pillanat alatt elborították. Éles sarkaik • fájBefejezték a munkát.--------------------A frissen f eltúr!:, nedves földből csak két vékony, fekete csík nyúlt ki: a gyújtózsinór. A többiek a tíotilos ládákat dobálták egymásra, lusták voltak visszavinni, igazság szerint el kellene számolni velük, de- hát — több is veszett Mohácsnál. A robbantógödör homokja eltakarta a dögöket: bombát, aknát, tüzérségi lövedéket. Egy robbantás a sok közül. Neki legalább az ötszázadik. Nem számolgatta, mit, hányszor eresztett el. A laktanyában lefürdik, fehérneműt vált. 'Fáradt volt, agyoncigarettázott, kialvatlan. Az ö. mellett megtalált német lőszerraktár tisztes meny- nyiségű munkát adott. Az utolsó eresztés. Elég volt. Leült a földre, érezte, a szöveten keresztül is melegít a homok.- Kezével végigsimított rajta, majd az Ujjai között pergette. Nézte a sárga, megperzselt gyomot, s'távolabb a korábbi robbantógödrök szeszélyes vonulatát. Intett a többieknek: menjenek már. Mint járőrparancsnoknak, az ő dolga a befejező aktus: lángra * lobbantani a gyújtózsínórt. Akaratlanul is arra tekintett, ahol a hevenyészett fedezék lapult. Oldaláról omlik a homok, a tetejére rakott rönkök, s a földtakaró felfogja a darazsaikat, a megszokhatatlanul zizzenő re- peszeket. Társai gyors, apró léptekkel indultak a fedezékhez, ő elővette a cigarettatárcáját, s rágyújtott az utolsó cigarettára. Nem volt babonás, nem hitt a kabalákban sem, de soha, egyetlen egyszer sem mulasztotta el elszívni az utolsó cigarettát. És csak akkor gyújtotta meg a gyufát, KÉT PERC
