Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-31 / 178. szám
PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! KÉT TUCAT ÜJ LAKÁS AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA VIII. ÉVFOLYAM, 178. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1964. JÜLIUS 31, PÉNTEK Asszonyok a paprikahegy mellett A hosszú épület tövében asszonyok hajlonganak a paprikás ládák között. A nap erősen tűz ide, árnyék sehol a közelben. Az asszonyok feje bekötve, némelyik homlokába húzta a kendőt, az is véd valameny- nyire a naptól. A gyáli termelőszövetkezet kertészetében sok asszony dolgozik. Két brigád paradicsomot és paprikát szed, a harmadik, a László-brigád paprikát válogat. Első-, másod- és harmadosztályú áruként osztályozzák. Szaporodnak az elkészített ládák, jöhet a MÉK, viheti a gyönyörű nagyfejű paprikát. De jön az újabb rakomány is, a tele szekér megáll a válogatni való paprikával és az asszonyok újra nekilátnak. Szinte végtelennek tűnik a nap, reggel hattól estig — így paprikaválogatás közben. Legtöbben a meleget szidják, az most a legnagyobb ellenség, s ellene oly keveset lehet tenni. — Néha szedés közben bemegyünk a „kanálisba”, úgy, ahogy vagyunk, ruhástul — egyenesedik fel Kovács Jó- zsefné —, de nem sokáig tart a hűs, hamar megszárad rajtunk a ruha. A szomszédja, Bale András- né, a sárga blúzos, széparcú fiatalasszony szomorúan legyint: — Most a kanális is messze van — mutat a patak felé — most még oda sem mehetünk. — Nemsokára elkészül a zuhanyozó, a falak már állnak — biztatja nevetve szomszédnője. — Ha keret lenne rá, már zuhanyozhatnánk is. No, majd jövőre. Addig kibírjuk így is, a patakban, meg az öntözők alatt. Mert alá állunk ám az alá is. Sőt... — nevet a többiekre — most még ez is megfelel — indul a színig tele hordó felé. Fröccsen a víz, megpacskoi- ja barna arcát, karját, nyakát. A többiek biztatják: — Fejjel bele! Csák bátran! Ne félj, kihúzunk, ha bajban leszel! —, de az érv nem elég meggyőző, a fiatalasszony visszaáll a ládája mellé. Az asszonyok erejét már ismerik a tsz-ben. Ismerik és Ok és jog a beleszólásra Összetart a brigád Marika gondolkozik tisztelik. Tavaly a búzáért harcoltak. Csak a férfiaknak akartak adni. Az asszonyok felháborodtak. Hol itt az egyenjogúság? — kérdezgették a vezetőket. Mindenkinek munkája, munkaegysége szerint osszanak! így kaptak aztán ők is. Aztán a zuhanyozót hozták szóba. Milyen jó lenne lemosni testükről a forró port 11 órakor, amikor szaladnak haza főzni. A zuha- r nyozó falai már elkészültek, az asszonyok vigyáznak rá, hogy ne csak a falak legyenek meg. — A idén kirándulni is megyünk — mondja László Bé- láné brigádvezető. — Vagy Győrbe, vagy Egerbe. Még nem döntöttünk. Ebben is az asszonyok döntenek, mint sok másban. Legalább annyi a beleszólásuk a közös ügyeibe, mint a fériaknak. Kiharcolták maguknak a tsz- ben, a beleszólás jogát, és otthon is elvárják a férfiaktól a segítséget. Takarításban, főzésben, gyereknevelésben, jószágetetésben egyaránt. Gazdag Zoltán, a kertészeti brigádvezető éppen azt újságolja az asszonyoknak, hogy 6 szívesen segít mindenben a feleségének, csak — mosogatni nem szeret. — Az én uram bizony még azt is megcsinálja — dicsekszik Farkas Jánosné. — A télen, mikor iskolába mentem, megfőztem, aztán a többit rábíztam. Farkas Jánosné és László Béláné tavaly vállalták, hogy elvégzik a VII. és VIII. osztályt. A VII-et jó eredménynyel végezték. Ök ketten a tanulásra is szakítottak időt a sok munka mellett. Mert így nyáron az asszonyoknak munka, gond van bőven. — Reggel hatkor kezdünk — magyarázza Csizmadia Sán- dorné, — sokszor csak késő Ülést tartott az SZMT elnöksége Tegnap délelőtti ülésén három fontos témáról tárgyalt és hozott határozatokat a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának elnöksége. Az ülésen Bencsik István, az SZMT titkára elnökölt. Bdcs- ványi Gyuláné, az elnökség tagja a megyében dolgozó, de egyik szakszervezeti megyebizottsághoz sem tartozó szervezett közlekedési munkások ügyéről terjesztett jelentést az elnökség elé. Major Péter, a MEDOSZ megyei bizottságának titkára a nyugdíjügyekkel kapcsolatos határozatok végrehajtásáról számolt be. Szőcs Sándor, a munkaver- seny-mozgalom helyzetéről szóló jelentést ismertette. Különösen élénk vitát folytattak az elnökség tagjai a HÉV-nél, a MÁVAUT-nál, és a MAHART-nál a megyében megyebizottsági irányítás nélkül tevékenykedő szervezett dolgozók helyzetéről szóló jelentésről. Érthető a nagy figyelem, hisz több- mint ezernyolcszáz ember ügyéről van szó. A megyében működő Ki- rendeltségeken műhelybizottságok irányítják a szakszervezeti munkát, intézik az ügyeket. Szakszervezeti bizottságok csak a munkahelytől távol, a budapesti központokban vannak. Ennek ellenére szinte mindenütt a dolgozók 96—98 százaléka tagja a szakszervezetnek. A megyei kirendeltségeken működő műhelybizottságok tőlük telhetőén igyekeznek élénk szakszervezeti életet teremteni, sok esetben azonban nem rajtuk múlik, hogy nem sikerül maradéktalanul megvalósítani a terveket. Több segítségre lenne szükségük. Ezért az SZMT elnöksége úgy határozott, hogy a Közlekedési Dolgozók Szak- szervezetének vezetőségével együtt igyekszik nagyobb önállóságot biztosítani a megyebizottsági irányítás nélkül működő közlekedési kirendeltségek műhelybizottságainak. Segítséget nyújtanak nekik a munkavédelmi, a szociális és az egészségügyi helyzet további javítása érdekében is. A MEDOSZ megyebizottság jelentését a nyugdíjügyek intézéséről elfogadta az SZMT elnöksége és felhívta a figyelmet, hogy továbbra is központi feladatnak tekintsék a nyugdíjelőkészítő bizottság munkájának segítését, hogy a kiöregedett dolgozók minél rövidebb Idő alatt megkaphassák jogos járandóságaikat. A munkaversenymozgal ómról előterjesztett jelentéssel kapcsolatban úgy határozott az elnökség, hogy ezt az anyagot a szeptemberben sorrake- rülő SZMT-ülés elé terjeszti. este vetődünk haza —, olyankor amikor nagyon szorít a munka. Napközben is haza- ugrunk ebédet főzni, mindnyájunknál van gyerek, család. Igaz, az én uram csak este jön haza, Pestre jár dolgozni. Csizmadiáik maguk gazdálkodtak régebben, s amikor a tsz megalakult, nem szívesen léptek be. A férfi nem is maradt itt sokáig, de az asz- szonyt hiába akarta magával vinni, hiába csábítgatta, hogy ilyen, meg olyan jó helyet szerez neki, nem ment el. — Megszerettem a tsz-t — mondja egyszerűen. Nem mennék innen semmi pénzért el. Meg is változtam. Nem tudom mi van velem, amikor hazamegyek és belépek a kapun, olyan házsártos, elviselhetetlen leszek, itt meg nyugodt vagyok. A múltkor később mentem haza, aztán a férjem rámszólt, aludjak is már ott akkor! Abba a tsz- be! Hát itt is aludnék szívesen. Látszik komolyan gondolja, amit mond az idősebb asszony. S nem restellte bevallani a többieknek sem, ök is tudják, hogy megváltozott, mióta köztük dolgozik. De megváltoztak a többiek is. Ha valaki hiányzik a brigádból, akkor tényleg hiányzik, s már este mennek, megkeresik mi a baj, miért nem jött. Minden névnapot, születésnapot együtt ünnepelnek. Legutóbb a brigád két Annája kapott gazdag ajándékot, névnapjára. S az Annák röviditallal lepték meg az asszonyokat, kint koccintottak a paprikaföldön, mert külön mulatságra nincsen most idő. Szondy Mária a legfiatalabb köztük. Húsz éves. Eddig gyárban dolgozott, most csak az édesanyja helyett jött ki paprikát válogatni. Már gondolkodik: jobb lenne talán ittragadni végleg. A tsz-t még nem ismeri, de az asszonyok, a munkájuk, az életük — csábít, marasztal. Vonák Kata A gödöllői Munkácsy Mihály utcai lakótelepen újabb háromemeletes lakóház épül. Az itt élő, 351 boldog család mellé nemsokára még 24 költözik. Az építkezés körül megkezdték a régi lakások szanálását is, melyeknek helyén a második ötéves tervben 300 korszerű lakás épül (Foto: Gábor Viktor) Támaszpont a Gerje-Perje mentén Mit köszönhetnek a tsz-ek a Cegléd környéki vízi-offenzívának ? A világot ölelő, a vízért folytatott, mind élesebb csatának egyik kis őrhelye, erődje, támaszpontja Cegléden áll- Vezérkaruk a Pestre vivő út mellett tanyázik. Épületükön tábla: „Gerje-Perje Vízgazdálkodási Társulat”. Harci körletük ugyancsak kiterjedt: Pilistől Tószegig a Tiszába ömlő Gerje és Perje patak vízgyűjtő medencéjét öleli fel. Közelebbről: az ő frontjukba esik Pilis, Albertirsa, Cegléd- bercel, Tápiószőllős, Törtei, Dánszentmiklós, Köröstetétlen, Tószeg, Nyársapát, de még Abonynak és Újszilvásnak is egy része. Összesen 36 termelőszövetkezet t földjén állják a sarat. Védekeznek és támadnak. Amióta négy évvel ezelőtt, 1960 nyarán társulatuk megalakult, szakadatlanul rendezik a környék harmadA Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Jóváhagyólag tudomásul vette az Országos Tervhivatal elnökének jelentését a magvar—szovjet gazdasági és műszaki tudományos együttműködési kormányközi bizottság második üléséről, valamint a KGST végrehajtó bizottságának 13. üléséről. A külkereskedelmi miniszter első helyettese jelentést tett arról, hogy a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság között 1956. májusában a függőben levő pénzügyi és gazdasági kérdések rendezésére létrejött egyezmény végrehajtása befejeződött. A kormány a bejelentést tudomásul vette. Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese tájékoztatta a kormányt a zöldség- és gyümölcsellátás helyzetéről és egyéb ellátási kérdésekről. A kormány határozatokat ho- , zott a lakosság ellátásának j további javítására. I A földművelésügyi miniszter a mezőgazdasági munkák menetéről tájékoztatta a Minisztertanácsot. Bejelentette: a gabonafélék aratása — a zab kivételével — országszerte közvetlen befejezés előtt áll. Továbbra is nagy erőfeszítést kíván a behordás és a cséplés befejezése. A kormány köszönetét és elismerését fejezte ki a mezőgazdasági üzemek, irányító szervek és az ipar dolgozóinak, mindazoknak, akik szorgalmas, odaadó munkájukkal, szervező tevékenységükkel, illetve segítő közreműködésükkel részt vettek a betakarítás eredményeinek elérésében. A kormány felkéri a mezőgazdaság dolgozóit, hogy a nyári betakarítás gondos és mielőbbi befejezésén kívül már most lássanak hozzá az őszi vetést előkészítő különböző munkákhoz. Az élelmezésügyi miniszter első helyettese a gabonafelvásárlás eddigi eredményeiről számolt be a kormánynak, amely a jelentést megvitatta, tudomásul vette,'majd napi ügyeket tárgyalt. rendű csatornáit. Szükség van erre, mégpedig nagy, hiszen a belvíz, az árvíz elé tavaly Cegléden is a szélső házaknál kellett sebtében gátat vetni, sok jó termést taroltak le akkoriban a szürke hullámok. Értik ezt az ottaniak, s épp ezért szívesen fizetnek a termelőszövetkezetek, meg az állami gazdaságok holdanként és évente hat forintot a társulatnak, hogy meglepetéstől óvja 128 ezer holdas birtokukat, rendben tartsa 196 kilométer hosszú csatornarendszerüket. Ha jól meggondoljuk, nem olyan nagy pénz ez, mert van az országban olyan társulat is, amely tíz-tizenkét forintot is elkér ugyanezért a munkáért. S Cegléden ebből a szerény díjból adódik össze az a több mint háromnegyedmillió forint minden évben, amelyből a társulat kerek öt esztendő alatt szép, szabályos mederbe tereli mindenütt az alattomos belvizet, hadd fusson tova a távoli Tiszába. így védekeznek, s hogy milyen eredménnyel, arról maguk, a környékbeliek tudnának beszélni. Mintahogy annak is messze földötj híre jár már, hogy miképp támadnak. „Élcsapataik”, a kútfúró brigádok csupán tavaly 91 kutat fúrtak. A termelőszövetkezeti táblákból azóta újabb ezer- ezerkétszáz holdra permetez az életet dúsító víz! Néhol könnyen rábukkannak, néhol szívósan kell érte küzdeniük. Mi a titkuk? Varázsvessző? Vagy másféle misztikus szakmai titok? Gyakorlat? Tudományos geológia? A kérdésekre szerényen megvonják vál- lukat, s mindössze ennyit mondanak: — Jó térképeket kapunk, aztán meg mi alföldi kútfúrók vagyunk. Kivallatjuk a terepet ... S ha tudományukról nem is szívesen beszélnek, annál nagyobb büszkeséggel szólnak arról, amire már vitték. A keserves •,pionír” idő után, amikor nem volt sem épületük, amikor a járlatlevél-kezelőtől kölcsönzött, ajtótlan-ablakta- lan épületben kölcsönbútor között, kölcsön-emberekkel kezdték a dolgot, gyorsan és szépen lábra álltak. Fellendült a munka, segített a MONIM- PEX, a technikum, s a spórolt pénzből nemrégiben már szép székházat vettek (240000-ért), s ami még több, gépműhelyt rendeztek be (100 000-ért) és kútfúró berendezéseket szereztek (150 000-ért). Kell is mindez, hiszen ott tartanak immár, hogy Ecserről is őket keresik meg, ha kutat kell fúrni, olyan jó hírük van! Nem véletlen, hogy övék az Országos Vízügyi Főigazgatóság elismerése, ide küldték tanulni a Lengyelországból érkezett szakembereket, s a magyar vizesek országos értekezletét szintén nem véletlenül rendezték itt, náluk. Cegléden, az elmúlt hónapban. Gondjai, persze, a diadalmas „vezérkarnak” is vannak. Mégpedig nem kicsinyek. Állandó baj van a szállítással. A betongyűrűk, a csőátereszek, a sóder, a cement tonnáinak szállításáért csak az idén 70—80 ezer forintot fizettek eddig a TEFU-nak. Kész pazarlás! A társulat vezetői három éve könyörögnek az Országos Vízügyi Főigazgatóságnál egy három és fél tonnás Diesel-Csepelért, no meg egy terepjáró dzsippért. Együtt van rá a pénz, azonnal fizetnék. De eddig mindhiába. Pedig bizony nagyon, nagyon jó lenne, ha ott fenn a Gerje-Perje Társulat szép teljesítményeiről szóló jelentések mellett ezt a kérelmet is meghallgatnák! Ha valaki megmutatta, hogy érdemes, a támogatásra, hát ők megmutatták. Nemcsak a tonna-kilométer pénzekről, hanem azokról az emberekről van szó, akik ott is vizet fakasztanak, ahol másoknak nem sikerült, s akiknek — ha gépkocsijuk lenne — nem kellene tűző nyárban. hóban, fagyban hosszú kilométereket úttalan utakon kerékpározniok. ki és be, naponta kétszer-három- szor... E társulat birodalmában — úgy tűnik — megzabolázták a vizet. Támadásban vannak, s ha megkapják a kellő támogatást. semmi kétség, hogy a Cegléd .környéki vízoffenzíva teljes győzelemre vezet majd. Firon András
