Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-31 / 178. szám

i M FM ^Miriap 1964. JÜLITJS 31. PÉNTEK A szovjet és a német nép egyetértése kedvezően hatna a béke megszilárdítására Atlasubvj nyilaíhoaaia u nyugatncmat ioícríatóbat» Alekszej Adzsube], az Iz­vesztyija főszerkesztője a nyu­gatnémet televízióban össze­gezte utazásának eredményeit. Bevezetőben közölte, hogy szombaton Lengyelországon át hazautazik, de jelezte, hogy esetleg közben rövidebb idő­re megszakítja útját az NDK- ban. Adzsubej nyilatkozatában nyomatékosan síkraszállt a Szovjetunió és az NSZK kap­csolatainak megjavításáért, rá­mutatott, hogy a szovjet és a német nép egyetértése kedvezően hat­na a béke megszilárdítá­sára. Ma délután 14,25-kor csapódik a Holdra a Ranger 1 Négyezer felvételt sugároz a Földre A Ranger 7. a kiterjesztett napelem-felületeivel óriás ro­varhoz hasonló amerikai űr­hajó a jelentések szerint pon­tosan a Hold felületén kijelölt célpontja felé halad. A Ranger 7. jelenleg már fokozódó sebességgel közeledik a Hold felé előreláthatólag mintegy 8500 kilométeres sebesség­gel csapódik be ma, pén­teken, magyar idő szerint 14.25 órakor a „felhők tengere” néven ismert Holdsíkságba. A becsapódás előtt 14 perc­cel a televíziós kamerákat a Hold felé irányítják és a tervek szerint 4000 felvé­telt sugároznak a Földre. Fellebbezésnek helye nincs... Rendkívüli katonai bíróságot állítanak fel Algériában Az algériai hivatalos köz­lönyben elnöki rendelet je­lent meg, amely rendkívüli katonai bíróság megszervezé­séről intézkedik. Az új bíró­ság azok fölött a katonai és polgári személyek, valamint cinkosaik fölött ítélkezik, akik bűncselekményeket követtek el az állam biztonsága és a hadsereg fegyelme ellen. Az új katonai bíróság ítéleteivel szemben nincs helye fellebbe­zésnek, a büntetést azonnal végrehajtják. Az AFP értesülése szerint ez a katonai bíróság fog ítél­kezni Saabani volt ezredes és bűntársai lázadási ügyében. Mint ismeretes, Saabanit jú­lius elején letartóztatták. „Maratoni“ ülés a; angol képviselöházban A televíziós interjú során az újságírók megkérdezték tő­le: látogatása mennyiben függ össze azokkal a hírekkel, hogy Hruscsov miniszterelnök eset­leg ellátogat Nyugat-Németor- szágba. Adzsubej válaszában közöl­te, nem tudja, hogy ilyen lá­togatás lesz-e. Annyi bizo­nyos — mondotta —, hogy a szovjet kormány mindig is fontos politikai célnak tekintette a világ vezető államférfiai találkozóinak előmozdítását. Erharddal tartott eszmecseré- j jére kitérve kijelentette, hogy j megbeszélései szívélyesek vol­tak és hasznosnak bizonyultak. Végezetül köszönetét mondott a nyugatnémet lakosságnak a meleg fogadtatásért. Felbocsáfollák a Kazsnosz 36-ot Csütörtökön a Szovjetunió­ban felbocsátották a Koz­mosz 36. nevű mesterséges égitestet. A Kozimosz 36. kijutott pá­lyájára. A szputnyik készülé­kei kifogástalanul működnek, a földre érkező jelzések fel­dolgozása folyik. Gambia is független lesz A Londonban megkötött el­vi megállapodás értelmében Gambia, Nagy-Britannia utol­só nyugat-afrikai gvarmatbir- teka februárban függetlenné válik — közlik tájékozott af­rikai forrásból. Mexikó Pusztító szárazság Az Észak-Mexikóban pusz­tító nagy szárazság és víz­hiány miatt június óta több mint hetven személy, főként gyermek és öreg halt meg. Az új olasz kormány külpolitikája változatlan Moro programbeszéde a parlamentben Moro olasz miniszterelnök csütörtökön ismertette a par­lamentben új kormányának programját. Hangsúlyozta, hogy kormányának külpoliti­kája változatlan marad. a „NATO-hoz való hűség” és az „európai szolidaritás” jegyé­ben áll. Moro emlékeztetett arra, hogy Olaszország csatlakozott a moszkvai szerződéshez, s ellenzi az atomfegyverek elterjedését, ugyanakkor azonban megis­mételte, hogy kormánya tá­mogatja a multilaterális NATO-atomerő gondolatát. Az új középbal kormány többséggel rendelkezik a parlament mindkét házá­ban. A szenátusban csütörtökön délután megkezdődött a bizal­mi vita a Moro-kormány program-nyilatkozatáról. Elő­zetes értesülések szerint a sza­vazásra a szenátusban szom­baton, a parlamentben pedig a jövő hét folyamán kerül sor. Ciprusi helyzetkép POLITIKAI DERŰLÁTÁS LÖVÖLDÖZÉSSEL Szórványos lövöldözésre ke­rült sor a Ciprus északnyu­gati részén fekvő Hamid Menderesz török és Palka- jammosz görög falu között. J TfccrxB Moszkvában látogatás az ENSE mszkvai tájékoztatási központjában és a Lomonoszov Egyetemen A z ENSZ főtitkárát a Lomonoszov Egyetem díszdoktorává avatták Az angol képviselőház szerdáról csütörtökre virradó­ra szünet nélkül ülésezett — nem a szőnyegen forgó kér­dés drámai sürgőssége miatt, hanem azért, mert a hon­atyák kedvük szerint beszél­hettek. A maratoni ülés reg­gel háromnegyed nyolc előtt öt perccel ért véget, 8 órás vita után, mert a végig ki­tartó tizenkét képviselő már nagyon megéhezett. Az éjszaka során a legkü­lönbözőbb témákról vitatkoz­Síockholm ÚJABB BEATLES-BOTRÁNY A Beatlesek stockholmi vendégszereplése alatt vere­kedés tört ki a mintegy ezer főnyi fanatikus néző között a sportcsarnokban. A rendő­ri felszólítás ellenére a „hosz- szú hajúak.” előbb befejezték számukat, majd csak aztán távoztak el. A kvartett csü­törtök reggel repült haza Lon­donba. „Ne lőjön, mert ez zavart kelt!“ A nigériai Harcourt kikötő­jében udvarias gengszterek lebeleznek néhány napja az üzlettulajdonosokkal. A betörők előre figyelmez­tetik áldozataikat, ilyesfajta cédulákkal: „Készüljön fel, tartsa házának ajtaját nyitva és ne lőjön, mert ez zavart kelt!” vagy „Csak a részünket alkarjuk a gazdagok vagyoná­ból. Élni és élni hagyni.” A céduláikon a gengszterek ■vezetőjének félelmes aláírása áll, röviden ennyi: MBO. Mint a Daily Times című nigériai lap írja, a rendőrség igen komolyan veszi az ud­varias gengsztert és a címzet­tek üzletei elé állandó őrt vezényelt. tak: az utcák halszagától a ginárusítás szabályáig és a ló­versenyekig mindenről szó esett. A vita keretét a III. György király által 1787-ben létrehozott közpénzek elkölté­sének módja adta. A hagyo­mány szerint e kérdés vitájá­nál a képviselők arról beszél­nek, amiről csak akarnak. A szovjet kormány vendé­geként Moszkvában tartózko­dó U Thant ENSZ-főtitkár csütörtökön délelőtt látoga­tást tett a világszervezet moszkvai tájékoztatási köz­pontjában. U Thant kíséreté­ben volt Vlagyimir Szuszlov, az ENSZ főtitkárhelyettese. Pavel Asztahov, a tájékoz­tatási központ igazgatója be­mutatta a főtitkárnak a köz­pont munkatársait. U Thant baráti hangú beszélgetést folytatott velük. U Thant ezután találkozott a szovjet és külföldi sajtó képviselőivel. Kijelentette, hogy Hruscsovval és Gromikó- val folytatott megbeszélé­sei őszinte hangúak és hasznosak voltak. E beszélgetések során meg­tárgyalták a nemzetközi hely­zetet és az Egyesült Nemze­tek Szervezetének tevékeny­ségét. A sajtóértekezlet végén | U Thant kijelentette, vélemé­nye szerint Hruscsov őszintén altarja, hogy a világszervezet a béke fenntartásának haté­kony eszköze legyen. Az ENSZ főtitkára csütör­tökön látogatást tett a mos*k- | vai Lomonoszov Egyetemen j is. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkárát az egyetem díszdoktorává avatták és átnyújtották neki a jogtu- j dományok doktora oklevelét, j Az ENSZ főtitkára elbeszél- j getett az egyetemen tanuló i burmai diákokkal, majd meg- tekintette a földművelési mú- | zeumot. Az egyetem vendég­könyvébe a következőket írta: „örökre megőrzőm ennek a nagyszerű egyetemnek az emlékét”. Ivan Petrovszkij akadé­mikus, a Lomonoszov Egye­tem rektora villásrergelit adott U Thant tiszteletére. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter csütörtökön vacsorát adott U Thant tiszte­letére. A vacsorán Gromiko és U Thant mondott beszédet. Sebesülésekről nem érke­zett jelentés. A ciprusi helyzet katonai vonatkozásait vitatták meg Athénban azon az értekezle­ten, amelyen Kosztopulosz görög külügyminiszter, Garu- faliasz hadügyminiszter, vala­mint Georgadzsisz ciprusi bel- és hadügyminiszter vett részt. Az athéni értekezlet után Kosztopulosz görög külügymi­niszter kijelentette, esetleg nem lesz szükség az ENSZ közgyűléséhez Ciprus érdekében teendő felhívás elküldésére, amennyiben Touomioja finn diplomata az ENSZ ciprusi közvetítőjének tárgyalásai si­kerrel végződnek. A derülátó nyilatkozatok ellenére a török—görög fe­szültség változatlanul fennáll. BUTLER LENINGRÁDBAN Richard A. Butler angol külügyminiszter feleségével csütörtökön Lenin.grádba ér­kezett. Butler a fogadtatáskor kijelentette, nagy«m örül, hogy Lenin- grádba érkezhetett, mert ennek a történelmi vá- I rosnak megpróbáltatásáról, küzdelméről és győzelméről sokat hallott. Az angol külügyminiszter a csütörtöki napot Lenin- grádban töltötte és péntek Moszkvába. reggel visszatért Péter János fogadta R. K. A. Gardinert Péter János külügyminiszter csütörtökön fogadta R. K. A. Gardinert, az ENSZ afrikai gazdasági bizottságának főtit­kárát és kíséretét. Ennek so­rán megbeszéléseket folytat­tak hazánk és az afrikai gaz­dasági bizottság közötti kap­csolatok fejlesztésének lehető­ségeiről. KIS AFRIKÁK e Szavahihető Afrika-szakértők szerint a gyarmati rend­szer elpusztítása önmagában nem oldja meg a kontinens nagy problémáit. Elégtelennek bizonyul ehhez a korunkban lezajló nagysodrású tudományos és technikai forradalom is. Hiszen amikor Afrika népeit, országait, törzseit leigáztálc a gyarma­tosítók, a kolonialisták évezredek óta megmeredt társadalma­kat, népeket és civilizációkat találtak. Nyilvánvaló, hogy vala­milyen eddig ismeretlen ok bénította meg az afrikai fejlődést. S amíg ezt az okot nem derítik ki, nem számolják fel, nehéz alapvető változást elérni ott, ahol — az UNESCO becslései szerint — húsz év múlva is importálják majd a szakembereket. Azt hiszem, a magyar vi­dék elmaradottságát, vidéki­ességét sem szüntetik meg egycsapásra azok a decentra­lizációs intézkedések, ame­lyektől talán az illetékesek sem várnak csodát. A vidék és a főváros között levő kü­lönbség, — és az oka sem! — nem olyan titokzatos, mint az afrikai elmaradottságé. De bizonyos; nem csupán techni­kai, civilizatorikus tényezők eredménye, hogy Szeged, Ke- lebia és Inárcskakucs vidé- kibb, mint Budapest, az neim magyarázható szimplán az­zal, hogy az adottságok egy­értelműen Pestnek kedvez­nek, illetve magyarázatnak ez kevés. Tehát: a civilizációs különb­ségen kívül kell olyan „idegméregnek" lennie, amely ellen védtelen a vidék, ezzel szemben többé-kevésbé im­munis a főváros. Nem lenne érdektelen meg­ismerni ezt az idegmérget. A következőkben a méreg né­hány alapanyagával, hatásá­val foglalkoznék és egy-két javaslatot tennék a megoldás­ra. Nagyon időszerűnek tartom azt a vitát, amely nemrég az Élet és Iro- dalom-ban kezdődött ezekről H a gondokról „Vidéken élni” címmel. Tetszett a vitaindító cikk. Itt az ideje, hogy a nagyobb befolyású, közérdekű iroda­lom is feszegesse a vidéki élet problémáit. Igaz, tette ezt előbb is — Kristó Nagy Ist­ván hivatkozik Juhász Géza, E. Fehér Pál írásaira. Többet is említhetett volna. Másfél évvel ezelőtt a miskolci Nap- jaink-ban jelent meg egy cikk „Decentralizálás és kul­túra” címmel,‘amely élénk vitát váltott ki — helyben. Beleszólt a megyei lap is, a folyóirat hasábjain pedig többen reflektáltak az írásra. Egy évvel ezelőtt a szegedi Tiszatáj-ban Cserhalmi Imre cikkével kezdődött hosszabb vita ezekről a problémákról, vagyis: vidéken is vannak, akik észreveszik a problémát, akik hangot adnak neki. Jel­lemzőnek találom, hogy a vi­dék felemelésével foglalkozó vitaindító írás az Élet és Irodalom-ban még csak nem is hivatkozik az általa aposzt­rofált cikkeknél jelentősebb — nem a fővárosból kiindult — kezdeményezésekre, ame­lyek hibáik, elvetéltségük el­lenére is, kínálnak bizonyos tanulságokat. De ezeket számba sem kívánják venni. A „bátortalan decent- ralizálás”-ról már ír­tak az Elet és Irodalom­ban. Egy példa: Hatvan nem messze van Budapesttől, s mint az ismeretes, a város dé­li részén ipartelep épül. De mielőtt egyetlen gyár letele­pedhetne, másfél tucatnyi szerv hozzájárulását kell megszerezni. Mikor a Fűtő- berendezések Gyára kért te­lephelyet, a KPM — egyike a másféltucat szervnek — még szándékairól sem volt hajlandó vallani. Még azt sem mondta meg, hogy be­leegyezik vagy sem. Az akko­ri miniszter is általánosságok­kal válaszolt a tanács veze­tőinek, akik mindenképpen megakarták szerezni a gyárat, s néhány hónap alatt csak napidíjakra ötezer forintot költöttek. (Ennyit utaztak tárgyalásokra, vitákra, bejá­rásokra, jegyzőkönyvezések­re.) A minisztérium egyideig azt sem közölte, hogy a va­rost érintő vasutak felújí­tása és korszerűsítése, bőví­tése hányadik helyet foglal­ja el az országos sorrendben, mikor karül rá sor. Itt nem arról volt szó. hogy a minisz­tériumból. a főhivatalból nem akar' \ alaki vidékre nvn- ni — egyszerűen közömbös­ségtől. A Napjaink májusi számá­ban Székelyhídi Ágoston („Mérték és alkalmazása”) be­szél egy fiatal költő ismerő­sével, akinek a pesti kiadó kurta-furcsa levél kíséretében küldte vissza verseit. A költő­jelölt a barátjától is kapott levelet, aki megmagyarázta neki, hogy „Vidékről, postán nem lehet kötetet összehoz­ni!” Vidékről még decentralizá­lást sem nagyon lehet engedé­lyezni úgy, hogy felfigyelje­nek rá, hogy komolyan ve­gyék. Nemcsak a főváros nem veszi komolyan, maga a vidék sem, amelyet a decentralizáció, az „elvidé- kietlenítés” meg akar váltani. A Tiszatáj szerkesztő bizott­sága értékelte a „Ki a vidé­ki?” vitát, s a referens külö­nös következtetésre jutott. Mint mondta: „Felesleges volt Cserhalmi Imre — egyébként nagyon jó — cikke alapján vi­tát indítani „Ki a vidéki?” címmel. Egy ilyen vita maga a provincializmus”. A cikk nem tartalmazott túl sok ere­deti ötletet, a nyomában ki­bontakozó vitát is inkább az óvatosság jellemezte, mint a kezdeményezőkészség. A szer­kesztőségi zárócikk is igyeke­zett kihúzni a „méregfogakat”. És ezután megjelent és el­hangzott a folyóirat munká­ját taglaló beszámoló, amely magát a vitát Is provincializ­musnak tartotta! A miskolci Napjaink cikk­írója sem járt jobban. A he­lyi napilap háromhasábos rep­likában akarta elvenni a szer­ző kedvét, jóllehet egyetlen egy állítást érdemlegesen meg nem cáfolt... O A provinciális elége­dettség egyik alapja: ki-ki kényelmesen áttekinti azt a fejlődést, amelyet saját vá­rosa, megyéje, faluja elért 1945 óta, s megállapítja: nincs semmi baj. Igaza van. A ki­egyezés óta is fejlődtek az egyes falvak és városok, de a köztük lévő jelentőségbeli kü­lönbség talán soha nem nö- vékedett meg olyan mérték­ben, mint a legutolsó években, évtizedekben. Ezt nem lehet meg nem történtté tenni, túl­kompenzálni — még az érde­keltek elégedettségével sem. © Mennyiben segítene a decentralizálás követ­kezetesebb megvalósulása? Kristó Nagy István javaslatait — például, hogy „telepítsék szét” a kormányhivatalokat — túlzottnak tartom. Amit lehet­ne: határozottabban, erőtelje­sebben, konzekvensebben kel­lene elvégezni az ipar decent­ralizálását. Egy ipari üzem le­telepedése vidéken, befolyá­solja a táj technikai kultúrá­ját is, ha mással nem: a gyár betelepszik a „mezőgazdaság közepébe”, egészen durván: a patronáló, segítő üzem köz­vetlen a termelőszövetkezet szomszédságába kerül. A se­gítség is könnyebb lesz. A fa­lu és a város érintkezése köz­vetlenebbé válik. A munkale­hetőségeken kívül ez azzal az előnnyel is jár, hogy korunk „divatos értelmiségije”, a mű­szaki szakember is tehet va­lamit — a vidékiesség ellen. Decentralizálásról fő­leg még ma is értelmi­ségiek, írók, újságírók, kultu­rális, művészeti vezetők vitat­koznak. Érthető, hogy az ő gondjaik hangot kapnak ezek­ben az eszmecserékben. Miért nem lehet lazítani va­lamit a kulturális koncentrált­ságon? Miért nem jelennek meg vidéken országos érdek­lődésre számottartó lapok? Miért szab minden kulturális szellemi produktumnak ha­tárt vidéken a szakközigazga­tási mesgye? Miért nem je­lennek meg olyan újságok, amelyeket el lehetne — érde­mes lenne — olvasni százöt­ven kilométerrel odébb is? Talán azért, mert a lap any- nyira tükrözi a megyei jelle­get? Évek óta rendszeresen ol­O

Next

/
Thumbnails
Contents