Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-26 / 174. szám

1964. JÚLIUS 25, SZOMBAT PEST MECYEI cMú’lap 3 Alapelvük: a közösség érdekeinek szolgálata Minimálisra csökkentették az alkalmazottak számát a ráckevei Rákóczi Termelőszövetkezetben Furcsának tűnik ez a ki­fejezés, mert hozzászoktunk ahhoz, hogy ahol brigád van, ott brigádvezetőnek is len­nie kell. A Rákóczi Tsz azonban nem ad a formulá­ra: egyetlen brigádvezető sincs a tsz-ben. A növénytermesztési bri­gádot közvetlenül a főmező- gazdász, az állattenyésztési brigádot pedig az állatte­nyésztő szakember irányítja. Mivel a növénytermesztési brigádban dolgozik a legtöbb ember a 250 tag közül, annak munkáját, irányítását ismer­tetjük. 9 A munkaelosztást a legde­mokratikusabb módon, egyéni vállalások alapján végzik. A tagok kitöltik a munkavállalási lapot, amely a növényfajokat, azok terület- nagyságát és a tag aláírását tartalmazza. Ezután munka­csapatok szerint összesítik a munkavállalási lapokat, azaz elkészítik a munkacsapat-ter­vet. Ennek a tervnek a telje­sítéséért személyileg és közö­sen is felelősséget vállalnak a munkacsapat tagjai. A csa­patmunka irányítását a mun­kacsapatvezető végzi, aki azonban maga is részt vesz a fizikai munkákban. Végül az egyéni és a csapatvállalások alapján elkészül a brigádterv, az előbbihez hasonló felelős­ség vállalás szerint. A brigád munkáját közvetlenül a főme­zőgazdász irányítja, a munka­csapatvezetők bevonásával. Hasonló elvek alapján alakí­tották ki az állattenyésztési munkaszervezetet is. Termé­szetesen ott mások a munka- feltételek és kevesebb ember dolgozik. Ami azonban mind­két főüzemágban azonos, az az eredményességi munkaegy­ség. Az idén harmincnyolc fo­rintos munkaegységértéket terveztek, de ez az érték le­het több is év végén. Termé­szetesen a munka eredményé­től függ, hogy mennyit tud­nak majd osztani a zárszám­adáskor. Ezenkívül a munka­A MUNKAVÉGÉN (Foto: Kotroczó) Sem tudományosan képzett mezőgazdász, sem egyetemet végzett közgazdász nincs a ráckevei Rákóczi Termelőszö­vetkezetben. A vezetőik zö­me ugyan középiskolát vég­zett, de egyesek még a me­zőgazdasági technikumot is csak most végzik el. Ered­ményeikkel azonban túltesz- nefc másokon: több mint egy évtizede szilárd, megalapozott a gazdálkodás és biztos a ter­vezett jövedelem a tsz-ben. Ez a tény kitűnő „érettségi bi­zonyítványa” a „középiskolás-’ vezetőgárdának. Látványos, kirobbanó ered­ményeik sohasem voltak, de mindig biztosították a tagság megélhetését és a közös va­gyon gyarapodását. Az egy munkaegységre jutó közös jövedelem szinte kezdettől fogva megközelítette a negyven forintot és tavaly is elérte azt. Nincs olyan tag a tsz-ben, aki ne érezné a létbiztonság meg­nyugtató, bizakodást keltő ha­tását. Szorgalom, igyekezet és derűs munlfeakedv jellemzi a tsz hétköznapjait és titulusok­tól mentes, családias az em­berek közötti viszony. Sok taggal és csaknem min­den vezetővel beszélgettünk, mielőtt megállapítottuk ezt. Évek óta ismerjük s figye­lemmel kísérjük a szövetke­zet életét, tehát személyes ta­pasztalatok alapján Is be­szélhetnénk arról. Többet mond azonban az a munka- szervezet. amelyet féléve pró­bálnak sikerrel, közmegelége­désre. Érdemes figyelmet szentelni arra, A Szövetkezet összes' ’föld­területe 1850 hold, amelyből 1320 hold a szántó. A szántón gabonát, kukoricát, egyéb kapásokat, ipari növényeket és takarmányt termesztenek. A hagyományos növénytermesz­tés tehát a főprofiljuk. A kö­zös szántóterületen egy bri­gádvezető nélküli brigád gaz­dálkodik. Hatliteres bajonettzáras fazékkal bővül a kuktacsalád zékban. A mintapéldány jól sikerült, most készülnek a so­rozatgyártás szerszámai és még az idén megkezdik a ba- jonetzáras kukták gyártását. (MTI) V. egységek száma is függ attól, f hogy ki mennyit termelt bizo- J nyos növényekből területegy- ^ ségenként. í y Mindeddig kevés újat mond- ^ tunk, mert sok termelőszövet- J kezetben díjazzák hasonló mó- ^ don a termelőmunkát. Ami ^ azonban ritka és dicséretes, az ezután következik. A Rákóczi 'f Tsz-ben nemcsak a tagok, ha- \ nem í a vezetők is í £ munkaegységet kapnak, \ $ sőt, az alkalmazottak is. A vezetők ugyancsak kétszere- jí sen érdekeltek a közös jőve- ^ delem növelésében. Először j! érdekük az, hogy növekedjen j a munkaegységérték, másod- \ szór az, hogy növekedjen a í holdanként! bruttó jövedelem, f mert annak nagyságától függ, " hogy havonta mennyi munka­egységet kapnak. Még ez a következetesen szocialista jövedelemelosztási forma is rejtegethetne kibú­vót, vagy buktatót, ha nem párosulna az előzőekben már érintett elvvel: a lehető leg­kisebbre csökkenteni az im­produktív dolgozók számát. Nos. a ráckevei Rákóczi Tsz vezetősége és tagsága ügyelt erre. Szigorú takarékossági el­vek szerint, a főcélt követ-ke- i zetesen szem előtt tartva, vizs- j gálták meg, összesen hány al­kalmazottra van szükség. A négy szakvezetőn — elnö­kön, főmezőgazdászon, főköny­velőn és állattenyésztőn — kívül mindössze öt alkalma­zott van a tsz-ben. összesen tehát kilenc olyan tagja, ille­tőleg alkalmazottja van a tsz- nek, aki nem vesz részt a köztöltén' ' 'Herrhélő, "‘ffíikai j munkában. Miként győzik a sok adminisztrációt? Nos a > munkacsapatvezetők is segíte- \ nek. ök a csapatadminisztrá- \ ciót végzik és ezért a csapa- ! tűk egy tagra jutó munkaegy- j ség átlagának hét. százalékát | kapják. Mint már említettük, fél­éve működik ez a racionali­zált munkaszervezet — kivá­lóan! Lehet, hogy kevés még ez az idő, s valószínűleg több tapasztalatra lesz szükség ah­hoz, hogy végleges véleményt mondhassunk róla. Ezért az eddigi véleményünk még vitás lehet. A tsz vezetőinek és tag­jainak az az igyekezete azon­ban, hogy minden erőt a köz­vetlen termelés szolgálatába állítsanak, már ma is vitatha­tatlanul helyes. Nagymiklós István Dr. Rafael Figueredo, j.0. rületi egészségügyi igazgató Matanzas városából beutazott Havannába, ott a repülőtéren június 11-én találkozott két kollégájával, dr. Eduardo Mu- zio aligazgatóval Oriente-Sud, és dr. Rolando Espinosa al­igazgatóval Camagüey tarto­mányból, hogy július utolsó harmadában Budapestén dr. Békés Zoltánnal, Pest megye főorvosával hosszan és beha­tóan értekezzenek. Közben jártak Berlinben. Prágában, Bukarestben és Szófiában. Ta­nulmányúton vannak, céljuk különböző európai szocialista országok egészségügyi szerve­zetével megismerkedni. *Möst tehát j^üdéicaíászon egy terebélyes fa árnyékában álló kis épületet fényképez­nek: az egészségházat, aztán odabent a csinos szőke védő­nőt, Szlávik Magdolnát, aki­nek hivatali címét spanyol nyelven nem tudván, sokféle kötelességét részletesen elma­gyarázom: — Protectora de la família — állapítják meg. Náluk en­nek a foglalkozásnak a neve a magyarnál kissé költőie- sebb: védelmezője a család­nak. Szentendrén a városi és já­rási főorvosi hivatalban dr. Szepessy Barna főorvost és dr. Csurgay Mihály közegészség- ügyi felügyelőt hosszasan fag­gatják, miképpen ellenőrzik a vízvezeték vizének tisztaságát, hogyan fertőtlenítik, és ha nincsen csatornázás, hová tűnik. Reggeltől késő délutá­nig komoly, fárasztó és a nyolc órás munkaidőt leg­alább másfél órával megtol­dott munkanap után^. pihen- tetőül fölszaladunk Dobogó­kőre./’ ^onnan^HCszíergomba, máj (KV is eg ráción át Buda­pestre. Tikkasztó a meleg és útközben sehol nem kapunk egy pohár jégbehűtött vizet. Sem szódát, sem ásványvizet, még kevésbé vízvezetékit. Pe­dig dr. Figueredo, hogy sze­mélyesen rendelhessen, szó­tárból kinézi és magyarul mondja a pincérnek': — Pohár-.., hideg ... tiszta... víz ... jég ... Mellesleg megjegyezve — talán lesz, aki csodálkozik rajta, most hogy visszagon­dolok, magamnak is feltű­nik — egész napon át egy­szer sem került, szóba sem­miféle kifejezetten világné­zeti, vagy politikái kérdés, de még személynév, vagy ki­fejezés sem. Szünet nélkül csak az egészségügy százféle dolgáról esett szó, mégis az orvosok — a kubaiak, meg a magyarok is — bizonyára elé­gedettek, nem' fecsérelték az időt. Egyméistól tanulva va­lamivel hozzájárulhatnak ha­zájuk fejlődéséhez és ez az igazi politikai munka. — Hasta luego — mondom búcsúzkodásnál, ők meg: — Viszontlátásra — így kö­szönnek el jó kiejtéssel, ami eltekintve attól, hogy csak három napja lépték át a magyar határt, különösen azért méltánylandó, mivel a spanyolnak „s” hangja nin­csen. Igazán erőfeszítésükbe kerülhet, de mintha ezzel is meg akarnák mutatni, nem­csak a kávé szeretete, a kö­zös cél felé törekvés még mé­lyebb rokoni kapcsa fűzi ösz- sze a két népet, a kubait, meg a magyart. Szokoly Endre Fügeszüret Cegléden Kutasi Sándor, a Ceglédi Városi Tanács helyettes osz­tályvezetője, szenvedélyes kertész, szabad idejének leg­nagyobb részét növényei kö­zött tölti. Egyúttal kísérlete­zik is. Ma már sok ceglédi kertben növekszik Kutasi Sándor egresfája. Az amatőr kertész ugvanis egressel oltot­ta be a vadribiszkét, amely­ből később magas törzsű, gaz­dag termésű növény íéjlödött. Ugyancsak Kutasi Sándor tér-, iesztette el a városban a fü­gét is. Tizenöt évvel ezelőtt ültette el kertjében az első fügebokrot, amélv azóta 15 méter hosszan elnyúló nö­vénnyé téréből’ esedett. A dél­szak, növény, amely évente 30—40 kiló termést hoz, most érleli körtealakú gyümölcsét. folyik a szennyvíz, mit csinál­nak vele? Aztán statisztikai adatokat jegyeznek fel szüle­tésről, halálról, betegségről. Vastag jegyzettömbjük lap­jain sűrűn íordítgatnak. A járási rendelőintézetben dr. Szinna Ferenc igazgató- főorvostól az adminisztráció iránt érdeklődnek. A betegek kartonjainak rubrikáit néze­getik, meg a különböző űrla­pokat, Kérésre elmondják, náluk mint, s hogyan van ugyanez, így alakul át tanul­mányútjük tapasztalatcserévé. A röntgenernyő élőit egy asszony áll, gyomorpanaszai vannak. Ezúttal a magyar röntgenorvoson kívül három kubai is megerősíti, hogy sze­rencsére sem fekélye, sem egyéb gyomorbaja nincsen. A városi körzeti rendelő teljesen, korszerű kis épülete, berendezése, szemmel látha­tóan tetszik nekik, de véle­ményt — sem jót, sem rosszat — semmiről nem mondanak. Néznek, figyelnek és legfőkép­pen jegyeznek. A gyermek- rendelő előtt azonban az apró hintók számára az udvaron felállított, hullámpalával fe­dett kocsiszínecskénél még­sem állják meg, dicsérik, mi­lyen leleményes, ügyes talál­mány. A nőgyógyászaton éppen az ab ülésére nyitnak be. Később a szülőotthonban — mind a harminc ágy foglalt — csak öt csecsemővel találkoznak. — Nálunk az ilyesmit tiltja a törvény — jelentik ki megint anélkül, hogy vélemé­nyüket nyilvánítanák. Mi viszont ebédnél nem nyilvánítunk véleményt, ami­kor dr. Figueredo citromot facsar a húslevesbe. A salá­tát mind a hárman otthagy­ják. Megmondják őszintén: nem szeretik a cukros ece­tet. Viszont a túrósrétes na­gyon ízlik mindhármuknak, annyira, hogy nyomban meg­tanulják a nevét és feljegyzik természetesen. Ebéd végén egymás után két fekete. Egyébként amerre csak jártunk, mindenütt meg­kínáltak bennünket néhány csészével, úgyhogy ez ma már a tizedik lehet. Szeretik a ká­vét, akárcsak nálunk. — Rokonok lehetünk mi magyarok, meg a kubaiak — kimondom hangosan a gon­dolatomat és a rokonságot újabb feketével azonnal meg­pecsételjük. — Amióta eljöttünk ott­honról. Magyarországon ittuk az első ió kávét — jelenti ki dr. Espinosa és ez már hatá­rozott véleménynyilvánítás. Együtt sajnálkozik aztán az egész társaság, amiért van­nak országok, ahol ilyen fon­tos ital elkészítéséhez nem értenek ... Azért csak pe legyünk na­gyon büszkék! Akad vi­szont, amihez mi nem ér­Tanulmdnyút és tapasztalatcsere — Megtelnek a jegyzetfüzetek — ízlett a túrósrétes KUBAI ORVOSOKKAL PEST MEGYEBEK Fia minden jól megy — igen. Vidá­man győzhetnek, mert az országban eddig a legjobb eredmény 60—80 má­sodperc között volt, ők pedig a megyei tűzoltóversenyen 5 2 másodperc alatt sze­relték össze a négy­százas motorfecs- kendöt. Rajuk tehát országos favorit, könnyen övék lehet a babér. De vajon jól megy-e minden? Il­letve az acsai nyolc tűzoltókislány egyál­talán elmegy-e a holnapi, vasárnapi országos elődöntő versenyre, Baja vá­rosába? Ugyan, miért ne mennének el? No, ez nem olyan egyszerű. Ácsán ugyanis már napok óta nagy a ri- billió a lányok uta­zása körül... Ere­detileg úgy volt, hogy mikrobusszat utaznak Bajára, amit az Ikladi Műszer­gyártól kapnak. Csakhogy a gyár — miért, miért nem? — nem adta oda nekik a mikrobuszt. Már most mi legyen? — csapták össze kezü­ket az acsaiak. Ho­gyan menjenek a messzi Bajára a mi lányaink? Nosza, megmozdult a ját ás is. A galgahévízi tsz meg a járást pártbi­zottság a saját sze­mélyautóját aján­lotta fel nekik. De hiába; mert kellett volna egy harmadik kocsi még, hogy va­lamennyien elférje­nek, azt pedig már nem leltek semerre sem. Ez hát szintén kútba esett. Maradt végül egy megoldás. A teherautó. — Teherautó? — szörnyedtek el az érintett acsai papák- mamák. — Nyitott teherautó? — s a fa­lu lelkesedése szem­látomást alábbha­gyott. Nem így per­sze a lányoké, akik — midőn megkér­deztük őket, hogy teherautón is elmen- nének-e a verseny­re? — sorban így vá­laszoltak: — Ha a többi megy, én Is megyek Már megsüttem a csavart piskótát az útra, kész vagyok, indulhatunk — így Urbán Mari. — Hát... mennék, mert nagyon készül­tem — így Lajtos Erzsi. — Persze, hogy .. de még mennyire1 Ha a parancsnok azt mondja, hogy teher­autón, akkor azzal! — vágta rá Gáspár Zsuzsi. Es a mamák? — Olyan hosszú útra!? Ilyen kislá­nyok? Kényesek ők, a ruhájuk, a hajuk... — igy a tanácselnök­nő — Hát... a ma­guk lelke rajta, ma­guk tudják, én elen­gedem, ha tényleg lesz a kocsin pony va ... — így a Laj­tos-mama. — Szegény kislá­nyom, olyan szépe r. ki akar öltözni, es milyen lesz az a ru­ha a nyitott teher­autón? De hát, ha ponyva is lesz és vi­gyáznak rájuk, hát... hát..., hadd men­jen ... — mondta Jambrik Erzsi ma- í mája. ; így áll Ácsán ma \ reggel a helyzet, j Egyfelől a lányok vi- ; haros lelkesedése. 5 másfelől a papák- \ mamák féltő aggódd- ! sa. Vajon melyik ma- ; rád felül? Még nem ! tudni, ez ma délelőtt ! dől el. Mi, a magunk \ részéről, mindeneset- \ re az utazást tani- j csolnánk. Azt is ! megmondjuk, hogy í miért. Azért, mert a •, nyolc acsai tűzoltó- < kislány, akik évek ! óta oly lelkesen ke- í szülnek a hagy ver- i senyre, sokkal, de í sokkal többet veszte- \ ne, ha nem indulhat- \ na a versenyen, mm! \ ami baj őket a pony- ! vás teherautón érhe- : ti. Mert ha kissé m- \ tán tényleg poros \ lesz a ruhájuk, vagy \ frizurájuk, azon i könnyű segíteni. De : ha a lelkes kis gá'- ; dát olyan csalódás, j olyan seb éri, hogy í „lám, kár voL az \ igyekezetért!” — azon már sokkal ne hezebb. Jó utat és győzel­met kívánunk • ; F. A. ! Győznek-e az acsai lányok ? Az Alumíniumgyár az utób­bi hónapokban több korszerű új terméket hozott forgalom­ba és ezzel itthon és külföl­dön növelte vásárlóinak kö­rét. A viszonylag kicsiny zug­lói üzemben mintegy 420 féle főzőedény készül és csu­pán exportra 138 millió forint értékű árut szállít az idén, ami megfelel öt év előtti tel- i jes termelésének. Legutóbb : Dánia műanyagfogantyúval el- i látott, ragyogóan fényes, pe- helykönnyű sípoló teafőzőket i rendelt, ebből az új cikkük- i bő! máris százötvenezret ex- : portáltak és felkészültek a ha- ! zai igények kielégítésére is. j Újdonságuk a gömbedény, j vagyis az öblösen kiképzett \ Lábas, fazék- és teafőző. Több \ külföldi rendelésre meghono- \ sították a svéd mintájú vas- j tag falú polírozott teáskannák : gyártását is, amelyekben ’< elektromos tűzhelyen percek \ alatt kiváló teát lehet főzni.; Fő slágerük azonban tovább- ! ra is a kuktacsalád, a két és \ fél, a négy és a hatliteres jól j bevált kuktacsalád-sorozat. A \ család most további taggal, ! a hatliteres bajonettzáras fa- ! zékkel bővül. A többi tagtól j abban különbözik, hogy a fe- : dőt nem a fazék pereme: alá kell süllyeszteni, hanem j bajonettzár segítségével a fa- j zék külső peremére erősíthe- \ tő. Ezzel az edény nyílása jó- : val nagyobb, így kisebb edé- : nyekbe adagolt ételt is el te- \ hét helyezni a kuktában. Ily; módon egyszerre kettő, eset- j leg három különböző ételt is ! megfőzhetnek az újfajta fa- ;

Next

/
Thumbnails
Contents