Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-21 / 169. szám
* ptsr HEGYEI K/Círlap 1964. JÜL1US 19. VASÁRNAP MŰANYAGÜZEM, MM „GYÓGYÍR“ kérelemmel fordult a járási tanács végrehajtó bizottságához. A vállalkozásnak szabad utat engedtek a járási tanács felelős vezetői: az október 7- én beadott „javaslat”-ot október 18-i ülésen megtárgyalták és 21-én az engedélyt kiadták. A járási tanács engedélyével Kovács munkához látott. Bár a megígért prototípust nem készítette el, a szövetkezet jelentős költségbe verte magát. Mentek a megrendelő- levelek a különböző vegyipari vállalatokhoz, érkezett a rengeteg nyersanyag. A járási bank nem adott hitelt az anyagbeszerzésekhez, sőt, több esetben is figyelmeztette a termelőszövetkezet vezetőségét és a járási tanács mezőgazda- sági osztályát arra, hogy a segédüzemág nem a „javaslat”- ban foglaltak szerint működik, és a segédüzemágat a termelőszövetkezet tervében sem szerepeltették. A szövetkezet tehát saját erőből vásárolta meg a nyersanyagot. A vezetőség december elején már kétkedéssel fogadta Kovács ígérgetéseit, de ezt nem tette szóvá. A prototípus helyett Kovács december 20- án produkált egy tervet, amely az 1964. évi elképzeléseit tartalmazta. A terv szerint a segédüzemág termelési értéke 32 millió 507 ezer 356 forint lett volna! Tizenegy szakembert, illetve adminisztrátort tervezett, és kétszáz fizikai munkást. A szövetkezet taglétszáma 180 fő. M>r szó sem volt tehát arról, hogy a segédüzemben csak termelőszövetkezeti tagok dolgozhatnak. (A járási tanácá mezőgazdasági osztálya egyébként ebben az időben hárommillió forint hi telt is biztosított egy korszerű hajtatóház létesítésére, amelynek állandó munkaerőszükséglete 30—40 fő.) ellen, véglegesen elvetették a műanyagfeldolgozó üzemeltetésének gondolatát. Ezzel vége is lenne az ügynek, ha... ... Ha a szövetkezet nyakán nem maradt volna a 351 ezer forint értékű nyersanyag. A szövetkezet új vezetősége most azt sem tudja, mit csináljon a rengeteg anyaggal. Amint már említettük, az anyagok között van olyan is, amelynek raktározási ideje két hónap. Sötét, hűvös helyen kellene tartani, a szövetkezet azonban — jobb híján — világos, meleg helyen kénytelen tárolni. Kit terhel a felelősség egy esetleges tűz, vagy robbanás bekövetkezéséért? Nerq is szólva az anyagi kárról, amely a termelőszövetkezetet érte. Tekintettel arra, hogy az anyagok vásárlására hitelt nem kaptak, a vállalatok által benyújtott számlákat a szövetkezet egyszámlájáról emelik le. Eddig 68 hízott sertés, négy hízott marha értékét, továbbá a fél évi tejért kapott összeget, valamint a gyapjúért kapott 92 ezer , forintot fizették be a segédüzem nyersanyagaiért. De további -követelésükkel is „sorbanállnak” a vállalatok. A kár egyre nagyobb! ILibapásztor iluska ígérgetésből követelődzés Kovács egyre bátrabb lett: a szövetkezet terhére 351 ezer forint értékű anyagöt — köztük olyat, amely romlandó — rendelt. A prototípus csak nem készült el, s ezt üvegszál hiányával magyarázta. Az üvegszál nem érkezett meg, s Kovács az ígérgetésről áttért a fenyegetőzésre. Erre utal január 30-i levele, amelyben a szövetkezetre hárít minden felelősséget, ha az nem biztosítja a „javaslatiban homályosan meghatározott „feltételeket”. Ebben a levélben már 159 ezer forint beruházást követelt, s további három és fél millió forintot üzemviteli célokra! Kovács terveiben a segédüzemből egy kisebbfajta üzem lett. Hogy meddig „fejlődött” volna a dunavarsányi Petőfi Termelőszövetkezet műanyagfeldolgozója — nem tudhatjuk. A járási tanács végrehajtó bizottsága egy február végi határozatában ugyanis visszavonta a működési engedélyt s noha a szövetkezet vezetősége még fellebbezett ez A szövetkezet vezetősége szeretné a nyersanyagot értékesíteni, sikertelenül. Mintegy 150 ezer forint értékű anyag már- tönkrement, Kovács pedig nem hajlandó — a szövetkezet vezetőségének többszöri sürgetése ellenére sem — a lakásán tárolt nyersanyagot a szövetkezet ren- uj” ! delkezésére bocsátani és a szövetkezetben tárolt anyagokat a raktárosnak leltár szerint átadni. Az anyagok értéke állandóan csökken, s a magabiztos vállalkozó hibájából egyre nagyobb érték megy tönkre. A dunavarsányi Petőfi Tsz esetében nemcsak arról van szó, hogy „nem látták előre” a járási tanács vezetői, hogyan válik be a vállalkozás —, sajnos, sokkal többről. A megyei tanács végrehajtó bizottsága ugyanis már korábban határozatot hozott — sok szomorú tapasztalata alapján — a megye más szövetkezeteiben működő, hasonló vállalkozások megszüntetésére. A járási tanács vezetői tehát megsértették az állami fegyelmet, amikor engedélyezték a Kovács-féle műanyagfeldolgozó létesítését, amely a dunavarsányi szövetkezetét még súlyosabb gazdasági helyzet•* be sodorta. A működési engedély vjsz- szavonása óta több mint négy hónap telt el. A szövetkezet vezetői több szervnél jelentették a műanyagfeldolgozó körüli visszásságokat, a kibontakozást szolgáló határozott intézkedés azonban még nem történt iz ügyben. Mihók Sándor Sötétkék szövetaljhoz fehér blúzt visel, és szandált hord a lábán. A mai kis Iluska, a libapásztor íg^. öltözik. Nem fél tucat tojásból kelt, de ezernél is több géppel köttetett kislibát őríz. Nincs gonosz mostohája, hanem jóságos édesanyja. Szőke haját se fonja varkocsba, miután bi— Ugyan, vajon van-e Jancsija is? Nem felel, csak elmosolyodik, kicsit szemérmesen, kicsit ábrándosán. — Már miért ne lenne ilyen szép kislánynak — szólal meg mögötte derűs jókedvvel Futó Jánosné, és nehogy valami tévedés essék, folytatja a tréfás beszédet: — Iluska a bojtáFutó néni fürdőbe tereli tereli a nyájat zonyára bent a faluban — vagy talán Pesten? — a hölgyfodrásznál rövidre vágatta barna fürtjeit. Nagyjából eny- nyiben és nem sokkal többen különbözik a péceli, meg a másik libapásztorlány, az, akiről Petőfi mesél. De különbözik még abban is, hogy ez az anyakönyvbe Nagy Ilonának bejegyzett tizenhat éves kis Iluska — gimnazista. Idén járta ki a második osztályt. rom, én tmgyok a számadója ennek a népes nyájnak. Ezen aztán szívből kacag és mindenki vele nevet, mintha még a lábunk között fel-alá- tipegő sárgapihés kislibahad is felvidámodna a szavától. Farkas Lajos, a péceli Zöld Mező Tsz főállattenyésztője sem fojtnafja vissza ennyi jókedv közepette, szintén nevetős arccal beszél nagyon komoly dolgokról. A kísérletekről, amibe belefogtak itt, egy i apró tó vize mellett, az egykori Fáy-tanyán. Nagyüzemi libatenyésztéssel próbálkozik a tsz. Libatojást szereztek be, rajnai lúdét. Sok az erénye ennek a fajtának. Most ugyan még nem látszik meg a pelyhes apró jószágokon, hogy igen nagytestűek, de hamarosan azzá lesznek. Aztán köny- nyen hízók is. Legértékesebb tulajdonságuk azonban, hogy jó tojók. Évente negyven-öt- ven tojást rak a rajnai lúd, ami rendkívül tiszteletre méltó, előkelő helyet biztosít számára a libatársadalomban. Iluska tehát Futó nénivel együtt, nem holmi közönséges libákra vigyáz. 1450 apró libát bíztak kettejük gondjára. Ha kinő a tolla a nyájuknak, ötszázat kiválasztanak, az lesz a törzstenyészet, a többit hízóra fogják. Addigra azonban kis Iluska már a péceli girtinázium harmadik osztályában tanul. Az első két osztályt Nagyiétán végezte Biharban. Onnan jöttek el Bagomár községből szülei még kora tavasszal. Tsz- ből a tsz-be. A kislány vizsga után jött utánuk. — Mikor kijártam az általánost, gondoltam, megpróbálom a gimnáziumban — beszéli. — Megy a tanulás, ha nem is kitűnő, közepesrendű lettem. Hogy mit csinál érettségi után? Nincs még semmi kialakult terve, elvégzi a gimnáziumot, majd elválik aztán. Két év múlva az is kiderül, sikerült-e a Zöld Mező Kísérlete, kifizetődik-e a libatenyésztés, akkor pedig, ha úgy akarja — gondoljuk — visszajöhet, a tsz-be, akár libapásztornak. Nem olyan utolsó mesterség az, ha sok munkával jár is ennyi töméntelen aprójószágot őrizni, gondozni és etetni reggeltől-estig. Még vasárnapja sincs a pásztornak. Mennyi a bére? Tudjuk jól, a szegény Ilus- kát agyondolgoztatta a gonosz mostohája, aztán csak rossz szó, meg verés volt a fizetsége. Iluska, a péceli libapásztor is tudja: __A nyolcadik általános a nyaga volt, ott tanultuk lá- nos vitézt. Neki pedig öt forint az órabére. Tíz óra a munkaidő, napi ötven, egy hónapra ezerötszáz forint! A Zöld Mező Tsz nem mostoha. \ an-e mar, vagy még nincs, de egyszer biztosan lesz a kis Nagy Iluskának is Jancsija. Ám még ha történetesen a falu árvái a volna az a Országszerte gyorsan fejlődnek a burgonyaültetvények Az idei burgonya-vetésterület országosan 370 000 hold, s ebből 39 000 holdon szuperelit, illetve elit vetőgumó terem. A vetőburgonyatermő táblákon nemrégiben megkezdték a szelektálás! munkákat: a virágzó, vagy már el- virágzott burgonyatövek közül kiselejtezik a másfajtájú, vagy beteg, csenevész bokrokat, hogy a jövő évi vetőgumó minden tekintetben megfeleljen a minőségi követelményeknek. A nagyarányú szelekciót előreláthatólag augusztus első felében fejezik be. A Földművelésügyi Minisztérium növénytermesztési fő- igazgatóságán tájékoztatásul közölték, hogy burgonyaültetvényeink az idén általában jókor és megfelelő mennyiségű csapadékot kaptak, s csupán a szabolcsi, valamint a I borsodi tájakon — ahol kissé : megkéstek a vetéssel — kezd- i ték érezni a június eleji nagy | szárazságot. A burgonyatáb- i Iák jelenleg országszerte ápol- j tak, gyorsan fejlődnek, a ter- ; melőüzemek általában jó idő- ; ban kapáltak, töltögettek. A :burgonyabogár nagyobb ará- • nyű pusztítását mindenütt si- > került meggátolni vegyszeres j kezelésekkel. A gumókötődés í szinte minden vidéken kielé- \ gítő. Különösen dús fejlődésű ! burgonyaültetvényeket lehet \ látni a dunántúli vidékeken. \ A burgonyaültetvényeknek ! az idén körülbelül 25 százalé- ; kát már a leginkább kedvelt j rózsafajták foglalhatják el, \ így remény van arra, hogy ősztől tovább lehet majd bővi- \ teni az étkezési burgonya- £ ellátás választékát. (MTI) a homok, s hamarább érleli a dinnyét mint bárhol az ország területén. Pénzben ezreket jelent ez a tsz-nek, dinnyésnek egyaránt. Kérdezzük a nevét, de nevetve tiltakozik. Az arcán akármilyen vidám a mosoly, a tiltakozása komoly. Nem, nem mondja meg. Tavaly az egyik állami gazdaságban megjárták, mert kiszerkesztette őket a Falurádió és az állami gazdaság nem termeszt dinnyét az idén. Hátha megjárják most is, pedig a tsz-el igencsak elégedettek mindany- nyian. — Dicsérjék inkább a tsz-t — mondja biztatón — mert annak az érdeme ez. Nyolcvanöt holdon termesztünk diny- nyét, jól tartja magát az ár, hát lesz haszon. — Mennyiért viszik most a dinnyét? — Négyért veszi a MEK. Bár inkább venné kettőért kilóját, csak a ■végén is adjon érte egyötve- net. Nem jó dolog az, hogy a városiak hétért-nyolcért vehetnek csak dinnyét, amikor olcsóbban terem. Az viszont megint csak rossz, hogy a végén már olyan kevés az ár, hogy még leszedni sem érdemes érte a termést. Valamit kitalálhatnának az illetékesek. Aztán felvág egy dinnyét és mutatja, i teni V A pásztorlány és a kisliba Foto: Gábor Jancsi, akkor se kell Tündér- országig menniük, hogy egymáséi lehessenek. Férj-feleség lehet belőlük idehaza Magyarországon, mert itt manapság a Kukorica Jancsik is boldogulnak, még ha nem \t ilyen tisztes jövedelmű lib3 pásztorlányra vetik a szemű két. De ha az asszony szintén jól keres, annál megalapozottabb a házasság. Nem igaz? Szokoly Endre y milyen szép a bélé. S £ nemcsak szép,, hanem £ illatos, ízletes is a ^ zentai-sárga. Meg-} kérdezzük, mennyit $ termelnek belőle. $ — Édesapámékkal $ fogtunk össze, úgy % termelünk, összesen$ húsz holdat művel af két család. Mi csak f két féle dinnyét íer-^ melünk. A görög- £ dinnyék közül a su-f gár bébit termeszt- $ jülk, a sárgák közüli, pedig a zentait. Váltunk rnég né- \ hány szót a fajta-di- $ csöség múlandósága- í ról, arról, hogy vala- í ha az óriás pirosbé-: lű görögdinnye volt! a divat, most meg; már a kisebbsúlyú \ sugár bébi. Annák is > múlik a híre, mert! hiába korai és édes, i rossz a héj- és bél-! aránya. Lehet, hogy rövidesen a magnál- : kuli lesz a divat. : n. i. ! Széltében-hosszá- ban viruló dinnye- tábla integet csaloga- tón. Már érik a diny- nye? — ötlik fel hirtelen a kérdés. Aztán a Kossuth Rádió déli adása jut eszünkbe, abból is ez a rövidke hír: a Heves megyei dinnyések megkezdték a dinnye szállítását... : az országban elsö- I ként az idén ... — Ez a hír — j mondja a mi diny■ nyesünk — csak any- \ nyiban igaz, hogy \ valóban Heves me■ gyei dinnyéseké a di- 1 csöség. Mi is Heves l megyeiek vagyunk, ! csányiak heten, a tá- í piógyörgyei Zöld Me- \ ző Termelőszövetke- ; zetben. : S ehhez hozzá■ mondja még azt, hogy ! két nappal előzték i meg a szállítással He- j vés megyét. Itt, Ceg- \ léd környékén meleg A közelmúltban mezőgazda- sági szakemberekből álló bizottság járt a dunavarsányi Petőfi Termelőszövetkezetben. A félévi gazdálkodás alapján igyekezett képet kapni arról, milyen eredménnyel zárja majd a szövetkezet az idei évet. A vizsgálat kimutatta: a szövetkezeti gazdaságnak év végén mintegy kilencszázezer forint mérleghiánya lesz. A szövetkezet máris fizetésképtelen és ahhoz, hogy tagjainak a minimális — munkaegységenként! nyolc forint — előleget fizetni tudja, rendkívüli hitelt kell felvennie. Nehéz helyzetben van a szövetkezet. A bizottsági jegyzőkönyv számadatai szerint a mérleghiány tetemes részét — 431 000 forintot — az úgynevezett műanyagfeldolgozó segédüzemág költségei teszik ki. Sok szó esik napjainkban erről a vállalkozásról a termelő- szövetkezet tagjai között. A megszilárdítás eszköze? Tavaly ősszel ugyancsak bm zottság járt a szövetkezetben, akkor is a várható • év végi eredményeket vizsgálta. A mérleghiány akkor is előrevetítette árnyékát, s a bizottság azt javasolta a tsz akkori vezetőségének — az elnököt és a főkönyvelőt áprilisban felmentették tiszt^gük alól —, hogy gondoljon ki „valamit". A bizottság határozott javaslatot nem tett a pénzszerzés módjára, annál inkább Kasa- : róczky Lajos, a járási tanács mezőgazdáságj osztályának főkönyvelője, akinek felesége a dunavarsányi szövetkezet főkönyvelője volt. Tölgyesi János, a szövetkezet akkori elnökének elmondása szerint, október első napjaiban a járási főkönyvelő ezt mondotta: „Éppen ma járt nálam # égy műanyagos, vegyétek fel vele a kapcsolatot!" A „műanyagos” — Kovács István budapesti lakos volt MAHART- jegyvizsgáló — vállalta is, h<My segít „megszilárdítani” az anyagilag bajbajutott szövet- keltet. Kovács István javaslatot dolgozott ki a műanyagfeldolgozó segédüzemág működésére vonatkozóan, amelyet október 7-én nyújtott be a szövetkezetnek. Bizonygatni sem kell, hogy a „javaslatiban minden a helyén volt. A segédüzemág holland ágyakhoz műanyagfedőt, — amely Kovács szerint jobb mint az üveg — vándor — és állandó ólat, itatóedényt, öntözőcsövet, stb. készített volna, természetesen Kovács vezetésével. A javaslat, — amely egyben a megállapodást is képezte — kimondja, hogy a szövetkezet semminemű kockázatot nem vállal, s addig semmit nem ad a termelőszövetkezet, amíg a sorozatgyártás meg nem kezdődik, — „csupán” épületet és berendezést. (A „semmi” az anyagra vonatkozik.) E nagylelkűségért cserébe a szövetkezet vezetősége lemondott ellenőrzési jogáról. Szakmai és értékesítési ügyekbe senki bele nem szólhat” — mondja ki, a megállapodás, továbbá „A j javaslattevők illetve újítók a ! gyártandó cikkek után a tör- ; vény szerinti maximális j újítási díjat kapják”. Sarkal- ! latos pontja a megállapodás- í nak, hogy a „javaslattevők- ! nek”, illetve „újítóknak” — « ezek szerint tehát nem egye- j dűl Kovács szerepel az ügy- j ben — be kell mutatni a pro- : totípust s a szövetkezet csak ! ezután , rendeli meg az anya-j got í Prototípus helyett igérét! A szövetkezet vezetősége j megtárgyalta a „javaslat”-ot, : s elfogadta. Óvatos volt azon- : ban, mert csupán tízezer fo- : rintot szavazott meg az ügy ; támogatására. Kovácson kívül i akkor még senki sem gondolt arra. hogy a nagy tervekhez, az , elképzelésekhez képest a tízezer forint parányi összeg. A vezetőség nem tartotta fonA>sr a tagság elé vinni az egyedül „üdvözítő” vállalkozás ügyét; jóváhagyási ÉRIK A DINNYE
