Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-19 / 168. szám

PEST HEGYEI kSCírlar» Í964. JÚLIUS 18, SZOMBAT Kétezeréves városok LÁTOGATÁS BUHARÁBAN ÉS SZAMARKANDBAN Buhara és Szamarkand, a két ősi város valóságos álom­világ mindazoknak, akik elő­ször járják Szovjet Közép- Ázsia földjét. Buhara óvárosában, a sár­falú házak között, az egy-két lépésnyi széles sikátorokban úgy érzi az ember, mintha sok évszázados mese elevenedett volna meg körülötte. Messzi­re elhallatszik a bazár zsivaja, illatos birkahús sül a szénpa- rázs fölött forgó nyársakon, tunbános férfiak árulják a mézédes mazsolát és a grá­nátalmát, s a kerek, jóízű le­pényt. A sikátorok szögletein, az árnyékos zugokban idős, tarka kaftános férfiak ülnek szőnyegeiken törökülésben és igazi keleti nyugalommal szür­csölgetik . teájukat. Nem za­varja őket sem a csacsiháton poroszkálók hatalmas porfel- leget kavaró forgalma, sem a nyitott elejű bódéikban csö­römpölő kovácsok, vagy a munka közben panaszos, d-< nyújtott melódiákat cifrázó' fazekasok. Aki meg Dzsingisi kánt is legyőzte Első látásra minden olyan, mintha évszázadokat lépett volna vissza az ember, s ott járna az ősi Buharában. Eb­ben az, érzéki csalódásban azonban nincs semmi megle­pő. Hiszen a múlt emlékei olyan pompázatos szépséget kínálnak itt, hogy méltán el- ámul rajta az ember. Épség­ben áll a dinasztia-alapító nagyúrnak, Ismail Szamani- nak a mauzóleuma, mintha tegnap építették volna. Az épület vonalainak harmóniá­ja, tömör és arányos szépsége lenyűgöző. S ugyanezt érezni a Kaljan mecset tövében, vagy a híres gyógyforrás fölött épült mecsettömb láttán, mely még Dzsingisz kán bosszúszomját is legyőzte, s ama kevés épülettömb közé tartozik Buharában, melyet a hódító kán győzelme után épségben meghagyott. Szerencsénk van: nyitva állnak a mecsetek is. Péntek lévén, a próféta hívei lassú, Ünnepélyes menetben indul­nak imádkozni. Az egyik dí­szes külsejű medreszében, (ahol az iszlám papjai ké­szülnek hivatásukra) éppen diplomaosztás van: 40 új mullah fejezte be tanulmá­nyait. Az épülettömb ha­talmas, négyszögletes udvart fog közre, s a papjelöltek cel­lái erre az udvarra nyílnak. A cellák berendezése régies és sívár, a felszerelési tárgyakat a legszigorúbb aszkétizmus jellemzi. Érdekes volt vi­szont látnunk, hogy az intézet egy kis különálló udvarában súlyzókkal és modern torna­szerekkel felszerelt sportpá­lya húzódik; így párosul itt az ósdi, elavult „szellemi torna”, az iszlám tanainak magolása a korszerű testmozgással... Egyébként, amint kilépünk a tornaszerek közül a Kaljan- mecset melletti zegzugos si­Egy páratlan építészeti műremek: az ezeréves mauzóleum Buharában. A Kaljan-mecset. Még Dzsingisz kán is megkímélte... kátorba, a szamárhájon po­roszkáló üzbégek közé, újra visszazökkenünk a múltba, Naszreddin Hodzsa városá­ba. Szinte várja az ember, hogy valamelyik szögletben felbukkan a legendák fia, a kedves, furfangos kópé, s elindul, hogy az uzsorás Dzsafárt és a fellegvárban trónoló emirt megbüntesse. Az emír végnapjai Dzsafar már a múlté, s az emir sincs többé. 1921-ig állt még a trón, s az utolsó zsarnok megpróbált szembe­szegülni a szovjet hatalom­mal. Négy feleségével, sok száz rabnőjével, fegyveres szólgáivál -meghúzódott a vá­róé határában épült kéjla­kában, a Szitoria-I-Mahi- Haszában. Naponta negyven színes fátyolba öltözött lány szolgait neki, miközben il­latos saslikot evett, szerbe­tet iszogatott és — bosszút forralt a szovjet hatalom ellen— De 1921 szeptemberében megindultak ellene a Frunze vezette internacionalisták, kö­zöttük a magyarok. S négy nap múlva az emir hatalma összeomlott. Még a feleségei is letépték az átkozott fá- tyolt, a parandzsát, úgy ün­nepelték az elnyert szabadsa­got. Buhara óvárosa ma mú­zeumváros, a szovjet nép megőrzi ősi eredetiségében. Csak éppen a város hatá­rában gazdagon feltörő föld­gázt és a villanyt vezették be a legrégibb házikóba is. S nagy gyárak, üzemek épül­nek, modern, új város emel­kedik a hajdanán egetve- rően magasnak tűnt, karcsú minaretek fölé. Szamarkandi látogatásunk még Buharánál is színesebb élmény volt. A város az iszlám roppant méretű és felmérhetetlen gazdagságú emlékeinek valóságos kin­csestára. Ki tudná megmon-. dani, melyik emlékmű a szebb. A Bibi-Hanim mecset, a próféta talán legnagyobb egykori temploma, vagy a városközpont, a Regisztan kék- fehér-sárga-ezüst és arany mozaikkal, arabeszkekkel tele- himzett oroszlánmecsetje? A Sa-hi-Zinda mauzóleumtömb egy teljes városrészt elfog­lal, s színes legenda lengi körül. Az egyik ilyen év­századokon át továbbélő nép­hagyomány szerint a pró­féta unokaöccse imádkozott egykoron a pompás épületek helyén. Imádkozás közben ellenségei megtámadták és levágták a fejét, de a le­vágott fej emelt hangon to­vább imádkozott... Ebben a városban magaslik Gur emír mauzóleuma, s ben­ne a világhódító Timur Lenk sírja. A sírt már a szovjet időkben tárták fel az iszappal borított pincében, és valóban meglelték benne a sánta Timur bebalzsamozott, épségben ma­radt holttestét, amely azon­ban, amint levegő érte, porrá 27 000 forint megtakarítás A Pest megyei Vegyi és Kézműipari -konfekció üzem­ágához tartozó érdi filmnyo­mó üzemben huszonhétezer forint értékű műbőrt takarí­tottak meg eddig egy új tech­nológiai eljárás alkalmazásá­val. Korábban a műbőr vége­ket nem tudták teljes egészé­ben felhasználni, mert nehéz­ségbe ütközött az anyag stabil leszorítása a filmnyomásnál. A filmnyomó sziták között is kénytelenek voltak elég nagy hézagokat hagyni. Egy új technológiai eljárás segítségével a korábbi tíz szá­zalékról mindössze két száza­lékra csökkent a műbőr-hulla­dék anélkül, hogy ez a gyárt­mányok minőségének rovásá­ra menne. Személyes foglalkozás ?... Levél érkezett szerkesztőségünkbe. írója elpana­szolta: munkahelyén ilyen és ilyen ügyben hátrányt . szenvedett. A levelet közöltük az Olvasók Fórumában, és vártuk a fejleményeket. Nem kellett sokáig várnunk. Az érintett munka­hely egyik osztályvezetője megírta: a panaszosnak ugyan csak 80 százalékban van igaza, de a hibát korri­gálták. Lám, a sajtó hatalma — gondoltuk elégedetten, és ezt a levelet is közöltük a fórumban. De jött a harmadik menet. Az érintett munkahely felsőbb ha­tósága intézett szerkesztőségünkhöz levelet. Szövege a következő: „Nagyon'helytelennek tartom, hogy a vállalat csak egyik osztályvezetője révén válaszolt a panaszra. Hi­szen a sajtóközleményeket nagyon fontosnak kell te­kinteni. A vállalat igazgatóját figyelmeztettem, hogy a jövőben személyesen foglalkozzék minden, a vállala­tával kapcsolatos újságcikkel, közleménnyel. A sajtó­val való személyes foglalkozás minden vezető köteles­sége. a jó vezetés alapfeltétele. Elvtársi üdvözlettel: X. Y„ a felsőbb hatóság vezetője.” Meghatódva néztük a levelet. Ez igen, maga X. Y. írta! Aztán a jobb felső sarokban észrevettünk vala­mit. Ez volt ott: „Ügyintéző: N. N.” (m. j.) omlott. Szamarkandban élt a XV. század első felében a nagy Timur unokája, a hu­manista uralkodó és tudós, planetáriumot építő csillagász, matematikus és költő, Ulug- Beg is, korának legnagyobb szelleme, aki a várost a mu­zulmán kultúra központjává tette. Újszerű tanai annyira megrémítették a próféta pap­jait, hogy azok titkos lázadást szerveztek ellene, s nagyravá­gyó fiával ölették meg. Kísért a műit ' Szamarkandban, éppen úgy, mint Buharában, még az életmód is tükrözi a múltat, j Az idős férfiak közül sokan ! ma is órákhosszat üldögélnek. szőnyegeiken a teaházban,. ) amit ott csajhanának nevez­nék, s a házi munka terheit jórészt asszonyaikra hárítják. Bár a város közepén modern épületek egész sora készül, a vallásos üzbég a városszélen még sokszor régimódon, udvar­ra néző ablakokkal építi házát, s magas agyagfallal veszi kö­rül a maga féltve őrzött vilá­gát. Pedig a hajdanán rejtege­tett asszonyok arca nem titok többé, hanem örömökkel és gondokkal árnyalt, nyílt, em­beri arc. A szovjet állam nagy türe­lemmel, jó szóval és az új élet szépségeinek felkínálásával küzd a régi, a fejlődést gátló szokások ellen. S a szamar­kandi gyárakban és kolhozok­ban, vagy a vasárnapi ünnep­lő sétányon, a feltűnően vá­lasztékos módon öltöző sze­rény fiatalok között, már vilá­gosan látszik, hogy az új élet visszavonhatatlanul győzött. A múlt jegyeit viselő külső­ségek nem téveszthetik meg a felületes szemlélődőt sem. Igaz ugyan, hogy az ezüst­hold éppoly sápadtan ragyog, a nap éppoly szikrázóan per­zsel Buhara és Szamarkand felett, mint régen, a csillagok éppoly pompázatosán ragyog­nak, s a mecsetek sudár tor­nyáról több, mint kétezer év tekint le a szélesen gomoly- gó ember-áradatra. De már a turbános fejekben is új gondo­latok fogannak, s a széles ka-.„nők alatt szovjet embe­rek szíve dobog. Kékesdi Gyula Szót emelek a csendért! A kisvasút csikorogva fé­kez. Aztán fordul a mozdony és visszafelé indul a szerel­vény. Tulajdonképpen fenn vagyunk a hegyek között, a rég áhított, nyugtató csend­ben. Körül erdők, csodás, il­latos levegőt ontva. Minden alkalmas arra, hogy a Király­rétre érkező boldogan képzel­hesse maga elé azt a néhány órát, vagy napot, amit itt pi­henésként eltölthet. A fővárosi tanácsnak gyö­nyörű üdülője működik itt. Udvarán hatalmas, több mé­ter mély vizű medence. Iga­zán mindent megkap, aki itt nyaralóként letáborozik. S mi­kor már arról beszél, milyen nagyszerű is a pihenés, persze hogy megszólal és üvölteni kezd a harang alakú, szürkére mázolt rekedt hangszóró. Nem tudni miért? Senki fel nem kérte, senki nem kíván­ja. De ha akad is akinek bi­zsereg a vére egy kis tánczene után, hát az is megérti, hogy ez itt tilos terület az üvöltö­zés és zajok számára. Csak a törpe házistúdió kezelője ne értené meg? Nem is fontos a válasz — erre. Nem a királyréti nyugo­dalmas tanya az egyetlen, ahol hívatlanul üvölteni kezdenek a tranzisztorosak, vagy a pléh- hangú hangszórók. De épp ezek a félelmetes idegborzoló tünetek teszik aktuálissá, hogy az ember végre kijöjjön a sodrából és túlkiabálva a I hangszórókat, csendet kérjen, ' vagy könyörögjön — ahogy tetszik. 0 Jó, hiszen nem varázsolhat az ember maga köré csendet napi munkája közben. A ka­zánkovács, vagy a szövőnő nem olyan posztot vállalt, amelyet idegnyugtató csend­ben lehetne végigélni. De ha már egyszer kilépünk a meg­szokott zajos környezetből, legalább akkor köszönthes­sen ránk a nyugalom. Utazom a villamoson, s tö­röm a fejem ezen-azon, ami­kor Túrós Lukács megszólal mellettem — szakácsreceptet olvasva a Kossuth-rádió hul­lámhosszára. Felállók és át­szállók az autóbuszra. Közben | várni' kell a megállónál. És j bár lúdbőrzik a hátam közepe, mégis kénytelen vagyok elvi- I selni, hogy feltűnési viszke- tegségben szenvedő „autóbusz- stopp”-társam a Petőfi-rádió- ról csaváriritja á fülembe azt a rettenetes csa-csa-csát, amit annyiszor hallott az ember, hogy már a címének hallatára sokkos rohamot kap. Egyáltalán: rádióhang tá­mad utcán, üzletben, hegynek fel és lemenet. Amikor Viseg- rád várromjai között Mátyás királyról próbálok álmodoz­ni, a cigányzene arról a ma­dártani csodáról tájékoztat; hogy „Nyár este volt, pacsir­ta szólt a fán”. Egyáltalán nem vagyok bo­Hárommillió forint az Operaház szépítésére Az évadzárás utáni na­pokban mesteremberek „száll­ták meg” az Állami Opera­házat, hogy az épület bel­sejének hárommillió forintos felújítási munkáját elvégez­zék. A kárpitosok új bár­sonyhuzattal látják el a né­zőtéri székek százait, a pá­holyok könyöklő mellvéd­jeit. A parkettások a 80 esztendős épület folyosóinak parkettjét újjal cserélik fel, a festők pedig újra ara­nyozzák a falakat szegélyező és a mennyezetet borító dí­szítéseket. (MTI) Azért nem árt, ha van? Hétszázezer forint nagy pénz. Körülbelül ennyibe kerül egy öntözőberendezés. A szobi járás termelőszövet­kezetei közül négy mégis megvásárolt egyet-kettőt, sőt, kettő, hármat is vett, ami nagyon dicséretes, összesen kilenc berendezése van a négy tsz-nek, de szakemberük csak négy berendezéshez elég. Még gépkezelő csak akad, szakmunkás azonban már annál kevésbé. Ezért hívta fel még a télen a járási tanács a négy tsz vezetőit, hogy jelöljenek ki tagjaik közül néhányat, a kéthetes öntözési tanfolyamra, ami nemcsak tandíjfizeté­si terhet nem jelent a tsz-eknek, de kiküldött tagjaik kosztjáról, ellátásáról is a tanfolyam gondoskodik. Ennek ellenére a négy tsz közül egyik sem küldött a tanfolyam­ra senkit. Igaz, kiküldött tagjaiknak naponta fél munka­egységet kellett volna fizetniük, de ez csak nem tarthatta vissza a tsz-ek vezetőségét a kijelöléstől, ha már száz­ezreket fektettek be az öntözőberendezésekbe. Ha mégis a fél munkaegység az oka, az csak takaré­koskodás lehetett. Mifajta takarékosság azonban az olyan, amely a jövedelem növelését akadályozza, és például Vá- mosmikolán a Vörös Csillag Tsz tavasszal nyilván emiatt nem tudta megalakítani az öntözőbrigádokat sem. Bár a brigádok meg nem alakításáról a tsz vezetősége azt mondja, hogy munkaerőhiány az oka, csaknem biz­tosra vehető, ha nevelt volna öntözőszakmunkásokat, lenne embere mindegyik öntözőegységhez. így ellenben 150 holdas tavaszi öntözési tervét nem teljesítette, mind­össze 30 holdat öntözött — három öntözőberendezéssel! Még szerencse, hogy később megindultak az ég csatornái, és azóta is majd mindennap esik. Ha nem esne, ugyan, mi növelné az öntözendő terület terméshozamát? Ugyancsak három öntözőberendezése van a letkési Bástyának is, de csak kettő üzemképes. Baj történt ugyanis a tsz tehergépkocsijának akkumulátorjával, új kell helyette. Azt pedig igényelni leéli, és amíg megjön a kiutalás, abba hónapok telnek el. Tehát, hogy üzemképes legyen a teherautó, kölcsönvették részére az egyik öntö­zőberendezés akkumulátorát, és ezzel azt tették üzemkép­telenné. De még így is tavaszi öntözési tervük 57 százalé­kát teljesítették, ami a vámosmikolai eredménynél hatá­rozottabban jobb. / Kérdés azonban, minek ölt bele a két tsz egyenként kétmilliónál többet a három-három öntözőberendezésbe, ha nem törődnek üzemeltetésével. Csak nem azért, mert nem árt, ha van? —y —e garas ember, tisztelem mások szórakozását, és örülök annak, 'ha a szomszédom jól kitáncol­ja magát. Kijelentem, hogy sze­retem a dzsesszt, élvezem Bar­tók Béla zenéjét, s általában,- barátja vagyok a muzsikának. De arra senki sem kötelezhet, hogy én akkor, és azt hallgas­sam, amit éppen más akar. De még csak ‘nem is jogi kérdésről van itt szó. Ha tud­ná a kedves olvasó — hiszem, hogy sokan tudják is —■, hogy idegrendszerünket és egészsé­günket hogyan kezdi ki, s eszi- rágja naponta a sok felesleges zaj, vagy hanghatás, akkor nagyon meggondolná, rhinden- ki, rázuhogtassa-e a hangszó­rók mérgét embertársára. Mert ne akarja nekem senki azt mondani, hogy édes ket­tesben sétálva, vagy akár hármasban beszélgetve, nem zavar az a megátkozott tran­zisztoros rádió a sertésalom- cseréről szóló, jól felhangosí- 'tott előadásával. Én nem is tudom elképzelni, hogy lehet ilyenkor két értelmes gondo­latot cserélni egymással. Ha sincs szükség, akkor mégin- kább hívatlan az a hívatlan harmadik ... Szót emelek a csendért. Mindannyiunk nevében és ja­vára, még azok védelmében is, akik felszerelték magukat hordozható hangdobozokkal, vagy akik élvezettel recsegte­tik és üvöltetik, nem egyszer egész községek lakóit elkese­rítve, házistúdiók recsegő hangszóróit. Higgyék el, hogy a mai nagy tempójú, ideges világban, valóságos isten ál­dása, sok embernek elsőse­gély lenne, ha egy csokorra való, igazán felesleges hangtól megszabadulhatnánk. Mindezt oly egyszerűen el lehet érni! Egy kicsit a másik ember idegrendszerét kell kölcsön venni, vagy nyugtázni néhány ki nem mondóit gondolatát. S akkor mérgesen, vagy szívé­lyesen, de odanyúl az ember a hangerőt szabályozó gombhoz, és lejjebb csavarja a sportköz­vetítés tv-hangját, a cigány­zenét és a szórakoztató dressz- muzsikát, és csak akkor kap­csolja be a hangszórót, amikor arra igazán szükség van. A nagyvilágban, ahol a sok zaj és hang már korábban ül­dözőbe vette az embert, me­nekülnek a természethez, ke­resik a csöndet, Mi is eljutot­tunk ódáié, hogv gondunk le­het — a hallgatásra. Tóth György £1 í»gn< »parancs Marx ellen A wernigerodei városi le­véltárban megtalálták Wer­nigerode grófjának 1844-ben Karl Marx, Heinrich Heine és más „hálátlanok” ellen kiadott elfogatóparancsát. Marx akkoriban Párizsban időzött, ahová 1843-ban köl­tözött, hogy kiadja a „né­met—francia évkönyv”-et. A most napvilágra került elfo­gatóparanccsal együtt meg­találták azt a vádindítványt is, amelyet a poroszok emel­tek 1844 április 16-án Marx ellen „az udvar elárulása és felségsértés” címén.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents