Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-19 / 168. szám
1964. JÚLIUS 18, SZOMBAT '"^íílrtop . A királyréti KISZ-táborban A vezetőképző-tábor még javában épül, ennek ellenére megtelt lakókkal. A délelőtti előadásokat aktív pihenő _ az é pítkezésen végzendő társadalmi munka — váltja fel. Vizet kapnak az elkészült előcsarnok virágai Jut idő egy kis napfürdőre is I JWemicsttk a — as embereken is múlik Szigelcsépi tanulságok — Gyors segítség Jobb munkaszervezést de mellette a két aratógépet jobban kihasználhatták volna. S a járulékos munkák? összesen kilenc erőgépe van a tsz-nek. Közülük — amint Németh István fölsorolja — jelenleg «fsak három szánt. Egy cséplőgépet hajt, egy a szalmalehúzást végzi, a többi pedig szállít. Németh István, az elnök- agronómus persze védi az igazát, ám Pessuth András bebizonyítja, nemcsak a géphibák, hanem a rossz munkaszervezés is közrejátszott az elmaradásban. Mindenesetre most itt a kínálkozó alkalom, megszüntethetik az elmaradást, vasárnap a termelőszövetkezet segítségképpen ötven embert kaphat. A tsz-elnök szerint — s ezt nem értjük — nincs szükség külső segítségre, az egyhetes elmaradást egy nap alatt úgysem tudnák megszüntetni, a munkákkal majd megbirkóznak a maguk erejéből. Úgy vesszük észre, inkább a sértődöttség mondatja ezt a tsz-elnök- kel, mert csakhamar sikerül meggyőzni a helytelen álláspontról. Végül maga is látja, mégiscsak nagy segítséget jelent majd annyi ember. A járási tanácselnök-helyettes pedig megígéri, hogy a szomszédos községben felszabaduló gépekkel is segítenek gyorsítani a betakarítást Szigetcsépen. Úgy gondoljuk, az eset kapcsán nem haszontalan összegezni a tanulságokat. Helyes és dicséretre méltó a Ráckevei Járási Tanács módszere, ahogyan menetközben a helyszínen, az érdekeltekkel egvütt megtárgyalja, miként lehet elhárítani a betakarítás akadályait. Körültekintő szervezéssel, a gépek alaposabb kihasználásával, a meglévő nehézségek ellenére is előbbre tarthatnának az aratással a szigetcsépiekFélreértés ne essék, senki sem akar beleavatkozni a kettős tisztséget betöltő Németh István munkájába, a helyi tanácsnak nemcsak joga, de kötelessége is, különösen ilyen nagy munkák idején figyelemmel kísérni, hogyan halad a betakarítás. Persze, nem ártana a szövetkezet és a tanács vezetői között levő kapcsolatot megjavítani, szorosabbra fogni Szigetcsépen, hisz’ csak együttműködéssel lehet megszüntetni a falu és a szövetkezet kölcsönös gondját. Súlyán Pál Változások a MÁVAUT-menetrendben Július 20-tól kezdve a Budapest—Csepel—Szigetszent- miklós—Szigethalom Autógyár—Tököl autóbuszvonal 576. számú járatát Szigethalom Autógyártól tíz perccel korábban, 16 óra 10-kor indítják. Ennek következtében az autóbusz az Autógyár és Tököl piactér között a közbeeső megállókat is tíz perccel korábban érinti. Odakint reszket a levegő a júliusi forróságtól — idebent a szigetcsépi tanácsháza elnöki irodájában még izzóbb a hangulat. Nem a beleselkedő napsugarak fűtik melegebbre a termet, a szenvedélyes vita hevíti a tárgyalókat. A helybeli Lenin Termelőszövetkezet „ügye” van éppen a hirtelen összehívott kis megbeszélés napirendjén. Jelenleg ugyanis a szigetcsépi termelőszövetkezet a járás egyik legtöbb gondot okozó gazdasága, egy héttel maradt el az aratással. A tennivalók egyre jobban szaporodnak, az összezsúfolódó munkáik mind több gondot okoznak. Túléfésben van az intenzív búza, vágni kellene a tavaszi árpát, sürget a rozs is. A kiegészítő munkák: a szalmalehúzás, a kazlazás, különösen pedig a tarlószántás még lassúbb. Negyedórája figyeljük a vitatkozó feleket — véletlenül nyitottunk be a terembe — s az az érzésünk, hogy bizony, az elmaradást a szövetkezetiek elkerülhették, vagy legalábbis mérsékelhették volna. — Nem használják ki a gépeket — érvel szemrehányóan Kalló István tanácselnök. — Nekem is az a véleményem, vasárnap is dolgozhattak volna — állapítja meg Pessuth András, a járási tanács elnökhelyettese. Németh István főagronó- mus, s egyben a Lenin Termelőszövetkezet megbízott elnöke ingerülten vágja rá: — Azt nem mondanák meg az elvtársak, hogy mivel dolgozzunk. Esett az eső, a kombájn, amit ideirányítottak a gépállomástól, elromlott, egy hét alatt mindössze tizenöt holdat aratott le. Ami pedig a vasárnapi munkát illeti, ha nem is teljes prővel, de azért dolgoztunk. Hozzákezdtünk a tarlószántáshoz, meg a másodvetéshez. — A járásiak a csépi határt is meglátogatták a vasárnapi ellenőrzésen, de bizony, csak álló gépeket láttak. — így volt — egészíti ki a tanácselnök a járási tanácselnökhelyettes közbevetését — nem dolgoztak, nekem azt mondták, hogy nincs ember. Ez még csak hagyján, de hétfőn miért állt a két aratógép? A tsz-elnök cáfol, arra hivatkozik: a traktorosok már harmadik hete, hogy nem pihennek, kellett nekik vasárnap egy kis kimenő. Hétfőn pedig nem az aratással, hanem a szalmalehúzással kezdték a napot. A közbevetett hosszabb, rövidebb kérdések, majd a válaszok mind hevesebben záporoz- nak. A vitából kiderül, a j kívülálló legalábbis azt há- \ mozhatja ki, hogy Sziget-; csépen kétségkívül rossz a; gépellátás, az időjárás sem! kedvezett, de bizony az elmaradásnak más oka is van. Nevezetesen a rossz munka-; szervezés. A kombájn leállt, j * Tehetetlenség? Panaszok érkeztek lapunkhoz nemrégiben a megyében épülő egyik legnagyobb üzem ellen. Az üzem, amely méreteiben máris országos, sőt, nemzetközi jelentőségű, építkezése során kisajátította több kisember földjét, a kártérítés pedig egyre késett, és jószerével még ma is késik. Ez volt a panasz lényege. A helyszínen, a faluban a tanácsnál, majd az építkezésen meggyőződhettem róla, hogy a panasz nem alaptalan. És mégis: kiderült, hogy senki nem felelős a hibáért, mert mindenki papírokkal tudta fedezni magát, rendeletekkel, rendeletszámokkal, hivatkozásokkal, iktatási dátumokkal, aláírásokkal, át-, le- és feliratokkal, meg a jóég tudja, hogy mi mindennel... Egyszóval végül is senki nem volt hibás, a rendeleteket senki át nem hágta, a levelek, a le- és feliratok dátumra szépen klappoltak, csak..., csak éppen a károsultak csikorgatták a fogukat. A hosszas beszélgetés végén megkérdeztem az épülő nagy mű fiatal, nagyon energikus igazgatóját: mi a véleménye, rendben van-e ez így? A rokonszenves ember széttárta karját és reprodukálhatatlan arckifejezéssel így válaszolt: — Az ördögbe is! Hogyan volna? Nincs! Az ablakhoz lépett, majd hirtelen odahívott engem is, és kimutatott az épület előtti üdezöld gyepre. Ott fényes nappal, pontosan délelőtt fél tizenegykor overallos építőmunkás süttette magát, hanyatt fekve. Edesdeden aludt az üzem főépülete, az igazgató ablaka előtt. A kutya sem zavarta. Csodálkozva néztem az igazgatóra, ő pedig így folytatta: — No, látja, legfeljebb bosszankodhatom, mert mást tenni nem áll módomban. Mit tegyek ezzel az emberrel? A kormányzat ugyan megadta nekem a jogot, hogy itt az építkezésen milliók, sőt. százmilliók felett diszponáljak, gyakorlatilag semmi lehetőségem arra, hogy az ilyen naplopókat kipenderítsem. S, ha a szükséges adminisztratív cécó után fel is mondanánk neki, ugyan, mi történne? Vállat vonna, venné a kalapját, s holnaptól kezdve, más vállalatnál lopná a napot. Hiába, építőmunkáshiány van, és — kész!. ....................... S oká hallgattunk. Végül megkockáztattam a kérdést. — És ön szerint, volna valami megoldás? A fiatal igazgató felélénkült, úgy magyarázta: — Persze, hogy volna. Szabadabb kezet kellene kapnunk, hogy az embereket jobban serkenthessük. Anyagilag is, fegyelmileg is, Állítom; hetek alatt megváltozna a helyzet az építőiparban, ha..., ha csak egyetlen elvet be tudnánk tartani. — Éspedig? — Azt, hogy a kevesebb — jobb. A jól megfizetett, bár kevesebb építőmunkásra gondolok, aki tudja, hogy amennyiben nem dolgozik meg a pénzéért, el lehet öt küldeni... Lehet, hogy az igazgató ötlete túl merész volt. Nem tudom. Nem vagyok sem közgazdász, sem lélekbúvár. De azt tudom, hogy az ilyen állapot lehetetlenség. És újságíró lelkiismeretem kötelez, hogy a véletlen adta beszélgetést erről a témáról közzétegyem. Az üzem és az igazgató nevét nem írom ide. Azért nem, mert tartok tőle. hogy az elhangzottak mindenütt égető kérdést jelentenek. Már „csak” a válaszadásra kell várni... Firon András Ha előre mindent megtesznek Átképzősnek jelentkezzenek 18—45 éves férfi segédmunkások kőműves szakmára Jelentkezés július 20-ig, levelezőlapon vagy személyesen. €. M. Bács megyei Állami Építőipari Vállalat Kecskemét, Klapka utca 34. szám kel is megbirkózzanak vele? Gyakorlatok, versenyek és „bevetések” tanúsága bizonyítja, hogy képesek. De legfőbb tennivalójuk mégsem ez, hanem megelőzni a bajt. A hivatásosokkal karöltve nekik kell gondoskodniuk arról, hogy pontosan a helyén legyen minden szükséges felszerelés, ök, a helyi tűzőrségek figyelik gondosan a határt. Nehéz hivatás ez. Hiszen akár a földön, akár bent a községben dolgoznak, napi munkájukhoz fárasztó többletet ad az újabb tennivaló, a készenlét. És , mégis sokan úgy látják, hogy akadékoskodnak, hogy a munkát nehezítik, amikor a biztonsági szabályok megtartását kérik. Megyénkben tízezer az önkéntes tűzoltók száma. Szép, kifejező szám ez, de nyáron mégis csalóka. Hiszen a tízezerben benne foglaltatnak a városiak, az üzemiek és a községiek. Igaz, a községiek gyorsan mozgósíthatók — de nyáron ők, tíz-tizerfötödma- gukkal felelősek az egész, nagy kiterjedésű határért. A legjobb az, ha a tűzoltóraj kint van a tsz-ekben. De megyénkben csak nyolcvan termelőszövetkezetnek van önálló tűzoltóraja. Biztosabb, biztonságosabb lenne, ha a többi tsz is megpróbálna szervezkedni. Nem úgy, hogy a meglevő jó rajokat szétdobálják. Hanem úgy, hogy most, a legkritikusabb időben kis csoportokat alakítanak a veszélyeztetett területeken. Akik baj esetén szervezetten léphetnének akcióba, amíg a községi ütőképes „haderő” odaér. A munkq sürget, ilyenkor minden emberre számítanak. Idő sincs, nehéz a kis csoportokat megszervezni. De ez a többletfáradság, a lelkiismeretes, gondos felkészülés még akkor is kifizetődik, ha semmi szükség sem lesz rá. És az volna igazán jó, ha a megye községi és tsz-rajai- ra cs a meglevő vagy megszervezendő csoportokra semmi szükség nem lenne. De ez csak akkor lehet így, ha a rajok és a csoportok előre mindent megtesznek. Ha jó előre gondoskodnak mindenről — nehogy a sárkányfejek kikeljenek. M. J. A tűz, amely éltet és pusztít, amely hálával és félelemmel tölti el az embereket, sokszor még most is úgy tesz, mintha megfékez- hetetlen, kegyetlen őselem volna. Pedig technika és szervezettség állja el az útját, nem engedve, hogy pusztító sárkányfejei kikeljenek. Technika és szervezettség. Ne beszéljünk most a hivatásos tűzoltókról, akik mesterei mindkettőnek. Szóljunk az önkéntes tűzoltókról, akik fizetés nélküli másodállásként látják el tennivalóikat. S akik nyáron fő szerepet kapnak, hiszen ők dolgoznak a szérűkön, a szérűk közvetlen közelében. Nagyrészt az ő munkájuk dönti el, hogy felcsaphat-e ; a tűz, s ha igen, tőlük függ ; elsősorban, hogy milyen ér- i téket semmisít meg. ök vannak a szérűkön, ne- ; kik kell helytállniok addig, i amíg a városból, a járási i székhelyről kiér a tűzoltó- ; autó. Nagy feladat ez — ké- : pesek-e arra, hogy megbir- : kozzanak vele? Képesek-e ar- '■ ra, hogy szerény eszközeikSajtótájékoztató a mezőgazdaság naav sereaszemléiéről gazdaságunk az utóbbi négy j évben elért. Az eredmények bemutatásá- : ban az idei kiállítás a hang- : súlyt a „hogyanra”, tehát a | nagyüzemi mezőgazdasági ter- j melést elősegítő módszerek és j eszközök, valamint a korsze- | rűsítés szempontjából fontos: alapvető termelési eljárások j széles körű bemutatására he- ; lyezi. A kiállítás — mint a minisz- I terhelyettes hangsúlyozta —. elsősorban a hazai mezőgazdasági termelés bemutatója. Ez azonban nem zárja ki, hogy az évek során kialakult gyakorlathoz híven, ne hívjunk meg más országokat és külföldi cégeket. Keserű János miniszterhelyettes tájékoztatója után a sajtótájékoztató részvevői megtekintették az épülő kiállítást. A 'kiállítási főbizottság jóváhagyta az augusztus 28-án megnyíló Országos Mezőgazda- sági Kiállítás és Vásár végleges programját. Keserű János földművelésügyi miniszterhelyettes, a főbizottság elnöke pénteken a kiállítás területén fogadta a hazai és külföldi sajtó képviselőit, s tájékoztatta őket a főbizottság döntéseiről. Bevezetőben a hazai mező- gazdasági kiállítások és vásárok történetével foglalkozott, majd elmondotta, hogy az augusztus 28-án megnyíló 65. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár éppen a tizedik a felszabadulás óta megrendezett kiállítások sorában. Jelentőségét azonban nem is any- nyira ez a kerek évforduló határozza meg, mint inkább az a fejlődés, amelyet mező-
