Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-16 / 165. szám
1964. TŰLIUS 15. SZERDA Magunk és mások épségéért A rendelkezésre áUÓ sta. tisztika szerint az állami mezőgazdasági üzemekben az idén csökkent a balesetek száma. Ennek valamennyien szívből örülünk. Annál aggasztóbb, hogy ugyanakkor a termelőszövetkezetekben sokat romlott a helyzet. Naponta közöl a sajtó és a rádió híreket, súlyos, gyakran halállal végződő balesetekről. Utasokkal felboruló vontatók es tehergépkocsik, árokba dőlt traktorok, a működésben levő gépek okozta sérülések, egyes növényvédő szerektől keletkezett mérgezések, jelzik a szaporodó tragédiákat. Ha belelapozunk a rendőrségi jegyzőkönyvekbe, rendszerint az derül ki, hogy az italozás, a felelőtlen bravúroskodás és a meggondolatlanság szüli a legtöbb balesetet. Az ittas és a bravúroskodó vezető rendszerint megfeledkezik arról, hogy a vontató nem versenyautó, s a dűlőút nem versenypálya. Most, a mezei munkák dandárjában különösen nagy szükség van az óvatosságra és az éberségre, hiszen a kom- bájnosok és traktorosok 12— 16 órát töltenek a gépek nyergében. Ha a vezető egyetlen pillanatra is elveszti uralmát a kormány felett, nemcsak a saját testi épsége forog kockán, hanem a gépet kiszolgáló, a gépen, vagy a gép mellett dolgozó embereké is. Az edd'gi tapasztalatok azt mutatják, hogy a termelőszövetkezetekben a balesetelhárítás és az elhárítással kapcsolatos ellenőrzés még eléggé kezdetleges. Gyakran a legszükségesebb védőberendezések is hiányzanak. S ha megvannak is, sok helyen nem használják azokat. A növényvédőszerek tárolására kijelölt méregkamrák sem felelnek meg mindenütt az előírásoknak, s ebből is sok baleset származik. A növényvédelmi felelősök ne csak papíron, hanem ténylegesen is legyenek felelősei azoknak az előírásoknak, amelyek betartására a törvény is kötelezi őket. A mezőgazdasági üzemekben, sajnos, nemcsak a felnőtteket, hanem a gyermekeket is gyakran éri baleset. A közelmúltban történt, hogy M. Lajos tsz-traktoros ittas állapotban átadta a gép kormányát a mellette ülő 11 éves fiának. A következmény: a traktor egy kanyarban felborult, maga alá temette az apát és a fiát is. Mindketten életükkel fizettek a szerencsétlen traktoros meggondolatlanságáért. A szülők is legyenek szigorúbbak, s ne engedjék meg, hogy a gyermekek mozgásban levő gépekre kapaszkodjanak. A termelőszövetkezeti vezetők, de a gépkezetók is éberen őrködjenek azon, hogy hozzá nem értő munkás a gépeket ne babrálhassa; a gyermekeket pedig lehetőleg ne engedjük a gépek közelébe. Az a traktoros, illetve kombájnom, aki hozzá nem értő, traktoros vizsgával nem rendelkező dolgozónak akár egy fordulatra is átadja a rábízott gépet, akkor is megérdemli a felelüsségrevonást, l‘a baleset nélkül végződik a dolog. A termelőszövetkezeti vezetőknek saját hatáskörükben is van lehetőségük arra, hogy a mások és saját maguk testi épségét kockáztató, könnyelmű vezetőket megbüntessék. A munkaegység-levonás rendszerint érzékenyen érinti a szabálysértőket. Ha a helyénvaló figyelmeztetés nem használ, akkor habozás nélkül ezt is alkalmazni kell. A balesetelhárítás csak akkor vezet igazán eredményre, ha azt mindenki komolyan veszi és be is tartja. Jó példáját láttuk a szigorú ellenőrzésnek az egyik somogyi szövetkezetben, ahol a határszemlén levő elnök nem volt rest és a dűlő másik végén dolgozó traktorost azért vonta felelősségre, mert hagyta, hogy a gépre — a nyereg mellé — még egy ember felkapaszkodjon. Igaza volt az elnöknek: a traktoron csak egy személynek van helye, s aki ezt nem veszi tekintetbe, megérdemli a figyelmeztetést, ha pedig ez nem használ, a büntetést. A mezőgazdasági üzemi balesetek csökkentése persze nem az ellenőrzésen múlik. Mindenkinek érdeke, sőt kötelessége az óvatosság, sót az is, hogy másokat figyelmeztessen, visszatartson a meggondolatlanságtól. Mindent összegezve: szigorúbb ellenőrzésre, nagyobb józanságra, felelősség- érzetre és lelkiismeretességre van szükség, hogy elkerülhessük a baleseteket. D. J. Dánszentmiklós aratáskor A Dánszcníimklósi Állami Gazdaságban és a dánszentmiklósi Micsurin Tsz-ben kétezer holdon aratnak, részben kombájnokkal, részben kaszával. Képünkön: aratnak a kombáj k Megoldják Nagykáta villany és vízellátását Múcstk fi titkárságtól — de nént a mosgaBanttóí nemegyszer alkalmatlanságát is terjesztik. Mosolyog. — Az emberek nem értik a túlegyszerűiíés túlérthető dolgokat. Okkal, ok nélkül komplikálnak. Az esetem talán nem tipikus. Ne is legyen. De ha egyszer így történt, ha oont velem történt — jó lenne, ha megértőbbek lennének. Egyébként nem búcsúztam el a mozgalomtól. A „nyugalmazott” KISZ- titkár optimista. Beszélt már az alapszervezeti KISZ-tit- kárral. Megígérte: bármilyen problémájuk lesz, segít. Nem kétséges: szükség lesz rá az autógyárban ezután is. b. i. Nagykáta lakóinak évek óta fájó nehézsége a víz- és villanyellátás. Most végre mindkét probléma elindult a megoldás útján. Az eddigi villanyhálózat csúcsidőben egyáltalán, de napközben sem szolgáltatott megfelelő feszültséget. 220 volt helyett sokszor 140 volt feszültség érkezett. Ez lehetetlenné tette az elektromos gépek, főleg a televízió használatát. * * Most végzik a műszaki átvételét a jászberényi úttól behozott 25 000 voltos magasfeszültségű vezetéknek. Áll már a négy új transzformátor is, melyet állami hozzájárulásból építettek. A hátralevő átvételi és szerelési munkák egy hónapon belül befejeződnek, így augusztus végére végleg megszűnik a nagykátaiak jogos villanypanasza. Az építéssel egyidőben hálózatbővítést is végrehajtanak. 1300 méter új vezeték épül és ezzel 130 ház- ! ményben. ba vezetik be a villanyt. A villany ezúttal a cigánytelep kis házaiban gyullad ki. Hosszabb időt vesz igénybe, hogy végleg megoldott legyen a község rossz ivóvízellátása. Ennek érdekében elhatározták, hogy ivóvíz társulatot alakítanak. A társulat szervező bizottságát már életrehívták. Elkészültek a víztorony és a község főútvonalait behálózó vízhálózat előzetes, úgynevezett tanulmánytervei. A munka előreláthatólag 13 millió forintba kerül, amelynek jelentősebb részét állami támogatásból fedezik. A fennmaradó részt a társulás tagjai hozzájárulásként adják és 8 év alatt kell kifizetniük. A törvények szerint, amennyiben a község lakóinak 51 százaléka belép a I társulásba, a fennmaradó 49 I százalék számára a részvétel | kötelező, de ők nem részesül- i nek a 8 éves fizetési kedvezMunkában a kézi aratók (MTI Foto: Patkó Klári íelv.) A köszönőemher zést végzett a vonalon, aztán sietett haza. — Pontosan mi a munkaköre? Válasza rendkívül szabatos: — A blo'kkmester felelős azért, hogy emberei a váltókat, jelzőket, térközbiztosítókat gondosan karbantartsák a kijelölt vonalszakaszon. Tizenkilenc emberrel Kispesttől—Albertirsáig látjuk el a szolgálatot. ★ Nézzük meg, hogyan lett köszönőember. Azazhogy... — Volt már szerencsétlenség 1952-től ezen a vonalon? — Egyetlen kisiklás Üllőn — de az sem a mi hibánkból. Pedig összesen százötven váltónk van. Csakhogy azt mi tudjuk a legjobban: a váltóra vigyázni kell. Megnézheti mindegyik váltónkat, kibir az bármilyen vonatot! És köny- nyen is járnak, öröm nézni, amikor átállítják őket. — Gyorsan dolgoznak az emberei? — Csak gyorsan ne dolgozzanak! Itt a legfontosabb a lelkiismeretes munka, hogy minden biztonságos legyen. Gondolja meg: mennyi ember, és micsoda érték halad át naponta a vonalon! — Szóval, ezért lett köszönőember? Széttárja a karját: — Azt a főnökeim jobban tudják. — Mégis, hogy történt? ■— Pénteken szóltak.., ★ ... És másnap, július 11-én, szombaton, Lévai Mihály blokkmester Budapestre utazott A Parlamentbe ment, ahol a Kupolateremben több, mint kétszáz vasutas gyűlt össze, köztük jópáran fiatalok. Tizenkét órakor elcsitult a zsibongás. Megérkezett az ország és a minisztérium vezetőinek küldöttsége. — Tizenhárom órákor fejeződött be. az ünnepség — meséli a blokkmester. — Utána vendégül láttak bennünket. Nagyon jól éreztük magunkat. Én a fiatalok között voltam... De visszatérve az ünnepségre: Dobi elvtárs beszélt. Megköszönte a munkánkat, áldozatkész fáradozásunkat. Jó volt hallgatni, hogy az ország vezetői tudják, mennyit kínlódunk télen, vagy akkor, amikor az árvíz fenyegeti a töltéseket. Aztán Dobi elvtárs, majd a miniszter előtár s, dr. Csanádi György átadta a kitüntetéseket. Most következtem én ... ★ — Lámpalázas volt? — Inkább utána. De közben is, nem tagadom. Mégis — ez az Országház. Meg nem akárkiknek beszélek. És a termelési tanácskozásokon mindig hozzászólok, dehát ez volt az első nyilvános szereplésem. Szóval elmondtam röviden: megköszönjük a támogatást. A kitüntetést is köszönjük, bár ezt nemcsak mi kaptuk. Mert általunk az ország össz-vasutasságát kitüntették. Megígértem a magam — és azt hiszem jogosan teltem, az egész vas- utasság nevében, hogy a jövőben is lankadatlan szorgalommal dolgozunk. De majd kifelejtem, volt egy nagy baklövésem. A megszólítást így mondtam: „Kedves elnök úr, kedves elvtár- sak!” Egy pillanatra elhallgat: — Utólag könnyű okosnak lenni. De a kollégák, barátok mégsem ezt kritizálták. Hanem azt, hogy beszéd közben mindig a vezetőket néztem. Szerintük végig a papírról kellett volna felolvasnom. Én meg azért néztem, föl, mert azt úgy tar-» tóm jónak: nézzen az ember- annak a szemébe, akivel éppen beszél. ★ A blokkmester jóízű mosollyal folytatja: — Persze a beszédhez már van egy kevéske rutinom. A vizsgák, a felelések. Lévai Mihály 1958-ban kétéves tiszti tanfolyamra ment. Most blokkmesterként és műszaki intézőként a harmadik osztályt fejezte be a monori gimnáziumban. A felesége is tanult. Tsz-anyag- könyvelő Nyáregyházán. S a 12 éves Misi és a 8 éves Marika kitűnő rendű diák. Apósa — náluk laknak — tsz-tag, segít neki. Vasárnap a parlamenti szereplés után a háztáji, szőlőben dolgoztak. ★ A blokkmester, aki köszönőbeszédében kihagyta a szót: elvtárs — 1947 óta tagja a pártnak. Csendes, szerény tagja, ötvenhatban sem fegyvert fogott — „csak” az al- bertirsai állomáson teljesített önkéntes szolgálatot. Vigyázott, ne érje kár a fontos és értékes berendezést, — Ez lesz korszerű berendezés! — mutat szét most, a kitüntetés után a monori állomáson. — A telefongyár itt építi az integra dominó mintapéldányát. Ha ez a berendezés elkészül — nem lehet többé baleset. Most mi is bemagolhatjuk. Mert nekünk kell karbantartanunk, minden porcilcáját ismernünk kell. Látom, nem halogathatom, az érettségi után be kell iratkoznom a felsőfokú technikumba. Már csak a fiam miatt is. aki közlekedési mérnök lesz. Murányi József Hogyan lesz valakiből köszönőember? Főleg, ha harmincöt éves, és jó szakmája van: vasutas. Egyszerűen úgy, hogy a jőnökei felkérik erre. De amíg a főnökök felkérik... Lévai Mihály sem gondolta volna, hogy ilyen tisztséget vállal. Amikor 19i7-ben, tizennyolc éves elektroműszerészként beállt dolgozni a vasúthoz, apja példáját követve, úgy tervezte, hogy jó ideig jelzőket, váltókat és állomási biztosítóberendezéseket szerel. Debrecen, a Balaton partja, Komárom, Székesfehérvár és a Ferencvárosi pályaudvar — ezek voltak állomáshelyei. Hetente egyszer járt haza, az akkor még két községből álló Albertirsára, megismerkedett egy lánnyal — és hétfőnként mindig elutazott. Huszonkét éves volt, amikor 1951. szeptember 16-án feleségül vette a lányt — és kát nap múlva ismét elutazott. Budapestre ment, egy blokkmesteri tanfolyamra, ami tudvalevőleg bentlakásos és „mindössze” kilenchónapos. Elvégezte, és aztán megszűnt a vándorélet. Az ifjú férjet ezután csak Monorra vitte a vonat. Reggel fél héttől délután háromig ült a blokk-mesteri irodában, vagy ellenőrNéhány hónappal ezeiótt~tit- kárcsere volt a Csepel Autógyár KISZ-bizottságán. A volt titkárt, Lukácsi Gábort sokan szerették. Lendületes, ió munkabírású, kedélyes fiatalembernek tartották. Az emberek nem értették a dolgot. Mi történhetett? Mert arra, hogy esetleg 6 mondott le, kevesen gondoltak. S hogy ennek a mondásnak milyen egyszerű és természetes oka van, még kevesebben. Lukácsi Gábor nem követett el semmit, aminek távozás !ett volna a következménye. Az ügynek nincs „foltja” — homályos háttere. — Valamikor technikumot végeztem — magyarázza — üzemben dolgoztam, szerettem a munkám. Kétfelé húzott a szívem, a mozgalmi feladatok- , ból is kivettem a ré- í szem, amennyire lehetett, j Aztán beválasztottak a KISZ- I bizottságba s egyszer azt kér- j dezték, vállalnám-e a titkár- \ ságot. Tetszett a dolog.' Csi- ; náltam esztendőkig. Nem tar- \ tóm szerénytelenségnek, ha azt ! mondom, talán tettem egyet- : mást, ami segítette az autó- i gyári ifjúsági mozgalmat. Vol- : tak jó barátaim, segítőtár- j saim —: voltak kellemes élmé- j nyeim. Egyszer aztán elfogott: a honvágy az üzem után. \zz \ hiszem, úgy kezdődött, hogy i lent a gépek mellett valami : szakmai kérdésről vitatkoz- j tak és én nem tudtam bekap- \ csolódni. Ez nagyon rosszul j esett. Attól kezdve egyre erő- \ sebben foglalkoztatott a gon- i dolat, visszamegyek az üzem-: be. mielőtt teljesen kiesnék a ! gyakorlatból. Hónapokig, sőt,j talán egy évig is húztam, ha- \ lasztottam a dolgot. Aztán si-; került alkalmas helyettest ta- : lálni s én elbúcsúztam. Eddig a magyarázat. Egy-; szerű, érthető. Talán lehetne: vitatkozni vele, lehetne érvel-! ni, akadna ennek az önkéntes ■ „nyugdíjaztatásnak” jónehány \ ellenbizonyítéka. Most azonban nem erről: van szó. Lukácsi Gábor üzem-: technikusi beosztásban, kék- ■ köpenyesen és igen jókedvűen j járkál a gépek között. Tanul,j ismétel, számol. ízlelgeti az: új és mégis régi munkakört.: Megpróbál mielőbb beillesz-; kedni a környezetbe, megpróbálja túltenni magát a háta- mögötti suttogásokon. amelyek különböző variációkban:
