Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-12 / 162. szám
4 MEGYEI Khfü'rtap 1964. JŰLIDS 12, VASÁRNAP A műszaki fejlesztés - társadalmi ügy A műszaki fejlesztést sokan a gyártmány- és gyártásfejlesztésre korlátozzák és ezzel az egész feladatot áthárítják a mérnökökre, konstruktőrökre, technológusokra. Valóban, a műszaki fejlesztés leglényegesebb eleme a gyártmány- és a gyártásfejlesztés és ebben a műszaki szakembereknek aligha vitatható elsődleges szerepük van. De a műszaki fejlődés fogalma a gyártmány- cs gyártásfejlesztésnél sokkal szélesebb területet ölel fel; mindenekelőtt magában foglalja o termelőerők legfontosabb elemének, az alkotó, termelő embernek a nevelését, szakmai, technikai ismereteinek, általános műveltségi színvonalának emelését. Már többször bebizonyosodott, hogy a legjobb műszaki fejlesztési elképzelések is zátonyra futnak, ha a munkás- és a műszaki szakembergárdát nem készítik fel, nem ismertetik meg vele előre az új konstrukciót, az új termelési eljárást. A műszaki fejlesztés úgynevezett emberi oldala azért is fontos, mert az új technika hatással van az emberek munkakedvére, idegállapotára, <t munka intenzitására. Például, ha az eddig egygépes munkás a gyártási folyamat korszerűsítése következtében Ezalag mellé kerül, okvetlenül szükséges annak előzetes megállapítása, hogy az új technológia — a szalag- rendszer — milyen hatással lesz a dolgozóra, megérti-e a változás lényegét, belátja-e fontosságát stb. és a vizsgálat eredményétől függően kell az átállást előkészíteni. A műszaki fejlesztés körébe be kell vonni a termelésnek úgynevezett járulékos szükségleteit, a termelést kiszolgáló tevékenységet is. Jellegzetes helyzet, hogy míg a termelési cél — példtíul egy gyártmány — korszerűsítésére nagy erőket koncentrálnak az iparban, gyakran a tesmeUsl tevékenységhez nél- Iciuezhetetlen kiszolgáló és egyéb melléktevékenységek \ megfelelő korszerűsítését el-1 hanyagolják. lgy sokfelé ke-í vés, gondot fordítanak a belső \ anyagmozgatás korszerűsítő- \ séfé, jóllehet országos mére-í tekben naponta körülbelül j egymillió tonna anyagot moz-; gatnak meg, mintegy 10 mii-! lió munkaóra felhasználása-! val. Az iparban a munká-! sok — iparáganként váltó- J zó mértékben — 10—13 szá-í zaléka foglalkozik anyagmoz- j gatással, de nemegyszer 50— í 80 százalékra is emelkedik j ez áz arány. A legkorszerűbb; technológiával előállított j gyártmány társadalmi hasz- j nosságát is jelentősen csők-'} kentheti tehát a kiszolgáló \ műveletek alacsony termeié- \ kenysége. ! 1 A termék a felhasználónál, a fogyasztásban realizálódik. A korszerű terméket tehát kor- $ szerű módon kell tárolni, $ korszerű módon kell eljut- \ tatni a fogyasztóhoz és végűig lehetővé Jcell tenni, hogy fogyasztó ezt korszerű módon £ fagyaszthassa el. Ez indo- ^ kolja a tárolási (raktározási) ^ helyzet javítását, a szállítási, i á közlekedési kapacitások ^ erőteljesebb fejlesztését és^ korszerűsítését (pl. hűtőláncok £ kiépítése). 'j A fogyasztón egyaránt ért- ^ jük az egyéni és a termelő- í fogyasztást. Ez a műszaki fej- j lesztésnek olyan területe, £ amellyel eddig igen keveset ^ foglalkoztunk. Műszaki fejlesz- f tési elgondolásainkból gyak- ^ ran hiányzik a teljességre va- £ ló törekvés és ezért a gyártói vállalatnál végrehajtott tech- j nikai fejlesztés társadalmi $ hasznossága csak töredéke a % valójában elérhetőnek. Így ^ például sok vállalatunknál al- ^ kalmaznak már korszerű, ^ nagytermelékenységű célgépet, f Vizsgálatok azt mutatják, í hogy ezeknek a gépeknek a \ kihasználása sokszor rósz- ^ szabb mint a hagyományos, % alacsonyabb termelékenységű} gépeké. Ennek az az oka, hogy \ ezeket a korszerű gépeket a \ vállalatok gyakran nem ké-! pesek korszerűen üzemeltetni: j a termékválaszték igen széles,' a profil gyakran változik, a gép kiszolgálása nehézkes stb. A mezőgazdaságban a műtrágyát gyakran a hagyományos módon szállítják és szórják ki a földekre; így a műtrágya veszít hatóanyagtartalmából és az egyenetlen trágyázás eredményessége kisebb a gépi kiszórásénál. Sőt, a műtrágyázás újfajta öntözési gazdálkodást. követei, éneikül a műtrágyázás hatékonysága csak kis hányada az elérhetőnek. Folytathatjuk a sort az egyéni fogyasztóval, a sztereofóni- kus hangzású hanglemezek térhatású hangzását ma még aligha élvezheti a zenebarát, hiszen nem áll rendelkezésére erre alkalmas lemezjátszó és rádiókészülék; a gépkocsi- ellátottság nemcsak a forgalomban levő gépkocsik számától függ, hanem attól is, hogy megfelelő mennyiségben és összetételben (valamint áron) rendelkezésre áll-e korszerű úthálózat, parkolóhely, cam- pingfelszerelés stb. Az elmondottak bizonyítják: a műszaki fejlesztés komplexfeladat, a szocializmusban az egész társadalom ügye, s ugyanakkor az egyén érdeke is. Hiszen a technika fejlődése lehetővé teszi az egyén képességeinek kibontakoztatását, megszabadítja őt a nehéz fizikai munkától. A termelékenység növekedése révén lehetővé teszi a szabad idő növelését: ez a- kulturáltabb élet, a társadalmi — közéleti tevékenység fokozásának fontos feltétele. A technika azonban bevonul a. háztartásba is; a gépek megkönnyítik és meggyorsítják a lélekőrlő háztartási munkát, lehetővé teszik a kulturáltabb és egészségesebb fogyasztást, A televízió a legtávolabbi helységbe is „elviszi” a színházi előadást, képszerűen is kitárul a világ a néző előtt stb. A műszaki fejlesztés a szocialista társadalomban válik a szó szoros értelmében társadalmi üggyé. A társadalmi gazdagság növelésének ugyanis ma már legfontosabb forrása a termelékenység eme- i lése. Méltán állapította meg a Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusa; „A munka termelékenységének emelése, a gazdaságosság fokozása... ma a fő front, amelyen a küzdelem a szocializmus teljes felépítéséért folyik. Világméretekben is e fronton dől el a szocializmus csatája a kapitalizmussal.” A társadalmi szükségletek kielégítésének mértékét mindenkor a rendelkezésre álló nemzeti jövedelem nagysága határozza meg. A nemzeti jövedelem emelésének pedig a munkatermelékenység növelése az egyik legfontosabb tényezője. A termelékenységnövelés anyagi alapja ismét a műszaki fejlesztés. Íme, az alapvető politikai feladat, a szocializmus építése és felépít tése, a társadalom tagjai anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítése így függ össze a műszaki-technikai el'ő- rehal átjussál. Lássunk egy meglehetősen kézenfekvő példát. A mező- gazdaságban nálunk a foglalkoztatottak mintegy 35—37 százaléka dolgozik, míg a gazdaságilag fejlettebb országokban ez az arány 15—25 százalék között ingadozik. Számítások szerint Magyarországon a termelőágazatokban teljesített összes munkaórának mintegy a felét a mezőgazdaságban teljesítették. Ezek az adatok arra utalnak, hogy a magyar mezőgazdaságban igen alacsony a munka termelékenysége. Ez viszont gátolja a magas termelékenységű ágazatok fejlődését (t. i. a rendelkezésre álló munkaerő szempontjából), noha társadalmi érdek, hogy a foglalkoztatottak; minél nagyobb hányada dolgozzék a magas termelékenységű ágazatokban. Az iparban ugyanis egy dolgozó azonos munkaráfordítással lényegesen több nemzeti jövedelmet termel, mint a mező- gazdaságban. Ez indokolja — a többi között — gazdaságilag a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezését és erőteljesebb fejlesztését. Dr. Varga György Az egyetemi és a főiskolai felvételekről Végzős diákok kérdeztek, hogy van-e protekció az egyetemi felvételeknél, érdemes-e pártfogó után nézniök. Mit lehet erre válaszolni, amikor eddig minden esztendőben írtak az újságok egy-két esetről, s bizonyára akadtak olyan kivételezések is, amelyek nem tudódtak ki? Mondjuk talán, hogy az idén egyáltalán nem lesz protekció? A közmondás szerint nyugtával kell dicsérni a napot, tehát a protekciózásról majd a felvételi vizsgák lezártával lehet véleményt mondani. Minden esetre, akár lesz, akár nem lesz protekciós eset, azt mégis figyelembe kell venni, hogy az a felvételi rendszer hibájából, vagy a véletlen összejátszásából ered-e. Van-e protekció? Érdemes gondolatban végigjárni a felvételizők ujját, a jelentkezési lap beadásától a felvételig, vagy az elutasításig, hogy választ adjunk a kérdésre. Kezdjük a jelentkezéssel. A nappali tagozatra a pályázók az iskolájukon keresztül jelentkezhetnek, ha egy vagy két éve érettségiztek. Ha pedig régebben, vagy éppenséggel az esti, illetve a levelező tagozatra kívánnak menni, akkor a munkahely továbbítja — véleményével, javaslatával együtt — a jelentkezést a felsőfokú oktatási intézményekhez. Sokan a munkahelynek ezt a javaslati jogát is protekciós lehetőségnek tekintik. Minden esztendőben elég sok vita keletkezik az üzemek helytelennek, téveseknek vélt véleményéi miatt. A félreértések elkerüléséért azonban el -kell mondani: az üzemek negatív javaslata esetén is ‘behívják a pályázókat felvételi vizsgára, s a munkahely véleménye politikai, emberi magatartás tekintetében esik latba, valamint akkor, ha két egyforma képességű pályázó közül kell választani. Előfordul — nem is ritkán —, hogy a munkahely elutasító javasTÁNC tata ellenére is felveszik a pályázót. A felvételi Vizsgálton teliát lehet bizonyítani! A pályázókat behívják félvételi vizsgára — mégpedig írásbelire és szóbelire. Az írásbeli dolgozatra csupán sorszám kerül, s így az elbírálok azt sem tudják, hogy kinek a dolgozatát osztályozzák. Ez által a megszerezhető 20 pont háromnegyedénél teljesen kizárt a protekciónak még a lehetősége is, hiszen maximálisan 10 pontot „hozhat magával” a Júizépiskolából egy kitűnően érettségizett, s 5-öt szerezhet az írásbelin. Marad tehát a szóbelin elérhető 5 pont. A szóbelin már névvel — sőt a személyi igazolvány felmutatása mellett — vizsgáznak a jelentkezők. Csakhogy egyetlen pályázó sem tudja előre, hogy melyik bizottság elé kerül, s egyetlen bizottság sem ismeri a vizsga napja előtt, hogy melyik csoportot osztják be hozzá. A protekcióra tehát itt sincs nagy lehetőség, valóban csupán a véletlen összejátszása folytán kerülhet ismerős bizottsági taghoz a vizsgázó. De azt is számításba kell vennünk, hogy a bizottság tagjai felelős beosztású, becsületes emberek, s áz ilyen protekciózásra egyszerűen nem hajlandók. Mindezek után mit lehetett mondani az érettségiző fiataloknak? Azt, hogy kár a fáradságért, pártfogó keresés helyett inkább tanuljanak! A gyengébbet felvették... Szeptember felé, az eredményéli kihirdetése után gyakran hallani: az én fiam jeles volt, s nem került be erre vagy arra az egyetemre, míg osztálytársát — aki jóval gyengébb — felvették egy másik felsőoktatási intézménybe. Nos, a jelentkezések ideje már régen lejárt, de azért nem árt, ha elmondjuk — főleg a jövőre jelentkezők okulására —, hogy milyen aránytalanul sokan vagy kevesen jelentlteznek a különböző egyetemekre, főiskolákra, vágyj felsőfokú technikumokba. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem 1085 helyére 3472 pályázó jelentkezett, tehát 320 százalékos a jelentkezés a felvételi keret százalékában. (A Budapesti Műszaki Egyetemen 246, a művészeti főiskolákon pedig 901 százalék.) A Szegedi Orvostudományi F.gyetemen még a belső aránytalanságok is jelentősek, hiszen a fogorvosi karra 105 százalékos, a gyógyszerész karra pedig 688 százalékos a jelentkezés. Ugyanakkor a Földművelésügyi Minisztérium felsőfokú mezőgazdasági technikumaiba qsak 81, a Pénzügyminisztérium szakiskoláiba pedig 76 százalékos volt a pályázók aránya. Az országos adatokon belül is nagy eltolódás tapasztalható. A tanítóképzőkbe országosan 226 százalékos volt a jelentkezés, de például a jászberényi tanítóképzőben a 65 helyre csak 57 megfelelő felvételiző akadt. (Pedig a minimális 8 pontosakat is felvették.) Bizony, ilyen körülmények között előfordulhat, hogy jelesen érettségizett is kimaradt. „Ezt nem tanultuk..." Sűrűn hallani a pályázóktól a felvételi vizsgákon, hogy ezt vagy azt „nem. tanulták a középiskolában”. Ezek a kifogások az esetek többségében nem helytállóak, hiszen a felvételi vizsga anyaga: a középiskolák kötelező tananyaga. Persze, előfordulhatnak kivételek is — mégpedig jogosak és jogtalanok. Az említett szegedi gyógyszerészkaran például 26 helyre 179-en pályáztak, köztük sokan kitűnő érettségivel. Teliát a kiválóak közül kellett kiválasztani a legkiválóbbakat, s így érthető, ha a középiskolai tananyagon túl is tájékozódtak a bizottság tagjai. Ám van példa az ellenkezőjére is. A Budapesti Műszaki Egyetem egyik írásbeli vizsgáján például olyan tételt is kiadtak, amelyet három tanársegéd is egy egész délelőtt tudott csak megoldani. A következő napokon persze, már nem fordult elő ilyen eset, de azért ez az egyetlen is intő példa arra, hogy az egyébként nagyon kiváló, a protekciós kísérleteket is kizáró felvételi rendszer csak úgy lehet teljes, ha a tételeket egységesítik, s megakadályozzák, hogy lehetetlent követeljenek a vizsgázóktól. Most elég egy-két jogos panasz, s máris mindenki arra hivatkozik, hogy „ezt nem tanultuk”. Az idei felvételi vizsgák még nem fejeződtek be, összegezett. átgondolt- tapasztalatokról tehát még nem lehet beszélni. A felsőoktatási intézmények vezetői és a minisztériumok képviselői szerint azonban már bizonyos, hogy az idén a tavalyinál összehanson- líthatatlanul kevesebb a protekciós kísérlet; a vizsgáztatók felelősségteljesen végzik munkájukat; a felügyeleti hatóságok — mindenekelőtt a Művelődésügyi Minisztérium — pedig sok-sok tapasztalatot gyűjthetnek, hogy jövőre tovább csiszolják a felvételi rendszert. Tóth László aí ké-f Példakép Ha az embereket. jellemük szerint csoportosítanánk, akkor a szomszédomban lakó fiatalember minden kétséget kizáróan az ingadozó, jellemek csoportjába kerülne. Gyakran találkozom vele, s ilyenkor mindig egy-egy újonnan felfedezett példaképével hozakodik elő. Hétfőn az utcasarkon: — Hallottál már valamit Kalap Lajosról? Nem? Gondolhattam volna. Barátom, micsoda egy ember volt az a Kalap! A zseni költői tehetsége már gyerekkorában megmutatkozott. Apja könyvespolcán csak kizárólag a versesköteteket szaggatta szét. És milyen hasonlatosság áll fenn közöttünk! Tizennyolc éves korában éppen úgy járt, mint én: bement egy trafikba és nem kapott Figaro pengét. Ű az igazi! őszintén bevallom, egyáltalán nem hiányoztak nekem ezek a lellcéndezések, így inkább átmentem előle több ízben is az utca túlsó oldalára. Arra viszont nem számítottam, hogy hiányzóm majd neki. A kapuban lesett rám. Ebéd után, amikor fütyörészve indultam el valahol meginni egy feketét, lecsapott: — Napok óta nem találkoztunk. Mi volt veled? De búsulj, öreg cimbora, örömmel közlöm, hogy megvan az igazi. Cilinder{ Ha pár évvel előbb születik, ö képes lett volna öt nap alatt is megteremteni ezt a fránya világot. Hogy mi volt a foglalkozása? Ugyan. Ismered az ízlésemet. Költő! Néha verset is... Ezek után bezárkóztam stobámba, és csak éjszakánként mettem felmászni egy' félórára a tetőre, friss levegőt szívni. Délelőtt tíz óra körül járt az idő, éppen Karinthyt olvastam kényelmesen elnyúlva egy fotelben, amikor a hátam mögül fülsiketítő csörömpölés hallatszott. Rémülten ugrottam fel: az ablak keretében példakép- hajhászó ismerősöm feje jelent meg. — Hiába bujkálsz előlem. Megtaláltam! Nincs több vita, megvan az igazi. Kampó, az ószeres. Állítólag ő képes megmagyarázni a labdarúgó válogatott bizonyítványát! Megittasulva tárta szét karját, és lezuhant a háromemeletnyi mélységbe. , Tóth István (Foto: Kotroczó)
