Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-12 / 162. szám

1964. JÜUUS 13, VASÁRNAP UEGtEI K~/CÍ9<af) 5 Több felelősséggel! A felvásárlás elérte a fősze­zont, napról-napra jelentős mennyiségű árut adnak át a termelők az Illetékes felvásár­lási szerveknek. A MÉK, okul­va a tavalyi hibákon, több in­tézkedést tett s ezek követ­kezménye a zokkenőmentesebb felvásárlás. Ugyanezt nem mondhatjuk el a földműves- szövetkezetekről, amelyek jó része felelős gazdája községen belül a felvásárlásnak. Az elmúlt hetekben több helyről is — így például a szentendrei és a ráckevei já­rásból — érkeztek jelzések: a földművesszövetkezetek egy része nem kellő felelősséggel intézi ezirányú feladatait. El­mulasztották a kellő felkészü­lést, a felvásárlás személyi és dologi feltételeinek biztosítá­sát, s ez most visszaüt: aka­dozik a munka, bosszankodik a termelő, s kevesebb áru jut piacra. A helyi földművesszö­vetkezeteknek, de a járási köz­pontoknak is haladéktalanul meg kell tenniök mindent a hibák megszüntetésére, s en­nek eredménye jobb felvásár­lás, bővebb áruválaszték lesz. (é) 490 millió csomó Törpe jéggyárat rendeznek be a Dunakanyarban Á kánikulában sok gondot okoz a Dunakanyar éttermei­nek és vendéglőinek jégellátá­sa. Bár a legtöbb egységben már felszerelték a korszerű hűtőpultokat és hűtővitrine­ket, sőt néhány nagy befogadó- képességű elektromos hűtő­kamrát is építettek, a mester­séges jeget még sok helyen nem nélkülözhetik. A Buda- környéki Vendéglátóipari Vál­lalat ezért Leányfalun törpe jéggyárat rendez be a budai oldal vendéglátóhelyeinek mesterséges jéggel való ellátá­sára. A kisüzem augusztusban kezdi meg működését és na­ponta 20 mázsa jeget készít. Ráfizettek a tolvajok A rendőrség előzetes letar­tóztatásba helyezte Sári Gyu­la 32 éves alkalmi munkást, aki ócsai munkaadója, Czibu- la Károly lakásába az ablako­kat betörve behatolt és magá­val vitt 1900 forint értékű ru­haneműt. Ezután megszökött Sáriból, de Budapesten elfog­ták. Szálai Géza 35 éves bünte­tett előéletű, foglalkozás- és lakás nélküli férfi Budakeszin tyúkot akart lopni. Tetten ér­ték, elmenekült, de elfogták és őrizetbe vették. Alig lehet követni a kezük mozgását. A másodperc kis töredéke telik el csupán, s a fürge női ujjak egyik cso­mót a másik után kötik a szí­nes fonalakból. Első hallás­ra bármilyen hihetetlenül is hangzik; ilyen csomók köté­séből él hetvenhat üzemi munkás és háromszáz be­dolgozó Abonyban. Ezek után könnyű kitalálni: az abo- nyi szőnyegszövő üzembe lá­togattunk. Az ember megáll a magas vasállványok mellett. Nézi, hogyan alakul a sok színes csomóból mesteri minta, mi­lyen csodálatosán ötvöződ­nek kerek egésszé, mesteri — nyugodtan állíthatjuk —, művészi szőnyeggé a piros, a sárga, a fekete és más fizi­nek sokféle árnyalatai. Paj­kos táncot jár a napsugár a zongorahúrként rezdülő szá­lakon, s a szélsebesen moz­gó ujjakon, s ha lehet, még szebbé varázsolja az amúgy is szép asszony- és lányarco­kat. ' * Mesébe illő a kép. Mint­ha tündérek szőnének gyö­nyörű ruhákat színes álom­fonalakból. Szárnyakat kap a fantázia. Belép a mese­beli képbe. Repülne a mese végtelen világába, ám egy sikoly, s mindennek vége. Visszazuhan a legvaskosabb valóságba: — Ég a villanyvezeték! A „tündérek” felugranak a helyükről. Ide-oda szaladgál­nak. — Hol a villanyszerelő?! — sikítja egyikük nem éppen tündéri hangon. Végre kat­tan az automata biztosíték és a kedélyek is megnyug­szanak. Már csak a nap­fény játszik a színes fonala­kon és a tovább serénykedő kezeken. Folytassuk hát a mesét, s a játékot mi is a valóságban. Kalauzunk Báli Imréné, akit a „tündérek” részlegvezető­ként — nem, nem pontos —, anyjukként tisztelnek. 1934 óta csomózza szőnyeggé a tarka fonalakat, s hat esz­tendeje, amióta ez az üzem megszületett, tanítja, irá­nyítja a szép mesterség gya­korlásában az abonyi lányo­kat, asszonyokat. — Szép munka ez, de nem olyan könnyű, mint ami­lyennek látszik — mondja. Vaskos könyvet tesz az asz­talra. Benne számok légiója. Érdemes kissé eljátszadozni velük. Hat éve tizennégyen alakí­tották az üzemet. Amint ír­tuk, ma háromszázhetvenha- tan vannak a bedolgozókkal együtt. Három esztendeje ér­ték el teljesítőképességük csúcspontját. Akkorra tanulta meg mindenki mesteri fokon a szakmát. Három éve minden esztendőben hétezer négyzet- méter szőnyeget készítenek. Van ebben négyzetméteren­ként hatvan-, nyolcvan- és százezer csomós. Átlagban te­hát hetvenezer csomót lehet számítani minden elkészült szőnyeg négyzetméterére. Gyors szorzás, s kiderül, hogy 490 millió csomót kötnek, ami­re kész lesz a hétezer négy­zetméter magyar kéziperzsa. Egy-egy csomó egy-, két és fél, illetve három centiméter pa­mutfonalat vesz fel. 'Ha Rt is a két és fél centiméteres kö­zéparányost vesszük, gyors számítás után kiderül, hogy minden esztendőben 12 250 ki­lométer fonalat kötnek sző­nyeggé. Három esztendő „ter­méséből” a felhasznált gyap­júfonallal majdnem körülköt­hetnék a földet az egyenlítő mentén. Messze földön híres az abo­nyi „tünderbirodalom”. Erről egyszerű prózaisággal így be­szél Baliné: — A hétezer négyzetméter szőnyeget teljes egészében ex­portáljuk. Felét Keletre, a másik felét Nyugatra viszik. Repülőszőnyeg sehol sem lesz belőlük, de tetszenek gyárt­mányaink, mert vevőink év­ről évre visszatérnek Dániá­ból, Svédországból, Nyttgat- Németországból és Luxemburg­ból is. Leggyakoribb vendé­geink és a legtöbbet vásárol­nak az osztrákok. Évente két- szer-háromszor eljönnek meg­nézni az üzemet és a gyárt­mányokat. Nem szeretném, ha dicsekvésnek gondolná, de az igazsághoz tartozik, hogy na­gyon elégedettek a szőnye­geinkkel. Hiába, ügyesek az abonyi lá­nyok és asszonyok. Persze most azt gondolják, hogy könnyen dicsekszünk a több tíz éves gyakorlattal rendel­kező szőnyegesekkei. Sajnos, a „régiek” közül már csak ha­tan dolgoznak az üzemben. Sőt az alapító tágok közül is mindössze tizen ülnek az áll­ványok mellett. A többiek azóta választották és tanul­ták meg ezt a szép mestersé­get. S hogy tudásuk vetekszik a tősgyökeres szőnyegszövő­kével, azt jónéhány példa bi­zonyítja. Kiss Lászlóné és Bá­rány Valika talán a legügye­sebbek, pedig az „újak” közül valók. Nagyon szépen dol­gozik Vida Irén, Varga Sárika, Mádi Irén, Retkes Katalin, Plangár Júlia és még jórné- hány fiatalasszony és leány. A legtöbben leányként kezd­ték itt a munkát, s az elmúlt években huszonötöt „férjhez- adtak” közülük. — Nemesük azért kapósak az itt dolgozó lányok, mert szépek, — mondja Baliné — hanem azért is, mert havi át­lagban megkeresik az ezerkét­száz forintot. Valóban', az anyagiak sem mellékesek, de itt maradnak-e a házasság megkötése után is az ifjú asszonyok? — Csak agy kislány ment el tőlünk az esküvő után, — újságolja a részlegvezető —, aki a napokban járt itt. Kér­te, vegyük vissza, mert válik a férjétől. Sajnos nincs helyünk. — Ki dolgozik a legrövidebb ideje az üzemben? — Egy kislány. Két hónap­ja volt egy üresedésünk és Se­res Marikát vettük fel. Nagyon ügyes kislány. Ha a „tündérek” teljesítet­ték a riporter kívánságát és á ennyi mindent elmondtak ma­gukról, hadd kívánjanak ők is valamit. • Tanakodás nélkül élnek az adott lehetőséggel: — Tavaly december 2 7-e óta épül az öltözőnk, a mos­dónk, betegszobánk és egy irodahelyiség. Májusra el kel­lett volna készülni az új épü­lettel, de úgy látszik, válla­latunk központi építőinek nem sürgős ez a munka. Ha \ WH folytatják, még az év végéig sem készülnek el — panaszolják. Reméljük, haladéktalanul ^ intézkednek az illetékesek és ^ megértik, hogy a „tündérek” is | emberek, akik nemcsak a í szépet, de a tisztaságot is na- \ gyón szeretik. * F. I. Pillanatképek Fonyódról Már napok óta vártam a választ, a vadász izgalmával, a beteljesülés utáni vágy só­várgásával. Mert, ha válasz jön, akkor már ö is jön. És jönnie kell. Mert ilyen jó nőt én még nem láttam. És ilyen finomat sem. Kicsit hűvös, méltóságteljes, mint valami királykisasszony, jó, de nem hivalkodó az öltözködése és tudomásom szerint senkije sincs, csak a férje. S ilyen ügyekben a férj a legkevésbé érdekes. A szomszéd osztályon dolgozik, néha látom, amint ellépked a folyosón, nem néz rám, de tudom, hogy lát és érzi, hogy látom, hogy nézem, és kívánom. ) Attól nem félek, hogy meg­mutatja a levelet a férjének. Eddig még egyetlen nő sem tette, s miért is tenné? Utó­végre nem rossz dolog még egy becsületes asszonynak sem, ha szerelmes levelet kap, ha érzi és tudja, hogy más­nak is tetszik, másnak is kel­lene, nemcsak a férjének. O, ismerni kell a női lelkeket! Húszegynéhány levélből tizen­ötre jött válasz, s tizennégyen jöttek a levél után is, hogy a pecsét is rákerüljön baráti levelezésünkre, de egyetlen férj sem tudott meg semmit. Az asszonyok ravaszabbak, mint a lányok... A lét hatá­rozza meg a tudatot. Ezt jó volt megtanulni a szeminá­riumon ... Az asszonyt lét meghatározza az asszonyt tu­datot, az objektív körülmény kifejleszti bennük a ravaszsá­got, az ügyességet, és a hoz­záértést. Hiába, asszonyok a csók- művészek és minden művé­szetek között az iméntit tar­tom a legtöbbre. ... Fogalmuk sincs, milyen izgató egy ilyen kaland. Az első levél, amelyet én írok ... Aztán jön az ő le­vele, amelyben visszautasít. Ekkor már nyeregben érzem magam. Mert azért utasít vissza levélben, azért vála­szol, mert válaszolni akart, mert nem tudott szabadulni szavaim bilincseitől és hát az első válaszlevélben mit tehet mást? — visszautasít. S ez a nem a szerelem nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy igen. S most várom ezt a nemet. Tőle! Minden idők. legszebb asszonyától, akinek képét szí­vemben dajkálom, aki miatt álmatlan éjszakák gyötörnek, akinek rabszolgája lennék vagy jobbágya, ha nem ilyen társadalomban élnénk. De a szerelmi főnökömnek elisme­rem és prémiumért esede­zem __ Valami ilyesmit ír­t am. Szép szavakat, irodalmi gondolatokat egy kis könnyed humorral, hogy már a sorok­ból kicsendüljön, nem ~sz- faltbetyár az, aki írta, de egy sóvárgó, szerelmes férfi, aki a sors kifürkészhetetlen aka­ratából későn érkezett a nagy találkozóra, s Ű mással indult tovább... De most utolérem és jogomat követelem... Ezt is írtam, mert ez nagyon tet­szett nekem, ez a későn érke­zés nagyon jól hangzik, s ezt még egyiknek sem írtam. — Levele van, Murcsai kar­társ! — riaszt fel a hivatalse­géd hangja álmodozásomból. — Adja, adja ide, gyorsan — hebegtem, most valóban őszintén, szinte gyerekes bol­dogsággal, s valósággal kika­pom a kék borítékot a kezé­ből. — Nőcske... Nőcske? — kérdi Koroda nyájas kívárír csisággal, hogy orreimpái be­leremegnek, mert neki sose voltak kalandjai, csak gye­reke van öt és egy felesége, akitől, ha levelet kapnék, kimenekülnék a világból. Ese­ménytelen életét az én iz­galmas életem tavában sze­retné megfürdetni ■... — Dehogy, az egyik bará­tom — mondom egykedvű arccal és tettetett nyuga­lommal bontom fel a leve­let... Női írás... Ezt már a borítékon láttam. Csak ő lehet. Válaszolt, hogy nemet mondjon. Megvagy, kis ma­daram. Megfogott a lépt amely­re gondolataim, vágyaim mé­zét kentem. A levél hosszabb annál, mint vártam, mert nemet mondani nem kell majd egy oldal... Na, de olvassuk... És olvasom: „Kedves hódoló kartár­sam!” Ezt a hangot nem szere­tem. Cinikus, kicsit nagy­képű és vállveregető ... Azt szeretem, ha egy levél így kezdődik: „Uram, mit kép­Vidám, gondtalan két hetet töltenek el a monori járás út­törői Fonyódon, a táborban. — Ennyi kenyeret azért nem tudok megenni! — tiltakozik Szabó András A sok jó étel tűzön fő — s a favágás éppen ezért jő szórakozás \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V.\\>\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\V\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\V.\\\\\\\\\\\\\\Y.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\V,\\V > Fő az egyenjogúság — a lányok már ügyesebben rúgják a 11-est, mint a fiúk + + Csak „jólfésülten” jelenhet meg Csöpi, az őrsvezető, a zászlófelvonáson. így vélekedik „fodrásznője”, Kurucz Ildikó (Kútvölgyi Mihály felvételei) zel rólam...” — mert ezek- | nek a leveleknek ismerem a \ folytatását. Na, de olvas- í sttfc tovább. „... megkaptam számomra \ hízelgő sorait. Igazán ked- í vés, hogy ilyen szépnek és J ilyen jónak, s mi fő, ilyen £ kívánatosnak tart. Bevallom, í nő vagyok, s ez jólesett... í Ismeretségünknek, sajnos, | azonban van egy akadálya...” ; Tudom, szívem, tudom: a í férjed. De hát ez lehet aka- J dály? Te is tudod, hogy nem, $ mert akkor nem válaszol- í tál volna... „Önnek, hódoló kartársam, f meg kell tanulnia helyesen % ' írni. Az álmatlan éjszakák- $ á>an az éjszakát nem ly- $ nal írják, hanem egyszerűen $ j-vel... Humorral, két r-rel % írandó, így, ahogyan itt van, $ s nem úgy, ahogyan maga % írta ... Dajkálni sem ly, de % az amely viszont nem j... $ A rriúlt időt kettős tével £ írjuk, s megfeledkezett a £ magyar nyelvben az ikes igék í ragozásának szabályairól, te- % hát: nem eszek és iszok, $ hanem eszem és iszom ...fy Nem nehéz ezt megtanulni... $ Két-három év és menni fog % a dolog... Addig várok ma- $ gára örömmel... ^ U. i. Majd elfelejtettem: an- 0 nak ellenére, hogy férjem £ testnevelő tanár, örömmel áll £ rendelkezésére a magyar he- £ lyesírás szabályainak elsajá- f tításában. Ezt ő üzeni me- ? leg barátsággal...” A gondolat a torkomon % akadt. Aljas nőszemély. így % bánni egy szerelmes férfival. $ Kegyetlen az élet: már a % vökben sem bízhat az em-| bér ... (gy.) *

Next

/
Thumbnails
Contents