Pest Megyei Hirlap, 1964. június (8. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-09 / 133. szám
1964. JÚNIUS 9, KEDD ««CUE 1 A KULCSKÉRDÉS Mezőgazdasági termelésünknek ma kétségtelenül az állattenyésztés a kulcskérdése. Megyénk termeüőszövetkeza- teiben erőfeszítéseket tesznek a jövedelmező gazdálkodás megszervezésére, de a legtöbb helyen az állattenyésztés még nem kapta meg jogos helyét. A megyei pártbizottság legutóbbi ülésén is érrel volt szó, amikor megállapították, hogy a hozamok 45 százaléka származik csak az állattenyésztésből a megye termelőszövetkezeteiben. Noha szavakban sokan vallják, hogy meg kell fordítani azt az arányt, amely az állat- tenyésztés és a növénytermesztés részesedése között van a termelőszövetkezeti gazdálkodás hozamaiban, tettekkel kevesen igazolják véleményüket. Emellett jelentős azok száma is, akik kifejezetten a ■növénytermesztés elsődlegessé, gét vallják. Vajon igazuk van-e? Mi szól az állattenyésztés fejlesztésének elsődlegessége mellett és ellen? Azok, akik gyors, kiugró sikerre törnek, könnyen esnek abba a kísértésbe, hogy a növénytermesztésben keressék azt. Ez a csábítás azért erős, mert ma még a növénytermesztés lehetőségeit sem aknázzuk ki kellően, sok a fehér folt, vagy a szószerinti, illetőleg a jelképes parlag terület. Ha ezeket a jelenlegi adottságok szerint kihasználjuk, lényegesen nő a hozam. Emellett az is tény, hogy a növénytermesztés gépesítése, kezmizáiá- sa gyorsabb ütemben nő, mint az állattenyésztés és viszonylag korszerűbb, termelékenyebb a munka az előbbi üzemágban. Ha azonban a dolog lényegét nézzük, ha a holnapra is gondolunk, elveszti vonzóerejét ez a csábítás. Kiderül, hogy a mezőgazdálkodásban nem szabad elvonatkoztatot- tan csak az egyik, vagy csaik a másik fő üzemágat látni, s nem: is leh.et azokat egymástól függetlenül fejleszteni. A vita kedvéért egy pillanatra engedjünk azoknak, akik hisznek a növénytermesztés egyoldalú fejleszthetőségében és nézzük meg, igazuk van-e? Aki valóban fejleszteni akarja a növénytermesztést, annak öt alapfeltételt kell biztosítania: termőföldet, vetőmagot, talajerő-visszapótlást, munkaerőt és jó időjárást. Termőföld van. A vetőmag mennyisége és minősége nagyrészt a növénytermesztőn múlik. A gépesített és kemizált növénytermesztés magasfokú munkatermelékenysége mellett a munkaerő sem jelent megoldhatatlan problémát. Az időjárás szeszélyeit is nagymértékben ellensúlyozhatjuk — ellenálló fajták, öntözés, stb. Marad a talajerő «visszapótlás. Ismeretes, hogy a növény- termesztés hozama dőntő mértékben függ a talaj tápanyag- tartalmától. Noha évről évre több műtrágyát kap a mező- gazdaság, a termőtalajok nitrogén-, foszfor-, kálium- és egyéb növéhyi tápsó tartalma alig, vagy egyáltalán nem növekszik. Mivel tudjuk, hogy egyre sürgetőbb a termőtalajok növényi tápanyagtartalmának lényeges növelése, a jelenlegi helyzettel nem lehetünk elégedettek. Ahhoz, hogy korszerű színvonalra emelhessük a növénytermesztést, még sokkal több műtrágyára van szükség. A műtrágya azonban önmagában koránt sem elégíti ki a növénytermesztés tápanyagigényeit. Ahhoz, hogy a műtrágyák kifejthessék teljes termésfokozó hatásukat, megfelelő mennyiségű szerves anyagnak is kell lennie a talajban. A talaj szervesanyagellátásának legősibb,. legjobb módja az istállótrágyázás, amely nélkül elképzelhetetlen a jó termés. Az istállótrágya ugyanis amellett, hogy javítja a talajszerkezetet, rengeteg szerves kötésű nitrogént, foszfort és egyéb növényi tápanyagot is tartalmaz. Kétségtelen tehát, hogy az iistálló- trágya-termelés • és felhasználás növelése nélkül nem növelhető lényegesen a növény- termesztés hozama. Eljutottunk tehát oda, ahol kellettük is volna: soíc áilat- neíkül nincs korszerű növény- termesztés, nincs belterjes mezőgazdalkodas. Hiba lenne azonban a kérdést úgy felfogni, hogy az állattenyésztésre csak a növénytermesztés trágyaigénye miatt van szükség. Éppen az a baj, hogy egyes termelőszövetkezetekben nem akarnák ennél nagyobb jelentőséget tulajdonítani neki. Az igazság az ezzel kapcsolatban, hogy a két fő üzemág szerves egymásrautaltsága mellett az állattenyésztésből nyerhető a legnagyobb jövedelem. A jövedelmezőség fontos szempontjain túl az is döntő érv az állattenyésztés mellett, hogy a legértékesebb emberi táplálékokat szolgáltatja ez az üzemég. A sok kalóriás élelmiszerek (tej, tejtermék, hús, tojás) fogyasztása egyre nő, s a jövőben még többet igényel a belföldi és a külföldi piac. Ha tehát az értelmetlen „termelés a termelésért” elv helyett a „termelés a nép érdekében,” elvet követjük, akkor a jelenleginél gyorsabb ütemben kell fejlesztenünk az állattenyésztést. Mihelyt elismerjük ezt, nyomban felmerül a kérdés: mit lehet és kell most tenni az állattenyésztés fellendítésére? Először is a helyi adottságokat keli alapul venni. Tudnunk kell azt, hol, milyen állatfajokat, milyen arányban tenyésszünk. Ezit főként a takarmány, az alapanyag, a férőhely, a mikroklíma és a munkaerő-helyzet szabja meg. Természetesen e feltételek közül többet magunk is megteremthetünk, ezért nem mechanikusan kell vizsgálni az adott helyzetet, hanem a megteremthető feltételekre is gondolnunk kell. Egy-egy adott tsz állattenyésztési lehetőségeit nem központilag, felülről, hanem helyben lehet jól látni. Az okoskodás veszélye nélkül nem is adhatunk senkinek konkrét tanácsokat! Azok a megyei adatok azonban, amelyeket a statisztika mutat, helyi vizsgálatokon alapulnak. így például tény, hogy a megyében több állati férőhely van, mint amennyire a legközelebbi két évben szükség lesz. Ennek ellenére sokmilliós állami kölcsönre tartanak igényt a tsz-ek istállóépítés céljaira. Mit bizonyít ez az egyetlen példa? Elsősorban azt, hogy nem teljesen indokolt az az igény, amelyet az isíállóépítésekkel kapcsolatban támasztanak általában a tsz-ek. Vajon nem lenne helyesebb főként ott növelni az állatállomány:, ahol leginkább adottak a feltételek? Vajon a mindenütt jelentkező igények közül a járási tanácsok és bankok nem válogathatnák ki a legreáii- sabbakat? * Ebben a cikkben nem célunk minden részletre kiterjedően boncolgatni a szóban forgó kérdést. Célunk csak az volt, hogy felhívjuk a figyelmet az állattenyésztés szerepének lebecsülésére. Véleményünk azoknak a szakembereknek és dolgozóknak a véleményével azonos, akik az állattenyésztés nagyobb arányú fejlesztésében látják a mezőgazdasági termelés fellendítésének módját. Őket kívánjuk támogatni, segíteni. Nagymiklós István Átadta megbízólevelét a svéd nagykövet Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke hétfőn fogadta Harry A. M. N. Bagge rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Svéd Királyság első magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. Harry A. M. N. Bagge nagykövet megbízólevele átadásakor beszédet mondott, melyre Kisházi Ödön válaszolt. (MTI) Magyar kulturális küldöttség utazott Finnországba A magyar—finn kulturális egyezmény végrehajtására alakult magyar—finn vegyes- bizottság kulturális albizottságának küldöttsége vasárnap Helsinkibe utazott az 1964—65. évi munkaterv megtárgyalására. A küldöttség vezetője ár. Ortutay Gyula akadémikus, a magyar—finn vegyesbizottság elnöke, tagjai: Beck István nagykövet,' a Külügyminisztérium főosztályvezetője, Pataki János, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének főtitkára, dr. Zsebdk Zoltán egyetemi tanár és Lörinez Andorné, az albizottság titkára. A küldöttséggel utazik dr. R. S. Palas, a Finn Köztársaság budapesti nagykövete, (MTI) Kis film Szentendréről és Sao Pauláról Hogyan keletkezik a villám - A festők városa A Magyar Filmgyártó Vállalat riport- és dokumentum- filmstudiójában több kisfilm forgatását fejezték be. A Duna völgy egyik legszebb tájáról, Szentendréről készített rövid filmet Mészáros Márta rendező és Zöld Iván operatőr, A festők városa című alkotás bemutatja a kisváros művészeti és építészeti emlékeit, természeti szépségeit. Knoll István, a Magyar Filmhíradó operatőrje Brazíliában a Sao Pattiéban rendezett magyar ipari kiállításról forgatott filmet. Munkája nemcsak a kiállítók legszebb termékeit, hanem a város forgatagát, lüktető életét is megörökítette. György István rendező érdekes, tudományos ismeretterjesztő filmet forgatott Miért, hogyan? címmel. A rövidfilm a különböző anyagok halmazállapotait szemlélteti. Érdekesnek ígérkezik Dévényi László Százmillió volt című munkája. A film a villámok keletkezését, ezek „különböző típusait” örökítette meg filmszalagon. A film tanácsokat ad, hogyan lehet védekezni a természet eme jelenségének pusztítása ellen. Nincs többé családi jelenet! Egy külföldi cég olyan készülékeket dobott piacra, amely megszünteti a családi jeleneteket. A készülék „nyugtató” üzemanyagot tartalmazó kis tartályból és szórófejből áll. Családi jelenet esetén a nyugodtabb fél a „technika” segítségéhez folyamodik. Megnyom egy kis gombot* mire a szórófejből nyugtatószert lövell ki és a családi béke — a készülék reklámja szerint — azonnal helyreáll. Semmi pénzért nem eladó? Kisoroszi nagyon tetszik és méltán Biai Föglein István neves festőnknek. Négy esztendeje, kora tavasztól késő őszig ott lakik és vásznain innen örökíti meg a Dunakanyar természeti szépségeit. Képeiről még külföldön is sokan gyönyörködnek a szép vidékben, s megismerik a kisoroszi tájat. A községben azonban nem sokat törődnek a művésszel, sem a munkájával. Másutt talán ottmarasztalnák, de Kisorosziben négy éve sem akarják eladni neki az omladozó ódon viskói, amit magának kiszemelt. Ez az a házikó. Pár éve hivatalos becslés szerint 12 ezer forintot ért az épülettel együtt is mindössze 96 négyszögöles ingatlan. Az épület évtizedek óta lakatlap, sőt lakhatatlan. Düledező tűzfalán a roskatag tető alatt a képen is látható tátongó lyuk évről évre nagyobbodik. A festő már 14 ezer forintot ígért érte, de tulajdonosa, a községi tanács felügyelete alatt álló legeltetési bizottság, négy év alatt még nem döntött az adás-vétel kérdésében. Holott semmire sem használja és semmi haszna sincs a kunyhóból. A csákányra váró máladozó falak anyaga is mindennap értéktelenebb lesz. ma már ha fel is tesszük, hogy még kétezret ér. akkor a puszta telek ára négyszögölenként 125 forint lenne. Ami akármilyen kies fekvésű is, a Dunakanyarban szintén horribilis pénz üres falusi házhelyért. Ennyit csak könnyelmű művész adna érte. Am a művészetek iránt nyilván fogékony legeltetési bizottság lehet, hogy semmi pénzért sem adja... Gondok a DCM-ben Miért áll a kettes kemence? - Még mindig rosszuk a győri dömperek — Erőfeszítések a kőbányában Csak zsákban kell a cement? Ifjúsági táncverseny Vasárnap, június 7-én rendezték meg a megyei amatőr társastáncbajnokságot. A Csepel Autógyár művelődési házában gyűltek össze a versenyzők és nézőik. Korábban a kulturális szemle keretében alapszervezeti, járási, illetve területi bajnokságokon döntöttek: kik versenyezhetnek a megyei döntőn. Húsz pár mérte össze tudását. A többi között Cegléd városi, Cegléd járási, monori, gödöllői, ráckevei és váci járásiak vetélkedtek. A táncosok ízléses ruhában, felkészülten jelentek meg, s jó tánctudásukról tettek tanúbizonyságot. Táncukat háromtagú zsűri értékelte. Az eredményt Kocsis György a MŰD ŐSZ táncosztály titkára, a zsűri elnöke hirdette ki és köszöntötte a versenyzőket. Végezetül az első hat helyezettnek kiosztották az oklevelet, jelvényt, arany-, ezüst-,' bronzfokozatot. Az első helyet a Szokoly Mária—Szakszik Zoltán táncospár szerezte meg (Vác), a második helyezett Kállai Erzsébet és Kállai Gyula Abonyból, a harmadik díjat Kós István és Krausz Zsuzsa kapta. A zavartalan verseny menetéről a Csepel Autógyár művelődési házának vezetői gondoskodtak, a jó eredményben része volt Tézli Károly versenyvezetőnek is. A szépen táncoló fiatalok kellemes élményt nyújtottak nézőiknek. Ny. P. Ahogy korábban terveztük s ahogy a Dunai Cement- é Mészmű építőinek és szerelői nek vállalása is tartalmazta,, jóval a határidő előtt elkészült és megkezdte a'termelést hazáink legnagyobb új cementgyára. A Naszály-hegy oldalából fejtik a követ, működik a kötélpálya, amely az anyagot a gyárba szállítja, dübörögnek az őrlőmalmok, forognak az égető kemencék, telnek a zsákok és a vagonok cementtel. Látszólag minden a legnagyobb rendben. Am amikor megkérdezzük Dobrányi László főmérnököt, elégedett-e az új mű termelésével, mély ráncok futnak homlokára. Elmondja, hogy az idén kapta az első jelentősebb tervet a DCM. Tavaly 180 000 tonna cementet írtak elő számukra, s 201415 tonnát teljesítettek. Ebben az évben 520 000 tonnás tervet kaptak. Ha az egymillió tonnás kapacitáshoz hasonlítjuk ezt a számot, nem sok, s mégis: — június elsején 16 000 tonna cementtartozásunk volt az arányos tervhez képest —- mondja. — Ügy terveztük, hogy ebben a hónapban megszüntetjük az adósságot, teljesítjük a féléves tervet és most itt az újabb akadály; leállt a kettes kemence. Legalább öt napig nem forog és nem termel. — Miért kellett leállni? — Erős, úgynevezett porgyűrű képződött benne, ami nem engedte keresztül a lángot a kemencén. Ilyen hiba máskor is előfordult már. Néha le tudtuk égetni a kemence faláról ezt a ráégett, vastag réteget, de újabban ezzel a módszerrel nem boldogulunk. Nem ismerjük a hiba okát. Sajnos, le kell hűteni a kemencét, mert csak így lehet bemenni. Mindenesetre a laboratóriumban vizsgáltatjuk a nyersanyagot. Ha sikerül rájönnünk a dolog nyitjára, nem érhetnek bennünket ilyen meglepetések. Még ennél is izgalmasabb témára térünk át, s ez a bánya helyzete. Sajnos, itt sem halad úgy a munka, ahogy kellene. Távolról is jól lehet látni, hogy különböző szinteken fejtik a követ a hegyoldalban. Ezeken a szinteken egyforma mértékben kell előrehaladni a fejtéssel, különben a robbantások, a gépek munkája omlásveszélyt idéz élő. A körülményektől függően 10—15—20 méter széles padkákon szabad csak dolgozni, s jelenleg helyenként csak hat méter szélesek a padkák. Ez az egyik oka a bányában uralkodó nehéz helyzetnek. Nem magától, istencsapásként keletkezett, hanem egy korábbi mulasztás okozta. Köztudomású, hogy ilyen külszíni bányaművelést csak úgy lehet zavartalanul folytatni, ha folyamatos a lefedés, azaz a meddő rétegek eltávolítása. Nos, ez a munka nem kapott kellő teret a korábbi tervekben, s azóta sem halad megfelelően. Most elhatározták, hogy a DCM önköltségi tervének rovására ötvenezer köbméter meddőt fejtetnek le a Földmunkát Gépesítő Vállalattal. Addig, amíg ez a munka tart, a bánya jobb oldalán kezdenek új nyitásokat. Nagy baj még a kőbányában, hogy kevés a szállító- eszköz. Annak idején Tátra billenő kocsikat terveztek ide, s a felettes hatóságok úgy döntöttek, hogy a Győrben készülő Rába-döm- pereket állítsák munkába. Tizenhatot kaptak ezekből a jobb sorsra érdemes járművekből. Rövidesen kiderült, hogy nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Ezzel a gonddal korábban sokat foglalkozott a rádió, a sajtó. Mi magunk is írtunk róla. A győri gyárban több ízben megígérték, hogy segítenek a bajokon. Ennek ellenére most is szóvá kell tenni a régi hibákat. Igen, a régieket, mert most is a hidraulikával, a gumikkal és az alvázzal van baj. Nincs is remény rá, hogy végre egyenesbe jönnek? — Nem sok — mondja a főmérnök. — A tizenhat dömper közül általában csak 4—6 üzemképes. A többit folyton javítani kell. Nemrég született egy újítás a győri gyárban, amely állítólag megbízhatóvá teszi a hidraulikát. Négy kocsin megkezdődtek a szerelések. Majd meglátjuk... Maradjunk ennyiben? Nem lehet, hisz volt idő megszüntetni a dömperek , hibáit. Egyáltalán, ideje lenne, ha valamelyik illetékes szerv végre megkérdezné: hogyan történhetett, hogy egy eleve rossz konstrukciót sorozatban gyártottak. A jövő évre már 800 000 tonnás termelést előíró tervet kap a Dunai Cement- és Mészmű. Ha nem szüntetik meg sürgősen az említett gondokat, semmi biztosíték sem lesz a nagyobb terv teljesítésére. S még valamit, ami már az építőipar vállalatainak szól. A DCM nem tudta teljesíteni múlt havi cementkiszállítási tervét. Az oka? Nem kellett a cament a vállalatoknak. Azaz hogy kellett volna, zsákokban. Ellenben ott még nem tartunk, hogy az egész cementtermést zsákba tudják rakni. 20—25 százalékát ömlesztve kell kiadni. Talán felesleges építőipari szakembereknek magyarázni, hogy az ömlesztett cementet is pontosan úgy lehet használni, mint a zsákoltat. Ha nem akarják megérteni, talán a minisztérium megérttethetné velük... F, I.