Pest Megyei Hirlap, 1964. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-07 / 132. szám

8 rtsf MEG ^Mírlap 1964. JÚNIUS 7, VASÁRNAP 40 EV felnőtt ember érez, éhező gye­rek láttán. Mégha jszoltság, vad mohóság, s valami végte­len. reménytelen szomorúság vet árnyat erre az ártatlan gyermekarcra. A napokban zárult falujá­ban, Bián az első hivata­los rendezésű képkiállítása, s a sok évtizedes alkotómunka reprezentatív darabjai kö­zött ott szerénykedik ez a rajz is. A sok derűs, életörö­mei, alkotókedvet, napfényt sugárzó akvarell között a sze­rény emlékeztető: íme a múlt... Es most, itt az órán a peda­gógus legszentebb hivatását tel­jesíti: nevel. Mert tudniuk kell a gyerekeknek mindazt, ami a tankönyvben előírt anyag, enélkül nem boldogulnak. De tudnia kell minden gyereknek, tudnia, és értenie, amit ez a sokat látott, idős ember a ke­nyérről, a munkáról, az élet­ről beszél, itt, a zsíros és kol- bászos vajas kenyerek hulladé­kai fölött... A két epizód — két véglet. A kezdés, ismerkedés az élet­tel, és visszanézés a megtett útra, közeledve az időhöz, ami­kor nyugalomba vonul, amikor már nem cseng fülében a náp minden órájában a megszokott gyermekzsivaj. Negyven esztendő egyetlen községben. 1923. novemberé­ben érkezett Biára, s a temp­lom mögötti ütött-kopott egy­házi épületben kapott szállást. Hárman laktak egy csöppnyi szobában. Egy másik fiatal pedagógus, meg egy fiatal se­gédjegyző. A református egy­házi iskola olyan volt, mint akkor a többi iskola: szűk ab­lakain alig hatolt be a fény, padlói megkoptak a sok gyer­mekláb alatt és állandó volt a savanyú szag ... Most, ha órára megy és a kenyérről beszél, a Metter- nich-kastélyba megy. Metter­nich Klementina hercegnő biai kastélyából iskola lett. Szép iskola, tágas, világos, jó leve­gőjű tantermekkel, új felsze­reléssel ... ' Az első tanítványai nagypa- pakorúak, jóval túl az ötve- nen. őket az ismétlő iskolá­ban tanította. De a többiek Érdekes szó, okos szó Igaz, a számadatok látszó­lag ellentmondanak az érve­lésnek, hiszen „kapkodják” az érdekes könyveket. Ám mégis: mind több az igényesebb olva­só, aki- az ismeretterjesztés címén tálalt „storykkal” már nem éri be, s éppen ezért a kiadók által közönség elé bo­csátott művek egy részét jogos elégedetlenséggel fogad­ja. Igény, de mire? Három kiadó részesedik az ismeretterjesztő irodalom ki­adásának olykor örömmel teli, sokszor azonban hálátlan fel­adatából. A Kossuth, a Gon­dolat, és a Táncsics Könyv­kiadó. Az ismeretterjesztő iro­dalom hazai „megbecsülését” — mondhatnánk: fontosságát — jól bizonyítja, hogy a szer­zők döntő többsége — kül­földi ... A kiadókon múlna? A té­nyek szerint a legkevésbé, hiszen örömmel adták ki ma­gyar szerzők j ó műveit, mint például Stegena Atlantiszát, Ürögdi Régi Rómáját, vagy Vécsey Forrongó Földjét. Sőt, kiadják külföldi szerzők kö­zepes, vagy annál is szeré­nyebb írásait — mint például Oertwig: Elsüllyedt városok —, hiszen még áz is el­fogy. Ez a szemlélet azon­ban veszélyes. Az ismeretter­jesztés még ma is meglevő le­becsülése — ami többek kö­zött az anyagi honorálásban is megmutatkozik — olyan köz­hangulatot teremt, hogy ele­ve riasztólag hat az igénye­sebb feldolgozást választó szerzőkre. Riasztólag, mert ki­fizetődőbb „storykat” nvakon- önteni némi tudományosnak látszó adathalmazzal — a pél­dák sokaságát találjuk az úti­könyvek között — mintsem elmélyült, s éppen ezért jóval több időt igénylő munkával bajlódni. Az igény tehát az érdekesség felé „nyom”, kérdés: ki lesz ettől még okosabb? is, akik később kerültek a keze alá, már mind meglett emberek, szeme előtt csepe­redtek fel, házasodtak meg, s most meg gyerekeik ülnek ott a padban szüleik helyén. 'Egy­szer szülői értekezlet volt. A mamák és papák ösztönösen keresték helyüket: hol is ül­tek? Persze az új iskolában hiába is keresnék, de meg a régiben megtalálták. És Var­ga Zsigmond előtt egy pilla­natra nem mamák és papák ültek, hanem a gyerekek, a ré­gi osztály. Az egyik asszony­kára nézve mosolygott is: olyan kedves-pipiskedve la­pozta mindig a könyvet, most meg lám, .már gyereke előme­neteléről érdeklődik nagyko- molyan, s csóválja a fejét, ha nem mintagyerek a nebuló ... Sokan még ma is megkíván­ják, tegezze őket, hiszen a vi­szony alig változott köztük: Varga Zsigmond most is ta­nító bácsijuk, mint régen .,. Vagy kétezer gyereket taní­tott a negyven év alatt... M ire a legbüszkébb? Kik vitték legtöbbre a gyere­kek közül? Hátra simítja hó­fehér, dús- haját és idézi az emlékeket. Nevek hosszú sorát Vnondja. Kik lettek mérnökök, orvosok, tanácsi vezetők, pártfunkcionáriusok, pedagó­gusok, művészek. És sorolja azok nevét is, akik a hétköz­napok egyszerű, szorgalmas munkásai, akik két kezük munkájával viszik előbbre a világot. S mondja azok nevét, akikre úgy is büszke, mint festőművész: Szer Erzsébet iparművészt ő tanította raj­zolni, s egyengette útiát a képzőművészeti gimriázflmba. Simon János jó'hírű kerámi- kus lett... Szereti vajon a. falu? Egyet­len példa: volt tanítványa, Kelemen Gáspár; a front át­vonulásakor hónapokra magá­hoz vette idős tanítóját. — Az ő kenyerüket ettük ... — ennyit mond csak, mert amit érez, nehéz elmondani . .. És ő vpjon szereti a gyere­keket? Erre is csak egy csen­des megjegyzéssel felel: — Nekem nincs ... Mézem és nevelem, a másét... És a napokban, a kiállításon ott szorongott a í^i falu. És voltak, akik magukra ismer­tek a portrékat nézve ... Tenkely Miklós A SZAKADÉK SZEM Megtorpantam egy pillanatra, valami húzott a korlát felé, talán az ismeretlennek az a kis darabja, amely az utat a sziklától elvá­lasztja, talán csak á gondolat, hogy jó lenne megpihenni a korláton, lábat lógázni és megkísérelni: vajon vidám füttyre' hogyan válaszol a mord sziklafal? Az alig néhány méter hosszú fehér kő- korlát, két fekete csíkkal, kifelé dűlve egyen­súlyozott az alatta levő szakadék felett, hogy önkéntelenül is nyúlt volna az ember érte, hogy visszahúzza az alatta levő mélységből. Mert a korlát alatt szakadék húzódott, mély és meglehetősen sötét, zivatarok után aljában, mint valami kanyonban, zúgva. törtetett elő­re a víz, faágakat, széttárt szárnyú, tépett madarakat, köveket, leszaggatott fűcsomókat sodorva, görgetve a síkság felé ... Nekitámaszkodtam a karfának, hogy tes­tem egészen a szakadék fölé hajolt. amely meredeken zuhant alá kopáros falaival. Jól­esett egy kicsit védetten kacérkodni ezzel a sötét szájjal, amely éhesen 'tátongott felém, jólesett szembenézni a sziklával, a szakadék cerberuszával: hátam mögött az élettel, a kő­korlát pajzsával dacolni a halállal a lábam alatt. Felettem madár suhant tova. árnyéka ráve­tődött a sziklára. Sas volt, nyugodt, alig leb- benő szárnymozdulattal úszott a levegőben magabiztosan szemlélve az alatta elringó tá­jat. amely terített asztalt teremt a számára, suhanva a levegő vizén, tudtam hogy ez a láthatatlan és foghatatlan közeg biztosan tart­B ement az osztályba. A gyerekek akkorra már. í a helyükön ültek, mert min- ; den osztálynak megvannak a í maga titkos figyelői,..akik le- | sik a folyosót: jön-e a peda- j gógus? S mir.e jön, minden ! rendben: csend, rend, f igye- \ lő arcok ... ! Csend, rend, figyelő arcok, | Varga Zsigmond peda­gógus mégis gondíer- | helt arccal áll az osztály | előtt és töpreng . .. Hogyan |kezdje mondanivalóját, hogy ; ezek a gyerekek, kilencéves, a | világból valamicskét is alig | látott emperpalánták megért- jsék, mit akar: a szemétkosár ! tele kenyérdarabokkal. Vajas ) és zsíros kenyérszeletek ... ÍMég olyan is akad, amelyen {rajta a sok kolbászdarabka, |amit anyuka karikázott rá (reggel, | A kenyérről és a kenyér be­csületéről beszél. A munká­iról, az életről. Vajon megér- | tik-e. s mennyit értenek be- ílőle ezek a csöppségek, akik j még soha nem voltak éhesek? ! Nem úgy, hogy kicsit késett az I ebéd, vagy hosszú volt a ki- I rándulás, esetleg éppen ked- í vük nem volt előbb abbahagy- 5 ni a játékot. Nem, nem így, {hanem reménytelenül, kétség- {beesetten. Ügy, hogy nincs j mit enni!? .., ; Negyven éves pedagógus | pályafutásának régi emléke to- | lakszik elő, ahogy most rá- |néz az osztályra, a csapatnyi |jól öltözött, tiszta, rendes, ! táplált gyerekre. Valamikor (reges-rég, volt egy nagyon (kedves, értelmes kis tanítvá- ínya. Olyan szegények voltak, (mint a templom egere. A kis- í lány szedett-vetett ajándék- ; ruhákban járt. Varga Zsig- | mond pedagógus ezt a kislányt (látta egyszer tízóraizni. Ke- jnyeret evett, csak úgy magá­iban. Markolta és harapta a | szelet csupasz kenyeret. Szív­facsaró látvány volt. ; Varga Zsigmond pedagógus ;és festőművész. És amit pe- ■ dagógusként látott, alkotásra (ösztönözte a festőművészt. Le- ! rajzolta a jelenetet, s ebben a írájzban benne vart az is. amit gényt nyomtatnák, többet, mint bármely más angol író műveiből. A regények nagy példányszámban kelnek el Né­met-, Francia- és Olaszország­ban, s rövidesen az Egyesült Államokban is meg fognak je­lenni. Mint a vállalat igazgató­ja megjegyezte, Wallace szá­mára a bűnözés fényesen kifi­zetődött. WWWWWWWWWWWWWwvwwwvvwww ■ Edgar Wallace bűnügyi re- : gényei az író halála után ki- i meríthetetlen kincsesbányává i változtak. Wallace 123 ezer [font adósságot hagyott hátra, I amit a szerzői jogainak keze- | lésére alakult vállalat két év I alatt az utolsó pennyig kifi- ! zetett és azóta évenként tíz- : ezer font tiszta nyereségre ' lesz szert. A vállalat közölte,, hogy jelenleg 78 Wallace-re­Akinek a bűnözés fényesen kifizetődött tenek a felhígított, érdekesség ^ sziruppal nyakonöntött „isme- £ reteknél”, mivel okos szava- { kát juttatnak el az olvasóhoz, | s többségükben az okosságot | nem restellik — miért is rés- | tellnék? — érdekesen elmon-1 dani. | Csak érdekeset mondani ^ azonban ... $ / A mai kor emberét mind job- J ban a célszerűség, a realitás jel- { lemzi. Mind kevésbé érdekli | a kuriozitás, s mind jobban az, j ami az őt körülvevő világot J jelenti. Ráth-Végh klasszikusa í a műfajnak. Mégis: kicsit már ( a múltat jelenti. Igény van | rá, s ez jó. De többre is igény | van. S ez még jobb! M. O. Füttyos, vidám délután volt, amikor a pu­fók felhők is nevetni látszanak, amint ott hintáznak az ég kék habjain. Vidáman, meg­elégedetten, zsebredugott kézzel ballagtam az úton, dolgaim jól végezvén, mélyeket szip­pantva a levegőből, amelyet csak akkor vesz észre a városi tüdő, ha teljesen elfogyott, vagy ha ilyen bő pazarlással zubog a tüdőbe, hogy szinte fulladozik az ember a gyönyörű­ségtől. Mindent szépnek, mindent rendjén valónak találtam. Van úgy az ember, hogy örökké lá­zadó lelke belenyugszik a természet szép har­móniájába, amikor mindent a legtökéletesebb­nek, a lehető legjobbnak és e harmónia meg­bontását szentségtörésnek véli. Az út szépen simul lábaim alá. Az ég szépen borul fejem fölé. A közeli erdő íve szépen öleli körül tes­temet. s ennyi szépre oly gyönyörűen zsong fel milliónyi gondolat. Baj? Gond? Veszély? Ugyan! , Hisz itt minden az egyensúly. Itt minden a tökéletes, a természetes architektúra. Itt minden maga a nyugalom, az örökkévalóság, a megbonthatatlanság, a nyugalom. Itt min­den a MINDEN-ről mond békés, biztató be­szédet. Az út éleset kanyarodott, balra alacsony, | fehérre meszelt korlát, jobbra, a széttárt ka- : rú erdő. ujjai hegye közt a szinte már qics- i esés zöld mező szelíd lankája, s a korlát mör i gött, talán egy kőhajításnyira meredeken, \ büszkén és kicsit talán mogorván is egy fur- i csa alakú szírt durcáskodott a felhőkkel. Bor és cégér Mióta nem kiátkozott gye­rek a reklám, bátran leírjuk: a jó bornak is kell cégér, aka­rom mondani hirdetés. Kell az ismerétterjesztő irodalom­nak is, csakhogy olykor, a cé­gérek többet ígérnek, mint amennyit utána — betűben adnak. Jelentős tényanyag és min­denáron való színeskedés ösz- szekeverésének jó példája H. H. Wille: Hömpölygő arany című munkája, de nem egye­dülálló ... Ideje lenne meg­érteni, hogy a szó nemes és igazi értelmében vett ismeret­terjesztő irodalomnak nem kell félrevezető cégér, nem kell „csomagolás”, amiben az olvasó „beveszi” az egyébként • helyes és fontos mondaniva- \ lót. Az érdekességre való tö- \ rekvés nem egy helyen a : megbízhatóság rovásá- j ra megy, nem tudni, mit talált \ ki a szerző, s mi az. ami való : tényeken alapul! Márpedig az : ilyen luxust az ismeretter- : jeszfésben nem engedhetjük ; meg! Nem kívánunk mégha- ; tározás-kategóriák taglalásá- \ ba bocsátkozni, de logikus,j hogy ami ismeretet terjeszt, | annak valóban azt kell tennie, \ mégpedig ragaszkodva a té- j nyékén alapuló ismeretekhez! \ A kor színvonalán Joggal hangsúlyozzuk, hogy i korunkban forradalmi váltó- i zásokon megy át a technika. : s azt is, hogy az atomkorszak- j ban élünk. E korhoz kell iga- \ zodnia az ismeretterjesztés- \ nék, s így azon belül a nyom- ■ tatott betűnek Is. Az igényre és a bátor kiadói politikára, illetve azok egybeesésére igen i jó példa a Gondolat Kiadó Studium Könyvek sorozata. j amelyben nem „megzenésített” i ismereteket, hanem pusztán ismereteket adnak az olvasó­nak. (Legutóbb például Tarján Rezső kitűnő könyvét, a Ki­bernetikát.) Ezek a puszta is­meretek sokkal többet jelen ­A kettő nem jár együtt. Sajnos. Lehet é.dekes az is, 1 ami nem okos, s ami okos, ■ megtörténik, hogy nem érde­kes. A kettő találkozása: sze­rencsés. A szerencse pedig nem állandó útitárs. Különö­sen nem, ha könyvekről van szó. Hát még, ha ismeretter­jesztő könyvekről... Kik nem szeretik? Szeretik-e az emberek az is­meretterjesztő irodalmat? A könyvesboltodban könnyen megtaláljuk a választ: igen! Igaz, nem minden ismeretier- „jesztő művet fogad elismerés. Miért? Mielőtt választ adnánk a kérdésre, tegyünk látszólagos kitérőt. Ráth-Végh István összegyűjtött művei vaskos harmadik kötete — Hatalom és pénz — a közelmúltban került a könyvesboltokba. Si­ker? Az. A korábbi két kötet — Az emberi butaság, Szere­lem, házasság — tisztességes példányszáma ellenére sem kapható. (Az emberi butaság 35 ezer, A Szerelem, házasság 48. ezer, a Hatalom és pénz 61 ezer példányban került ki­nyomtatásra.) . Ráth-Végh munkásságát méltatni, úttörő­szerepét dicsérni egyet jelent közliélyek ismételgetésével. Helyét ismeretterjesztő iro­dalmunkban megszabta a kri­tika, ám érzésünk szerint iga­zán hűek akkor vagyunk élet­művéhez, egész munkásságá­hoz. ha napról napra maga­sabbra emeljük azt a mércét, amit az ismeretterjesztő iro­dalom elé állítunk. Ráth-Végh a maga korában úttörőmunkát végzett, s ma is teljesen indo­kolt új kiadásban kibocsátani műveit. Mégis: jogosnak éréz- /zük azt az aggodalmat, amit már korábban érezhettünk, s mind jobban érzünk, már­mint azt, hogy ismeretterjesz­tő irodalmunkban a kelleténél nagyobb helyet vindikál ma­gának az érdekesség, s szeré­nyen, csendben a második sorba szorul az igazi cél, az okos szó.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents