Pest Megyei Hirlap, 1964. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-07 / 132. szám

1964. JÚNIUS 7. VASÁRNAP *fCC* K A írt au » Eredmények és ellenimondások :.. wwwwwwwwwwv előtérbe kerül a „látvá- nyosság”-ra való törekvés. Ebben az évben már bizo­nyos fokú módosulásnak le­hettünk tanúi, de még mindig nagyobb figyelmet kell szentelnünk a kulturális te­vékenység más ágainak. Ismeretes, hogy a kulturá­lis szemle keretében folyó tevékenység négy fő cso­portra oszlik. Az első az esti és levelező oktatás, va­lamint az ismeretterjesztés. Második a József Attila ol­vasómozgalom. A harmadik a szórakozás, klubélet. És a negyedik a műkedvelő mű­vészeti, szakköri mozgalom. Az oktatás az idén először került be a szemle felada­tai közé. Jelentősége rend­kívüli. Elsősorban a fiata­lok továbbtanulása, eszmei­politikai és kulturális neve­lése a fő cél. A KISZ- korú fiatalok iskolai vég­zettségének statisztikája is figyelmeztet bennünket, nagy gondot kell fordítanunk az ifjúság továbbtanulására. A KISZ I. kongresszusának ha­tározata alapján a KISZ KB intéző bizottsága már 1961 augusztusában célul tűzte a többi között, hogy öt év alatt az ifjúság többsé­ge szerezzen egy fokkal magasabb képzettséget a je­lenleginél, s rendszeresen tanuljon. Ugyancsak szorgal­mazza, hogy valamennyi fia­tal végezze el a VIII. álta­lános iskolai osztályt, s a termelésben dolgozó ' KISZ- tagok és szervezeten kívüliek .XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'; Falu Tamás: ESTEFELÉ A postáskisasszony Már a pádon ül, Hajához az este Hozzáfcketül. Fehér kézimunka Födi be ölét. Színes álomszálak Futnak rajta szét. Hunyorogva néznek Zsaluk, ablakok, Öntözött kertekből Illat kanyarog. Kapuk becsanódnak, Öra zengve üt, Alom aranypora Száll be mindenütt. Karcsú sürgöny-pózna Mint katona áll, Lila esti ködbe Beleszalutál. Végtelen drótjain Messze üzenet. Átszáll, mint az élet, A házak felett. szerezzenek középiskolai vég­zettséget. Különösen a vegy­iparban, a gépiparban. az építőanyagiparban. az építő­iparban, a mezőgazdaság gépesítésében és az állatte­nyésztésben dolgozó fiata­lok továbbtanulását tartja fontosnak a határozat. Szük­séges a fiatalok aktivitásá­nak fokozása az -ismeretter­jesztő előadások, előadásso­rozatok. akadémiák keretén belül is. A felnőttoktatás adatai ál­talában kedvezően alakul­nak megyénkben. Például csak a mezőgazdasági tech­nikumok levelező tagozatán közel ezerhétszázan tanul­nak: Köztük szép számmal szerepelnek fiatalok. Hasonló a helyzet a budapesti kö­zépiskolákban és az egye­temeken. A megye 26 ezer KISZ-tagja közül közel öt­ezren tanulnak az állami oktatás különböző formái­nak keretében. Kétségtelen, hogy ebben szerepet játszik a KISZ KB intéző bizottsá­gának határozata is. A népművelésnek feladata, hogy sajátos eszközeivel se­gítse a továbbtanulókat, fel­nőtteket és fiatalokat egy­aránt. Gyakorlatilag ebben a kérdésben nem történt sem­mi. Az aszódi járásban ugyan történnek próbálko­zások, hogy a három mű­szakban dolgozóknak nap­közben helyei adnak a mű­velődési otthonban, tanulja­nak ott. A ráckevei járás­ban pedig a TIT járási szervezetének ötlete nyomán ff. korrepetálással kísérleteznek. ff Nagymaroson, s néhány más ff községben pedig a könyvtáros ff igyekszik segítséget adni a ff továbbtanulóknak, a kőtelező ff irodalom biztosításával. Mind- f ez azonban kevés, helyben topogás. Még súlyosabb a helyzet az analfabeUzmusvfei- számolására telt erőfeszíté­seknél. A legtöbb helyen csak néhány lelkes pedagó­gus küzd, magárahagyatoUan. A népművelés —' értjük alatta elsősorban a művelő­dési otthonok függetlenített apparátusát — ez ügyben Keveset tesz. Kedvezőbb eredményeket ért el a TIT. Több az előadás, nagyobb a közönség. Az isme­retterjesztés új formái, az akadémiák, az előadássoroza­tok is népszerűek lettek. Eb­ben az évben például 30 mun­kás-, 54 termelőszövetkezeti, 46 nők, 21 ifjúsági akadémia működik a többi között. Ami az ifjúsági akadémiák számát illeti, nem lehetünk elégedettek , ezzel a túlságo­san is szerény eredménnyel. Még ennél is kevesebbet ér­tünk el a filmklubok és tv- klubok szervezésében. Pedig \\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\ ezek a klubok a tömeges szó­rakozásnak, a szabad idő hasz­nos eltöltésének adhatnának helyet Nem váltotta be a hozzáfű­zött reményeket a József At­tila olvasómozgalom sem. Bár a korábbi kötöttségektől meg­szabadulva. az elmúlt szemle­időszakban több. mint nyolc­ezer fiatal iratkozott be. s kezdte meg a rendszeres ol­vasást. Más — péjdáül szer­vezési — hibákkal es?’-ütt a jelvények hiánya is hátrál- 'vtta a mozgalom további tér­hódítását Az előírt kötele­zettségeket teljesítő fiatalok nagy részének ugyanis egy­szerűen nem iutott jelvénv: keveset készítettek belőle. Ez sokaknak kedvét szegte. A jö­vő év januárjától jelvény he­lyett oklevelet adnak majd. Jelen pillanatban alig több, mint kétezer tagot számlál a mozgalom, tehát fájó szívvel állapíthatjuk meg, hogy el­sorvadt. Az általános iskolá­ból kikerült fiatalok pedig tö­megesen hagyják abba az ol­vasást. A statisztika szerint megyénkben a 14 éven aluli olvasók száma 37 483 fő. A 14—18 éves korosztályok 13 515 könyvtári taggal képvi­seltetik magukat. A 18 évnél idősebb olvasók száma 33 119. A József Attila olvásómoz- galom szükségességét tehát bi­zonygatnunk sem kell. Ellentmondás van a klub­élet propagálása és szervezé­se között is. Például alig van megyénkben filmklub, pedig a fiatalok körében népszerű a film.- Vetítőgépek is akadnak az iskolákban, művelődési otthonokban. Nem egy vetítő­gép kihasználatlanul poroso­dik. Ezt láttuk nemrég Nagy­maroson. Más helyeken a mi­nimális együttműködés sem alakul ki az iskola, a KISZ és a művelődési otthon kö­zött, nem is beszélve a helyi mozikról. Hasonló a helyzet a társastánc klubok esetében is Nemrég még úgy tudtuk, hogy már működik néhány ilyen klub. Kiderült* hogy ezek csupán tánctanfolyamok, táno iskolák, amelyek a művelődé si otthonokban kaptak helyet Hivatalosan a megyében — bár egy éve propagál luk — egvetlen társastánc-klub nem működik a művelődési há­zakban. Oka: az erre illetékes szerv állítólag még nem dol­gozta ki a társastánc-klubok működési szabályzatát... Egy cikk keretein belül a kulturális szemle valamennyi ágát részletesen elemezni nem lehet. Célunk csupán ennyi volt, hogy gondolatébreszté­sül felhívjuk a figyelmet né­hány olyan ellentmondásra, amely a kétségtelenül szép eredmények ellenére is meg­található kulturális tevékeny­ségünkben. Itm) H iába .erőltetem az em­lékezetemet, nem tu- ff dóm már pontosan, hogy ff életem harminchárom esz- ff tendeje alatt hány pedagó- f gusnak mondtam: köszö- ff nőm, tanár úr... mindazért a ff tudásért, amit tizenöt .,is- ff kolás évem” alatt belém ff oltottak. És arra sem em- ff lékszem már, hogy huny volt közülük a férfi és mennyi a nő, melyik volt fiatal és melyik öreg. Né­mi támpontot csak a rájuk ragasztott nevek nyújta­nak. Ha nem csalódom. Rozmár a biológia taná­rom volt: drótkeretes szem­üveg. gyér kefe haj és tüske bajusz; Barbarossza matematikát tanított s ne­vét rőt szakálla után nyer­te el már az első órán: Csocso, az angoltanár vas­kos alakját meghazudtoló fürgeséggel tánclépésben lejtett vémg e' etlen órán százszor is a hosszú tan­termen; az öreg régi diák­szokás szerint a diri volt, de ez a megszólitás — kü­lönösen a konferenciák kö­zeledtével — valamennyi osztályfőnökömet is ki- szoloálta. Mindez ■ — élő emlék. A nevek és az ar­cok a múlt homályába vesztek, ami megmaradt belőlük, egyetlen nemes fi­gurává gyúrva: a tanár. Név nélkül, arc nélkül, cím nélkül — fogalommá esz­ményülve. Köszönöm, tanár úr... a figyelmességét, a türelmét, az odaadását, a szere tétét. És köszönöm a jeleseket és ... a szekundákat is. Pe­dig akkor haragudtam a szekundáért — önre. Ma már tudom, megérdemel­tem még az akkora daci- kat is, amelyeknek a lába kilógott az osztálykönyv­ből. Figyelmeztetőül szán­ta, mert talán éppen újabb kamaszszerelem vont bűv­körébe — a tanulás he­lyett. És azt is tudom, hogy nem azért kaptam a sze- kundát, mert az éppen so- ronlevö szőkéi vaga barna kislánytólakart el fiit wiy. csupán figyelüieztetétt: az élet nem tűri az egyoldalú­ságot, a csak szerelmet, a csak tanulást. Az élet sokoldalú embereket kíván. S ön akkor az életre készí­tett elő. Mint ahogyan ma is — talán csak hangsúlyo­sabban — az életre neve­Kőszönöm, tanar ur. les a legdöntőbb a pedagó­gusok munkájában. A r össönö’-u tanár úr... ! ismétlem1' a régi sza­vakat. amelyeket tizenöt éve. húsz éve inkább csak mondtam, mint értettem lényegét. Mondtam a kö­telességtudó diák tisztele­tével, gépiesen, gyakran hadarva s már mentem i« tovább — csupán pontot jelentett számomra egy be­fejezett mondat végén. Az együttélés szabályai sze­rinti kötelező pontot. Mára a kötelezettség alól már felmentett a tovatűnt idő s hogy mégis újra ki­mondom: köszönöm, tanár úr... az már a felnőtt fér­fi hálás szava, mindazok­nak. akik tanították s ?r> ir>c{.n zohnalr. nlrílc tnnífff- nak a régi alma mater fa­lai között csakúgy, mint az ország valamennyi iskolá­jában — a legnagyobb fő­városi intézettől a legap­róbb tannal iskoláig. Köszönöm, tanár úr... mindazt amit nekem taní­tott. Köszönöm, tanár urak... mindazt, amit az ifjúságnak tanítanak. Kö­szönjük. tanár urak... mindazt, amit művelődő népünknek tanítanak. így szélesedik, kerekedik egész- szé s vá’ik a régi diákhá- lálkodás egy egész ország kórusban zengő köszönöm- jévé. Joggal. 7-anuí az ország. Mert tanulnia kell. A válto­zás, a nagy átalakulás ko­rát éljük. Minden nap hoz valami újat. valami korsze­rűbbet életünk minden te­rületén A tegnap tudása ma már nem elég s még kevésbé lesz elégséges hol­nap A ma emberének, ha lépést akar tartani a roha­nó élettel, tanulnia kell. Akár deresedö fejjel is be­ülni a szűk. bicskával ösz- szefaricskált, tintafoltos padokba — szembe a ka­tedrával, szembe a tanár úrral. Tizenöt, iskolában ellöt- Ibtt esztendő van már mö­göttem. Hpgy még mennyi lesz — nem tudom. És azt sem, hogy a jövőben hány pedagógusnak mondom még el: köszönöm, tanár úr ... Egy azonban bizo­nyos: akkor is énven olyan őszinte lesz köszönő sza­vam, mint ma, a pedagó­gusnapon, Prukner Pál ^.xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx^ A 66. szélességi foktól északra Színes szovjet film ja testét a szikla, az erdő felett. Mire felnéz­tem, már csak távoli sziluettje látszott és is­mét egyedül maradtam, a korlátnak dőlve, a szakadék felett és elfogott uz irigység. A ma­dár repül. Én, az ember, erre képtelen va­gyok. Egy ostoba sas, amely azt sem tudja, mi a szerepe a természet nagy rendjében, egy ostoba horgascsőrü madár, amely végté­re azt sem tudja, honnan jön, hová tart két vadászat között — repülni képes. Nekem gé­peket kellett ehhez feltalálni és elméleteket kidolgozni, ehhez nekem, az embernek, fel kellett mérnem egész múltamat és meg kel­lett ismernem a sas életének, szárnyainak, csontrendszerének titkait. Vajon a sas törő­dik-e az emberrel? Néztem a szakadék mélyét és megborzong­tam. Valami furcsa, valami egészen ismeret­len érzés ragadott magával: vonzott a szaka­dék, a mélység, hogy ura legyek, hogy le­győzzem a benne megbúvó sötétséget. Hát próbáltam én valaha, hogy tudok-e repülni? Nevetséges. A próba az halál. Hisz tudom, hogy nem tudok. Mert ember vagyok: ez az én emberségem titka, hogy tudom, mit nem tudok. Még jobban kihajoltam a szakadék fö­lé és egy pillanatra behunytam a szemem, va­lami zsongani, hintázni kezdett bennemmint­ha szél kapna a szárnyára, mintha sikerült volna megszabadulnom a földtől... Elöntött a Veríték. Egy ugrás, egyetlen ugrás, amely pillanatokig tart csak. De e pillanatok alatt 1 megismerem , a repülés gyönyörét, zuhanok, suhanok a semmibe, addig megszűnik a mély­ség, és magasság, addig megszűnik a testem súlya, megszűnik a földhöz kötöttségem. Hányán áldozták már életüket egyetlen pil­lanatért! A Korlat keményen tartott, a kő be- % levéste magút derekamba, mintha acélos uj- ff jakkal tartama vissza, mintha rideg merevsé- ff ge nyelvén szólna: állj, megállj! ff Kinyitottam a szemem. A szédülés elmúlt, f a torkom kiszáradt, s alattam némán, söté- f ten hallgatott a szakadék. Égy ugrás az egész. 'f Elereszted a korlátot. Felugrasz a magasba, nagyon magasba, s ff onnan zuhansz, repülsz a mélybe. Érzem, hogy vonz a repülés mámora. Érzem, hogy vonz a szakadék, a sötétsége, a ff mélység. ff Érzem, hogy szédülök ettől a félelmetes és ff utolsó érzéstől. ff Egy ugrás, s végül egy rettenetes sikoly az f, egész... Zúgni kezdtek körülöttem a fák. Fel- £ görgött hozzám a mélység. Visszhangzott ra ^ a szikla. A végtelenségbe hívtak a felhők és ff lassan eleresztettem a korlátot... Messziről a távoli cementgyár kürtje bú- ff gott, mint SOS-t jajongó hajó szirénája. Meg- ^ rázkódtam és megroggyant térddel, riadtan, | mint valami fantomtól hátráltam el a sza- f kadék szélétől. Nem, egy ugrás, egy pillanat ff nem éri meg a halált. Nem. a szakadék szé- ff lén nem lehet játszani. Az ember az útra tér- f, mett, amely ha néha göröngyös is, de előbb- ff re viszi kanyargós hátán. Az élet nem lehet szakadékszéli játék! f y Lehajtott fejjel, magamtól, az embertől \ megriadva, s magamban, az emberben bízva | mentem tovább az úton. Füttyös vidám dél- ff után volt, amikor pufók felhők hintáznak az £ ég habjain. És én megláttam, mit rejt a sza- f kadék mélye! Gyurkó Géza < Katona Erzsi: Ú meg én Sztrumilin köteléke sarki re­pülésre indul. Egy fiatalem­bert, aki szintén repülő, éppen az ő gépére osztanak be. Az idős pilótának nem tetszik az ifjú, mert bár biztos kézzel irányítja a gépet, időnként fegyelmezetlenül eltűnik, is­ten tudja hol jár. Ellenszenvét táplálja az is, hogy az indu­lás előtti búcsúvacsora alkal­mával a fiatal repülő hevesen udvarolni kezdett lányának, Zsenyának. Titokban haza is kísérte őket, s beszédbe ele­gyedett a házmesterrel, aki büszkén újságolta, itt lakott valamikor ebben a házban a híres sarkrepülő, Gyomin is. Éppen a napokban kereste Magadánból egy qmber, egy bizonyos Szergejev cipész. Pávelt, a fiatal repülőt feliz- i gatja a hír. Engedélyt kér, : hogy Magadánba repüljön, \ megkeresni a cipészt. Kiderül, \ hogy Gyomin sarkrepülő, aki j börtönben pusztult el ártatla- \ nul, Pável Bogácson édesapja \ volt. A cipésszel pedig együtt ! raboskodtak. Az apa levelet is 1 küldött a fiának, amelyet kö- ! zel negyed század múlva kéz- \ besíthetett Szergejev. Ebben a ; levélben Gyomin üdvözli leg- \ jobb barátját, Sztrumilin í sarkrepülőt is. < „ ! Pável felfedi az idős pilóta \ előtt származásának titkát, s ■ a történet a már szokásos \ happy end-del ér véget. f \ Hja Gurin rendező filmje í — bár témája nagyon érde- ! kés — sajnos megmarad a \ szokványos filmek szintjén. \ (tm) ; A személyi kultusz időszaká- f, hoz nyúl vissza témáért a ff film. Egy veterán pilóta, Filmekről: Ebben 11/ élbfll szervezet­tebb, céltudatosabb, s min­denekelőtt aktívabb a mű­velődési otthonokban, a KISZ-szervezetekben, a kö­zös gazdaságokban és a kü­lönböző tömegszervezetekben folyó kulturális tevékeny­ség, amely az immáron ha­gyományos kulturális szem­lén belül egységessé vált. A követelmények és az el­nyerhető oklevelek, dicsére­tek serkentően hatnak mind a csoportokra, mind az egyé­ni szereplőkre. Az eredmények között el­ső helyen kell említenünk a tömegméreteket. Sok ezer fiatalt érint közvetlenül ez a nagy mozgalom. Többségük aktívan részt vesz a külön­böző művészeti együttesek, szakkörök munkájában, s igen sokan élnek a szemle keretén belül nyújtott szó­rakozási, tanulási lehetősé­gekkel is. Ezen tűi elisme­réssel kell szólnunk a mű­vészeti színvonal emelkedé­séről. valamint a bemutató időszak szervezettségéről. A kulturális szemle általános hasznossága tehát vitathatat­lan. Ennek ellenére több olyan jelenséget figyelhe­tünk meg, amelyen el kell gondolkoznunk. Már az elmúlt évben is tapasztalhattuk, hogy a kul­turális szemle fogalma csak­nem teljes egészében leszű­kült a műkedvelő művé­szeti csoportok bemutatójá­ra A bemutató időszaka aránytalanul nagy jelentő­séget kap, s óhatatlanul Néhány gondolat a kulturális szemléről

Next

/
Thumbnails
Contents