Pest Megyei Hirlap, 1964. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-07 / 132. szám

1964. JÚNIUS 7. VASÁRNAP

*fCC*

K A írt au

»

Eredmények és ellenimondások

:.. wwwwwwwwwwv

előtérbe kerül a „látvá- nyosság”-ra való törekvés. Ebben az évben már bizonyos fokú módosulásnak lehettünk tanúi, de még mindig nagyobb figyelmet kell szentelnünk a kulturális tevékenység más ágainak.

Ismeretes, hogy a kulturális szemle keretében folyó tevékenység négy fő csoportra oszlik. Az első az esti és levelező oktatás, valamint az ismeretterjesztés. Második a József Attila olvasómozgalom. A harmadik a szórakozás, klubélet. És a negyedik a műkedvelő művészeti, szakköri mozgalom.

Az oktatás az idén először került be a szemle feladatai közé. Jelentősége rendkívüli. Elsősorban a fiatalok továbbtanulása, eszmeipolitikai és kulturális nevelése a fő cél. A KISZ- korú fiatalok iskolai végzettségének statisztikája is figyelmeztet bennünket, nagy gondot kell fordítanunk az ifjúság továbbtanulására. A KISZ I. kongresszusának határozata alapján a KISZ KB intéző bizottsága már 1961 augusztusában célul tűzte a többi között, hogy öt év alatt az ifjúság többsége szerezzen egy fokkal magasabb képzettséget a jelenleginél, s rendszeresen tanuljon. Ugyancsak szorgalmazza, hogy valamennyi fiatal végezze el a VIII. általános iskolai osztályt, s a termelésben dolgozó ' KISZ- tagok és szervezeten kívüliek

.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX';

Falu Tamás:

ESTEFELÉ

A postáskisasszony Már a pádon ül, Hajához az este Hozzáfcketül.

Fehér kézimunka Födi be ölét.

Színes álomszálak Futnak rajta szét.

Hunyorogva néznek Zsaluk, ablakok, Öntözött kertekből Illat kanyarog.

Kapuk becsanódnak, Öra zengve üt,

Alom aranypora Száll be mindenütt.

Karcsú sürgöny-pózna Mint katona áll,

Lila esti ködbe Beleszalutál.

Végtelen drótjain Messze üzenet. Átszáll, mint az élet, A házak felett.

szerezzenek középiskolai végzettséget. Különösen a vegyiparban, a gépiparban. az építőanyagiparban. az építőiparban, a mezőgazdaság gépesítésében és az állattenyésztésben dolgozó fiatalok továbbtanulását tartja fontosnak a határozat. Szükséges a fiatalok aktivitásának fokozása az -ismeretterjesztő előadások, előadássorozatok. akadémiák keretén belül is.

A felnőttoktatás adatai általában kedvezően alakulnak megyénkben. Például csak a mezőgazdasági technikumok levelező tagozatán közel ezerhétszázan tanulnak: Köztük szép számmal szerepelnek fiatalok. Hasonló a helyzet a budapesti középiskolákban és az egyetemeken. A megye 26 ezer KISZ-tagja közül közel ötezren tanulnak az állami oktatás különböző formáinak keretében. Kétségtelen, hogy ebben szerepet játszik a KISZ KB intéző bizottságának határozata is.

A népművelésnek feladata,

hogy sajátos eszközeivel segítse a továbbtanulókat, felnőtteket és fiatalokat egyaránt. Gyakorlatilag ebben a kérdésben nem történt semmi. Az aszódi járásban ugyan történnek próbálkozások, hogy a három műszakban dolgozóknak napközben helyei adnak a művelődési otthonban, tanuljanak ott. A ráckevei járásban pedig a TIT járási szervezetének ötlete nyomán ff. korrepetálással kísérleteznek. ff Nagymaroson, s néhány más ff községben pedig a könyvtáros ff igyekszik segítséget adni a ff továbbtanulóknak, a kőtelező ff irodalom biztosításával. Mind- f ez azonban kevés, helyben topogás. Még súlyosabb a helyzet az analfabeUzmusvfei- számolására telt erőfeszítéseknél. A legtöbb helyen csak néhány lelkes pedagógus küzd, magárahagyatoUan. A népművelés —' értjük alatta elsősorban a művelődési otthonok függetlenített apparátusát — ez ügyben Keveset tesz.

Kedvezőbb eredményeket ért el a TIT. Több az előadás, nagyobb a közönség. Az ismeretterjesztés új formái, az akadémiák, az előadássorozatok is népszerűek lettek. Ebben az évben például 30 munkás-, 54 termelőszövetkezeti, 46 nők, 21 ifjúsági akadémia működik a többi között.

Ami az ifjúsági akadémiák számát illeti, nem lehetünk elégedettek , ezzel a túlságosan is szerény eredménnyel. Még ennél is kevesebbet értünk el a filmklubok és tv- klubok szervezésében. Pedig

\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\

ezek a klubok a tömeges szórakozásnak, a szabad idő hasznos eltöltésének adhatnának helyet

Nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket a József Attila olvasómozgalom sem. Bár a korábbi kötöttségektől megszabadulva. az elmúlt szemleidőszakban több. mint nyolcezer fiatal iratkozott be. s kezdte meg a rendszeres olvasást. Más — péjdáül szervezési — hibákkal es?’-ütt a jelvények hiánya is hátrál- 'vtta a mozgalom további térhódítását Az előírt kötelezettségeket teljesítő fiatalok nagy részének ugyanis egyszerűen nem iutott jelvénv: keveset készítettek belőle. Ez sokaknak kedvét szegte. A jövő év januárjától jelvény helyett oklevelet adnak majd. Jelen pillanatban alig több, mint kétezer tagot számlál a mozgalom, tehát fájó szívvel állapíthatjuk meg, hogy elsorvadt. Az általános iskolából kikerült fiatalok pedig tömegesen hagyják abba az olvasást. A statisztika szerint megyénkben a 14 éven aluli olvasók száma 37 483 fő. A

14—18 éves korosztályok 13 515 könyvtári taggal képviseltetik magukat. A 18 évnél idősebb olvasók száma 33 119. A József Attila olvásómoz- galom szükségességét tehát bizonygatnunk sem kell.

Ellentmondás van a klubélet propagálása és szervezése között is. Például alig van megyénkben filmklub, pedig a fiatalok körében népszerű a film.- Vetítőgépek is akadnak az iskolákban, művelődési otthonokban. Nem egy vetítőgép kihasználatlanul porosodik. Ezt láttuk nemrég Nagymaroson. Más helyeken a minimális együttműködés sem alakul ki az iskola, a KISZ és a művelődési otthon között, nem is beszélve a helyi mozikról. Hasonló a helyzet a társastánc klubok esetében is Nemrég még úgy tudtuk, hogy már működik néhány ilyen klub. Kiderült* hogy ezek csupán tánctanfolyamok, táno iskolák, amelyek a művelődé si otthonokban kaptak helyet Hivatalosan a megyében — bár egy éve propagál luk — egvetlen társastánc-klub nem működik a művelődési házakban. Oka: az erre illetékes szerv állítólag még nem dolgozta ki a társastánc-klubok működési szabályzatát...

Egy cikk keretein belül a kulturális szemle valamennyi ágát részletesen elemezni nem lehet. Célunk csupán ennyi volt, hogy gondolatébresztésül felhívjuk a figyelmet néhány olyan ellentmondásra, amely a kétségtelenül szép eredmények ellenére is megtalálható kulturális tevékenységünkben.

Itm)

H

iába .erőltetem az emlékezetemet, nem tu- ff dóm már pontosan, hogy ff életem harminchárom esz- ff tendeje alatt hány pedagó- f gusnak mondtam: köszö- ff nőm, tanár úr... mindazért a ff tudásért, amit tizenöt .,is- ff kolás évem” alatt belém ff oltottak. És arra sem em- ff lékszem már, hogy huny volt közülük a férfi és mennyi a nő, melyik volt fiatal és melyik öreg. Némi támpontot csak a rájuk ragasztott nevek nyújtanak. Ha nem csalódom. Rozmár a biológia tanárom volt: drótkeretes szemüveg. gyér kefe haj és tüske bajusz; Barbarossza matematikát tanított s nevét rőt szakálla után nyerte el már az első órán: Csocso, az angoltanár vaskos alakját meghazudtoló fürgeséggel tánclépésben lejtett vémg e' etlen órán százszor is a hosszú tantermen; az öreg régi diákszokás szerint a diri volt, de ez a megszólitás — különösen a konferenciák közeledtével — valamennyi osztályfőnökömet is ki- szoloálta. Mindez ■ — élő emlék. A nevek és az arcok a múlt homályába vesztek, ami megmaradt belőlük, egyetlen nemes figurává gyúrva: a tanár. Név nélkül, arc nélkül, cím nélkül — fogalommá eszményülve.

Köszönöm, tanár úr... a figyelmességét, a türelmét, az odaadását, a szere tétét. És köszönöm a jeleseket és ... a szekundákat is. Pedig akkor haragudtam a szekundáért — önre. Ma már tudom, megérdemeltem még az akkora daci- kat is, amelyeknek a lába kilógott az osztálykönyvből. Figyelmeztetőül szánta, mert talán éppen újabb kamaszszerelem vont bűvkörébe — a tanulás helyett. És azt is tudom, hogy nem azért kaptam a sze- kundát, mert az éppen so- ronlevö szőkéi vaga barna kislánytólakart el fiit wiy. csupán figyelüieztetétt: az élet nem tűri az egyoldalúságot, a csak szerelmet, a csak tanulást. Az élet sokoldalú embereket kíván. S ön akkor az életre készített elő. Mint ahogyan ma is — talán csak hangsúlyosabban — az életre neveKőszönöm, tanar ur.

les a legdöntőbb a pedagógusok munkájában.

A

r össönö’-u tanár úr...

! ismétlem1' a régi szavakat. amelyeket tizenöt éve. húsz éve inkább csak mondtam, mint értettem lényegét. Mondtam a kötelességtudó diák tiszteletével, gépiesen, gyakran hadarva s már mentem i« tovább — csupán pontot jelentett számomra egy befejezett mondat végén. Az együttélés szabályai szerinti kötelező pontot.

Mára a kötelezettség alól már felmentett a tovatűnt idő s hogy mégis újra kimondom: köszönöm, tanár úr... az már a felnőtt férfi hálás szava, mindazoknak. akik tanították s ?r> ir>c{.n zohnalr. nlrílc tnnífff- nak a régi alma mater falai között csakúgy, mint az ország valamennyi iskolájában — a legnagyobb fővárosi intézettől a legapróbb tannal iskoláig.

Köszönöm, tanár úr... mindazt amit nekem tanított. Köszönöm, tanár urak... mindazt, amit az ifjúságnak tanítanak. Köszönjük. tanár urak... mindazt, amit művelődő népünknek tanítanak. így szélesedik, kerekedik egész- szé s vá’ik a régi diákhá- lálkodás egy egész ország kórusban zengő köszönöm- jévé.

Joggal.

7-anuí az ország. Mert tanulnia kell. A változás, a nagy átalakulás korát éljük. Minden nap hoz valami újat. valami korszerűbbet életünk minden területén A tegnap tudása ma már nem elég s még kevésbé lesz elégséges holnap A ma emberének, ha lépést akar tartani a rohanó élettel, tanulnia kell. Akár deresedö fejjel is beülni a szűk. bicskával ösz- szefaricskált, tintafoltos padokba — szembe a katedrával, szembe a tanár úrral.

Tizenöt, iskolában ellöt- Ibtt esztendő van már mögöttem. Hpgy még mennyi lesz — nem tudom. És azt sem, hogy a jövőben hány pedagógusnak mondom még el: köszönöm, tanár úr ... Egy azonban bizonyos: akkor is énven olyan őszinte lesz köszönő szavam, mint ma, a pedagógusnapon, Prukner Pál

^.xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx^

A 66. szélességi foktól északra

Színes szovjet film

ja testét a szikla, az erdő felett. Mire felnéztem, már csak távoli sziluettje látszott és ismét egyedül maradtam, a korlátnak dőlve, a szakadék felett és elfogott uz irigység. A madár repül. Én, az ember, erre képtelen vagyok. Egy ostoba sas, amely azt sem tudja, mi a szerepe a természet nagy rendjében, egy ostoba horgascsőrü madár, amely végtére azt sem tudja, honnan jön, hová tart két vadászat között — repülni képes. Nekem gépeket kellett ehhez feltalálni és elméleteket kidolgozni, ehhez nekem, az embernek, fel kellett mérnem egész múltamat és meg kellett ismernem a sas életének, szárnyainak, csontrendszerének titkait. Vajon a sas törődik-e az emberrel?

Néztem a szakadék mélyét és megborzongtam. Valami furcsa, valami egészen ismeretlen érzés ragadott magával: vonzott a szakadék, a mélység, hogy ura legyek, hogy legyőzzem a benne megbúvó sötétséget. Hát próbáltam én valaha, hogy tudok-e repülni? Nevetséges. A próba az halál. Hisz tudom, hogy nem tudok. Mert ember vagyok: ez az én emberségem titka, hogy tudom, mit nem tudok. Még jobban kihajoltam a szakadék fölé és egy pillanatra behunytam a szemem, valami zsongani, hintázni kezdett bennemmintha szél kapna a szárnyára, mintha sikerült volna megszabadulnom a földtől... Elöntött a Veríték. Egy ugrás, egyetlen ugrás, amely pillanatokig tart csak. De e pillanatok alatt 1 megismerem , a repülés gyönyörét, zuhanok, suhanok a semmibe, addig megszűnik a mélység, és magasság, addig megszűnik a testem súlya, megszűnik a földhöz kötöttségem.

Hányán áldozták már életüket egyetlen pillanatért!

A Korlat keményen tartott, a kő be- % levéste magút derekamba, mintha acélos uj- ff jakkal tartama vissza, mintha rideg merevsé- ff ge nyelvén szólna: állj, megállj! ff

Kinyitottam a szemem. A szédülés elmúlt, f a torkom kiszáradt, s alattam némán, söté- f ten hallgatott a szakadék.

Égy ugrás az egész. 'f

Elereszted a korlátot.

Felugrasz a magasba, nagyon magasba, s ff onnan zuhansz, repülsz a mélybe.

Érzem, hogy vonz a repülés mámora. Érzem, hogy vonz a szakadék, a sötétsége, a ff mélység. ff

Érzem, hogy szédülök ettől a félelmetes és ff utolsó érzéstől. ff

Egy ugrás, s végül egy rettenetes sikoly az f, egész... Zúgni kezdtek körülöttem a fák. Fel- £ görgött hozzám a mélység. Visszhangzott ra ^ a szikla. A végtelenségbe hívtak a felhők és ff lassan eleresztettem a korlátot...

Messziről a távoli cementgyár kürtje bú- ff gott, mint SOS-t jajongó hajó szirénája. Meg- ^ rázkódtam és megroggyant térddel, riadtan, | mint valami fantomtól hátráltam el a sza- f kadék szélétől. Nem, egy ugrás, egy pillanat ff nem éri meg a halált. Nem. a szakadék szé- ff lén nem lehet játszani. Az ember az útra tér- f, mett, amely ha néha göröngyös is, de előbb- ff re viszi kanyargós hátán.

Az élet nem lehet szakadékszéli játék! f

y

Lehajtott

fejjel, magamtól, az embertől \ megriadva, s magamban, az emberben bízva | mentem tovább az úton. Füttyös vidám dél- ff után volt, amikor pufók felhők hintáznak az £ ég habjain. És én megláttam, mit rejt a sza- f kadék mélye! Gyurkó Géza <

Katona Erzsi: Ú meg én

Sztrumilin köteléke sarki repülésre indul. Egy fiatalembert, aki szintén repülő, éppen az ő gépére osztanak be. Az idős pilótának nem tetszik az ifjú, mert bár biztos kézzel irányítja a gépet, időnként fegyelmezetlenül eltűnik, isten tudja hol jár. Ellenszenvét táplálja az is, hogy az indulás előtti búcsúvacsora alkalmával a fiatal repülő hevesen udvarolni kezdett lányának, Zsenyának. Titokban haza is kísérte őket, s beszédbe elegyedett a házmesterrel, aki büszkén újságolta, itt lakott valamikor ebben a házban a híres sarkrepülő, Gyomin is. Éppen a napokban kereste Magadánból egy qmber, egy bizonyos Szergejev cipész.

Pávelt, a fiatal repülőt feliz- i gatja a hír. Engedélyt kér, : hogy Magadánba repüljön, \ megkeresni a cipészt. Kiderül, \ hogy Gyomin sarkrepülő, aki j börtönben pusztult el ártatla- \ nul, Pável Bogácson édesapja \ volt. A cipésszel pedig együtt ! raboskodtak. Az apa levelet is 1 küldött a fiának, amelyet kö- ! zel negyed század múlva kéz- \ besíthetett Szergejev. Ebben a ; levélben Gyomin üdvözli leg- \ jobb barátját, Sztrumilin

í sarkrepülőt is.

< „

! Pável felfedi az idős pilóta \ előtt származásának titkát, s ■ a történet a már szokásos \ happy end-del ér véget.

f

\ Hja Gurin rendező filmje í — bár témája nagyon érde- ! kés — sajnos megmarad a \ szokványos filmek szintjén.

\ (tm)

; A személyi kultusz időszaká- f, hoz nyúl vissza témáért a ff film. Egy veterán pilóta,

Filmekről:

Ebben 11/ élbfll szervezettebb, céltudatosabb, s mindenekelőtt aktívabb a művelődési otthonokban, a KISZ-szervezetekben, a közös gazdaságokban és a különböző tömegszervezetekben folyó kulturális tevékenység, amely az immáron hagyományos kulturális szemlén belül egységessé vált. A követelmények és az elnyerhető oklevelek, dicséretek serkentően hatnak mind a csoportokra, mind az egyéni szereplőkre.

Az eredmények között első helyen kell említenünk a tömegméreteket. Sok ezer fiatalt érint közvetlenül ez a nagy mozgalom. Többségük aktívan részt vesz a különböző művészeti együttesek, szakkörök munkájában, s igen sokan élnek a szemle keretén belül nyújtott szórakozási, tanulási lehetőségekkel is. Ezen tűi elismeréssel kell szólnunk a művészeti színvonal emelkedéséről. valamint a bemutató időszak szervezettségéről.

A kulturális szemle általános

hasznossága tehát vitathatatlan. Ennek ellenére több olyan jelenséget figyelhetünk meg, amelyen el kell gondolkoznunk.

Már az elmúlt évben is tapasztalhattuk, hogy a kulturális szemle fogalma csaknem teljes egészében leszűkült a műkedvelő művészeti csoportok bemutatójára A bemutató időszaka aránytalanul nagy jelentőséget kap, s óhatatlanul

Néhány gondolat a kulturális szemléről