Pest Megyei Hirlap, 1964. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-07 / 132. szám

MKGYZI Mírlap 1964. JÚNIUS 7. VASÁRNAP Ő-ÉS AVILÁG Olyan, mint a kezesbárány. Hatalmas öklei békésen nyug­szanak az asztalon. Halkan, tisztelettel beszél. Arca sze­líd, csak a homlokán kereszt- befutó sebhely vadítja el. Bűnlajstromát hallva, nem ilyennek képzeltem. Már több­ször került összeütközésbe a törvénnyel. Egy ízben ittas vezetésért 800 forintra büntet­ték. Ez év tavaszán a Dabasi Járásbíróság magánláksérté- sért, okirathamisításért, ga­rázdaságért és súlyos testi sértésért 10 hónapi elzárásra ítélte. Hamarosan a megyei bí­róság dönt, hogy ez az ítélet jogerőre emelkedik-e? Április 26-án hat hónapra rendőri fel­ügyelet alá helyezték, kocs­mai verekedés, iszákosság és garázdaság miatt. Az ítéletet meghozó bíró és a körzeti rendőrségi megbízott elbeszélése alapján Kancsár Kálmán garázda, a társada­lomra mindenképpen káros ember, amolyan falusi „huli­gán”. — Csak börtönnel lehet ne­velni — jelenti ki lemondóan a tárgyalását vezető bíró. Kancsár több ízben betört B.-ék lakására, ahol M.-nek udvarolt. A lány elutasította a fiú közeledését, a szülők nem egyeztek bele, hogy a rossz hírű legény házukat lá­togassa. Kancsár válaszul éj­jel rájuk törte a házat, megverte a gazdát, megfenye­gette’ a lányt és tehetetlen dü­hében mindent összetört, ami a keze ügyébe akadt. Máskor a kocsmában kezde­ményezett verekedéseket. El­mondják ilyenkor kegyetlen, szi-nte vérengző. A földön he­verő, már legyőzött ellenfelé­be belerúg, marokkal tépi ki a haját. Á tárgyaláson cinikusan, szemtelenül viselkedett. Min­dent tagadott és a bűntett el­követésének napjára hamis vállalati igazolványt állított ki, amellyel tanúsította, hogy azon a napon dolgozott. Most itt ül előttem Kancsár Kálmán. Zavartan nézegeti a cölöpvastagságú karjára te­tovált nőt. Nem néz a sze­membe, úgy beszél, mintha egy monológot mondana: — A lány futott utánam... Mindennap idebiciklizett és egész délutánokat töltöttünk az erdőben, meg a temetőben. Tanúim vannak rá ... Aztán egyszerre nem akart velem szóba állni. Be voltam bukva neki, hát persze, hogy idege­sített. Az apja tiltotta tőlem. Azt mondták, hogy vegyek ko­csit, akkor elvehetem a lányt. Aztán beszívtam... elmen­tem hozzájuk, az öreg szívós- kodott... hát így történt. — Mennyitől rúg be? Szeme büszkén csillog: — Öt-hat liter a normám. Amikor az a verekedés volt, akkor is ennyit ittam. Bent voltunk a kocsmában, aztán két koma kötekedett velem. Azt mondták, hogy fizessek nekik sört. Nem fizettem, pe­dig van pénzem. Kiverhet­ném valamennyiük szemét a A következő kérdést már szinte tréfából teszem fel: — Ki volt Petőfi Sándor? Gondolkozik. — Már meghalt... Ö van a tízforintoson ... Könnyű lenne most „belepo­litizálni” a dologba. Megemlí­teni az őt körülvevő társada­lom felelősségét, azoknak az embereknek a mulasztását, akik esetleg nevelhették vol­na Kancsár Kálmánt. De ez csak szenteltvíz erejű magya­rázat lenne. Az igazság sok­kal konokabb. Nem tud a tár­sadalom olyan embereket ne­velni, akik nem ebben a tár­sadalomban élnek. A gyökér mindenesetre a szülői ház. Ed­dig a káderlapokon szerepelt tehertételként a kulák szár­mazás. Ezt — helyesen — el­töröltük. De nem olyan köpy- nyű eltörölni ezt a hatást az egyes emberek életéből. Kancsár tetteinek elbírálá­sánál származása ma már nyilván nem lehet súlyosbító körülmény. De nagyonis fi­gyelembe veendő szempont, ha meg akarjuk őt érteni. Negyven évvel ezelőtt Kan­csár nagyhírű legény lehetett volna falujában. Jól kereső, módos, nagyivó, bivalyerős férfi, .aki ha kell, öklével csi­nálja a törvényt és erőszakkal szerzi a szerelmet. Ugyan ki kért volna akkor olyan fogal­makat számon tőle, mint a kö­zösség, a társadalom, a politi­ka, az együttélés, a műveltség? Ha netán valaki erre veteme­dett volna, úgy jár, mint állí­tólagos „szerelmének” apja vagy ivócimborái. Ö ebben az elmúlt- korban él, régi ideál­jai nyomán szeretne Pannónia motorján behajtani a nagy- kocsmába és szódásüveget vágni a tükörfalba. Talán csodálkozik is, hogy Csökkent a kavicsbányák téli tartozása A Kő- és Kavicsipari Trösztnek tavaly és még az idén is sok gondot okozott a kibányászott anyag szállítása, mert a MÁV hétköznapon­ként csak szűkösen látta el | vagonokkal a bányákat. Va- j sárnaponként viszont szinte I korlátlan mennyiségben kap- ! hattak vagont. Ezért az idén ! már csaknem valamennyi bá- I nyánál megszervezték a va­sárnapi rakodást, s így az év első öt hónapjában mintegy 20 000 tonna kővel túlteljesí­tették tervüket. Ehhez az eredményhez azonban jelen­tősen hozzájárultak az út- és vasútépítők is, mert több mint félmillió tonna követ tehergépkocsin vittek el a bányáktól. Ha nem volt va­gon, akkor a szokásos 30 he­lyett 50—60 kilométerre is teherautón szállították a kö­vet. Az építkezések kőellátásá­ban nem volt fennakadás, de a kavicsbányákra még sok tennivaló vár. Az első ne­gyedévben a nagy hidegek miatt 147 000 köbméter ka­viccsal maradtak adósak a bányászok, az utóbbi két hó­napban azonban már 60 000 köbméterrel csökkentették az adósságot s most úgy tervezik, hogy augusztusig törlesztik az egész hátralékot. (MTI) nem méltányolják nagylegénységét, bátorságát és „férfiasságát”. Furcsa, kicsit szánalomra méltó élő anakronizmus ez a Kancsár Kálmán. Arra gondo­lok, hogy mi lehetne belőle, ha erejét, energiáját becsüle­tes dolgokra fordítaná, ha ész­revenné, hogy nagyot fordult körülötte a világ. így bár­mennyire nehéz ezt leírni, egyet kell értenem a dabasi járásbíróval: — Olyan ember ez, akit csak börtönnel lehet megne­velni ... Talán egyszer észreveszi, thogy nem az ő ökle a legerő­sebb. Ősz Ferenc BÍRÓSÁGON — Igaz, hogy ön ökörnek ne­vezte a panaszost? — Nem emlékszem, de ahogy így elnézem, valószínű­nek látszik.,. (Kornádi rajza) Elvi szempont...41 Kételkedő, de — figyel­jük meg! — jókedvű értet- leneink tréfát gyártottak a KGST-bőíl. Mi a gazda­sági együttműködés elvi szempontja? „Elviszem, pont __’’ Magyarán; nincs v ita, nincs tovább! Mosolyoghatnánk az igaztalan következtetésen, ha sokan nem vennék na­gyon komolyan ezt a va­lójában féloldalas igazsá­got. Mert sokan nem akar­ják tudomásul venni az igazság másik felét, az „Elhozom, megalkotom, pont...” változatot. Pedig, nogy ilyen is lehet, bizo­nyítja az alábbi két pél­da. Patinás híradástechnikai gyárunk, az Orion vala­mikor hőpalackkal kezdte. Azután rádión, televízión keresztül eljutott napja­inkban a mikrohullámú be­rendezések gyártásáig. A régi gyártmányokat menet közben átvették vagy át­veszik más gyárak, az új gyártmányt pedig kifej­leszti a begyakorlott Ori- on-törzsgárda. így adta át a magyar rádióipar — a‘ KGST-n belül — néhány rádiófajta gyártását a bol­gár iparnak, így adta át az Orion néhány tv-típus gyár­tását Székesfehérvárnak. A felszabadult helyen, felsza­badult eszközökkel, jó ké­pességű szakemberekkel pedig megkezdték a mikro- moniíorok, közvetítő állo­mások készítését. (Lásd pl. az Intervizio rendszere.) A lezárult nemzetközi vásá­ron, noha még ott szere­peltek a kiváló Orion tv- k észül ékek is, de már nagy sikert arattak a mikrobe- rendezések, a BUDAVOX Külkereskedelmi Vállalat­nál megszülettek az első több százezer forintos fcüí- földi megrendelések. A KGST valamennyi tag- államáiiak szolgálatában... Híradást kaptunk egy mezőgazdasági gépgyárból, ócskavasba küldik a lófo­gatú ekék százait, mert nem veszik, nem keresik, minden régi szerszámot ki­szorít a modern gépesítés. Például a Vörös Csillag Traktorgyár már jól ismert D4K jelű traktora — a le­zárult vásár második sztár­ja —, amely alacsony üze­meltetési költséggel, foko­zott vonóerővel segíti a szántást, a tarlóhántást, talajlazítást. Erről a szép- vonalúan robusztus, gumi­kerekű traktorról írja á lengyel Agencija Robotni- cza hírügynökség, „haszná­latával a mezőgazdasági munkában több technoló­gia megváltoztatására nyí­lik lehetőség.” És ez a magyar alkotás is a KGST-országokat szol­gálja, tehát hazánkat is. Lehet néha könnyeket ejteni elavult, túlhaladott gyártmányok letűnte felett. Lehet visszasírni (!?) a 2+1-es rádiók, az egy-két ekefejes mezőgazdasági szerszámok világát. De nem lehet öröm nélkül szemlélni . a magyar mű­szakiak. a magyar dolgo­zók törekvéseit, termékeit, amelyek az egész szocia­lista táborban, nemritkán azon túl is osztatlan elis­merést aratnak. Még rövi­debben ; KGST-gyártm árny­ként is az egész szocialista tábort szolgálják. Mert — minden tréfát kizárva — ez a KGST-ál- lamok együttműködésének valóban egyetlen, s való­ban elvi szempontja! Ötezer egyetemista — nyári szakmai gyakorlaton A vizsgaitíósztík befejezté­vel — általában július e ső fe­lében — megkezdődnek a mű­szaki egyetemek hallgatóinak nyári szakmai gyakorlatai. A nappali tagozatra járó műszaki egyetemisták közül az idén mintegy ötezren vesz­nek részt a nyári hónapokban kötelező termelési gyakorla­ton. Az elsőévesek hat-nyolc hetet töltenek fizikai munká­val. A negyedévesek tíz-tizen- négy héten át végeznek szak­mai gyakorlatot, különböző budapesti és vidéki nagyüze­mekben. . A cél az, hogy ez üzem számára is hasznos mun­ka közben sajátítsák el egyes szaktárgyaikat, amit ott köny- nyebben megértenek. Baráti államok felsőoktatá­si intézményeivel kötött együttműködési megállapodá­sok alapján csaknem 500 ne­gyedéves műszaki egyetemista utazik a nyáron háromhetes külföldi szakmai gyakorlatra Bulgáriába, Csehszlovákiába, Lengyelországba és az NDK- ba. Első alkalommal kerül sor szakmai gyakorlaton részt ve­vők cseréjére Franciaország­gal. MÉSZÁROS OTTO: IA TEGNAP HÓHÉRAI A Pest megyei Tanács I. sz. Sütőipari Vállalata (Vác) felvesz sütőipari szak- és betanított munka «okút, fűtőt, gépipari technikust, vagy gépipari gyakorlattal is bíró műszaki előadót és belső ellenőrt. Jelentkezés a vállalat központjában: Vác, Március 15. tér 5. Telefon: Vác, 128. .XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'O.XXXNXXXXXXXXXXXXXXXX'vXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX’^XXX V kakkal, kilátszó ínnyel, mint a lovak, amikor pofán vere­getik őket. — ... mondtam neki, hogy ne menjen ... de úgy félt az oroszoktól, hogy nekirohant a jégnek ... ült a parton, ká­romkodott, s öntötte a csiz­májából a vizet... Most már odafigyelt. Sörösüvegek sorakoztak előt­tük, a hátaktól nem látta, hány darab lehet, de fejen­ként legalább három jutott. Egyetlen nő volt közöttük, a szikárra figyelt, mintha a többiek ott sem lennének. A négy férfi közül kettp ar­cát nem látta, csak széles vállukat, meg vastag tarkó­jukat, «« kendő -miatt dörzsölte az ing, ez is idegesítette. Egy kávé kellene, ami lemossa a nikotin kesernyés ízét, s megmslsgíti. Itt valahol kell lennie egy vendégfogadónak, emlékezett rá, egyszer elüldögélt fél órácskát benne. Csinos volt ad a lány, de -pocsék löttyöt ho­zott. S ezért nem tudott meg­bocsátani neki. De most még ez a lötty is jó lenne. «« Füst volt benn, de kellemes meleg. Rengeteg ember, jel­legzetes zsivaj. Sötét, elegáns ruhák, gyöngysoros nők és nadrágosok. Pulóverei férfiak, pipával, szakállak, kefefrizu­rák. Vastag keretes sötét szemüvegek, aranypántos ci-r pők és mezítlábra felvett sa­ruk. Befelé elmosolyodott: a szokott társaság. Bárhová ment az ember ebben az or­szágban, minden országút melletti söntésben, büfében, bisztróban, vendéglőben ez a kép fogadta. Itt mindenki összekeveredett, itt mindenki mindenkivel beszélt, s csak kinn, amikor a kocsikhoz igyekeztek, váltak ismét egyénné. Egyénné, akiket ko­csijuk különböztet meg. Volkswagentől a Mercedesig. S azon belül is: 180-as, 190 B-s, 320-as, szóval van néhány kategória. Megint mosolygott, de csak befelé. Közben helyet kere­sett. Végre a pincér segített neki. «« • Kávét kért, s bár tudta, rá­fizethet, konyakot. Kellett va­lami, ami felmelegíti, felold­ja a gyomrában érzett gör­csöt. Igyekezett nem odafi­gyelni azokra, akiknek aszta­lához bekvártélyozta a pincér. Igaz, nem sok ügyet vetettek rá. Vékony, szikár férfi beszélt, szeme körül ezernyi ránc. Ki­élt pofa. Hideg hüllő szem, őszes, szőke haj. És szivar természetesen. Nem akart odafigyelni, nem érdekelte, félmondatokból, szófoszlányokból állt. csak a társalgásuk, ami elért agyáig. — Balaton ... Akaratlanul is odakapta a fejét. Mit akar ez a Bala­tonnal? Mi baja vele? A szikár nagyot nevetett: — ... és beszakadt a jég, s az ezredes .,. Hahotába fúlt a mese, a térdét csapkodta, még a szi­vart is letette, hogy átad­hassa magát az önfeledt rö­högésnek. Mert röhögött. Nipcs erre más szó, árnyal­tabb kifejezés. Felhúzott aj­Az óráját nézte, menni kellene lefeküdni, de újabb öt perc haladékot adott ma­gának. Itt jó meleg volt, s nein kellett az utat figyel­nie. Tudta, hogy alibi csak ez, mert lényegében ezek miatt marad. A szikár sza­vait figyelte. — ... integetett a tankok­nak, de azok fütyültek ar­ra, hogy ő egy ezredes, örültek, , ha pucolhattak. Egy sáros, koszos SS az öklét rázta, s ordított: eridjetek a pokolba ... hát azt a po­fát, amit az ezredes vá­gott . Látszott, újra éli a törté­netet. Még a szemét is le­hunyta, hogy hitelesebben bontakozzon ki előtte a kép, amit a múltból felidézett. — ... nekiállt magyarázni, hogy ez már a vég... ha itt f Esett. A beton fényes lett. szikrákat vetett rajta a fény­szóró szétcsapódó fénye. Az ablaktörlő engedelmes surro- gással nyomta félre a vizet, hogy egy pillanat múlva újra kezdje a teljesen értelmetlen műveletet. A vastag vízsugár ömlött az ablakra, a kocsira, az útra, mindenre. Lassabban hajtott, ösztönösen feljebb en­gedte a gázpedált, . mintha csak otthon lenne, s nem itt, az autóbahnon. 190-es Mercedes húzott el mellette, akaratlanul is a se­bességmérőre nézett: ő csak nyolcvannal megy. Esek leg­alább százzal. Menjenek. -Ö már nem siet. Ha eddig nem törte össze se magát, se a Re­kordot, most, az utolsóelőtti napon már nem teszi. Holnap még aláírja Münchenben azt a jegyzőkönyvet, s holnapután uzsgyi, haza. Elég volt. A zöld­babsalátából, a káposztából, meg ezekből a vastag sziva- ros, üvangos férfiakból is. Fáradtnak, nyúzottnak érez­te magát. Egy csókot akart Évától, jó galuskás vesepörköltet, s leül­ni az íróasztal mellé, a szem- benülő Bakostól megkérdezni, hagy mizújs, s ezzel kész is. Otthon lesz. Kialvatlan volt, s ezért fá­zott. A szorosra kötött nyak­pénzemmel. De nem fizettem. Ketten voltak. Először lefektettem őket, de aztán legyűrtek... kicsit be voltam szíva, csak azért sikerült nekik ... — mondja most már levetve a szerény pózt. Majd észreveszi magát és bánatosra vált: — Mindennek a lány az oka ... Miatta van, hogy ide jutottam. Ha így lenne, talán valami magyarázatot kaphatnánk a történetből. A reménytelen szerelem gyakran elveszi egy ilyen bővérű legény eszét. De itt nem erről van szó. Nézzük csak közelebbről Kancsár Kálmánt. Munkahelyén a délegyházi kavicsbányában nem monda­nak róla rosszat. Dolgos, szor­galmas embernek tartják. Ta­valy még előfordult, hogy ita­losán jelent meg a munkahe­lyén, egyszer haza is kellett küldeni, de az utóbbi időkben nincs ellene kifogás. Kollegái azonban általában nem szere­tik. ___ K ancsár nagygazda gyerek. Apjának valaha 50 hold föld­je volt és mindenki tudja, hogy soha nem szimpatizált a szocialista rendszerrel. Kan­csár nagylegénykedése otthon­ról hozott póz. Apja házánál csak a nővérét találtam, aki mindvégig védte öccsét. Nő létére a leggarázdább dolgait is természetesnek vette. Ki­derült, hogy Kancsárnak az apai háztól nem garázdaságai, italozása miatt kellett eltávoz­nia, hanem azért, mert a lány miatt, — elhanyagolta az ál­latokat. A huligán jellemzője, hogy nem szeret dolgozni. Kancsár- röl ezt nem mondhatnánk el. A kavicsbányában három mű­szakban, teljes embert kívá­nó nehéz munkát végez. Ke­resete 1600 fotont körül van. Emellett azonban még leg­alább egy teljes műszakot dol­gozik. Részekrn űvelésre vál­lalt két hold burgonyát, egy hold paradicsomot. Ezenkívül van egy saját 500 négyszögöles telke, amelyről már ez évben 12 ezer forint jövedelme szár­mazott újburgonyából. Vár­ható évi jövedelme 70—fiO ezer forint lesz. Megkérdeztem tőle: — Miért nem megy tsz-be dolgozni? Csodálkozva nézett: — Én? Tsz-be? Fiatalember vagyok.., Nem szeretem őket... . Azt kutatom, hogy egyálta­lán mi köze van ennek az env.- bernek a mai élethez. Politi­káról kérdezem: — Tudja a mérikű, hogy mi ; van a politikában. Azt csinál- ; ják a nagyfejűék! — mondja.! Azt azonban tudja, hogy ma ; nálunk — mint mondta — kommunizmus van. Fogalmi rendszerében a társadalmi munka „potya meló”, a kö­zösség „azok ott a tsz-ben”. i íme: „papírforma” szerint ez az ember 1964-ben, a mi társadalmunkban él. Ugyan­csak a papírformát tekintve, hacsak féllábbal is, de ipari munkásnak minősíthető. Nem állítom, hogy a délegyházi kavicsbánya egy jól szervezett szocialista nagyüzem, de azért mégis csak egy munkásközös- ség, amely azonban a jelek szerint semmi befolyást nem gyakorolt Kancsárra. Éppen- úgy, ahogyan a néphadsereg­ben eltöltött két év sem. Ezért állítom, hogy Kancsár Kál­mán csak a papírforma szerint él a mi társadalmunkban. Életmódja, morálja, világnéze­te és kultúrája azonban negyven—ötven év előtti. Csak érdekességként néhány [ adat „műveltségét” illetően, j Ha e beszélgetésnél nem lett | volna ott a körzeti rendőr, aki tanúm lehet, le sem merném írni az alábbiakat. Nem re­mélném, hogy akad olvasó, aki elhiggye egy huszonnyolc éves nyolc általános iskolát vég­zett, katonaviselt emberről, hogy — ennyit tud ... — Hallott Madách Imréről? — Igen. Valamelyik színház­nak a tagja!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents