Pest Megyei Hirlap, 1964. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-07 / 132. szám

1964. JÚNIUS 7. VASÁRNAP MST MEGYEI cMírlap 5 HUZAVONA ssázötvenhatmill ióva l ÉVENTE EGYMIILIÁRD ,j Egy szakértő bizottság vizs- jjgátatai szerint qtente egymil- 'f, liárd forint kárt okoz a leve- | gővel a motorokba jutó por ■Á és egyéb szennyeződés. A je- f lenleg alkalmazott légszűrők í ugyanis csak a nagyobb por- í szemeket, a szennyeződésnek 'j, alig felét szűrik ki, a motor­ig ba jutó apróbb szemcsék pe- ^ dig igen rövid idő alatt el- 4 koptatják a csapágyakat, hen- í gereket, dugattyúkat. Nemrég ■j a KGM kollégiuma is foglal­ja kozott a kérdéssel és felhívta % a szakembereket, hogy rövid időn belül alakítsanak ki új % szűrőberendezést, amely az •f, eddiginél hatékonyabban vé­2 di a motort. j A Járműfejlesztééi !Intézet, f az Autóközlekedési Tudofná- ff nyos Kutató Intézet, a Ganz- f, MÁVAG, a Csepel Autógyár jj és a Kismotor- és Gépgyár £ mérnökei most közös erővel ^ dolgoznak az új szűrőberen- j dezés kialakításán. Már ké- | szülnek a tervdokumentációk j és előreláthatólag jövőre so- % rozatban tudják gyártani a j, szűrőket, amelyek a szennye- J zödésnek már nem 50, hanem £ 98 százalékát távol tartják a 3 motoralkatrészektől, így a mo- i torok élettartama —, vagyis a két. nagyjavítás közötti idő ^ — kétszeresére növekszik. Ami eddig elkészült, iga­zán gyönyörű! ízléses, csa­logató szobák várják a ta­nulókat: három rekamié, három kis asztalka, köny­vespolc, szőnyeg, színes fo­telok, mosdófülke, beépített tágas szekrény, erkély — ilyen lesz a diákok egy szo­bája a gödöllői Agrártudo­mányi Egyetemen. Itt élni, itt tanulni nagyszerű le­het! Fejlődő mezőgazdaságunk szakemberek sokasága nél­kül nem tudná megvalósí­tani rá váró feladatát. Az ország anyagiakban is sokat áldoz a felsőoktatás fej­lesztésére. A párt VIII. kongresszusán határozták meg, hogy a többi között „... növeljük ... a gödöllői Agrártudományi Egyetem be­fogadóképességét, tovább fej­lesztjük a tudományegyete­meket.” Határozat van arra is, hogy több, mint ezer fővel növeljük az agrár­egyetemen tanulók számát, írás rögzíti, hogy Budapest­ről Gödöll.őre költözik a gé­pészmérnöki kar. Éppen ezért Gödöllőn új kollégiumi épületekre, sze­mináriumi és előadótermek­re, ebédlőre, kazánházra, kí­sérleti épületekre, labora­tóriumokra van szükség. Százötvenhatmillió forintért öt szakaszban készülnek el az épületek. Az első sza­kasz munkái 1962-ben befe­jeződtek. A második szakaszra tervezett „A” kollégium a napokban elkészül — bár átadása néhány héttel meg­késett. Magasodnak a „B” és a „C” szállók falai is, ame­lyek felépítése 1965. június 30-ra fejeződik be. A har­madik szakaszban hozzák lét­re a kísérleti épületeket. Eze­ket idén május közepén kellett volna átadni, de jelen­leg sincsenek készen. A mesterséges megtermé­kenyítő laboratórium szer­kezetileg elkészült, a szere­lések, a belső vakolások vi­szont hátra vannak még. Az istállóépület külső burko­lása, belső vakolása kész. A szociális létesítményeknél a szakipari és felszerelési mun­ka hiányzik. Több más épü­letnél hasonló a helyzet. A negyedik szakaszra jut a kazánház építése, amelyet 1964 júliusáig kellene sze­relésre alkalmas állapotban átadni. Sajnos, azonban a kivitelező, az ÉM 25-ös Ál­lami Építőipari Vállalat az eddigi súlyos mulasztások miatt nem tudja betartani a határidőt. A szemináriumi és előadó­termeket decemberig tető alá kellene hozni, mert a téli munkát is ezek az épü­letek képeznék. Ebből — már most is látható — ke­vés valósul meg, mert a ne­gyedik szakasz szerződését a mai napig sem kötötték meg. Ez annyit jelent, hogy a munka hónapokkal eltoló­dik. Súlyos a helyzet, mert az egyetem tanterve szerint 1965-ben ezekben az új épületekben tanítani szeret­nének. Az összes munkát figyelembe véve több mint ötven százalékos az elmaradás. Sok ezer forint ment és megy így veszendőbe! A fő­építésvezetőség tavaly pél­dául négymillió forintot fi­zetett rá. A késedelmek miatt másféléves eltolódás várható az építkezésen — ami újabb forintokat húz ki az állam zsebéből. Az ötödik szakasz tervdokumen­tációja késik, illetve a táv­fűtés terveihez még kiegé­szítések szükségesek. A vélemények szerint az el­maradások ellenére az ÉM 25- ös Állami Építőipari Vállalat munkájában a korábbihoz ké­pest most Itevesebb a kifogá­solni való. Jobb a‘ rffunka mi­nősége, az ígért munkáslétszá­mot biztosították, s van re­mény, hogy a hátralevő idő­ben nem annyira a forintter­vek teljesítését szorgalmaz­zák, hanem olyan ütemben építkeznek, azt a munkát ve­szik sorra, amit az egyetemi oktatás zavartalan menete megkíván. Hasznos lesz, ha e hónapban a vállalat megvizs­gálja — különösen a szakipari munkásoknál — miért ala­csony az egy főre jutó ter­melési érték.. Néhány elmara­dott építkezés ütemét most meggyorsították, mint például a kazánház, a kísérleti épüle­tek létrehozását. Az a javulás azonban, me­lyet az utóbbi napokban ta­pasztalni, nem mentesít a hi­bák bírálatától. Az elmaradá­sok okát vizsgálva a beruhá­zó a tervezőket, a kivitelező­ket okolja., a kivitelező rész­ben a tervezőket és a beru­házókat, s így tovább. Az ÉM 25-ös Állami Építő­ipari Vállalat vezetőinek jo­gos a panasza, hogy egyszerre tizenegy kiemelt építkezésen nehéz helytállniok, mert ez kapacitásuk hatvan százalé­kát leköti. A Központi Bizott­ság építőipari határozata után sok terhet vettek le a válluk­ról, de még így is húsz száza- i lókkal vállalkoztak több- ! re, mint amennyit elbírnak. \ Nehéz a munkáslétszám biz­< tosítása és az anyagellátás is. < Egyszóval gondokkal küzd a ! vállalat. j Ugyanakkor az egyetem is ! joggal követeli a magáét. Ért­! hető a méltatlankodás, amiért j az 1963-ra tervezett 28 millió i forintos beruházásból csak \ tizenhét és fél millió valósult í meg. Nem nyugtatja meg a ! kivitelező kifogása sem: „Kár ! emlegetni az elmaradást, ! mert ebben az esztendőben !úgy sem tudják pótolni!” ! Idén harmincmillió beruhá­! zásról tárgyaltak az érdekel­í tek. A kivitelező azonban me­! révén ragaszkodik az eddig ! megkötött szerződéshez, amely \ tizenhárommillió forintról ! szól. Szerinte még 14 millióról \ kel. szerződést kötni, de míg ! ez nincs meg, addig munkáról ! szó sem 'lehet. A szerződést ! már áprilisban meg kellett ! volna kötni, de különböző in­! dokokkal » l ■ a kivitelezők ma is elodázzák. t i í A késedelmes tervdokumen- ! tációra hivatkoznak és a be- I ruházóra igyekeznek hárítani ! a felelősséget, amiért elég sok ! megelőző munkával adósak \ maradtak. • \ így például a szemináriumi j és előadótermek munkái.t • azért sem kezdik meg, mert • nem távolították el onnan a j víz és energ: a vezeték eket — j ez a beruházó fe’adata lett \ volna. A kivitelező tizenegy pontban sorolja fel a munka, akadályait, s mert vannak kö­zöttük jogos kifogások is, ezekre hivatkozva húzza a» időt. A tervdokumentáció ta­valy szeptember helyett idén februárra készültei — de ma már csak néhány kiegészítés van hátra —, ettől a kivite­lező nyugodtan végezhetné a soron levő munkát. Ha továbbra is folytatódik a huzavona, a téliesítési prog­ram is veszélybe kerül. Hiszen ha most elmaradnak a soron levő feladatokkal, télen nem végezhetik a belső munkákat. Az esztendő közepén járunk és még mindig csak a viták­nál tartanak: mit akarnak tenni ebben az évben?! Hátha még hozzászámítjuk a szerző­dés megkötése után várható anyagmegrendelésii és szállí­tási nehézségeket — esz is lesz, mire a második negyed­évre tervezett munkákhoz hozzákezdenek. Lehetne sorolni a gondokat: a negyedévre jutó beruházási ütem is lelassult, a munka in­tenzitása sem felel meg a kí­vánságoknak. Hiába dolgoz­nak, teljes létszámmal, ha az egy főre tervezett évi terme­lési érték nem éri el majd a 150 ezer forintot! Szólhatnánk a költségek túl­lépéséről is. Arról, hegv a ter­vező vállalat már egyszer fi­zetett kétszázezer forint kötbért a késés miatt. Hogy az évi be­ruházásból az első negyedévre jutó összeg nagyön kevés és félő, hogy sok jut a következő szakaszokra. Említhetjük, hogy a téliesítési költség például 40 százalékkal haladta meg a tervezettet... Súlyos ezrek mennek ve­szendőbe. S ha megkötik a szerződést, akkor sincs teljes garancia az ütemes, a gyors építkezésre, hiszen a szerző­dés önmagában csak . papír. Ahhoz pedig semmi kétség néni fér, hogy , jelenleg sem a „papírokkal” van baj, ha­nem a gödöllői építkezés hát­térbe szorításával. Hiába érti meg az ember az ÉM 25-ös Ál­lami Építőipari Vállalat ne­hézségeit, abba semmiképp nem lehet belenyugodni, hogy amit egyszer elvállalt, azt most ne teljesítse. A különbö­ző apróbb-cseprőbb kifogá­solható tények nem igazol­ják őket, ezek az akadályok leküzdhetők. Mit kellene tenni? Egysze­rű a válasz: saját elképzelé­seiket, terveiket kellene gyor­san, időben megvalósítani. Ne azt keressék, ami vitára ad okot, ami mentesítheti egyik vagy másik vállalatot a fele­lősség alól, hanem azt tekint­sék, ami élesztője a munká­nak. Akiknek sürgős a mezőgaz­dasági szakemberek képzése, azok nem jegyzőkönyveket akarnak látni, s nem a döntő bizottságoktól várják a meg­oldást. Nem akarják a téli so- pánkodásokat hallgatni: megint elkéstünk valamivel, ' hamarabb kellett volna feléb­rednünk. s olcsóbban termel­hettünk volna! Nem is szavaztatni akarunk, vagy rőffel mérni: ki meny­nyire hibás és vitatkozni, hogy elmértük az igazságunkat tíz vagy tizenöt centivel. Esetleg oda mértünk néhány centivel többet, ahová kevesebb járt volna, mert szerintünk jócs­kán adagolhatunk felelőssé­get, — elsősorban a kivitelező vállalatnak. Keressék meg együtt fni az, ami áthidalhatná a torzsalko­dásokat, s együtt vigyázzanak arra: ne ismétlődjenek’ meg a korábbi hibák Végezzenek olyan munkát, hogy minden­ki nyugodt szívvel gyönyör­ködhessen az elkészült mű­ben. Ezzel az építkezéssel nem­csak Pest megye érdekét kép­viselik, hiszen a mezőgazdasá­gi szakemberekre az egész or­szágban szükség van! Sági Ágnes I jásfején az ezernyi ráncot, s a szemgödrökben ülő hüllő tekintetet... Őrnagy úr. Az ezredes őr­nagya. Az ezred hadműveleti tisztje. Tervek? Papírok? De mi került azokra a papírok­ra? Hányszor húsz ember, hányszor hány koszos falu, hány Kijev... és amikor már nem voltak tervek ... csak „Baalaton” volt, jéggel, ami nem viselte el á hátán az ez­redest ... tankok, az ezredes­re fütyülő legénységgel... a futás... a menekülés a dia­dalmenet helyett! És ha ők, ezek győznek? Hány ezredesük volt, hány őrnagyuk, s hány tyúkocska volt, aki nem az ágyban fe­küdt melléjük, hanem a lá­buk elé ... hányán voltak, akik hittek ezeknek, akik a megváltóknak tartották őket... s hányán, akik adták nekik a lapot... München. Hirtelen döbbent rá, hol is volt eddig, s hová tart most is. München. Chamberlain, Esernyő. És egyezmény. Koncként a világ. Tegyen a Führer, amit szeretne, amit akar. Az üres konyakos poharat nézte. Hirtelen villant benne a kép: hányszor húzta el a száját otthon, amikor erről beszéltek. Hányszor mondta Bakosnak is, hogy nézd csak, már megint erről cikkeznek. rr,csit szégyellte magát. Ezek még itt vannak És mindig akadnak ilyenek... ugye, mint hadműveleti tiszt... papírok, jelentések, tervek ... az más ... amit le­het, megúszni... Most már a négy férfi is követte a nőt, feszülten fi­gyeltek, látszott, érdekli őket a történet. Mi lett az ezre­dessel? — ... otthagytam ... mond­tam neki, hogy szerzek vala­mi járművet... visszajö­vök ... dehát ugye... A nő már nem állta tovább, sürgetni akarta: — És mi lett a vége? — ... ó, nagyon prózai. En­gem elkaptak az oroszok, ő meg meglógott mégis vala­hogy ... hazakerült... itt meg amerikai fogságba esett... én ötvenben jöttem haza ... ő már negyvenhétben csinál­ta az üzletet... találkoztam vele Cuxhavenben, mindket­ten hajórakományt vártunk... Látszott, minél előbb sze­retné befejezni a történetet. Ez már nem érdekes. — ... csak éppen ő katonai rakományt várt... én meg banánfürtöket... mondta is: magának való ez? Megnyug­tattam: ez is üzlet. Nevetett, de már nem csap­kodta a térdét, erőltetett volt a nevetés, aranyfogai sem villogtak elő. «« Fizetett. S közben azokat nézte. A nő fonnyadt, agyon­kozmetikázott bőrét, fején a rikítóan ízléstelen kalapot, kezén a vastag, köves gyűrű­ket, a széles váltakon feszülő puha szövetet, s a szikár to­ablakokon át bevágott a reflektorok fénye. Nem törő­dött vele, meglazította a nyakkendőjét, mert érezte, elönti a forróság. Nem a benti melegtől. A tenyere 1s nedves lett, mint csak ak­kor, ha nagyon ideges, tud­ta, most már biztosan tudta, hogy a szikár idegesítette fel. Eddig sem voltak illú­ziói. Jól tudta hol jár, sok­szor kikkel ül szemben, kik mellett hajt el az úton, kik mellett vásárol az üzletek­ben. De így?! Mint otthon, ami­kor a meccsről beszélnek, vagy árról, kimenjek-e a Ró­maira, ez úgy fecseg. Húsz emberi Úristen! Hányszor húsz) hányszor ezer, hány millió! És ez fecseg. A tér­dét csapkodja, sört. iszik, szívja a szivart és fecseg. Az ezredese. A tyúkocska. A kaviár. Koszos falu. Ki­jev. Balaton. Párizs. Bőrön­dök. Mint valami turistaút. «« —... nézze őrnagy, mond­ta nekem az ezredes, maga sok helyen végigjött velem .. ■ tudja, hogy nem vagyok egy be ... már pardon ... termé­szet ... de ez?... S a tan­kokra mutatott, amelyek csak úgy söpörtek el mellette ... Előttünk az a Baalaton ... hátunk mögött az orosz ... szóval mindenesetre kellemet­len volt... arra gondoltam, jobb, ha nem vele csípnek el... ő egy eléggé ismert em­ber volt... az ezrede sok olyasmit csinált, amit odaát biztos megjegyeztek... én egy ezredesnek nincs sza­va, akkor már nincs a Führer- nek sem ... Hörpintett a söréből, s ki­csit gúnyosan folytatta: hol is... fene tudja már, de egy koszos faluban szemreb­benés nélkül húsz parasztot felköttetett... persze az még az oroszoknál volt... akkor került ki Párizsból az orosz frontra, s ha láttátok vol­na... nyolc bőrönd holmi­val érkezett... azt hitte, ez is egy sétamenet... Meggyújtotta a kialudt szi­vart. ellenőrizte, figyelik-e partnerei a történetet, s csak azután mondta tovább: — ... Kíjevben azért zar- galla a legényét meg a se­gédtisztjét, hogy kaviárt sze­rezzenek ... ahelyett, hogy lőszert kunyerált volna az ezredének... volt egy tyúk­ja is. valami táncosnő, Lett­országból keveredett oda . .. hát azzal járt mindig ... vitte magával, míg egyszer az ágyból ugrott ki mellőle ... a kocsiban kavkodta magára a ruhát, a tyúkocska meg ott­maradt . . hehehe... Lehunyta a szemét, hogy ne lássa a szikár szélesre nyi­tott száját. Undor fogta el. nem tudta mitől, de érez­te. kavarog a qyomra, egy­szerre felhajtotta a konya­kot. —'... gondolom, a ruszkik meg nyaggatták a tyúkot, ez­redes kellett neked ... «« A teremben cserélődtek a vendégek, odakintről motor­zaj csapott be, olykor az

Next

/
Thumbnails
Contents