Pest Megyei Hirlap, 1964. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-07 / 132. szám

10tí4, JÚNIUS 7. VASÁRNAP ml ti* K/tírlan DAR VASI ISTVÁN: JÁUÓHBEN: MIÉRT A BEKE? Ha a kérdést igy fogal­mazzuk meg, szinte nem us kell rá válaszolni. Természe­tes, hogy az emberek marok­nyi ' csoportját kivéve, senki sem akar háborút a földön, A kérdésre azért kell mégis vá­laszt adnunk, mert ma sajnos, nemcsak az imperializmus legagresszivabb körei, hanem bizonyos, magukat kommu­nistának valló emberek is ta­gadják a békés egymás mel­lett élés politikájának helyes­ségét. A ma világháborúja termo­nukleáris háború lenne és ezért veszélyesebb, pusztítóbb minden eddiginél. Linus Pau­ling. a haladó Nobel-díjas amerikai fizikus kimutatta, hogy a nukleáris háború meg­kezdését követő 60 napon be­lül 190 millió amerikai közül 170 millió elpusztul, 15 mil­lió súlyosan megsebesül. Tal­le nszkij szovjet vezérőrnagy, a Mezsdunarodnaja Zsizny cí­mű folyóiratban megjelent cikkében megírja, bogy ■■a világ lakossága egy új globá­lis háború eredményeként végeredményben a felére csök­kenne és az emberiség legte­vékenyebb és legkulturáltabb része pusztulna el”. Nukleáris világháború esetén elpusztul­na az észak-amerikai föld­rész, Európa és Ázsia lakos­ságának tekintélyes része, s az életbenmaradottak is ge­nerációkon keresztül ki len­nének téve a fertőzésből adó­dó betegségeknek. Megsemmi­sülne az emberiség ipari és | gazdasági létalapjának tete­mes része is. A kommunisták azonban nemcsak azért védelmezik a békét, mert a ma háborúja j minden megelőzőnél puszii- j több lenne. A marxisták az ! igazságtalan háborúk ellen j vannak azóta, amióta Marx és j Engels kimutatta a háborúk ' osztálytermészetét. A külön- j böző társadalmi rendszerű or- ' szágok békés egymás mellett ! élésének politikája egyidős a }: szocialista forradalom első ; győzelmével. A mai helyzet J abban különbözik az évtize­dek előttitől, hogy ma nem \ meddő fáradozás küzdeni a békéért: megteremtődött a lehetősége annak, hogy elke- ' rüljük a háborút. Nem az az ; oka ennek, hogy az imperia­lizmus természete megválto­zott, hanem az, hogy meg­változtak a világpolitikai erő­viszonyok és az imperializ­mus már nem rendelkezik ak­kora erővel, befolyással és cselekvési szabadsággal, mint évtizedekkel ezelőtt. A vilá­gon ma túlsúlyban vannak a béke, a nemzeti függetlenség i és a társadalmi haladás erői:; létrejött a 14 országból álló, i n föld területének majdnem j 26 százalékát elfoglaló, a vi- \ lág népességének 35 százaié- : kát kitevő és a világ ipari tér- i melésének mintegy 35 száza- i lékát adó szocialista világ- j rendszer. amely gazdasági \ erején kívül óriási katonai j erőkkel is rendelkezik. A< Szovjetunió a világ legerő- : sebb katonai hatalma. A má- i sodik világháború óta, éppen i a szocialista világrendszer ki- i alakulásának hatása alatt | szétesett az imperializmus j gvarmati rendszere és Ázsia, j valamint Afrika lényedében i ni. fiatok füveetlen országok- : bői álló kontinenssé vált. i Többségük a békéért, a le- : szerelésért, a nemzeti függet- ; fenségért fol,Tó harc aktiv i ténvezöie. És végül: azim-j perializmus eljutott általános j vá’ságának harmadik szaka- j szába. i I •! AKIK a békés eevmás mel- ; lett élés pólitikáját puszta taktikának tekintik — mini : például a Kínai Kommunista Párt vezet# — azt a követ­keztetést voniák le a megvál­tozott helyzetből, hogv ha na- gvobbak a béke és a szocia­lizmus erői. akkor itt az ide­je. hogy fegyverrel végezzünk a kapitalizmussal, az impe­rializmussal. A békés egy­más mellett élés politikája azonban nem taktika, hanem elvi politika és ma a szocia­lizmus világméretű győzel­méért folyó küzdelem straté­giája. A marxisták az erővi­szonyok megváltozásából azt A levegő forró, a betonút | tüzel az égető naptól. Hullám- zani látszik a nagy melegtől. J A legcsodálatosabb hétvégi ba­latoni idő. Kocsi, kocsi után. Nyolcvan, száz, száztíz! — felfelé nyo­mul a kilométermütató. Kábító, álmosító percek év­negyed óráik. Az autórádió ze­néje sem frissít. Gyerünk!... Rohanás. Pihenés lesz a víz! Besorolva száguldunk az i autóárral. Motorzúgás, forró- ! ság, zenefoszlányok, nyomasz- I tó bódultság. Egyszerre kiválik a sorból az egyik. Tapossa a gázpedált. A kocsit kavarogva követi a füstcsík ... Kanyar jön, emel­kedő ... Az emelkedő mögül feltűnik és óriássá nő egy fé­lelmetes teherautó. A szöke­vény gyorsan visszasorolna, de hova!? Autó, autó hátán... Jobbra, balra kapja a kor­mányt ... Csikorgás . .. Egy pillanatra behunyom a sze­mem ... Megúszta! Egy-két szitok, ökölrázás, s gyorsan besom­polyog a sorba. Azok közé, akiknek tömeges balesetét okozhatta volna. És mennyi ilyen — szeren- ( cséré sikertelen — merónyle- | tét lát az ember. Diósd felé robogunk. Piros i kocsi vágódik mellénk. A mi vezetőnk a dühtől vörösen kia­bál át: — őrültség! Össze akarja törni magát! — Az út közepén vonuló megszakítatlan fehér csík. Szi­gorú tilalom a kanyarban. Zá­róvonalnak hívják. Senki sem lathat itt előre, s bármelyik ! pillanatban sZém'iie jöhet egy | másik jármű. A találkozásról 1 jobb nem beszélni. Egy tor- . lódásnál lefékezünk, akkor ke- | rül mellénk a szabálytalan pi- , ros Warszava. A CB 13—37 szabadkozik. — Nem jött semmi. Maguk I meg lassan menték. Megint csak fékezni kell. A i 25-ös kilométerkőnél a szem- I berohanó három teherautó kö- | zül a kanyarban kiválik és ért vívott küzdelem szűkíti az imperializmus bázisát, a vi­lágra gyakorolt befolyását és fokról fokra elszigeteli az im­perializmust.' A leszerelésért azért küzdünk, hogy ne legyen fegyver az imperialisták ke­zében. ne tudjanak fellépni a függetlenségükért küzdő né­pek ellen, ne tudjanak beavat­kozni a népek függetlenségi harcába. Osztályharc, mert ha érvényesül a békés egymás mellett élés politikája, ha nor­mális a "iszony a különböző társadalmi rendszerű országok között, ha a burzsoázia kény­telen lemondani a háborús ké­szülődésről. akkor meg lehet gátolni a Icapitalista országok közéletének militarizálódását, fasizálását, és lehetővé válik, hogy demokratikus erők, az osztályharc erői szabadabban mozogjanak. És végül a békés egymás mellett élés politikája, a béke teszi lehetővé, hogy tá­mogatni tudjuk a gyarmati népeket nemzeti függetlensé­gi harcukban, önálló gazdasági létükért folytatott küzdelmük­ben. A szocializmus képes arra, hogy békés versenyben le­győzze a kapitalizmust. Ehhez azonban az kell, hogy a szo­cialista társadalom minden te­rületen bebizonyítsa fölényét, de mindenekelőtt legyőzze a legfejlettebb kapitalista or­szágokat az egy főre jutó ter­melésben. Ez az, ami vonzóvá teszi a szocializmust, ez ösz­tönzi a kapitalista országok munkásosztályának a szocia­lizmusért vívott harcát. A belvés egymás mellett élés politikája az elmúlt évek­ben számos fényes győzelmet aratott. Az emberiség háború nélkül vészelt át számos sú­lyos, olykor már-már végze­tesnek látszó nemzetközi vál­ságot. Minden józanul gondol­kodó ember tudja, hogy ezt a Szo.jetunió. a szocialista or­szágok sikeres, következetes békepolilikájáfyak , köszönheti. A Szóvj etuiUd'Hl^p(d|&iíWB‘ Pártjának XX. kongresszusát, a kommunista és munkáspár­tok 1957. és 1960. évi moszkvai nyilatkozatát az élet teljes mértékben igazolta. Ha ma enyhültebb nemzetközi hely­zetről beszélhetünk, akkor ezt a nemzetközi erőviszonyok he­lyes elemzésének és az ebből eredő helyes gyakorlati poli­tikának, a békés egymás mel­lett élés mai viszonyokra al­kalmazott politikájának kö­szönhetjük. « tvu vcwvcói/cvca b vUliJcUA. It: -----­é s egyedül ez a helyes —, hogy most rá tudjuk kénysze­ríteni az imperializmusra a különböző rendszerű orszá­gok békés egymás mellett élésénél: politikáját. Az is ké­zenfekvő, hogy miért nem végzünk fegyverrel a kapita­lizmussal, azaz, miért nem „forradalmasítjuk” fegyverek segítségéve] a világot. Min­denekelőtt azért, mert ez élj vileg ellentétes a békepöliti- kával. Amióta Lenin kimu­tatta és a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom bebizo­nyította, hogy a szocializmus nem győz egyszerre az egész világon, azóta tudjuk, hogy hosszú időn, egész korszakon át kell egymás mellett él­niük szocialista és kapitalista országoknak. A szocialista or­szágoknak béke kell az építő- munkához. A forradalmat kü­lönben sem lehet exportálni, mert az, hogy hol győz a szo­cialista forradalom, attól függ, hol jönnek létre a forra­dalom objektív és szubjektív feltételei, vagyis hol éleződ­nek ki az osztályellentétek a végsőkig olyan mértékig, hogy azután már csak a forradalom következhet. Következéskép­pen a forradalmat senkire, egyetlen népre sem lehet kí­vülről ráerőszakolni, minden népnek magának kell eldön­tenie, milyen társadalmi rendben kíván élni. A békés egymás mellett élés politikája természetesen a kü­lönböző társadalmi rendszerű országokra vonatkozik és nem jelenti gyarmattartók és gyar­matok, kizsákmányolok és ki­zsákmányoltak békés egymás mellett élését. A Szovjetunió és minden szocialista ország fegyveres segítséget, politikai és gazdasági támogatást nyújt a felszabadult országoknak és a felszabadulásukért küzdő népeknek. Mindez egyúttal részben már választ ad arra a kér­désre is, hogy osztály karc-e a békés egymás mellett élés po­litikája. De lehet erre a kér­désre bővebben és részleteseb­ben is válaszolni. Osztályharc, mert a béke lehetővé teszi, hogy a szocializmus országai­ban sikeresen folyjék az épí- tőmunka, lehetővé teszi a bé­kés versenyt. Ez erősíti a szo­cialista világrendszert, a szo­cialista világrendszer erősödé­se pedig közelebb hozza a szocializmus világméretű bé­kés győzelmét. A békés egy­más mellett élésért, a béké­A piros Wanzava megúszta ■ Lo»aK a betonon — Italeset nem történt Egy kis vita (Foto: Gábor) jelenléte is visszafogja a gáz­pedált túlzottan igénybevevő ideges lábakat. A baleseti autósjárőr a me­gye határában áll. Rádiója időnként megszólal: — Mit jelenthetünk a bala­toni műútról a kora délutáni órákig? Válasz helyett felhangzik a hívó jel, s a kérdezett rendőr kezével türelmet kérve, jelenti: —... Jelentkezem, jelent­kezem, esemény nincs, baleset nem történt. — Mikor a legnagyobb a forgalom? — Szombat délután négy órától és vasárnap kora rég­gel. — Sók a szabálytalanság? — Most nem mondhatnám. Ma még nem láttam na­gyobb hibát. Nekünk kevesebb szeren­csénk volt. A hivatalos véle­mény mégis megnyugtató. De itt Érd és Martonvásár között az egyidőben százával vonuló járművek, ellenőrzésé­hez nem lesz kevés az esgy közlekedésrendészeti járőr? Tóth György szinte a túlsó oldalig kanya- , rodva előz az YA 11—10-es. j Kocsinkat már későn látja j meg. S látszik, hogy a nagy j járműtest nehezen engedel- | meskedik a visszakormányozó ( parancsnak. Nagy a sebessége, j Fékezünk, félrekanyarodunk és ■ csikorogva húz el mellettünk a j nagy kocsi. A sok autó között szinté szokatlannak tűnik a nemrég ; még olyan gyakori országúti szekér. Most is egy-kettő a j karavánok elé kerül. Ilyen- í kor nagy ívben megkerülik, j hiszen számítani kell arra is, j hogy a ló megugorhat. Ha ebben .az. időben szembe •• is | érkeZnék-'kocsik, a: lovássze- kér után fékező járművek egészen lelassítanak, a nagy j forgalom miatt torlódik a j sor. Már most gondolni kell 1 rá, hogy ahol csak erre mód j van, a lovaskocsikat vezényel- j jék mellékutakra. Hol vannak a rend őrei? j Egy-egy nagyobb község mel- j lett az országút mentén sé- j tál a szolgálattevő. Ha két j lábán kívül nincs is más köz- | lekedési eszköze, már puszta i véd a fronton, a brianszki er­dőben, most mégis tolakodás­nak vette a borbély bizalmas­kodó érdeklődését. „A meccs­re kimegy, szerkesztő úr?” Nincs egy beugró potya zsu­gája?” Odaadta az ingyen be­lépőjét és adott két forint borravalót. A patika előtt, a sarkon vett egy Hírlapot és beült a Metropolba, Lajos nehéz tal­pán odalcacsázott hozzá és bizalmasan megsúgta, hogy a hal nem friss, székelygulyást ajánlott, ő is azt evett. Kért egy pohár sört. Lajos hozzá­tette, hogy igenis és odakiál­tott a csaposnak: „Egy stucc- ni kemény habú, pincehideg sört, a szerkesztő -úrnak!” Megnézte a lapot és bosz- szankodott, hogy meghúzták az írását. A miniszterrel tör­tént legutóbbi beszélgetését írta meg, érzése szerint na> gyón finoman, kissé gunyoro­san, szellemesen, de a szerep­lőket elvitte a Horthy-időkbe. Tulajdonképpen nem haragu­dott a miniszterre, egyidősek voltak, együtt is végezték az egyetemet. A miniszter mos­tanában gyakran hívta telefo­non, gratulált a cikkeihez, új ötleteket, tippeket kapott tő­le. Legutóbb azonban meg­sértette őt. mert egy cikké­ben két számadatot is elirt, s akkor a miniszter azt mond­ta: öregem, te rryár a suli­ban is hadilábon álltái a ma­tematikával. Inkább írjál most is verseket, mint közgazdasá­gi cikkeket. Akkor nevetett, délután azonban eszébe ju­tott a sértés, és bosszúból megírta, hogy az újságiró el­szerette a miniszter szerető­jét. Mindez „persze”, a har­mincas években történt. A tárca a szerkesztőnek -is tet­szett, de meghúzta a pikáns részeket, mert kellett a hely egy jól fizető hirdetésnek. Valaki megkérdezte, hogy leülhet-e az asztalához. Bó­lintott. Idősebb férfi volt, ő is a Hírlapot olvasta, fél szem­mel látta, hogy az ő tárcáját. Egy kissé felvidult, emberek­re, beszélgetésre vágyott. — Milyen a lap? — kér­dezte közömbösen. — Van benne valami érdekes? Az öregúr felnézett, s ennyit mondott: „A külpolitika.'’ — És ez a tárca, amit ol­vasni tetszett, ki irta ? Ja igen, ismerem. Ez milyen? Érdemes elolvasni? — Nem, kérem, nem érde­mes! Gábor Andor Dr. Senki című regényének közönséges nlagizációja. Utánzat, gyenge fércmunka, és még csattanó­ja sincs. Nem volna szabad ilyesmit közölni. Elsápadt, s halkan megkér­dezte: „Komolyan? Hallat­lan!” Fizetett ís átment az Erkel­be. Ide járt tizenöt éve, min­den vasárnap, ebéd után. Itt találkozik 15 éve Luluval, itt beszélik meg tizenöt éve a vasárnap délutáni programot. Lulu most 39 éves, a mamá­jával együtt él, gyors- és gép­írónő a Parlamentben. Az el­ső két évben úgy éltek, mint férj es feleseg, oár nem vol­tak mcgeskgdve. Aztán rájöt­tek, hogy nem bírják egymás természetét és szétköltoztek. De nem bírták egymás nélkül sem, ezért minden vasarnap találkoztak, ilyenkor mozi, színház és utána Lulu fel­megy hozzá. Megigazítja a székeket, a kis térítőkéi, vi­rágokat rak a vázákba, s ott marad éjszakára. Egymás mel­lett fekve beszámolnak a hét eseményeiről. Már egyikük sem hisz a másiknak, de tud­ják, a hazugság arra jó, hogy az igazság ne fájjon. A szégyen és a düh már nem látszott az arcán, de be­lül még mardosla, amikor Lulu megérkezett. Némi kis maliciával megkérdezte: „Ol­vastad?” — Mit? Jaj, bocsáss meg, tudom, a cikkedre gondoltai. Igen, láttam, hogy benne van, a címet és az aláírást átfu­tottam, de nem volt délelőtt időm az olvasásra. Mulasd...” Izgatott, érdeklődő arcot vágott, pedig már tízegyné­hány éve nem tudott szamára újat mondani és írni a férfi. Inkább az érdekelte, hová mennek délután, mit néznék meg a színházban, a férfi ho­vá kapott tiszteletjegyet. S vajon este felhívja-e magá­hoz? Ügy szereti azt a kis bu­ta fészket, amelynek egykor asszonya volt, és most már évek óta hetenként csupán egyszer a vendége. De hát ennek ez az ára, el kell .ol­vasni és meg kell dicsérni az írást. — Lehetek őszinte? — né­zett fel komolyan az újság­ból. A férfi bólintott. — Nagyon jó! Jaj, de cu­ki! Te mindig eltalálod, olyan jópofa mondatok vannak ben­ne, s azt a nőt, ahogy kifigu­rázod!? De a miniszter sem rossz... Mondd, ezt mind magadtól találod ki? Az UiOiSÓ szavaknál hozzá­fogott a gesztenyepüréhez. A hírlapíró már tudta, ezután jön a szódavíz, majd a fekete. Hosszú fekete, gőzölés nélkül. Megállapodott ság, öregség, gondolta. Nézte a nőt, most idegesítette, ahogy — ellen­tétben a pipiskedo evéssel — férfiasán rágyújt egy Kos­suthra és eregeti a füstöt. Te­kintete megakad a nő orrán, a púdert rosszul kente el, egy kis kárörömet érzett. Szeme lesiklott az áliára, számba véve a száj körüli finom rán­cokat, ott megállt, és mereven bámulta azt a lencsényi sze­mölcsöt, amelybe nagyon gon­dosan két hosszú, jól fejlett szőrszálat ültetett a kegyetlen természet. Ásított, lusta volt a kezét felemelni. — Fizetni! — szólt az arra járó felszolgálónőnek, s mint friss tavaszi tájon, szemét megpihentette a fiatal kiszol- gálónö csípőjén. — Mit nézünk meg? — kérdezte Lulu szájfestés köz­ben. „Téglaport ken a szájára, s ezt nekem kell lenyalnom", de hangosan csak ennyit mondott: — Semmit, kedves, be kell mennem a redakcióba, a fő­nök hivatott. Holnap felhív­lak. Suba Andor A h rlap ró rossz kedvvel ébredt. Nem szerette a vasár­napokat. Úgy érezte, a vasár­napok a bűnhődés napjai, az ünnepeken, amikor más bol­dog, neki vezekelnie kell. Ilyenkor rátört az egyedüllét, a kimondhatatlan magányos­ság. Hiába, gondolta, minde­nért fizetni kell, a hétköznapi boldog egyedüllét kellemes örömeiért a vasárnapi magá­nyosság melankóliájával, Hét­főn ezt mindig elfelejtette, el­vitte őt a munka, az éjszalca, a kávéház. az élet, ahogyan gyakran cikkeiben írta. Szer­dán pedin már teljesen elfe­lejtette. Ah. még csak 45 éves vagyok, gondolta, nem ”őrülhetek. lehúzna a családi élet. Mindezt öltözködés közben gondolta végig, de azért leg- belül érezte, hogy a filozófia csupán egy megmerevedett öntést leplez, de önmagát az ember mégsem képes be­csapni. Az Emkénél szállt le a busz- : ról. s bement a fodrászhoz. A ! kasszától Mancika üdvözölte, | s a mester, aki évek óta min- \ dennap borotválta, hangosan \ átkiabált az emberek feje j fölött.: „Jó napot kívánok, | szerkesztő úr!” Rövidesen sor- : ra került, s bár a kétmilliós ; városban jobban egyedül érez- \ te magát, mint leszakadt hon­Hétvége a balatoni műúton

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents