Pest Megyei Hirlap, 1964. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-21 / 144. szám

pm MEGYEI k'^Cívlap 1964. JŰNICS 21. VASÁRNAP T Akarjuk-e igazán? (Foto: Kotroczó) A szakszervezeti mozgalom­ban alig néhány éves múltra tekinthetnek vissza a szakma­közi bizottságok, ezek az új társadalmi szervezetek. A SZOT határozata értelmében \ szakmaközi bizottságot azokon a lakóhelyeken kell szervezni, \ ahol a szakszervezeti tagok — elsősorban az ipari munkások között levő szakszervezeti ta­gok — száma meghaladja a ^ huszonöt főt. Pest megyében valamennyi községben megha­ladja a szakszervezeti tagok száma ezt a kötelező alsó határt, mert egyetlen olyan községünk sincs, ahol ennél I kevesebb lenne az iparban í; dolgozó, a lakóhelyéről eljá­ró munkás. Ez a tény Pest megyében sajátságos helyze­tet teremt. Ebben a sajátságos helyzetben gyökerezik .a Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsának az a törekvése, hogy a mi megyénkben köz­ségi szinten is meg kell te­remteni a szervezett munká­sok helyi fórumát, a szakszer­vezeti szakmaközi bizottságo­kat. Ezeknek száma jelenleg megközelíti a száznyolcvanat. A szakmaközi bizottságok első feladata, hogy mint tár­sadalmi szervezet képviselje a felsőbb szakszervezeti szer­veket, koordináljon a különbö­ző szakszervezetek között, s mindezeken túl kapcsolatot te­remtsen a helyi államhatalmi, államigazgatási szervekkel. A szakmaközi bizottságok általában betöltik funkcióju­kat, annak ellenére, hogy vi­szonylag igen rövid múltra te­kinthetnek vissza. Csökkenti viszont jelentőségüket az a tény, hogy sem jogkörrel, sem pénzzel nem rendelkeznek, s tagjaik elsősorban nem ak­tív, hanem nyugdíjas munká­sokból verbuválódnak. A jelen-, leg érvényben levő határoza­tok alapján azonban ezen vál- j toztatni nem lehet. A jogkör- j nélküliség pedig olyan sajná- ! latos epizódokban jelentkezik, í mint amilyennek nemrég ! egyik jelentős ipari városunk- ; ban lehettünk, tanúi: a szak- ; maközi bizottság segítséget kí- ; ván nyújtani a közönségszer- ; vezésben a városi művelődési ; háznak. Vállalta, hogy kapcso- í latot teremt, s elbeszélget az í üzemi szakszervezeti bizottsá- ; gok kultúrfelelőseivel, közön- í ségszervezőivel. Értekezletet ! hívott össze, amelyre alig jöt- ; tek, s segítséget kért, amely- l re senki sem reagált. Magya- ; rázat: nekik nem a szakma- \ közi bizottság „dirigál”, ha­A hazudós Billy Angol filniszútira nem a Szakszervezetek Megyei Tanácsa! Az ilyen sajnálatos tapasz­talatok, valamint a szakmakö­zi bizottságok munkájának szükségessége most arra kész­tette a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsát, hogy tekinté­lyével a szakmaközi bizottsá­gok mögé álljon, s egy igen jelentős akcióhoz az erkölcsi támogatáson kívül a leglénye­gesebbet, az anyagiakat is megadja. Ez az akció, a me­gye szaksaervezeti tagságának döntő zömét kitevő bejáró munkások problémáinak napi­rendre tűzése. A bejáró munkások helyze­te meglehetősen nehéz. A helyben lakókkal szemben ter­het jelent a napi több órás utazás, zsúfolt vonaton káni­kulai melegben és téli fagy­ban. Hátrányt jelent ez a művelődésben, a politikai tá­jékozottságban, a társadalmi életben. Az utazási körülmé­nyeket — miután százezrek rendszeres napi vonatozásáról és a MÁV-, valamint a HÉV- vonalainak túlterheléséről, s korszerűtlenségéről van szó — megváltoztatni máról hol­napra nem lehet, a szakszer­vezetek olyan intézkedéseket terveznek, amelyek a jelenle­gi körülmények között is meg­valósíthatók. Ez pedig a be­járó munkások művelődésé­nek, tanulásának, tájékozott­ságának intézménves meg­könnyítése, hogy lépést tart­hassanak saját kulturális­szellemi igényeikkel. Az intézkedés kísérleti jel­legű, s gyakorlati végrehaj­tói a szakmaközi bizottsá­gok, a következő községek­ben: Budaörs, Érd, Gyál, Dunaharaszti, Nógrádverőce, Pécel, Budakeszi, Gödöllő, Dunakeszi, Nagykáta, Öcsa és Tápiószele. Ezekben a. községekben a szakmaközi bizottságok, a szakszervezetek megyei ta­nácsának rendszeres irányí­tása mellett felveszik a kap­csolatot a helyi művelődési szervekkel, intézményekkel. ,s tevékenységüket összehangol­ják. Ezen belül: részt vesz­nek a község kulturális, szel­lemi. politikai megmozdulá­saiban, s ezekre szervezik a bejáró munkásokat. A rendszeres továbbképzés biztosításához az utazás ide­jének figyelembevételével úgynevezett „kihelyezett” munkásakadémiákat szervez­nek a legnagyobb érdeklő­dést kiváltó témakörökben. Ehhez közvéleménykutatást rendeznek. Érden, Dunaharasztin, Du­nakeszin, Vecsésen és Úcsán, a helyi művelődési szervek közreműködésével megszer­vezik a bejáró munkások klubját, amely időbeosztásá­val és foglalkozásainak té­máival alkalmazkodik a be­járók életrendjéhez, érdeklő­déséhez. Ennek elsősorban az a célja, hogy programjá­val biztosítsa, ne maradja­nak le az érdekesebb meg­mozdulásokról a bejárók sem. A járási művelődési osz­tály és a helyi iskola ille­tékes vezetőivel történő meg­beszélés alapján megszerve­zik a bejáró munkások esti általános iskolai osztályait, ahol a három műszakban dolgozó munkások is pótol­hatják iskolázottságuk eset­leges hiányait. Az ilyen osz­tályokba jelentkező bejárók problémáit figyelemmel kí­sérik, s a munkahelyi szak- szervezeti bizottságokkal együttműködve igyekeznek majd segítséget nyújtani a tanuláshoz, a szükséges idő biztosításához. Ilyen osztá­lyokat szerveznek az előze­tes tájékozódás alapján Érden, Gödöllőn, Pécelen és Vecsésen. Nógrádverőcén, Pécelen és Gyálon a szakszervezetek me­gyei könyvtára letéti könyv­tárat állít fel, társadalmi könyvtárosok közreműködésé­vel. Ezeknek a könyvtárak­nak az a célja, hogy a vo­natindulásokhoz és a vonat­érkezésekhez alkalmazkodva „könnyebb” olvasmányt biz­tosítson az utazás óráira és az esti rövid pihenő idejére. Szerepel még a tervek'kö­zött néhány jelentősebb, ran­gosabb kultúrműsor, tanács­kozás és véleménykutatás. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának ez az akciója az egyetlen figyelmet érdemlő kezdeményezés az elmúlt években, amely a bejáró munkások problémáival fog­lalkozik, ezért minden tá­mogatást megérdemel. Kik adhatnak ehhez támogatást? A munkahelyi szakszervezeti bizottságok, a Hazafias Nép­front községi bizottságai és a helyi tanácsok. Eredményt csak velük .együttműködve várhatunk. Seg|ítenek-e? Re­méljük: 170 ezer emberről van szó!... Tenkely Miklós és hajában megcsillant az utca fénye, őszült. Hirtelen, gyorsan, mintha korai tél lepte vol­na be fekete haját. — Máskor ilyenkor itthon van — tette hozzá és ölébe ejtette a varrniva- lót. — Ne izgulj anyu... Hazatalál az öreg, biz­tos tovább kellett maradnia... — Mondtam már, hogy ne beszélj így apád­ról ... Mi az. hogy öreg — csattant fel anyám, aztán megmerevedett egy pillanatra. Én is hallottam. Apám lépteit hallottam, a zsivajból, az utcai lármából kihallatszottak cipője csusszanásai. amelyek csak nekünk vol­tak jelentősek, amelyeket csak mi ismertünk meg. Ki e titok tudója, hogy lépteikről meg­ismerik egymást, kik egymáshoz tartoznak? — Apád jön — állt fel anyám és már sza­ladt a sarokba, ahol a kosara volt[. Ismertem már ezt a váltófutást. Apám jött. átadta a pénzt, anyám szaladt és egy félóra múlva le­tört • arcéul, vékonyraszorított szájjal tért vissza, Ránézett apámra, apám pedig csak megrántotta a vállát, Mit válaszolhatott volna. A következő pillanatban kinyílt az ajtó,---------------------------------— --------- anyám már indu lt is... — Várj. ne siess... Már bevásároltam — mondta apám és sovány arcát a győztes fér­fi kicsit mindig fintorba torzuló mosolya ön­tötte el__ — Te jó isten... Vásároltál? Mit? Honnan tudod te. hogy mi kell a házhoz? — ejtette le a kosarat anyám olyan kétségbeesetten, hogy egy pillanatra apám is bűntudatos képet vá­gott. — Húst... húst vettem, meg krumplit... Hoztak a hivatalba és... és hát vettem? — Mennyiért? — Mindért — suttogta apám , most mát : Akkor már hetek óta napjában kétszer is \ -------- -------- kilógtam a konyhába, hogy a \ fűrészpor ízű, millió morzsára hulló kukorica- ; kenyeret ujjaim között összepréselve megfor- \ gassam a tökmagolajban. Három-négy falat — f istenem, milyen mennyei íze volt, s hogy ful- ! dokoltam tőle — aztán ártatlan pofával visz- 'f szabaktattam a szobába, könyveim közé. Fur- ! dalt a lelkiismeret, hogy megloptam a csalá- \ dot, de az éhség, a kamasz test soha le nem \ gyűrhető éhsége még jobban kínzott, s a két í kín között úgy hányódtam, mint kormányt- \ vesztett hajó a szirtek és zátonyok között. ! Anyám az asztal mellett ült, valamit varrt, ! vékony kezében úgy járt a tű, mint valami { varázspálca egy ügyes bűvész ujjal között. \ Az is volt. Hihetetlen rongyokból próbált és tudott is ruhát, inget formálni. Formálta, al- 5 kotta és nem varrta ezeket a rongyokat, zok- ; szó nélkül, majdhogynem költői áhítattal, \ miközben kinn az utcán Napóleonról, dollár- \ ról, máshol bili-pengőről folyt a szó —. mon- ; dani sem kell. hogy a pénznemek nevei nem j ugyanazon társaságban merültek fel, mint ! beszédtárgy. ! Apámat vártuk, fizetés napja volt. Egyéb- í '-ént is otthonülő ember lévén , sietett haza \ mindig, de most. hogy a pengő napról-napra l rekordtempóval tornászta fel magát a csil- \ lapokig, szinte futva tette meg az utat hazáig. \ Ültem az asztal mellett, úgy láttam, mintha 5 most jönne velem szemben az utcán, hogyan í siet kopott aktatáskájával, furulya nadrágjá- J val. amelyen már a vasaló se nagyon segít- í hét. Arca sovány, mint mindannyiunké, zse- $ be dagadt a pénztől, amelynek csak súlya van. Í>de értéke nincs és fut... fut versenyt a pénz- í zel, bár tudja, hogy e versenyfutásban úgyis % lemarad. í — Jöhetne már apád! — nézett fel anyám kispolgári környezet amolyan; hazudós, beszámíthatatlan fél-! nófásnak tartja. ! * A film alapötlete rendkívül \ figyelemre méltó. A nyugati < irodalomban újra és újra fel-; bukkan az egyedüllét, a re- i ménytelen magányosság, a cél-: talanság gondolata. Ez az élet-; formának, az életforma ideoló- \ giájának velejárója, s terme- • szetes következménye a teljes \ nihilizmus, valamint az élet- : untság ezernyi fattyúhajtása, a j huliganizmustól a csendes őrü- i létig. Ezért a film célja első- \ sorban nem a szórakoztatás,; bár kétségtelenül szórakoztat: is pergő, jól felépített epizód­jaival, humoros fordulataival. ; A szórakoztatáson túl, a pol- ■ gári társadalmak céltalansága- j nak kifejezője is. t A szövegkönyvet — amely j színdarabként is szerepel — j Keith Waterhouse és Willis \ Hall írta. Rendezője: John í Schlesinger. Főszereplője, A; hosszútávfutó magányossága í című filmből már ismert Tóm i Courtenay. j (tm) : * film alkotói akár ezt a cí- met is adhatták volna ennek a történetnek, hogy „menekülés a hétköznapoktól”. Az események középpontjában egy szimpatikus, kedves mo- soíyú fiatalember áll, aki az angol kisemberek céltalan, szürke, reménytelen hétköz­napjait éli, halálosan megunt környezetben, érdektelen em­berek közöt. Munkahelye egy temetkezési vállalat ' irodája, ahol még fokozza a kedélyére nehezedő nyomást a cég ..üz­letága”, a maga komor színei­vel. Ebből a környezetből mene­kül Billy az ő külön álomvilá­gába, hogy elviselhetővé tegye az életet. Különböző helyzetek­be képzeli magái: hol magas­rangú katona, 'hol gazdag em­ber, s hozzászövi a szituációhoz gazdag fantáziája minden kép­zeletét. S ezen ő jól szórakozik, derűssé teszi életét, de a józan Filmekről Magánélet Színes francia-olasz film nizonyára rendikívüli kö­ti zönségsikere lesz Brigitte Bardot új filmjének, a Magán- élét-nek. Bár a magyar közön­ség most látja másodszor ezt az istenített szőke csodát, hí­rével tele vannak a sznob­társaságok, mert nálu-ik sikk a külföldi filmeseményekről tudni, azokért rajongani. A filmektől valamit is váró em­ber azonban alaposan csalódik ebben a nem kis reklámmal beharangozott „remekmű’- ben. Néhány ..pikáns” jelené­ten kívül ugyanis nem lát mást, mint egy elkényeztetett nagypolgárlány idétlen hiszté- riázását, mert a siker csúcsára jutott. Sztár lett, s „kényel­metlen” már neki a népszerű­ség, amely nemcsak „tehetsé- gé”-nek, hanem könnyűvérű- ségének is köszönhető. Híres­sége ugyanis nem annyira hí­resség, mint inkább hírhedt-j ség. • Az unatkozó gazdag lány filmcsillagként történő befutó-] sa a cselekmény, s ebbe a vérszegény történetbe a csap­zott szőkeségét minduntalan lobogtató BB sem tud életet] lehelni. Nem tudna még akkor ', sem, ha olyan tehetséges lett-: ne, mint amekkora a hire. S] nem tud igazán tehetséges partnere sem. Marce lo Mast-, roianni. aki tehetetlenül ver­gődik a laza szerkezetű, lapos kis limonádéfilmben. A néző szinte az utolsó per­cig abban reménykedik, ma;d csak történik valami, hiszen semmiért talán még nyugaton sem csinálnak filmet. Ezt a várakozást azonban a másfél óra nem elégíti ki. Külön tanulmányt érdemel­ne. hogy mi teszi „naggyá” BB-t, szekszepiljén kívül? Mert hogy nem a tehetsége, az biz­tos. Mindezt azonban mába mondja el a kritikus, az em­ber csak saját szemének hisz. Nos. kívánunk hozzá jó szóra­kozást. KÖNYVESPOLC Nagy Péter: > SZABÓ DEZSŐ vállalkozott: marxista igény- j nyel és módszerekkel ele- \ mezni ezt az ellent mondd- \ sós életművet, végigkísérni í azt az életutat, amelyet Sza- j bó Dezső megtett. Kanyar- j gós, kitérőkkel és vissza- \ kanyarodásokkal teli életút \ volt ez, s ilyen az életmű is. í Szabó Dezső bonyolult ésj ellentmondásos életművéről! fokról fokra hantja le aí titokzatosság ’leplet Nagy Pé-“^ tér, s 'mutatja ki. milyen \ eszmei zűrzavarra alapozód- \ tak a szabódezsői nézetek, j s miféle „forradalmiság” volt; az, amelyet Szabó Dezső 1 képviselt. A nagyigényű mun-í ka nemcsak célkitűzéseiért, j hanem a megvalósításért is) megérdemli az elismerést.} Nagy Péter könyve méltón j sorakozik az utóbbi időben \ örvendetesen szaporodó mar- j xista irodalomtörténeti mun- < kák közé, újabb fehér foltot j tüntetve így el századunk ] irodalmi életének térképéről. \ (Akadémia Kiadó) (m. o.) ; t ! Végre teljesen szétfoszlott S egy mitosz — ezzel az érzés- ! se] tesszük le Nagy Péter ; könyvét. Vége a mítosznak, ! amely Szabó Dezső alakja í körül keletkezett, s amely ; körüllengte műveit, nyilat- \ kozatail, eszméit. ' Századunk egyik legtöbbet I vitatott magyar irodalmára ! volt Szabó Dezső. Elsősor- ! ban nem szépprózai művei- í vei, s nem művészi nagy- } ságával vívta ki a körötte ; támadt viharokat, hanem Í azokkal . az eszmékkel — az í irracionális filozófia „szabó- dezsŐitett” változatával — j amelyeknek esszéiben, hírla- í pi cikkeiben, s számos nyi- j latkozatában adott hangot. £ Szabó Dezső magános alak- 1 ja volt a magyar irodalom- $ nak, hatása, életművének ki- í sugárzása azonban rendkívül $ nagy befolyással volt korára, $ de bizonyos értelemben még <; napjainkban is számolni kell gazzal. Nagy Péter könyve ép- '■ pen ezért jelentős feladatra

Next

/
Thumbnails
Contents