Pest Megyei Hirlap, 1964. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-21 / 144. szám

1964. JÚNIUS 21. VASÁRNAP ""'zJCMem Gazdagabbak a leggazdagabbaknál Embervadászat Dél-Vietnamban Az Ezeregyéjszaka szerep­lőinek mesés gazdagsága talán csak ma valósult meg igazán. A dédunokák és azok unokái: az Arab-félsziget sejkjei, szul­tánjai és emirjei — amióta a Perzsa-öböl tájékán folyékony aranyra bukkantak — gazda­gabbak a leggazdagabbaknál. Az olajtársaságok a kutatási jog, majd a felszínre hozott kőolaj fejében évente ugyanis olyan összegeket fizetnek ki a burnuázos királyoknak, termé­szetesen magánpénztáraikba és nem áii állami kincstárak­ba, amelyhez hasonló „kere­set” után a világon csak kevés ember fizet jövedelmi adót. A mezítlábas sejk Az egyik ilyen teljhatalmú fejedelem a hazánknál kétsze­resen nagyobb Abu Dhabi ál­lam uralkodója, Sahbut Bin Szultán Bin Szaid. A hosszú nevű sejk élete nemrégiben külsőleg még semmiben se kü­lönbözött elődeinek évszáza­dok óta kialakult életrendjé­től. Mezítláb járt, sátorban lakott, a próféta hű követője és népének kegyetlen zsarnoka 'volt. Nevéről nem is hallott senki, ahogy a történelem- könyvek sem jegyezték fel elődeinek emlékét, s az Abu Dhabi sejkség életében oly gyakori királygyilkosságokat. Magáról az Arab-félsziget déli részén, Jementől keletre elte­rülő országról is csak rendkí­vül keveset tudott a világ. Mindössze azokról a tengeri rablókról lehetett hallani, akik az elmúlt századokban ezekről a partokról rohanták meg a Nyugat-Európából . Indiába tartó hajókat. A brit gyarma­tosítók „védnöksége" idején azonban fegyverrel és szerző­désekkel a Kalózpartról Jüh- forrássá átkeresztelt ország lakóit „megszelídítették”. Abu Dhabi és uralkodójá­nak neve azonban egyszeriben megjelent a világlapokban. A mezítlábas sejket az ötvenes évek vége felé úgy mutatták be, mint aki egyik napról a másikra milliomos lett. Az történt ugyanis, hogy a part­menti vizekből óriási sugárban szökött fel a kőolaj. A folyé­kony arany hírére megnőtt a mezítlábas sejk ázsiója. Kül­döttségek keresték fel, tárgya­lásokat folytattak vele, fűt- fát ígértek, s végül szerződést írtak alá „Arábia Rockefel- ler”-éve 1, amelynek értelmé­ben a terület gazdája minden tonna kőolaj után egy font sterlinget kap.’ Pénztár az ágy alatt 1962-ben már egymillió tonna kőolajat termeltek ki, s egymillió font tűnt el ennek megfelelően Saihbut Bin Szul­tán Bin Szaid ágya alatt. Az „ágyat” szó szerint kell érteni, mert a hosszú nevű és pénz­ügyekben ekkor még járatlan uralkodó olajkannákba csoma­golva valóban fekhelye alá rejtette a pénzt. A következő évben azonban olyannyira fel­szökött részesedése, három­millió fontot kapott, hogy kénytelen volt egyik testvérét pénzügyminiszterré kinevezni és Párizsban tárgyalásokat folytani páncélszekrények vá­sárlásáról. A mesebeli gazdagság, amely váratlanul és egyszeri­ben szakadt Abu Dhabi húsz­ezer lakójának egyetlen és legfőbb urára, nem hozott azonban lényeges változást sem a sejk, sem népének éle­tében. Sahbut mindössze egy háromszobás kőházat építte­tett magának, s vásárolt egy piros Cadillacot, ezt azonban inkább szamarakkal vagy te­vékkel huzatja. Takarékossá­gi okokból azonban, s ezt hangsúlyozta, nem vett felesé­ge mellé újabb asszonyokat. Azonfelül ma is mezítláb köz­lekedik, csak akkor húz va­lami könnyű lábbelit, ha dip­lomatákkal találkozik. A- nép életszínvonalának emelése Bem szívügye. Amikor az „üz­leten” keresni óhajtó pénzem­berek 25 éves fejlesztési tervet tettek elébe, a javaslatot visz- szadobta, s mindössze annyit engedélyezett — s ennek való­színűleg a terület lakóinak el­maradottságát kihasználó an­golok örvendenek a legjobban — hogy két új utat, három iskolát és egy kisebb kikötőt építsenek. Pórázon vezetett patkány „Egy serdülőkorban lévő fiú zsinóron kövér patkányt vezet a dohai bazár utcáin. A lát­vány senkit sem izgat fel. En­nek az állatfajtának szabad példányai fényes, nappal ide- oda rohangálnak a bazár ut­cáin, amelyeket rongyokkal és gyékénnyel próbálnak védeni a forró napsütés ellen. A fogoly aztán bátrabb lesz. de gazdája bottal a fejére csap. Néha az is Heap egy ütést, aki a patkány iránt érdéklődik. Ennél több változás aligha található az öt­venezer lakosú Katar életé­ben .. A Süddeutsche Zeitung hely­színen járt riportere ennek az epizódnak, a felvázolásával minden bizonnyal azt akarta kifejezni, hogy az európai élet­forma majmolása — kutya helyett ugyan patkánnyal — már elkezdődött a kis olaj-ál­lamban, de a civilizáció előre­törését csak groteszk jelek tanúsítják. Katar ugyanis egészen más, mint Abu Dhabi. Itt az 1960-ig uralkodó Ali sejk, aki a napi 2600 tonnás olajtermelés fejé­ben napi 685 ezer, s átlagban évi 240 millió márka részese­dést kapott, azzal lepte meg a világot, hogy amikor Svájcban egy kastélyt vásárolt, felkérte a híres francia színésznőt, Bri­gitte Bardot-t: 150 ezer dollár ellenében töltsön vele egy hó­napot a Genfi-tó partján. Ami­kor Brigitte Bardot az ajánla­tot visszautasította, a derék sejk nem keseredett el. hanem 16 háremhölgyét Svájcba ho­zatta. „Ali egy-egy látogatása többe került, mint a nagyha­talmak külügyminisztereinek konferenciája — írta a zürichi Weltwoche. — Az uralkodó egy-egy ünnepségre ugyanis Viscount 'géppel hozatta el a Perzsa-ijböl mellől a Genfi-tó partjára vendégeit és a lako­mán feltálalandó ürüket. Eddig körülbelül félmilliárd frankot hagyott Svájcban,’* Mesepalota aranycsillagokkal Ali otthon sem sajnálta ma­gától a pénzt. Egy kétszáz mé­ter hosszú palotát építtetett, amelynek főbejáratát indiai stílban készített kupolák díszí­tik, az előcsarnok zöld mozaik­kal borított s a külső fronton arany csillagocskák élénkítik a rózsaszínű burkolatot. A palota egyébként erődítménnyel van egybeépítve, itt tanyázik a ka­tari hadsereg nagyobb része, az uralkodó biztonságára őrkö­dő 1000 rendőr.' Rossz álom elleni biztosítás (Püspöki rajza) ócsárolta, miután szókerült ar­ról, hogy amazoknál csináltat­tam három karosszéket. Pedig a lekicsinylést egyáltalán nem érdemelte meg az ócsárlott bú- torasztalos kollektíva. Érdemes nemcsak eltű­nődni, hanem fölfigyelni arra a jelenségre, amely akár me­zőgazdasági, akár ipari üze­meinkben manapság föl-fölüti a fejét. És nemcsak úgy, hogy egyik.brigád szólja le a másik munkáját, vagy egyik üzem­részleg a másikét. Sokszbr le- kicsinylik egymás munkáját személyreszólóan■ ugyanazon vagy hasonló munkán dolgozó emberek is. Különösen akkor gyakori ez, amikor valamiféle jutalom osztásról vagy er­kölcsi elismerésről van szó. A tárgyilagos szemlélődőben felmerül a kérdés: egyáltalán lehet-e hinni, őszintén bízni valakinek a munkájában, aki a másokét egyszerűen leszólja, semmibeveszi, aki csak a sa­ját munkájával kapcsolatban hajlandó elismerni a munkát értékelő dicsérő jelzők létjo­gosultságát. Milyen lehet an­nak az embernek a munkája, aki nem ismeri el mások erő­feszítéseit, ügyességét, ráter­mettségét s az előállított ter­mék társadalmi hasznosságát, ha az különben valóban el­ismerten jó? Helyenként meglepően ér­zékletes a fálusi nép nyelv-, teremtő,' nyelvalakító készsé­ge. Ilyen találó jelző a fenn­héjázó, a pökhendi, a gőgös, fölfuvalkodott emberre érten­dő az, hogy „kivagyi”-ember. Nos, a „kivagyiság” fogalom­körébe sorolható az a bosz- szantó, a munkát, a társadal­mi együttélést zavaró hetven- kedés, amikor valaki semmi­I 1960-ban Alitól fia Ahmed \-bin Ali vette át az uralkodói ! széket. A fiatal sejk — a hí­rek szerint — modernebb ural­kodónak bizonyul: már nem az egész 240 milliót fordítja saját kedvtelésére, az olajból szár­mazó nagy jövedelem egy ré­szét szociális beruházásokra adja. Achmed talán már észre­vette, hogy apja fényűzése visszatetszést szült a nyomorgó lakosság körében, s egyben ter­mészetes vágyat is ébresztett a kultúráltabb, civilizáltabb élet iránt. „Nagylelkűségével”, egy-két iskola, kórház és más középület építtetésével így a szelet szeretné kifogni a vitor­lából. Erre az „óvóintézkedés­re” azért is szükség van, mert a forrongásban levő és a sza­badságért küzdő arab világ mozgolódása minden bizonnyal hatással van Katar népére is. Különösen, mert az ország te­rületének 95 százaléka köves, sivatagos és terméketlen pusz­taság, s így rossz megélhetési 'viszonyokat tud csak biztosí­tani az 50 ezer főnyi lakosság­nak. ... Abu Dhabi, Katar s a többi olaj-kiskirályság gazda­sága egyik napról a másikra született s csak egészen a kö­zelmúltban. A dollármilliók zöme azonban ma még főként az uralkodók 1 magánpénztárá­ba ömlik, mert a humuszos királyok államaikat azonosít­ják magánháztartásaikkal. De az ily módon csak milliméte­rekben mérhető fejlődést könnyen megszakíthatja egy olyan fordulat, s erre már volt példa az Arab-félszigeten, amely mérföldekkel viszi egy­szeriben előre a beduniok — még a mesékben is — szegény népét. Ónody György Khanh tábornok, dél-vietnami diktátor katonái a legújabb amerikai fegyverekkel indí­tottak partizánvadászatot a Mekong torkolatvidékén. Ez a terület a fővárostól mindössze 40 mérföldre van, de Khanh katonái csak a sötétedés idejéig merik megközelíteni. *5\zezeréueó iguzódí^ lofob tízezer évre becsü­lik a tudósok a franciaországi Font de Gaume-i barlang szik­lafalába vésett freskószerű rajznak életkorát. Az egysze­rű vonalakkal dolgozó ősmű­vész sematikus rajzából va­dászjelenet bontakozik ki: a régi kőkorszak emberei lánd­zsákkal, dorongokkal viaskod­nak a mammuttal. A hatalmas állat minden erejét összeszed­ve vágtat árkon-bokron át, többtonnás hústömegével le­tiporva mindent, ami útjába kerül. A bőszült állat — sem­mi kétség — nem bírja sokáig: kimerültségében és több seb­bel véirezve omlik össze, hogy áztári, megkapja a kegyelém- áöféseket az őt üldöző embe­ri horda tagjaitól. A minap is e kép jutott eszembe, amikor az egyik ter­melőszövetkezetben künn jár­va, a Tóth János brigádját ke­resve, a Kovács Istvánéba botlottam bele. És éppen a brigádvezetővel hozott össze a jó sors. „A Tóth-brigádot keresi az elvtárs, hogy a mun­kájáról írjon? — legyintett Kovács István. — Mit tudnak izok? Mi sokkal előbbre vá­lyúnk a sarabolással, mint ők. Igaz, a szénát előbb be- akarították, meglehetős kaz- ’akat is raktak, dehát a mién­ket nézze meg! Az én brigádo­mat nem lehet egy napon em­líteni a Tóthéval. Azok csak hangoskodni tudnak előlegosz­táskor, meg a közgyűléseken.” Bántóan ismerősnek tűntek ezek a szavak. Mintha már többször is hallottam volna ilyesmit, csak éppen valaki mástól. „Ugyan kérem! Az is munka?” — csengett fülembe régebbről az asztalos ktsz ve­zetőjének kifakadása, amint egy másik ktsz munkáját be veszi a mások munkáját s csak a magáét tartja fontos­nak, elismerésre méltónak. Ámde milyen alapon és jogon vár bárki is elismerést munkájáért ha maga megta­gadja ugyanazt közeli és tá­volabbi munkatársaitól. Az ilyesmi csak kölcsönös lehet. Aki csak magát és saját érté­két tartja nélkülözhetetlen­nek, megbecsülésre érdemes-, nek, az előbb vagy utóbb ma­gára marad. Még akkor is, ha egyébként valóban értékes tagja a társadalomnak. Budapesti egyetemi tanár; ismerősömet faggattam a mi^: nap: kik a tanítványai: „Csu­pa derék ember — hangzott a válasz — egytől egyig fon­tos beosztásban dolgozók, akik nélkül moccanni sem tud­nék ...” Csodálkozásom látva, megmagyarázta: „Van köztük villamosvezető, sütőmester, szabó, géplakatos, rendőrtiszt,' MÁV-tiszt, elektrotechnikus. Az egyik reggelenként — no már csak képletesen, mert nem biztos, hogy az ő kocsi­jára kerülök — behoz az egyetemre, meg hazavisz, a szabó ruhát csinál nekem, a pék kenyeret süt, a rendőr tiszt vigyáz reám, és a többi. Megértesz?...” Egyetemi tanár ismerősöm­ben olyan széles látókörű partnerre akadtam, aki vilá­gosan érti és látja azt, hogy egyik munka és munkakör, szorosan kapcsolódik a má­sikhoz, a maga nemében mindegyik munkakör egy- hránt fontos. Végső következ­tetésként: egyik sem előbbre- való a másiknál, valamennyi egyformán becsülendő, és nél­külözhetetlen. S ha ez így van, a munka hordozója és megtestesítője, az alkotó, a termelő ember is ennek meg- , felelően becsülendő, legfel- í jebb a munka minősége kap ! osztályzatot, de ezt is csak a ; felelős vezető és a munkatár- \ sak kollektív véleménye ad- í hatja a produkált eredmény : sokoldalú mérlegelése alap- í ján. ! Ezért jut eszembe "tehát > minduntalan a franciaországi j Font de Gaume-i sziklarajz. ! Szinte látom magam előtt a ! mammut vadászat fölötti öröm í győzelmi lakomáját, amint a ! kőkorszak emberei tort ülnek ! az éjszakában. És hallom né- : melyik hencegő szavát, mint- ! egy a maga érdemeit csillog-r : tatva, hogy ő látta meg elő-, í szőr a mammutot, a másik pe- : dig, hogy ő leste ki: hová jár : inni, a harmadik, hogy ő ad- ! ta a kegyelemdöfést. De hal- ; lom a kis közösség vezetőjén j nek intő szavát is: „Egyma- \ gadban semmire sem mentél | volna ... Közösen küzdöttünk \ meg érte, mindnyájunk érde- i me. hogy a mammut húsából i lakmározunk .. \ Mit lehetne még ehhez a ; több tízezeréves igazsághoz í hozzátenni ? ... i Bíró András gálatra? Menj el aj Lenin út 52. szám'f alatti központba. J Lépj be nyugodtan\ akkor is, ha felirat- J ként azt olvasod aí cégtáblán, hogy itt í van a Fodrász Kis-', ipari Szövetkezet iro-} dója. í — Szúnyogirtó \ fényképészek, vas-; karikát készítő fa-' párosok, daueroló J boyfiúk? Szédülök, J nem tudom követni a J gondolatmenetét. J — Pedig amit el-^ mondtam, hidd el,£ unnak fele se tréfa. Na gyere, megiszunkj egy üveg sört üt. a ^ kultúrotthon föld-j szintjének bárpultja-' nál, azután átme- J gyünk a múzeumbaJ egy zenekari hang- J verseny meghallgató-$ sóra. $ Mindent a maga J helyén! Papp Rezső á szövetkezet műkő­részlegébe. A föld­művesszövetkezet egyébként kitűnő bőráruiról is neveze­tes (lásd a Fő téri üzletet). Kerékpárt, magnetofont, fényké­pezőgépet Köztársa­ság úti boltjukból bi­zalommal kölcsönöz- * hetsz. Csótány, egér, bolha van a lakásod­ban? Itt. az újsághír- v detés: hívd fel a Vác 96-os számotl.. — Valami ciánozó vállalat? — Ne tedd le a kagylót, ha a Fény­képész Ktsz jelentke­zik. Mindennemű fé­regirtási igény ide jelenthető be június 1-től. TüzelőbehOr- dáshoz, kisebb bútor- fuvarozáshoz szüksé­ged van a boy-szol ­valóban az a jelszó: „Mindenki mást csi­nál!” Jobban mond­va mást is csinál. El­romlik például a MEKALOR olajkály­hád. Sebaj, megja­vítják a Váci Autó­javító Vállalat Dózsa György úti telepén. Patkót akarsz üttetni a lovad lábára? Van a ' Kossuth Tsz-nek egy jóhirű kovács- műhelye az országút mentén. Lakatos- munkád akad? A Fa­ipari Ktsz Damjanich téri központjában biztosan elvállalják, mert van megfelelő műhelyük. — Meghalok a ne­vetéstől. De apropos, hol rendelhetek ma jd sírkövet? — Elmegyünk a Vác és Környéke Körzeti Földművé s­\ ■— Azt kérdezed, I kedves barátom, mit j szólok ahhoz, hogy a \ helyi ipar legfonto- : sabb feladata a la- \ kosság egyre nővek- ! vő igényeinek kielé- l gítése? Tapsolok hoz- : zá, örülök neki, de... ! — Mi kifogásod le­í hét ellene? t ; — Ember legyen, \ aki nálunk, Vácott ! eligazodik ebben a l kérdésben. Tudod, \ nagyüzemeink pro- \ fiija is bonyolult. A \ Könnyűipari öntödé- \ ben több mázsás vas- ! darabokkal dolgoz- i nak míg a Forte-gyár \ a Nehézipari Minisz- ! térium irányítása alá \ tartozik, pedig egy í tekercs amatőr film, í vagy egy csomag fo- \ topapiros alig több \ tíz dekánál. \ — Mi köze ennek a í helyi iparhoz? ; — Csak a hasonló­‘ ság. Mert itt azután ! ősszel már vírusfertőzésmen- I tes vetőburgonyát szedhetnek I fel. (MTI) A burgonyatermelés egyik I legnagyobb problémája a nő- I vény vírusos megbetegedése, [ amelynek kimutatása eddig _ igen körülményes és lassú J volt. Sárvári Istvánnak, a J Keszthelyi Agrártudományi £ Főiskola tudományos munka- ^ társának új módszerével per- J cek alatt kimutatják a leg- J veszedelmesebb „S” és „M” í elnevezésű vírusokat. Ezek J mozaikszerű foltosodást és 10 í —20 százalékos terméskiesést J okoznak. A szerológiai mód- $ szer lényege: a vírust birkák J és nyúlok vérébe oltják, majd \ kivonják belőle az ott terme- J lődött ellenanyagot. Az így í nyert szérumot rácsepegtetik!! a levélre, gumóra, s ha az fér-£ t-őzött, pelyhes csapadékot vá- £ laszt ki. ( A vetőburgonya termelő vi- } dékeken ezekben a napokban j vizsgálják a töveket. A kuta-; tó és minősítő intézetekből; egymás után érkeznek a meg- í rendelések a keszthelyi főis-! kólára, ahol a nyári hónapok- ! ban több, mint 300 000 vizs- S gáláihoz elegendő szérumot ^ állítanak elő. Az ellenőrzés J után kiirtják és elégetik a; fertőzött töveket, így a sza-: bolcsi és bakonyi neves vető- í burgonyatermő vidékről az! Új szérum a burgonyavírus gyors kimutatására

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents