Pest Megyei Hirlap, 1964. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-19 / 142. szám

1964. JÚNIUS 19. PÉNTEK utcrrt '^Mírkm :s Az elveszett négyezer Civil a strandon (Fcto: Kotroczó) A tizenharmadik évfolyam záróünnepálye a termelőszövetkezeti vezetőképző iskolán Kétezernégyszázhatvanegy termelőszövetkezeti vezető végzett eddig Zsámbékon lán tanultak azonban csupán alapot nyújtanak a további ta­nuláshoz. Igyekezzenek szaktu­dásukat a most végzett szövet­kezeti vezetők tovább gyara­pítani, hogy rászolgáljanak a tagság bizalmára. Dr. Soós Gábor földművelés- ügyi miniszterhelyettes ünnepi beszédében hangsúlyozta a szaktudás jelentőségét a kor­szerű nagyüzemi gazdálko­dásban. A most végzett 113 hall­gató lelkiismeretesen tel­jesítette a tagság megbí­zatását. Erről tanúskodik a 4,33-as átlagos tanulmá­nyi eredmény. A nagy megterhelést jelentő tanulás mellett nyolcvanan vé­gezték el az általános iskola hetedik-nyolcadik osztályát is, tizennégyen pedig a felsőfokú technikum előkészítő tanfolya­mára jártak és a követelmé­nyeknek megfeleltek. További huszonhét hallgató szerzett a 10 hónap alatt képesített tsz- lcönyvelői bizonyítványt. A földművelésügyi minisz­terhelyettes a mindennapi életben is lelkiismeretes mun­kára kérte a hallgatókat és ehhez jó egészséget kívánt. A végzett hallgatók nevében Varga József, a sukorói ter­melőszövetkezet elnöke kö­szönte meg a tanárak fárado­zását, majd ígéretet tett a végzett hallgatók nevében, hogy a tanultakat igyekeznek a gyakorlatban is megvalósíta­ni. Az ünnepi gyűlés után a SZÖVOSZ központi kul- túregyüttese adott műsort, majd a végzett hallgatók és hozzátartozóik búcsú­vacsorán vettek részt. A késő esti órákig szórakoz­tak, búcsúztak tanáraiktól, az iskolától, tanulótársaiktól. 1965: a KGST országok növényvédelmi éve KGST-országokban tavaly kü­lönböző mezőgazdasági gépe­ket és növényvédő vegyszere­ket próbáltak ki. Az üléssza­kon összegezték az így szer­zett tapasztalatokat, javasla­tokat fogadtak el azoknak a különböző országokban való felhasználására. A bizottság jóváhagyta a növényvédő vegyszerek kipróbálására 1965- ben lebonyolítandó kísérletek terveit. mai 7. J Rovarháború indult a keszthelyi határban Hatásos lesz-e a kanadai poloskák rohama ? Intézet keszthelyi kísérleti te­lepén ugyanakkor több millió kanadai po­loska „bevetésével” meg­indították a „rovarhábo­rút”. A burgonyabogarakat és azok lárváit pusztító ragadozó po­loskákat több ezres csoportok­ban szabadították rá a burgo­nyatáblákra. A hasznos rovar elszaporításával eddig több európai intézet foglalkozott, de nagyrészt eredménytelenül. A keszthelyi kísérlet ad vég­leges választ arra, hogy meg­honosítható-e Európában ez a hasznos poloska faj? Az ered­ményeket július 24—25-én, Keszthelyen a nemzetközi bio­lógiai kongresszus értékeli I majd. í ; A napsütéses, meleg időjá- í rás kedvezett a burgonyabogán \ fejlődésének. Veszprém me­ggyében, különösen a Balaton- j vidéki, a keszthelyi és a ta- ! polcai járásban pusztít a ve­szedelmes kártevő. A felmé­! réseknél * ; egy négyzetméternyi terfl- ! létén átlagban 80—100 lár- ; vát és bogarat találtak. : Az állami és szövetkezeti gaz- jdaságok 3200 mázsa növényvé- Időszerrel vették fel a küzdel­emét ellenük. Azokon a vidé­keken, amelyeken a legvesze- idelmesebben pusztít a burgo- jnyabogár, a legerősebb mér- iget, a Diel'drint alkalmazzák. A Növényvédelmi Kutató A KGST állandó mezőgaz­dasági bizottsága június 8-tól 13-ig tartotta 17. ülésszakát a \ Német Demokratikus Köztár- ; saságbeli Leipzig-Marklee- \ bergben. í A KGST-tagállamok kül- j döttségei — többek között — | elmondták, hogyan folyik or- ! szagukban a mezőgazdaság ! 1966—1970. évi fejlesztésére ! vonatkozó tervek kidolgozása. ; Beszámoltak arról, hogy o Tegnap délután ünnepélyes évzárót tartottak a zsámbéki termelőszövetkezeti vezető­képző iskolán. Száztizenhárom hallgató vett ünnepélyesen búcsút tízhónapos tanulmányai után az iskolától. Részt vett az évzárón dr. Soós Gábor földművelésügyi miniszterhe­lyettes is. Gabnai János, az iskola igazgató-helyettese nyitotta meg az ünnepséget. Hangoz­tatta, hogy az iskola tanárai örömmel oktatják, tanítják a termelőszövetkezeti vezetőket. Megkönnyítette munkájukat, hogy a komoly gyakorlati ta­pasztalattal rendelkező szövetkezeti vezetők lelki­ismeretesen tanultak, igyekeztek kihasználni a tíz hónapot elméleti tudá­suk gyarapítására. Nagy jelentőséget ad az isko­lának, hogy az itt végzett hallgatók szinte kivétel nélkül szövetkezetükbe mennek visz- | sza, s ott hasznosítják tudásu­kat. Az igazgatóhelyettes be­szédében hangsúlyozta: az isko­Végel ért a megyei művelődésügyi osztályvezetők országos tanácskozása A magyar néphadsereg köz­ponti klubjában csütörtökön befejeződött a megyei taná­csok művelődési osztályveze­tőinek értekezlete. Molnár Já­nos művelődésügyi miniszter- helyettes beszámolója alap­ján megvitatták az 1962—1964- es évad' népművelési munká­jának eredménveit és tapasz­talatait, valam'nt a következő évad fontosabb népművelési fe1 adatait. A megbeszélésen ré=zt vett dr. Köpeczi Béla, az MSZMP Központi Bizottsága kulturális osztályának vezető­je, Lugossy Jenő műve'ödés- ügyi miniszterhelyettes és Or- tutay Zsuzsa, a Magyar Nők Országos Tanácsának főtitkár­ra. Római vár Tokodon A Magyar Tudományos Aka­démia a Dorogi Múzeummal közösen megkezdte a tokodi rómaikori vár feltárását. A ti­zenegy vártoronyból álló egy­kori katonai objektum nagyon jó állapotban maradt fenn. A vár feltárásán nyugdíjas dorogi bányászok, múzeumba­rátok dolgoznak az Akadémia szakembereinek irányításával. Két éven belül akarják befe­jezni a teljes feltárást. £ a vár legnagyobb, 13 méteres belső átmérőjű tornyában római kori hadtörténeti kiállítás meg­nyitását tervezik. városi tanács, a Magyar Kép­zőművészek Szövetsége és a, Magyar Nemzeti Galéria kép­viselői koszorúkat helyeztek el Derkovits Gyula emléktáblá­jánál. A gépipari technikum év végi vizsgái 1964. június 22—23-án, (hétfőn-kedden) reggel 8 órakor kezdődnek. A vizsgák a Bajcsy-ZsilinszJcy utcai általános iskola (volt I leányiskola) földszinti részén lesznek. J Derkovits Gyula festőmű­vész halálának 30. évforduló­ja alkalmából csütörtökön dél­előtt koszorúzási ünnepséget rendeztek a Kerepesi-temető- ben, a magyar munkásmozga­lom nagy halottainak emlék­művénél. A kegyeletes meg­emlékezésen részt vett a mes­ter özvegye is. Tamás Ervin, a Magyar Képzőművészek Szövetségé­nek titkára méltatta Derkovits Gyula életét, munkásságát. A beszéd után az MSZMP Központi Bizottsága, a Műve­lődésügyi Minisztérium, á fő­k ? Térdek. Mindenütt térdek, női térdek. Soványak, cson- 5 tosak, gömbölyűek, kövérek, barnák és fehérek. Autóbu- ji szón, villamoson, hivatalban, moziban, színházban, kerti ^ pádon, piacon, utcán, vizen, £ levegőben, s még a be- !• hunyt férfiszemek recehár- ^ tyáján is ... Mert most ez a í divat! Hivatalosan ugyan ép- £ pen térdig ér a szoknya, í így döntöttek a divat-itészek, jí de mire gyakorlattá válik ’j az elv, néhány centit „fel­ővesz” a kecsesen domboruló í csípő, a telten feszülő comb, $ amely majd szétrepeszti a % kályhacsőnyi szoknya szűk ^ vonalait. Ülni pedig csak úgy lehet, ha diszkréten fel- t jebb húzza tulajdonosa a j divatos ruhadarabot, s ■ ar- '' ról aztán ő már igazán nem - tehet, hogy a férfiak olyan y nagy ügyet csinálnak abból a szolid . 10—15 centiből, ^ amely fehéren villog, vagy bársonyosan barnáink, de ? színétől, formájától függet­lenül mágneses erővonalakat % bocsát ki, s ezek a vona- ; lak különleges fizikai tör­vény alapján férfipillantások­kal metszik egymást. Hát istenem, ki tehet ar­ról, hogy meleg a nyár! Mert isten látja a leányok és asszonyok lelkét, mindennek a nyár az oka. Mert ha va­laki tudja, akkor aztán ők igazán tudják, hogy a fér­fiak nem szeretik a nők ma­gamutogatását, mert ugye a sejtetés mindig több... A sejtetés, a diszkrét bújtatás csak izgató igazán, meg­mondták már ősanyáink is... Az kell annak a kutya férfi­nek: valamikor a szemük guvadt ki, ha megvillanó bo- kácskát láttak nagyvéletlen, a földet seprő szoknya lib­benő fodrai között... örök törvény ez, tudja minden leány, ahogy kinőtte diák­kora matrózblúzát és rakott­szoknyáját ... Sőt, még előbb is... Na, dehát a kor, meg a divat, ugye mégiscsak ál­dozatokat követel, ne mond­hassa senki, hogy maradi módon lábszára köré teke- redik a bő alj, ami ugyan szellős is, takar is, de a tegnap viselete... S egy nő­nek, adnia kell magára ... Mert a nő, soha nem a fér­fiaknak öltözik, hanem sa­ját magának, a divatnak, a barátnőnek!... Igaz? Tegnap is megyek a bu­szon. Mint mindig, most is térd, térd, térd mindenütt. Velem szemben karcsú leány. Tökéletes alakja még a hát­ra lejtő ülés kényelmetlen pózában is kitűnően látszik. Térdecskéi barnás-rózsaszín árnyalatukkal napimádatról árulkodnak. Gusztusos, na! Egészséges életet él a mai fiatalság!... Mellettem jóvágású, né­gerbarna, izmos fiú ül és leveszi vastag keretű nap­szemüvegét, hogy jobban lás­son ... Mert éppen oda bá­mul, ahová én. A leány ész­reveszi a leplezetlen pil­lantást, ránéz a fiúra és enyhén elpirul. „Na — dol­gozik bennem a káröröm és rásandítok Apollótermetű if­jú férfitársamra — vége a szüretnek!”:.. A leány gőgösen felhúzza az orrát, sértetten néz ki az ablakon, és ... és egy fölé­nyes mozdulattal keresztbe veti lábát. A szoknya pe­dig?!... Én meg nyeltem egyet és mérgesen füstölögtem ma­gamban: „milyen nagy ügyet csinált a mitológia Tantalus dolgából... Az is valami, kicsit megszomjazni? Na és akkor mi van?...” • — t — i Újra és Újra csen3 a telefon- a Pest megyei Gépállomások Igazgatóságán. A drót túlsó végén éppen Kis- kunlacháza jelentkezik. Egy­két nap múlva kezdenék az aratást, de kevés az arató. Kérdezik: mikor érkezik a gyárakból vagy a katonaságtól kért segítség? Megyénkben csaknem 176 ezer katasztrális holdon arat- J ják a kalászosokat. Sajnos azonban több mint huszonegy j százalékát kaszálni kell. A j szobi járásban 63, a dabasi- j ban 54, a váci és a ceglédi já­rásban is nyolcvan százalék alatt van, amit géppel arat- i hatnak. Van, ahol 8500 vagy 1 5500 kataszteri holdon dolgoz- ! nak kaszával. Hiába, nincs | még elég gépünk, de ami még i súlyosabb: kevés a traktoro- ; sunk. Ahol elég lenne a gép, I ott sem tudják megszervezni a két műszakot. Az elmúlt esztendőkben j több mint négyezer traktorost képeztek ki, de nagy részüket már nem találjuk gépállomá­sainkon, szövetkezeteinkben. Az iparba mentek dolgozni. Egyetlen szám tükrében is megláthatjuk, milyen problé­mákkal küzd mezőgazdasá- ■ gunk. 1965 végéig 3450 gépre ! lesz szükségünk és 5180 trak­torosra. Ma — az 1963—64-es évben kiképzett 1078 trakto-1 rossal együtt — 2370 traktoro- ' sunk van. Tehát több, mint 2800 traktorost kell kiképez­nünk a jövő esztendő végéig. ! Honnan toborozzuk majd a! hiányzókat? — mindenki ta-i nácstalan. Hiszen idén tavasz- | szál tanfolyamot akarlak indí­tani, azonban csupán Mono- ron, Bugyin sikerült. Ezer­nyolcvan jövendő traktoros tanulhatott volna, de százan sem jelentkeztek a toborzás­ra! Idén sem arathatnának a megyében zavarmentesen, ha nem kapnánk mintegy három­száz külső segítséget. Tavaly a jelentkezett munkások több­sége őszinte jószándékkal vett részt a munkában, akadtak azonban olyanok, akiket csak a többletkereset vonzott és a1 kifizetett bér, napidíj mögött ’nem volt megfelelő termelési érték. Koronázza bár nagyobb si­ker mostani aratásunkat, min­denképpen aggasztó a trakto­roshiány. Az évek során ki­képzett négyezer traktoros sok-sok ezer forintjába került megyénknek. A bennlakásos iskolában egy ember tanítása öt-hatezer forintot tett ki. A tizenkét hetes képzőn pedig 1400—1500 forintba került egy hallgató tanulása. S ebben az esetben az sem vigasztaló, hogy a traktorosok másutt hasznosítják tudásukat, hiszen a TEFU-nál, a különböző szál­lítási vállalatoknál, a troli­busznál gépkocsivezetők let­tek. A megye számára nem vigasz, mert a továbbiakban ismét sok ezer forintot áldoz­hatunk az újabb traktorosok képzésére anélkül, hogy bizto- v sítva lenne itthonmaradásuk. jj Mi az oka annak, hogy a tér- \------------- melőszövetkeze- ■: t ek megszilárdulásával, a fa- 'j lu fejlődésével még mindig % nem tudtuk elérni, hogy a <; traktorosok ne vágyódjanak j; el a városba? Mi az oka, hogy £ annyi fáradozás, gondoskodás £ vallott mind mostanáig ku- •/ darcot, holott a papírok, a ^ tények bizonyítják: anyagilag jj nem jár rosszul az a trakto- % ros, aki egész éven át szór- galmasan dolgozik. A nagy £ dologidőben keresetük eléri íj a hat-hétezer forintot. A; traktorosok havi átlagkereső- í te majdnem 1900 forint. $ Senki nem akarja szépíte- ^ ni a jelenlegi helyzetet. Tud- $ juk, hiába feilődött az utób- ^ bi években oly sokat a falu, j hiába jutott el mindenüvé a í televízió, a kultúra, hiába ’ nyílnak egymásután a szebb- nél-szebb üzletek — a falu £ még ma sem érhette utol a í városi színvonalat. j; A traktorosok munkája kü- ■' lönösen nehéz. Akár esik, ' akár éget a nap, a szabad ég ;. alatt, fedezék nélkül kell % dolgozniok. Nagy dologidőben ; bizony napi tíz-tizenöt órát ülnek a traktorok nyergében. A Vámosmikolai Gépállomáson például még fürdőt sem biz­tosítottak számukra. Az is ré­( gi panasz, hogy nem adnak meleg ételt a traktorosoknak. Múltkorában a KlSZ-vezető- képző iskolán fiatalok panasz­kodtak: nemhogy ételt, még jó szót^is alig kapnak! Elvég­zik a munkát, a többi nem fontos. Számtalanszor még azt a nézetkülönbséget sem I igazítják el a vezetők, ami a gyalogmunkások és a trakto­rosok között keletkezik, a I traktorosok fizetése miatt. Még a kihelyezett tsz-elnö- I kök egy része sem érti eléggé, I mennyire fontos feladat len- | ne a megfelelő képzettségű és j számú traktoros biztosítása. , Sok járás — így az aszódi, a i monori, a szobi — nem él az j iskola nyújtotta lehetőségek- j kel, nem töltötték be a keret- | számot sem. Nem iparkod- 1 nak: húsztól negyven öté vés j korig valamennyi férfi elvé- : gézzé az alanfokú tanfolva- ! mot, hogy szükség esetén fel- i ülhessen a traktorra. Az ifj ú- ( sági szövetség sem tesz meg í mindent a toborzásért. Elősegíti a vándorlást az is, hogy amíg nyáron nagy a traktorosigény, addig vannak hónapok, - amikor kényszerű- | ségből csak növényápolá-i vasv más munkát végeztetnek ! velük. ! Számosán indokolják távo- : zásukat azzal is, hogy a tsz- ben alacsonyabb színvonalú í a társadalombiztosítási ellá­tás, mint a városban és a 1 nyugdíjnál is hátrányt szen- i vednek. A fővárosnak szinte ! valamennyi üzeme munkást j keres és Pest környékéről a traktorosokat is elvonja. Bár- 1 hogv tekintsük, népgazdasá­gunk ezen még néhány esz­tendeig nem tud gyökeresen változtatni. Nem lehet elhallgatni azt sem, hogy sok fiatal, ha ném is jár jobban a városban, az előítélet, a divat miatt mégis a gyári munkát választja. Fá- rasztja. töri magát a több órás vonatutazással, mert a főváros nevének nagy varázsa van. A megye vezetői soket töP­-- ---------------------rengenek, m eglevő lehetőségeink köze­pette hogyan enyhítsenek a bajon. Elsősorban emberibbé, kényelmesebbé kívánják ten­ni a traktorosok munkáját. Védőruhák, védőberendezések, meleg étel biztosításával min­den bizonnyal szívesebben vál­lalják majd ezt a munkát. Lehetővé teszik, hogy akik gépállomáson, termelőszövet­kezetben már három-négy esztendeje szakmunkát végez­nek, alapfokú szakvizsgát te­hessenek. Erre a vizsgára — bár a szervezés nem régen kezdődött — már kétszázan jelentkeztek. Elfogadásra vár az a tervezet is, miszerint jö­vőre háromhónapos bennla­kásos iskola indul, amelynek elvégzése vontató- és traktor vezetésére jogosít. Ezután egy­éves gyakorlati' munka követ­kezik, majd öthónapos mező- gazdasági gépszerelő szak­munkásképzés. A főváros vonzó hatása sok évig okoz még gondot me­gyénkben. hiszen bármily gyors a falu fejlődése, a meg­növekedett igényeket nem mindenben képes kielégíteni. De. mint ahogy számos sző­ve! kezeiben megértették rríár a fiatalok, hogy biztos a jövő­jük falun, s ezért hajlandók dolgozni is, — reméljük, a traktorosok is hasonlóképpen hazatalálnak. A jÖVŐ esztendő végéig 2810 —!— traktoros pótlásáról kell gondoskodnunk. A ter­melőszövetkezetek megszilár­dulása, a mezőgazdasági gép­gyártás fokozása már most -fi­gyelmeztet: a technikai hala­dás helyett nem választhatjuk a maradi, a korszerűtlen, a fá­radságos. sokszor külső segít­séggel végzett drága kézi ara­tást. Ez az állapot — ha most nagy szükség is van rá — csak ideiglenes lehet! Éppen ezért mind a gépállomások, mind a termelőszövetkezetek vezetői­nek. az Ifjúsági szövetségnek, s akiket illet. — munkájuk sajátosságának megfelelően, a tények komolyságához mél­tóan kell' gondolkodniok az ál­landó és nem vándorló trak­torosok toborzásáról. Nem nyugodhatunk meg abban, hogy elvesszen a mezőgazda­ság számára a sok-sok ezer fo­rintért vizsgát tett négyezer traktoros. Sági Agnes Koszorúzási ünnepség Derkovits Gyula halálának 30. évfordulóján Térdek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents