Pest Megyei Hirlap, 1964. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-13 / 137. szám

JMCGltl

~/tírlat>

Hifii. JÜNIUS 13. SZÓMBA!

Három arany, kilenc ezüst j cs 14 bronzérem Becsben

A bécsi nemzetközi kerté- í sseti kiállításon, június 12-én, j pénteken rendezték meg a ! gyümölcs, zöldség és disznó- J vény eredménybemutatót. A ! magyar kertészeti termékek szép sikerrel szerepeltek: három arany, 9 ezüst és 14 bronz- j érmet nyertünk.

A nemzetközi zsűri külön j aranyérmet adományozott a cecei paprika nemesítéséért, ! ezüstérmet a kecskeméti tör- \ peparadicsom nemesítéséért, ; bronzérmet a szomolyai cse- , resznye nemesítéséért. Ezenkívül az egész magyar kiállítás a külső megjelenítésért bronzérmet nyert.

Húszezer lakás panelből

Kialakítják a házgyárak, a központi beton- és habarcsgyárak országos hálózatát

Az Építésügyi Minisztérium műszaki fejlesztési főosztálya gondos előkészítő munkával összeállította az építőipar műszaki fejlesztésének irányelvtervezetét,

amelyet majd a harmadik ötéves tervben kell megvalósítani. Az irányelvek kidolgozásában elsősorban az építőipar fejlesztéséről szóló februári párthatározatot, a 20 éves távlati terveket, a KGST ajánlásait, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság javaslatait és részletes kutatási beszámolók, tanulmányok anyagát vették alapul.

Az irányelvek kidolgozásánál figyelembe kelKÖNYVESPOLC

G. Wissmann;

A repülés története

A XX. század nagy vívmányai közé tartozik az ember évszázados álmának megvalósulása: a repülés. Az álom megvalósulása nemcsak tudományos kutatómunkát, nemcsak műszaki megoldásokat, hanem — bátor férfiakat is kívánt. Wissmann, a könyv szerzője nemcsak ismerője témájának, hanem — ,.gyakorlója” is, neves vitorlázórepülő.

Könyve, amit igen szép kiadásban bocsátott az olvasók elé a Táncsics Könyvkiadó, hézagpótló munka, magyar nyelven nem jelent meg hozzá hasonló. Ismeretterjesztő könyv, a szó nemes értelmében. Alapos anyagismeret, széles körű tájékozottság jellemzi a szerzőt, s könyve hű története a repülés tudományának „Ikarusztól napjainkig”, ahogyan ezt maga is megjelölte a könyv alcímeként.

Honnét számíthatjuk a repülés kezdetét? A fantasztikus, s éppen ezért kivihetetlen tervek megalkotásától? A középkortól, amikor a madár- utánzatú „gépek” tervei papírra kerültek? Vagy a léghajózás megszületésétől? Wissmann, igen helyesen, azt hangsúlyozza: a repülés megvalósulása az emberi szellem szinte minden alkotását magában foglalja, nem független más felfedezésektől, hanem éppen a tudományok fejlődésének következménye.

A könyv nagy részét természetesen nem a történelmi visszatekintés, hanem századunk foglalja el. A szerző az első világháború hartígépei- fől a ma korszerű, turbólég- csavaros utasszállító gépeiig kíséri nyomon a repülőgépek, s ezzel a repülés történetét, kerülve a színeskedést, a tényékhez ragaszkodva, mégis érdekesen.”^

Nemes Dezső:

A Bethlen-kormány külpolitikája

zat kell készíteni előregyártóit elemekből. A másodil ötéves terv utolsó évéber már összesen hárommillu négyzetméter alapterületer építenek különböző istálló és egyéb mezőgazdasági épületet előregyártott vázból.

A hagyományos építkezései fejlesztésére

kialakítják a központi beton- és habarcsgyárak országos hálózatát.

Mintegy 20 helyen kell felépíteni az építési körzetei központi telepét, amely 20— 40 munkahelynek szállítjé majd a kész betont, vágj habarcsot. Az első teljeser gépesített kísérleti habarcs- gyárat már jövőre felépíti! Budapesten, s az első automata betongyár 1966-ban kezdi meg a kísérleti termelést A második ötéves terv végén mintegy másfél millic köbméter betont szállítana! majd az építkezésekre a központi üzemek.

Az irányelvek korszert módszereket ajánlanak ai épületek gépészeti berendezéseinek, valamint az alapozási, a szigetelési és a különböző szakipari munkák továbbá az út-, vasút- éí közműépítés fejlesztésére is Az irányelvek megvalósításával a harmadik ötéves tervben előirányzott 45—51 százalékos termelékenységnövelésből 32—35 százalékol a műszaki fejlesztés és s munkaszervezés színvonalának javítása biztosítaná.

Egy: egy

Újdonatúj hófehér blúzomban büszkén feszítettem a buszmegállónál. Éreztem, hogy még a napfény is vidáman táncol, sima, keményített vásznán.

Ekkor fordult be a sarkon egy púposra rakott gépkocsi. Xetejcn veszedelmesen inogtak

megrakott gyümölcsrekeszek. Az árukísérő — szőke fiatalember — kihajolva jól megnézett s majd egy ropogós cseresznyével megcélzott.

Dőltek az egek. Újdonatúj hófehér blúzomra amorf alakú piros foltocska toccsant.

A kocsi pár házzal odébb megállt s a szőke fiú rakodni kezdett. Busz még sehol. A három ház hosszát megtenni s a földre lerakott rekeszből kiemelni egy illatos eperszemet fél percbe sem telt.

Kis lendület s az epreeske ott hüsölt a szőke ifjú inggallérján.

— Kézcsókom érte kisasz- szony! Egy tégy — vigyorgott a jó humorérzéktí ifjú.

Jött a busz s nem tudtam közölni vele, hogy a kisasz- szonyért mindent megbocsátottam . ..

fk. m.)

A

Tengerzöld kötött szoknyát kaptam ajándékba. Felbontottam. Kötődét kerestem. Találtam.

— A fonal géppel nem köthető. Csak kézzel. De sajnos ezt mi nem vállaljuk — mondták a kötődében.

Megadólag gyömöszöltem vissza a fonalat a táskámba. Kifelé indultam. A kiszolgálónő utánam szólt:

— Tessék egy kis mintát hagyni belőle, majd be- hüldjük a központba — ajánlotta kedvesen.

Két hét múlva telefonértesítést kaptam. Vihelem a fonalat.

— Tessék választani, milyen színnel kombináljuk ... a mellénykét.

Válogattam. Megállapodtunk. Egy hét múltán újabb telefonhívás. Nem vállalják, mert a kiválasztott szürke fonal minősége nemi megfelelő hozzá. És különben is sok at munkájuk. Ennyi pénzért újat is kaphatók. Menjek el a fonalért.

Mentem. Elnézést kértek. Másnap újból telefonáltak. Mégis vállalják . . . Tíz nap múlva kész. Mértéket vettek. A fonal elég lesz. Géppel kötik. Kardigánt.

Tíz nappal később. A másik boltjukba menjek.

Megérkeztem. Üvegfallal elválasztott keskeny üzlethelyiség.

— Próbálni jött? — így a rekedi hangú kiszolgáló- nő.

— Hát. . . nem is tudom. Telefonértesítést kaptam . . .

— Akkor próbáról van szó. Kérem a rendelőlapot.

Odaadtam. Bekiáltott az üvegajtón:

— Próbálni jött a hölgy!

Beléptem. Az elárusítónő zongoraszéken ült. Előtte az asztalon szétfejtett pulóverek kiterítve. No meg egy bádogtányérban kelkáposzta, fasirttal.

Vártam. Szívtam a jó illatot. És tekintetemmel kerestem a tengerzöld fonalat szürkével.

Átfutotta a rendelőlapot.

— Ügy látszik, tévedés történt. Tegnap átküldtük a pulóvert a központba. Ugyanis már elkészült.

Rimánkodó pillantásom meghatotta. Feltárcsázta a. központ számát.

— Igen. .. szóval ott van. Hát rendben. Tudod ... az a sötétbordó pulóver, igen ... azt, amit tegnap ...

— Mi... micsoda? Azt a szép tengerzöld fonalat átfestették bordóra? — riadoztam

Bocsánatkérés. A rendelőlapot rosszul számozták. Ráadásul az indigóból eggyel többet tettek be: A harmadik példány már a bordó pulóverre vonatkozott. Keresgélés. A tengerzöld fonalat előhalászták a félig- kész áruk közül, becsomagolva, ahogyan átadtam volt, csak kicsit piszkosan.

Hazavittem. Kimostam, összement.

Anyám sálat kötött belőle. Jövőre biztos divat lesz...

G. J.

FILMEKRŐL:

KOZARA

Jugoszláv film

A harminc évnél idősebbeknek a második világháború eseményei ismertek, s úgy veszik kézbe az emberiség legborzalmasabb időszakáról szóló könyveket, s úgy nézik meg az ilyen témájú filmeket, hogy — sajnos — mindez igaz volt, mindezt átéltük, végig rettegtük. A fiataloknak viszont vagy távoli történelem, vagy ha sikerült alkotásról van szó, izgamas olvasni-, lánivaló.

A Kosara című nagyszabású

S®v P02ÍTÍV cofo 2

j lett venni a munkaerő- helyzetet.

i A korábbi időszakokkal el- I lentétben a harmadik ötéves tervben már nem számit- I hatnak az építőipari rnunká- [ sok számának jelentős növekedésére. így az eddiginél is hangsúlyozottabb feladat <>. termelékenység növelése. A harmadik ötéves tervben a munkaszervezés és a vezetés javításával, valamint a műszaki fejlesztéssel 45—50 százalékkal kell növelni majd a termelékenységet.

A lakásépítésben a paneles módszer a fejlesztés útja. 1970-ben már mintegy 20 000 lakást kell összeszerelni korszerű panelekből.

Ennek alapvető követelménye, hogy az építés színhelyén háromszor akkora legyen a termelékenység, mint a hagyományos módon dolgozó munkahelyeken. A paneleket tehát úgy kell elkészíteni az előregyártó üzemeknek, hogy az épületen a homlokzat festésére és vakolására, az ablakok, ajtók elhelyezésére és mázolására, valamint az üvegezésre már ne legyen szükség. így az építés helyén cgy-egy lakás átlagosan 750 munkaóra alatt készül el. A házépítő kombinátok és a házgyárak széles körű hálózatának kialakításával kell teljesíteni ezeket a feladatokat. A nagy termelékenységű házépítő kombinátot viszont csak azokban a körzetekben érdemes létrehozni, amelyekben hosszú időszakon át évente legalább 2000 új lakást kell építeni. Ennél kisebb körzetben házgyár felállítására kell törekedni, amely elkészíti, szállítja és összeszereli a paneleket, de a befejező munkákat már a területi építőipari vállalat végzi el. Az irányelvtervezet azonban hangsúlyozza, hogy a harmadik öf- éves tervben még egyelőre a blokkos építési módot is fenn kell tartani.

A gyárépítés iparosításának irányelvei előírják, hogy az üzemcsarnokok és raktárak tipizálásával, az épületszerkezetek előregyártásával

megkétszerezzék a csarnoképítés helyszíni munkálatainak termelékenységét.

1970-ben mintegy 1,4 millió négyzetméter alapterületet kell beépíteni előregyártott szerkezetekkel. A mezőgazdaságnak univerzális épületváj jugoszláv film minden bizonynyal egyaránt vonzza majd i mind a fiatal, mind az idősebb | nézőket. Az idősebbeket azért,

I mert hősekről szól, akik nem | '.'áriák ölhetett kézzel a lemé- i szárlást, hanem fegyvert fog- ! tak, a fiatalokat pedig azért, mert nagyszerű, izgalmas filmalkotás.

A film a Kozara hegységben ; élő partizánok küzdelmét ele- j veníti meg, akik a sokszorosan ‘ nagyobb, kitűnően felszerelt, repülőegységekikel támogatott ! német csapatok elen veszik fel !a reménytelen harcot. Az or- ; szag szabadságáért, az egyete- ; mes emberi (haladásért vívott (küzdelemben fizikai értelemében átmeneti vereséget szen- ! vednek a partizánok, de övék íaz erkölcsi győzelem, övék í minden haladó gondolkodású 5 ember tisztelete.

; Veljko Bulajic rendező vi- ; szonylag kevés főszereplőt ; mozgat, célja csupán az, hogy Ja nagyobb, tömegeket mozga- ! tó eseményeken belül is meg- ; mutassa az egyéni sorsokat, ! fájdalmakat, szenvedéseket, ; megmutassa az egyén bátorsá- ! gát, önfeláldozását, hősiessé- jgét. A filmművészet hagyomá- ; nyos eszközeivel alkotja meg < művét, s ez a mű hiteles, raoz- ; gósító. s éppen ezért rangos al- ! kotäs. Ezt bizonyítják az el- : nyert díjak is. A pulai feszti- ! válón az Arany Aréna díjat í kapta, a moszkvai fesztiválon ; pedig Arany-díjjal jutalmaz- ; ták.

■ (tm)

! 15 ÉVES ÍRÓNŐ

; Rima Mamatiudinovának • hívják a Kujbisevo nevű ‘krimi i település iskolájába járó 15 éves diáklányt. Nemrégen rövid elbeszéléssel indult a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség által kiírt nemzetközi irodalom pályázaton. A beküldött 43 gyermekmunkát név nélkül nyújtották be a nemzetközi zsűrinek. Az első dijat Rima Mamattudinova ..A tenger elbeszélése” című munkája nyerte.

kell innia ahhoz, hogy bátran ellenálljon minden po- zitivségét veszélyeztető merénylettel szemben?

Elérkeztünk végre sarkalatos problémánkhoz: az ivás és a pozitívség dialektikájának kérdéséhez. Kizárja-e a kettő egymást? Vagy éppen ellenkezőleg: elképzelhetetlenek egymás nélkül?

Tudvalevő, hogy az irodalmi, művészeti alkotás nem független attól, aki létrehozza. Itt kibővül a kör: az ivás nézőpontjából is analizálni kell a szerzőt. — írhat-e pozitív hősről az, aki iszik? Eltilthatja-e az- írástól hősét a szesz-szerető szerző? Prédikálhat-e vizet, miközben torkán folyik a színes és az átlátszó italok Niagarája? — Van-e joga pozitív hősről írni? Van-e joga nem pozitív hősről írni? tz edves hallgatóim! Én ■ ' csak érintettem azokat a kérdéseket, amelyeket élet- színvonalunk, irodalmunk fej-', lődésével párhuzamosan fel-: vet. Érdemes ezeken elgon-': dolkozni. Meg kell válaszol-': nunk végre azt a kérdést Ihat-e a pozitív hős?

Meg kell válaszolni azt a \ kérdést is, miért iszik a po- \ zitiv hős ? És miért iszik a ! szerző?

Elkészülhetünk arra, hogy', kutatásaink azt bizonyítják! majd. amit sejtünk is: azért \ isznak, mert ezt teszik nyu-; gáti sorstársaik. De ez egue-i lőre nem biztos. Bízzunk. Hát- \ ha más okuk is van rá ... ;

Krajczár Imre í

van” című trilógiáját, amelyben a főhős az első mondatnál a szájához emeli a bütyköst, s le sem teszi a kötet utolsó lapjáig, ahol is az öreg Hacsur szájáról fia veszi át a stafétát.

Irodalmunk gyorsan kilábalt az öncélú szeszelésböl, s ma már a legkiválóbb alkotások hősei csinálnak is valamit, amíg isznak. (Verik az anyjukat, csábítják a kolléganőjüket, gépkocsit lopnak, betörnek az iskolába, megmondják a véleményüket a főnökükről stb., stb.) Itt most az a probléma, hogy az ivás milyen befolyással bír aktivitásunkra, a bor, sör, és ami még kell, mennyire olajozza a cselekményt, a kibontakozást mennyire segíti elő, vagy fordítva, a regény fejezetei késztetik arra a szerencsétlen — az író kénye-kedvének kitett — hőst, hogy fenékig ürítse a fenékig üritendöket.

Mi a helyzet ilyen szempontból az átlaghőssel, a pozitívval, s a negatívval?

Mennyit ihat egy pozitív hős? Ismét ez a kérdés. Mennyit ihat ahhoz, hogy még az író akarata ellenére is egészséges, becsületes ember maradjon, ne csináljon marhaságokéi. Mennyit

gatívak! — Hacsak nincs igazuk azoknak, akik szerint a pozitív hősöknek feltétlenül inniok kell. Ha ez beigazolódik, meg kell állapítanunk, mennyit és mit ihatnak? Ihatnak-e drága, importált szeszkülönlegességeket, vagy maradjanak meg a hazai lehetőségek között?

rí elyre kell állítani a poziíl tív hősök esetében a mennyiségi és minőségi szemlélet dialektikus egyensúlyát.

Vagyis: meddig menjen el a konstruktív ivó — elemzésünkben nevezzük csak Ismeretlen Vedelönek — a vendéglátóipar támogatásában? Torkának mekkora részét adja piacul a vendéglátóiparnak? Mennyit költhet ez irányú szenvedélyei kielégítésére, ha családos, ha sokgyerekes, vagy ha magános valaki? Esetleg nem árt differenciálni a férfiak és a nők között sem.

Ezek a problémák elkerülhetetlenül felmerülnek a még józan emberben, bármelyik filmünket nézi meg, vagy regényünket, novellánkat issza végig. Az egyszerűbb alkotások — nevezzük őket nyugodtan sematikusaknak — nem is okoznak ennél több problémát. Hadd említsem csak Kocaivó Bertalan „Piálok, amíg

T

isztelt hallgatóim! Azt hiszem, itt az ideje, hogy az örökösen periférikus mezőkön bolyongó irodalomtudomány végre valami fontosat is csináljon. Ahelyett, hogy elhunyt íróink szellemi koncain marakodnánk, például azt kellene végre eldöntenünk. és egyszer, s mindenkorra megállapítanunk, menynyit ihat egy pozitív hős?

Engedjék meg, hogy felvázoljam ezt a problémát.

A minap átlapoztam a filmesek könyvelését, és megtudtam, hogy az utóbbi hetvenhat hónap filmjeiben a : hősök pontosan nyolc hektó pálinkát, ezerötszáz hektó í bort — vöröset és fehéret ; vegyesen — valamint fene- \ tudja mennyi sört ittak meg. \ Ez több mint Tokaj alkoholig fogyasztása a labdarúgó-sze- l zonban, és megközelíti a gö- i rög kereskedelmi flotta víz- \ kiszorítását.

\ Természetesen, a fogyasz- I tás mennyisége megoszlik po- í zitív és negatív hősök között. \ Mivel a pozitív hősök közis- ! mértén kevesebben vannak, : mint a negatívok — és ez < nemcsak filmjeinkben, regé- ! vyeinkben van így. hanem az ! életben is — nyilván keve- ! sebbet is isznak, mint a nagy í számbeli fölényben levő beismerés hangján szólhatunk. Éppen ezért tartjuk teljesen indokolatlannak és érthetetlennek, hogy e tudományos jelentőségű műhöz a kiadó sem tárgy- sem névmutatót nem állíttatott ösz- sze, sőt, a téma iránt jobban érdeklődőket még bibliográfia sem segíti. (Kossuth Könyvkiadó)

(m. o.)

A magyar történettudo- 1 mány eléggé nem méltányolható módszeressége, aho- | gyan az elmúlt években 1 megkezdte a két háború közötti időszak tudományos alaposságú feldolgozását, most nagy igényű munkával bizonyítja következetességét. Az ellenforradalmi korszak leg- , jelesebb ismerője és kutató- j ja, Nemes Dezső ezúttal | munkája témájául az „ismeretlenebb” területet válasz- •> tóttá: az ún. aktív külpoli- ^ tika korszakát, azét a külpo- ^ litikáét, amely megpróbálta ^ a lehetetlent: demokráciának ^ feltüntetni a véres ellenfor- ^ radalmi rendszert.'

Bethlent a Horthy-korszak ^ legnagyobbjai között tartotta f számon a reakciós történet- J írás, s mint ilyet, a tak- ^ tika és a stratégia nagy- J mesterének igyekezett feltün- ^ tetni. Bethlen valóban na- ^ gyobb taktikus volt, mint £ kora többi politikusa — gon- ^ dőljünk csak a Gömbös- £ féle törpékre —, de takti- £ kussága nagyon is magán ^ viselte a főúr gőgjének, elva- f kultságának jegyeit. Bethlen, % a reakciós belpolitikus kül- ^ politikájában sem lehetett ^ más, mint reakciós. J

A Horthy-rendszer mindent £ elkövetett, hogy szalonké- 2 pessé tegye magát. Külföldi £ kölcsönöket és támogatókat J hajszolt, diplomáciai manő- J verekbe kezdett, s kínálgatta J az országot a „segítség” fejé- | ben. Ez a külpolitikai idő- ^ szak elválaszthatatlan a ..nagy % sakkjátszmától”, ami akkor ^ a világpolitikában folyt, s { amelynek egyik bábúja — ^ hazánk volt. Nemes Dezső J átfogó, minden részletre ki- J terjedő, nagy anyaggazdagságú \ tanulmánya lépésről lépésre J tárja fel ez időszak esemé-; nyeit, azok mozgatórúgóit, J megvilágítva eddig rejtett J összefüggéseket, kulisszatitko- í kát. !

A marxista történetírás je- j lentős nyeresége a könyv, s j értékeiről csak a teljes el-1