Pest Megyei Hirlap, 1964. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-13 / 137. szám

1964. JÚNIUS 13. SZOMBAT «ccrei '^fCírlap 3 Építők kitüntetése Az építők közelgő ünnepe alkalmából dr. Trautmann Re­zső, építésügyi miniszter pén­teken délután több mint 30 építőipari dolgozónak nyújtot­ta át az építőipar kiváló dol­gozója oklevelet és kitüntető jelvényt. Az építők napján ebben az évben összesen 250 építőipari dolgozót tüntetnek ki. A MEDOSZ KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK ÜLÉSE Pénteken a MEDOSZ szék­házában ülést tartott a Me­zőgazdasági és Erdészeti Dol­gozók Szakszervezetének Központi Vezetősége. Dobi Ferenc, a MEDOSZ megbízott főtitkára számolt be a víz- gazdálkodás helyzetéről, majd ismertette a második ötéves terv, valamint a 20 éves táv­lati fejlesztési terv feladatait. Ezzel kapcsolatban a ME­DOSZ központi vezetősége javaslatot dolgozott ki 154 ezer holdnyi hullámtérnek az eddiginél ésszerűbb hasznosí­tására. Királyi Ernő földművelés- ügyi miniszterhelyettes elő­adásában a gabonabetakarí­tás, gabonatárolás előkészüle­teiről, valamint az időszerű mezőgazdasági munkákkal kapcsolatos feladatokról tájé­koztatta a MEDOSZ központi vezetőségét. A 25-ös és a Fémmunkás Erd felső vasúti állomásával szemben, nagy hepehupás te­rület mélyén szokatlan alakú épület körvonalai bontakoz­tak ki néhány hónappal ez­előtt, amikor lebontották kö­rülötte az állványokat A két­emeletes épület főhomlokzatá­nak síkja nem merőleges a ta­laj síkjára, hanem vele elég merész tompaszöget alkot. Egyelőre tulajdonképpen fal­síkról sem lehet beszélni, mert a vékony betonfödém­mel elválasztott emeletek tá­gas helyiségei nyitva ásítoznak, a zárófal hiányzik előlük, irányát csak a ferdén lemet­szett válaszfalak vége sejteti. Feltűnő az is, hogy a vako­latlan épület körül alig lát­szik valami mozgás. Ellen­ben a még beépítésre váró kü­lönböző anyagok roppant pi­ramisokban hevernek szana­szét. A legnagyobbat, drága üvegtáblákból rakták, amelyek valósággal szikráznak a júniusi napsütésben. A készülő érdi gimnázium tizenhat tantermes jövendő hajléka várja a mozdulatlan­nak tűnő csöndben a második esztendeje tartó építés befe­jező munkálatait. A finis föl­fokozott tempójának, izgal­mának azonban nyoma sincs. Pedig a munka befejezésének végső határidejét többszöri Üdvözlet az ausztrál kommunisták kongresszusához A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága táviratban üdvözölte az Ausztráliai Kommunista Párt pénte­ken megkezdődött XX. kongresszusát. Hazaérkezett az NDK-ból a magyar pártmunkásküldöttség A Német Szocialista Egység- párt Központi Bizottsága meg­hívására Németh Károlynak, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága tit­kárának vezetésével magyar Jó hír a fogbetegeknek Bővül a megye fogorvosi hálózata meghosszabbítás után 1964. augusztus tizenötödikére tűzte ki az Építésügyi Minisztérium, amikor a 25-ös számú Építő­ipari Vállalatot megbízta a kö­zel tizenegymillió forintos munka elvégzésével. A termi­nusig tehát alig két hónap van hátra: a félbemaradt épület mai állapotában bizony nem nyújt biztatást a határidő be­tartására. Dénes Istvánnal, az építke­zés vezetőjével járjuk végig a nyitott homlokzatú épület belső helyiségeit. A szokatlan formákra és építészeti meg­oldásokra kapunk elsősorban magyarázatot: — Az érdi gimnázium nem típusterv alapján készül, ha­nem Kismarti Lechner Kamill egészen újszerű, egyéni tervei szerint. A ferde homlokzatsík azt a gyakorlati célt szolgálja, hogy a modem tanítási elvek­nek megfelelően méretezett tanteremben a világítás egyen­letes legyen az ablakoktól leg­távolabb eső pontokon is. Ugyanez az elgondolás érvé­nyesül a gimnázium tornater­mében is, amelynek külső homlokzata teljes egészében üvegtáblából készül. Az épület belsejében imitt- amott mégis van némi moz­gás. Az egyik helyen egy szak­munkás az egyik közfalat vakolja, néhány segédmunkás hordja hozzá a maltert, a má­sik helyen a kazánház téglafa­lát rakják. Egy-két vízveze­tékszerelő is dolgozik a nyi­tott falak között. — Mi lesz a határidővel? — Bizony, megakadt a mun­ka — mondja kedvetlenül az építésvezető — még mindig nem kaptuk meg a folytatása; hoz és befejezéshez Szükséges lakatosárut, a nyílászáró fém; szerkezeteket. A Fémmunkás — pedig ez is az Építésügyi Minisztérium Vállalata — a mai napig sem teljesítette szerződési kötelességét. A múlt év márciusa óta tart a huzavona. Egyik jegyzőkönyv készült a másik után, mindig távolabbi határidőt tűztek ki. — A hátralevő két hónap elég lesz a munka befejezésé­hez? Szeptemberben megkezd­hetik a tanítást az új érdi gimnáziumban? — Ha a Fémmunkás betart­ja az utolsó terminust — mondja néhány pillanatig tar­tó gondolkodás után az épí­tésvezető —, teljes gőzzel rá­kapcsolnánk és remélem, hogy augusztus közepére befejez­hetnénk a munkát. Akkor js két műszakban kellene dol­goznunk. De amíg a nyílászá­ró szerkezetek nem kerülnek a helyükre, nem vakolhatunk, nem szerelhetünk, hiszen az utólagos beszerelés tönkre tenné az új vakolatot A megyei tanács tervosztá­lyán Karmacsai Gáspár épí­tészmérnöknél, a munkálatok műszaki ellenőrénél érdeklőd­tünk a kilátások iránt. — Éppen most kaptuk az értesítést, hogy a Fémmunkás végre megkezdte az érdi gim­náziumhoz megrendelt fém- szerkezetek leszállítását és ezt rövidesen be is fejezi. Az ok tehát, amely miatt meg­akadt a munlka, most végre megszűnik. Ha az építési vál­lalat teljes erővel nekilát a munkának, számíthatunk rá, hogy az új gimnázium szep­tember elsején megkezdheti működését. Tagadhatatlan, hogy az alvállalatok késedel­meskedése miatt sok zavar tá­madt, így a mélyépítő válla­lat is elkészülhetett volna már a gimnáziumhoz szükséges csatorna építésével. De azért a 25-ös Építőipari Vállalat sérti' végzett el mindent, amit az alvállalatok késedelmes szállításaitól függetlenül elvé­gezhetett volna. A többi kö­zött felépíthette volna a gim­názium kazánkéményét is. Most már tehát minden a 25-ösön múlik. Annál is in­kább, mert elegendő munka­erővel rendelkeznek s most már teljes gőzzel rákapcsol­hatnak. Reméljük, így lesz... Magyar László C^sodálhozom Ha ismeretlen tettes éjfélkor felhív telefonon és megkérdezi: Él-e meg az öreg cigány? — azon nem csodálkozom. Esetleg a guta kerülget. Ha valaki az utcán anyósa gyilkosának néz, és a váratlan találkozás örömére egy négytalálatos lottószel­vényt nyom a kezembe — azon sem csodálkozom. Ta­lán a pénzből állíttatok egy sírkövet a megboldogult­nak is. Ha egy épülettatarozás mellett elhdladtomban csaknem agyonsújt a fizikai törvényeknek engedelmes­kedő tégla — még azon sem csodálkozom. Sőt egy ki­csit örülök is. Mert itt az állványokon legalább dol­goznak. Ha az apróhirdetések között azt olvasnám: már nem hadüggyel, hanem csak kizárólag panamával foglal­kozom. Tükörrel rendelkezők kíméljenek. Strauss. — higgyék el, ezen sem csodálkoznék. Legfeljebb konsta­tálnám: politikusból sem lesz „szalonna”. Ha a rádióban vége szakadna a Szabó-család eddi­gi végeszakadhatatlan karrierjének — nem hiszem, hogy csodálkoznék. Viszont megállapíthatnám: egy gyors lefolyású járvány elpusztította az egész famíliát. De ha végre nemcsak rendszeres ígérgetéseket hal­lanák, hanem rendszeresen lehetne kapni Fecske ciga­rettát is — azon bizony csodálkoznék. S egy kérdés kínozna: Mi van, a dohányipar már kifogyott a Fecs­ke hiányt magyarázgató érvekből? Tóth István Autós nemzef iGttünk? (Foto: Gábor) Végre vége a vitáknak — Egyedi terv, lassú kivitelezés — Kész lesz-e határ­időre az érdi gimnázium ? Lát-nom-kell... lát-nom- tceil... — zakatolták a viila- mos kerekei s nem érezte, hogy átjárja a szél, a padokon gubbasztó embereket sem lát­ta, csak a torták gyertyács- káit, s a fiát, aki játszik önje- ledten. Ismerősként lépett a sötét lépcsőházba, akár behunyt szemmel is feltalált volna a második emeletre. Kilencven­nyolc lépcső, négy forduló — motyogta magában és kettesé­vel futott felfelé. A lépcső­házban megtorpant egy pilla­natra. Ott, ott a sarokban, az már az <5 lakásuk, az az ablak pedig... Lábujjhegyre állt, úgy lo- pódzott végig a néma folyo­són, mint aki lopni készül. El­lopni a boldogságot. Vagy meglesni legalább. Még öt lépés. már csak kettő... Behunyta szemét, csak a korlát vasába kapasz­kodott. Még egy... Aztán egy se. Várt még egy pillanatig, csak aztán nyitotta fel sze­mét. A fény elvakitotta, riad­tan hunyorított, míg szeme hozzászokott a ragyogáshoz. A tortagyertyák még égtek. S az asztal mellett, a szőnye­gen térdelve önfeledten ját­szott a játékvasúttal apa és fia. Csak a fél szemével látta őket, félt, ha előrébb húzódik, észreveszik, de így is olyan kimondhatatlan öröm áradt el a testén, amit akkor érzett utoljára, amikor Péter először ölelte át. Az ember néha megközelíti a boldogságot. Vannak per­cek, amikor úgy érezzük, hogy már csak a kezünket kell ki­nyújtani érte... Pataki Pál belőle kettőt-hármat, új’cól rágyújtott. Mélyen leszívta a kesernyés füstöt s érezni vél­te, hogy felfrissül tőle és las­san visszatér ereje. Különös ötlet mllant át agyán. Mi lenne, ha... Nem fejezte be a gondolatot, nem akarta végiggondolni a követ­kezményt, a konyhába rohant, a vízcsap alatt megmosta az arcát. Igen, odamegy! — haj­togatta magában. Odamegy és meglesi a boldogságot. Ha nem láthatja meg a fiát most, azonnal, talán beleörül a fáj­dalomba vagy valami olyan jóvátehetetlen ostobaságot kö­vet el, amit soha többé senki nem tehet már jóvá. Miért, amit tett, azt talán még jóvá teheti? Hallott már olyat, hogy elvált emberek új­ra összeházasodtak. Nem ők lennének az egyetlenek. S ha mások megtették, miért ne te­hetnék ők is? Hiszen még mindig szereti Pétert. Egyet­len napja ser. múlt el az öt hónap alatt, hogy ne gondolt volna rá. És Péterkére. Kell, hogy legyen még kiút abból a zsákutcából, ahová önmagát kergette. S futott az utcán, mint akit űznek, futott, hogy meglesse a boldogságot. Akkor makacs volt. Nem hitte, nem tudta elhinni, hogy Péter állja a szavát. Csak ak­kor döbbent rá a valóságra, amikor a bíró már kimondta a válást s elhangzott az íté­let is: a gyerek az apánál ma­rad! Csak most, öt hónap után érzi igazán, mit adott cseré­be azért az egyetlen órányi lopott boldogságért. Ha ugyan boldogságnak nevezheti az ember az egyórás szerelmet! Felállt, cigarettára gyújtott, aztán a tükörhöz lépett. Kö­ze bha jolt, úay nézett szembe önmagával. Milyen ember va­gyok? — vallatta a tükörké­pét, de választ nem kapott. Csak a szeme alatt megbúvó nagy, fekete karikákat látta. Behúnyta a szemét, de most meg a gyerek arca kísértette: nagyokat kacagva futkározik a szobában, mintha kergetné a sebesen kígyózó vonatot. Amikor megvette, arra gon­dolt, hogy személyesen adja majd oda. Hadd lássa örömét, hadd igya magába arcának mosolyát, simogató tekintett, hálás szavát. De aztán lemon­dott róla, mert azt akarta, hogy a fia lz ünnep estéjén is gondoljon rá. Felszisszent, mert a ciga­retta a körmére égett. El­nyomta, de mert alig szívott megések futottak át a testén, mint mikor szél támad a vég­telen víztükör felett; először csak végigfodrozza felszínét, aztán hirtelen, minden átmenet nélkül ne kiszila jodik s habzó hullámokat korbácsol a hátán. Felejteni! Mindent elfelej­teni, az lenne jó! De lehet elfelejteni a boldogságot? Az együtt töltött évek örömét, varázsát? Miért nem úgy él az ember, ahogy elképzelte5 Miért van az, hogy az ál­maink faképnél hagynak min­ket s úgy eltűnnek, egyik a másik után, mintha nem ü lettek volna soha? Mintha csak álmodtuk volna mind­azt, ami volt? Felejteni mindent, azt az egyetlen könnyelmű órát is, ami miatt az otthon nyugal­mát, a családi élet harmóniá­ját dobta oda. Miért kell egyetlen botlásért ilyen ször­nyű árat fizetnie? Mással nem történt meg talán, hogy egyet­len órára elveszítette a fejét? A bűnözőnek is megbocsáta­nak, ha letöltötte büntetését. Miért csak az ö bűnére nincs bocsánat többé? Megrázta a fejét, mint aki el akar hessegetni valamit. Ha Péter most felhívná... ha csak annyit mondana: gyere, megalázkodna előtte és sírva kérné a bocsánatát. Az első születésnap. Nél­küle. Felállt, az ablakhoz lépett, félrehúzta a nehéz csipkefüg­gönyt és az utcát kémlelte. Sötét volt és csönd, egyetlen ember kopogott el sietős lép­tekkel az ablak alatt. Kalap­ja a szemébe húzva, nem lát­ta az arcát, csak a mozgásá­ból következtetett, olyan negy­ven forma lehet. A hóna alatt jókora doboz, a kezében de­geszre tömött táska — a csa­ládjához siet így az ember. Visszafordult, fájdalmas és csodaváró tekintettel meredt a telefonra, de a holt anyag­nak nincs szíve, süketen fe­küdt az asztal üveglapján. Fájt a csönd, a halántékát hasogatta és a szívébe mart. Vajon meggyújtották már a gyertyákat a születésnapi tor­tán? Az órájára pillantott. Hét óra múlt. Tavaly ilyen­kor már lobogtak az apró, vajsárga fénynyelvek, villód­zásuk sejtelmes árnyékokat festett a falakra. Péterke mint egy kis manó ugrándo­zott a játékok között, azt sem tudta, melyiket nézze, melyi­ket vegye a kezébe. Vége. Ha égnek a gyertyák, ak­kor Péterke is megkapta már a villanyvonatot. Az ő aján­dékát. Lehet, hogy éppen most bontogatja a nagy, la­pos doboz spárgáját, apró ujjacskái remegnek a vára­kozás izgalmától, s visszafoj­tott lélegzettel drukkol: csak a vonat legyen, amire már több, mint egy éve vár... az­tán felsikolt: szebb, mint ami­lyet elképzeltem, csodálato­sabb, mint amilyet megálmo­dott! És mindez nélküle! Nem le­het részese a fia örömének. A heverőre borult, apró re­Az idén végző fogorvosok közül, mint minden esztendő­ben, ez idén is többeket a Pest megyei Tanács egészség- ügyi osztályának rendelkezé­sére bocsát az Egészségügyi Minisztérium. Ez idén a Pest megyébe kerülő új fogorvosok száma hét. Beosztásukról jó előre, már most gondoskodott az egészségügyi osztály. Egyikük egy megüresedett állást tölt be, míg kettő közü­lük Ceglédre kerül, ahol velük együtt hat fogorvos kezeli majd a fogbetegeket. Cödöly lön most három fogorvos dol­gozik, míg egy most végzett kap ide beosztást. Monoron/pe­dig, ahol egyetlen fogorvos lát­ta el a betegeket, szintén még egy állást létesítenek. Hason­lóképpen egy-egy új állást szerveznek Alsógödön és/Fel-, sögödön is, mindkét helyre az egyetemet idén végző orvost neveznek ki. Az új fogszak­orvosok diplomájuk átvétele után szeptemberben kezdik meg működésüket, addigra, ahol ez szükséges, az új ren­delőhelyiséget is elkészítik és felszerelik. Ezenkívül a megyei rendelő- intézet fogászatán rövidesen AUTÓ KÜLSŐ-BELSŐ TAKARÓT méretre készítünk, hozott és sa|át anyagból. Külső taka­rót kiváló minőségű, köny- nyü ponyvaanyagból készí­tünk. Vidékre utánvéttel szállítunk. Elkészítési határ­idő: 8 nap. Pest megyei Ruhatisztító és Szolgáltató Vállalat, Budapest, XI., Bartók Béla út 116. Teleton: 267—642. szájsebészeti rendelés kezdő­dik. lista mezőgazdaságát tanulmá­nyozta. A küldöttség csütör­tökön este érkezett vissza Bu­dapestre. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents