Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-11 / 108. szám

VEST MEGYEI /CíritW 1964. MÁJUS 10, VASÁRNAP Állatkórház, Cegléd Babának fáj a foga, Abony- ból reggel Ceglédre mégis a saját lábán megy, mégpe­dig egyenesen a kórházba. Ott azután egész délelőtt az udvaron várakozik — még szerencse, hogy szép az idő. Pedig rajta kívül több be­teg nincs is ebben a szel- lős, szabadtéri várószobá­ban. Csakhogy a dokto­rokat már este óta kompli­kált szülési eset foglalkoz­tatja, tucatnyi magzat és egy anya életéért harcol­nak éppen a halállal. Császármetszés V Az anya ott fekszik a kór­házi ágyon. Azaz inkább al­mot kell mondani ágy he­lyett, ez a helyesebb kife­jezés, mint ahogy a beteg­szoba is inkább nevezhető istállónak. Emberorvos nem segíthet a betegén több ag­gódással és gyengédséggel telt huzalommal ennél a két fehér köpenyes férfinél, akik­nek a mestersége az álla­tok szenvedéseinek megszün­tetése. Nyújtó Sándor, ceglédi la­kos, tsz-tag portáján öröm­teli várakozással szemlélték, hogyan gömbölyödik a manga­lica—linconshir keresztezés­ből származó kétesztendős koca. Vagyont jelent a sza­porulat, lesz hízó, meg el­adó süldő is a háznál. El­jött aztán a koca nehéz órája, két nap, két éjszaka vajúdott, de meg nem ellett. Az állatorvos kórházat aján­lott. Oldalán fekszik a koca, miután elaltatták, a horpa- szánál metszik fel a testét. Az operációt végző orvosok és asszisztálok' a beteg mel­lett térdelnek, a földön ül­nek, nagyon kellemetlen helyzetben végzik tennivaló­jukat. Még hat holt magza­tot vesznek ki és még há­rom élő malacot segítenek ■a világra. Összesen öt ma­lac él, a koca azonban ti­zenkettőt fialhatott volna. — No most már élni fog a kocája és öt malaca is van, sokkal több ez a veszett fejsze nyelénél — nyugtat­ják a megműtött állat gaz­dáját. Szegény idős ember estétől fogva egész idő alatt ott reszketett, nyögő, nyö­szörgő jószága életéért. Fogműtét \ * Most már sor kerülhet vég- ! re a fogát fájlaló Babára. Ké- ! nyeskedő kisasszony, nyugta- í lan, ideges, némely hölgyek í „hisztiznek” így a fogorvosi ! rendelőben. Egyszerűen nem : lehet megvizsgálni, nem enge- ; di megnézni, melyik foga hi- ; bás. Nyaka ütőerébe altatót j fecskendeznek, s hogy már j kábul, ledöntik a viaszkosvá- \ szonnal leterített hatalmas j műtőasztalra. Lekötözik és ! óriási szájterpesztővei szétfe- í szítik a száját. í Mindjárt ki is derül, nincs, j szükség az előkészített óriási ! fogókra, Baba egyik foga sem ; lyukas. Reszelő kell, mert má- \ sodik őrlőfoga a jobb felső ; ínyében túl nőtt, az okozza \ „panaszait”, meg kell kissé ; kurtítani hosszú fogát. Alig ti- J zenöt perc után már felébresz- ; tik, lábraállítják, ott van me- j gint az udvaron. Pihentetik, J aztán a fogatos szekérbe fog- í ja és már vidáman indul ha- £ zafelé Abonyba, a Kossuth Tsz } istállójába. í Beteglátogató \ Kórház ez, mégpedig annyi- £ ra, hogy a látogató sem hiány- J zik a betegek mellől. Most í például Rápolti Balázs jött be £ Törteiről. Kun formájú em- { bér,, amilyenek ezeknek a kék ; Dunánál a sárga Tiszához kö- ; zelebb eső megyeszéli közsé- \ geknak lakói általában. Egy ; hete hozta be tehenét, a Ki- \ csit. j — Hastáji sérvvel műtötték í meg — magyarázza és még az ! operációt is elbeszéli, szavai- ; ba is sűrűn vegyítve orvosi ; kifejezéseket. Naponta itt van j a kórházban, lát a szemével, ; hall a fülével, gyorsan tanul a \ magyar. : Tsz-tag, a lábadozó Kicsi j pedig saját tulajdona, háztáji í tehene. Szeretettel simítgatja S a szőrét, kell, vagy nem, a : kötését is meg-meg igazgatja. : — Tizenötliteres tehén ez kérem, még csak ötéves és most is vemhes. Attól tartot­tam, hogy már elpusztul, most meg néhány nap még és egész­ségesen hazavihetem. Otthon majd megborjadzik nemsoká­ra. A tehén tomporát tapogatja és boldogan mosolyog. A tudós orvosok Műtét után a két szemüve­ges doktor bácsi moSakszik, köpenyt cséréi. Az igazgató, dr. Kómár Gyula külföldön is ismert nevű sebész, számos tudományos szakkönyv szer­zője, miért, miért nem, 1958- ban az állatorvosi egyetem katedrájáról került Ceglédre. A sebészetet és szemészetet adta elő. Idejött az állategészségügyi ambulanciára, amit a megyei tanács öt évvel előbb, 1953- ban rendezett be Cegléd vá­rosának. De az ambulanciát azután Kómár professzor két év alatt kórházzá fejlesztette. Legalább még egy orvos kel­lett. — Idecsaltam a volt tanár­segédem, dr. Balázs Ká­rolyt. így hát igazán kipróbált, egyetemi és tudományos múlt­tal rendelkezik a kis kórház, kis létszámú orvosi kara. A két orvos pedig mivel­hogy korán ébredők a bete­geik, minden nap hajnali négykor hozzálát, mégis alig győzi a munkát. Különösen a lovak adnak sok dolgot, még a sebkötözéshez is el kell ab tatni őket, makrancosak, ije­dősek, nehezen viselik el a fájdalmakat. Nagy, új kórházat épít a megye Dr. Kómár, az igazgató pa­naszkodik, szűk a kórháza. Mindössze hét nagyállat szá­mára volna férőhely benne, .de a betegiétszám ennek mindig a duplája. Most is hét 16, meg hét tehén szorong a túlzsúfolt gyógyintézetben. Előfordul, vizsgálat nélkül egyenesen a vágóhídra irányítják a bete­get, megmentését hely hiányá­ban meg sem kísérelhetik. El­lenben a kórház halálozási statisztikája rendkívül jó, rit­kán múlik ki benne beteg. Kisállatokat is gyakran hoz­nak be, nyulat, kanárit, nut- riát, papagájt, mindenféle egyebet, és természetesen leg­inkább kutyát. A kisállatok részére a folyosón szorítottak helyet. Három ketrecet állí­tottak oda, az egyikben most is három beteg malac szuny- nyadozik. A másikban meg Mackó, a szürkeszőrű korcs puli. — Hatalmas, de szerencsére nem rosszindulatú daganatot távolítottunk el az emlőjé­ről. Mackó csendesen fekszik, még nem heverte ki a három nap előtti műtét megrázkódta­tását. Mintha sohase, csaholt volna, olyan néma és nem is mocorog. De rajta kívül is csendes valamennyi állat, hang nélkül és jóformán moz­dulatlanul álldogál mind. Az egész épületben kórházi a csend. Annál nagyobb a mozgás a kórház körül. Nálunk most a mezőgazdaságban az állatte­nyésztés fontos kérdés, ezen- belül pedig az állategészség­ügy egyre nagyobb jelentősé­gű. A megyei tanács ez év ja­nuár elejétől ezért vette át a ceglédi városi állatkórházat és elhatározta sürgős bővítését, korszerűsítését. Biztosította a megyei tanács az ehhez szükséges fedezetet is, s akár holnap belekezdhet­nének a mostani kis épület nagyon nagy udvarán az épít­kezésbe, ha Cegléd város táv­lati rendezési terve még nem akadályozná.- A Kossuth Fe­renc utcáiban, ahol a kórház is áld, a következő tervidőszak elején, tehát már egy-két esz­tendő múlva azonban lebonta- I nsk minden épületet és csupa I emeletes lakóház kerül he- | lyükre. így az állatkórháznak j a városközponttól távolabb ! kell kerülnie. Keresik, csak egyelőre még 'nem tfSláíták meg a ’kórház új helyet. Minden esetre, amint meglesz a hivatalos helykijelölés, megkezdődhet az építkezés, úgy hogy rövidesen megépül Cegléden Pest megye, egyelőre egyetlen, de nagy és modern állatkórháza. Szokoly Endre Piros paradicsom, zöldpaprika A ráckevei Arfmd Termelő- szövetkezet korszerű hajtató­házat üzemeltet. Míg tavaly nem tudták megfelelően ki­használni ezt a létesítményt, addig az idén már jó eredmé­nyekkel dicsekedhetnek. Né­hány héttel ezelőtt hetvenezer salátafejet vittek piacra a liajtatóházból, most pedig már megkezdték a zöldpaprika sze­dését. Piacérett a közkedvelt, hegyes zöldpaprika Érik, piroslik már a paradicsom is, amelyet egyelőre csak kísérletként termesztenek a hajtató házban (Gábor felv.) Ä WÜ&É® dezni. Merthogy én megőriz­tem emlékbe még húszéves koromban is— hárította el a csúzli iránti aggódó érdeklő­dést Kolozs de, amikor lefe­küdt, egy óvatlan pillanatban párnája alá csúsztatta fia ré­gi, kicsit már penészes csúzli­ját. , Valami éktelenül nagyot csörrent. Az asszony hirtelen felült az ágyban, s már csak azt látta, hogy Kolozs, bor­zalmas zavarral az arcán, va­lamit dugdosva, lohol vissza az ágyába. — Mi volt ez? — kérdezte Kolozsné ijedten. — Pszt... mindjárt meg­tudod — suttogta Kolozs riad­tan vissza és igaza volt. A kö­vetkező pillanatban már egy férfihang harsogott végig az utcán: — A keserves úristenit a marhájának... Ki lehetett az... Betörni az ablakot kő­vel ... Senki sincs az utcán __ D e hát ki volt___Csak elkap­j alak, az anyád jókeservit, akárhol is bujkálsz... — Ne kiabálj már, te fel­vered az utcát — ezt most egy női hang suttogta, csak kicsit erősebbre sikerült a kelleténél. Kolozsné felkelt odaballagott az ablakhoz. A párkányon nem volt ott a veréb. De a párkány feletti ablakban, ahol a látásból ismert férfi tekinge­tett eleinte derékig kilógva az utca fölé, az ablak üvegén ha­talmas törés. A csúzli! Kolozsné becsukta az abla­kot, szó nélkül, nyugodtan visszanézve, a most már gya­nakvó férfi arcába, s aztán hangosan nevetve bújt vissza az ágyába. — Megöregedtél... Már a csúzlival sem tudsz bánni — és nevetett, tele toraikból, jó­ízűen, fe szabadultán, hogy rövid idő múlva, ugyan még kicsit szégyenkezve, vele brummogott Kolozs is. De a veréb nem jött vissza többé! Gytirkó Géza még a rongyot is letette a ke­zéből. — Mi az, süket vagy? Vilá­gosan beszélek, nem? Csúzlid! Azt kérdeztem, csúzlid van-e? — rivalt rá kicsit szégyenkez­ve a Kolozs a fiára Pista egy fintort vágott. > , — Persze, apus, hogyne vol­na... Még bodzafapuskám is ... gyorstüzelő gatyamadza­gom ... Melyiket parancso­lod ? Kolozs elvörösödött. — Ne szemtelenkedj itt ve­lem, hékás, tőlem érettségiz­hetsz is, de olyan pofont Itapsz, hogy rögtön megoldha­tod azt a madzagot... — Látod, anyu — fordult megjátszott sírás hangon Pis­ta az anyjához, mint még gyerekkorában szokta és ok­kal — látod? Ilyesmit kérdez és még engem akar megpofoz­ni... Hát mi vagyok, kisis­kolás, hogy csúzlizzak? Az asszony rögtön fia védel­mére kelt: — Mit gondolsz? Ha nem tudnád a fiad már udvarol és nem csúzlival lövöldöz... Na­hát ... Ugye, kisfiam? Kolozs legyintett és nagyot nyelt. Mi köze az udvarlásnak a csúzlihoz. Azért, mert egy taiknyos kölyök a mai világ­ban, tojáshéjjal a hátán már lányok után mászkál attól még lehet csúzlija. Mert ne­ki, igenis, volt. Határozottan emlékszik hogy már húszéves lehetett és még mindig meg­volt a csúzlija. Igaz, inkább csak emléknek... De megvolt. Emlék? Mit törődnek ilyennel ezek a mai kölykök. Semmit. — Különben van csúzlim..: Ha anya ki nem dobta ott van a kamrában, abban a doboz­ban — dugta vissza fejét Pista már az udvarról és újból gri­maszt vágott az apjára, de már kotródott is. Nem jó az öreggel kikezdeni. Túl nagy a tenyere. — Semmi... semmi... csak úgy eszembe jutott megkér­ott egye meg, ahol van... Ma­gamért ... Az álmomért, a hajnali nyugalmamért... Kocsi zörög? Nem bánom. Megszoktam. Még a részeg ember danája sem idegesít, becsületszavamra... De ez az átkozott csivitelés! Mintha itt benn — csapott fejére — ér­ted? Itt benn ütne tanyát egy egész verébkolónia — ült fel dühösen Kolozs, aztán kese­rűen legyintve, hogy még a felesége sem érti meg, vissza­huppant a párnák közé ... Már nem beszélt az üzem­ben a verébről, rajta ne rö­högjenek, az ő kárára ne faragjanak tréfákat. — Aztán megnézted leg­alább, hogy férfi-e vagy nő? — kérdezte Kara. — Kicsoda? — Hát a veréb ... Nem néz­ted meg? — Miért fontos ez — ugrott be gyanútlanul. — Hogy miért? De ostoba is vagy öregem. Ha férfi, ak­kor nincs baj, későn jött ha­za, s nem mer hazabújni a fészkébe... De ha verébma­ma, akkor régen rossz... Mert az élete végéig most már ilyenkor indul majd bevásá­rolni a piacra. Bizony! — fej­tegette szemrebbenés nélkül Kara, hogy még a száraz Sza­mos is felnyihogott, mint vén ló a zabra. Nahát, ebből elég. Erre az ügyre pontot tesz. Rajta ne rö­högjön egy fél üzem, őt ne tartsa bolondos öregnek a sa­ját felesége, rajta ne fogjon ki egy pimasz citromSkutató. Majd tudja ő, hogy mit kell tenni... — Pista, van-e csúzlid? — kérdezte vacsora után váratla­nul fiától, aki mély elmerült- séggel pucolta cipőjét, hogy le­hetőleg fényesebb legyen a tü­körnél is. Pista is, Kolozsné is, egyszerre kapta fel a fejét. — Hogy, micsodám van-e? — kérdezte értetlenül Pista, s ban a pillanatban újra kezdje csörgő, nagypofájú csivitelé­sét. — Csukd be az ablakot, s menj a fenébe — intézte el egy kézmozdulattal Szamos, s máris a gép fölé hajolt, hogy leemelje a szabályosra esz­tergált tengelyt. — Csukjam be? — hördült fel Kolozs. — Könnyű azt mondani... Akkor meg le­het bent fulladni, akkor olyan a lakás, mint a kemence... amelyből még a levegőt is ki­szivattyúzták. — Te __beszélj a szakszer­v ezeti bizalmival — vigyor­gott Kara, hogy néhányan hangosan felnyerítettek az öt­let nagyszerűségétől. — Bár az se volna rossz dolog — folytatta rendületle­nül, faarccal Kara —, ha egyenesen a, verébbel beszél­nél. Utóvégre sióból ért az ember, nem igaz? — Eridj a pokolba — fan- csalkodott Kolozs —, mit tu­dod te, mire képes egy ilyen kis bestia. Olyan vagyok min­den reggel, mintha fejbe ver­tek volna... Mindez, meg még a többi ugratás, megjegyzés eszébe ju­tott Kolózsnak, ahogy dohog­va visszamászott az ágyba, mert a veréb, úgy látszik, megszeppent a szomszédból rákurjongató embertől és csen­des kis vattacsomóvá gömbö- lyödve, fekete szemével né­mán pislogott a vereslő fel­hők ezernyi tarajára. — Hogyan lehet valaki ilyen bolondos... Ahogy öregszel, úgy leszel egyre bolondosabb — mormolta Kolozsné, inkább megértőén, mint sérteni aka- róan. — Egy verébért ilyen patáliát csapni! *— Nem a verébért, a fene — A fene egye meg ezt a tollgombócot.... Hess onnan, te dög! Hogy a mennykőbe fér egy öklömnyi kis vacakba ek­kora dumakészség... Megőr­jíti az embert... Hess, mert bizony isten agyonütlek, te pecsétgyáros... Te kapitalis­ta! — Hallgass már az istenért. Felébreszted az egész utcát — ült fel ágyában Kolozsné és nem tudta, nevessen-e vagy dühöngjön, amint ott látja férjét az ablaknál, amelyen most már vastagon zuhogott be a hajnal józanító hűvössé­ge, ott látja gyűrött hálóingé­ben, kócosán, vekni nagyságú öklével a szemben levő ház párkányán hajnali karéneket rendező tollcsomó verebet szidja, veresedő képpel. — Én ébresztem fel... Én? —- méltatlankodott megfordul­va az ablaktól Kolozs. — Hát ez a dög mit csinál? Nem ö ébresztett fel engem, azzal az átkozott csiripélésével? Mi? Nem ő? Megőrjít, bizony isten megőrjít már, hát ha szerel­mes, menjen a szérűkre sze­relmeskedni, ne kornyikáljon itt az ablaknál hajnalról haj­nalra ... — lovalta magát mindjobban bele mérgébe Ko­lozs, akit immáron vagy ötö­dik hajnalon ébresztett fel — úgy látszik — ugyanaz a ve­réb. Az üzemben már vihogtak rajta, amikor beszámolt most már negyedszer, hogyan riaszt­ja fel legjobb álmából ez a fenevad. Mert az. Dánod. Ve­szélyesebb, mint a tigris, mert az nem. járkál bent a város­ban, a párkányon és nem szemtelen, hogy nyugodtan tollászkodjék tovább, csende­sen persze, mígnem Kolozs visszabújik az ágyába, aludni még egy órát, hogy aztán ab-

Next

/
Thumbnails
Contents