Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-11 / 108. szám

1964. MÁJUS 10. VASÁRNAP "K^íírlap 5 Az alkohol áldozatai Régészek a folyó két partján Nagyalakú, kék papírba kötött kockás füzet. A piroskere- tes címkén felirat: Budakeszi Községi Tanácsa gyermek- és ifjúságvédelmi állandó bizottsága munkafüzeté. Belül, a lapok mindegyikén egy kis gyermek neve. A legtöbb mellett meg­jegyzés: „Az iskolával történt megbeszélés és a többszöri hely­színi szemle, valamint a szülők eredménytelen figyelmezteté­se után a gyermek állami gondozásba vétele szükséges". Ezen a szeles tavaszi délutánon egymás után hívják be a megidézetteket, hogy a községi tanács vb-n meghallgassák a döntést gyermekük további sorsáról. N. István négy gyermeke .nem ismeri az otthon mele­gét. A budakeszi konyha, ami­ben jelenleg hatan laknak — sőt Legtöbbször hetekre ven­déget is logadnak — szurtos lyuk. Két csecsemőjüket telje­sen eitetvesedve az ősszel vit­ték el tőlük, állami gondozás­ba. Egy gyereket rokonokhoz adtak ki és most a még itt­levő kisliú helyzetén kell vál­toztatni. Az anya mindössze huszon­hat éves. Elegáns kék kabát­ban jött el, fején kackiás nylon kendő. Az apa eredeti­leg traktoros, most segédmun­kás. Magatartásuk a bizottság élőt* hol hányaveti, hol meg­hunyászkodó. — Miért nem megy dolgoz­ni? — kérdi dr. Nagy Béláné, az állandó bizottság titkára a fiatal, kicsattanó egészségű asszonyt. — Mert beteg vagyok, ideg­összeroppanásom van. — Honnan jöttek Budake­szire? — Bernecebarátiból. — Ott hol dolgoztak? — Mindketten a termelőszö­vetkezetben. Eljöttünk, mert majd éhen fordulnak fel az emberek. (A bemecebaráti tsz több mint harmincöt forintot fizetett egy munkaegységre az elmúlt évben. A szerk.) — Tudják-e, hogy tovább nem várunk? Hányszor meg­beszéltük már, hogy a kisfiút visszaviszik a nagyanyjához — mondja Göbölös Jár.osné, a tanács munkatársa. — Ehhez értenek — csattan fel az ember. — Elvenni a.,. szülőtől tjf gfjfrmékét^ilene nevelni, mi. meg csak dolgoz­zunk értük szakadásig és fi­zessünk! — Sokkal több pénzt vernek el a kocsmában, mint ameny- nyit a nagymamának adnak a gyermekekért. Ha a fröccsök árát a négy gyerekre költenék, ma nem állnfnak itt! — Azt mondta a férjem, nem jön, pedig ráérne, mert ő itt olyat tenne... A férj huszonnégy éves, ha­vi 1700 forintot keres. Az asz- szony is nagyon fiatal. Három gyermekük van, mert a legki­sebb az ősszel meghalt. — ö.ten laknak abban a nedves lyukban — beszél a lelkére a járási gyámügyi elő­adó. — Az állami gazdaságban rendes lakásuk volt. Miért ■nem mennek vissza? Egy gyer­mekük, már meghalt tüdőgyul­ladásban! j. — Inkább eltemetem mind, de ,nem adom oda őket! Az én hasam. fájt- értük! Ha ' viszik őket, vihéitnek engem is a ■hullaházba — rikoltozza az asszony. i — Hagyjuk az ilyen -beszé­det — intik le. — Ezt az ener­giát inkább arra fordítaná, hogy gondozná a gyerekeit, ne hagyná őket napszámra éhesein, bezárva a fűtetlen szobában. — Különben Is, elmegyünk innét — vágja ki az asszony a rezet. — Hívják a férjemet az Érdi Gépállomásra. — Lakást is kapnak? — Persze. Még én is dol­gozni megyek — válaszolja harciasam. Keze, arca szürke, talán napok óta nem mos­dott. — Rendben van. Amint igazolják, hogy bútorozott la­kásuk van, visszaadjuk a gyermekeket. Addig azonban jobb soruk lesz nálunk. — Azt elhiszem. Jól- jön ma- .gutetak a pénz,-, amit majd ii- JpB^tünk értük! jós vagyok. Vályogot taposok, mert építeni akarok a telekre. — Mennyiért vette? — Ezerötszáz forintért. — S azt tudta-e, hogy oda a pincesorra nem adnak építési engedélyt? Hallgat, fejét lehajtja. A kérdésre, miért nem törődik jobban két gyerekével, láva- szerűen tör ki belőle a síró kétségbeesés: — Mert az én gyerekeim ci­gányok. Üldözik őket, Akarat­tal nyomják bele őket tiszta ruhában a sárba, aztán nevet­nek rajtuk. Már félnek szegé­nyek kimenni. Gúnyolnak, bántanak olyanok, akik ná­lunknál is rosszabbak. — Ennek sürgősen utána­nézünk — ígéri Nagyné. — Jöjjön be a tanácshoz, rendez­zék a telek sorsát, hogy kike­rüljenek abból a környezet­ből. T. József és felesége kék munkaruhában jönnek. Ez az ünneplőjük. Otthonosan fog­lalnak helyet az asztal előtt. Jól ismerik őket. Hat gyer­mekükből már csak három van velük, de nem sokat gon­dolnak rájuk. A tizenhárom éves nagylányt máris rossz, társaságban fogták el. A szü­lök rendszeresen felömtenek a garatra, különösen az asz- szony része-geskedik. Volt már elvonókúrán is, mégis egész lénye magán viseli a súlyos alkoholizmus ismertetőjegyeit. — T.-né, miért nem hagy fel az ivással? Még három gyereket kell felnevelnie! — Na és? Talán nem jól nevelem őket? A két lányom férjhezment, a nagyliam ka­tona. Kinek fáj, ha néha meg­iszom egy-két pohár sört? — Főleg a családjának. Annyival kevesebb pénz és törődés jut a gyerekeinek. — Különbem sem igaz, hogy én innék. Csak szeretnek rám pLetykázni a szomszédok. — Ugyan, ne állítson ilyet — mondja Nagyné. — Hány­szor találkoztunk már az ut­cán. Olyan részeg volt, hogy meg sem ismert. Pedig vala­mennyi gyereke hozzám járt óvodába. — Akármennyit iszom, ak­kor is tudom, mit csinálok. Nálunk mindig ott. a kenyér az asztalon, ehetnek a gyere­kek. Kiontom a belit, aki ér­tük akar jönni! T. csitítja. Sokkal józanabb, de tart az izgága, verekedős asszonytól. Most az emberhez fordulnak az utolsó figyelmez­tetéssel: ha egy hónapom be­lül nem teremtenek rendes körülményeket, a három gyer­meket előzetes értesítés nélkül ehiszik tőlük. T.-né oda sem figyel. O J. József né egyedül jött el az idézésire. R. Imréné is egyedül jött. Ijedten néz körül. Pedig vele csak beszélgetni akarnak, ér­deklődni, hogy s mint megy a sora. Az ősszel azt kérte, be­széljenek a férjével, ne igyon. — Nerrt iszik már annyira, tessék elhinni — bizonykodik. — Én megyek a fizetéséért, abból adok fröccsrevalót. A többi pénzből telket vettem. Én nem dolgozhatok, veseba­A Korsós-házaspár nyitja be az ajtót. Elől hadvezérként a férj, utána félénk kis veréb a feleség. Hat gyermek anyja, a hetedikkel állapotos. Az ember hol dolgozik, hol nem. Legutoljára mindketten mun­kát vállaltak a Köztisztasági Hivatalnál. — Rég láttam a Korsósékat rendes ruhában — jegyzi meg valaki halkan. ! — Ejnye, nem szégyenli | magát — íeddi Göbölös Já- ] nosné. — Már megint álla­potos ez a vpkony kis asszony. Nem szereti maga a feleségét, ha ennyire nem törődik vele. — Márpedig én szeretem, azért is jön a gyerek. És ha még tíz jön, az is a miénk ■lesz. Igaz-e asszony? A „gondos7’ apa amint meg­hallja, hogy a szörnyű körül­mények miatt viszik a gyere­keket, színpadi jelenetet ren­dez. Öngyilkosság, halál,--esa- láöfrtás, „mindert szcsfepcjpr, a műscfrőn, —- Nem adom a gyerekeimet. Keresek rájuk, nem fizetek. Az én pénzemből én fogom eltartani őket! Inkább lakást adjanak! — Bizony Korsós, magának építjük az új lakásokat. Aki még a Krisztus koporsóját is elinná. Hová lett a gyerekek­ről a ruha, amit az iskolában kaptak? Hová lett az a sok se­gély, amit már adtunk? Há­nyadszor van rendőri felügye­let alatt? Minden eddiginél nagyobb- szabású régészeti ásatások kezdődnék a nyáron a Duna­kanyarban, elsősorban Nagy­marostól Szobig, továbbá az Ipoly mentén, Bet kés határá­ban. Nemcsak az archeológu­sok által a vízparton már ed­dig ismert, de még teljesen fel nem tárt gazdag lelőhe­lyeken, hanem a part egyéb részein is. Folytatódik az ása­tás Szobbal szemben a Duna túlpartján, ahol a Komárom megyei Basaharcon teljes egé­szében feltárják a nemrég felfe­dezett avarkori temetőt. A magyar kutatásokkal egy- időben csehszlovák régészek saját területükön, az Ipoly partján, továbbá a Duna men­tén, az Ipoly és a Gáram kö­zén szintén ásatásokba kezde­nek. Vagyis párhuzamosan vallatják a két folyó mindkét oldalát a történelmi, sőt tör­ténelemelőtti múltról. A két ország régészei egy­mással összehangolva, az elő­kerülő leletek adatairól egy­mást munka közben rendsze­resen értesítve végzik felada­tukat. Ily módon idén, a ré-. gészeti kutatásoknál a két or­szág tudósai között itt, a Du­Mentés a víz elől ■■ Római tábor Települések, 30 ezer évvel ezelőtt nakanyarban alakul ki elő­ször szoros kooperáció. A nagy területekre kiter­jedt és a partok mindkét fe­lén egyszerre megkezdődő ku­tatást mielőbb el kell végezni, mielőtt a nagymarosi vízi­erőmű építése elkezdődik. Ezek a Duna-, illetve Ipoly- parti részek ugyanis, amint megépül a duzzasztógát, víz alá kerülnek és a föld méhé- ben rejlő ősi emlékek végleg elvesznek. Már pedig törté­neti, főképpen őstörténeti szempontból rendkívül értékes leletek kerültek eddig felszín­re ezeken a közvetlen paort- menti területeken és a fiöld alatt még kincsszámba menő sok régiség van. Ha ezeket sürgősen nem tárnák fel, a két ország archeológiái és tör­ténettudományát jeléntős ká­rosodás érné. Szobon például középkori temetőt rejt a föld a Duna- parton. Több sírt már régeb­ben feltártak ezen a helyen, és azokból sok érték került JÖHETA NYÁR! A Pest megyei Tanács Vegyi- és Kézműipari Vállalata kistarcsai üzemében mintegy 700 ezer strand-, sport- és pipere­táskát készítenek a nyári idényre. Az ízléses kézitáskákból külföldre is sokat szállítanak. Navratil Mihály né szállításhoz készíti a divatos női strand­táskákat (MTI Foto: Bereth Ferenc felv.) napfényre, de az egész temető felásása szükséges ahhoz, hogy teljes képet kapjanak » tudósok a sok-sok évszá­zaddal ezelőtt itt élt embe­rek kultúrájáról. Az Ipoly torkolatánál római Castrum romjai kerültek elő, a föld alá süllyedt építmény nagy részét azonban eddig még nem hozták felszínre. Er­re szintén ez idén kerül sor. A castrumtól nem messze öskőkorszakbeli (paleolit), 20— 30 ezer esztendős vagy talán még régebbi lakótelep marad­ványait takarja a föld. Az utóbbi években számos kuta­tóárkot vontak ezen a helyen és az ősember tudományos szempontból igen értékes em­lékeire bukkantak. Most az egész telepet fel kívánják tár­ni. Másik bizonysága, hogy az ember ősidőktől fogva éi a Duna—Ipoly szögében, a Let- kés határában, közvetlenül az Ipoly partján legalább egy ki­lométer hosszúságban húzódó különböző történeti korokból származó települések marad­ványa. Ezek a lakótelepek más­más korszakban, részben egy­más fölé, részben egymás mel­lé épültek az évezredek so­rán. Eddig néhány ponton itt is végeztek már eredményes ásatásokat, most azonban, mielőtt a felduzzasztott víz elborítaná ezt a területet, az ősi telepek feltárását is meg­kezdik a közeli hetekben. A Duna és az Ipoly cseh­szlovákiai partjain hasonló ősi emlékeket rejt a föld és a víz­mű gátja által megduzzasztott víz ezeket szintén veszélyez­teti. Éppen ezért ott is még a nyár folyamán fel­tárják a már ismert lelő­helyeket és újabb lelőhe­lyek után is kutatnak a csehszlovák régészek. Csak a magyar partokon több millió forint szükséges az ásatási munkálatokhoz. Az anyagi fedezet biztosításáról most tárgyalnak az ületékes régészeti intézmények. Remél­hetőleg kellő időben sikerül a költségeket előteremteni és már júniusban megkezdődhet­nek határon innen és túl a párhuzamos ásatások. Ballagás az Agrár­tudományi Egyetemen Elméleti tanulmányaik befe­jezése után szombaton tartot­ta ballagási ünnepélyét a gö­döllői Agrártudományi Egye­tem mezőgazdaságtudományi karának 198 végzős hallgatója. Az egyetem nevében dr. Pecz- nik János tanszékvezető egye­temi tanár, dékánhelyettes bú­csúztatta az ifjú szakembere­ket, akik féléves üzemi gya­korlat után az év végén ál­lamvizsgáznak majd. (MTI) ;\\\\V\\VÄV\\\\\\\\\\\\\V>\\V\\V\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\^^^ vünk. És hangosan sírunk, hogy milyen rosszul élünk és azt számoljuk, hogy az Egye­sült Államokhoz viszonyítva mennyivel kevesebb Ford Tau­nus és datolya jut egy főre. Nézzük meg ezután az éremnek, illetve a lónak a két oldalát a mai kérdésben. Mert ez a ló is olyan, mint az egy­szeri kupec gebéje, amely, ha olyan vevő kereste, akinek ez kellett, akkor vemhes volt, ha nem, akkor nem volt az. Ahogy az azóta klasszikussá vált kupecmondás rögzítette: — Ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes. így voltam én Kredenc Je­nővel. Írtam róla egy ripor­tot. Éppen hiány volt a lap­nál jó munkásportrékban. Nosza, itt van ez a Kredenc. Keresve sem találna az em­ber jobbat. És megírtam a riportot. Imigyen: Kredenc Jenő egyszerű, kér­ges kezű munkásember. Kér­ges kezével és kérges szemé­vel optimistán néz a perspek­tívába. Élete az óriási fejlő­dés dokumentuma. Meghatot- tan állunk meg lakása ajta­szekrény, zsúfolva piciny dísz­tárgyakkal. A fálakon képek, dokumentálva, hogy ennek a kérges kezű munkásembernek is igénye van a szépre. Ezelőtt harminc évvel ilyen lakása csak egy városi nagypolgár­nak lehetett. Gyermekei mind tanulnak. A büszke apa szerint egyik­ből mérnök, a másikból or­vos, a kislányból pedig koz­metikus vagy tv-bemondó lesz. Mert ő már tudja, hogy ma olyan világot élünk, hogy egy munkásember gyerekeiből akármi lehet... Mire a fenti riportot bevit­tem a szerkesztőségbe, éppen az effajta anyagok lepték el a gondterhelt szerkesztő aszta­lát. — Valami bíráló anyag kel­lene — mondta és bizalommal nézett rám. — Rám számíthat — csap­tam össze a bokám és egy óra múlva letettem asztalára az alábbi riportot: Kredenc Jenő egyszerű, kér­ges kezű munkásember — volt, de ma már helytelen perspek­tívák felé kacsingat. Élete a kispolgári szemlélet veszélyé­nek dokumentuma. Megdöb­benve állunk lakása ajtajá­ban. ő, aki régen huszonötöd- magávál éií egy udvari szó­jában. ö, aki annak idején huszonötödmagával lakott egy pesti bérház udvari szobájá­ban, ma egy kétszobás cuk­ros dobozban tölti munkás hét­köznapjait. Csak a családjá­nak él. Munka után siet ha­za. Nézi a televízió tudatfor­máló műsorát, gondozza ak­váriumát. 1 lakás berendezése csodá­st latos. Mindehük megvan. Televízió, mosógép, hűtőszek­rény, gyönyörű Hvilágíthatós rekamié, hatalmas kombinált bában, most egy kétszobás kispolgári kéjlakot rendezett be magának. Teljesen elsza­kadt a közösségtől. Munka után rohan haza. Egyfolytá­ban nézi a tv unalmas, gics- cses műsorát és ha nincs adás, bámulja halait. A lakás berendezése is jel­lemző. Látszik, hogy minden vackot összeszedtek. Vettek tv-t, mosógépet, hűtőszek­rényt, a kispolgári kényelem eme undorító szimbólumait. A kombinált szekrényben íz­léstelen, porfogó mütyürök, a falakon giccses képek. Ezelőtt harminc évvel ilyen lakások­ban laktak a burzsoák. Persze, a gyerekeit is ta­níttatja. Egyikből mérnököt, a másikból orvost, a lányából természetesen kozmetikust vagy tv-bemondónőt akar ne­velni, mert el sem tudja kép­zelni, hogy ebben az ország­ban egy munkásgyerekből esetleg munkás legyen... t eadtam a szerkesztőmnek í- a riportot. Nem tetszett neki. Erre leadtam az elsőt. Az sem tetszett. Az előbbiek­ben azt mondtam, hogy az éremnek két oldala van. Lám, úgy látszik, van egy harma­dik is. Meg kellene keresni... ősz Ferenc És jöttek még sorban, férfiak, nők. Emberroncsok, akik megmérgezik maguk körül a családi légkört. Szülők, akik rosszabbak a mostohánál. Egyikük-másikuk ellen eljárást kell indítani ifjúság elleni bűntett címén. Az indítóok mindenütt, hol elbújva, hol szembetűnően: az iszákosság, a vele járó testi-lelki eldurvulás. Emiatt kéri a nyolcéves kisfiú összetett kézzel a bizottságot: „tessék engem elvinni valahová, ahol megmosdatnak és ahová az anyukám nem tud utánam jönni”... Komáromi Magda m z éremnek, a köpenynek 's és a lónak két oldala van. Ezeken kívül még sok mindennek van két, három, sőt több oldala, egyesek sze­rint az igazságnak is, de jelen esetben maradjunk meg csiak a lónál. Egymás között nyu­godtan beválthatjuk, hogy mi már megjártuk a ló mindkét oldatát, tehát e kérdésben most a szakember szól a szak­emberekhez. Csak a fenti állítás, igazolá­sára idézem: volt idő, amikor hetenként egyszer ettünk húst, volt 1000 forint fizetésünk, 10 000 forint békekölcsönünk, 1 pár cipőnk és két társbér­lőnk. Ebben az időben han­gosan örültünk, hogy milyen jól élünk és azt számolgattuk, hogy 1938-hoz viszonyítva mennyivel nőtt az egy főre jutó gumipitypang-termelés. Eszel szemben ma van 2000 forint fizetésünk, nincs állam- kölcsönünk, hacsak az OTP- tői kapott személyi hitéit nem számítjuk ide, több pár ci­pő között válogatunk, de nincs társbérlőnk, viszont van tv-nk és autónyeremény-betétköny-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents