Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-10 / 107. szám

Äz NDK párl­és kormányküldöttségének látogatása Győrött A vendégek megtekintették a Wilhelm Pieck Műveket Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Közpon­ti Bizottságának első titkára, a Német Demokratikus Köztár­saság Államtanácsának elnöke és felesége, dr. Lothar Bolz, az NDK Minisztertanácsának elnökhelyettese, külügyminiszter, valamint a Német Demokratikus Köztársaság hazánkban tar­tózkodó párt- és kormányküldöttségének tagjai pénteken Győrbe látogattak. Részt vett a látogatáson Fock Jenő, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese és felesége, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke. A pályaudvar előtti téren több ezer dolgozó várta az NDK kormányküldöttségét. Hosszan zúgott a taps, amikor a kedves vendégek a velük ér­kezett magyar vezetőkkel együtt felmentek a díszemel­vényre. A megye és Győr vá­ros nevében Lombos Ferenc üdvözölte az NDK párt- és kormányküldöttségét Sza­vaira Gerald Götting, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság Államtanácsa elnökhelyet­tese válaszolt. Közvetlen sza­vakkal köszönte meg a szívből jövő baráti fogadtatást. Ezután a vendégek a Wil­helm Pieck Járműipari Művek közúti járműgyárába mentek. A gyár bejáratánál Horváth Ede, a Wilhelm Pieck Jármű­ipari Művek vezérigazgatója, Szalámi Pál, a köziúti jármű­gyár pártbizottságának titká­ra és Csányi Dezső, a vasúti járműgyár pártbizottságának titkára fogadta a látogatókat. A gyár tanácstermében Hor­váth Ede számolt be az üzem fejlődéséről, munkájáról. Szalámi Pál, a pártbizottság titkára az üzem párt- és tö­megszervezeteinek életéről, munkájáról, terveiről adott számot. A tájékoztató után Walter Ulbricht érdeklődött a termelékenység emelkedését tükröző mutatókról, majd arról beszélt, mi­lyen rendkívüli jelentősé­gű a termelés állandó emelése, a modern tech­nika eszközeinek alkal­mazása. A vendégek ezután üzemlá­togatásra indultak, majd a gyár udvarán a vagonszerelde előtt üzemi gyűlésen találkoz­tak a gyár dolgozóival. Csá­nyi Dezsőnek, a vasúti jármű­gyár pártbizottság titkárának megnyitó szavai után Fock Jenő mondott beszédet. Fock Jenő beszéde Különös öröm számunkra — mondotta —, hogy vendégein­ket hazánk olyan munkásfel­legvárában fogadhatjuk, amely a nagy német kommunista, in­ternacionalista és hazafi, Wil­helm Pieck elvtárs nevét vi­seli. Harcaink eredményeként az elmúlt években alapvetően megváltoztak a szocializmus útjára lépett országok. A fej­lődés nyomán a szocialista or­szágok részesedése a világ ipari termeléséből már 38 százalékra emelkedett. 1950- hez képest Magyarországon 3.4-szer, a Német Demokrati­kus Köztársaságban 3.5-ször többet termelnek az iparban. Ez a gyár is mutatja, hogyan erősödik a szocialista gazda­ság, miként fejlődik a szocia­lista ipar. Ügy véljük, hogy a gyár sikereiben a népeink kö­zötti baráti együttműködés is gyümölcsözik. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köz­társaság kapcsolatai kedvezően fejlődnek. Gazdasági együttműködé­sünk azonban csak egyik ol­dala kapcsolatainknak. Pár­tunk és kormányunk minden vonatkozásban szorosan együttműködik a német test­vérpárttal és a baráti, demok­ratikus Németország kormá­nyával. Kapcsolataink őszin­ték, alapját a szocializmus építésének közös érdekei kéj pezik. Mi, akik nagyon sokat szenvedtünk egykor a német militarizmustól és a fasizmus­tól, különösen nagyra értékel­jük ezt a barátságot. Pártjaink és kormányaink azonos nézeteket vallanak a világpolitika, a nemzet­közi munkásmozgalom, a szocializmus építésének alapvető kérdéseiben. Egyetértünk a Német Demok­ratikus Köztársaság javaslatá­val, hogy mindkét német ál­lam vállaljon kötelezettséget arra; nem gyárt, nem használ fel, nem szerez be és nem he­lyez el területén atomfegyvert. Megegyezőik véleményünk ab­ban is, hogy a második világ­háború maradványait fel kell számolni és a békeszerződést mindkét német állammal meg kell kötni. Ez fékezni fogja az újjáéledő nyugatnémet rsvan- sista militarista erőket. Az NDK területén fekvő Nyugat- Berlin státusát rendezni kell, váljék demilitarizált szabad várossá. Pártjaink kölcsönö­sen a történelmi jelentőségű moszkvai nyilatkozatok elvei alapján állnak és mindent el­követnek, hogy a marxizmus-— leninizmus talaján megoldód­janak a problémák. Pártjaink legszentebb ügyüknek a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom egységét tekin­tik. Meggyőződésünk, hogy a mostani tárgyalásaink ezt a közös álláspontunkat is tovább erősítik. Kedves vendégeink bejárják az ország egyes vidékeit, esz­mecserét folytaitnak pártunk és államunk vezetőivel sok­oldalú kapcsolataink további fejlesztéséről. Látogatásuktól azt várjuk, hogy tovább erő­södik pártjaink, kormányaink együttműködése, tovább fej­lődnek kapcsolatainknak azok a vonásai, amelyek a gazda­sági épitőmunlkát megtermé­kenyítve hozzájárulnak orszá­gaink szocialista építőomiunfcá- jához, az életszínvonal álta­lános emelkedéséhez, a jólét fokozódásához. Fock elvtárs beszédét a szo­cializmust építő német és ma­gyar nép barátságának és a békének éltetésével fejezte be. Dr. Lothar Bolz beszéde Ezután a részvevők nagy tapsa közben dr. Lothar Bolz lépett a mikrofonhoz. Köszönetét mondott a bará­ti fogadtatásért, majd így folytatta beszédét: Nagy örömmel látjuk, az ipar és a mezőgazdaság fej­lesztésében elért eredményei­ket. Az 1960. évi moszkvai nyilatkozat a szocialista or­szágokat arra a kötelességük­re figyelmezteti, hogy hasz­nálják ki az összes lehetősége­ket a termelési erők rohamos fejlesztésére és az új techni­ka alkalmazásával biztosít­sák a termelés magas színvo­nalát. A Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével önök hűen teljesítik ezt a köteles­ségüket, mert tudják, hogy ez az alapja a nép jobb életé­nek, az életszínvonal emelke­désének. Mi is jó eredménye­ket értünk el a Német De­mokratikus Köztársaságban az ipar és a mezőgazdaság terü­letén, és javítottuk dolgozóink életszínvonalát. Erről a közös útról nem térítenek le bennünket azok az álforradalmi frá­zisok, amelyeket a kínai vezetők hangoztatnak, akik szerint az életszínvonal emelése „kispolgári” törekvés. Büszkék vagyunk arra, hogy a Német Demokratikus Köz­társaságban — Európa szívé­ben, olyan területen, ahol elő­zőleg a német militarizmus uralkodott —, létrehoztuk a munkások és parasztok álla­mát, és sikeresen építjük a szo­cializmust. Másképp alakult a helyzet Nyugat-Némebországban. A le­győzött német imperialisták — a nyugati hatalmak segítsé­gével — ismét hatalomra ke­rültek. Szétszakították Német­országot, létrehozták a nyu­gatnémet szeparált államot és revansra vágynak a két világ­háborúban elszenvedett vere­ségért. Nyugat-Németország közéletére a nyugatnémet mo- nopolkapiitalizmus revansista céljai nyomják rá bélyegüket. A nyugatnémet monopol­tőke érdekeltsége az atom- felfegyverkezésben és a revansizmusban kibékft- hetctlenül szemben áll a nyugatnémet néptömegek békevágyával és leszerelési követeléseivel. A szociáldemokrata párt ve­zető csoportja mindent meg­tesz, hogy kikapcsolja a nyu­gatnémet munkásosztályt a politikai életből. A nyugatné­met munkások azonban ma már mindinkább megértik, hogy a Német Demokratikus Köztársaság testesíti meg a német nép jövőjét és hogy nálunk rakják le az egységes Németország alapkövét. Bizonyosak lehetnek ab­ban: mindent megteszünk, hogy helytálljunk a béke védelmében a nyugatnémet imperializmussal szemben. Tudjuk, hogy a szocialista testvéri országok népei, köz­tük a magyar nép is szi­lárdan mellettünk áll. Harcolunk a két német állam békés egymás mellett éléséért és kapcsolataik nor­malizálásáért. A marxizmus—leninizmus eszméi megteremtették barátságunk alapjait és egységbe fogják népein­ket. Ez a megbonthatatlan ba­rátság egyike a legnagyobb vívmányoknak a német és a (Folytatás a 2. oldalon.) Dózsa és Kossuth városa ünnepel Megkezdődtek a 600 éves Cegléd jubileumi eseményei Megperdülnek a dobok, har-! eonák fülnek hí^lgő büszke hangját visszhangozzák a tér | falai. Meglehet, ilyen volt a 600 évvel ezelőtti ünnepi ese­mény is. A királytól hozták a hírt: Cegléd város lett! Megérkeznek a vendégek. Elfoglalja helyét az elnökség: Pap János, a Minisztertanács elnökhelyettese, Cservenka Fe­rencié, a Pest megyei Pártbi­zottság első titkára, Varga Péter, a megyei tanács vb-el- nöke, az Elnöki Tanács és a Minisztertanács több képvise­lője, a magyar néphadsereg és az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok képviselői. A kórus a harsonaszó után a Himnusszal nyitja meg az ünnepi tanácsülést. Cegléd vá­ros tanácselnöke, Szelepcsényi Imre lép az emelvényre. — Ma ünnepeljük lakóhe­lyünk várossá alakulásának hatszázadik évfordulóját — kezdi ünnepi beszédét. Ceg­léd a városi rangot 1364. má­jus 8-án nyerte el, Nagy La­jos király adományaként. Eb- I ben az oklevélben szerepel az oppidium szó, amelynek je­lentése: mezőváros. A szónak vázolta a város történelmi múltját és fejlődé­sét. Cegléd a tatár pusztítás következtében 1241-ben meg­semmisült. A magára talált, megerő­södött város nevét Dózsa idejében ismerte meg az ország. A vezér Pestről indult az Al­föld felé. A derékhad Cegléd­nek tartott és a hagyomány szerint Dózsa híres ceglédi be­szédével kezdődött a magyar parasztháború, éppen 450 év­vel ezelőtt — a mostani má­jusig számítva. Itt hangzott el a szállóigévé lett mondat: „A szolgaságot nem a termé­szet hozta létre, hanem a bal- szerencse és a kapzsiság; de a halandók között is a legbünö- sebbek azok, akiic visszaélve tekintélyükkel, honfitársaikat vetik kemény és kegyetlen szolgaságra..." Kossuth Lajos ugyancsak a ceglédi piacon mondta el történelmi toborzó beszédét: „... hozzád jövök el derék magyar nép, elárvult hazám reménye, vára, oszlopa. Ha senki más, te bizton megér­ted kiáltó szóm; veszély­ben a haza!” Cegléd hű ma­radt az eszményhez és Kos­suth Lajoshoz a bukás után, a számonkérés súlyos idején is. A város lakossága 1876- ban nagy lelkesedéssel vá­lasztotta Kossuth Lajost kép­viselőjének, s a megbízóle­velet száztagú küldöttség vit­te Turinba. Cegléd sok nagy embert és eseményt mondhat magáé­nak. Többek között itt mun­kálkodott Táncsics Mihály, Történelmi magvetése, ha nem is szökkenhetett szárba, nem soká beköszöntött a nagy változás, az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság megalakulása. Az esemény helyi vonatkozásainak is­mertetése után Cegléd vá­(Folytatás a 3. oldalon.) VH!. ÉVFOLYAM, 107. SZÁM ARA 50 FILLER 1964. MÁJUS 9, SZOMBAT PEST MEGYEI Rohan az idő ..'. egy nemzedék nőtt már fel, amelynek tananyag, megtanulni való lecke, moziban — dokumentuimfilmen — hátborzon­gató látványosság az a kétezerhetvennyolc nap, a második világháborúnak az a szenve­désekkel és megpróbáltatásokkal terhes két­ezerhetvennyolc (napja, amelyre tizenkilenc esztendeje 1945. május 9-e végre pontot tett ' Rohan az idő. De most mégse csak ennek az új nemzedéknek a kedvéért állítsuk meg a pillanatot, hogy gondolatban újra átéljük azo­kat a' forró perceket, amikor egy modern bá- belforgatagban tucatnyi nyelven, ám egy szív­vel csendült fel az öröm szava: pobeda... vic­tory ... győzelem... a hitleri Németország feltétel nélkül letette a fegyvert... Emlékezzünk hát — és emlékeztessünk. Mert kell a mementó, soha nem volt idősze­rűbb, hisz ez alatt a tizenkilenc év alatt kissé mintha feje tetejére állt volna a világ. Ugyan gondoltuk volna-e józan ésszel, hogy azok a szövetségesek, akik a Szovjetunióval együtt küzdöttek a náci Németország ellen, nem sok­kal a győzelem májusa után maguk bábás­kodnak majd a német militarizmus újjászüle­tésénél? Ugyan gondoltuk volna-e azon. a má­jus 9-én, hogy ezek a szövetségesek, akik a Szovjetunióval együtt ünnepélyes kötelezett­séget vállaltak: egy új, demokratikus és béke- szerető Németország felépítésén fognak mun­kálkodni a régi még füstölgő romjain —, hogy ezek a szövetségesek a győzelem gyümölcsei­vel együtt sutbadobják annak a 2078 napnak és az azt megelőző, végzetes müncheni politi­kának a tanulságait? Pedig ez történik nap­jainkban. A nyugati nagyhatalmak, a Szov­jetunió tegnapi szövetségesei ma a volt ellen­séggel szövetkeznek Nyugat-Németországban — a Szovjetunió ellen. S hogy ez az új „mün­cheni” politika mire vezet, hogy ez a képte­len, ám előre megfontolt „engedékenység” hova juttathatná a világot, azt jól példázza, ami éppen az évforduló előtti napokban a Reichstag előtt történt. Tizenkilenc esztendő­vel az után, hogy Meliton Kantarija grúz kolhoz-kőműves és Mihail Jegorov orosz könyvelő társaival kitűzte a még lángoló épü­let komor kupolájára a győzelem vörös zász­laját — Nyugat-Berlinben, éppen a Reichstag előtti téren, a bonni kancellár részvételével revansista zászlófelvonást tartottak. Ismét — ki tudja hányadszor? — kitűzték mindazok­nak a , német tartományoknak” a zászlaját, amelyekre az Oderától, a Neissétöl, a Cseh erdőtől keletre a nagynémet szellem feledé­keny apostolai igényt támasztanak. (Megáll az ész: mindez ugyanazon a héten, amelyen Cseh­szlovákia, éjppen május 9-én (!) a felszabadu­lását ünnepli ...) A világ azonban nemcsak a feje tetejére állt ez alatt a tizenkilenc év alatt, hanem nagyot változott is. Éppen a győzelem napján nem árt arra emlékeztetni, hogy a szocializmus azóta világrendszerré lett, a Szovjetunió pedig olyan világhatalommá, amelynek erejét nem ajánlatos próbára tenni. Az 1945-ös Meliton Kantarija és Mihail Jegorov — és a többi sok-sok millió Meliton és Mihail — ma is él még. S nem hinnénk, hogy azért tűzték volna ki életük kockáztatásával azt a vörös zászlót a Reichstag kupolájára, hogy ölhetett kézzel nézzék, ha a Reichstag előtti revansista zászló- felvonásokat egyszer jól ismert masírozások követnék... PMETÁftJAI, EGYESÜLJETEK! A KÉTEZERHETVENNYOLCADIK NAP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents