Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-07 / 104. szám

1964. MÁJUS 6. SZERDA MEGYEI i&tírlap 3 Bizalom nélkül lehetetlen! Meg szív lelik-e a bírálatot Gombán ? Hiányzik a szövetkezeti demokrácia. — A tsz vezetői semmibe se vették a kollektív vezetést — tette hozzá Romházi László vb-titkár. — Ehhez hozzájá­rult .egyes vezetők fossz mo­dora Ha azon a vb-ülésen az Uj Klet Tsz vezetői megszív­lelik a bírálatot és megfogad­ják ' tanácsainkat, a tervtár­gyaló közgyűlés nem ilyen fe­szült hangulatban zajlik le. Azóta már leültünk a tsz veze­tőivel, megvitattuk a helyze­tet és elmondhatjuk, most már javulás tapasztalható. Poprádi Ferenc, a szövetke­zet elnöke a fáradt és egy kis­sé a kiábrándult ember hang­súlyával mondta: — Amit eddig ígértünk, saj­nos, nem mindig tudtuk be­váltani. Hálátlan dolog a ve­zetés, mindenki bennünket hibáztat. A tagok is csak a hi­bákat látják, de hogy azok honnan erednek, esetleg ma­guk is okozói, arra nem gon­dolnak. Gomba község parasztsága 1961-ben tért a szövetkezeti útra A már korábban is mű­ködő szövetkezetekkel együtt ekkorra négy közös gazdaság osztozott meg a falu határán. Poprádi Ferenc nehéz hely­zetben vette át az Uj Élet Ter­melőszövetkezet irányítását. Mivel azonban több mint tíz esztendőt töltött már a mező- gazdaságban — hosszú ideig mint igazgató egy dunántúli állami gazdaságban — szak­mai képzettsége, nagyüzemi tapasztalatai csak erősíthették a szövetkezeti gazda kodásban bizakodók reményét. Időközben aztán sor került a négy szövetkezet egyesítésére. Négyezer holdra növekedett az Uj Élet Tsfc közös területe és 495-re gyarapodott a tagok száma. A kisebb termelőszö­vetkezetben eleinte könnyebb volt az emberekkel kapcsola­tot teremteni, foglalkozni ve­lük. A nagy termelőszövetke­zetben — ezt Poprádi Ferenc hangsúlyozta — a növekvő gondok miatt már neki Is, de a vezetőségi tagokinak is ke­vesebb idejük maradt a tagokkal való törődésre. Megnehezítette a kibontako­zást, hogy a közel ötszáz ta­got csak papíron mondhatta magáénak a termelőszövetke­zet. Mert afeik ténylegesen részt vettek a közös munkák­ban és számíthatott rájuk a vezetőség, a kétszáz főt fs csak alig érték el. Nem árulunk el titkot: az Uj Éllet Termelőszö­vetkezet sokáig a megszilárdu­lás gondjaival birkózott és még most is a gazdaságilag meg nem erősödött tsz-ek kö­zé tartozik. így jött el az 1963-as esz­tendő, sok jó elképzeléssel, tervvel. A jó kilátások ellené­re isimét rossz évet zárt a szö­vetkezet. Kifagyott a gabona, közel egymillió forinttal csök­kent a kalászosokból tervezett bevétel. A tízezer férőhelyes tojóház, aminek már október­ben üzemelni kellett volna — az építő vállalat hibájából — csak az idén készült el. A ba­romfiállományt az elmúlt ősz­szel házaknál kellett elhelyez­ni, s ez nagyon megnehezítet­te a szakszerű gondozást és az ellenőrzést. Hihetetlenül hang­zik, de nyolcszázezer forint ér­tékű baromfi hullott el emiatt (!) Utgy látszott, hogy végre 1963. nyarán a szövet­kezét régi gond ja is megoldó­dik: a vízhiány. A Hídépítő Vállalat a múlt év augusztus 31-ig vállalta el kát bővizű kút fúrását. Sok huzavona, többszöri sikertelen műszaki átadás után jelenleg is «ah az egyik kút működik. A té­len — vízhiány miatt — (messziről kellett lajtokban hordani a vizet), volt olyan nap, hogy négy-ötszáz tojással csökkent a hozam, s minthogy a teheneket sem tudták meg­felelően vízzel ellátni, ugyan­csak csökkent a fejési átlag. Végül is az Uj Éllet Termelő- szövetkezet félmillió forintnyi mérleghiánnyal, tizenhat fo­rintos munkaegységgel zárta az elmúlt esztendőt. A legnagyobb felelősség két­ségkívül a szövetkezet vezetőit terheli. Rajtuk múlott . tulaj­donképpen. hogy ilyen _ áldat­lan: helyzet alakúit ki, s'hsak a magatartásukkal magyarázha­tó, hogy még a rendszeresen dolgozó szorgalmas tagok is el­maradtak a közös munkából. Fongrácz Sándor főagronó- mus elmondotta, belátja nem úgy viselkedett a tagsággal szemben, ahogy kellett volna. A közgyűlés tanulságait azonban megszívlelte és arra törekszik, hogy minél előbb visszaszerezze a tagok bizal­mát. Hogyan tovább? Ez a kérdés foglalkoztatta közvetlenül a tervtárgyaló közgyűlés után Gomba község lakosságát és vezetőit. A választ a közgyűlés elé terjesztett tervek adták meg. A vezetőség alapos és kő* rültekintő munkával dolgozta ki az idei év elképzeléseit. Azóta új munkaszervezést ala­kítottak ki, a hagyományos munkaegységrendszer helyett ösztönzőbb, a munkára jobban serkentő jövedelmezést vezet­tek be. Hogy a rossz hangulat nagyreszt máris feloldódott, azt leginkább a tavaszi munka bizonyítja. A kukoricát már másfél hete elvetették, befe­jezték az őszi gabona vegysze­rezését és általában mindazo­kat a munkákat, amit a tavasz késlekedése okozott. Ami a terméskilátásokat illeti — fel­tételezve a kedvező időt — azok jók, az Űj Éllet Termelő­szövetkezet az idén sikeresebb esztendőt zárhat. A megye egyik legjobb ter- melőszövetkeáfcte lehetne a gombai közös gazdaság. Tud­ják ezt a vezetők és hiszik a munkában szorgalmasan részt­vevő tagok is. Jók a község adottságai mind az állattenyésztés fellen­dítéséhez, mindpedig a szőlő- és gyümölcstermeszités kiala­kításához. Nyilvánvaló, hogy az elmúlt három nehéz eszten­dő után egy csapásra nem lehet gyökeres változást elérni. Az alapokat minden esetre már lerakták. 125 hold szőlőt tele­pítettek el, ehhez őszre még 75 holdat ültetnek. A meredek lankákra őszibarackost telepí­tenek és a takarmánytermesz­tésre fordítanak nagy gondot. Épül már a falu határában a hatalmas völgyzárósát, amely félmillió köbméter víz tárolá­sára lesz alkalmas. Ha elké­szül, a szövetkezet több mint 250 holdra terjesztheti ki az öntözés^ gazdá lkndást. Addig is, amíg az Űj Élet Termelőszövetkezet meg nem erősödik, a legfontosabb, hogy a tagok és vezetők megértsék egymást. Szívleljék meg a bí­rálatot azok a vezetők, akik kockára tették a tagság bizal­mát, vonják le a figyel­meztető tanulságokat. Ugyan­akkor a szövetkezeti gazdák is támogassák a tsz irányí­tóit a jó elképzelések megva­lósításában. Sólyán Pál WALTER ULBRICHT Dicwnctorsaáfj Somciaiista föflff**/w Miöapmnti Bisoiiséífja vlsó titkár a, aa államtanács elnöke 1893. június 30-án született hi-pcsében. Apja szociáldemokrata munkás. Asztalosmestersé- get tanult. 1908-ban belép a szocialista mun­kásifjúság szervezetébe. 1912-ben tagja léét a Szociáldemokrata Pántnak. Már az első vi­lágháború kitörése előtt a párt Karl Liebk­necht körül csoportosuló balszárnyához csat­lakozott. Háborúellenes tevékenységéért több­ször letartóztatják. 1918-ban megszökik a bör­tönből és csatlakozik a Spartacus Szövetség­hez, majd egyik alapítója a Német Kommu­nista Pártnak. 1923-ban a Központi Bizottság tagja és egyik titkára, majd a Politikai Iroda tagja lesz. 1928-ban a Reichstag képviselőjévé választják. A fasizmus uralomra jutása után az illegalitásba kényszeritett Kommunista Párt vezetőségében dolgozik, majd — a máso­dik világháborúban — a Szabad Németország Nemzeti Bizottságának tagjaként a szovjet fronton küzd a fasiszták ellen. 1945 után Wilhelm Pieckkel és Otto Grotewohllal váll­vetve küzdött a német munkásosztály egysé­gének megteremtéséért, a szocializmus győ­zelméért.. Az NSZEP létrejötte óta a Központi Bizottság elnökhelyettese, illetve első titkára. Az NDK megalakulása (1949) után 1960-ig a Minisztertanács elnökének első helyettese, 1960 óta az NDK Államtanácsának elnöke. 70. születésnapja alkalmából, 1963-ban N. Sz. Hruscsov átadta a Szovjetunió Hőse ki­tüntetést Walter Ulbrichtnak, a Lenin-rmd- del és az ara nyes il laggaL Dr. LOTHAR BOLZ, a minísstortonóés dssiálihcisfdiene, küliiffsfm tinin a tér 1903. szeptember 3-án született az akkori Gleiwitz-ben (Gliwice). Apja órásmester volt. Gleiwitzben elvégzi a reálfőiskolát, majd a müncheni, kiéli és az akkor Németországhoz tartozó breslaui (Wroclaw) egyetemen jogot, művészetet és irodalomtörténetet tanul. Bíró­sági tisztviselő és ügyvéd Breslauban (Wroc­law). 1933-ban antifasiszták védelme miatt működési engedélyét megvonják. Lengyelor­szágba, majd a Szovjetunióba emigrál. Az emigrációban mint újságíró és tanító műkö­dik. Megalakulása (1948) óta Németország Nemzeti Demokrata Pártjának elnöke. 1949- ben a Német Néptanács (a népi kamara előd­je az NDK megalapításáig) elnökségének, a Nemzeti Front Nemzeti Tanácsa elnökségének tagja és a Német—Szovjet Baráti Társaság el­nökének helyettese. 1962-től a Német—Szov­jet Baráti Társaság elnökségének tagja. 1949- től 1953-ig újjáépítési miniszter. 1950 óta a •minisztertanács elnökének helyettese. 1953 óta külügyminiszter is. A Pest megyei Pártbizottság ülése (Folytatás az 1. oldalról) fordít a megyei pártbizottság [ a kiemelt építkezések beruhá­zásainak teljesítésére. A Du- namenti Hőerőműnél például 1964. június 1-ig kell próba- üzemelésre átadni a második 50 megawattos gépegységet és december elsejéig a harmadik számú 41 megawattos fűtő gépegységet. Ezenkívül elő kell készíteni a követ­kező 150 megawattos gép­egység szerelési munkáit. A Dunai Kőolajipari Vállalat­nál 1965 tavaszára kívánják átadni próbaüzemelésre az egymillió tonna kapacitású fi­nomító tornyot. Ezenkívül meg kell kezdeni 190 lakás építését és számos más kom­munális. szociális létesítmény megvalósítását. Az építőipar elmaradása azonban — külö­nösen a létszámhiány miatt — veszélyezteti a terveik telje­sítését. Az építőiparban még nem sok történt a Központi Bi­zottság határozatának végre­hajtására. Az építkezések előkészítésében, a munkahe­lyek koncentrálásában, a munka szervezettségében, a munkafegyelem megszilárdí­tásában továbbra is jelentős hibák állnak fenn. A továbbiakban Kurucz Béla elvtárs a műszaki fej­lesztésről beszélt. Mint mon­dotta, fejlődésünk egyik fontos feltétele, hogy a termelé­kenység állandóan és meg­felelő ütemben növeked­jék, a termékek önköltsé­ge csökkenjen. Ez pedig elsősorban a műsza­ki fejlesztés színvonalától függ. Különösen fontos a korszerű - gyártmányok fej­lesztése, új korszerű gyár­tástechnológia ^kutatása, be­vezetése, a munkafolyamatok gépesítése, a meglevő gépek korszerűsítése, a belső tarta­lékok kihasználása. Több vál­lalat nagyon helyesen keresi a kapcsolatot a különböző ku­tatóintézetekkel, tudományos fórumokkal. Jellemző ez pél­dául a Mechanikai Művekre, a Csepel Autógyárra, a Hír­adástechnikai Anyagok Gyárá­ra. Helyes, a munkát könnyítő, egyszerűsítő intézkedések szü­lettek a Nagykőrösi Konzerv­gyárban. A nehéz testi munkát igénylő anyagmozgatás helyett bevezették a rakodólapos szál­lítást, így meggyorsították, ol­csóbbá és könnyebbé tették a •belső anyagmozgatást. Az ik- ladi Ipari Műszergyárban a szerelési folyamatokat gépe­sítették. A biztató eredmények ellenére is még sok a tenni­való, jelentős a műszaki fej­lesztés megvalósításában az elmaradás. Különösen lassú az új gyártmányok fejlesztésé­nek, bevezetésének, gyártásá­nak az üteme. A munkaerőhelyzettel kap­csolatban Kurucz Béla elv­társ megemlítette, hogy nem számíthatunk a korábbi mun­kaerőforrásokra, így más mó­don kell a munkaerőutánpót­lást megszerveznünk. A ter­melékenység emelkedését el­sősorban nem a létszám eme­léséből, hanem a műszaki fej­lesztésből kell elérni. Tovább kell javítani a munkafegyelmet, a mun­ka szervezettségét. Az improduktív munkát vég­zők száma a termelőkéhez arányítva még mindig magas. Helyenként az üzemek átszer­vezése is növelte az adminiszt­rációban dolgozók számát. Vannak kezdeményezések az improduktív munkaerő csök­kentésére, mint a Csepel Autógyárban, de ez még saj­nos nem általános. Jobb mun­kaerőgazdálkodást. lehet meg­valósítani a szállítás gépesíté­sével, az anyagmozgatás egy­szerűsítésével is. A vállalatok, üzemek össze­vonásáról a beszámoló meg­állapította, hogy bár rövid | idő telt el az összevonások [ óta, az már nyilvánvaló, hogy j a vezetés stabilizálódott. Még j van bizonyos törekvés a cent­ralizációra, a telephelyek, a 1 gyáregységek önállóságának , rovására. Egyes helyeken épp emiatt még bürokratikus az ügyintézés és bonyolult a munka szervezése, irányítása. Többségében azonban az összevonás után helyes ütemben kezdődött a ter­melés és jól összpontosít­ják az erőt a napi tenni­valókra. A beszámoló után vita kö­vetkezett. Elsőként Sátor János, a Me­chanikai Művek igazgatója szólalt fel. Részletesebben be­szélt az exporttervek teljesíté­sének' jelen tőségéről. Kovács Sándor, a Nagykőrö­si Konzervgyár igazgatója a többi között arról számolt be, hogy városukban megvizsgál­ták a munkaerőhelyzetet és rájöttek: nem jól gazdálkod­nak az erőkkel. Két üzem fog­lalkozik például ládaké;zítés- sel, kettő bútorgyártással, négy építéssel. Ezek az üze­mek egymástól teljesen e.szi- getelten működnek, s más-más felügyeleti hatósághoz tartoz­nak. Balassa Béla, a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság el­nökhelyettese azokról a jelen­tős vizsgálatokról számolt be, amelyeket az első negyedév­ben különböző nagyüzemeknél végeztek. Váradi László, a Kézmű­ipari Vállalat igazgatója a be­számolóhoz kapcsolódva az exporttervek teljesítésének jelentőségéről szólott. Bataki István, a Kohó- és Gépipari Minisztérium iparigazgatója a vállalatok kooperációjáról, a gyártmá­nyok minőségéről, megyénk gyárainak helyzetéről beszélt, majd köszönetét mondott a megyei pártbizottságnak, amiért olyan nagy gonddal és sokoldalúan segíti a miniszté­riumhoz tartozó gyárak mun­káját. Hantos Lajos, a Pest—Nóg- rád megyei Húsipari Vállalat igazgatója az átszervezett vál­lalat tapasztalatait és az ex­porttermelés jelentőségét ele­mezte. Lényé Sándor, a Forte-gyár igazgatója azokat a nehézsége­ket ecsetelte, amelyek a gyár rekonstrukciója közben vetőd­tek fel. A pártbizottsági ülést Ku­rucz Béla elvtárs összefoglaló­ja zárta be. A pártbizottság új határozatot nem hozott, mert megállapította, hogy a Központi Bizottság december 5-i, valamint a Pest megyei Pártbizottság január 14-i ha­tározatai ma is érvényesek és az ezután következő munká­hoz is jelentős segítséget nyúj­tanak. Gyenyiszov átadta Kun Béla egykori magas szovjet kitüntetésének másodpéldányé . 1927 novemberében a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Vörös Zászló renddel tüntet­te ki Kun Bélát, a magyar és nemzetközi munkásmoz­galom , kiemelkedő harcosát. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a szovjet kormány meg­bízásából G. A. Gyenyiszov, a Szovjetunió budapesti nagy­követe kedden felkereste Pé­ter János külügyminisztert és átadta a kitüntetés, va­lamint a velejáró igazol­vány másodpéldányát. G. A. Gyenyiszov felkereste laká­sán Kun Béla özvegyét is és átnyújtotta a kitüntetés­ről szóló dokumentum má­solatát. Keserű hangulatú panasz­nappá alakult át március vé­gén a gombai Űj Élet Terme­lőszövetkezet tervtárgyaló köz­gyűlése. Magócsi Sándor, ifj. Fehér Lajos, de a többi fel­szólaló is sorra elmondotta, úgy érzi, megromlott a veze­tők és tagok közötti viszony, fogytán az eredményes mun­ka egyik legfontosabb feltéte­le: a bizalom. Nem foglalkoz- ■ nak lelkiismeretesen az embe­rek ügyes-bajos dolgaival, né­melyik vezető a szövetkezeti gazdák köszönését sem fogad­ja. Több önkritikát, főleg pe­dig emberségesebb bánásmó­dot kér a tagság. Mindez arra enged követ­keztetni, nincs, vagy legalább­is a közgyűlésig nem volt minden rendben a gombai ter­melőszövetkezetben. Persze az is kérdéses, megalapozott, in­dokolt volt-e egyesek kifaka- dása, csakugyan rosszul sáfár- kodott-e a vezetőség a tagok bizalmával, mi az oka a rossz hangulatnak? — Az volt a baj — bizony­gatta az égjük fiatal asszony, hogy szövetkezetünk vezetői csak felfelé láttak, de lefelé nem. Ha valamit elgondoltak, bennünket meg se kérdeztek, jónak látjuk-e, vagy sem? . — Nem a szaktudásuk, ha­nem a modoruk ellen volt ki­fogásunk. — magyarázta egy már őszülő hajú szövetkezeti gazda. Akikkel csak szót váltottunk ebben az ügyben, mind hason­lóan vélekedtek: elszakadtak az Üj Élet Tsz vezetői a tag­ságtól. Ugyanezt erősítették meg a község tanácsi vezetői is. — Mi idejében felhívtuk a szövetkezet vezetőinek figyel­mét — mondotta Szabó Ferenc tanácselnök. — A végrehajtó bizottság külön ülésen foglal­kozott a tsz-szel. Megállapítot­tuk, hogy az alapvető fogyaté­kosság:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents