Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-07 / 104. szám
«si UEGVBI sJCír§m> 1964. MÁJUS 6, SZERDA Csak a kétszer kettő ? „Ugyan kérem! Újra és újra felfedeznek valamit, aztán abból slágert csinálnak ... Ha aztán az ember jobban megnézi, kiderül, hogy ezek húsz-harminc éves dolgok!..Idős pedagógus fakadt így ki a minap, baráti beszélgeté-1 sen, ahol többek között szóba került az oktatási reform néhány újdonsága, az általános és középiskolák iránti igény megnövekedése is. A kifakadás jogosnak látszik egyrészről, de nem igaz általában, vitatkoznunk kell vele. Az idős kolléga, aki valamikor polgári iskolai tanár volt, legfőbb érvként a gyakorlati oktatást említette. Elmondotta, hogy annak idején a polgári iskolákban már volt gyakorlati oktatás, . voltak műhelyek, de leginkább gyakorló kertek. Tizenöt évig hallgattunk erről, majd felfedeztük az életre nevelés egyik hathatós eszközeként, s kezdtük meggyőzni a pedagógusokat, milyen fontos ez. „Engem erről nem kell meggyőzni — mondta a kolléga — s nem igényeltem az „elbeszélgetést”, az értekez- letesdit... Ehelyett minimális anyagi eszközöket kellett volna biztosítani a műhelyhez ... Beszéd nélkül! ... De sajnos, pénz nem volt..." Kétségtelen, hogy a gyakorlati oktatás mai úttörői nemegyszer a szülők segítségére, a gyerekek társadalmi munkájára, a patronáló üzemek kiselejtezett szerszámaira alapozták az első lépéseket. Azóta — ha nem is gyökeresen — de változott a helyziet. Több jut a gyakorló műhelyekés gyakorló kertek fenntartására is. Az indulás időszakában mindenesetre nagy segítséget adtak az azóta elsorvasztott ifjúsági szövetkezetek is, amelyek a kétkezi munka mellett, illetve éppen azzal, minimális anyagi eszközöket is produkáltak. Elévülhetetlen érdemeket szereztek azok az ipari üzemek is, amelyek szerszámot, anyagot, sőt, időnfcint még szakembert is biztosítottak. Az idős kollégának tehát részben igaza van, akadnak dolgok, amelyeket újra felfedezünk, azonban az új módszerek, új elvek állandó hangoztatása és az új követelmények felállítása az általános és középiskolai oktatás-nevelés munkájával szemben, korántsem intézhető el ennyivel. Mert azon már régen túl vagyunk, hogy — képletesen szólva — a kétszer kettő bemagoltatása elegendő volt. Az a „hagyományos" óravezetés, amely kimerült a hosszú-hosszú feleltetések- ben, s egy-két mondatos magyarázat után a házi feladat kijelölésében, ma már semmire sem jó. Az új típusú óravezetési variációk terjesztését, a gyerek fokozottabb foglalkoztatását az órán, s az otthoni elfoglaltság csökkentését, az önálló gondolkodás fejlesztését, s ezzel együtt a szocialista életszemlélet kialakítását nem intézhetjük el egy mérges kifakadással vagy kézlegyintéssel. Nyilvánvaló, hogy azok az idősebb pedagógusok, akik hosszú évtizedeken keresztül megszokott módszerrel és tempóban tanítottak, máról holnapra nem tudnak gyökeresen új módon dolgozni. Ilyen követelményt állítani eléjük túlzás is. Velük szemben nagyobb türelemre, megértésre van szükség, ugyanakkor a lehetőség szerint segíteni kell őket munkájuk végzésében. Másrészről támaszkodni kell óriási gyakorlati tapasztalatukra, amelyeknek a fiatalok vehetik hasznát. Azok a fiatalok, akik tudnak és akarnak az új követelményeknek megfelelően dolgozni, de ideológiai és szakmai felkészültségükkel még nem áll arányban gyakorlati tapasztalatuk. A kettő — gyakoribb, rendszeresebb óralátogatásban ifl megnyilvánuló — kölcsönhatása, az emberekkel szembeni türelem és megértés, a kétoldalú segítőkészség viheti előbbre az ügyet. Ez a tanév már eddig is sok tapasztalatot hozott az oktatási reform gyakorlati bevezetésében. A több szempontból is első lépésnek számító idei tanév eredményei azonban a tanév végén realizálódnak majd. S a következő esztendőt már ezeknek a bizonyító erejű eredményeknek birtokában kezdhetik pedagógusaink. Tenkcly Miklós AZ ALKALMI FÉRJ A Pest megyei Petőfi Színpad bemutatója Maga a darab nem remekmű, amolyan könnyű, szórakoztató történet, néhány kellemes poénnel tarkítva, fordulatai előre láthatók. A néző az első félóra után biztos lehet a nagy happy and-ben. Leo Lenz—Peter Hansen: Az alkalmi férj című zenés vígjátéka filmforgatásra viszi el a nézőit, szereplői jobbára színészek és rendezők, akik néhol bosszantó, többször kacagtató szituációkba, félreértések sorozatába keverednek egymással, aztán — ahogy az lenni szokott — a két szerelmespár egymásé lesz. Mindenesetre, ha könnyű is, de kellemes szórakozásit jelent. A vígjátékot a Pest megyei Petőfi Színpad művészei nagy akarással és bő komédiázó kedvvel vitték színre. Radvá- nyi Zsuzsa rendezése maradéktalanul visszaadta a darab nyújtotta lehetőségeket, sőt eredeti ötleteivel meg is tetézte azt. Ahol az előadás vontatott és nehézkes, az elsősorban a szerzők hibájául róható fel. Jó a színészek mozgatása, kellemes a színpadról sugárzó atmoszféra, csattannak a poénok: s mi más kellene még egy ilyen szórakoztató vígjátékhoz? Bercsényi Tibor és Zala Vilmos díszletein érződik, hogy munkájukban számoltak a vidéki művelődési otthonok kisterjedelmű színpadaival. A színészek közül elsősorban Csornai Irén tetszett, aki bőven buzgó temperamentumával, kedves humorával az előadás egyik erőssége volt. Szinte minden megmozdulásának sikere volt, valamit minden rezdülésével adott a színpadon puffanó humorpetár- dákhoz. Hasonlóan dicsérnünk keli Balogh Győző telibetalält alakítását. Fanyar humorával, egyszerűségre törekvő játékával hús-vér figurát állított elénk dr. Hellström filmrendező alakjában. Külön dicséret illeti szép és kulturált beszéd- technikájáért. Kürthy Ila szép énekhangjával tűnt lei, Tóth Ila és Sándor Mid epizód alakításai közül az utóbbi volt a sikerültebb. B. Ronyecz Mária Biztonságosabb termelést Értekezletet tartottak tegnap délelőtt a pest megyei Tanács székházában megyénk termelőszövetkezeti elnökei, a megyei mezőgazdasági osztály és az Állami Biztosító vezetői. Napirenden a háztáji gazdaságok biztonságosabb termelése szerepelt. Jelenleg a háztáji gazdaságok 40 százaléka rendelkezik biztosítással, Prezenszki Gábor, a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetője és Pán- czél István, az Állami Biztosító Pest megyei igazgatója elemezte, miképpen lehetne a háztáji biztosítást kiterjeszteni. A vitában a tsz-elnökök elmondották erre vonatkozó elképzeléseiket. Gozmány György, Csornai Irén és Kürthy Ila a vígjáték egyik mulatságos jelenetében Két megye élelmiszeripari vezetőinek » tanácskozása Vácott (Tudósítónk tése) r~ Pest és Nógrád megye sütőipari, húsipari és egyéb élelmiszeripari igazgatói, valamint műszaki vezetői egésznapos tanácskozást tartottak kedden Vácott. Az ankétot az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetének Pest—Nógrád megyei Bizottsága és a Mezőgazdasági— Élelmiszeripari Tudományos Egyesület közösen rendezte. A Lenin úti művelődési ház termében közel száz hallgató előtt Tasnády Endre, az Élelmiszeripari Minisztérium Sütőipari Igazgatóságának ■ gépészmérnöke tele fonj ele,i- , tartott beszámolót az élelmiszeripar 'gépesítésének irányelveiről és az eddig elért eredményekről. Előadását képekkel, grafikonokkal szemléltette. Ezt követően a korszerű üzemszervezésről, szállításról és anyagmozgatásról beszélt Borsodi László, az Élelmiszeripari Minisztérium műszaki fejlesztési osztályának mérnöke. Délután levetítették az előadásokkal kapcsolatos szakfilmeket, majd élénk vita keretében elemezték a jelenlevők: hogyan lehetne minél könnyebbé tenni az élelmiszeripar területén működő fizikai dolgozók munkáját; Fülesbagoly, lombik a C-telepen A váci „üzemi papák" felnőtt fiaikért Egy idő óta könnyebben megy a tanulás a DCM „felnőtt” iskolájában. Hogy miért? Azért, mert újabban minden szerdán délután ötkor megáll a kis mikrobusz a C- telep 17. számú épülete előtt. Nyílik az ajtaja, s a kíváncsi nagy diákok már lesik-várják, hogy mit rejt a belseje Egyik héten a fülesbaglyot csodálják meg, másik héten a vasgyártás titkait. A fizika, kémia tanulása sokkal könnyebb, ha láthatják a kísérleteket. Lehet, hogy önök ezt természetesnek találják, hiszen ahol van iskola;. ott van szemléltető eszköz is. A váci C-telepen ez azonban nem volt mindig így. A felnőttek iskolája három éven át hiába kérte a DCM-től, hogy ezt a gondját oldja meg. Nem sikerült. Most ősszel, novemberben, azután megbeszélésre jöttek össze a C-telepen a „szülők”, pontosabban az „üzemi papák”. És ez hatott. Közismert szülők voltak, egy héten belül megszületett a megoldás. Azóta a mikrobusz minden szerdán kétszer jelentkezik szolgálat tételre. Délután ötkor a Köztársaság úti iskolában megrakodik és viszi a C-telep- re mindazt, ami a tanításhoz szükséges. Szemléltető eszközöket, és pedagógusokat egyaránt. Este újból megáll a C-telepi iskola előtt, felrakja, amit délután hozott és este fél tízkor már ismét a Köztársaság úti iskolában pihennek a féltve őrzött felszerelések. így segítenek ez évben a DCM-iek „fiaiknak” a tanulásban, s a pedagógusok is hazajutnák időben. Jó érzéssel gondolunk azokra, akik ezt elintézték. Hogy ez mennyit ér, azt csak azok tudják igazán, akik ismerik az elmúlt évek küzdelmeit, akik miután átadták tudásukat a felnőtt nebulóknak, annyiszor rótták metsző télben és szélben hazafelé az országutat. Ki intézte el? A „szülői” értekezleten ott volt Espár Ferenc, segített neki Lőrincz Sándor és még mások. Amit ígértek, meg. is tartották. Tudjuk, Espár elvtárs még a hiányzó tanulókat is felkereste. Köszönettel gondolunk rá. A C-tele- pi nagydiákok is, hiszen köny- nyebb azóta a tanulás. Nem csupán a szemléltető eszközök miatt, hanem azért is. mért mind a pedagógusok, mind a hallgatók érzik: van, aki törődjön velük! Elmondta: Wolkóber Margit tanfolyamvezető KÖNYVESPOLC A mai kapitalizmus problémái és a munkásosztály Vaskos kötetet jelentetett meg a közelmúltban a Kossuth Könyvkiadó. A könyv — „csemege” mindenki számára, aki érdeklődik a közgazdaság problémái iránt, mert a Béke és szocializmus című folyóirat, valamint a Szovjetunió Tudományos Alaidémiája Vi- lággazdasági és Vüáavolitikai Intézete által közösen rendezett vita anyagát gyűjtötték benne össze. A vita három fő kérdésre tagolódott: Az állammonopolista kapitalizmus és az imperialista országok mai politikája; A Közös Piac, annak gazdasági és politikai problémái; A munkásosztály helyzete és harca. A három fő fejezetcím egyben a könyv szerkezetét is jelzi, e három nagy témakörben több, mint húsz marxista tudós fejti ki véleményét úgy, hogy közben részletekbe menő ismertetést ad országa, s annak munkásosztálya problémáiról, felvázolva a •továbbfejlődés útját is. Lehetetlen részletekbe menően •foglalkozni a könyv anyagával, hiszen az abban foglalt •kérdések s azok kifejtése felöleli a mai kapitalizmus teljes szerkezetét, megmutatva az állammonopolista fejlődés ösz- szefüggéseit és rendkívüli bonyolultságát. A vita hozzászólói között a szovjet közgazdaságtudomány jeles képviselőit is megtaláljuk, s különösön A. A. Arzu- manjan akadémikus tanulmánya az, amely elemzéséveli ténygazdagságával mint forrásmunka is nagy jelentőségű. A mű nélkülözhetetlen kézikönyv azok számára, akik politikai — vagy közgazdaság- tannal foglalkoznak, s különösen örvendetesnek tartjuk, hogy a kiadó példás gyorsasággal fordította le s adta ki a könyvet. (m. a) Mátyás király udvari turistája Úgy kezdődött az egész, hogy Bak Frigyes levette a hátizsákját, levetette a cipőjét, felgyűrte a nadrágja szárát, belelógatta a lábát a Dunakanyarba és elaludt. Álmában visegrádi bort ivott és mosolygott. Amikor újra akart tölteni, valaki megveregette a vállát. Felnézett. Egy páncélos vitéz állt mellette. — Vigyázz, mert jön a török. Ez volt akkoriban a palotaőrség jelszava. Erre azt kellett felelni a szabályok szerint, hogy „majd meghúzom a fülét”, Frigyes nem tudta, így a katona bevitte az őrtoronyba. A fekete egyenruhás katonák vigyorogtak rajta, különösen zippzáras lumberjackján. — Ki vagy? — Bak Frigyes, bérszámfejtő. — A Habsburg-házból? — Nem. A FAXKUM-től. — Erre letartóztatták, mert azt hitték, hogy törökül beszél, tehát török kém. Gyanújukat fokozta a feltúrt nadrágszár és a hátizsákban levő termosz, amely még félig tele volt rumos, fahéjas teával. Frigyes felháborodott. — Mondják, hol élünk mi?! — A mi urunk Mátyás király visegrádi palotájában — felelték. — Ne hülyéskedjenek ebben a maskarában. Azonnal vezessenek a tanácselnökhöz. — Erre kis híján meglincselték, mert azt hitték, hogy a tanácselnök szó egy török vallási fele keze tét jelent. A kapitány mentette meg. Aztán valahogy a király színe elé került. Mátyás éppen főtt krumplit ebédelt. — Azt mondják, hogy török kém vagy — mondta a király kedvesen. — Nem, kérem, én bérszámfejtő vagyok és turista. — Mi az, hogy „turista”? — Erdőkben mászkál és gyönyörködik a természetben, — Ja! Ezt Janus Pannonius- tól is hallottam. De ő nem erdőkben, hanem strófákban szökött gyönyörködni. Frigyest különös érzés kerítette hatalmába a kastély hatalmas térmérték és a nagyorrú királynak láttán. Emlékezett rá, hogy mielőtt elaludt, ezeket nem látta. — Tényleg király maga? — ' kérdezte óvatosan. — Igen. Ha nem hiszed, kérdezd meg e derék embertől, aki Vitéz János püspök. — Maga az, aki ötszáz évvel ezelőtt összeesküvést szított Mátyás király ellen? Olvastam egy könyvbep, hogy felpofozta a király. Kelletlenül feszengett a püspök. — Olyan öreg még nem vágyók, és egyébként is az összeesküvést jövőre tervezzük — mentegetőzött. A király vonásai erre megenyhültek. — No. Már kezdtem aggódni ... Ülj le, derék ember magas asztalomhoz, úgy látom, te is humanista vagy. Meg... izé ... turista. Tényleg! Udvaromban minden van, csak turista nincs. Megfogadlak udvari turistának. — Így nyert Frigyes alkalmazást a visegrádi palotában. Minden szerdán és pénteken egy óra hosszat beszélnie kellett a természet szépségeiről és a műemlékektől. Mátyást különösen a palota feltárása érdekelte. Szabad idejében Frigyes sétálgatott. Egyszer ünnepnap reggelén kipróbálták a márvány szökő- kutat. y — Mi folyik ebből? — Bor felelték az emberek, és elmentek dolgukra. Kar, hogy ma már csak egy része van meg a kútnak — gondolta Frigyes és megkóstolta a medence tartalmát. Érdekes — gondolta — tényleg bor. Vajon a csapokból is az folyik?... Igen, az egyikből szintén bor folyik. De a másikból?... Azt hiszem, hogy a harmadikból is... meg a... Aztán Frigyes levetette a ruháját, mert melege lett, és beleült hűsölni a medencébe. Néha nagyot húzott a gyöngyöző vörös borból, és kitűnően érezte magát. Csillogott a szeme, mosolygott. — Érdekes — dünnyögte —■, nem is tudtam, hogy valamikor két Sálamon-torA hegyek közé ui elmem Frigyessel a király, hogy lássa mit csinál egy turista Nagy tisztásra értek, ott megebédeltek, aludtak egyet, majd hazamentek. — Nagyon jó — mondta otthon a király, miközben a gótikus folyosón sétálgattak. — Melyik században élsz te? — Huszadik. — Ott ki a király? — Mindenki. — Nincsenek trónviszályok? — Egy időben voltak. Az ilyet mi fúrásnak nevezzük, mert rövidebb, hamar ki lehet mondani. Megtanította Frigyes a királyt az iránytű kezelésére. — Láttad már a Corvináimat? — Azt mondják, nagyon kevés van már belőle. — Nem. Még megvan mind. Beszélgettek a palotáról is. — Nagyon sokba került, míg felépítették. — Hát még a feltárás — vigasztalta Frigyes, aki minden ünnepnapon megfürdött a márványszökőkút borában, erre királyi engedélye volt, CQV pecsétes levél. Este meg is mutatta Anasztázia kisasz- szonynak. Kellemesen telt az idő a palotában. El is határozta, hogy végleg itt marad. Akkor valaki megbökte. Kinyitotta a szemét. — Az elvtárs a FAXKUM- tól van? Azt üzenték, hogy elment a csoport, menjen vonattal utánuk, Pesten találkoznak. (Püspöki) nya volt... Nem, három. Erről nem írtak még ... Héjáé nem írtak még a rózsámnak — énekelte és még sók mindent énekelt, amíg meg nem érkezett a király és a kísérete. Frigyes megijedt, és bebújt a víz... illetve a bor alá. Aztán kibújt, mert odaleht nehezebb a lélegzése. Mindenki nagyon megijedt, először, utána mindenki nagyon nevetett. Beatrix királynő fenséges hasát fogta, amelyben kiadós reggeli talált meleg otthonra: néhány torta, amit égy balkáni szakács készített, negyvenkét főtt krumpli, és egy serleg bor. Frigyes szégyenkezve mászott ki, miközben a hölgyek sikongatva tekingettek ki szemük elé rakott ujjaik közül. Frigyes felöltözött, de újra le kellett húzni a nadrágját, mert egy szárába tette mindkét lábát, s igy sokkal nehezebb járni. — No, turista, milyen borom van? — kérdezte Mátyás billegő Frigyestől. — J ...jó... Elmondom majd a FAXKUM-nak egy termelési értekezleten. — Az mi? — Ott beszélik meg, hogy mit csinálnak később. — Az nálunk is van. Épp most beszéltük meg, hogy mikor támadjuk meg Podjebrá- dot. — Olvastam A magyar nemzet történeté-ben, hogy megnyerted a harcot. — Akkor jó — mondta Mátyás, és megkóstolta a márványszökőkút borát, majd lenyalta fenséges ujjait.
