Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-31 / 126. szám
1984. MÄJT7S Sl. VASÄRNAT ar«.--»« ms»» K^Urim» 3 A kispolgári forradalmi sáli: zsákutca ! FÁRADHATATLANUL ES FIATALON A munkásmozgalom régi átka a kispolgári hatások céltévesztő visszatükröződése az elméletben és a gyakorlatban. Nem mentes tőle a kommunista mozgalom sem, amely megszületésétől kezdve két- frontos harcban kénytelen küzdeni ellene az alkotó marxizmus—leninizmus, a következetes proletárosztályharc védelméért és alkalmazásáért. Az utóbbi években a kispolgári elhajlások közül a Kínai Kommunista Párt "vezetőinek támadásai következtében különösen veszélyessé vált a „baloldaliság”. Ez az elhajlás a jöbboldali- sághoz hasonlóan kispolgári hangulatokat tükröz, de ellentétben vele általánosságban nem a jobbmódú kispolgárságtól származik, hanem a szegényebb rétegektől, a „dühödt kispolgároktól”. Jellemző rá a türelmetlenség, a fegyelmezetlenség, az ingadozás, az álhatatlanság, az álforradalmi hangoskodás, a gyors fellobbanás és az apátia váltakozása, a végletekben való csapongás. A kispolgári for- radalmiság az elméletben és a politikában nem a realitásokból indul ki, hanem a szubjektív óhajokból, amiért is •kalandorkodás felé igyekszik szorítani a kommunista pártokat. A tömegekkel nem tud megfelelően számolni, irreális feladatok elé állítja őket, előrefut és állandóan azzal fenyeget, hogy a pártot elszakítja a történelem döntő erőitől. Végső fokon mind a hatalomért folyó harcban, mind pedig a szocialista építésben lehetetlenné teszi, hogy a kommunista párt betöltse az élcsapat szerepét. Mindezért nem kevésbé veszélyes a jobb- oldaliságnál. Mint Lenin kimutatta, a „baloldaliság” minden forradalmi mozgalmat aláás, ha nem folyik ellene következetes harc. Egyébként is a jobboldalisá- got és a „baloldaliságot” osztálygyökereiknél és természetüknél fogva nem választja el kínál fal : az egyik könnyen átcsaphat a másikba. Ez jellemzi például a trockizmust, amely tagadta a szocialista építés munkáját a Szovjetunióban, és a „szocialista világforradalom” hívének kiáltotta ki magát, s mint ilyen sürgetően követelte a forradalom exportját. Jóllehel a trockizmus és a „baloldaliság” számos más korai irányzata vereséget szenvedett, a „baloldaliság’’ felélénkülésének veszélye korántsem múlt el. Lenin már 1920-ban figyelmeztette a kommunista világmozgalmat, hogy a „baloldaliságot” nem szabad csak absztrakt módon, vagyis általában elítélni és csak a régi baloldali hibák bírálatára szorítkozni, mert ez az irányzat képes teljesen váratlanul, új formákban és új jelszavakkal feltámadni. Ehhez tápot adnak a kispolgári hangulatok, amelyek betörnek a munkások soraiba és a kommunisták közé is. Különösen megvan ennek a veszélye a forradalmi fellendülés és a sikerek idején, amikor a „baloldali” illúziók könnyebben elterjedhetnek. Ilyenkor gyakran előfordul az ellenség erejének alábecsülése, a lehetőségek és a realitások szubjektív megítélése. Aía a „baloldali” nézetek legfőbb képviselője a kommunista világmozgalomban a Kínai Kommunista Párt vezetése. E párt vezetőinek felfogása rokon a trockizmus sál, de a jelenlegi helyzet hatása alatt sajátos, „modernizált” tartalmat és formákat kapott. A dolog lényege azonban mindenképpen az, hogy természeténél fogva „baloldaliság”. Elméletét a kínai sajátosságokat antimarxista módon értékelve általános, mindenkire kötelező törvény- szerűségeknek kiáltja ki. A marxizmus—leninizmus alkotó munkáját dühödten támadja és helyébe a szubjektivizmust, a személyi kultu- szos dogmatizmust akarja állítani. Politikája nem számol az élet realitásával, hanem a kispolgári forradálmi- ság óhajait szeretné realizálni. Ezek szempontjából akar- má átalakítani a világot, méghozzá azonnal, minden áron és minden eszközzel, figyelmen kívül hagyva a népek és a többi kommunista pártok felfogását. A következetes proletárosztályharc erőivel szemben bizalmatlan és lenéző. Magának követeli az egész kommunista világmozgalom vezetőjének szerepét, hogy annak erejével kísérelje meg a lehetetlent, a forradalom exportját. Ily kép- pen szembekerült a kommunista világmozgalom stratégiájával és taktikájával, antimarxista álláspontra helyezkedett a nemzetközi élet alapvető kérdéseiben és sza- kadár tevékenységet fejt ki. Semmiképpen sem véletlen, hogy a Kínai Kommunista ' Párt' vezetői idejutottak. Szub- ; jektív „baloldali” nézeteik bizonyos objektív ■ körülmények- ! kel összefüggésben alakultak ki. Közismert, hogy Kínában a hatalmas városi és falusi kispolgárj. tömegek nagy hatással vannak a pártra. Ezek nevében egyes szubjektív ultraforradalmi elemek türelmetlenül követelik a nehéz életviszonyok és az elmaradottság gyors megváltoztatását, megfeledkezvén róla, hogy minden nép kemény és szívós munkával alakítja ki a maga életét. Ezáltal objektíve szembekerülnek a szorgalmas kínai néppel is, amely áldozatosan építi a szocializmust. A Kínai Kommunista Párt vezetői nem ismerik kielégítően a nemzetközi helyzetet és az egyes kommunista pártok helyzetét és a munkásosztály történelmi szerepét sem. A mai nemzetközi erőviszonyokból s a nagy sikerekből helytelen következtetéseket vonnak le. Szubjektív talajon állva ilyen körülmények között óhatatlanul ellentmondó döntések születnek, a politika kiegyensúlyozatlanná és kalandor jellegűvé válik. Ez a politika fel szeretné szabadítani magát a-felelősségteljes és fárasztó „hétköznapi’’ munka alól, hogy átadja magát a „nagy forradalmi harc”, a „végső csata” illúziójának. A kommunista világmozgalom azonban tisztában van vele, hogy a forradalom és a szocialista építés nem pillanatnyi fellobbanást, nem felelőtlen hangoskodást, hanem kitartó, hosszú időt követelő marxista—leninista munkát igényel. Az alkotó marxizmus—leninizmus és az egész emberiség nevében elutasítja, leleplezi és leküzdi az ultraforradalmisá- got. Hatalmas erejével megakadályozza azt, hogy a vjta elterelje a figyelmet a szocialista világforradalom igazi folyamatáról és feladatairól. A magyar nép saját tapasztalatai és érdekei alapján is minden erejével támogatja ezt a harcot. A magyarországi jobb- és baloldali hibák elleni kétfrpmtos harc gazdag tapasztalataiból tudjuk, hogy a kis-/ polgári hangulatok és törekvések leküzdése csak a marxizmus—leninizmus következetes érvényesítése alapján lehetséges. Sülő Ottó A magas, szikár termetű parasztember egyenletes léptekkel haladt a poros országúton. Már éppen elérte az alföldi község határát, amikor csendőrök tartóztatták fel. Kopott ceigruháját megmotozták és elvették tőle a vállán hordott kubikostarisznyát Abban találták meg köteg- szárnra a lazító papírokat, az illegális kommunista párt földműves néphez szóló röp- irátáit. Hatalmas pofon csattant Ragó Antal arcán, s az egyik csendőr dühtől rekedten így üvöltött: — Az anyád úristerűt! Én is a répaegyelóstől jöttem ide, láthatod, van a boldogulásnak a vörösökön kívül más útja. Miért akarod te így megjavítani a sorsodat? — Nem fogja azt maga, őrmester úr, soha megérteni — felelte ö, s égő arccal beállt a két csendőr közé. A fiatal, alig több mint harmincéves földmunkás mögött akkor már jelentős forradalmi tevékenység, s tapasztalat állott. Ahogyan ő eljutott már kis süldőlegény korában a munkásmozgalomhoz, az számára olyan magától értetődő és természetes volt, mint maga az élet. Hiszen amikor 1914-ben Szolnokon belépett a Földmunkások Szövetségének, ifjúsági csoportjába, már több mint két esztendeje, tizenkét éves korától a kubikosokkal járt dolgozni. Menni kellett, ő volt a legidősebb gyerek, s a keveske két hold nem volt elég a megélhetéshez. Otthon pedig, a városszéli házikóban hat kistestvér kért kenyerei A földmunkások szervezete Szolnokon erős volt és harcos szellemű. több ezer kubikos, szegényparaszt tagot számlált Ragó Antal a kemény munkában és bérharcokban edzett férfiak között nőtt fel, barátjával, a nála három évvel idősebb Tisza Antallal, a földmunJkásfiatalok vezetőjével együtt. S még alig volt tiKülön könyvben, regényben lehetne megírni azt, mi mindenen ment keresztül, hogyan élt a fasiszta diktatúra 25 éve alatt. Szervezte 21-ben a Magyar Szocialista Munkáspárt szervezeteit, a Hor- thyékat szolgáló szociáldemokrata vezetők ellen a szakszervezeti ellenzéket. S rótta az országutakat, járta a falvakat. Rékas és Szolnok között csatornát építettek, nyomorúságos éhbérért. Élére állt a kubikosok jogos önvédelmének, sztrájkol szervezett. zenhat éves, már a vasúti főműhelyben, ahol altkor dolgozott, az ifjúmunkások megválasztották bizalmijuknak. Itt esett át a tűzkeresztségen: részt vett a háború ellen tiltakozó, s több bért követelő nagy sztrájk megszervezésében. Igaz, a sztrájkot letörték, a vezetőket letartóztatták és büntetőszázaddal a frontra vitték. De új sztrájkbizottság kezdett dolgozni, uj vezetőkkel. Az ifjú Ragó rendszeresen kijárt hozzájuk a városszélre, mint a műhely egyik összekötője. Nem sokkal azután nagy felelősség szakadt rá: kint a fronton megiialt az édesapja, s ő lett egyedüli keresője, eltartója a nagy családnak. Ez és a háború nyomorúsággal telt napjai csak erősítették szocialista meggyőződését: 1918-ban már ő volt a szolnoki vasutas- sztrájk égjük vezetője. Azokban ,a hetekben a csendőrök a fővárosban is fegyvert használtak a munkásság ellen. De mindhiába, a frontról haza- özönlő katonák és az éhez« otthoniak elkeseredése. Tízezer vasutasifi találkozója A Vasutas Szakszervezetben szombaton délelőtt sajtótájékoztatót tartottak a X. országos vasutas béketalálkozó megrendezésével kapcsolatban. Az eseményre június végén kerül s(xr Szegeden, ahová az ország minden részéből érkeznek fiatalok. A találkozónak több céüja van. Egyrészről a vasutas fiatalok nagyszabású békede- monstráoiója lesz, ugyanakkor alkalmat ad a legjobb kulturális és sportegyüttesek seregszemle jére. A sajtótájékoztatón megtudtuk, hogy a vasutas KISZ- fiatalok hat esztendő alatt tízmillió forint értékű társadalmi munkát végeztek. Helyük és szerepük jelentős az újítómozgalomban is. Közéjük sorolhatjuk megyénk fiatal vasutasainak, a Dunakeszi Járműjavító, a különböző pályaudvarok ifjúmunkásainak kiváló munkáját is. Az idei találkozón tízezer vasutasfiatal vesz részt. Különvonatok szállítják a résztvevőket Szegedre. a nagy orosz forradalom híre elsöpörte a Habsburg-ural- mat. kitört az őszirózsás forradalom, s annak vezéralakja, Károlyi Mihály maga osztotta szót Kál-Kápolnán" birtokát volt zsellérei között. De hiába hömpölyögitek a szabadság reményétől mámoros tízezrek az utcán, Szolnokon maradt minden a régiben, a főispán felesküdött a nemzeti tanácsra. A jobboldali szociáldemokrata vezetők azt hajtogatták: — Legyen nyugalom, rend, győztünk! És a szuronyos csendőrök tovább cirkáltak az utcákon. — Ez nem lehet igazi forradalom — mondták a munkások azon a gyűlésen, amit Tisza Antal és Ragó Antal szervezett a vasúti műhelyben,, az akkor megalakult Kommunisták Magyarországi Pártja nevében. Küzdelmes, szép hónapok után tizenkilenc tavaszán valóban a nép került hatalomra. A tanácskormány megalakulása után Szolnokon is hozzáláttak az új élet alapjainak lerakásához. De alig fogtak munkához, máris az ország nyakán volt az ellenség. A magyar urak, hogy visszaszerezzék gyáraikat, birtokaikat, segítségül hívták az antant zsoldosait, a román bojárokat, a cseh burzsoákat. Ragó Antal is jelentkezett a vörös hadseregbe. Amikor az ellenséges túlerő és a belső árulás legyőzte a magyar kommünt, ő már tudatos forradalmár volt, elszánta magát a nép szolgálatára. Elvitték. Elment részesaratónak. Megint sztrájk, tovább' kellett állni. Fűrészüzemekben, fatelepeken dolgozott évekig. Akármerre járt, a kommunisták igazságát vitte a munkások közé. Teltek az évtizedek, megjárta a gyújtó- fogházat, a szolnoki, a szegedi börtönt. Épp úgy, mint a pártot, amelynek már fiatalon katonája lett, őt sem tudta megtörni soha seirimi. Ragó Antalt minden szenvedéséért kárpótolta az, ami a szovjet felszabadítók megérkezése után következett. A párt újra szabadon dolgozhatott, s ő ott volt az elsők között, akik munkához kezdtek. Megint járta a falvakat, az uradalmi majorokat Mint a Szolnok megyei íöidosztó bizottság elnöke osztotta az urak által bitorolt ősi jussot. A párt országos feladattal bízta meg; az újgazdák szövetségének lett az elnöke, majd a földművesszövetkezetek szervezését irányította. Azután pedig az állami gazdaságok egyik felső szervezője, később a Pest—Nógrád megyei igazgatóság vezetője. Tizenkét évig ezen a területen is fáradhatatlan szívóssággal dolgozott. Emimsmerele, nagy tapasztalata, politikai tisztánlátása és szer- , vezóképessége nyomán évről évre erősödtek Pest megye állami gazdaságai is. Nem egy közülük az eimúit évtized aiatt, követendő példát mu- t tatva a termelőszövetkezeti gazdáknak, a növénytermesztésben, állattenyésztésben elért kiváló eredményeivel, a korszerű mezőgazdasági nagyüzem színvonalára emelkedett. Nemrégiben, nyugdíjba vonulása és magas kitüntetése alkalmából, munkatársai azzal az őszinte megbecsüléssel és szeretettel búcsúztak Ragó Antaltól, amellyel itt a Pest— Nógrád megyei igazgatóság i élén is mindig körülvették. ! 0t évvel ezelőtt — hatvan- ; egy éves volt akkor — egy ; beszélgetésünkkor mosolyogva í azt mondta: : — Olyan fiatalnak érzem i magam, mint negyvenötben, í amikor elkezdtük a földet osz- ; tani. ; Most is ugyanezt felelte, : miután napokig hiába keres- : ve, végül kora reggel sikerűit • őt otthon találni. Ugyanezt, j mert tulajdonképpen nem is | ment nyugdíjba ez a kemény, ; szikár, fáradhatatlan ember, i Mint a Pest megyei Pártbí- i zottság tagja és a kunszent- í mártoni járás országgyűlési | képviselője tovább dolgozik, i részt vállal a szocializmus ! építésében. í Járja továbbra is a falva- : kát. Éneikül nem is tudna meglenni, hiszen munkások ée parasztok között élt mindig. Velük észlelt, lélegzett. Tudja most is, hogy mit kell tenni érdekükben. Hetes! Ferenc Pál Egy hónap múlva békekölcsön sorsolás Ismét békekölcsön-sorsolásra készülődik az Országos Takarékpénztár. A II., a III., a IV. békekölcsön 1964. első félévi húzását egy hónap múlva, június 29-én, 30-án bonyolítják le Budapesten. A II. békekölcsönből 29,3 millió forintot, a III. békekölcsönből 55,7 millió forintot, a IV. békekölcsönből pedig 34 millió forintot sorsolnak ki. A LAIKUS APA Megbíztak, hogy írjak egy vezércikket a gyermeknapra, mert hogy én apa vagyok és tudom, mit jelent a gyermek. Tudom, hogyne tudnám. A vezércikk mégsem sikerült, mert amíg szemben ültem a papírral, egy kis történet nem hagyott nyugodni, megszállta az agyamat szívemet és az a kényszerképzetem támadt, hogy nekem ma ezt kell elmondanom. F iamat elütötte egy kerékpáros. Szinte a kezemből. Csak egy pillanatra rántotta ki övét az'enyémből, hogy átugorjon egy tócsát, és máris repült hétéves kis teste együtt a kerékpárral, és megtermett utasával. Felkapom, rohanok vele az egészségházba. Nincs bent senki, vasárnap van. A füléből csordogál a vér, sápado- zik, nagyon rosszul eshetett. Tovább rohanok a mentőállomás felé. Lehet, hogy csak a szívem rohan, mert néhány arra járó könnyedén követ és adja a tanácsot, szidja a kerékpárost, aki szintén követ és éppen úgy megijedt, mint én. No. még csak ezt a tíz métert bírjam ki. Lábam ólommá válik, karom elzsibbad, fejemet nagy kalapáccsal veri valaki. A mentő egyik dolgozóját megsértem, mert mozgása nem az én érzéseimhez igazodik. A kórházban egy fiatal, csinos. doktornő mosolyogva vizsgálja a gyereket. Megnézi a fülét, megméri vér- nj'omását. meghallgatja szívverését. Lábam megrándul a remegéstől. — Koponyarepedés, teljesen biztosat csak a holnapi röntgenvizsgálat után tudok mondani. Remélem nem súlyos. A fülvérzés mindenképpen koponyasérülést jelez. Viszont jó jelnek kell tekintenünk, hogy nem vesztette el az eszméletét, nem hányt, és hogy mindenre emlékszik. .Megkérdezem az orvosnőtől, injekciót kap-e a fiú. Látom, nem tudja elképzelni, mi bajom lehet, de válaszol: nem, nem szükséges. Felkísérem a gyereket, aki a saját szememmel néz visz- sza rám. Odasúgom neki, hogy injekció nem lesz. Arcán bágyadt, kis mosoly húzódik, szemmelláthatóan megnyugszik. Feje köré gumitömlőbe jeget raknak. Lemegyek a lépcsőn, szívemet durva kézzel fogja valaki. Holnap!? És addig ...? A hallban a közlekedési rendőr azt mondja, hogy menjünk helyszínelni. Tartom a centimétert, látom, hogy a kerékpáros keze is remeg. — Itt történt? Igen. kérem, itt történt, a házunk előtt. Tessék nézni az ablakot. Itt lakik a doktor néni, aki zongorázni tanítja a fiamat. Nagyon jól játszik a kis taknyos. Néha már kijavit- jaC a tanárnőjét, hogy ez nem kis oktáv, hanem nagy oktáv. És keresztbe tett kézzel is tud játszani. Ma délután is játszani akart, hogy utána tényleg játszhasson a homokban, mert ugye a foci, mégiscsak más ... — Mennyi időé a kicsi? Hét, hétéves. Itt tanult járni, ebben az új és csúf bérházban. És erre a csúnya térre azt mondja, hogy udvar, a mi udvarunk. Az ablak ott, az első emeleten a miénk. Ott szokott kinézni, hogy lent vannak-e már a srácok. — Szóval nem a kerékpáros volt a hibás? Nem, dehogy. A fiam olyan vakmerő. Egyedül megtanult úszni, és tavaly a korcsolyaversenyen a harmadik lett. És a múltkor azt mondta egy harmadikosnak, hogy te gombócfejű. És szégyen, de a tizenkét éves lányok is elszaladnak előle. De azért érzékeny, jólelkű fiú, jó tanuló. Az év végi záróünnepélyen ö volt a répa, nagyon jól alakította, alig tudták kihúzni. — Hogyan történt? Balkezes fiú. Az iskolában kesztyűt húztak a bal kezére, hogy tanuljon meg jobbal írni. Ballal elkeni a tintát. Most már mind a két kezével tud írni és rajzolni. Már kétéves korában tudott rajzolni és megtanulta hallásból a Szeptember végént. A bátyja skandálta otthon, s ha elakadt, ő beleszólt és Így mondta: „De lá-tod a-mot-tan a té-li-vi-lúgot ...” Aztán játszott tovább. És este azt mondta nekem, hogy ö munkásőr és proletár akar lenni. Butaság, mondtam neki, miért? A Szedalcsek papája is az és . annak van pisztolya. És másnap este beszámolt, hogy egy kislánnyal voltak Gyula páternél, a lakásán magnóztak, kaptak csokoládét és szentképeket. Mi lesz belőled, emberke, ha ... — Itt tessék aláírni. Igen, egyszer elvittem Pesten az Állatkertbe. A léggömbjét az oroszlánházban eleresztette és az felszállt a mennyezetre. Beszóltam az oroszlánoknak a rácson, hogy csend legyen, és egy hatalmas létrán lehoztam a léggömböt. Irtunk egy kis cédulát a bátyjának, rákötöttük a léggömbre és elengedtük hazafelé. Nagyon tetszett a gyereknek a vili, a varázslat, én voltam a szemében a nagy Vili, a varázsló. Eile az anyósoméknál hallottam, hogy az unoka- testvéreinek azt mondja: „Az én apukám világhírű újságíró. az oroszlánokat is megszelídítette " És sírt, amikor a gonosz, nagy kölykök nem hittek neki. Hagyjanak békében, kedves rendőr elvtárs, nem helyszínelek tovább. Hiszen ez gyilkosság, , lélekgyilkos- ság. Nekem teljesen mindegy, hogy ki a hibás, rohanok és keresek egy idősebb, nagy tudású orvost, aki különb varázsló mint én. és mint az a fiatal orvosnő. És ismét egyben lesz a fiam koponyája és megyünk újra az Állatkertbe, és jövő nyáron elhozom neki Párizsból az Eiffel-tornyot. És ... — Doktor úr, jó étvágyat kívánok, de tessék abbahagyni az ebédet, a fiam ... A sebészfőorvos aranyos ember, előbb a kórházban van, mint én. — Nincs komoly baj. Nyugodjon meg, kérem, néhány nap múlva hazaviheti a gyerekét. — Köszönöm, doktor űr. Ne haragudjon, hogy vasárnap otthonában megzavartam de... — Ó, kérem, én megértem magát, bár higgye el, a doktornő is mindent megtett a gyerekért. De tudom, ha az én fiammal van baj. én is azonnal laikus apa leszek. A laikus apának kicsordul- : hat a szeméből a könny. Pe- j dig utoljára akkor sírt, ami- í kor harminc évvel ezelőtt az: ő feje is betört, és akkor se- I hogyan sem értette, miért • szaladgál, idegeskedik any- \ nyit az apja. hiszen nem az< ő feje tört be, nem neki fáj? ! Suba Andor <
