Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-31 / 126. szám

WECU< ftéirStífr 1964. MÁJUS 31, VASÁRNAP Mezőgazdasági szakmunkás- képzés — buktatókkal A mindennapi élet tűzi na­pirendre a mezögazdaságoan a szakmunkásképzést. A sza­kosítás, a gépesítés, a kérni- zálás időszakát éljük, miüiár- dokat fordítunk a termelés fejlesztésére. Amikor jólescen nyugtázzuk ezt, ugyanakkor aggódva látjuk, hogy nap­jainkban egyre inkább hiá- 'nyoznak azok a szakmunka- 'sok, akik az új gépekkel dol­goznának, az új termelési el­járásokat alkalmaznák, 1970-ig a megyében 18 000 szakmunkást kell kiképezni. A terv 1970-re ígéri, hogy elegendő szakmunkás lesz a mezőgazdaságban. Ha a szak- ínunkásiképzés körüli nehéz­ségeket, a gátló körülménye­ket számításba vesszük, két­kedéssel kell fogadni ezt az „ígéretet’’. i Az idén 1301 mezőgazdasági Iszakmunkástanulót vettek fel ímegyénkben. Az eddigi le­morzsolódás mintegy 20 szá­zalékos. A felnőtt szakmun­kásképzés keretében csaknem E500-an tanulnak, ez az elő­irányzatnak mindössze 51 szá­zaléka. A traktorosképzésbem á múlt évi terv teljesítése mindössze 61,5 százalékos. A. követelményekhez képest •mindenütt nagy az elmaradás! 1Mi az oka ennek? . Válasszuk szét a fiatalok oktatása körüli nehézségeket az idősebbekétől. Noha azo­nos értékű szakmunkásbizo- nyitványt kapnak, mégis lé­nyegesen különbözik oktatá­suk formája. Addig ugyanis, amíg a fiatalok mind az el­méleti, mind pedig a gyakor­lati ismereteket a tanulóidőn Ibelül sajátítják el, addig az idősebbek a gyakorlati isme­retek birtokában csak az el­méletet tanulják. De külön­bözők a problémák azért is, tmert amíg a fiatalok a szak­maválasztás gondjaival is küszködnek, addig az idősebb korosztályok már á mézőgaZ- daságban dolgoznak — ilyen gondjaik nincsenek. A lcjjnftjjyöbb az. nincs ma falun céltudatos munka 'annak érdekeben; hogy a fia­talokat a mezőgazdaságba irá­nyítsák. A fiatalok zöme vagy tovább tanul, vagy a főváros­ban és a környező üzemekben 'igyekszik szakmát tanulni. Messzemenően nem egyenér­tékű — legalábbis a fiatalok Szemében nem — mondjuk egy állattenyésztő és egy esz­tergályos szakmunkás-bizo- ínyítvány. S ezért elsősorban nem a fiatatokat kell elma­rasztalni. Már odahaza, a családban 5s arra ösztönzik ugyanis a szülők a gyermekeket: tanul­jatok tovább, legyen valami szakma a kezetekben. Ez ném is volna baj, hisz a mező- gazdaság is tanult, szakkép­zett embereket igényel." In­kább ott a hiba, hogy a „ta- mulás”, a .szakma'’ alatt első­sorban nem a mezőgazdasági ismereteket értik. Ezzel szemben igyekszik eredményt elérni az iskola — itt is főként az utolsó években. Amellett, hogy a tanári kar csaknem teljes egé­szében magára marad e küz­delemben — nem segítenek sem a tanácsok, sem pedig a szövetkezeti vezetők — ke­vés meggyőző eszköz is van a kezükben. Ha a gyenge, vagy a mér­leghiányos szövetkezetek szá­mát tekintjük a megyében, akkor kétségtelenül el kell ismerni, hogy az idősebbek „példája”, nem valami meg­győző a fiatalság számára. Mégis, jobbak lehetnének az eredmények, mert a gyenge, vagy a mérleghiányos szö­vetkezetekben is kézzelfog­hatóan kimutatható az előre­haladás. Sokkal inkább rosz- szak azok az úgynevezett „módszerek”, amelyekkel a fiatalokat arról igyekeznek meggyőzni, hogy életük cél­jául a mezőgazdasági szak­mát válasszák. Az a néhány óra, vagy nap, amit a szövetkezetek földjein eltöltenek az utolsó­éves általános iskolások, vaj­mi kevés ahhoz, hogy meg­ismerjék a mezőgazdaság lé­nyegét, és felkeltsék érdek­lődésüket. De ez nem is cso­da, mert ez idő alatt vagy kapálnak, vagy olyan egyéb munkát végeznek, amellyel a szövetkezet éppen elmaradt. A gépeknek — ez pedig ér­dekli a fiatalokat — még csak a közelükbe sem en­gedik őket. Ki gondol arra ma még falun, hogy egy elhasználódott gépet átadja­nak az iskolának, ismerked­jenek a fiatalok annak ve­zetésével, üzemelésével. Rosz- szul „agitálunk" tehát a fia­talok között, mert nemcsak hogy nem mutatjuk meg a holnapot, hanem a mából is a legelmaradottabbal ismer­tetjük meg őket. Ezek a körülmények ját­szanak közre abban, hogy a fiatalok elhagyják a falut, vagy — kevés kivételtől el­tekintve — az általános is­kola gyengébb eredménnyel végzett tanulói jelentkeznek mezőgazdasági szakmunkás­nak. S itt következik egy újabb buktató: az elméleti oktatás időszaka alatt igye­keznek „megfogni” a taná­rok a tanulókat, akik elég nehezen birkóznak meg a zsúfolt anyaggal, s sokan inkább lemorzsolódnak. Ez a magyarázata a tavalyi mint­egy 20 százalékos lemorzso­lódásnak is. A mezőgazdasági tanulók munkaviszonyát — csakúgy mint az iparban — rendelet szabályozza. Amíg azonban az iparban azt be is tartják, addig a mezőgazdaságban erről a legnagyobb jóindu­lattal sem beszélhetünk. Kezdhetnénk azzal is, hogy a gazdaságokban legtöbbször nem a szakmának megfelelő munkakörben foglalkoztatják a fiatalokat, hanem ott, ahol eppen a legnagyobb szükség van munkaerőre. A gazda­sági vezetők ezzel lejáratják a mezőgazdasági szakmunkás- képzés tekintélyét a fiata­lok előtt. .Joggal mondják: „mindenesnek nem megyek". Azokban a gazdaságokban ér­nek el jó eredményeket — és ott vonzó is a fiatalok számára a mezőgazdaság — ahol egy-egy jólképzett szak­ember vezetésére bízzák a tanulókat. Sok vitára ad okot a szak­munkástanulók bérezése, s e tekintetben egységes rendel­kezés kellene. Ahány gazda­ság, annyiféle elgondolás ér­vényesül. Különösen a gya­korlati időszak alatt érzik a fiatalok, hogy fizetésük nem áll arányban munkájukkal. Ez idő alatt ugyanis termelőmun­kát végeznek. Ahol „kedvet” adnak a fiataloknak, nem szűkmarkúak velük szemben, ez az „áldozat” később bősé­gesen kamatozik. Feltétele a szakmunkáskép­zésben való előrelépésnek: megbecsülést kell szerezni a mezőgazdasági szakmunkás­oklevélnek s még inkább azok­nak, akik azt megszerezték, Az eddig elmondottakon kí­vül gyökeres fordulatot kel­lene elérni a szakmunkások bérezésében, továbbá abban, hogy meg kellene állapítani az egyes munkakörök ellátásá­hoz szükséges képesítést. E két probléma már nemcsak a fiataloké, hanem az időseké Is. akik három éven keresztül téli tanfolyamokon szerzik meg a szakmunkásbizonyít­ványt. Az alapszabály lehetővé teszi ugyan, hogy a szakmun­kások ugyanazon munkáért öt százalékkal nagyobb bért kap­janak- de ezzel a lehetőséggel szinte sehol nem élnek a szö­vetkezeti vezetők. „Nem aka­runk ellentétet szítani a tagok között” — mondják, s köz­ben nem veszik észre, hogy ez­zel azokat sújtják, akik szor­galomból képezték magukat Nem ösztönöz a tanulásra az sem, hogy a mezőgazdaság­ban nem írják elő az egyes munkakörök betöltéséhez szük­séges képesítést. Ezt esetleg lehet azzal magyarázni, hogy nincs elegendő szakember, szakmunkás, tehát olyan ka­lappal kell köszönni, amilyen van. Ez is csak féligazság: mert az ilyen szemlélet s főleg gyakorlat mellett, soha nem fogunk előre lépni. Ne jogo­sítson a szakmunkás-bizonyít­vány feltétlenül „vezetői” ál­lásra, de azt ki kellene mon­dani — s ennek érvényt is sze­rezni — hogy mindenek előtt a szakmunkásokat részesítsék előnyben, amikor egy-egy fon­tos munkahely betöltéséről ha­tároznak. Ha ez így lesz a gya­korlatban, többen tanulnak. Nem 3 holnap, hanem na­gyon is a ma problémája a szakmunkáskérdés. Bizonyít­ja ezt a következő néhány számadat: 196.5-re mintegy 3450 traktoruk lesz o termelő­szövetkezeteknek és a gépállo­másoknak a megyében. A za­vartalan üzemeltetéshez leg­alább 5180 traktoros kell. Már most is kevés a gépihez értő szakmunkás. Az elmúlt té­len 1078 traktorost képeztek ki a megyében, s ha a képzés ilyen ütemben történik, ak­kor még tovább fokozódik a traktoroshiány. Az előbb em­lített időpontban már két­ezerrel lesz kevesebb a szük­ségesnél. A traktorosok pél­dáját említettük, de semmivel sem jobb a helyzet az állatte­nyésztésben, a szőlő- és gyü­mölcstermesztésben. Mihók Sándor Automatizált szőlőfeldolgozó épül Hernádon Hetven—száz hektó napi mustot készít az ország legkorszerűbb bőrgyára Másodállás felajánlása kőműves szakmunkások részére! Kiskunhalas, Kalocsa. Nagykőrös és Kecskemét területén levő építkezé­seinkre munkakönyv nél­kül, napi 2—4 órai foglal­koztatásra felveszünk kő­műves és ács szakmunkáso­kat, akik továbbra is je­lenlegi munkaadójuknál ma­radnak állományban, de munkaidő után, vagy mun­kaszüneti napon vállala­tunknál dolgozhatnak má­sodállás formájában, telje­sítménybérezéssel. Az ér­deklődők munkaügyi osztá­lyunktól kérjenek tájékoz­tatót ÉM. Bács megyei Ál­lami Építőipari Vállalat, Kecskemét, Klapka utca 34. A dabasi járást átszelő kecskeméti—szegedi főútvonal mentén, a Budafoki Állami Pincegazdaság hernádi pincé­szetében nagyszabású építke­zés van, készül a megye leg­nagyobb szőlőfeldolgozó üze­me, hogy már az idei szüret­kor megkezdje működését. Az üzem azonban nemcsak a me­gye legnagyobb, hanem az ország ez idő szerint legkor­szerűbb „borgyára” lesz. Úgy­szólván teljesen automatizált üzem, amint a szőlőt bonyo­lult gépezete elnyeli, jófor­mán emberi kéz érintése nélkül készít belőle mustot, érleli a bort. Jókora épülete tulajdonkép­pen nem is egészen új, csak alapterületét nagyobbftották és emeletet húztak rá. Min­denesetre már az országúiról így is feltűnő a telep nagy pincéinek alacsony dombhátai között. A pincészet udvarán azonban valóságos meglepe­tés a sok fantasztikus alakú vasalkotmány, a feldolgozó összeszerelésre váró gépi be­rendezése. Három-négy éve az ország­ban már működeik egy-egy pincészetben néhány ezekhez hasonló masina. Azokban szerzett tapasztalatok alapján szerkesztették meg a herná­di pincészet gépeit oly módom, hogy ez az üzem már teljesen automatizált lesz. A szőlő útja a telepen, akár szekéren, akár teherautóin ér­kezzék, először a mázsán visz keresztül. Mérlegelés után a gyümölcsöt szállító jármű a feldolgozó elé kanyarodik, ahol a kocsit automatikusan kiürítő hatalmas szippantó- berendezésen át, még az épü­leten kívül, de fedett folyo­són álló bogyózó-zúzó gé­pekbe vezet az út. Innen pe­dig szivattyú segítségével az emeleti cefretartályokba. Hat, kívülről egynek látszó, Üe belül egymástól elválasz­tott hatalmas betontartály Irnár készen várja a fehér és Ugyanannyi a vörcs borszőlőt. Egyszerre hat-hat fajta bort lehet tehát készíteni, ha majd a mostanában telepített és még telepítendő nagyüzemi szőlőkben fajta szerinti szüretelés kezdődik. Egyelőre be kell érje a mo­dern borfeldolgozó azzal, hogy most már, legalábbis az Utóbbi években, á fehér és a vörös szőlőt külön szedik a környék termelői. A fehérnek való tartályok­ban a szőlő saját súiyától há­rom-öt óra alatt leválasztja a 1 levét, amit villanyíejtögépek nyomban a pincékbe, a hor­dókba továbbítanak. A cefre pedig a tartályok alatt álló présbe kerül. Azt, hogy a présből azután már automati­kus úton jut a még kisajtolt must a pincébe, nem is kelle­ne külön megemlíteni. A tar­tályok befogadóképessegét azonban igen. Egyszerre 200 hektó must készítéséhez szük­séges szőlő fér beléjük. A színes szőlő tartályai még nagyobbak, háromszáz hektósak. Ezekben a tartá­lyokban préselés nélkül kell borrá erjedni a szőlő levé­nek, a vörösborkészítés tör­gátorokat és biztosítja a kel­lő hőfokot. A már meger­jedt bort pedig saját súlya, a nehézkedés fizikai törvé­nye szerint a gyűjtőmeden­cébe nyomja, ahol tovább ér­lelődik. Ily módon zárt edény­ben tökéletesen higiénikus módon zajlik le az erjedési folyamat. — A határidő szeptember 15. De felajánlást tettünk, hogy augusztus 20-ra, alkot­mányunk ünnepére befejez­zük a munkát, a gépeket is felszereljük, üzemképes lesz a feldolgozó — jelenti ki Magyari József, az építke­zés vezetője. És ezt hinni lehet, miután a munkálato­•WWW/». . Az automatizált bőrgyárat gépesítve építik, el is készül még szüret előtt (Gábor Viktor felvj vényei szerint. Erjedés köz­ben nagy meleg és szén­dioxid keletkezik, mégpedig annál több gáz, mennél na­gyobb a meleg. S ez a sze­rencse. Mert a meleg káro­san befolyásolja a készülő bor minőségét, de ennek el­lensúlyozására befogják a gázt Hernádon. Az egész or­szágban először és még egyedül itt, az erjedés fo­lyamán felszabaduló szén­dioxid nyomása automati­kusan megindítja a tartá­lyokba épített hűtőberende­zést. Különböző szelepeket nyit ki és csuk be, ezál­tal szabályozza a klórmetil- gázzal működő hűtő aggre­ÚJ SEZLON rendelésre 1050,— Ft-tól •250,— Ft-ig, javítást is vál­lal a Pest megyei Ruhatisztí­tó és Szolgáltató Vállalat. Budapest XI., Bartók Béla u. 115. Telefon: 267—642 — Gyerekek, tudjátok ki ez ja bácsi — kérdi az igazgató j az osztálytól s a vendégre mú­ltat. i A gyerekek — tízévesek — : nem tudják. Csak nézik a bá- : csit, akinek fehér haja van i már és a bajusza is ősz, de •nagyon kedvesen, fiatalosan • mosolyog rájuk, egy pillanat • alatt megszeretik, körülveszik, I barátkoznak vele. I A bácsi pedig áll a szűkülő ! gyerekkörben, vékony karok ! nyúlnak felé, papírlapokkal, í rajzokkal, kézimunkákkal. \ Egy elismerő fejbóliniás. egy J simogat ás a buksi fejeken — 5 ki ne értené? A bácsi item tud magyarul, de tud a gye- •jj rekek nyelvén, egész életét kö­röttük töltötte. '/f Szemjon Áfanaszjevics Ka- £ balinnak hívják. Hivatalos $ adatai közé tartozik még, f hogy pedagógus, gyermekvá- %ros-igazgató és 61 éves f Egyik lábát kissé húzza. Há- borús emlék. Németek fogták el annak idején, szuronnyal szögezték kezét, lábát egy fá­dhoz. Hajszálon múlt az éle- % te, egy váratlan ellentámadás % mentette meg s a társai vé­letlenül megtalálták. Kaland? vendég mosolyog. Ami azt $ illeti, kalandban éppen elég f része volt. Sok köze van eh­hez a szóhoz, hiszen elég csak annyi, hogy valaki fellapoz­za a könyvet, Makarenko Űj ember kovácsát. Karabanov. Így hívták a fiút, a Gorkij-te- lepiek egyikét, a bandavezért, az örök ellenzéket, akit Ma­karenko egyszer — kivételes eset volt — mérgében pofon ütött. A bandavezér Karabanov többször megszökött a Gorkij gyermektelepről. Aztán ott­maradt, és sokkal tovább, mint valaha is gondolta vol- na. Először gyűlölte és bosz- szantotta Malzarenkót. Aztán hűséges társa lett. Tanítványa, munkatársa, csodálója és lel­kes követője. S Karabanov Kabalin hatvanegy évesen és vidáman itt áll a Fóti Gyermekváros egyik tantermében. Tréfálko­zik. Amikor megkérdik, há­nyán jöttek látogatóba Ma­gyarországra, azt mondja: „Csak mi ketten. A szívem meg én.” Ki hinné róla, mennyi min­dent élt át. Hány nehéz órát, hány gondokkal teli napot? Kísérői mesélik, egyik gyer­mekét, — tizenhárom volt ne­ki s közölük hat örökbefoga­dott — neveltje ölte meg. Mi­lyen krízis, milyen lelki vál­ság, milyen harc apa és peda­gógus között. S mégis az utób­bi győzött. A bizalom, a me- • lyet még Makarenko plántált • belé, a példakép. A regényhős nézelődik, kér-1 dezget. — Van-e a gyermekek- i nek házi munkájuk? Mit esi- i nálnak szabad idejükben? Ho­gyan választanak szakmát, hí- v at ást maguknak? ö valamikor agrármérnöki egyetemre iratkozott be. — Sohasem %volt kedvem hozzá — meséli — Makarenko be­szélt rá. Aztán, amikor be­teg lett, abbahagytam az egye­temet. Elhatároztam, hogy bármennyire tiltakozik is, ott maradok mellette. Pedig nem volt könnyű. Eleinte különö­sen. Egyszer Makarenko fa­lura küldött, szervezzek meg egy gyerektelepet. Húzódoztam. a feladattól, ö meg azt mond­ta: ha tizenhat éves korodban egy negyventagú bandát tudtál szervezni, akkor ez is sike­rülni fog. Jó ízűén nevet, de mikor ha­sonló emlékekről faggatják — visszavonul. Ismerkedni jött, látni, tapasztalni, inkább hal­lani, mint beszélni. Szerény ember. Nem akar szenzációt csinálni magából. All a gyer- mekatcrport szűk körében s ezt mondja: ..amikor titeket látlak, úgy érzem, az enyéim között vagyok”. S meghatottságtól horná- lyosuló szempárján látszik: így van. Bende Ibolya kát a Budafoki Pincegazda­ság saját építőbrigádja végzi. — Egyelőre a környék ter­melőinek nagy része ragasz­kodva a régi szokáshoz, must és bor szállítására szer­ződik — mondja Szendrödi Tibor, a pincészet vezetője. — Sokan idegenkednek at­tól, hogy szőlőt szállítsa­nak, pedig ezzel nemcsak munkát takaríthatnának meg, hanem anyagilag is jobban járnak. Személyesen felke­ressük a termelőket és szám­szerű adatokkal bizonyítjuk, hogy a szőlőért mustnál és bornál több pénzt kap­nak, tehát az újfajta szerződés érdekük. \ Mi pedig jobb bort tudunk j ily módon készíteni, ami j viszont a népgazdaság érde- ; ke. Egyébként, aki mustra. ; borra szerződött, annak is • jogában áll szüretkor szőlőt • szállítani. í Az új szőlőfeldolgozó-telep ja szüret időszakában húsz- j ezer hektó bort készíthet, j Nagy kapacitását ma még • nem tudja kihasználni. Ha • már a most telepített sző­• lök termőre fordulnak, tá­jién még akkor sem. Ekkora • beruházás azonban évtizedek­• re szól. Jöhet idő, amikor • majd szűk lesz a hernádi j borgyár. De erre is gon- j doltak építésénél, épületében jván annyi hely, hogy akár ; még egyszer ekkorára meg- j nagyíthassák berendezését. Sz. E. í .......' ...... ~ 1..........­K ARABANOV - FÓTON

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents