Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-30 / 125. szám
4 "“'ZKírtap 1964 MÁJUS 30 SZOMBAI Napirenden: az anyagmozgatás Pénteken reggel a Technika Házában megkezdődött a Magyar Kémikusok Egyesületének ankétja, amelyen csaknem 200 szakember tár- í gyalt a vegyipar gyáron belüli anyagmozgatási kérdéseiről. Korszerűbben, ésszerűbben A munkaidő 20 százaléka Ankét a Technika Házában A Tükör új száma Mi robbantotta ki a perui futbali-botrányt? — teszi fel a kérdést a Tükör legközelebbi számának limai képesriportja. A lap további nemzetközi cikkei között találjuk a Simone Signoret-vel készült párizsi interjút, a Montreal- ról — a legközelebbi világkiállítás városáról — készült színes, képes tudósítást, képekkel illusztrált megemlékezést az elhunyt Nehruról, a jutalomversennyel összekötött képes tengeri útikalauz folytatását stb. A Tükör egyik hazai riporterének kérdése: 35 év fölött alkalmatlan? Miért keresnek kizárólag fiatal munkavállalókat egyik-másik intézménynél? A riport választ ad a kérdésre. Közli még a Tükör a lebontásra váró Nemzeti Színház építkezéseinek történetét, az egyik leghíresebb magyar bélyeggyűjtemény párizsi pályafutását, a Szabó család fényképes bemutatásának és Simenon detektív- regényének folytatását. Anyám keze fogta a kést. Féltőn, dühhel lihegte: Ne törjek feljebb, maradják cégtáblás majszter úrnak, biztosain, békén, lábbelik mellett — így vall egyik versében kora ifjúságáról a múlt évben elhunyt költő. Most megjelent regényében azt mondja el, hogyan jutott el a suszter- széktől, sok-sok küzdelem órán, anyja ellenzésére álmai netovábbjáig, a néptanítóságig. Analfabéta, urasági cseléd fiaként pillantja meg a napvilágot, egy dunántúli kis faluban. Mire nyiladozni kezd benne az értelem, apja meghal, a rokonok „gyámolítják”. Ahogy ilyenkor lenni szokott, esőstől jönnek a bajok. Baleset éri, s az egyik lábára béna marad. Hiába eminens tanuló, nem lehet más választása, csak a suszteréj. Keserves inasévek, aztán vándorlás városról városra. A Lanoux: Az ankétot dr. Lőrinc Imre nehézipari miniszterhelyettes nyitotta meg. A végyipár fejlesztésének egyik alapvető feltétele — mondotta — az új létesítmények építésénél csakúgy, mint a régi üzemek rekonstrukciójánál az anyagmozgatás korszerűsítése. A korszerűsítésben eléggé elmaradtunk. A helyzetet A földmű vesszövetkezeti vendéglátóipari üzemágveze- tők megyei tanácskozáson vimegpróbáltatás hozza össze a munkásmozgalommal, a fehérterror alatt börtönbe jut. Közben egyre erőteljesebb benne a vágy, a könyvek és az írás után. Tehetségére ugyan felfigyelnek, de csak 3 megaláztatás végtelen sora4, után juthat el a polgári iskolába, majd szerzi meg a tanítói oklevelet. A könyv az író életrajz- regénye, amelynek lapjairól megragadó erővel, művészi hitelességgel döbbenti elénk Bakó József a nl/amoi-rai viaskodó zsellérek világát. Ismerős a téma, sokan papírra vetették már a cselédsors viszontagságait — a regényt mégsem érezzük ismétlésnek. Az író megható őszintesége, az egyszerű, de nemes hang, nyelvének sajátos népi íze nemcsak kordokumentummá, de érdekes olvasmánnyá is avatja a Magvető Könyvkiadó gondozásában megjelent könyvet. s. p. némileg megkönnyítette az utóbbi időben végrehajtott átszervezés, mert a létrejött nagyobb egységekben inkább megvan a lehetőség a nagy anyagtömegek mozgatására alkalmas drága berendezések munká- baállítására is. Bejelentette a miniszterhelyettes, hogy a kormány a közel,jötatták meg az első negyedévi tervtel jesitést, valamint az időszerű feladatokat. A tanácskozáson részt vett az ÁKF, valamint a VOSZK képviselője is. Kreisz Lajos, a MÉSZÖV vendéglátóipari osztályvezetője a saját ételforgalom növelésének módszereire hívta fel az üzemágvezetők figyelmét. — A sütemény mellett ne csak italokat és kávét tartsanak az eszpresszókban, hanem büféételt is — mondotta. A szendvics és más hideg- konyhai készítmények hozzátartoznak a korszerű vendéglátáshoz. Megállapította, hogy az eszpresszókban és cukrászdákban nem tartanak tejet, nem lehet tejeskávét kapni, holott régebben kedvenc csemegeként még aludtejet is árusítottak a cukrászdákban. Azokban a kisvendéglőkben, ahol meleg ételt is felszolgálnak, tegyék lehetővé a lakosság részére a helybeli fogyasztás mellett az ebéd, illetve a vacsora árusítását utcán át is. Küszöbön a nyár, az üdítő italok fogyasztását azzal lehet vonzóbbá tenni, illetve valóban frissítő hatásúvá, hogy hűtött állapotban szolgálják ki, tehát ahol nincs hűtőszekrény, ott az üzletvezetők szerezzenek be jeget. Fokozottabb gondot kell fordítani a higiéniára. A mező- gazdasági munkák időszakában — a termelőszövetkezetekkel megbeszélve — rendszeresítsék a mozgóbolt-szol- gáltatást a mezőn dolgozók részére. Az eltelt két hónapban mintegy negyven egységet frissítettek fel a földműves- szövetkezetek festéssel, meszeléssel, s tették barátságosabbá a helyiségeket. Sajnos, még mindig vannak helyek — mint a Galgamáesa és vidéke, a Maglód és vidéke körzetben, ahol a cukrászdák és italboltok rendkívül elhanyagoltak, s így nem vonzzák a vendégeket. vőben az átfogó intézkedések egész. sorát bocsátja ki az anyagmozgatás és csomagolás fejlesztésével kapcsolatos feladatok megoldására, és megkezdődnek az ilyen célú kutatások is. Az ankét témája tehát rendkívül időszerű és igen hasznos lenne, ha a szakemberek most jól alkalmazható, gyakorlati megoldásokat javasolnának a jelenlegi nehézségek csökkentésére, illetve megszüntetésére. Ezután dr. Csákvári György, a Nehézipari Minisztérium kereskedelmi főosztályának vezetője tartotta meg a vitaindító előadást. Elmondotta többek között, hogy megállapítások szerint az anyagmozgatás az összes ipari dolgozók munkaidejének 20—30 százalékát veszi igénybe. A szállítandó anyagmennyiség állandóan és rohamosan növekszik. A harmadik ötéves terv időszakában már csupán a vegyipari üzemekben kétszer annyi anyagot kell majd mozgatni, mint amennyit tavaly a MÁV az egész esztendőben szállított. Az utóbbi időben történtek már próbálkozások az üzemen belüli anyagmozgatás korszerűsítésére. Négy vegyipari vállalatnál már ki is dolgoztak olyan módszereket, amelyeknek eredménye forintban, illetve létszámban is lemérhető. Az ilyen próbálkozások azonban ma még csak szórványosak. A kérdés általános megoldásának útjában különböző adminisztratív, szervezési és szemléleti okok állnak. Az ankét legfontosabb célja ezeknek a nehézségeknek a feltárása és az olyan módszerek megkeresése, amelyek elvezethetnek a kérdés kielégítő megoldásához. Az előadást széles körű vita követte. (MTI) Zsebkéssel védekezett Kedd este Pere Gyula szi- getszentmiklósi lakos bement Szigeti Sándor, 54 éves tsz-tag szigetcsépi lakásába. Nekitámadt és ütlegelni kezdte. Szigeti előrántotta zsebkését és támadóját kétszer megszórta, közben véletlenül élettársát is megsebezte, aki a két férfit szét akarta választani. A sérülteket a Szobi utcai kórházba szállították, 20 napon belül gyógyuló súlyos sérülésekkel. A verekedés oká feltehetően féltékenység, mert Szigeti élettársa előzőleg Pere Gyulával élt együtt. A vizsgálat tart. (d. k.) FILMEKRŐL: MŰSOR - DE MILYEN? A jóidő egyet jelent — többek között — azzal, hogy a kerthelyiségekben, általában a vendéglátóipari egységekben megkezdődik a csúcsforgalom, s a nyárhoz illően megszólal a zene, sőt, mind több helyen — helyesen — műsorról is gondoskodnak. Műsorról — de milyenről? Az elmúlt években sok volt a jogos panasz. „Alkalmi” műsorok szórakoztatták az embereket, s az alkalmi sokszor egyet jelentett a nagyon is kétes értékűvel. Tavaly már volt valamelyes javulás, s az remélhetőleg ebben az esztendőben sem marad abba. A földművesszövetkezetek megyei központja színvonalas magnóműsort állított össze. Mind több helyen igénylik a „gépzenét” is, szóljon az magnóról vagy lemezjátszóról. Igény van az „élő” műsorokra. Mindezt méltányolni kell. Mégis: a vendéglátó- ipar vezetői — akár állami, akár földművesszövetkezeti egységekről van szó — válogassák meg igényesebben, mit engednek közönség elé. Nem kell túlzott igényeket támasztani, de van egy minimum, amelyből nerrt szabad engedni! Ezt a minimumot be kell, hogy tartsák mindenütt, s a járási központok és az illetékes tanácsi szervek az eddignél hatékonyabb ellenőrzéssel éi'jék el, hogy ez így is legyen! ÜNNEPI KÖNYVHÉT, 7964 Bakó József: FELJEBB A KAPTAFÁNÁL Tejet, tejeskávét, hidegkonyhai készítményeket is szolgáljanak ki a szövetkezeti eszpresszókban! RÉGI SZÉP SZERELMEK A SZERETET JOGÁN Magyarul beszélő szovjet film A magyar közönség előtt is ismert sikeres regényíró az ünnepi könyvhétre megjelent művében új oldaláról mutatkozik be: „monográfiát” ír, könnyed, szellemes, sokszor csípős monográfiát a századforduló Párizsának diszkrét életéről — a szerelemről. Lanoux könyve élvezetes olvasmány, de ha csak eny- nyi lenne, az írót ismerve csalódással kellene letennünk. A regényíró Lanoux kritikus szemmel nézi az Bet minden jelenségét, s a l.zázadforduló évéinek sze- telmi történetét is így rajtolja meg: csúfolódik és gúnyol, ellágyul, majd szarkasztikussá válik hangja. Nem fél megmutatni: a régi szép szerelmek között sok olyan volt, amely se szép nem volt, se szerelem. Az a társadalom, ahol a pénz az értékmérő, ahol a vagyon adja az emberek rangját, a szerelmet is devalválja. Áru lesz a nő, s megvásárolhatóak érzelmei. Lanoux nem fél a „kényes” témától, mármint attól sem, hogy a mulatók, az utcalányok és a selyemfiúk világát ábrázolja. Mert a „régi szép szerelmekhez” — ezek is hozzátartoztak. A könyvet Pödör László fordította (Európa Könyvkiadó). . (m. o.) A válóperes bírók tudnák csak igazán megmondani, mennyire életből vett történet ennek a filmnek a témája. Egy magának élő apa elhagyja feleségét és három gyermekét, hogy jobban boldoguljon. És a legnehezebb időszakban, a háborús években a törékeny asszony kemény férfimunkát végez, átkelő kompot kezel, hogy eltarthassa családját. S így ismeri meg azt a férfit, aki nem fél a terhektől. Fedotov, mint vöröskatona, szabadságra utazik, s az asszony viszi át a folyón, Fedotov, miután rövid szabadságát sem töltheti nyugodtan az új élmény miatt, visszatér, felkeresi az aszszonyt és a gyerekeket. Dol1- gozik rájuk szabadsága alatt, majd a háború után visszatér, s apa lesz a hűtlen apa helyett. Telnek az évek és ások megpróbáltatáson keresztülment asszony, Szonja, meghal. S megjelenik a törvényszerinti apa. hogy visszakövetelje gyerekeit, jóvátegye a könnyelmű éveket. Melyikük az igazi apa? Döntsék el a gyerekek. Így határoz a két férfi. És a három gyerek választ. Esze, szíve, kora szerint. A lírai szépségében is drámai filmalkotás íróia FA'~r’r'r Kjiorre, rendezője a már ismert Mihail Jersov. (tm) TÚLVILÁGI ESET A községben — mely e megtörtént eset színhelye — aránytalanul nagy volt a kenyérfogyasztás. Nem kellett különösen nagy nyomozói tehetség ahhoz, hogy megállapítsák: egyesek, sőt, sajnos többesek, ma is azért vásárolják fel a kenyeret, hogy állataikat etessék vele. A tanácstagok próbáltak a dolog végére járni. így jutottak el Náni nénihez, akinél szakavatott szemmel rögtön észrevették, hogy a disznók szőre csapzott, ami cáfolhatatlan jele, hogy kenyéren nevelődnek. A csirkeetetőkben is kenyérdarabokat találtak. Náni néni persze tagadott. — Csak a maradékot adtam a jószágnak — mondta. Próbálták meggyőzni. Elmesélték neki a kenyérpa- zarlás népgazdasági jelentőségét. Elmondták, többek között ez is oka annak, hogy import búzából kell sütnünk a kenyeret, pedig az e célra kiadott valutáért sok fontos nyersanyagot és gépet hozhatnánk be. Náni néni meghallgatta az okos szót, nagyokat bólogatott, ennek ellenére másnap újra látták, hogy négyöt vekni kenyeret cipel a kosarában, három tagú családja részére. Ekkor már az elnök kereste fel. Hallotta elődei kísérleteit és látta, hogy a modern népneveléssel itt nem sokra menne. Ezért érveit egy másik „fegyvertárból” kölcsönözte. Szólott tehát Náni nénihez eképpen: — Dráöa Náni néni. Hogyan tehet olyat, hogy a kenyeret, az Úr testét, az állatok elé veti? Nem tudja, hogy e cselekedet súlyos vétek, amiért ha e világon nem is, de a túlvilágon biztos meglakol. Náni néni lesütött szemmel hallgatta az igét és nemsokára maga jelentkezett a tanácselnöknél: — Meggyóntam a bűnöm elnök elvtárs __Csak azt j öttem el bejelenteni, hogy többé nem etetem kenyérrel az állatokat. — Ügy legyen — felelte az elnök és gondolatban megszorította az egyszeri evangélista kezét, aki e tételével beállt népnevelőnek. (ö. f.) Válasz cikkünkre: Senki sem segít ? — címmel kérést intéztünk lapunk május 7-i számában mindazokhoz, akik egy szerencsétlen, hányt-vetett sorsú, hetvenhat éves veres- egyházi özvegyasszonyon segíteni tudnának. Azt kértük, segítsenek őt szociális otthonba juttatni. Cikkünkre a Váci Járási Tanács egészségügyi csoportja levélben válaszolt. A levélben közölték, hogy az idős asszony, „gondozási és szociális otthoni elhelyezésével” 1962. május 2-a óta foglalkoznak. Már akkor, amikor erdőkertesi lakos volt, intézkedéseket tettek érdekében, mégpedig 1962. május 19-én, június 26-án, majd 1962. szeptember 24-én, amikor a járási tanács szociális elődója „folyamatba tette szociális otthoni” elhelyezését. A megyei tanács egészségügyi osztályának szociálpolitikai csoportvezetője ezek után, 1962. december 10-én „nevezettet beutalásra előjegyzésbe vette". Ezt az özvegyasszonnyal ama év december 14. napján közölték. A szóbanforgó asszony 1963. március 1-én átköltözött Veresegyházra, ahol a tanács március 14-én „intézkedett a szociális otthonba történő mielőbbi beutalása miatt”, s ezt az iratot „a járási szociális előadó március 24-én a megyei tanácshoz további tóttá”. A levél a továbbiakban azt is közli, hogy az özvegyasz- szony „1964. év május hó 14-én... a megjelent cikk nyomán a járási tanács részéről tett intézkedések alapján a pácéit betegotthonban nyert elhelyezést, mint létszám feletti gondozott”. Végül azt kéri a Váci Járási tanács levele, hogy helyesbítsük cikkünket, a tanácsot ért bíráló megjegyzésünket, „amely a tanácsi munkát olybá minősítette, mintha a lakosság ügyeinek intézését Veresegyház községben és a Váci Járási Tanácsnál nem hivatásszerető dolgozók intéznék”. Miután ezt kérik, a fentiekhez a következőket tennénk még hozzá: 1. az özvegy idős asszonyról írt „jellemzésüket” közzétenni nem vagyunk hajlandók; 2. a tanács dolgozóit nem akartuk megsérteni, de úgy gondoljuk nem is sértettük meg; 3. örömmel nyugtázzuk, hogy a hetvenhat esztendős özvegyasszonynak 1962-ben „folyamatba tett’ szociális otthoni elhelyezését 1964. május 14-én — cikkünk megjelenése után egy héttel! — mégis megoldották. Úgy érezzük, ha kissé lassan is, de emberségesen cselekedtek. Ki mint veti agyát Kivert a hideg veríték — azt álmodtam, hogy a börtönben vagyok. Összefutnak a dolgok a szemem előtt, egy vörös hajú, dra- bális emberre emlékszem, aki azt állította, hogy adott nekem háromezer forintot talpbörre és én nem vettem neki talpbört, hanem a pénzt elittam és a kölcsönkért magnót is eladtam. De ez még mintha a börtön előtt lett volna, vagy mit tudom én, aztán egy nagy házra is emlékszem az álom ködében, ahol valami előadó voltam és egy csomó ember pénzt adott át, hogy szerezzek nekik lakást, mondom, bámulatos zagyvaságo- kat álmodtam össze. Valaki meg mintha azt mondta volna, hogy a dollárért túl magas árat számoltam és ezért majd megkapom a magamét, fenyegetett. Jó mi? Életemben nem láttam dollárt, nyilván sokat ettem este, az feküdte meg a gyomrom és akkor még az a lány, az a kék szemű baba is belekavart a sla- masztikába, borzasztó, alig vártam, hogy fölébredjek és elmeséljem az asszonynak a sok zöldséget. Az egészben legszörnyűbb persze, a börtön volt, rács, . bilincs, miegymás, csíkos kosztüm — brrr — a kétsoros sötétkék zakó után. Egészen megkönnyebbültem, mikor reggel csörgött a vekker, de az is különösen hangzott, inkább kolomp volt vagy mi, én mindenesetre föllélegezve fordultam az asszony felé. — Sára! Sára! — nyöszörögtem félig még álmomban — gyere szívem, ölelj meg, retteneteset álmodtam. Nagyot estem és látom, hogy egy szőrös alak mered rám, dühösen kiabál a szomszéd szalmazsákról a szoba- parancsnok: — Megvesztél! Tojás fejű, a számba nyúlkálsz? Siess, kapkodd magad, rögtön itt a reggeli. Oh irgalom anyja, ne hagyj el — még a börtönben is börtönről álmodom. Na mindegy, majd ma este megpróbálok egy kellemes kiskocsmáról álmodni... Nagy S. József
