Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-05 / 103. szám

1984. MÁJUS 5, KEDD HEG vei ^tiríap Érettségi és érettség Két kislányt mutatok be önöknek, Máriát és Nórát. Mária fodrász, Nóra varrónő. A szép hajak varázslója már érettségizett, a szép ruhák ál- modója esténként minden idegszálávai tanul, hogy érett­ségizhessen. Mindkettő huszonegy éves. & Máriával a fodrásztanulók megyéi versenyén találkoztam. A less, magas teremtés mögött összesúgtak a többiek. — Ez az az érettségizett lány, aki Budaörsről jött! Később megtudtam, hogy Mária nagy gondban van. Ál­lást keres — mondta róla a járási tanács tisztviselője. Ö ugyanis már nem tanuló, csak kis kolléganőit menedzseli a versenyen. ­Ejhá, érettségizett fodrász­lány? És nem talál állást? — gondoltam magamban és az el­ső alkalmat megragadtam, hogy beszélgethessek Máriá­val. S amikor elbeszélgettünk, gyorsan, nyíltan kimondta, hogy mi bántja. Határozottan, energikusan, mint aki tudja, hogy mit akar. — Mit akarok? Fodrász akartam lenni és az is lettem. Most pedig el akarok helyez­kedni a szakmában, de nincs hol. Hiába tanultam, nem ju­tok semmire. Pedig szaladgál­tam állás után a járási tanacs ipari osztályéra, a megyei ta­nács előadójához, s a KI- SZÖV-nél is ígértek segítséget. Most aztán végre egy kolléga­nőm protezsált be Pestre, a Szamuely utcába, egy maszek­hoz. Havi ezerért, fogok utaz­gatni minden nap. A borra­való? Hát azt majd még meg­látjuk ... Kesergésében sók a kérdő­jel. Valahogy hiányzik alóla a jogos elkeseredés talaja. Lát­szólag jogos a kérdés: hát ér­demes közgazdasági techniku­mot végezni és még szakmát is szerezni .hozzá — havi eze­rért? De' nézzük a kérdést tel­jés melységében. '(Hogyan jutott idáig Má­ria? Azzal kellene kezdenünk, hogy ez a kislány ínséget so­ha nem látott. Igaz, szoba­konyhában nőtt fel, s ott bi­zony eléggé szűk a látóhatár. De mindenesetre a most 54 éves papa művezető havi 2200- ért, az 53 éves mama marós, havi 1800-ért. Van még egy vőlegény is. a 30 éves fog- technikus, a maga háromszo­bás lakásával, ö azonban egyelőre nem jön számításba, mert telket vett Agárdon, építkezik. Mária egyszerű gye­rek, s a nagyváros közelében laknak. Az általános képből tehát’ kiderül, hogy ő nem az ínségtől szenvedett, talán in­kább a szoba-konyha fojtoga­tó kulisszája között felrajzó j álmoktól, s valószínűleg a fel- j törő család elgondolásaitól. j Már akkor, amikor megkap- : ta az általános iskola gyen-: gécske bizonyítványát, álmai: netovábbja volt, hogy fodrász- i lány lehessen. Ennél szebbet,; jobbat, álmodni sem tudott; magának. De a mama közbe- j 6ZÓlt: — Tanulj! Előbb legyen : meg az érettségid. $ ha utána: még mindig lesz kedved, '■ eriggy fodrásznak! 1960 nyarán Máriának kézé-: ben volt az érettségi bizonyít- ; vány. Három hármassal: sta-j tisztikából, matematikából és; könyvvitelből. A mama tovább \ unszolta: — Érettségizett lány \ vagy. Ne állj még. Nyitva élőt-: ted minden iroda a jtaja... \ Csakhogy Mária szívből utál-1 ta az irodákat, a mama pedig; csupán azt tanulta meg az \ életből, hogy küzdeni kell, de \ magasabb ideált már nem tu-\ dott a lánynak adni. Így aztán ! Mária megmaradt az eszményi j álom, a fodrászat mellett. Abban az évben persze nem; lett belőle semmi, mert hiába i jelentkezett tanulónak, nem; volt üres hely sehol. Miután j valamit mégis kellett csinálnia | — beállt eladónak egy ruháza- ; ti üzetbe. Másfél évig állt a j pult mögött, havi 1200-ért.: Végre 1962 nyarán Budaörsön ‘ felvették fodrász-tanulónak, i lassacskán emelkedő, 150 fo-í rintos fizetésért, s persze a — | borravalóért. Most márciusban szabadult, piros diplomával. Igaz. hallot­tuk az elején, hogy milyen ke­servesen panaszkodott, mert, a szövetkezet még így sem alkal­mazhatta. Hja, telített a szak­ma annyi szent. Dehát mégis Mária maradt felül. Van érett­ségije és van szakmája. Bor­ravaló szakmája. S majd, amint kitör a szoba-konyhából, bővülnek vágyai. De vajon merrefelé? Nyilván ruhák, szó­rakozás, bocsi, összkomfortos kényelem. De vajon lesznek-e később további álmai? . .. S vajon szükség volt arra a köz- gazdasági technikumra — mindezért? tiküljétíe. Gyorsan elkapom a Címét: Vergilius, Aeneas __ K ét munkáscsalád lánya, két .út, két sors. Mindkettő maga választotta. Nemsokára mindkettő érettségizett lesz. De vajon lesznek-e valaha egyformán — érettek? Firon András Több segítséget - eredményesebb gyógyítást! Járási rá városi főorvosok mcgbesaéléso Járási é§ városi főorvosok találkoztak hétfőn délelőtt a megyeháza tanácstermében. Az egész napos értekezlet részt­vevője volt a vöröskereszt több képviselője, az egészségügyet intéző tanácsi vezetők, gazda­Kijelölték a mezőgazdaság standard növényfajtáit Nórával, a varrólánnyá!, egy riper-: során hozott össze a vé­letlen. Ö Vácott dolgozik, szé­pen, jól keres, de estóniként mégis a könyveket bújja. A szabóságban ezidén égy perc pihenőjük sem volt, s ilyenkor a szövetkezet jól fizet. Napon­ta kétszer vonatozik Kismaros és Vác között. ,A pénzre nincs rászorulva, mert ő is egyedül van otthon, rendézétt körülmé­nyek között élnek, édesapja mozdonyvezető. Ilyen viszonyok között ugyan miért tanul? — Őszinte legyék? — vág vissza a kérdésre az eleven eszű, sugárzó szépségű leány. — Ez nálam hiúsági kérdés is. A velem egykorú lányok a fa­luban mind érettségiztek. Szé­gyen lenne elmaradni közü­lük ... No, de. érdemes ezért napon­ta reggel hatkor kibújni a ké­nyelmes ágyból, háromnegyed hátkor vonatra ülni, nyolctól ötig dolgozni, öttől hatig me­gint utazni, majd bekapni a vacsorát és éjjel fél tizenegyig a leckét tanulni és hetenként egyszer még az iskolapadba is beülni? — Az érettségi kell, kell — mondja meggyőzően. — Az ál­talános műveltséghez is kell, meg a jobb álláshoz is. És én mindig tanulni akartam. Ké- redzkedtem tizenöt éves ko­romban a felsőruha-készítő techiíikumba. De ' "halszélből csak harminckettőt vettek fel. Én hoppon maradtam. S mert mindig imádtam varrni, var­rólány lettem. Az ipari tanuló- iskola nagyon jó volt Komo­lyan foglak minket. Most, a gimnáziumban látom a hasz­nát. És hogy mi lesz, ha kijár­tam a gimnáziumot? Megyek tovább. A kétéves felsőfokú felsőruhakészííő technikumba. Aztán már majd nem varrók, hanem tervezek. Az lesz a szép világ, bár lehet, hogy ak­kor majd nem keresek eny- nyit. De akkor megint lesz színház, opera és aztán jön az élet... Mielőtt elbúcsúznánk, a kis vari'ólány könyvet csúsztat pe­dasági kérdésekkel foglalko­zott. Hudácskó László főelő­adó beszámolt arról, hogy tavaly nyolcmillió két­százezer forint állt ren­delkezésre, a kórházak, intézetek felújításához. Felhívta a figyelmet, milyen fontos a megfelelő élelmiszer ellátás a kórházakban. Ez nem elsősorban anyagi kér­dés. Míg például Cegléden, a városi kórházban kiváló mi­nőségű a koszt, Nagykőrösön sok gond van vele. Az adott­ságok mindkét helyen egyfor­mák, de a hozzáértés, a vég­rehajtás ez utóbbi helyen nem megfelelő. Rendkívül fontos emellett, hogy a kórtermeket — a rendelkezésre álló lehe­tőségeket figyelembe véve 1■ mind otthonosabbá tegyék. Az idei költségvetésre térve a gazdasági főelőadó bejelen­tette, hogy pótlásként me­gyénk huszonnégyezer forin­tot kap a kórházi felszerelé­sek kiegészítésére. Kilencven- egyezer forint többletösszeget juttatnak a bölcsődék, csecse­mőotthonok részére, míg a ru­haellátás javítására, az állan­dó bölcsődék negyvenhétezer forintos kiegészítést kapnak. Körzeti orvosi rendelők korszerűsítésére ötszáz­ezer forintot biztosítottak. Különleges szállítókocsin halad a vízi busz a gyárból a közeli Duna-partig (MTI Foto: Lajos György felv.> Valamelyest mérséklődik zz egészségügyi dolgozókat ter­helő adminisztratív gond, az­zal, hogy az idén engedélye- • zik a frissen érettségizett diá­kok nyolc órás foglalkoztatá­sát — az eddigi hattal szem­ben — adminisztrátori és lel1 tárkezelői állásban. Így az ! ápoló személyzet adminisztrá- ! ciós munkája csökken, több ' időt fordíthatnak a betegekre. Nagy gond az ápoló és asz- szisztens hiány. Sok állás be­töltetlen. A helyzet javítására ! kilencszázezer forintot fordí­tanak. A járóbetegek ellátási idejét napi hatvan órával nö­velték. Hét fővel gyarapodott . a szülésznők létszáma. *5 a tennivalókról szólva az előadó árra kérte, a megjeléfe ; teket. hogy igyekezzenek aZ eddiginél magasabb színvona­lú ellátást biztosítani. Annak a reménynek adott kifejezést} í hogy a néhány évvel ezelőtt jj törölt kórházi gazdasági szak­ember-státuszt valamilyen ■ formában visszaállítják, mert most minden ilyen gond a ver zető főorvosra hárul. Sok ér­tékes, gyógyításra szánt ideje vész el a betegek számára. A megbeszélésen többen felszólaltak és részben helye­selték a beszámolókat, rész­ben segítséget kértek külön­böző gondjaik megoldásához. . t gy. autóra, mint a helyre, ahol jártak. — Jó érzés tudni, hogy sze­retsz. — Ne kelts hiú ábrándokat. Utóbb még megbánnád. — Soha! A tiéd leszek vagy senki másé. — Egy ilyen jó nőt bűn vol­na kivonni a forgalomból. — Örülök, hogy neked is tet­szik. Olyan részhez érkeztek, ahol a fák nem akadályozták a ki­látást és teljes szépségében fel­tárult előttük a kivilágított város lenyűgöző panorámája. — Káprázatos! — suttogta a lány és még szorosabban a fiú­hoz bújt. A lány makacsul bizonygat­ta: — Igenis, hogy a tiéd leszek. Ha akarod, akár a világ végé­re is követlek. — Ilyenkor látja az ember, bogy a korszerű közlekedési eszközök mennyire lecsökícen- tik a távolságokat. Tegnap még Karámosra se voltál haj­landó eljönni, pedig az mind­össze százhúsz kilométerre van. — Istenem, mikor szállsz már le erről? Nem a múltba, hanem előre kell tekinteni. S a jövő oly szép ... — Isteni — biccentett Sán­dor és bekanyarodott egy út­menti tisztásra. Leállította a motort és miközben átölelték egymást, felhúzta a lány szok­nyáját. — Ne, Sanyikám... nem szabad ... Összegyűrődik ... Inkább levetem ... A Mercedes reflektor-szemei vakítóan felizzottak, majd fá­radtan kihunytak. Csak a stop­lámpák égővörös fényei világí­tottak továbbra is, közlekedés- rendészeti megfontolásból. (Folytatjuk) sági szakemberek. A megbe- j szélés nyitó témája a térítés­mentes véradás volt. Dr. Bé- I kés Zoltán a Pest megyei Ta- nács egészségügyi osztályá­nak vezetője ismertette a vér- ! adás jelentőségét, felhaszná­lásának sokrétűségét. Sokféle gyógyszer készül az életmentő vér közvet­len hasznosítása mellett. Ezer meg ezer ember köszön­heti életét a mások által adott vérnek vagy vérkészít­ménynek. Sok a lelkes, önkén- . tes véradó, de még mindig nem elegendő. Az a cél, hogy ebben a nagyszerű emberba­ráti akcióban minden tizen­nyolc és hatvan év közötti állampolgár évente egyszer részt vegyen. Ezt követően szót kért a váci kórház véradóállomásá­nak vezetője Fenyves dr. és felajánlotta, hogy bárhová kiszállnak, ahol nagyobb ön­kéntes vérakciót szerveztek. A főorvosi megbeszélés má­sodik napirendi pontja gaz­az úgynevezett törzskísérle- tekben megkezdik ezt az ösz- szehasonlítást. Így kezdettől fogva a legjobbakhoz mér­hetik saját fajtajelöltjeiket, s nagyobb követelmények sze­rint alakíthatják ki azok tu­lajdonságait A Mezőgazdasá­gi Minősítő Tanács most kije­lölte az összehasonlítás alap­jául szolgáló standardokat. Ezek szerint mezőgazdaságunk 1 jelenleg 74 féle szántóföldi és i kertészeti növény több mint j 200 standard fajtájával ran- ! delkezik. (MTI) A mezőgazdaság növekvő szükségleteinek, illetve a fo­gyasztók változó ízlésének ki­elégítésére a növénynemesítők minden évben számos új faj­tajelöltet állítanak elő. Ezek közül azokat ismerik el ön­álló fajtának és vezetik be a köztermesztésbe, amelyek a központilag szervezett orszá­gos összehasonlító kísérletek­ben értékesebbnek bizonyul­nak a meglevő fajtáknál, a nemesitől munka színvonalá­nak emelésére most kibőví­tették ezt az eljárást: a ku­tatók már a nemesítés során, | AZ ÉV ELSŐ VÍZIBUSZA ; . f: Magyar Hajó- és Darugyár váci gyáregységében április 29-én bocsátották vízre az • ev első vízibuszát, az Adam Trajan-t. Az új hajó csehszlovák megrendelésre készült és a Postyen melletti mesterséges tavon közlekedik majd. Bratíslavábál Pöstyénbe a vízibuszt — o vtzrebocsátáshoz hasonlóan — gépkocsival szállítják. dete erkölcsi szempontból va­lóban kifogástalan. Az út hátralévő részén több szó nem esett köztük, csak a motor duruzsolt egyenletesen. A hegyre érve Sándor merész ívben kanyarodott a bejárat elé. — Megérkeztünk Darling. A portás szolgálatkészen sündörgött a kocsi körül. Késő este volt, amikor eltá­voztak az étteremből. Katinak az elfogyasztott italtól mámo­rosán csillogott a szeme és vi­dáman kacarászva csókot in­tett a hajlongó pincéreknek. Sándor igyekezett mérsékletre bírni és sietve, szinte erőszako­san betuszkolta a kocsiba. Raj­ta nem lehetett észrevenni, hogy sokat ivott volna, nyilván tanult az elmúlt napon történ­tekből. A Mercedes lomhán eresz­kedett alá a kanyarogva foly- dogáló úton, alkalmazkodva a bent uralkodó idillikus hangu­lathoz. Kati szorosan a fiúhoz bújt és fejét a vállára hajtva, álmodozva nézte a főváros fé­nyeit. — Milyen szép a város. — Innen minden szépnek látszik — jegyezte meg Sándor kétértelműen, ami éppúgy vo­natkozhatott a pompás luxus­balra csavarta a kormányt, úgy, hogy Kati nekicsapódott a kocsi oldalának. — Pardon. A gyorsan emelkedő hegyi út engedelmesen kanyargott a hatalmas tölgyek és büszke fe­nyők lábai közt. — Az előbb nem mondtam él mindent — szólt Sándor né­mi hallgatás után. — A nagy­mami ugyanis feltételekhez kötötte az örökséget: megértő­nek kell lennem valakihez, bi­zonyos ideig __ E z, ha nem is kiábrándító, de mindenképpen új fejlemény volt, ami az érzelmi végkifej­lődés szempontjából tisztázás­ra szorult. — Hány éves a nő? — kér­dezte Kati, gyorsan tűltéve magát a házasság alternatívá­ján. — Gondolom negyven-negy­venkettő, de nem Iáiszik any- nyinák. — Gyakran tart igényt a ko­csira? — Nem mondhatnám. A megértésre nagyobb szüksége van, mint a kocsira. És más tekintetben is nagyvonalú. Élő folyószámla. Kati kielégítőnek találta a választ. — Ha így áll a helyzet, — mondta végül — a kocsi ere­(13) í £ — Megtisztelő. Adott aika­£ lommal figyelmeztess, hogy ^ tartozom egy kézcsókkal. Mel- í lesleg örököltem. \ — Kitől? £ — A nagymamámtól. £ — Szegény ... Meghalt? — Még nem, de már az utol­sókat rúgja. Ezért végrendel- \; kezeit, Rám íratta a vagyonát. J — Pénzt is örököltél? J — Szóra sem érdemes. Alig £ ötvenezret. £ — Ötvenezer forint!... — J sóhajtotta a lány és őszintén 1 sajnálta, hogy a Hármashatáf- 5hegy nem házasságkötő terem. — Dollár. A nagymami £ ugyanis Amerikában hányódik, j — Szédületes! Bárcsak ne- £ kém is lenne egy ilyen nagy- £ mamám.' J — Kétlem, hogy neki hason- j ló gondolatai felmerülnének veled kapcsolatban. £ — Miért kínozol? Ügy be­^ szólsz, mintha tegnap nem is J akartál volna feleségül venni. J — Te meg úgy, mintha teg- nap a feleségem akartál volna ^ lenni. í — Haragszol? — Ügy an. csak nem képze- 'f, led! Imádlak — mondta Sán- £ dór szenvtelenül és egy ká­2 nyárhoz érve villámgyorsan

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents