Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-05 / 103. szám

4 1S64. MÁJUS 5. KEDD MEGNYÍLT LEÁNYFALU ÚJ ÜZLETE Az ígért határidő után négy hónappal, végre megnyílt a leányfalui 7-es számú fűszer- csemege önkiszolgáló bolt A régi, korszerűtlen üzlet már nem felelt meg a lakosság igé­nyeinek és kiváltképpen nem volt alkalmas a Dunakanyar egyre növekvő turista- és ide­genforgalmának kielégítésére. Az üzletet most átépítették, új számnyal toldották meg, amelyben zöldségbolt és kor­szerű raktár kapott helyet Az üzlet belső kiképzése és berendezése eléri a fővárosi színvonalat Ellátták modern gépi berendezésekkel, norvég hűtőpulttal és a mirelit-áruk tárolására alkalmas mélyhűtő- szék rén-nyei. Az átépítés és berendezés 700 ezer forintba került, az összeg jelentős ré­szét a Belkereskedelmi Mi­nisztérium és a megyei tanács vállalta, de a községfejlesztési alapból a helyi tanács is hoz­zájárult 140 ezer forinttal. Induló árukészlete közel fél­millió forint értékű és az üz­letvezető szerint ez évben még 5 millió forint forgalmat bo­nyolítanak le. Ésszerű rendezés - kevesebb vita Gép- és gépjavító állomást jelöltek ki a hazai és külföldi mezőgazdasági gépek garanciális szolgálatára A mezőgazdasági üzemekbe kerülő új eró- és munka­gépek gyors és megbízható garanciális szolgálata mind­eddig megoldatlan volt. A külföldről behozott gépek garanciális felügyeletére és javítására kötelezett TECH­NOIMPEX és a magyar gyártmányú gépek garanciá­lis szolgálatával megbízott hazai gépgyárak ugyanis nem rendelkeztek az ehhez szük­séges szakembergárdával. Te­vékenységük gyakorlatilag ar­ra korlátozódott, hogy a ga­A bővülő gazdasági kapcsolatok jegyében vesz részt a Budapesti Nemzetközi Vásáron az A Német Demokratikus Köztársaság nagyszabású ki­állítással vesz részt a rövide­sen megnyíló Budapesti Nem­zetközi Vásáron. A kiállítás­ról hétfőn a Német Demokra­tikus Köztársaság budapesti nagykövetségének kereskede­lempolitikai osztályán Elfriede Wagner kereskedelmi taná­csos tájékoztatta a sajtó kép­viselőit. KÖNYVESPOLC Csuka Edit: Kiskutya a nagyvilágban Derűs, a gyermekolvasó számára lebilincselően érde­kes olvasmány Csuka Edit új ifjúsági regénye, a Kis- laitya a nagyvilágban. A szívetmeleng'ető történet hőse ezúttal egy kiskutya, Füs­tös, aki elszakadva anyjá­tól, testvéreitől, maga is­merkedik meg a számára annyi különös titkot rejtő világgal. Először csak a ház kedves lakóival, Gazdival és az Asszonykával, majd a két jószívű, játékos kedvű gye­rekkel, Katival, és Józsiká­val. Hetekig ez a négy em- bej-.„.jelenti Ezüstösnek “ a vi­lágot,- ,de ahogy növekszik, erősödik, úgy;, hő kíváncsi­sága is: vajon milyen tit­kokat rejt a kert, az utca, a rét? Nem múlik el nap, amely újabb ismeretek és ismeretségek nélkül telne el. Jó barátságot köt Cini eicával, az öreg Bundás ku­tyával, a fecskékkel, cinkék­kel, a feketerigóval, a bé­kával, a sünnel és a va­kondokkal, mindennel és min­denkivel, aki az útjába ke­rül. Az írónő mindezt fordu­latos, izgalmas mese kere­tében mondja el. S mire a gyermekolvasó a könyv vé­gére ér, nem csupán Füs­tös kalandjait ismeri meg — amelyek közül kétségkí­vül váratlan eltűnése a leg­izgalmasabb —, hanem igen gazdag természetrajzi isme­retekkel is bővül tudása, mert az írónő — tudatosan —, a kiskutyának a világ­ról szerzett egy-egy új is­meretét felhasználja arra is, hogy hasznos ismeretanyag­gal gyarapítsa kis olvasói­nak tudását. Regényén még­sem érződik — s ez a könyv eréüf e- az. .ismexetterjesz- j tő szándék, tanulságos mon- i danivalóját a mese nyel- j vén, fordulatos cselekmé- j nyen keresztül tolmácsolja. Ugyanakkor nem hiányzik a könyvből a mese örök, ér­vényű igazsága sem: a jó el­nyeri jutalmát, a gonosz pedig megbűnhődik. Csuka Edit regénye, amely a Móra Ferenc Könyvkiadó gondozásában, Róna Emmy bájos illusztrációival jelent meg, minden bizonnyal ked­velt olvasmánya lesz a leg­ifjabb olvasóknak. — P — — Az NDK kollektív kiállí­tásán 12 külkereskedelmi válla­lat 150 üzem termékeit mutatja be az 1140 négy­zetméter alapterületű pa­vilonban és 950 négyzet- méter szabad területen — mondotta. — Az idei kiállí­tás jellege eltér az előző évi­től, elsősorban az NDK gép­iparának teljesítőképességét hivatott demonstrálni, szem- előtt tartva a gépipar fontos­ságát a Magyarországgal fo­lyó kereskedelemben és az NDK népgazdaságának fejlő­désében. Ezért a kiállítási te­rület mintegy 85 százalékán a műszaki, tudományos világ- színvonalnak megfelelő gépek kapnak helyet, míg a többi te­rületet a vegyipar termékei foglalják el. Műszaki érdekes­ség a Malimo 16'00-as varró­hurkológép, amelyen szövés nélküli textília állítható1 elő. A gépet a világ szakemberei a textilipar legjelentősebb ta­lálmányaként értékelik. Ez egyébként a világ leggyorsabb, legtermelékenyebb textilgépe. Kiállítjuk azoknak az új tí­pusú varrógépeknek a minta- példányait is. amelyek az idei lipcsei tavaszi vásáron arany­érmet nyertek. Vállalataink elküldték a kiállításra nagv- pohtösságú '' - szerszámgépeik• egész sorát. A látogatók számára is ér­dekesnek számít a folya­matosan működő vajkészí­tő gép, valamint a Cam- piocielektrie, a világ leg­laposabb elektromos férfi- karórája. A szakkörökben pedig különö­sen nagy érdeklődésre tarta­nak számot a jénai Zeiss-gyár laser műszerei. A szakosított kiállításon külön is részt vesz­nek az NDK elismert minősé­gű irodagépei. ranciális javításhoz szüksé­ges alkatrészeket rendelke­zésre bocsátották. A Föld­művelésügyi Minisztérium most úgy intézkedett, hogy mind a külföldi, mind pedig a hazai gépek garanciális szolgálatát — javítását és műszaki felülvizsgálatát — o gépállomásokra bízza. A Gépállomási és Gépesítési Főigazgatóság már ki is jelölte azokat a gép- és gépjavító állo­másokat, amelyek a jö­vőben ezt a feladatot el­látják. A hazai és külföldi mező- gazdasági gépek garanciális szolgálatára 40, a hazai gyártmányú öntözőberendezé­sek javítására pedig 22 gép­es gépjavító állomást jelöl­tek ki. A kijelölt állomások kötelesek kijavítani — az adott gépre vonatkozó ga­ranciális időn belül — min­den olyan gyártási okokra visszavezethető hibát, amely rendeltetésszerű használat és szakszerű kezelés mellett ke­letkezett. Ha az üzemelő a gépet megbontotta, illetve a karbantartást meghaladó sze­relést, lényeges változást, vagy javítást végzett rajta, vagy ,, ha a gép karambolo­zott s általában a gon­datlan és szakszerűetlen ke­zelés miatt előállt hibákért az állomásokat nem terheli garanciális kötelezettség. A kiadott rendelkezés szabályozza a garanciális időt is. Eszerint a hazai traktorok garanciális ideje 6 hónap, de legfeljebb 1200 üzemóra, az öntözőberendezéseké 2000 üzemóra, a munkagépeké 6 hónap. A külföldi traktorok ga­ranciális ideje 6 hónap, il­letve legfeljebb 1000 .üzemr. óra, a munkagépeké á hazai gyártmányúakéhoz hasonlóan 6 hónap. A garanciális időt a gép üzembe helyezésétől szá­mítják. A felesleges viták elkerülése végett úgy intéz­kedtek. hogy az üzemvezető köteles a gép üzembe helyezésének idejét az illetékes állo­mással írásban közölni. A bejelentett hiba felül­vizsgálatát és kijavítását az állomásoknak 48 órán belül meg kell kezdeniük, s legfel­jebb 12 nap múlva be is kell fejezniük. (MTI) VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK Május 8-án kezdődnek a jubileumi ünnepségek Cegléd város várossá ala­kulásának jubileuma alkalmá­ból az ünnepségsorozatot hi­vatalosan május 8-án, a jog megszerzésének 600. évfordu­lóján nyitjáik meg. Az ünne­pi tanácsülésen részt vesz liku Pál művelődésügyi miniszter is. A tanácsülésre meghívták a társadalmi szervezetek, az üzemek és a termelőszövetke­zetek kiváló dolgozóit is. Ezt követően megkoszorúzzák Dó­zsa és Kossuth szobrait. A fegyveres erők ceglédi klubjá­ban jubileumi bélyegkiállítás nyílik, amelyen először kerül forgalomba a ceglédi emlék­bélyeg. Ezen a napon első napi és jubileumi felülbélyegzést alkalmaznak a postahivatalok­ban. Délután Ilku Pál minisz­ter meglátogat néhány ceglédi üzemet és közös gazdaságot. Este a Magyar Állami Hang­versenyzenekar ad műsort. A későbbiekben dalostalálkozót és számos kiállítást, valamint sportversenyt rendeznek a ju­bileumi év alkalmából. Húsz nap — ötmillió vessző A dánszentmiklósi Micsurin Tsz-ben kimagasló munkát végeztek az asszonyok és lá­nyok. Az ötven holdas szőlő­iskola telepítését' húsz nap alatt befejezték. Összesen mintegy ötmillió szőlővesszőt telepítettek. A láthatatlan brigád Sajnos, a háztáji kertek leg­nagyobb része elhanyagolt, a gyümölcsösöket nem gondoz­zák hozzáértő módon. így volt ez Gyömrőn is, amíg valakinek aztán eszébe ttom,, joíottthoí^yfőkó«? ' s£a£5m^ bérből brigádot alakítva el lehetne végezni a házi kertek gyümölcsfáinak permetezését, gondozását. Április elején messziről is szembetűnő pla­kát hirdette, hogy aki gyü­mölcsfáit permeteztetni kí­vánja, jelentse be szándékát a zöldségboltban. A jelentke­zők azonban póruljártak. Az üzlet vezetője ugyanis mit sem tudott a brigádról,; illet- I ve a plakátról. Ma már vi­rágba borultak a gyümölcs­fák, a hernyók és a rovarok is megkezdték „áldásos tevé­kenységüket”. A permetező brigádnak azonban nyoma ve­szett ... Nyolcszázezer forint korszerűsítésre A Ceglédi Vendéglátó Vál­lalat rövidesen három helyi­ségbe költözteti szét a monori "cukrász termelőüzemet. Ez a megoldás csak átmeneti, ugyanis Monoron új, korsze­rű termelőüzemet építenek. A 40. számú italboltot rövide­sen modern falatozóvá alakít­ják át. A járásban többfelé rendbehozzák a vendéglátó egységeket. Erre a célra nyolc- százezer forintnál is nagyobb összeget szánnak. A többi kö­zött a gyömrői gazdakör ital­boltját is tatarozzák. .‘U*: **«# Tizenhatodszor élíizem a konzervgyár Mint arról már beszámol-- tunk, a Nagykőrösi Konzerv­gyár kollektíváját a Minisz­tertanács és a SZOT vörös vándorzászlájával tüntették Iá. Nehéz körülmények között dolgoztak a múlt évbén a kon­zervgyáriak. A zord tél, majd később a szeszélyes időjárás megzavarta az egyenletes munkát. Eperből, cseresznyé­ből, málnából, őszibarackból és körtéből közismerten rossz volt a termés. Együttesen mintegy harmincmillió forint terméskiesés jelentkezett, zö­mében az exportban. Néhány zöldségféléből azonban re­kordtermés mutatkozott. A hatalmas mennyiség rövid idő alatt zúdult a gyárba. A sze­zon egyik részében tehát nyersanyaghiány, másik idő­szakában viszont bőség lépett fel, ami szinte megoldhatat­lannak tűnő nehézségeket oko- ■%ott. A munkások százai min­dent elkövettek, hogy a gyár teljesítse tervét, összeségében ez sikerült is. A múlt évi ter­vet ugyanis 5,6 százalékkal túlszárnyalták- Belföldre 9, exportra pedig 12 százalékkal többet szállított a gyár, mint 1962-ben. Nyújtott műszakkal, a termelés ésszerűsítésével si­került áthidalni a problémá­kat. A kitüntetett üzem 510 dolgozóját pénzjutalomban ré­szesítették. Ezenkívül többen megkapták a „kiváló dolgozó” kitüntetést, illetve oklevelet. Fel lábból még a földön állt, amikor meg­lódult a kocsisor. Az ütközők közt megfeszül­tek a láncok és fáradt nyikorgással indultak el a kerekek. Még mindig nem engedte el a férfi kezét. Szemével kérdezte: — Nem jössz velem? A férfi nem értette meg. — Sok szerencsét, — bátorítóan hunyorított rá. El akart lépni a vagontól, de a lány nem engedte: kihajolt és megcsókolta az arcát. A férfi szeretett volna valami szépet mondani, valamit — ami kifejezi érzéseit, de már késő volt. A HÉV fokozatosan gyorsult. Elengedte a kezét. — Vigyázz magadra! Eredj be a kocsiba — kiáltotta és szaladt még egypár lépést a szerelvény mellett. — Ne félj, nem történik velem semmi — nevetett vissza a lépcső aljáról kesernyésen Már elhagyták a jelzőlámpát, a forgalmista is visszafordult. Még mindig az alsó lépcsőn állt, a távolság egyre nőtt közöttük. Újból in­tegetni akart, amikor megrándult a vagon, s nyikorogva fordult az éles kanyarba. Kifelé lendült, de elkapta a fogantyút, s kihajolt: hátha láthatja még egy pillanatig. Kedvetlenül — mintha hegyet mászna — rótta meg a két lépcsőfokot. Kamaszok álltak az ajtón belül és gúnyosan nevettek rá. Ügy tetk mintha nem venné észre. Benézett a kocsiba, aztán mégis kinn­maradt, a peronfalnak támaszkodott, olvasni próbált, de gondolatai fl férfit követték. Talán most száll fel a villamosra, bár az is lehet, hogy gyalog megy egy darabot; van ideje, csak hatkor kell érte menni. A gondolattól el­szorult a torka. Látta, amint megy a fodrász­üzletben, a búrák között, be les alájuk, míg valahonnan egy kéz nyúl utána. Behunyta a szemét, összeszorította a fo­gát, mégis remegett. Állát görcsösen az abla­kot védő kis fakorláthoz nyomta és azt ismé­telgette: — Azért se gondolok ra! Azért se! Úgyis engem szeret. A szerelvény érezhetően lelassult, a Jancsi­kat összekapcsoló lánc csattogva ütődött a kő­törmelékhez. Ahogy dö.ccenve megálltak, vala­honnan előkerült a kalauz, s egy szabaddal félretolva a leszálláshoz készülődő házaspárt,, nagy sietve leugrott. A hangszóró az állomás nevét harsogta, de csak annyit értett, hogy „... felé beszállás.’“ A két öreg nagyokat nyögve, egymást biz­tatva leszállt, majd feltódult a lent várakozó tömeg. Valaki a lábára lépett, s bocsánatot sem kérve törtetett befelé. A sarokba szorí­tották, hogy mozdulni sem tudott. A távolodó házakat nézte; gondolatai újból a férfit ke­resték. Vajon hol van most? És már kérdés­sé formálódott a gondolat: — Szeretsz még? Hisz tudod! Vagy nem? — mindig így vá­laszolt. Boldog melegség öntötte el. Behunyt szemhéja mögött látta őt. Barna haját, ame­lyet a kalap egészen félrenyomott, finom, át­tetsző bőrét, vékony száját és a szemét, fel­nagyított pupillákkal, az aranykeretes szem­üvegen túl. Nagyon szeretlek... akarta mondani, ami­kor megérezte, hogy valaki egyre közelebb húzódik hozzá. A táskájához kapott. Zárva volt. Megnyugodott. Szerette volna újra fel­idézni a férfi arcát. Már nem sikerült. Érezte: valaki nézi. Magas, vadászkalapos férfi állt mögötte. Megpróbált odébb lépni, A vadász­kalapos láthatóan élvezte á helyzetet. Ha hoz­zám mer érni, belerúgok — gondolta — és ismét úgy tett, mintha olvasna. Miért nem jöttél velem? — Bár mindig veled lehetnék... — hallot­ta a férfi válaszát — de tudod ... Tudom, a gyógyíthatatlanul beteg felesé­ged, a gyerekek. Persze nem teheted őket tönkre. Elfutotta az indulat: de engem igen! Ajkába harapott. Szemét behunyta, s érezte, hogy még egy pillanat és kibuggyan a köny- nye. Kapkodva, hirtelen mozdulattal nyúlt a cigarettáért. Az utolsó, állapította meg, és ide­ges mozdulattal összegyűrte a dobozt. Této­ván kutató keze elérte a táska alján lapuló ön­gyújtót. — Mit taszigál! Nem léphetek mások nya­kára! — harsogta valaki, s ő, mint aki álom­ból ébred, úgy kapta fel a fejét. — Taszigálja a fene! — csattant egy koc­kás kendős asszony hanzja, miközben széles mozdulattal iqyekezett kosarának helyet szo­rítani. — Menjen csak beljebb azzal a batyuval, nénike, — szólt rá a vadászkalapos. — Nénikézze az öreganyját, maga .. . maga huligán! — Azzal kosarát előretolva a va­dászkalapos, meg a lány közé furakodott. Ö hálás mosollyal pillantott a váratlan segítő­társra, aki ezt biztatásnak vette és harsány közvetlenséggel beszélni kezdett hozzá. Any- nyira belefeledkezett mondókájába, hogy a leszállást is majdnem elmulasztotta. A peron kiürült, a vadászkalapos is leszállt. Egyedül maradt, Kinyitotta az ajtót. Jól esett a friss levegő. Órájára pillantott: mindjárt hat. Szíve erősebben vert. Most érhet oda a fodrászhoz — gondolta, és egyszerre kisem­mizettnek, megalázottnak érezte magát. Nem tudott szabadulni a szorongató érzéstől. Ész­re sem vette, hogy hangosan beszél: — Tulajdonképpen le kellene mondanom rólad, de ... Túlságosan gyenge vagyok hoz­zá. És túlságosan szeretlek. Talán jó lenne meghalni. Nem fájna többé semmi, és te is megnyugodnál. A HÉV élesen sípolva robogott az egyre sű­rűsödő sötétben. A kerekek csattogásából vet­te észre: hídon haladnak át. Kitekintett. Sze­merkélt. Alattuk a Kis-Duna. Az alacsony korlát mögött homályosan látszott a víz. Eső­től csipkézett fekete folt. És, ha most elengedném? Csak egy mozdu­lat, És kész. Megborzongott. Elöntötte a verí­ték. A kocsi nagyot rándult. Átjutottak a hí­don. Megszédült, kishíjján kiesett. Erőtlen si­koly szakadt fel bélöle. Hangtalanul sírva a sarokba húzódott. Amikor megérkezett, eszébe jutott' az elő­adás. amelyre várják. Nyugalmat erőszakolt magára. Sikerülnie kell! Vigyázva lépett le, nem akarta nihájáf besározni. Óvatosan lép­kedve elindult a sínek közt. Az állomáson várakozók közül kivált egy férfi. A rávetődő fényben megcsillant arany­keretes szemüvege. A lány alig tudta elfoj­tani meghökkenéséj. Nem akart hinni a sze­mének. Busszal jöhetett ■— futóit át . rajta. Nem törődve a talpfák közt megbúvó éles kö­vekkel, szinte repült.' ' — Itt vagyok! ,— kiáltotta, aztán megtor­pant. Épp idejében: Az előtte húzódó sínpárra berobogott az ellenkező oldalról érkező szerel­vény. Most majdnem sikerült — húzódott fa­nyar gúnyosra a szája. Persze, hogy , nem ő. Tisztára megbolondultam, istenem, mit tesz egy szemüveg?! Lassan indult tovább — az álló kocsisort hátulról megkerülve — a gyár felé, a kultúr­terembe. Miért is jött volna ide? Mi közünk nekünk tulajdonképpen egymáshoz? Szeretjük egy­mást? Azt mondjuk, igen. És? Mitől lesz két ember szerelmes egymásba? És meddig tart a szerelem? Az eletet mindenkinek egyedül kell végig élni? Csak néha, ideig-óráig hisszük, hogy nem? Holnap nem ér rá. de holnapután igen. Találkozunk. Küldjem el? Rendezze1c köny- nyes nagy búcsút? Kényszerítsem válaszúira? Fájó igazságra? Vagy még fájóbb hazugság­ra? Miért, kinek lenne az jó? Á, azt hiszem . Találkozunk, mint eddig, megcsókolom — mint eddig, leszünk — mint eddig. Belépett a kultúrterembe. Megpillantotta az önfeledten jókedvű fiúkat és V biokat. Ar­cán mosoly suhant át. Megérkezel:. Ungvár Mária EGYEDÜL A HÉV-EN

Next

/
Thumbnails
Contents