Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-25 / 121. szám
I 1964. MÁJUS 26, KEDD ns v UEGYEI kJCíriap 3 Fagyott barackosok Gondosabb ápolást igényelnek a tél megviselte fák Nem számítottak rekordtermésre az idén a Buda környéki őszibarack-termelők. Tudták, hogy a szokatlanul zord tél, a hirtelen hőingadozás, a hetekig tartó jegesedés megviseli majd a gyümölcsfákat. Arra azonban még a legború- látóbbak sem gondoltak, hogy ilyen nagymérvű lesz a károsodás. Járjuk a diósdi őszibarack- ligeteket, s lehetetlen nem észrevenni a pusztulás nyomait. Az őszibarack-lombok között itt is — ott is feketén meredeznek a csupasz galy- lyak. Gyümölcs? Sehol egy szemet sem tudunk felfedezni. Földvári Károly, a helybeli őszibaracktermesztő szakcsoport elnöke szerint Diósdon — legalábbis ami az őszibarackot iEeti — 100 százalékos a fagykár. Hogy ez mit jelent? Háromszázhatvannyolc hold őszibarackost tartanak nyilván a községben, mintegy 230 ezer fával. Évenként, a terméstől függően, 70—95 vagon őszibarackot szállítanak el innét a hazai és a külföldi piacokra. Általában három és fél, ötmillió forint bevétel jut a termelőknek. Tulajdonképpen ebből él, gyarapszik a község — az őszibarack adja a jövedelem túlnyomó részét Most már azok is látják, akik eddig reménykedjek, hogy az őszibarack az idén cserbenhagyja a községet. Az ólmoseső tette volna tönkre a várható termést? — Véleményünk szerint — mondja a szakcsoport elnöke —, nem a .jegesedés okozta a »bajt. A múlt év végén sokáig tartott a kellemes, napsütéses idő. Decemberben aztán hirtelen jött a hideg, egyik napról a másikra 30 fokos hőmérséklet-csökkenés következett be, s minthogy a fákban nem állt le a vegetáció, a fagy megtette a magáét. Emellett bizonyít az iá, hogy főleg a déli fekvésű, napos oldalon levő fák sínylették meg jobban a telet. Ráadásul nemcsak az idei termést tette tönkre Diósdon a szokatlanul kegyetlen tél, hanem a gyümölcsfa-állományban is ma még beláthatatlan veszteséget okozott. Idáig a fák 5—10 százaléka pusztult ki, s várható, hogy az öregebbek közül további egyedeket kell kivágni. Demény János, a helyi tanács végrehajtó bizottságának elnöke újabb adatokkal egészíti ki a szomorú statisztikát. — Megviselte a tél a kajszibarackfákat is, sok cseresznyefa máris kipusztult, a mandulában ugyancsak százszázalékos , a károsodás. Többször végigjártuk már a határt, felmértük a helyzetet. Külön tanácsülésen foglalkoztunk a Diósd életében jelentős elemi csapásnak számitó fagykárral. Ügy határozott a tanácsülés, hogy az őszibarack-termesztőket erre az évre mentesíti az adótól. Éppen most jelent meg egy rendelet', amely szerint a föld-jövedelemadót fagykár esetén sem lehet csökkenteni. így csak a földadótól mentesíthetjük a község ' őszibarack-termelőit. Emellett megkülönböztetett gondot fordítunk arra, hogy a megviselt gyümölcsösöket lelkiismeretesen ápolják. A kipusztult fákat igyekszünk pótolni. Ünnepi könyvhét, 1964. T Louis Aragon: VÁLOGATOTT VERSEK Nem könnyű, de nemes feladatra vállalkozott az Európa Könyvkiadó, amikor egyetlen kötetben kísérelte meg összefoglalni a huszadik század egyik legtöbbet vitatott francia költőjének, Louis Aragon- nak változatos és bonyolult költői életútját. Hogy milyen is ez az életút, annak bemutatására elegendő 'költői pályafutása néhány nevezetesebb állomásának megemlítése. Az ifjú Aragon úttal an és útkereső egyszerre, Apollinaire nyomdokajn indul, egy harc, állandó támadások kereszttüzében állt és áll ma is. Személye és művészete egyaránt szenvedélyes vitákat vált ki és heves összec^ipá- sofcra késztet, de tehetségét, emberi és művészi nagyságát még ellenfelei sem vitatják el tőle. Aragon válogatott verseit legértőbb tolmácsolóinak — Illyés Gyula, Somlyó György, Rónay György — fordításában adta közre az Európa Könyvkiadó. A szép kiállítású könyvet Hincz Gyula rajzai teszik ,még gazdagabbá. Érden — szerencsére — kisebb károsodást okozott az őszibarackosokban a tél. Def- fent Károly, a Barackvirág Tszcs elnöke 60—65 százalékra becsüli a terméscsökkenést. — Szerintünk sem az almoseső a ludas — mondja —, hanem az átmenet nélkül beköszöntött hideg viselte meg a fákat. Érden vannak olyan területek, ahol nyoma sincs a fagynak, pedig ott is volt ólmoseső. Ugyanakkor a Sáncban mind tönkrement az idei őszibarack, a Bécsi-hegy 80 százalékos kárt szenvedett. Az érdi Búzakalász Termelőszövetkezet főagronómusa, Stágl József arról tudósít, hogy területükön nem okozott nagyobb kárt a fagy. A 22 holdas már termő őszibarackosról — ha nem is jó, de gyönge termésre számíthatnak. Törökbálintot sem kerülte el a károsodás. Az egyéni őszibaracktermesztők fáin körülbelül 80 százalékos termés- csökkenéssel kell számolni. A Kertészeti Kutató Intézet helybeli gazdaságában — ahol 790 hold új telepítésű és 266 hold termő őszibarackost gondoznak, ugyancsak tetemes a terméscsökkenés. A 110 vagon tervezett őszibarackból az eddigi termésbecslés alapján körülbelül 70 vagonnyit tudnak csak leszedni. A cseresznye 50 százalékát, a mandulának pedig 30 százalékát dézsmálta meg a kedvezőtlen idő. Budaörsön és Budakeszin sem kerülte el a vidék jellegzetes gyümölcsét a fagykár. Vajon — kérdezhetné ezek után az olvasó — azt jelenti-e ez, hogy az idén nem lesz őszibarack, vagy ha kerül is a piacra, borsos árat kérnek majd érte? A Buda környékén szerzett kedvezőtlen tapasztalatok után elmondhatjuk, nincs ok az aggodalomra, hisz értesüléseink szerint az ország más őszibaracktermesztő vidékein — mint például Szatymazon — bő őszibaracktermés ígérkezik. Mindenesetre ha ez nem is vigasz a Buda környékieknek— annál több gondot kell fordítaniok a fagy által megviselt gyümölcsösök gondozására. A legyengült fákat most sokkal inkább veszélyeztetik a növényi és az állati kártevők. Indokolt a növényvédelem ki- terjesztése, és nem szabad elfeledkezni a kipusztult egye- dek pótlásáról sem. Súlyán Pál Az áporkai alkalmazott MTZ pöfög Áporkán az utcán, nyergében ketten ülnek. Barnaképű komoly férfi fogja a kormányt, mellette pedig nyurga szőke fiú. — Ez a traktor és a vezetője nyerte meg nálunk a tavaszi csatát — mondja Zauer Antal, az Aranykalász főagronómusa. Nem valami híarci csatára, de minden ütközetnél nagyobb jelentőségű, sokszor nagy háborúk döntő csatájánál is izgalmasabb, békés küzdelemre gondol természetesen. Az idei tavasz nagy gondban találta az áporkai Aranykalászt. Négy traktora közül csak egy volt üzemképes, hármat a legnagyobb igyekezet ellenére sem tudott időre rendbehozni a javítóüzem. Közismert okból: alkatrészhiány miatt. Még szerencse, hogy április első napjaiban megérkezett az új MTZ-traktor. A régi egy dupla, az új pedig nyújtott műszakban dolgozott a földeken. — Igen ám — szól le, a már álló gépről Viktor Lajos, a traktoros — de négyöt napig csak könnyebb munkát végezhettem, hengerezést, tárcsázást, fogatolást. Bejáratos volt még a traktorom. Azokban a napokban is, ameddig csak bírta, reggel öttől éjfélig, vagy éjfél után akár két óráig is forgott a vetésben. Sok volt még azonban a szántani* vetni való. — No, azután arra is rákapcsoltunk. Húsz napon át tartott a hajsza. Április 6-tól 26-ig egyszer sem aludt többet háromnégy óránál, közben megjött a javítóból is két gép, a gépállomás is segített, de Viktor Lajos erőfeszítése nélkül sehogy se fejezhette volna be a tsz április 26-ra az összes tavaszi munkát. — A fiam is segített — büszkélkedik Viktor, a nyeregből meg szégyenlősen mosolyog a gyerek. A nagy munka közben ünnepelte születés se tizennegyedik napját. Most végzi a nyolcadikat, szeret tanulni, de az egész tavaszi szünetben még sem volt könyv a kezében, , az apjával együtt dolgozott. Azután is, mindennap iskola után egyenesen kiment a földekre és felpattant a traktorra segíteni. — Komoly segítséget adott a Laji. Néha, ha már nagyon elfáradtam, helyet cseréltünk, kis ideig ő vezetett. — Mi akarsz lenni Lali, ha megnősz? — Traktoros — egy szóval válaszol erre a valóban felesleges kérdésre. Az apja azonban többet mond: — Bizony korán kell kezdeni, magam is már tizenöt éve ülök traktoron. Egy falubeli gazdánál szolgáltam altkor három évig. Traktora volt, nála tanultam ki. — A' Kiskunlacházi Gépállomásnál dolgozott, csak márciusban került állásba hozzánk. Igaz, azelőtt is inkább az Aranykalászhoz küldte mindig a gépállomás. Ide való, itt lakik — mondja a főagronómus. Márciusban hozta el Ápor- kára a munkakönyvét. Hosz- szú ideig tárgyalt előbb a tsz a gépállomással, nehezen kapta meg Viktor Lajost. Olyan traktoros, aki mindenféle munkához ért, akármilyen gépet elvezet. Nem akarták elengedni. — Néhány tárgyaláson magam is részt vettem — mondja még a főagronómus — és mondhatom, úgy éreztem magam, mintha két futballcsapat alkudozna az egyik arany lábú csatárért. Mert egészen ingyen azért nem adták. Meg kellett állapodnunk, aratás idejére visszaengedjük a gépállomás alkalmazásába. Szüksége van olyan traktorosra, aki jól ért a kombájnhoz is. — Nálunk, a tsz-b^n még amúgy sincs kombájn — ezt Viktor Lajos mondja, éspedig így „nálunk”, bár nem tag, csupán alkalmazott... . —y —e Közös rendtartás a dolgozók általános iskolái és gimnáziumai számára ,A dolgozók általános iskoláiban és gimnáziumaiban kísérleti céllal még 1961-ben bevezették a szervezeti és működési szabályzatokat. Ezek gzóta elavultak, az élet túlhaladta őket. Szükségessé vált a különböző iskola- és oktatási típusokban a legfontosabb kérdések egységes szabályozása. Ezért dolgozzák ki a felnőttek általános iskolái és gimnáziumai részére az egységes rendtartást. Ez az újonnan készülő dokumentum, amelynek ösz- szeállítását a felnőttoktatásban nagy gyakorlattal rendelkező szakemberek munkaközössége végzi, a reform elveinek megfelelően szabályozza majd a dolgozók iskoláinak vezetési, működési rendjét. Külön fejezetben tárgyalja a rendtartás az iskola, az üzem és a csalácf* kapcsolatát, mivel ennek a felnőttoktatásban is igen fontos szerepe van. Ugyancsak külön fejezet foglalkozik a felnőttoktatási intézmények és a különböző népművelési szervek tervszerű együttműködését biztosító feladatokkal. A tervek szerint a rendtartás tervezetét országos vitára bocsátják, összegyűjtik az észrevételeket, javaslatokat, s végleges formában azok figyelembevételével állítják össze. (MTI) rövid lélegzetvételnyi időre Valéry a példaképe, azután ^VXVVXXXXXXXXXXVVXVVVXVXXVXX^XXXXNXXXXVVXX^^^ ellenérvekkel. Fél óra is el- —Mukiiiii!... telhetett, mire elhatározta, Az adjunktus elfehéredett a hogy bemegy a többiek után. méltatlankodástól. De mielőtt (30) szinte minden átmenet nélkül ^ átcsap Reverdy kubizmusába. ^ Szertelen lázadása hamarosan J már a dadaizmus útjait járat- j ja vele, de ezt sem fogadja el í sajátjának, s csak akkor álla- < podik meg hosszabb időre, 2 amikor a sok útkeresés után g hatalmába keríti a tnus tartós, nagy Ezt követi költészetének leg- g Bekukkantott a könyvtár- kevésbé termékeny és legke- g ba, meg a KISZ-bizottságra, vésbé jelentős korszaka (19451 de egyik helyen sem találta. —1954 között), amely látszólag g jviaga sem tudta volna meg- a hallgatás, az elnémulás g mondat mit akar Miskától, időszaka, a valóságban azon- ^ Mióta elköltözött a „bagolyban a kommunista emberre es í í költővé válás verítékes harca-fQarbo ; meg nem ,b“zflte^ nak néma korszaka, amely í Számtalanszor elhatározta végül is elvezeti egészen a g ugyan, hogy elmegy hozzá és szocialista realizmusig. ^ megbékíti, de az elhatározásAragon negyvenéves költői g nál tovább nem jutott, pályafutása, amelynek közép- g A -második emeleten bókpontja mindig az újért vívott g lászva, nagyobb csoportosulás SZATIRIKUS KISREGÉNY AUTÓ KÜLSŐ-BELSŐ TAKARÓT méretre készítünk, hozott és saját anyagból. Külső takarót kiváló minőségű, köny- nyű ponyvaanyagból készítünk. Vidékre utánvéttel szállítunk. Elkészítési határidő: 8 nap. Pest megyei Ruhatisztító és Szolgáltató Vállalat, Budapest, XI., Bartók Béla út 115. Telefon: 267—642. g vonta magára a figyelmét. á Arra vette az iránvt.. hátha g Arra vette az irányt, g köztük van Miska, esetleg g Béresé Mari, vagy akárki más ^ a régiek közül. Nem találta g egyiket sem, ellenben ott volt g a nyakigláb Csekő. Szokás sze- g rint ő beszélt, jeles szónoki g ambícióval, s a tizenöt-húsz g főnyi társaság aránylag fi- g gyelmesen hallgatta. Sándor g közéjük állt, hogy alkalomad- g tán észrevétesse magát Csekő- \ vei. g — íme, a vers, barátaim! — g dörögte Csekő és valószínűtle- | nül hosszú kezével felmuta- g tott egy pirosfedelű köny- i vecskét. Alkalmas helyen fellapozta, majd lendületesen szavalni kezdett:* „Szép, belvárosi panoráma; pisla neonnal ékes este. — Kézcsékom, nagyságos asszony! Vibrál a fény, vibrál a drága prémbe bújt nők lakkozott teste. Pardon. Finom bébik, jótestű kávés nők kelletne zsebednek zárva. — Juj szívem, hogy milyen hercig a kalapod! — fis a te tcddyd. drágám! Kozmetikázott múmiák és ügyesnyelvü pincsik világa. Pardon. Sznobok, szőrmék és kardigánok, s szavatoltan nyugati stílus. — fis, tudod, irt a Frédi Írja, hogy textilgyára van. Kirakatokban: hatvány-számok; beljebb: ásító krokodilus. . Pardon. Üzlet az élet? — komám, késik dühöd a felkent törtetőkre. — táraságodnak olcsóbbat? Sajnos, nem szolgálhatok; talán az államiban szíveskedjék... Eszmélő szívünkön tenyészik dísznövényként a törpe Tőke. Pardon. Telt a zsebük, telt a tárcájuk; tokát növelni megvan minden; — Helló! Székelykém! Mizujs! — Elkészült az új garázsom, nacslasszony! s rí rádás templomban ad'rájuk maszek áldást a maszek Isten. — Pardon! — dörögte Tokos adjunktus felháborodva, amiért nem engedtek neki utat és elhaladt a szétrebbenő csoport mellett, be a szom•(Soós Zoltán se) „Pardon’» című verszédos előadóterembe. A hallgatók tülekedve nyomultak utána, az élen Csekővel, aki még odaszólt a többieknek: — Ankét a következő szünetben! Sándor egyedül maradt a folyosón. Csekő irodalmi rögtönzése, amelynek véletlenül hallgatója volt, véget vetett korábbi jó hangulatának. A versben tenyésző dühös gondolatok felkavarták. Miért van az, hogy az emberek úgy beszélnek a Belvárosról, mintha nem is Budapest egyik kerülete lenne, hanem egy rosszfhírű züllött* negyed, valahol Párizsban, vagy Londonban. De tételezzük fel, hogy igazat mondanak. Akkor meg miért nem tesznek valamit az elburjánzó merkantilizmus megfékezésére? Miért engedik érvényesülni például az úgynevezett törpe tőkét? Nyilván azért, mert hasznot haj- tóan tenyészik. Vagy mégis a versnek volna igaza? Hülyeség. Az még nem bizonyít semmit, hogy egy csóró költőcske, mert nem tudta miből kifizetni a lakbért, nekiront a magánkereskedelemnek, á 250-ért. Sokáig sétált a folyosón, vívódva a felmerülő érvekkel és Nesztelenül lenyomta a kilincset és besurrant az ajtón. Leült a hozzá legközelebb eső padsorba és igyekezett észrevétlen maradni. Az adjunktus valami bonyolult számvitelelemzési problémát fejtegetett, amiből ő egy kukkot sem értett, de nem is érdekelte. Barátai, akikkel hónapok óta nem / találkozott, látszólag figyelemre sem méltatták. Pedig, ha jobban körülnéz, észrevehette volna, hogy apró papírszel etkék suhantak a padok alatt, mélyekre ez volt írva: „Amikor Csekő megsí- mogatja a fejét!” Ott volt Miska is, — úgy látszik, bent töltötte a szünetet — Mari mellett ült és szinte lángokban állt a füle. Alkalmasint dühös lehetett. Csekő az első sorban ült és olyan ótszellemülten figyelte az előadást, hogy az adjunktus tekintete többször is megállapodott rajta. Utóbb már kizárólag neki magyarázott és Csekő oly mohón szívta magába az elemző számvitelt, hogy arra fennállása óta nem volt példa. Átható tekintetével valósággal befúrta magát az adjunktus agytekervényei közé és hogy semmi el ne kerülje a figyelmét, önfeledten az asztalra könyökölt. Kis^ idő múlva szórakozottan megsímogat- ta a fejét. Ebben a pillanatban akárha vezényszóra történne, felmorajlott a hallgatóság el- nyújtott dörgő basszusa: bármit mondhatott volna, Csekő illedelmesen felállt és elképesztő nyugalommal megszólalt: — Adjunktus úr kérem, bár előadás közben nem szokás zavarni mégis bátorkodom megkérdezni, hogy ön szerint a technológiai és a természetes folyamatok idejébe — amely alatt tudvalevőleg a gyártmányok előkészítéséhez szükséges, az emberi munkától közvetlenül nem függő eljárásokat, folyamatokat értjük — akárcsak valamely mértékben is beszámítódik-e a műveleti időnek bizonyos hányada, amely idő ugyancsak tudvalevőleg a gyártmány előkészítésével kapcsolatos munkaráfordítások időtartamát öleli fel? Az adjunktus űr előadásának idevonatkozó részét ugyanis nem értem elég világosan. Hogy az adjunktus milyen választ adott erre a kétségtelenül izgalmas kérdésre, azt Sándor már nem hallotta. Feltűnés nélkül kisoinfordáit ä teremből. Nem sokkal később Mari is követte. Az első emeleti lépcsőkanyarban utolérte a fiút. — Ne haragudj a fiúkra, hidd el nem akartak megbántani. Szeretnek téged... Sándor kesernyésen elfinto- rodott. (Folytatjuk)
