Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-24 / 120. szám

n KST hegyeI vVifirfrip 1964. MÁJUS 2A VASÁRNAP Miért nem jelentkeznek? Rossz a közlekedés — Aiues hol ebédelni £ Kevés a lakás, drága az albérlet — Segí­tenek a képesítés nélküliek Csuka Zoltán: MONDHATATLAN Mondd, ki. vagy, ha oldhatatlan gyötrelemmel reszket szájam, tündökölsz a hajnalokban, fényt írsz fönn az éjszakában. Mondd, ki vagy, ha bonthatatlan kínnal tapad forró nyelvem, s míg szerelmem eldadogtam, dalos lényed tovarebbent. Mondd, ki vagy, megfoghatatlan, elillanó, tovatűnő, visszatérő s lankadatlan el-elfutó csodatűnő. Mondd, ki vagy, te mondhatatlan, délibábos, víg, merész kép, kit kergetünk szóban, dalban, örök szépért örök szépség. 1 teletet megérdemelnek önzet-; lenségükért, áldozatvállalá- ; sukért. De azzal nem küzdjük; le a vidéki tanárhiányt, haj csak erre az önzetlenségre és; önfeláldozásra alapozunk, j Gyökeres változást csak anya-; gi áldozatokkal és a legna-; gyobb mérvű társadalmi ösz-j szefogással érhetünk el. És az; oktatási reform nem egy na-j gyón szép törekvése, célkitű-; zése éppen ezen áll, vagy bu-j kik. Az iskolahálózatot bőví-< feni, a közoktatás reformjátj végrehajtani csak elegendő; számú és jól felkészült peda- \ gógussal lehet. Tenkely Miklós Ez mind régi örökség, s évti­zedek óta romlik állapotuk, felújítás nélkül. A szolgálati lakásban élőkön kívül főbér­letben és — ez nagyon ritka — saját lakásban lakik 48 pedagógus. Közel kilencvenen vagy naponként utaznak, vagy albérletet fenntartva — heten­ként látogatják meg családju­kat. A hontalan pedagógusok szempontjából a járási szék­hely viszi el a pálmát, bár eb­ben az évben Szob már gim­náziummal is rendelkezik, te­hát az oktatásügy nagyobb fi­gyelmet igényelne. Itt a köz­ség huszonhárom fős pedagó­guskarából tizenegyen utaz­nak rendszeresen. Mit lehet itt tenni? Az ét­kezésen úgy próbálnak segí­teni, hogy ahol napközi van, ott legalább ebédet biztosíta­nak a pedagógusoknak. Nincs viszont napközi Bernecebará- tin, Perőcsényben, Kóspalla- gon, Ipolytölgyesen, Tésán, Nagybörzsönyben, Ipolyda- másdon és Letkésen. Beszél­tünk a Szövetkezetek Pest me­gyei Központjának vezetőivel, milyen lehetőség nyílna ezek­ben a kisközségekben az elő­fizetéses étkeztetésre. Sajnos a jelenlegi körülmények között ez nem megoldható, mert ke­vés lenne az előfizető, s a kosztot gazdaságosan előállí­tani így lehetetlen. Az sem megoldható, hogy egy közpon­ti konyháról szállítsák ki az ételt. Véleményünk szerint legalább néhány nagyobb köz­ségben a helyi tanácsnak kel­lene kezdeményeznie a hatásán gi ellenőrzés mellett működő magánkifőzdék engedélyezé­sét. A pedagóguslakások vásár­lása és építése jóformán csak az idei tanévben kezdődött meg. Az elmúlt évben vásá­roltak lakást Szokolyán, Kós- pallagon és Márianosztrán. Most már Szabón is vásárol­nak. Az idén először épül a járás területén három lakás községfejlesztési alapból. Egy ikerlakás Szokolyán és egy lakás Márianosztrán. Ezek a tények bizonyítják a szobi járás mostoha körül­ményeit, s egyben indokol­ják az egyetemeken és főis­kolákon végzett pedagógusok álláspontját. Kétségtelen, hogy addig nem várhatunk gyökeres változást a pedagó­gushiány leküzdésében sehol, amíg nem biztosítjuk az em­beribb élet-, és munkakörül­ményeket az oda kerülő fia­tal tanítóknak, tanároknak. Az iskolák azonban nem lehetnek meg kellő számú pedagógus nélkül. Milyen megoldást találni ilyen he­lyen? Bár meglepően hang­zik, de ebben a tanévben a szobi járásban nincs betöl­tetlen státus, nincs pedagó­gushiány. A járási művelő­désügyi osztály azokra a ké­pesítés nélküli pedagógusok­ra épített, akik hivatásszere- tetből vágynak erre a pályá­ra, s érettségi után .valami­lyen oknál fogva nem tanul­hattak, és más munkakörben helyezkedtek el. Ezek a fia­talok azért, hogy taníthassa­nak, vállalják még a nehe­zebb feltételeket is. Jelen pillanatban a szakos peda­gógusok tíz százaléka képesí­tés nélküli. És megállják he­lyüket. Mind az iskolaigazga­tók, mind a járási osztály elé­gedett munkájukkal, s tanul­mányi eredményükkel is. A képesítés nélküliek a válasz­tott szakon tovább tanulnak a Szegedi Pedagógiai Főisko­lán. Az első hónapokban sok segítséget kaptak az órára tör­ténő felkészülésben, az alap­vető pedagógiai ismeretek el­sajátításában, s a tanulásban is. Ez a segítség realizálódott munkájukban. A képesítés nélküliek közül dicsérettel említik a Letkésen tanító Krepsz Rozáliát és a Vómos- mikolón tanító Vigh Berta­lant. Mindketten jól fizetett állást hagytak ott! Az elhivatottságot érző ké­pesítés nélküliek minden tisz­H árom helybeli őstehetség műveit mutatja be a szo­bi múzeum egyetlen kis kes­keny folyosóból álló kiállító­helyiségében. Két ablak pár­kányán eredeti formájú kő­edények. Van köztük, nem is egy, feltűnően tetszetős, csak az uniformisa giccses mind­nek. Mészkőből faragta vala­mennyit, s üreget vájt az edé­nyekbe, főleg vázákba, Ziman Lajos 23 éves vasúti tolató. Csupán annyi a baj, hogy mindet valami szürkésfehér mázzal öntötte le, ez rontja el a formák szép hatását. Két kis vitrinben fafaragá­sok láthatók. Szabó Imre, a Váci Gépipari Technikum II. osztályos növendéke fabri­kálta valamennyit a zsebbe­váló bicskájával. Figyelemre méltó próbálkozásai között valóban kitűnő egy zoomor- phikus figura, lomposfarkú róka, amelyik két lábon áll, emberi öltözetben. A harmadik kiállító Micsei F. . László vasesztergályos. Még csak 26 éves, de máris mindössze kicsiny rokkant nyugdíjból él, mert nagy be­teg, s nem végezhet nehéz fizikai munkát. Kerámiaután­zatokat mutat be, féldombor- művű plaketteket. Eredetileg agyagba mintázta, aztán gipszbe öntötte, s végül úgy színezte, mintha ki lennének égetve. — Útmutatás, mester kelle­ne ennek a három embernek. — Bizony — válaszol La- czus Géza múzeumigazgató, és meginvitál bennünket Mé­cseihez. F alusi ház, alacsony kis szoba. Az ember szinte attól fél, beüti a fejét a mes­tergerendába. Bekeretezett festmények és rajzok borítják a falakat, a bútorok is elvesz­nek ebben a képtengerben, amelyeknél csak a könyv és a hanglemez több. Klasszikus zeneművek és operák, össze­sen 900 darab. A könyvtár sok zeneirodalmi műből és 120 képzőművészeti könyvből áll. Micsoda kincsek férnek be egy ilyen apró falusi szo­bába! S a képek, Micsei F. László képei között is sok az érték. Járt nála tavaly egy műtörté­nész, alaposan megnézte vala­mennyit. Leszólta ami rossz, dicsérte, ami jó és végül ki­jelentette: annyi a jó képe, hogy azok legalább hatvan­ezer forintot érnek. De ki vá­sárol Szobon festményt? A szó szoros értelmében kép hátán kép lóg, máskép­pen el sem férne a szűk fala­kon annyi. A legkülönbözőbb; stílusok: naturalista, impresz-: azdonista, realista, sőt szürrea- ■ lista, de még absztrakt is akad festményei között. — Kicsúfoltak, hogy nem tudok ilyesmit festeni, hát megmutattam! Pedig gyűlö­löm az absztraktét. Ennek ellenére figyelemre méltóak ezek az elvont képei is. Egyiken tompa, sötét szí­nék hullámozzak körül egy nyugtalan férfiarc' kontúrjait. Fekete felkiáltó- és kérdőjelek, óra, halványan kísértő alakok emelkednek ki a színhullá­mokból. Megrázóan döbbene­tes. Idegesség — ez a kép cí­me. Realista stílusban alkotott kitűnő portrék, köztük több önarckép. Aztán tájképek. Is­kola, mester kellene, aki egy darabig vezetné ecsettartó kéziét. De pénze nincs, a Kép­zőművészeti Főiskolára pedig — bár a vizsgáztató tanárok is megdicsérték — nem vet­ték fel. Múlt évben, amikor Uitz Béla évtizedek utón hazaláto­gatott Moszkvából, egy alka­lommal — úgyszólván rang­rejtve — elment a Nemzeti Galériába. Körülsétált a ter­mekben, egyikbe-másikba vissza-visszatért, feltűnt neki egy fiatalember, aki el nem mozdult Hunyadi László rava­tala, Madarász Viktor remek­műve elől. Megszólította, elbe­szélgettek és az idős mester másnapra meghívta magához az ifjú Micsei Lászlót. Első látogatása után pedig felszó­lította, hozza el a képeit a következő napon. Uitznak tet­szettek a képek, dicsérte, ki­tartásra buzdította, amíg itt­hon volt, találkoztak még né­hányszor. — Nincs pénzem festékre, vászonra, de ami mindennél rosszabb, modellre sem. Í gy kallódik Szobon Mi­csei F. László magára- hagyottan, irányt mutató kéz, biztató tanács nélkül. Östehet- ség, pedig taíán festőművész is lehetne, önmagában min­denesetre bízik és ez még a szerencse. Sajnos, a boltban önbizalomért nem adnak sem vásznat, sem festéket. Mi lenne, ha a nagymaro­si művésztelepről valaki né­ha-néha foglalkozna vele a: nyáron, igazgatna valamit az j ecsetvonásain? Sz. E. i ? FILMEKRŐL: y \ Majdnem baleset ^ Az utóbbi hónapok legka- cagtatóbb filmje került a í filmszínházak műsorára. A $ Majdnem baleset cimű film $ főhőse egy Wood nevű kato- $ na, az angol légierők közlegé- $ nye. Ez a szimpatikus, kissé $ hülyének látszó kétbalkezes $ fiatalember imádja a techni- $ kát. Azonban ez a technika — % haditechnika, tgy ezermester- % kedésének olyan következmé- $ nyei vannak, amelyek már- % már a katasztrófa határát sú- % rolják. Hogy egyebet ne $ mondjunk: a rakétakilövö- £ telepen ráül a vezénylöasztal- £ ra, ezzel működésbe hozza a f kilövőszerkezetet, s a rakéta % elszabadul. Más: kerekes kút- f nak nézi a zsilip csörlőjének $ kerekét, s árvizet zúdít a vi- Z dékre. Ezek azonban csak $ „apróságok”. Ehhez hasonló $ baklövések tömegét követi el % a legártatlanabb arccal, a leg- nagyobb jószándékkal. A film $ így érthetően a már bevált $ klasszikus fogással él, a hely- % zetkomikumra épít. Ezt % azonban olyan fergeteges % tempóban teszi, s epizódjai olyan hitelesek, hogy a közön- j ség elfelejtkezik eszmei mon- \ áanivalót keresni, a. film el- \ készítésének okát kutatni. \ Ennek a filmnek ugyanis sem- í mi más célja nincs, mint más- í fél órán keresztül nevettetni* j Ezt teljes sikerrel meg is te- \ szí. Rendezője: Don Chaffey. ; Főszereplője: Kenneth Con- \ nor. (tm) A tolató, a kisdiák és a leszázalékolt vasesztergályos A meleg pára lustán ^ ter­----------------. peszkedett a l evegőben. A fiú megigazítot­ta az öltözőszekrény ajtaján lógó fényes bádoglemezt. Fé- sülködni kezdett. S egyszerre csak odaállított melléje az öreg Csorba. Valami nem tetszhetett neki, mert még a füle töve is vörösödött. — Na, mi az, Józsi bácsi? Miért vág olyan képet, mint aki vadalmába harapott? Az öreg bosszúsan köhin- tett: — Ne olyan magas lóról, hékás! Inkább azt mondd meg, hová tetted a félhátú re- szelőt? Na tessék! Hát ezért van ennyire oda. Nem ette ő meg azt a vacak reszelőt. S rá­adásul ennyi ember előtt pi- rongatja. Különben is, egy­szer ideje lenne megmondani az öregnek, hogy más penná­val írnak már. Öt ne rán­gassa úton-útfélen. Rendben van: a tanítványa volt, na ie most már felszabadult. Ö is éppen olyan szakmunkás, mint az öreg. Azaz hogy... talán valamivel különb is. Elvégre ő érettségizett, s úgy tanult szakmát. Nyersen ve­tette oda: — Hagyjon békén a vacak reszelőjével. Nyugodt lehet, máskor a kezembe sem ve­szem. Különben :., odatettem a satupadjára. — Ha odatetted, ott volna? A fiú indulatosan elfordult. S csak úgy, a vállán keresz­tül szűrte a szót: — Mondom, visszatettem. Becsületszavamra! Az öreg Csorba nem szólt semmit. Állt egy darabig, majd dohogott valamit a sa- vószinű bajusza alatt, s visz- szament a műhelybe. A fiú indulatosan nézett utána. A vén tökéletlen. Mintha nem érne rá az ócska reszelőjét megkeresni holnap reggel. Sietve becsapta a kis vas­szekrény ajtaját, s rátétté a lakatot. Ha ma este találko­zik Magdival, elmondja ne­ki, hogy szereti és ... Remek este volt■ A lánynak--------------- szokatlanul csil­logott a szeme. Csinos volt az új ruhában. Javában táncol­tak, amikor a csoda tudja ho­gyan, eszébe jutott a fiúnak az öreg Csorba. Mit sírt azért a vacak reszelőért. Szórako­zottan felelgetett a lány kér­désére. Hasztalan törte a fe­jét: hol is lehet az a resze­lő? Ügy emlékezett, hogy a többi szerszámmal együtt — m iután felszerelte a moz­donyra a hengerfedelet — o helyére rakta. Bizonyára az öreg csak kötözködni akar. | Maga sem tudta miért, rosszkedvű lett. Pedig vidám, könnyelmű fickónak ismerték mindenütt. Tudták, Lipták Sa­nyi semmit sem vesz a szí­vére. A munkáért sem töri különösképpen magát. Es ha éppen... — Mi van veled ma, Sanyi? Csöppnyi szemrehányás bújkált a lány hangjában, ku- tatóan nézett ayiiira. Más­kor a nagy, szép szemeknek megvolt a hatása. Most a fiú közömbösen fordította el a fejét. — Nincs nekem semmi ba­jom, csak valahogy fáradt va­gyok. Ne menjünk haza? A lány arca megrándult. — Mehetünk ... Szó nélkül indult a ruha­tár felé. Hazakísérte a lányt, és elköszönt. Érezte, megbán­totta, pedig ‘semmi oka nem volt rá. Eh, mit. Ha harag­szik, majd megbékül. Nyugtalanul aludt. Rossz álmai voltak. Hirtelen fel­riadt. Élesen hasított tudatá­ba a gondolat: alighanem ... A gőzhengerben felejtette a reszelőt! Kirepült szeméből az álom. Egyik pillanatban forróság lepte el, a másikban hideg szaladgált a gerince táján. Libabőrös lett a puszta gon­dolatra. Micsoda tűz lesz eb­ből ... Holnap reggel kezdő- ' dik a futópróba. Józsi bácsi adja át a mozdonyt, s a gőz- hengerben ott van egy jóko­Az utóbbi hetekben több­ször is foglalkoztunk lapunk hasábjain a megye iskoláinak pedagógus utánpótlásával. Az teszi nagyon is időszerűvé ezt a témát, hogy a végzős tanár­jelöltek általában húzódoznak állást vállalni vidéken, sze­retnének Budapesten maradni. Törekvésük emberileg — ha nem is elfogadható — de ért­hető, hiszen a fővárosban más, színesebb, kényelmesebb az élet. Kétségtelen azonban, hogy amikor egyetemre, főis­kolára jelentkeztek, elkötelez­ték magukat, a pedagógus-pá­lyát választották élethivatá­sul. Most, miután megszerez­ték a szükséges ismereteket, várják őket a tanárhiánnyal küzdő iskolák. Mégis mi az oka húzódozásuknak? Sok szubjektív ok mellett az életkörülményeket vizsgál­tuk meg az elmúlt napokban az egyik legmostohább adott­ságokkal rendelkező tájon, az Ipoly mentén, a szobi járás­ban. A szobi járás a Dunakanyar­ban levő festői fekvésű Nóg- rádverőce községnél kezdődik, s fent Északon, az Ipoly menti Tésa, Bernecebaráti községek magasságában ér ,véget. Ez a pont itt egyben országhatár is. Néhány méterrel odébb már Csehszlovákiához tartoznak a vadregényes erdők. Szép a táj, különösen nyá­ron, a turisták, a pihenni vá­gyók ezrei keresik fel. Azok­nak azonban, akik itt dolgoz­nak, itt élnek, kevesebbet je­lent a természeti szépség, a mindennapok gondja-baja kö­ti le figyelmüket. így van ez a pedagógusok körében is. Lent a Duna mentén, ahol viszony­lag még elfogadható a közle­kedés, könnyebb a mozgás, Szobon túl azonban már csak busz jár, fel, végig az Ipoly mentén. Vámosmikoláig sű­rűbb a járat, azon túl már rit­kább. Még ennél is'rosszabb a Börzsöny hegységben levő Márianosztra, Tésa, Kóspallag és Nagybörzsöny közlekedése. Ezek a buszjáratok nem alkal­masak arra, hogy naponta utazzanak a távolabb lakó pedagógusok. Ha mégis meg­próbálják, ennek óhatatlanul a teljes szellemi és fizikai ki­merülés a vége rövid időn be­lül. Az iskolák tanítási rendje, órabeosztása általában nem is teszi lehetővé az ilyen rend­szeres utazást. Sokan albérlettel próbálkoz­nak, havi 150—200—250 fo­rintot fizetnek, s csak heten­ként egyszer utaznak haza családjukhoz. Ez az albérleti összeg, terhelve más kiadások­kal alaposan megviseli a kez­dő, különösen a képesítés nél­küli pedagógusok amúgy is igen vékony pénztárcáját. A panaszok másik oka, hogy kivéve talán Szob és Nagy­maros korlátozott étkezési le­hetőségét, sehol a járásban nem lehet főtt étftt kapni. Az egyedül álló, hetenként utazó, albc.letben lakó pedagógusok emiatt a legmostohább körül­mények között élnek. S időn­ként nemcsak a főtt étel hiánya, hanem az üzletek rossz áruellátása is problémát okoz. Rendszertelenül és kis meny- nyiségben kapnak hentesárut, tejterméket és más élelmi­szer . Ami a lakáshelyzetet illeti: a járás területén az elmúlt években egyetlen pedagógus­lakás sem épült. Kérésünkre Csele József, a járási művelő­dési osztály vezetője a lehető legalaposabb tájékoztatást ad­ta. A járási osztály vezetője alaposan ismeri valamennyi községben a pedagóusok la­kás-, és életkörülményeit. Községenként és név szerint sorolta fel, ki hogyan él, mennyi albérletet fizet, mi­kor jár haza, s akik ott lak­nak, azoknak milyen a laká­suk. A helyzet részletes ismere­te és az osztályvezető maxi­mális együttérzése azonban még nem oldja meg az áldat­lan állapotot. Csele József re­zignált szavai nyomán ugyanis ii következő kép alakult ki: « járás területén nyilvántar­tanak 40 pedagóguslakást, f inely ben ötvenegy pedagógus lakik. Ezek a lakások azonban tilyan elhanyagolt állapot­ban vannak, hogy nem tekint­hetők elfogadható otthonnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents