Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-24 / 120. szám
1964. MÁJUS 24, VASÁRNAP MEGYEI M'/rtoD Bevehetetlen sziklavár? Egy házikó akadályozza a gödöllői lakásépítést — Másfél éves huzavona a köz- és a magánér dek között A gödöllői Munkácsy Mihály utcában nagyjából már kialakult annak az új lakótelepnek a képe, amely a jövőben, mégpedig a nem is olyan távoli jövőben új, korszerű központja lesz a gyorsan városiasodó »■egyetemi községinek. A lakótelepen már tizenkét három-négy szintes lakóház felépült, 263 szép, komfortos lakással. A tizenharmadik most épül, sőt már közeledik a befejezés felé. Ebben huszonnégy lakás lesz. Szomszédságában a tizennegyedik, ugyancsak huszonnégy lakásos és három emeletes ház építését is meg kellett volna kezdeni, még a múlt év novemberében, de mind a mai napig alapozásának földmunkáit sem kezdhették el. A késedelemnek különös oka van és igen súlyos következményei lehetnek. De adjuk át a szót Gyuris Ká- rolynak, a Gödöllői Járási Tanács építési és közlekedési csoportvezetőj ének: — A Iakásfejleszlési program szerint Gödöllőn, a Munkácsy Mihály utcai lakótelepen a harmadik ötéves terv időszakában háromszáz új lakás épül. Ezt a nagyszabású építkezést 1965-ben kellene előkészíteni, ugyanakkor kellene lefolytatni az újabb tizenkét két és háromemeletes lakóház céljaira kijelölt területre a kisajátítási eljárást. Ezen a területen ugyanis jelenleg több magán- tulajdonban levő kisebb-na- gyobb régi lakóház áll. Ezeket lebontjuk, a telkeket pedig kisajátítjuk. A tulajdonosok természetesen teljes kártérítést kapnak, a lakókat pedig éppen ezekben a most épülő házakban juttatjuk megfelelő új lakásokhoz. De amíg ez a negyvennyolc új lakás el nem készül, szó sem lehet a lebontásra kerülő házak lakóinak elhelyezéséről. Az első épület a kitűzött határidőre, szeptemberre föltétlenül kész lesz, de a második már semmiképpen sem kerül addig tető alá, és lg/ a jövő év végén, illetve 1966. elején már bajosan kezdhetjük meg a háromszáz új lakás építését. Az akadály egyetlen kis földszintes házikó, amely a második új ház ; számára kijelölt területen, egy : alig 130 négyszögöles telken: áll. A ház tulajdonosa Szaba- : di Ferencné, akivel közel i másfél év óta nem sikerült a i kártalanítás tekintetében meg- i egyezni. Eddig már vagy ötféle ajánlatot kapott, legutóbb a községi tanács el- ; nöke a saját házát és telkét ; ajánlotta fel neki, de egyiket • sem fogadta el. Lehetetlen ki- \ vánságokkal áll minduntalan : elő. Legutóbb azt kívánta, i hogy csereingatlanként adja í oda neki a község a Dózsa ; György utca egyik romos épü- i letét, azt bontássá le és épít- \ sen helyére új lakóházat. Ez : a megoldás közel félmillió fo- : rintba kerülne, holott a telké- i nek és a rajta levő kis házá- i nak értékét a hivatalos becs- | lés mindössze nyolcvannyolc-! ezer forintban állapította meg. i Ez a megoldás különben nem- ] csak pénzügyi okok miatt le-: hetetlen, hanem azért is, mert: a község jóváhagyott fejlesztési i terve szerint ezen a területen I új építkezés nem engedélyez- i hető. i A tárgyalások tehát holt- , pontra jutottak. Szabadiné ellenállása miatt nem kezdhették meg a huszonnégy lakásos ház építését. Ezért került veszélybe a harmadik ötéves terv gödöllői programja. Berze János, a községi tanács titkára ugyanígy mondja el érdeklődésünkre a történteket, de még hozzáfűzi: — Ha a már épülő új ház után megkezdhetnék a másik építését is a közeljövőben, ebben az évben talán az is elkészülne. Szabadinéval azonban minden eddigi kísérlet fiaskóval végződött. Most a felsőbb hatóságoktól várjuk a kérdés elintézését. Szabadi Ferencné nevezetes házikója az új lakótelep már kész, emeletes épületei között szerénytelenkedik, a Kobzi János utca 6. szám alatt. A tulajdonosnő igen harciasán „nyilatkozik”. Egész halom írást, aktát, határozatot rak szét apró konyhájának asztalán és azokkal kívánja bizonyítani a maga igazát. Valamint azt is, hogy benne megvan a jóindulat, esze ágában sincs, hogy makacsságával nehézségeket gördítsen a nagyszabású lakásépítési tervek végrehajtása elé. Szocialista törvényességről beszél, paragrafusokról, amelyek biztosítják az állampolgárok jogait. Az a véleménye, hogy jogosan követel szép, kertes lakóházat ezért a régi, roskatag épületért, jogosan követelheti, hogy a község központjában álljon ez a csereház. Ha másként nem megy, építsék fel és legyen benne megfelelő lakás neki is, lakóinak is, egy több gyermekes házaspárnak, akik egy szoba-kony- hás lakásban élnek vele kö-. zös födél alatt. Neki magának szintén egy szobakonyhája van a házban. — Hátha szép, komfortos lakásokat kapnának éppen ezekben az új épületekben — vetjük fel a kérdést —, a telekért pedig megfelelő nagyságú másik telket vagy területet? — Nem megoldás! — jelenti ki igen határozottan. — Nekem kertes ház kell és én a magam házában akarok lakni. Ehhez jogom van! Kereken másfél év óta húzódik, bonyolódik a „nagy pör”. Akták, határozatok születnek tömegesen, de Szabadi Ferencné kis házikója bevehetetlennek látszó sziklavárként áll Gödöllő új lakótelepének kellős közepén, Gödöllőn egyébként azt mondják, hogy a helyzet kulcsa a megyei tanács, pontosabban a megyei tanács igazgatási osztályának kezében van. Itt Both Zsigmond osztályvezetővel beszéltünk, aki jól ismeri az ügyet. Korszerűtlen az öltöző - kényelmetlen az utazás . 1 munkásuk bíznak ti mvtfífloló intv&ktulesukbvn Hinta szükség drámai felkiáltásra. Nem kell felkiáltójelet sem tenni a mondat végére. Ami ma még rossz a Csepel Autógyár munkásellátásában, azon külső beavatkozás, felhívás nélkül- is változtatnak a gyár vezetői. Tanúskodnak erről a jegyzőkönyvek, így vélekednek a párt- bizottság és a szaikszervezei tagjai, s a munkások véleménye is ezt igazolja. Korábban például sok gondot okozott a Budapestrő: való kijárás. A „kékbusz” sói bajon segített. A Gy—7, t GY—14-es autóbusz a Moszkva, illetve a Boráros térrő kényelmes utazást biztosít £ gyár dolgozóinak. A munkások elégedettek 'a 38-as autó- buszjárattal is. Az üzemi konyhán több mint ezerötszázan étkeznek Három forintért igazán érdemes előfizetni a kifogástalan ízletes, választékos ebédre! Mindezt értékelik a dolgozók, néhány jelentős problé mát mégis gyakran és joggá, emlegetnek. Hiába a kékbusz a kiváló 38-as járat, ha Apor ka és Majosháza, Csepel é; Tököl között a MÁVAUT-rí alig férnek fel a munkások pedig arra is sokan utaznak Mindennapos a tülekedés é. oda-vissza ideges hangulatba: télik el az utazási idő. Nem is szólva a Nőé bárka járói! így becézik a lassú, ké nyelmetlen HÉV-járatot. Ki vált télen kultúrálatlan a: utazás. Nincs világítás, olvas ni nem lehet. A fűtést bár hogy iparkodnak, a kimust rált szerelvényeken nem lehe megoldani. A munkában i sok kiesést okoz a „menet rendszerű” 'késés. A gyárba: múltkorában bizottságot vár tak á HÉV központjából. Tár gyalni akarták a jobb utazá feltételeinek megteremtéséi A bizottságra fél órát Jsellfct várni." Menfágetőzve érkéz tek: „...sajnos a HÉV...' Hazafelé — mintha csak tré fát űzött volna velük a HÉt — újabb háromnegyedórá várakozás következett. A Csepel Autógyár munká — A közérdekből kisajátításra kerülő ingatlan tulajdonosának törvényeink értelmében joga van ahhoz, hogy készpénz-kártalanítást fogadjon el, vagy pedig olyan csereingatlant, amely egyenértékű a kisajátítás alá kerülő ingatlanával. Szabadiné tudomásom szerint a felajánlott készpénzmegoldást nem fogadta el, viszont eddig még nem ajánlottak fel neki a jelenlegi házának megfelelő csereházat. Ha a kisajátító ilyen házzal nem rendelkezik, akkor megfelelő helyen és telken építenie kell. Ha ez az építkezés többe kerül, mint amennyit az ingatlana ér, a különbözetet az érdekeltnek meg kell fizetnie. Ezt a kérdést különben a megyei tanács tervosztályának kell megoldania. Gyerünk tehát a tervosztályhoz. Az ügy aktái itt már vaskos kötegekben hevernek. Tudósuk dr. Tolnai János, a tervosztály jogügyi előadója, aki a múlt év eleje óta, tehát közel másfél éve keres5 a megoldást. Kérdésünkre ezeket mondja: — A kényszert kerülni kívántuk és arra törekedtünk, hogy a közérdeket összhangba hozzuk a magánérdekkel, természetesen a jogszabályainkban meghatározott lehetőségek határain belül. Ez azonban nem sikerült. Most már csak egyetlen lehetőségünk van: Szabadinét és lakóját kertes bérlakásban helyezzük el megfelelő kártalanítással. Formailag már kisajátított ingatlanának hivatalosan megállapított nyolcvannyolcezer forintos értékét, miután ezt az összeget felvenni nem volt hajlandó, bírói letétbe helyeztük. Most már csak az a kérdés, hogy hol találnak Gödöllő belterületén olyan igénybevehető kertes bérlakást, amely kielégíti a jogszerű követelményeket? Magyar László sai évek. óta panaszkodnak erre a járatra. Ha nem is közeli a dátum, amit Űri István, a HÉV forgalmi főosztályának vezetője ígér, mégis valami, amibe már kapaszkodni lehet. A Dunakeszi Járműjavító Vállalat 1965 végére harminc motorkocsit ad át a forgalomnak. A ráckevei vonal kapja meg a csepeli gyorsvasút kocsijait, ami nagy fejlődést jelent a selejtezésre régen megérett kocsikkal szemben. A vágánycserék, amelyek okozó: a gyakori késéseknek, hamarosan megoldódnak. Pester- zsébet-felső állomáson május 31-re fejeződik be a vágánycsere. Szigetszentmárton és Szigetcsép között folytatódik ugyan a munka, de az már nem befolyásolja jelentősen a menetrendszerű közlekedést. Elll6ll6t( a HÉV irányítói a gyár kérésére és szoros együttműködésével — keresik azokat az apróbb — az utazók számára azonban rendkívül fontos lehetőségeket, amelyeknek felkutatásával mihamarabb kényelmesebbé, kellemesebbé tehetik a bejárást. " Ami a munkások érdekképviseletét illeti, abban nincs hiba. Épp az elmúlt napokban hatalmas sürgés-forgásra figyelhettek fel a munkások. Sokan panaszkodtak az öltözőkre, a mosdókra. Ekkor kezdte ezeket bizottság vizs- gálgatni: légköbméterre, szélességre, magasságra megíe- lelnek-e? Számolták a szekrényeket, rajzoltak és mértek. így kerekedett ki a kép; a mosdók, az öltözők alapterülete ugyan nagyobb az előírtnál, mégsincs minden rendben. Majd négyszáz szekrénynyel állítottak be többet. A Szerszámgyárban háromszázzal, a Normáliagyát'ban 376- tal több a kelleténél a szekrény. Mégis hiány van belőlük. Hiszen két szekrényt használ egv ember és így ismét kész a zsúfoltság'. A vizsgálatot természetesen nem azért tartották, hogy rögzítse, hol miért nincs hiba? Mindenkit az érdekelt elsősorban, mi az elavult, korszerűtlen, hiszen a mosdók, az öltözők 85 százaléka régen épült, a mai igényeket már nem elégítik ki. Elfogadható-e például, hogy a motorgyárban negyven dolgozónak pincében kell öltöznie? Hogy a zuhanyozó helyiségek magassága a szükségesnél hatvan centiméterrel kevesebbek? Hogy legtöbb helyen párás az öltözők levegője és az ott tartott holmik penészednek? Kit nyugtat még, hogy a hajtóműgyárban korszerű körülmények között öltöznek a munkások, miközben a többi üzemrész adottságai mostohák? S lehet-e soká várni a zuhanyozók bővítésével? A motorgyárban 43 zuhany van hetvenkilenc helyett, a szerszámgyárban húsz, harmincegy helyett. S a takarítás is kifogásolható: ritka a klórmeszes fertőtlenítés. Sok feladat vár megvalósításra. Olyanok, amelyekhez pénzre van szükség, másokhoz csupán gyors cselekvésre. Június elsejére például elkészül a szerszámgyár ruhatár-rendszerű új öltözőjének költségvetése. Idén valamennyi dolgozó külön mosdókagylót kap, hogy higiéniku- sábban, jobb körülmények között tisztálkodhassanak... Ezért nincs szükség felkiáltójelre a mondat végén. Hiszen javult és tovább javul a közlekedés, a ruhatár rendszerű öltöző, mosdó is a dolgozók előnyét szolgálja, s ahol lehet, mindenütt köny- nyítenek a munkások ellátásán. Ahol méterről . méterre haladva vizsgálják, hol mi a baj és jelzik a sürgős tennivalókat — ott, ha egyik-másik terv nem is valósul meg máról h<fl napra, s egy ideig még valami korszerűtlen is marad — a munkások akkor is bizonyosak lehetnek: nem általában, elvontan törődnek velük a gyárban. Érdekeik figyelemmel kísérése, munkájuk könnyítése a gyár valamennyi felelőse számára állandó, napirenden levő probléma. Sági Ágnes A boldogság serpenyőjén bőt éltek. Ö is táncolt, de abbahagyta, mert biztosabb kenyér után kellett néznie. Jött a gyerek. Szépen élitek. Lakást szereztek, berendezkedtek. Miklós felgyógyult és újra kezébe vette a karmesteri pálcát. Az asszony nem táncolhat többé. Otthon van, ellátja a háztartást, a családnak él. Őszinte volt. Nem kért semmit. Hazamentem. Két napig feküdtem az tigyon, néztem a mennyezetet. Harmadnap Miklós hívott fel. Beszélni akar velem. Nem mentem el a randevúra. Újból hívott. Nem vettem fel a kagylót. Újból hívott. Le- tagadtattam magam. Aztán? ... Aztán felhívtam a lakásán Verát, a feleségét... Most már tegeztem. Megszerettem. És értettem. Újra találkoztunk. Barátnők lettünk. Gyakran, nagyon gyakran hívott fel és megismertem a gyereket is. Miklós egyedül maradt. Viaskodott önmagával. Adtunk rá időt. Tudott a barátságunkról. Már novemberi napoka,t kergetett a szél, mikor Miklóst elnyelte a ködfüggöny és eltakarta a szürke eső. A szilvesztert náluk töltöttem. Kiegyensúlyozott otthon fogadott. Két szoba hall, modern berendezés. Tisztaság. Meleg és nyugalom. Vera az új esztendőben is gyakran, nagyon gyakran hívott fel. Meglepetésekkel kedveskedett. Sokszor várt rám a hivatal előtt is. Dédelgetett. * Magdi végig simította gyöngyöző homlokát. Aztán rápiU lantott az órájára. — Mindjárt itt lesz. Megj ünnepeljük a születésnapomat, Ma vagyok harmincéves. S a forgóajtón belépett Ve• ra. Gáspár Judit Legjobb úszó az osztályban — mosolygott és a távolba nézett. Akkor éjjel nem beszéltünk, csak szerettük egymást. A napok pedig percekbe hulltak. Nem gondolkoztunk, csak éltünk a szerelemnek. Sokat énekeltünk, karonfogva jártuk a vidéket és örülni akartunk. Versenyt futottunk az idővel. — Szeretnék újra táncolni — mondtam egyik délután, amikor egymás mellett feküdtünk. — Talán nálunk a színházban. Majd beszélek az igazgatóval — mondta Miklós. — Jó lenne ... — De most ne erről beszéljünk, hanem rólunk ... írt a feleségem. Másnap a dombon ültünk. Már csák az öéz muzsikált. Átölelt: — Holnap hazautazom. Beteg a feleségem. Nem ellenkeztem. Nem fordítottam félre a fejem. Kikísértem az állomásra. Azután sírtam. Nehéz volt. ★ Negyvennyolc keserves óra következett. Úgy éreztem, nem tudok nélküle élni. Hazajöttem. A hivatalban a kollégáim azt mondták — megszépültem. A házinénim is dicsért. Egyik nap üzenetet kaptam. Telefonon. Hogy ki volt? Hát — az asszony. Hogyan tudta meg? Kitől? Csak Miklós árulhatta el a telefonszámomat. Furcsa... Egy cukrászdában találkoztunk. Karcsú volt, magas, szép fekete hajú. Tegezett. Én magáztam. A nevemen szólított. Én asszonyomnak. Elmondta a házasságuk történetét. Azt, amit már ismertem ... Miklós a háborúban tüdőlövést kapott. Evekig a felesége ápolta és az asszony kereseté— Sok mindent abbahagy az ember, aztán újra kezdi — mondta és közben egy falevéllel játszott. — Maga sokat olvas és még többet zeúél. Egyéb nincs az életében? — Nincs. Csak újra és újra a zene. A zene éltet. — És a beszéd? — Inkább a betűk, azok beszédesek. Az akkordok közt, amikor a Mandarint dirigálom. És másnap már olyan volt minden körülöttürik és bennünk, mint a muzsika. Leültünk a tisztáson. Néztük a Dunát. Aztán megcsókolt. — Látod, itt vagyok veled és nincs értelme. Máshol van a helyem — szólt és elgondolkozott. Morzsolgatta az ujjaimat. — Hol? — kérdeztem hang- súlytalanul, választ se várva. — A családomnál. A nyárfákról lassan peregtek a levelek, pedig nem volt szél. Felálltam és lesimitot- tam a szoknyámat. — Menjünk — nyújtottam felé a kezem. Belekapaszkodott, felugrott, aztán magához ölelt és hosszan megcsókolt. Lefelé úgy rohantunk a henyröl. mintha menekülnénk. És múlt az idő. Úgy éreztem, ez nem kaland. Nagy mély tó inkább, amelynek hús a vize. Jó benne úszni. ★ Egyik este a vendéglőben ültünk. Sört ittunk, sóskiflivel. — Túlságosan szeretlek, pedig nincs jogom hozzá! — súgta. — Jogod vati, ha én is szeretlek! — válaszoltam. — A gyerek tizenkét éves. Nagyon stramm kis kölyök. rámnézett és megbotlott egy köbén. Leejtette a könyvet. Komikus volt. Elmosolyodtam. — Ady? Szegény! Most megütötte magát! — mondtam. — Ott a legigazibb a mondanivalója — válaszolta. Csak félig értettem, de elindultunk. Egyre több tarka levél mintázta az utat, halkan zizegtek lépteink alatt. — Szeretem a könyvet, de a zene a legtisztább művészet! — szólt és szemében kicsi fények gyúltak. A zene nekem a múltat je- , lentette. Szememre fátyol hullt: — És a tánc? — Az csak eszköz. Tovább sétáltunk. A reggelire hívó gong szavára álltunk meg. Az órájára pilantott: — Reogeli után kirándulunk. Jó? — Jó — mondtam közöm- bös-egy szerűen. Reggelire nem ettem jóformán semmit. Nagyon egyedül éreztem magam és most el akartam mondani minden fájdalmamat. * — A Csodálatos mandarin a legcsodálatosabb Bartók mű — szólt, amikor már a nap aranyos csillogása pihent a fák koronáin. — Igen, A lányt' táncoltam már! — fordítottam el a fejem. — Gondoltam. másképp hogy erezné ennyire a zenét — mosolygott Miklós. — Hivatalban dolgozom, utálom. — Nem magának való. A színpad inkább ... — Gondolja? Már késő. Beteg lettem. Abbahagytam. f — Nagyon örülök neked! És \ hogy elszaladt az idő — ; mondta Sári. \ Magdi a kistányérról koc- | kacukrot vett fel, s elgondol- í kodva figyelte a forgóajtót, í — Az esküvőd óta nem í láttalak. Jól éltek? ; — Hát... nem tudod? El\ váltunk. ! — Mikor? — kérdezte döbl benten a barátnő. j — Három évvel ezelőtt. í — Pedig milyen boldog \ voltál!? És mennyire szeret- ; led! \ Magdi elmosolyodott. — Boldog?! Hát igen. Per- S sse, a boldogság múlandó. És . £ mégis mindenki arra vált gyik. { — És azóta ... azóta sen\ kid sincs? } — Két konyakot kérek — \ szólt Magdi az arra haladó J pincérnek. — Sok mindent |megtanultam időközben... Más az elégedettség húsz- i évesen és más most. \ Aztán lassan, kicsit vonta- \ tottan, szinte önmagának, me- % sélni kezdett. í * \ Álmos, porszagú volt a t, csend. Hűvös. Az üdülőben $ mindenki aludt. Akkoriban í váltam el. Huszonhét éves í voltam. Pihennem kellett, í Gyógyulni. Nyárvége volt. \ Kora ősz. í, Egyedül voltam a szobában. % Hajnalodéit. Fáztam. Kilopóz- f tam a folyosóra. A kapu nyi- í korgott mögöttem, Elindul- (tam. Magam sem tudtam Í miért, hova? Felnéztem az $ égre. Talán onnan vártam va- tárni újat, ami felráz. A fa- $ sorba értem. Nagyokat' szip- ^ pántoltam a hús levegőből. ^ Akkor láttam meg őt. Mik- f lóst. Kezében köny v. Sétálva í olvasott. Mikor odaértem,
